177
178
Ha a vonatanyag mennyisége 100 cm3 borban 3 és 5 gramm között van, akkor a lapos platinacsészébe 25 cm3 bort mérünk bele, különben pedig úgy járunk el mint előbb.
Ha a vonatanyag mennyisége 100 cm3 borban 5 gr-nál több, akkor a vonatanyag mennyiségét közvetett módon hatá-rozzuk meg. 100 cm3 bort csészében vízfürdőn térfogatának Vs-ára besűrítünk vagy használhatjuk az alkohol meghatározásnál maradt lepárlási maradékot, ha nem tettünk hozzá csersavat, a maradékot 100 cm3-es lombikban még melegen vízzel majdnem 100 cm3-re hígítjuk, a keveréket 15 C°-ra lehűtjük és ha ez megtörtént 15 C°-u vízzel 100 cm3-re feltöltjük. A lombik tartalmát jól össze-keverjük és a folyadék sűrűségét 15 C°-nál meghatározzuk. A talált sűrűségi szám és a VII. táblázat segélyével megkapjuk a bor vonat-anyagának mennyiségét.
Tájékozásul, hogy az adott három mód közül melyiket hasz-náljuk, a bor vonatanyagának mennyiségét megközelítő pontosság-gal megkapjuk,
1. ha Tabarié következő képletét M = B — P + 1 használjuk, hol M az eredeti térfogatra felhígított lepárlási maradék sűrűsége, B a bornak sűrűsége és P a lepárlásnak alávetett bor térfogatára hígított párlat sűrűsége. M értékéből és a VII. táblázatból megtudjuk, hogy a borban körülbelül mennyi vonatanyag van,
2. ha egy kis 1—6 cukorfokig beosztott cukormérővel állapít-juk meg a szesztelenített és eredeti térfogatára felhígított bornak sacharométerfokát.
Cukortartalmú borokban a cukor is hozzá tartozik a vonat-anyag mennyiségéhez. Ilyen boroknál a cukormentes vonatvonat-anyagot megkapjuk, ha a vonatanyagból levonjuk az 0*1 grammal csök-kentett cukor mennyiséget.
Az összes szabad sav meghatározása.
15 cm3 bort forrás kezdetéig melegítünk s még melegen V»
normál alkálioldattal közömbösítünk. Hogy meddig adjunk a borhoz alkálilúgot, azt megtudjuk abból, hogy a közömbösítéskor a folya-dékból időnként egy cseppet száraz és érzékeny kék lakmuszpapírra helyezünk. Ha a kék lakmuszpapír már meg nem vörösödik, de hasonlókép használt vörös lakmuszpapír sem kékül még meg, akkor a bor éppen közömbösítve van. Az összes szabad savat borkősavra számítjuk. Hogy hány gramm a borkősavra számított összes szabad sav 100 cm^ borban, megkapjuk, ha az elhasznált köbcentiméterek számát 20-szal osztjuk.
Az illósavak meghatározása.
50 cm3 bort kb. 200 cm3-es lombikba lemérünk és a lombikot kétfuratu gummidugóval elzárjuk. Az első fúrásban egy üvegcső van, mely felül meg van hajlítva és melynek a lombikba érő része majdnem egészen a lombik fenekéig ér és alul finom végbe van
5 gramm ink bele, i gr-nál Ion hatá-ogatának írozásnál rsavat, a
¡nem 100 legtörtént ól össze-c. A talált or vonat-ket hasz- mtosság-isználjuk, rüsége, B írfogatára egtudjuk, :1 állapít-t bornak
a vonat-atanyagot nal
csök-elegen Vw : a borhoz r a folya-íszpapírra isödik, de nég meg, )ad savat számított elhasznált
i lombikot y üvegeső érő része égbe van
kihúzva. A dugó másik furatában szintén egy üvegcső van, melynek a lombikba érő része a dugó alatt végződik, kiálló része pedig meg van hajlítva és ezen része hűtővel van összekötve. A lombik fenekéig érő üvegcsövet egy lombikkal kötjük össze, mely lombikban víz forralása által élénk vízgőzáram fejlődik. Az illó savakat a vízgőzárammal pároljuk át. A hűtő végéhez a párlat felfogására kb.
