Az utódlás korábbi folyamatmodelljei a szükséges lépések mentén tettek különbséget az utódlás különböző szakaszai között, észszerű döntéshozatali pontok követték egymást (mint például az utódlás kimenetelének megválasztása, az utód kiválasztása, az utód döntése, az utód belépése vagy a cég hivatalos átvétele). Ezen modellek következményeként arra lehetett következtetni, hogy az utódlási folyamatot előre megtervezett, egymásra épülő, szükséges döntések sorozataként lehet és kell megtervezni.
Elemzésünk kimutatta, hogy az utódlás a pozíciót jelenleg betöltő személy (előd) és az utód közötti kapcsolatok kezelésének folyamataiból áll. A látszólag egymásra épülő jelentős döntések elsősorban ezen kapcsolatkezelés eredményei, nem pedig átfogó és tudatos tervezési folyamatok következményei.
Ez arra enged következtetni, hogy az utódlás tervezése, vagyis a körülményekről, kontextusról és az utódlás legfontosabb lépéseiről előzetesen meghozott döntések csakis az előd és az utód közötti kapcsolat folyamatos kezelésével tudnak hatékonyan működni.
Ezen kapcsolatkezelési folyamatok az előd és az utód személyes közelségéről, egymásba vetett bizalmáról és kettejük autonómiájáról szólnak. Kapcsolatuk kezelése során ez a két személy
meghatározza közös identitását,
meghatározza, mit fog közösen tenni, a cégen belül hogyan fog közösen építkezni, valamint
meghatározza, hogyan viszonyuljon a cégen belüli utódlás során alkalmazott családi szabályokhoz és hogyan alakítsa tovább e szabályokat.
27
A kapcsolatkezelési folyamatok szabályozzák ezenkívül azon döntéseket is, amelyeket a családi vállalkozásokat érintő kutatások irodalmának jelentős része a cég vezetői vagy stratégiai döntéseiként tartott számon:
hogyan és mikor csatlakozik az utód a céghez;
a nem a családhoz tartozó vezetők és vezérigazgatók esetleges meghívása és részvétele;
közeli és távoli családtagok részvétele a cégben;
az utód vezetői autonómiájának folyamatos növekedése;
az előd és a cég közötti kapcsolat újraalkotása.
A sikeres utódlási folyamat biztosítékaként a következőket határozzuk meg.
A családtagok, különösen az előd és a lehetséges utódok kapcsolatkezelésre irányuló képességeinek fejlesztése a lehetséges kapcsolatszabályozási módok feltárásával és a kapcsolatkezelés gyakorlásának elősegítésével.
A családtagoknak érdemes felismernie, hogy a következő generáció családtagjai mily módon dönthetnek szabadon arról, hogy (lehetséges) utódokká váljanak-e, úgy, hogy közben hűek maradhassanak a családi tradíciókhoz és elfogadják a családi örökséget.
A hatékony utódlás szempontjából az előd számára rendkívül jelentősnek bizonyult a családon belüli utóddal való hasonlóság felismerése. Ez a felismerés elsősorban annak felfedezése, hogy az utód bizonyos pozitív értékeiben hasonlít az elődre. Ez kapcsolódhat az utód egyik jellemvonásának hasonlóságához, vagy esetleg ahhoz, ahogyan az üzleti lehetőségeket vagy az üzleti partneri kapcsolatokat kezeli.
Azokban az esetekben, ahol az előd nem fedezett fel a hasonlóságot utódjával, jellemzően vegyes érzelmei voltak a stafétabot átadásával kapcsolatban, és külső, nem a családhoz tartozó vezetőket keresett a családi utód helyett.
Az előd és az utód szempontjából szintén lényeges volt, hogy személyesen megtapasztalják, képesek arra, hogy jót tegyenek egymásért. Ez a közös tudás jellemzően a hivatalos utódlási folyamat előttről származik, általában az utód életének korai ciklusából, valamint hozzájárul az előddel való közös identitás kialakításához.
28
Az utódlási folyamat előrehaladtával egy konkrét kapcsolati dinamika egyre fontosabbá válik és a cég egyik jelentős kihívásává növi ki magát:
ez egy finom, egyedi egyensúly megtalálása a között, hogy az előd elég autonómiát ad az utódnak mint vezetőnek, miközben mellette marad oly módon és olyan közelségben, ahogyan az mindkettejük igényeinek megfelel. Nem találtunk olyanra példát, még a hivatalos átvétel után sem, hogy az újonnan vezetőnek kinevezett utód azt részesítette volna előnyben, hogy az előd ne maradjon vele szakmai kapcsolatban.
Végezetül pedig még egy téma, amely hozzájárul az utódlási folyamat sikeres végezviteléhez: az utód és az előd kettősének arra irányuló képessége, hogy az utódlás alatt és azt követően az elődnek a családi vállalkozás rendszerében elfoglalt új helyét kezelni tudják, újra tudják építeni a céghez fűződő viszonyát, és újra kapcsolatba tudják hozni a céggel. Általában azonban sajnos zavar támad, amely során összekeveredik az, hogy az előd és a cég közötti kapcsolat teljességgel megszűnik, azzal, hogy az előd jelentős mértékben elengedi a céget. Az utódnak és az elődnek el kell kerülnie ezt a zavart, amit úgy tehetnek meg, hogy a kapcsolatukban megvitatandó és kezelendő témaként figyelembe veszik, hogy az előd és a cég között újfajta kapcsolatot hozzanak létre, és tudatosan összpontosítanak is erre az utódlás során.
