nem pedig az okosság szerint tsele
keszik. Az okosság igen édes békességet az indúlatok pedig ha egyszer meg-elégi.
tettek, el-űzik az egymáshoz való sze retetet és meg - útáláíi. szereznek. Ha az első szempillantás azt teheti, hogy az ő egész érzékenységét tsak azindúlat vezé
relje és az okosságnak hellyet nem ád, és ha mindeniket jól meg-nem fontolja ; te-hát az ő gustusa még nem tud külömbséget tenni, El-kel az illyeténtöl a’ szeretőt venni, és viszont a’ bábotkell kezébe ad
ni , kétség kívül * azt ez előtt tsak egy kevéssel verette volt-el,
§. 92.
Valaminthogy egy meg-állapodot és okos Férjfi mindenkor elébb betstfltetik, mint Valamelly virgontz fiatal Legényke, tehát Nektek-is azt jovallanám, hogy az el
sőbb rend-béliek ajánlásainak hamarább hellyt adjatok, ügy gondolom, hogy Youngaz, a’ ki így szóll: „ a’tsendes és
„meg-állapodptt elme termékeny mezeje ,#a’ lég nagyobb virtusoknak, és a’ leg
„ditsé-„ditséretefebb tselekedeteknek; „ ésa’ ta-pasztalás-is bizonyittya ezt a’gondolatot.
§♦ 93«
Ha már egyszer az előtökbe Íratott mód szerint választottatok; a’talált választás mellett állhatatofon maradjatok-meg. Az az igéret, a’ mellyet egynéhány bizony-ságoknak jelen létekben a’ Tí
Mátkátok-j ak tettetek, egy ollyan kötél a’melly Titeket örökösön kötelez, és a’ Pap tsak réá huzza azt a’ bogot ei-bonthatatlanúl, a’ mellyet Ti egyszer kötöttetek. At tól fogva mútassátok magatokat ezen Ti leg jobb barátotokhoz a’ leg szeretetre
méltóbb formában: és azt foha le-fe-is vetkezzétek. Mindenütt vigyétek vég hez , hogy ö bennetek a’ leg főbb földi boldogságot találhassa-fel; és ne gondol-kodjatok úgy a’ Tí Nemeteknek nagyobb részével, hogy ez az idő számlálás ( epo- cha ) kezdete Tí-reátok nézve a’ Tí ural- kodástoknak, a’Tíszeretőtökre nézve pe-dig az Ö békességes tűrésének próba hete vólna. Az illyen idő töltő tréfák gyakron szomorú ki - menetelt okoztak a’Tí
Neme-teknek. §. 94.
Jól tselekeszitek, hogy a’ leg nyaka
sabb meg-átalkodását meg -ronthattyátok valamelly férjfinak, ha Ti a’yo tulajdon ságokat , mellyekkel birtok Szüntelen és min den alkalmatosséigokkal ki-műtattyát ok. A’
Ti tetsző minéraűségtek, melly ezen ki-vűl-is kedves; a’Ti küllő kellemeres-ségtek; a’ Ti gyakorta magához vonó ví- dámságtok; leg inkább pedig amaz egé-szen el-hódító (bezaubernd) szelídség-tek, a’melly magát a’ szívben édesdeden úgy bé-lop?a, hogy eszre fern lehet ven- ni, és a’ formátlanságot-is a’legnagyobb kellemetességekkel bé-takarhattya;és ezek kel az érdemekkel még egy némü némü o- kosság, a’melly valamelly embernek leg'tsu-dálatofabb kedvetlenségéhez-is magát hoz- zátudja alkalmaztatni; ezek mondomollyan
dolgok, a’mellyek minket Férjfiakota’mi gyalázatunkra igengyakron el változtatnak mindezeka’ tulajdonságok Titeketleg-jobb Házas tárlókká, és a’ Ti Nemeteknek ékessé gévé tésznek. Igyekezzétek szorgalmato-son ezt az érdemet meg-szerezni. Semmi
mordság ezt a’nemes virtust tőlletek el-ne ragad-
ragadja! ’S ha valami tőrténet által va lami ehez hasonló történnék rajtatok; óh jusson eszetekbe, hogy ollyan útavétetség re vetemedtetek, a’melly Tínéktek az é
let örömét szemetek elől el-tévesztette.