300 cm3-es lombikot teszünk, melyen meg van jelölve, hogy meddig ér benne 200 cm3. Kezdetben azon lombikot, melyben a bor van, melegítjük annyira, hogy a bor forrjon és erősebben párologjon mindaddig, míg kb. 25 cm3-re leapadt, ezután csak annyira melegítjük ezen lombikot, hogy benne a folyadék mennyi-sége állandó maradjon. Ezalatt állandóan vízgőzt vezetünk át a folyadékon és ezt mindaddig folytatjuk, míg az átpárolgott folyadék mennyisége a 200 cm3-t elérte. A párlathoz néhány csepp phenolphtalein-oldatot adunk és a savakat benne i/io normál alkáli-lúggal meghatározzuk. Az illósavakat ecetsavra számítjuk; 100 köbcentiméter borban ezeknek mennyiségét ecetsavra számítva megkapjuk, ha az elhasznált Vio normál lúg cm3 számát meg-szorozzuk 0*012-vel.
Ha a bor ízlelésénél már érezzük, hogy a bor ecetes, akkor az illósavak meghatározásához elégséges 25 cm3 bort venni. Ez esetben az ecetsavra számított illósavak mennyiségét 100 cm5 borban megkapjuk, ha az elhasznált Vw normál lúg cm3 számát megszorozzuk 0'024-gyel.
A nem illósavak meghatározása.
A nem illósavak mennyiségét megkapjuk, ha az összes szabad savak mennyiségéből az illósavakat levonjuk. Mivel a nem illósavakat épúgy, mint az összes szabad savakat borkő-savra számítjuk, azért az ecetborkő-savra számított illósavak mennyiségét 1'25-tel szorozzuk, vagyis átszámítjuk borkősavra és ezen értéket vonjuk le az összes savak mennyiségéből.
A borkő meghatározása.
50 cm3 bort porcelláncsészében 10 cm3-re bepárlunk, a maradékhoz lehűlése után kevés tiszta homokot és folytonos keverés közben apránként 90 cm3 95
°/
0-os
alkoholt adunk.A csészét üveglappal letakarva, 12 óra hosszat állni hagyjuk.
Ezután a csapadékot leszűrjük és a csészét és csapadékot 95 °/o-os alkohollal kimossuk. A csészéhez tapadó csapadék a csészében maradhat, mert kimosása után a szűrőn levő csapadékot forró vízben feloldjuk és a csészébe szűrjük. Ha a csészében maradt csapadék is feloldódott már a forró vízben, akkor Vio normál lúggal az oldatban levő savat érzékeny kék lakmuspapír segélyével meghatározzuk. 1 cm3 Vio normál lúg = 0 0188 gramm borkő.
A szabad borkősav meghatározása.
50 cm3 borhoz annyi kálilúgot adunk, hogy a borban levő szabadsav mennyiségének fele közömbösítve legyen, azután 10
180
cm3-re bepároljuk és a kihűlt maradékhoz V* cm3 jégecetet adunk.
Tovább egészen úgy járunk el, mint a borkő meghatározásánál.
Ez esetben a borban volt borkő, valamint a borban volt szabad borkősav is borkő alakjában válik ki. A közömbösítéshez elhasznált lúg mennyiségéből tehát előbb levonjuk azon lúg mennyiségét, mely már eredetileg a borban levő borkő mennyiségének felel meg és a maradékot borkősavra számítjuk át. 1 cm3 lúg ez esetben
= 0 015 gramm borkősav.
Az összes borkősav, a szabad borkősav, a borkő és az alkáli-földfémekhez kötött borkősav meghatározása. (Halenke és
Möslinger módszere szerint.)
a) Az összes borkősav meghatározása. 250 cm3-es főző-pohárban 100 cm3 borhoz 2 cm3 jégecetet, 0*5 cm3 20 százalékos káliumacetát-oldatot és 15 gramm porrá tört tiszta chlorkáliumot adunk és az utóbbiból amennyit lehet feloldunk; az oldást keveréssel mozdítjuk elő. Azután a keverékhez még 15 cm* 95 térfogatszázalékos alkoholt adunk és az üveg falát kb. egy percig üvegpálcával dörzsöljük, hogy a borkő kiválását előmozdítsuk.
