A költemény hangulata: a gyógyítás ígérete

A nikandrosi művek hangulatáról, illetve annak megítéléséről már az eddigiekben is sok szó esett, itt összefoglalóan szeretnénk bemutatni az ezzel kapcsolatos észrevételeket. A tanköltemények recepciója kapcsán láthattuk, hogy azokat a Nikandros-kutatók többnyire sötét hangulatú, a költő pesszimista világképét tükröző alkotásokként értékelik. Ezzel szemben az imént a költői eszközök elemzésével azt igyekeztem bemutatni, hogy Nikandros a költemény éppen aktuális, szűkebb témájától függően alakítja annak légkörét, hangulatát.

A tünetlistáknál alkalmazott baljós kifejezések nem feltétlenül a félelemkeltést és a komor hangulat megteremtését, hanem sokszor inkább az orvosi téma komolyságára való szigorú figyelmeztetést szolgálják. A mérgezések okozta szimptómák minden jelző nélkül,

514 Magnelli 2010, 221; Sistakou 2012, 203.

515 Touwaide (1991, 82–86) is úgy látja, hogy Nikandros világáról többet megtudhatunk a tankölteményekből, ám ő ezen nem a költő személyes világlátását, hanem a korabeli társadalmi-kulturális jellemzőket érti: Nikandrosnál ugyanis egy-egy jelenet erejéig megjelenik a család, a háztartás, a város, a vidék és a természet is; emellett a földrajzi utalásokkal e világ határai is kirajzolódnak; szó esik továbbá a görög nép történelméből vett epizódokról, illetve vallási rituálékról.

140 önmagukban is ijesztőek, Nikandros pusztán a tényszerű, részletes leírásukkal is képes baljós atmoszférát teremteni – amit lehet az olvasók figyelmét hatásvadász módon felhívó eszközként, vagy tárgyilagos és pontos orvosi ismertetésként értelmezni.

A gyógymódoknál ugyanakkor a sötét hangulat elhagyása, illetve semlegesítése tapasztalható: az itt felbukkanó baljós szavak, jelzők mellett mindig ott állnak a betegség elhárítására vonatkozó kifejezések, amit számtalan példával lehet illusztrálni: νοῦσον ἀλάλκοις (72); ἄλγος ἐρύξει (179, 298); νοῦσον δὲ κεδάσσεις (278); ἀλεξόμενος κακὸν ἄλγος (459);

κακῆς δ' ἀπερύκεο νούσου (608).⁵¹⁶ Ezekből a szófordulatokból is érzékelhető, hogy a gyógyítás ígérete állandóan jelen van a költeményben. Ne felejtsük el, hogy a szerző a műben felsorolt összes méreg ellen – legyen az bármilyen veszélyes, utálatos, vagy akár halálos is – tud gyógymódot ajánlani, így a tanköltemény alapvető mondanivalója az, hogy kellő tudással és aktív fellépéssel minden probléma megoldható.

A gyógyítással kapcsolatos reményeket ösztökélendő, Nikandros gyakran explicite is biztosítja az olvasót arról, hogy ha követi a leírt utasításokat, képes lesz a mérgezéstől szenvedő embert meggyógyítani: ἔσσεται ἄρκος (43); ἀλθήσῃ (112); μογέοντι φέροις εὐαλθέ' ἀρωγήν (326); ἀλκτήρια νούσων (350); ἤμυνεν (388, 389); ἀλθαίνει (556, 557). Az ilyen biztató kifejezések akkor igazán hatásosak, ha a fejezet záró soraiban kapnak helyet, mintegy sikeres lezárásaként a gyógyításnak. A kőrisbogár-mérgezés esetében utolsóként íriszolajat ajánl a költő, amely sok beteget meggyógyított már;⁵¹⁷ a beléndek ellen pedig fokhagymát, amely elhárítja a bajt.⁵¹⁸ A bikavér-fejezetet ez a mondat zárja: Így végül könnyen szétoszlatod vagy felhígítod a megszilárdult folyadékot, még ha össze is csomósodott az edényben [ti. a gyomorban].⁵¹⁹ A szalamandráét pedig ez: Ezekkel etesd meg a beteget, s még ha a halálhoz közel jár is, megmenekíted őt.⁵²⁰ A fejezetek pozitív végkicsengését más esetekben nem a lelkesítő szavak, hanem a mindennapi életből vett apró jelentek biztosítják, amelyek azt sugallják, hogy a mérgek áldozatai a gyógyulás után visszatérhetnek a megszokott, hétköznapi életbe.⁵²¹

