Kapcsolati folyamatok az utódlás során
Megközelítésünk összhangban áll családi vállalkozásokkal kapcsolatos, a családtudomány elméleti fogalmait alkalmazó korábbi kutatásokkal (Jaskiewicz &
Dyer, 2017), és összekapcsolja a családi kapcsolatok dimenzióit a cég utódlási folyamatának jellemzőivel. Azáltal pedig, hogy meghatároztuk az előd–utód kettős
62
alapvető kapcsolati feladatait és a hozzájuk tartozó kapcsolatszabályozási folyamatokat, eredményeink bővítik a generációk közötti utódlási folyamatról szerzett ismereteinket.
Először is a közös identitás kialakításának kapcsolati feladata párhuzamba vonható azokkal a korábbi kutatásokkal, amelyek felismerték az előd–utód kapcsolat minőségének az utódlási folyamatban elfoglalt fontosságát.
Eredményeink azt mutatják, hogy a közelség szabályozása a kapcsolatok megfelelő kezelésének alapvető kihívása. Azok az előd és a következő generációs családtag által alkotott kettősök, akiknek már a hivatalos utódlási folyamat megkezdése előtt is voltak közös tapasztalataik kölcsönösen támogató, személyesen gazdagító cégen kívüli tevékenységekről, később képesek voltak együttműködni és konstruktív egyezkedéseket folytatni. Az érzelmileg bevonó szülő–gyermek kapcsolati tapasztalatok biztonságos kapcsolati alapot teremthet egy cégen belüli, újfajta felnőtt–felnőtt együttműködés kialakításához (Cater & Justis, 2009). Ezek a családi tapasztalatok a kölcsönös bizalom biztonságos alapjaként szolgálnak, amelyre később a generációváltás sikere épülhet. Továbbá a közös identitás fenntartása érdekében szükség van a differenciálódás szabályozására is. Az előd–utód kettősök többsége értékelte, hogy hasonlítanak-e egymásra vagy sem. Ha bizonyos szempontból egymáshoz hasonlónak tekintik magukat, a közös identitást illető személyes tapasztalatra nagy hangsúly kerül. Ez a tapasztalat pedig hozzájárul a kölcsönös bizalomhoz és megerősíti az utódlást. Mintánkban azok az elődök, akik a hasonlóság hiányáról számoltak be, hajlamosak voltak azt állítani, hogy nincs kinek átadni a stafétabotot, és általában nem voltak jó kilátásaik az egész utódlási folyamatot illetően. Ezenkívül úgy találtuk, hogy a kölcsönösség szabályozása is a közös identitás egyik alkotóeleme, ugyanis összefüggésben állt a korrektség és felelősségvállalás fogalmával. Az elődök és utódok véleménye azonban különbözött ezen a téren. Az elődöket – különböző mértékben – az a felelősség foglalkoztatta, hogy jó állapotban adják át a céget. Míg az utódokat néha aggasztotta a pozíciót jelenleg betöltő személy, azaz az apjuk érzelmi és fizikai jólléte.
A közös építkezés kapcsolati feladatát tekintve elsősorban a közelséggel kapcsolatos szabályozási kihívások jelennek meg. Miközben az együttműködéshez közelségre van szükség, az előd továbbra is bizalmatlansággal küzdhet, az utód pedig azt tapasztalhatja, hogy félreértik és semmibe veszik, az együttműködésnek közelségre lenne szüksége. Az emiatt felmerülő konfliktusok azonban a közelséget
63 fenyegetik, és új egyezkedéseket eredményeznek a kapcsolatban. Másfelől a
„terelés” (azaz az elődnek az utód döntéseit célzó erős javaslatai) az előd és az utód közötti lehető legnagyobb hasonlóság fenntartásának természetes módja lehet. A folyamat későbbi szakaszában döntővé válik a differenciálódást és közelséget (vagy más értelemben az autonómiát és kapcsolatot) illető, optimális szintű komplex kapcsolatkezelés (Radu-Lefebvre & Randerson, 2020)). Az, hogy az utódok hogy nagyobb önállóságra, a hibák elkövetésének „jogára” és újfajta vezetői hozzáállásra törekszenek, a fent leírt közelség számára is kihívást jelent. Ezek a törekvések azonban szükséges kihívások a közös építkezés megvitatásának folyamatában , mivel létfontosságú szerepet játszanak a családi szabályok megvitatásának kapcsolati feladatában. Az előd és az utód egymással összefüggő lépései során a kölcsönösséget időnként hozzájárulások révén szabályozzák, melyek kiegyensúlyozatlannak tűnnek; például az utód fenntartja az együttműködést és közelséget az őt semmibe vevő apjával csak azért, mert úgy érzi, hogy ezzel tartozik neki. Ezek a kiegyensúlyozatlanságok megmutatják, hogy a hallgatólagos „családi nyilvántartások” hogyan dolgoznak a vezetői racionalitás ellen (Hanson et al., 2019).