A keveréket szobahőmérséken legalább 15 óra hosszat állni hagyjuk, azután a jegeces csapadékot leszűrjük. A szűréshez Gooch-féle platina- vagy porcellántégelyt használunk, melynek fenekén vékony ászbesztréteg van ; az ászbesztréteget legalább Va mm. szélességű nyílásokkal ellátott platinaháló födi be. Gooch-tégely helyett papírpéppel födött Witt-féle porcellánszürőlapot is használhatunk. Mind a két esetben a folyadékot szívókészülékkel szűrjük le. A jegeces csapadék kimosásához olyan oldatot hasz-nálunk, melyet 15 gramm chlorkálium, 20 cm3 95 térfogatszázalékos alkohol és 200 cm3 víz összekeverése után nyerünk. A főzőpoharat ezen folyadéknak csekély mennyiségével háromszor kiöblítjük.
Azután a szűrőt és csapadékot mossuk ki azáltal, hogy a mosó-folyadékból csekély mennyiséget a szűrőre öntünk. A mosófolya-dékból összesen 20 cm3-nél többet fel ne használjunk. A szűrőn összegyűlt csapadékot azután forró desztillált vízzel visszamossuk a főzőpohárba, a főzőpohár tartalmát forrásig felmelegítjük és a forró oldatot V* normál alkálilúggal érzékeny kék lakmuszpapír fel-használása mellett közömbösítjük.
Az összes borkősav mennyiségét megkapjuk, ha az elhasznált V* normál alkálilúg köbcentiméterszámához a borkő oldhatósága miatt hozzáadunk 0 6-ot és az összeget 00375-tel szorozzuk.
Tekintettel az alább leírt meghatározásoknál szükséges számítá-sokra, az összes borkősav meghatározásánál elhasznált V* normál lúg 0 6-íal nagyobbított köbcentiméter számát röviden jelöljük A-val.
b) A szabad borkősav meghatározása. Közönséges kierjedt borból 50 cm3-t, olyan borból pedig, melyben számottevő meny-nyiségü cukor van, 25 cm3-t a hamu meghatározás fejezet második bekezdésében adott utasítás szerint óvatosan elhamvasztunk. A platina-csészében levő hamuhoz 20 cm3 V* normál sósavat és 20 cm3 desztillált
181 vizet adunk, azután kis lánggal forrás kezdetéig melegítjük. A forró folyadékot érzékeny kék lakmuszpapiros használása mellett V4 normál alkálilúggal közömbösítjük. Az elhasznált lúg mennyiségét 20-ból levonva, megkapjuk azon sav mennyiséget, mely 50 cm3, illetőleg 25 cm3 bor hamuja lúgosságának megfelel. Ezt kettővel, illető-leg néggyel szorozva, megkapjuk 100 cm3 bor hamujának lúgos-ságát kifejező számot; jelöljük ezt L-el.
Szabad borkősav csak akkor van a borban, ha A nagyobb mint L és ekkor megtudjuk a 100 cm3 borban lévő szabad bor-kősav mennyiségét, ha A-ból levonjuk L-et és a különbözetet meg-szorozzuk 0'0375-tel.
c) A borkő meghatározása. Közönséges kierjedt borból 50 cin3-t, olyan borból pedig, melyben számottevő mennyiségű cukor van, 25 cmM a hamu meghatározás fejezet második bekezdésében adott utasítás szerint óvatosan elhamvasztunk, a maradékot ammoniumcar-bonat-oldattal megnedvesítjük, megszárítjuk és gyengén izzítjuk. A hamut forró vízzel kivonjuk és az oldatot kis szűrőn pohárba átszűr-jük. A platinacsészét, valamint a szűrőt forró vízzel gondosan kimossuk.
A hamu vizes oldatához 20 cm3 V* normál sósavat adunk, azután kis lánggal forrás kezdetéig melegítjük. A forró folyadékot érzékeny kék lakmuszpapiros felhasználása mellett normál alkálilúggal közömbösítjük.