516 További példákat a fehér ólom fejezetből l. fentebb a 445. jegyzetben.

517 Al. 156: τότεπολλὸνἐπαλθέανοῦσονἔτευξεν.

518 Al. 431: ἤρκεσεδ'ἄτην.

519 Al. 333–334: Kαίκενπηγνυμένοιοχύσινδιὰῥεῖακεδάσσαις /ἠὲδιαθρύψειαςἐν ἄγγεσινἑστηυῖαν.

520 Al. 565–566: Oἷσι κορέσκοις / ἀνέρα, καὶ θανάτοιο πέλας βεβαῶτα σαώσεις. A sisakvirág-fejezetben még egy apró szójáték is erősíti a gyógyítás hatásosságához fűzött reményeket. A tünetismertetés végén a költő azt írja, hogy a mérgezettek (akár a részegek) ingatag lábakkal (σφαλεροῖσι δὲ κώλοις, 33) járnak, a gyógymódok végeztével viszont azt ígéri, hogy a beteg ezután újra szilárd lábakkal jár majd (ὁ δ' ἀσφαλέεσσι πάλιν μετὰ ποσσὶν ὁδεύοι, 73).

521 Ilyen a koriander-fejezet szüret-jelenete (179–185); az ixias-mérgezésnél a tej fejését idéző kifejezés (311); a doryknion-fejezetben a tengeri állatok legelészését bemutató részlet (389–396); a Pharikonnál a rutát rágó hernyó

141 További biztató hatást ér el a szerző az orvost céltudatos cselekvésre ösztökélő felszólításaival, amelyek a gyógyítás sikerességét vetítik elénk. Az adott méregnek a szervezetből való kiürítésére szolgáló receptek mellett Nikandros gyakran fel is tünteti ezt a célt. A sisakvirág okozta mérgezés esetében arra kell törekedni, hogy a még meg nem emésztett étel (a méreg) a beteg torkán keresztül kiürüljön;⁵²² a fehér ólomnál azért kell olajat adni a betegnek, hogy a gyomor megcsúszva kiadja magából a szörnyű mérget;⁵²³ a bürök ellen pedig először szintén olajjal vagy keveretlen borral kell a beteget megitatni, hogy kiokádja ezt a szörnyen fájdalmas szerencsétlenséget.⁵²⁴ A mák-mérgezés ellen viszont az orvosnak elsősorban azt kell elérnie – akár kiabálással, akár pofozással –, hogy a beteg végzetes álmát megszakítsa;⁵²⁵ hánytatásról (τῆμος δ' ἐξερύγῃσιν, 459) csak ezek után lehet szó. Az ily módon világosan megnevezett célkitűzések az olvasóban újra és újra megerősítik a gondolatot, hogy a gyógyítás-gyógyulás lehetséges.

A mérgezések elleni receptek hatásosságába vetett bizalmat még egy jellegzetesen nikandrosi elem megteremti, amelyre már az eddigiekben is utaltunk: egy-egy, az ellenszerekhez szükséges növény vagy állat kapcsolata az isteni világgal az sugallja, hogy ezek mindenképpen gyógyító erővel bírnak. Ez a kapcsolat valamely istennel vagy félistennel sokféle mintát mutat: az adott növény az isten kedvencévé vált, mint a babér Apollónnak (200);

más növények konfliktusba keveredtek az isteni szférával, mint a liliom Aphroditével (405–

409). Külön érdekességként szolgálnak azok az esetek, amikor az isten az adott növénynek vagy állatnak egy részét felhasználta saját célra, ám közben a többi, számára felesleges részeket gyógyító erővel ruházta fel. Prométheus például a narthéx üreges szárát használta fel a tűz elrejtéséhez, a kikerics elleni recepthez pedig éppen a növény szárának a belseje szükséges (272–273).⁵²⁶ Minden ilyen élőlényre igaz azonban, hogy egy isten vagy isteni származású hős megérintette, s ezzel akaratlanul is szentté, gyógyítóvá, istenivé alakította.

Ha ezeket a kitérőket nem csupán üres költői dísznek tekintjük, hanem akár a költő vallásos érzületére utaló részleteknek, akkor a nikandrosi gyógymódok más megvilágításba kerülnek. Nikandros tehát a receptek monoton listáiban is igyekszik a gyógyítás hatásosságáról való meggyőződését az olvasónak közvetíteni; a költemény hangulata így végeredményben – a

képe (413); a tengeri nyúl-fejezetben az olajprés-hasonlat (494); illetve a piócáknál a sópárló munkáját megjelenítő sorok (519–520).

522 Al. 66: ἔστ'ἂν ὑπὲκφάρυγοςχεύῃπαναεργέαδόρπον.

523 Al. 89: ὄφρ'ἂνὀλισθήνασα χέῃ κακὰ φάρμακανηδύς.

524 Al. 196: ὄφρακενἐξερύγῃσικακὴνκαὶ ἐπώδυνονἄτην. További példák: Al. 227, 485.

525 Al. 458: ὄφρακατηβολέωνὀλοὸνδιὰκῶμακεδαίῃ.

526 A további példák részletesebb bemutatásához l. alább a nikandrosi természetképnél (152. o.).

142 komoly orvosi téma és az ijesztő tünetlisták ellenére – pozitívvá tud válni, s így a tanköltemény gyógyító-tanító célja is könnyebben elfogadható hitelesnek.