Földrajzi kitérők

Az általános földrajzi műveltség megcsillogtatása az alexandriai költők számára ugyanúgy előtérbe került, mint a biológia és az orvostudományok terén szerzett ismeretek bemutatása.⁴⁹¹ A gyógyításhoz szükséges hozzávalók földrajzi eredetére tett gyakori utalások az

489 A sarlógomb (μύκης ἅρπης, 103) szóból eredeztethető Mykéné neve.

490 Al. 104–105: ἄκρον ὑπὸ πρηῶνα Μελανθίδος ἔνθα τε Νύμφη / Λαγγείης πόμα κεῖνο Διὸς τεκμήρατο παιδί.

491 Fraser 1972, 520–551; Zanker 1987, 116–120.

130 Alexipharmakában azt mutatják, hogy ez alól Nikandros sem volt kivétel.⁴⁹² A költemény bevezetőjét alapvetően meghatározó földrajzi ellentét azonban arra ösztönzi az olvasót, hogy a műben később is felbukkanó geográfiai utalásokban ne csak a kor esztétikai elvárásainak való automatikus megfelelés szándékát lássa, hanem a költőnek a földrajz iránti valódi érdeklődését.

A bevezető ugyanis így szól:⁴⁹³

Εἰ καὶ μὴ σύγκληρα κατ' Ἀσίδα τείχεα δῆμοι τύρσεσιν ἐστήσαντο, τέων ἀνεδέγμεθα βλάστας, Πρωταγόρη, δολιχὸς δὲ διάπροθι χῶρος ἐέργει, ῥεῖά κέ τοι ποσίεσσιν ἀλέξια φαρμακοέσσαις αὐδήσαιμ' ἅ τε φῶτας ἐνιχριμφθέντα δαμάζει.

Ἦ γὰρ δὴ σὺ μὲν ἄγχι πολυστροίβοιο θαλάσσης Ἄρκτον ὑπ' ὀμφαλόεσσαν ἐνάσσαο, ἧχί τε Ῥείης Λοβρίνης θαλάμαι τε καὶ ὀργαστήριον Ἄττεω·

αὐτὰρ ἐγὼ, τόθι παῖδες ἐϋζήλοιο Κρεούσης πιοτάτην ἐδάσαντο γεωμορίην ἠπείρου, ἑζόμενος τριπόδεσσι πάρα Κλαρίοις Ἑκάτοιο.

Az idézett tizenegy sor a következőképpen foglalható össze: bár messze vagyunk egymástól, Prótagoras, mert te Kyzikosban, én pedig Klarosban élek, a nagy távolság ellenére én mégis elmondom neked az emberekre veszélyes mérgek ellenszereit.

Amellett, hogy ezzel a kijelentésével Nikandros rejtetten a könyv és az írás nagy távolságokat áthidaló képességét magasztalja, egyszersmind rögtön a mű elején megjelöli a saját életterét. Fontos kiemelni, hogy Nikandros csak a mű végén, a sphragisban nevezi meg magát (ha a 266–274. sorokban rejlő akrosztichont nem számítjuk), és magáról, illetve a címzettről szinte semmit sem árul el; a földrajzi hovatartozást viszont itt hosszan kifejti. A címzett és a szerző közti közösséget a kis-ázsiai lakóhely az első sorban előbb meghatározza, mint az érdeklődés a mű témája iránt, amelyet Nikandros csak az ötödik sorban jelöl meg – s

492 A Thériakában fellelhető geográfiai kitérők szerepét Overduin (2015, 116–117) kizárólag a hellenisztikus esztétika ezen irányához való igazodásban látja.

493 Al. 1–11: Még ha Ázsia-szerte a falakat a városaiknak nem is egymás mellé építették a népek, akiknek a sarjai vagyunk, Prótagoras, és nagy távolság választ el [minket egymástól], mégis könnyen elmondanám neked a gyógymódokat a mérgező italokra, amelyek az emberekkel érintkezve leterítik azokat. Mert te a sokat hánykolódó tenger közelében, a köldökszerű Medve alatt élsz, ahol Rheia Lobrina barlangjai és Attis szertartásai vannak, én viszont ott lakom, ahol a csodált Kreusa gyermekei a szárazföld legdúsabb területeit osztották fel egymás között, a Messzelövő klarosi tripusánál.

131 utána rögtön visszatér a földrajzi távolság magyarázatára. A 9–11. sorokból továbbá egyértelműen kiolvasható a költőnek Klaroshoz való személyes kötődése: Nikandros büszke a csodált Kreusára mint felmenőjére, büszke a város körüli gazdag földekre, és büszke a település híres Apollón-szentélyére.

A tény, hogy a költő számára fontos a klarosi származás, apró szójátékokból is kiderül.