Az elhasznált V* normál lúg mennyiségét 20-ból levonva, kapjuk azon sav mennyiségét, mely 50 cm3, illetőleg 25 cm3 bor hamujából víz által oldott anyagok lúgosságának megfelel. Ezen számot kettővel, illetőleg néggyel szorozva, megkapjuk 100 cm3 bor-ból nyert hamu vizes oldatának lúgosságát; jelöljük ezt V-vel.
Ha A annyi, vagy kevesebb mint V, akkor az összes borkő-sav félig kötött állapotban van a borban. A borkő mennyisége 100 cm3 borban ilyenkor 0 047 X A.
Ha A ugyanannyi vagy kevesebb mint L, de nagyobb mint V, akkor a borkő mennyisége 0'047 X V.
Ha A nagyobb mint L, akkor is a borkő mennyisége 0*047 XV.
d) Az alkaliföldfémekhez kötött borkősav meghatározása. Az alkáliföldfémekhez kötött borkősav mennyiséget számítás által tudjuk meg. Ugyanis ha A nagyobb mint V, akkor borkő mellett még egyéb alakban is van borkősav a borban. Ez esetben az alkali-földfémekhez kötött borkősav mennyisége
1. = 0 0375 X (L—V), ha A nagyobb, mint L.
2. = 0*0375 X (A—V), ha A egyenlő L-el, vagy kisebb, mint L, de nagyobb, mint V.
Cukormeghatározás.
A cukorfélék meghatározásához Fehling-féle oldatot haszná-lunk. A Fehling-féle oldat áll:
1. rézsulfát-oldatból. Ugy készítjük, hogy 69*278 gramm tiszta, száraz, jegeces rézsulfátot vizzel egy literre oldunk;
2. alkálikus seignettesó-oldatból. Ezt úgy készítjük, hogy!tömény
182
nátronlúgból annyit veszünk, amennyiben 103*2 gramm nátrium-hydrat van, amit a lúg megtitrálása által állapítunk meg. Ehhez 346 gramm seignettesót adunk és a keveréket vízzel egy literre hígítjuk. A seignettesó feloldása után az oldatot jól összekeverjük és ha zavaros, akkor asbesten átszürjük. A két oldatot külön tartjuk és csak közvetlenül felhasználás előtt keverjük egyenlő arányban.
A bor előkészítése a cukormeghatározáshoz.
Olyan bort, melynek 100 cm3-ében 1 gramm cukornál kevesebb van, higitatlanul használhatunk, ellenben olyan bort, melynek 100 cm3-ében 1 grammnál több cukor van, vízzel annyira kell hígítanunk, hogy a hígított oldat 100 cm3-ében 1 grammnál több cukor ne legyen. Édes bort tehát annyiszorosan hígítunk, ahány gramm vonatanyag van 100 gramm borban, elhagyva két egészet és a tizedeket.
a) Az invertcukor meghatározása olyan bornál, melyet nem kell hígítanunk. 100 cm3 bort porcelláncsészében pontosan közöm-bösítünk, azután vízfürdőn térfogatának V4-ére bepároljuk, hogy az alkoholt belőle kiüzzük. A kb. 25 cm3-re besűrített oldatot 100 cm3-es lombikba mossuk, kihagyjuk hűlni, 10 cm3 ólomecetet adunk hozzá, desztillált vízzel a jelig feltöltjük, jól összekeverjük és száraz szűrőn átszürjük. A szürletből 50 cm3-t 100 cm3-es lombikba mérünk, hozzáadunk annyi telített nátriumsulfát-oldatot, amennyi elégséges, hogy a fölösleges ólmot teljesen kicsapja, feltöltjük desztillált vízzel a jelig, összekeverjük és száraz szűrőn átszürjük.
Ezen szürletből 50 cm3-t, ami 25 cm3 bornak felel meg, használunk a cukor meghatározáshoz a következő módon:
Teljesen sírna belső felületű porcelláncsészében 25 cm3 réz-sulfát-oldatot és 25 cm3 alkálikus seignettesó-oldatot összekeverünk és dróthálón forrásig felmelegítünk. A forró oldatba pipettából a leírt módon előkészített borból 50 cm3-t folyatunk és az élénk forrás újbóli beálltától számítva még pontosan két percig forraljuk.