Bevezetés
A családi vállalkozások kutatása gyorsan növekvő interdiszciplináris kutatási terület, amely integrálja más társadalomtudományok, például a pszichológia, szociológia, szociális antropológia, történelem és közgazdaságtan eredményeit (Payne, 2018). Ezen elméletek és kutatások élvonalában az utódlási folyamat megértése áll (Decker et al., 2017). A családi vállalkozás szorosan összefügg a családdal (Aldrich & Cliff, 2003), a családi vállalkozások elméleteivel kapcsolatban mégis gyakran felmerült, hogy modelljeikből hiányzik az egyik fő magyarázó változó, a család (Jaskiewicz & Dyer, 2017). Az utóbbi években azonban a kutatók nagyobb erőfeszítéseket tettek annak feltárására, hogy a családtagok kapcsolatának különféle csatornái hogyan befolyásolják a cég működését és teljesítményét (Holt et al., 2017). A generációváltás és az utódlási folyamat szemszögéből a családi vállalkozás szakértői a családpszichológia, a
29 szociálpszichológia és a szociológia elméleteit alkalmazták (Jaskiewicz & Dyer, 2017), hogy összekapcsolják őket az utódlás bizonyos szempontjaival (Decker et al., 2017). Jaskiewicz és Dyer szerint a családtudomány modelljeinek és a családi vállalkozásokat érintő kutatások integrációjának hiánya mögött az egyik fő ok feltehetően az, hogy „számos kutató gyakran vezetési elméleteket alkalmaz”, amelyek nem tartalmazzák a család és a család működésének jellemzőit (Jaskiewicz
& Dyer, 2017, p. 111.).
Kutatásunk tehát a családi kapcsolatoknak az utódlási folyamatban betöltött szerepét veszi górcső alá. A rendszerelmélet alapján a családi vállalkozásokat
„rendszerint különböző alrendszereket tartalmazó rendszerként értelmezik” (von Schlippe & Frank, 2013, p. 384.). A családi vállalkozások kutatásának különböző modelljeiben eltérhet a rendszerek és alrendszerek meghatározása. Az elméletek azonban kiemelik az összetevők kapcsolatának jelentőségét a családi rendszer jellemzőinek és a vállalkozásra gyakorolt hatásának megértése szempontjából (von Schlippe & Frank, 2013). A családi kapcsolatok és a családi vállalkozások utódlása közötti kölcsönhatást illetően számos kutató dinamikus, interaktív modelleket szorgalmaz (Cater et al., 2016; Umans et al., 2019). Jelen tanulmányban ennek a kölcsönhatásnak egy kevésbé tanulmányozott, rendszerszintű szempontjára, a vállalkozó család kapcsolatszabályozási folyamataira koncentrálunk. A kapcsolatszabályozási folyamatok (relationship regulation processes; RRP-s) a kapcsolatok alapvető és elemi funkcióit képviselik: azt jelentik, hogy a családtagok kölcsönösen befolyásolják egymás tetteit, érzelmeit és gondolkodását azáltal, hogy a családi rendszerben formálják és fenntartják a közelség, differenciálódás, kölcsönösség, érzelmi kiegyensúlyozottság és az időperspektívák összetett egyensúlyát. A szabályozási folyamatok célja a rendszer optimális működésének biztosítása. Míg a korábbi tanulmányok a családi vállalkozásban részt vevő családtagok közötti kapcsolatok több különböző szempontjával foglalkoztak, egyetlen kutatás sem alkalmazta módszeresen a többszörös kapcsolatszabályozási folyamat fogalmát, vagy kívánta leírni az utódlási folyamat alatti működést. A magyar családi vállalkozások elődeivel és utódaival folytatott interjúk kvalitatív elemzésével célunk tehát az volt, hogy feltárjuk a családi vállalkozások utódlási folyamatában felbukkanó családi kapcsolatszabályozási folyamatokat. Kutatásunk az alábbi kutatási kérdésekre összpontosított: Hogyan támogatják és hátráltatják a családi kapcsolatszabályozási folyamatok a családi vállalkozások utódlási folyamatát? Egy vállalkozás jelen kutatás esetében akkor számított családi
30
vállalkozásnak, „ha családi vállalkozásként határozza meg magát, a cég egy család irányítása alatt áll és/vagy a részvényeknek legalább az 50%-át egyetlen család tulajdonolja és a cég egy család irányítása alatt áll.” (c.f., Umans et al., 2019)
A tanulmány felépítése a következő. Először is bemutatjuk, hogy az utódlásról szóló szakirodalomban hogyan vizsgálták és kezelték a családi kapcsolatokat. Ezt követően a kapcsolatszabályozási folyamat fogalmát ismertetjük részletesen. Majd bemutatjuk megalapozott elméleti módszertanunkat és a kutatási folyamatot, amelyeket az interjúk elemzése, a kidolgozott kódrendszer és a megfelelő megalapozott elméleti modell követ. Végezetül pedig a megvitatásban értelmezzük az eredményeket, és beágyazzuk és beépítjük őket az előző kutatások következtetései közé.