Az Alexipharmaka első sorában a σύγκληρα szó ugyanúgy magában rejti a Kléros (Klaros nevének a változata) alakot, mint a 232. sor κλήροισιν ἐπήβολα kifejezése. Az utóbbival Nikandros a nyílméreg elleni receptek egyikében olyan almákat nevez meg, amelyek a sajátjaid, a birtokodról származnak. Az almák ezen jelzője tágabb kontextusba helyezve azt mutatja, hogy a klarosi szülőföld Nikandros számára a civilizáció egyik emblémája, szemben a vadsággal, a barbársággal. Ezt egyrészt a hegyekben termő vad, tüskés alma és a saját területén termesztett gyümölcs között húzódó finom ellentét implikálja⁴⁹⁴:

Καί τε σὺ μηλείης ῥηχώδεος ἄγρια κάρφη οὔρεσιν ἐνθρεφθέντα πόροις ἀπὸ σίνεα κόψας, ἢ ἔτι καὶ κλήροισιν ἐπήβολα, τοῖά περ Ὧραι εἰαριναὶ φορέουσιν ἐνεψιήματα κούραις‧

Láthatjuk: a vadon termő almákból ki kell vágni a használhatatlan részeket; a szelíd (klarosi) almákhoz viszont a tavaszistennők derűs képét kapcsolja Nikandros.

A költő szempontjából a (görög) civilizáció, a kultúra elsőbbségét a barbár életmódot folytató népekhez képest az egész fejezet távlatában is érzékelhetjük. A nyílméregről szóló részt Nikandros ugyanis egy olyan kitérővel zárja, amelyben megmagyarázza a toxikon nevét (244–

248): ezzel az anyaggal a gerrhai nomád népek kenik be a nyílhegyeiket. A barbár vidéken az emberek ezzel a méreggel gyógyíthatatlan sebeket okoznak egymásnak⁴⁹⁵ – ami a klarosi kultúra gyermekének, a tanköltemény orvos-szerzőjének a gyógyító tevékenységével teljességgel ellentétes. Erre utal az is, hogy Nikandros nem nevezi meg pontosan a méreg eredetét, azt szimbolikusan a Hydra mérgének nevezi (Ὕδρης ἰός, 247–248). Az Eufrátesz vidéke a tankölteményben így olyan helynek tűnik, ahol a civilizáció létrejöttét akadályozó szörnyek még élnek, ahol még nem járt Héraklés, vagy Perseus. Klaros azonban a költő számára

494 Al. 230–233: „És add még [a betegnek] a tüskés alma vad gyümölcseit, amelyek a hegyekben teremnek, miután az ehetetlen részeket kivágtad; vagy pedig a saját almáidat a birtokaidról, éppen amilyeneket a tavaszi Hórák hoznak a fiatal lányoknak játékszerül.”

495 Al. 246: τὰ δὲ πολλὸν ἀναλθέα τραύματα τεύχει.

132 az örök tavasz helye, ahol bőven termik terméseiket a dús földek, és amelyet a Messzelövő áldásos tevékenysége is megszentel.

Az Alexipharmakában a bevezető után is rendre találni földrajzi utalásokat, amelyeknek a többsége egy-egy gyógyító anyag eredetét jelöli meg. Ezek egy része kimerül annyiban, hogy a főnév mellett az adott helységnév nevéből származó melléknév áll: gerrhai tömjén; pramnosi bor; líbiai szilphium; krétai és aiginai gránátalma.⁴⁹⁶ Gyakoribb azonban, hogy a földrajzi név mellé Nikandros valamilyen kitérőt is beilleszt. Az exkurzusok között van olyan, amely megőrzi kizárólagos geográfiai jellegét – mint a kydóni birsalmáról (234–235), vagy a kilikiai nárdusról szólók (402–404) – a többihez azonban mitológiai háttér is járul. Ez utóbbiakat illusztrálják a parthenéi föld (149–152), a tempéi babér (199–200), a hyméttosi méz (445), és az isthmosi zeller (604–606) kapcsán elmondottak. Az elsőben Nikandros a samosi alapítástörténetet foglalja össze néhány sorban, míg az utolsóban az isthmosi játékok eredetéről olvashatunk. A babér és a méz mellett pedig, ahogy korábban láttuk, Apollón alakját, illetve a Démétér tiszteletére dolgozó méhek képét találjuk.

A nikandrosi helymeghatározások szoros kapcsolódása egy-egy isten alakjához már a bevezetőben is érzékelhető. A címzett lakóhelyét, Kyzikost, nem is nevezi a nevén a szerző, a várost a Rheia-és Attis-kultuszra tett utalások alapján tudja beazonosítani az olvasó. A mitológiával átitatott földrajzi meghatározások által Nikandros tehát többszörösen is kapcsolatot teremt közönségével: az egy földrajzi térben élő, azonos mitológiai múltat valló, a hellén kultúra áldásait egyként ismerő és élvező görögség öntudata érezhető a tanköltemény ezen kitérőiben.