A harmadik kapcsolati feladat, a családi szabályok megvitatása szélesebb viszonyítási alapot biztosít az egyensúly megtalálása számára azáltal, hogy kijelöli a kommunikáció útjait (akár a közelséget, akár a távolságot illetően). Érdekes módon a mintánkban szereplő családok közül több megjegyezte, hogy az utódlási folyamat pontos szabályainak meghatározása árthat a családon belüli közelségnek.
A kommunikációs szabályok azt is megszabják, hogy a családtagok közötti összes hasonlóság és különbség tudomásul vétele mellett ki szabad-e fejezni a kölcsönös tiszteletet, az öröklési szabályok pedig szabályozhatják a vezetésből és tulajdonlásból kivett részesedést. Ezek a szabályok tehát a tulajdon tisztességes kezelésének többé-kevésbé közös, a rokonság (egyenlőség) és a személyes hozzájárulások (azaz az érdemeken alapuló differenciálódás) szempontja között egyensúlyozó egyezségei.
Úgy tűnik, hogy két kapcsolatszabályozási folyamat általános jelentőségű, és hozzájárul az összes kapcsolati feladat körüli egyezkedéshez. Az érzelmek szabályozásának kapcsolatokban betöltött szerepe az egyezkedéseket esetlegesen hátráltató, kihívást jelentő konfliktusok esetében válik nyilvánvalóvá. A nyílt és rejtett konfliktusok stresszel járó tapasztalatok, amelyek érzelmi, esetenként pedig térbeli és szervezeti távolsághoz vezethetnek (ez segít csökkenteni a stresszt),
64
miközben hozzájárulhatnak a korrektebb egyezségek és egymás kölcsönös megértése felé való elmozduláshoz. Ráadásul nem csak a konfliktus jelent olyan érzelmi kihívást, amellyel a család tagjainak meg kell küzdeniük. Az alábbiakban kifejtjük az utódlási folyamathoz szorosan kapcsolódó veszteség és gyász témáját is. Végezetül pedig az interjúalanyok által megosztott narratívák és tervek az időperspektívák szabályozásának élő példáinak bizonyultak. A múltról megosztott és újra meg újra elmondott emlékek a jelen vagy a lehetséges jövő megértésének és alakításának fontos szempontjai, miközben az el nem mondott és tabunak számító tapasztalatok és szándékok is alakítják a kapcsolatokat. Az időperspektívák családi szintű szabályozása közelről érinti azt a kapcsolatkezelési folyamatot, amelynek során az utódlás tervszerűen és tudatosan, de spontán módon alakul.