A kiválóit rézoxydult szívókészülék felhasználásával lemért ászbeszt-csövecskén azonnal leszűrjük, az ászbesztet és rajta a rézoxydult
forró vízzel, azután alkohollal, végre aetherrel kimossuk.
Miután a csövecskét a rézoxydul csapadékkla együtt 100°
C-nál megszárítottuk, levegő hozzáférése mellett erősen melegítjük, hogy a rézoxydul oxyddá változzék. Azután a csövecskét hydrogén-fejlesztő készülékkel kötjük össze, száraz és tiszta hydrogénáramot vezetünk rajta keresztül és a rézoxydot kis lánggal annyira és addig hevítjük, míg teljesen fém rézzé redukálódott. Ezután a csövecskét hydrogénáramban kihagyjuk hűlni és lemérjük. A lemért réznek megfelelő invertcukormennyiséget a VIII. sz. táblázatból kapjuk ki.
Az ászbesztcsövecskét azáltal tisztítjuk meg, hogy a rezet tömény salétromsavban feloldjuk, a szűrőt vízzel, alkohollal, végre aetherrel kimossuk, megszárítjuk és hydrogénáramban kiizzítjuk.
látrium-Ehhez
r literre ceverjük i tartjuk ányban.
Kierjedt borokban, melyekben csak kevés cukor van, a cukrot következőképen is meghatározhatjuk.
100 cm3 bort közömbösítünk és az alkoholt belőle bepárlás által kiüzzük. A maradékot 100 cm3-es lombikba mossuk és kihűlése után hozzáadunk 10 cm3 ólomecetet és a jelig vízzel feltöltjük.
A lombik tartalmát jól összekeverjük, a keletkezett csapadékot le hagyjuk ülepedni, azután a folyadékot száraz szűrőn átszűrjük,
A szürletből 50 cm3-t 100 cm3-es lombikba mérünk és addig adunk hozzá telített nátriumsulfát-oldatot, míg az ólom teljesen kiválott; azután a lombikot vízzel a jelig feltöltjük, tartalmát jól összekeverjük és a folyadékot száraz szűrőn átszűrjük.
Kémcsövecskékben 2 cm3 Fehling-féle oldathoz az előkészített cukoroldatból változó mennyiséget, 5 — 1 0 — 1 5 cm3-t adunk és a kémcső tartalmát forróvizfürdőben melegítjük, míg a kiválott réz-oxydul felett álló folyadék teljesen kitisztult. Azon csövecskékbe, melyekben arézoxydul felett lévő folyadék még kék színű, azokba kevesebb cukor került, mint amennyi a 2 cm3 Fehling-féle oldatot teljesen redukálja. Közbeillesztett kísérletekkel elég pontosan meg-állapíthatjuk ilyen módon, hogy a 2 cm3 Fehling-oldat redukálá-sához mennyi cukoroldatra van szükségünk. A 2 cm3 Fehling-oldat elszíntelenítésére 0 0 1 gr. invert-cukor szükséges; ezen adatból és az elhasznált cukoroldat mennyiségéből számítjuk ki, hogy borunk 100 cm3-ében mennyi a cukor.
b) Az invertcukor meghatározása édes borokban. Hogy hány köbcentiméter bort mérjünk le, azt megtudjuk, ha 500-at elosztjuk azon számmal, amennyi egész gramm vonatanyag van 100 cm3
borban. A bürettából kimért bornak súlyát lemérjük és ezen súly-ból a lemért bor valódi térfogatát pontosan megkapjuk, ha a lemért súlyt elosztjuk a bor fajsúlyával.
A lemért bort közömbösítjük, az alkoholt belőle kiüzzük, a maradékot 100 cm3-es lombikba mossuk és a bor sűrűsége szerint a térfogatának 74—Ve térfogatnyi rész ólomecetet adunk hozzá.
Ezután destillált vízzel a jelig feltöltjük a lombik tartalmát, össze-keverjük és a folyadékot száraz szűrőn átszűrjük. A szürletből 5 0 cm3-t 250 cm3-es lombikba mérünk, a felesleges olmot telített nátriumsulfát-oldattal kicsapjuk, a lombikot destillált vízzel a jelig feltöltjük és összekeverés után a folyadékot száraz szűrőn leszűrjük.
Ezután sírna belsejű porcelláncsészében 25 cm3 rézsulfát oldatot, 25 cm3 alkálikus seignettesó oldatot és 25 cm3 vizet forrásig me-legítünk. A forró oldatba pipettából most a leirt módon előké-szített borból 25 cm3-t folyatunk és tovább úgy járunk el, mint az előbb a) alatt le van irva.
Ha a lemért réznek megfelelő cukorértéket a VIII. táblázatból kikeressük és ezen értéket 20-al megszorozzuk, megkapjuk a meg-határozáshoz vett bormennyiségben lévő cukor mennyiségét és ebből kiszámítjuk, hogy 100 cm3 borban mennyi a cukor.
A nádcukor meghatározása.
:ukornál in bort,
annyira ammnál íigítunk,
*yva két
ret nem közöm-hogy az itot 100 omecetet keverjük i cm3-es -oldatot, kicsapja, z szűrőn ílel meg, cm3 réz-keverünk ettából a
az élénk forraljuk, ászbeszt-izoxydult
rütt 100°
elegítjük, ydrogén-énáramot nnyira és izután a , A lemért iblázatból
Az édesborok elemzésénél az invertcukor meghatározásnál y a rezet
lal, végre kiizzítjuk.
leirt módon lemért bormennyiséget közömbösítjük és szesztelenítjük.
A maradékot 100 cm3-es lombikba mossuk, megfelelő mennyiségű normál sósav hozzáadásával az eredeti savanyúságot helyreállítjuk, a keveréket vízzel 75 cm3-re hígítjuk, hozzáadunk 5 cm3 l i 9 faj-súlyú sósavat, vízfürdőn 2Va—5 perc alatt felmelegítjük 67—70 C°-ra és gyakori felkavarás közben 5 percig 65—70 C°-on tartjuk.
A hőmérséket a folyadékba mártott hőmérővel ellenőrizzük. Ezen idő múlva a lombikból a hőmérőt kivesszük, lemossuk, a lombik tartalmát gyorsan lehűtjük és vízzel a jelig feltöltjük. A folya-dékhoz néhány gramm frissen kiizzított, savval kivont állati sze-net adunk; összekeverés után a folyadékot száraz kettős szűrőn leszűrjük. (Az állati szén invertcukrot ne absorbeáljon.) A szüre-dékből 50 cm3-t (30 9 cm3)-normál nátronlúg hozzáadásával közöm-bösítünk, hozzáadunk még 0 2 cm3 telített natriumcarbonat-oldatot, vízzel 250 cm3-re felhígítjuk, ha zavaros a folyadék, akkor száraz szűrőn megszűrjük és a szürletből 25 cm3-t használunk a cukor-meghatározáshoz.
A cukor mennyiségét úgy számítjuk ki, mint előbb.
Ha a most talált, 100 cm3 borban lévő cukormennyiségből levonjuk az invertálás előtt 100 cm3 borban talált invertcukor mennyiséget és ezen különbözetet 0'95-tel szorozzuk, megkapjuk 100 cm3 borban lévő nádcukor mennyiségét.
Polarisatio.
A polarizálás eredményét a bor 200 milliméter hosszú rétegére vonatkoztatva, körfokokban (Wild-fokokban) fejezzük ki. Egy Ventzke-Soleil0 = 0*3465 (Wild°) körfok.
100 cm3 bort közömbösítünk, szesztelenítünk, a maradékot 100 cm3-es lombikba mossuk, hozzáadunk 10 cm3 ólomecetet, 100 cm3-re vízzel felhígítjuk és a keveréket száraz szűrőn leszűr-jük. A szürlet egy részét cukormeghatározáshoz használhatjuk.
A szürlet 30 cm3-éhez 3 cm3 telített nátriumsulfát-oldatot keverünk és a keveréket száraz szűrőn megszürjük. A szürletet, mely 1 0 : 11 arányában lett hígítva, polarisáljuk.
Édesboroknál 10 cm3 ólomecet 100 cm8 bor elszíntelenítésére gyakran nem elegendő, ez esetben 15—20 cm3 ólomecetet hasz-nálunk, de különben az előbbiek szerint járunk el.