Az utódlási folyamat – szakaszok és körforgás
A három fő kapcsolati feladat összefüggéseinek logikája az utódlást a családi kapcsolatok folyamatos egyezkedéseként írja le, és ehhez kapcsolja a következő generációs családtagok korai szocializációjának folyamatát. A kapcsolati feladatok aleseteit képviselő axiális kódok az időbeliséget is tükrözik: az axiális kódokkal leírt folyamatok és minták nagyjából abban a sorrendben jelennek meg, ahogy azokat az eredményekben bemutattuk. Az előd–utód kapcsolat története a koragyermekkori és fiatalkori tapasztalatokból indul ki, amikor is a kettős megalapozza közös identitását, majd a cégben együttesen lép fel (vö. „közös építkezés”). A szocializációról szóló korábbi beszámolók középpontjában az állt, miként zajlik a cég működésével kapcsolatos szakmai és hallgatólagos ismeretek cseréje (Bika et al., 2019). Tanulmányunk ezeket a modelleket úgy egészíti ki, hogy meghatározza a szocializációs folyamat kapcsolatszabályozási folyamatokra vonatkozó fő építőköveit, majd felvázolja az e lépések közötti kapcsolatokat.
Eredményeink azonban azt is mutatják, hogy azokat az utódlási modelleket, amelyek a folyamatot időrendi szakaszokra tagolják, ki kell egészíteni a szakaszoknak megfelelő jelentős döntésekkel és eseményekkel (Breton-Miller &
Miller, 2018; Decker et al., 2017) Az utódnak a cég működésében való egyre fokozottabb részvétele látszólag lineáris folyamat, de e mögött a kapcsolat alakítása szempontjából körkörös alakítás zajlik: folyamatos egyezkedések arról, min alapul a közös identitásuk, milyen lépéseket tesznek együtt és hogyan viszonyulnak közösen a kapcsolatukat, a családjukat és a céget irányító szabályok állandóságához és változásaihoz. Ezek a folyamatok amiatt körkörösek, mivel ezek során történik a kapcsolati feladatok folyamatos megvitatása és újravitatása. Ezek
65 az egyezkedések vezetik az utódlást az egyik fontos döntéstől a másikig, és ezáltal az egyik szakaszból a másikba.
A kontextustól függően ezenkívül a családtagok személyes szükségletei idővel változhatnak, és a család egyezkedési képessége az utódlási folyamat folytán is fejlődhet. Feltételezésünk szerint tehát a döntéseket nem egyértelmű, lineáris módon hozzák meg. A családtagok a múltbeli döntéseket (azaz az utód felkészítéséről, vagy a belépés körülményeiről, amikor a felső vezetőként dolgozó utódot már kiválasztották) időről időre újraértékelik a tényleges szükségleteik alapján. A megbeszélések során a jövőbeli döntések (vagyis a hivatalos átadás időpontjának részletei, illetve az előd hivatalos átadás után betöltendő hivatalos és informális szerepe) szintén előkerülhetnek. Azonban akár arra is törekedhetnek, hogy elkerüljék ezeket a kérdéseket, amennyiben az igényeik és közös képességük, hogy megvitassák ezeket az igényeket és azt, hogy mit akarnak közösen a kapcsolatuktól, ezt teszi szükségessé. Ez arra enged következtetni, hogy mivel a múltbeli döntések értékelése és a jövőbeli döntések tervezett kimenetele is változhat, a családi vállalkozásokat illető kutatásoknak arra kellene összpontosítania, hogy az utódlás tudatos és észszerű előkészítése és tervezése miként építheti be a család önmagára irányuló reflexióját is. Az önreflexió magában foglalhatja a családtagok azon képességét, hogy megvitassák a főbb kapcsolati feladatokat: a közös identitást, közös tetteket és a családi szabályokhoz való hozzáállást. Különös figyelmet fordíthatunk azokra a témakörökre, amelyek esetében az utódlás során hiányoznak vagy nem kielégítőek a családtagok közötti egyezkedések. A kutatók természetesen korábban is tudatában voltak és hangsúlyozták a családi kontextus hatásának az utódlás minden hivatalos szakaszában jelen lévő fontosságát. Tanulmányunk a családi kontextust a kapcsolatszabályozási folyamatok szemszögéből vizsgálta, és külön kitért arra, hogy a családtagok a fő kapcsolati feladatok részfolyamatainak alakítására hogyan alkalmazzák kapcsolatszabályozási folyamataikat, valamint hogy ezek a szabályozási folyamatok hogyan befolyásolják az utódlási folyamatot.