Ha valamely bor elszíntelenitése ólomecettel nem sikerül, akkor csontszénnel végezzük azt:
50 cm3 bort porcelláncsészében alkálilúggal pontosan közöm-bösítünk, azután kb. 25 cm3-re bepároljuk. A szesztelenített bor-maradékhoz 5—10 gramm tisztított csontszenet adunk, ezt víz-fürdőn üvegpálcával a folyadékban jól elkeverjük s végre a folya-dékot leszürjük. A csészét és a csontszenet forró vízzel addig mossuk, míg a borban lévő cukorhoz képest a szürlet 75—100 cm3. A szürletet porcelláncsészében vizfürdőn kb. 30 cm3-re bepá-roljuk, a maradékot 50 cm3-es lombikba szűrjük, a csészét és szű-rőt vízzel kimossuk s a szürletet kihűlése után vízzel a lombik
rétegére /entzke-aradékot etet, 100
leszűr-álhatjuk.
:everünk ' 1 0 : 11 mítésére :t
hasz-sikerül, közőm-ett bor-ezt víz-a folyvíz-a- folya-tl addig 7 5 - 1 0 0 re bepá-1 és
szü-lombik
1 8 5
jelzéséig feltöltjük és összekeverjük. Ezen keveréket polarisáljuk.
Ezen előkészítési eljárásnál a polarisálásra kerülő folyadéknak tér-fogata ugyanannyi, mint volt a munkába vett boré, hígítás tehát számításba nem jön.
Az inverzió utáni polarisáláshoz a bort következőkép készít-jük elő:
100 cm3 bort közömbösítünk és szesztelenítünk.
A maradékot 100 cm3-es lombikba mossuk, kihűlése után annyi cm3 normálsavat adunk hozzá, mint amennyi normál nátron-lúgot használtunk előbb a közömbösítéshez; az oldatot vízzel 75 cin3-re felhigítjuk, hozzáadunk 5 cm3 1*19 fajsúlyú sósavat, vízfür-dőn 67—70 C fokra melegítjük és gyakori felrázás közben 5 percig 65—70 C°-on tartjuk. A hőmérséket a folyadékba mártott hőmérő-vel ellenőrizzük. Ezen idő múlva a hőmérőt kivesszük, vízzel lemos-suk, a folyadékot gyorsan lehűtjük és a lombik tartalmát 100 cm3-re hígítjuk. Ezen oldatot sósavval tisztított és frissen kiizzított néhány gramm csontszénnel keverjük és a folyadékot száraz kettős szűrőn leszűrjük. A szürlet 50 cm3-ét 30*9 cm3 normál natronlúggal közöm-bösítjük, hozzáadunk 0*5 cm3 telitett natriumcarbonat-oldatot, vízzel 100 cm3-re hígítjuk, ha szükséges, száraz szűrőn leszűrjük és polarisáljuk. A leolvasott fokokat 2-vel szorozzuk.
Nagyon édes bornál 100 cm3 helyett ennek felét, esetleg V4-ét vesszük és az eredményt eszerint 4-gyel vagy 8-cal szorozzuk.
A dextróze, nádcukor, dextrin és a dextrinhez kémiailag közelálló anyagok jobbra, a levuloze és invertcukor balra csavarnak.
Ha a bor polarisációjánál + 0*3 Wild°-nál nagyobb csavarás mutatkozik, az arra mutat, hogy az említett anyagok egyike van a borban. Ha a polarisálás + 0*3 Wild-foknál kisebb, akkor a borban az előbb felsorolt anyagok közül rendesen egy sincs és csak ritkán fordul elő azon eset, hogy a borban egymás mellett jobbra és balra csavaró anyagok olyan arányban vannak, hogy egymás csavarását eltüntessék.
Ha a polarisálásnál nagyobb balra csavarást észlelünk, ez arra mutat, hogy a borban elerjedetlen cukor van.
Ha a bor 0*3 W.°-nál többet csavar jobbra és nincs benne sem nádcukor, sem tisztátalan keményítőcukor, sem dextrin, sem gummi, akkor a borban még el nem erjedt dextróze van.
Ha a bor polarisációja invertálás előtt és invertálás után ugyanaz, vagy a kettő között csak csekély eltérés mutatkozik, akkor a borban nádcukor nincs.
A borban kivételesen előfordulható mannit is okozhat jobbra-csavarást.
Tisztátalan keményítőcukor kimutatása polarisálás által.
a) Ha 100 cm3 borban legfeljebb 0 1 gramm redukáló cukrot találtunk és a bor a polarisálásnál éppen nem, vagy balra csavar vagy legfeljebb 0.3 W°-ot jobbra csavar, akkor a borhoz tisztá-talan keményítőcukrot nem adtak.
186
b) Ha 100 mc3 borban legfeljebb 0'1 gramm redukáló cukor van és a bor 0 3 W°-nál többet, de legfeljebb 0*6 W°-ot jobbra csavar, akkor lehetséges, hogy a borban dextrin van és a bort ez irányban megvizsgáljuk. A tisztátalan keményítőcukor el nem erjedhető anyagaira ez esetben az alábbiak szerint vizsgálunk.
c) Ha 100 cm3 borban legfeljebb 0*1 gramm összes cukrot találtunk és-a bor a polarisáláskor 0*6 W°-nál többet csavar jobbra, akkor mindenekelőtt megállapítjuk azt, hogy van-e dextrin a borban. Ha dextrin van a borban, akkor a tisztátalan keményítő-cukor elerjedni nem képes anyagainak kimutatására a következő, d) alatt leírt eljárást követjük. Ha dextrin nincs a borban, akkor a borban a tisztátalan keményítőcukor elerjedni nem képes anyagai vannak.
d) Ha 100 cm3 borban több mint 0 1 gramm összes cukrot találtunk, akkor következőkép mutatjuk ki, hogy tisztátalan kemé-nyítőcukrot adtak-e a borhoz.
210 cm3 bort vízfürdőn térfogatának Va-ára bepárologtatunk, a maradékhoz annyi vizet adunk, hogy a hígított folyadékban 1 5 % cukornál több ne legyen; a higított folyadékhoz lombikban kb. 5 gramm friss élesztőt (sör- vagy borélesztőt) adunk és 20—25 C°-nál addig hagyjuk állni, míg az erjedés be nem fejeződött.
Az elerjedt folyadékhoz 0*5 cm3 20 %-os káliumacetát-oldatot adunk és porcelláncsészében vízfürdőn kevés kvarchomok hozzá-adása után szörpsürűségre bepároljuk.
A maradékhoz folytonos kavarás közben apránként 200 cm3
90 térf. %-os alkoholt keverünk. A folyadék kitisztulása után az alkoholos folyadékot lombikba szürjük, a csészében lévő maradékot és szűrőt kevés 90 térf. %-os alkohollal kimossuk, azután az alkohol legnagyobb részét lepároljuk. A maradékot csészébe öntjük, vízfürdőn az alkoholt belőle elpárologtatjuk s a maradékot kb. 10 cm3 vízben oldjuk. Az oldathoz 2—3 gramm tiszta, vízben felkevert csontszenet adunk, üvegpálcával jól felkeverjük, azután az elszíntelenített folyadékot kis, beosztott mérőhengerbe szürjük, a csontszenet forró vízzel kimossuk és a 15 C°-ra lehütött szür-letet 30 cm3-re vízzel felhígítjuk. Ha ezen oldat a polarisálásnál 0*5 W°-nál nagyobb jobbracsavarást mutat, akkor a borban tisztá-talan keményitőcukornak elerjedni nem képes anyagai vannak. Ha a jobbracsavarás éppen 0*5 W ° vagy csak csekélységgel több vagy kevesebb, akkor a csontszenet újólag forró vízzel kimossuk és a 15 C°-ra lehűtött szűrletet vízzel 30 cm3-re hígítjuk. Ezen szürlet polarisá-lásánál talált csavarást az előbb találthoz hozzáadjuk. Ha a második polarisálás eredménye az elsőnek több mint ötödrésze, akkor a csontszenet úgy mint előbb még egyszer kimossuk és a 30 cm3-re hígított szürletet is polarisáljuk.
A jobbra csavarást a borhoz kevert némely mézfajták is okozhatják.
Édes borok elerjesztés után bizonyos körülmények közt balra csavarnak, mely csavarás újabbi erjesztési kísérlet után is csak kevéssé csökken.