§• 95»
Kiváltképen őrizkedjetek attól az illet len magaviseletektől sok — igaz nevén nevezzem - é? — úgy, úgy azok ők— roszsz Aszszonyoknak, a’kik gyakrona’leg okosabb Férjet, ha szintén ő külömben
mint Úr a’ maga házában, a’ maga jussát egy zenebonás patvarkodó Aszszony el len oltalmazni igyekézik-is, tsak ugyan még-is nagy elmebéli törekedésben ejtik:
azt mondom őrizzétek-tneg magatokat va-lamelly e’ féle magaviselettől a’nem re
mélt látogatás alkalmatosságával, mellyet a’ Tí Férjetek Nektek tészen. — Melly sok boszszúsággal tellyes és el-sz enved-hetetlen ábrázatokat, melly sok komor és rántzoshomlokot, sőtmely sok boszonkodást láttam én az Aszszonyrészéről, mind az idegenekhez mind a’ maga Férjéhez való leg kissebb nyájasság vagy kedv mútatás-
batr
egyebet hanem szégyent, nyughatatlan- ságot és félelmet láttam ? És melly erős-fen féltemtőlle néha, hogy a’ túzki-fog-ná magát ütni az én jelenlétemben, a’ mellyet mindazáltal a’ Férj okosságával ad
dig tsak ugyan mérsékelt, a’mig tőlle bútsut vettünk. Még-egyszer mondom néktek,hogy a’roszsz nevelésű*szilaj Afr-
szonyoknak ezen hibájoktól igen erössen őrizkedjetek. És ha szintén a’ Tí kony-ha tzédolátok, a’ mint ez néha igen kön-nyen meg-eshetik, Titeket egy kevéssé meg-ijesztene-is : igyekezzétek még-is a’ mennyire lehet ábrázatotoknak ezen meg -háborodását el-titkolni, és igyekez
zetek a’ mennyire lehet vidám ábrázatot mútatni; e’szerint kevés étellel-isÖröm és jó kedv adatik-fel a’Tí asztaltokra , a’ melly a’jobb falatoknak fogyatkozását tö-kélletesen ki-pótolja.
§. 96.
Parantsölni és engedelmeskedni, ezek két ollyan ízók, a’ mellyeket én a’ Házassági állapotLekfikonnyá\>h>\örömeitki-törölnék.
Az
no
— Az elsőtől őrizkedjetek" a’ második
nak pedig vegyétek eleit jó móddal.
§. 97«
Minden lehető okossággaligyekezzetek minden viszszá-vonást, mindenkotzódástel távoztatni. Minden dolgok felett pedig igyekezzétek a’ leg elsőbb háborúságot, a’ melly köztetek és a’Férjetek között es
hetne , okofonn el-kerűlni: mert e’ veti- meg a’ fundamentumot más ezer ’s meg
-ezereknek, és a’ barátság ’s szeretet ez által a’ hajótörésnek próbájára tétettetik-ki, a’midőn a’tisztelet el-veszett, a’mel lyen kell azoknak mindég fundáltatniok,
— Távoztassatok-el akármelly nagy mun kátokban kerüllyön-is, minden
meg- átalkodást vagy makatsságot; tsu-pán tsak vetélkedni szeretÖ szándékból, vagy pedig azt meg-mutatni törekedő indulatból, hogy néktek igazságtok van, foha ne ellenkezzetek ’s szót ne szaporítsa-tok; sőt azon igyekezzetek, hogy a’ Ti Férjeiteknek, valamelly külsŐ únalom vagy valamelly titkos gond által meg-hábori-tatott elméjeket , ha e’ történet szerint
meg-meg-esne, a’ mint gyakron meg-is esik, a’ Tí szelid és magatokatkedveltetöma gaviselettel viszont vidámitsátok-meg, és ez által szeretetet és hozzátok való bi zodalmat szereztek magatoknak.
§• 98.
Minden Férjnek vagyon tulajdon maga hibája! —- Igy szoktak majd minden férj
hez-ment Aszszonyokbeszélleni, és eb
ben igazat-is mondanak. —De miért nem hiszik ők ezt még akkor a’ mig Léányok ? Valósággal ezt a’ jó Léánykák gyakron el-hibázzák. EgyLéánynaksem akar eszébe ju tnihogy a’ maga szeretőjének hijános ságait a’ menyegző előtt illendőképpen meg - visgálja , és az után talám olly fo
kát-is fedez-fel a’ félét, hogy annak számát alig számlálhattya - meg, — Hon
nan származik ez, meg-mondom Néktek mindjárt • az elsőhez, t. i. a’ meg-visgá láshoz értek, a’ másodikhoz tudnillik a’ hibáknak el-szenvedéséhez békeséges tűrés
kívántatik.
§♦ 99,
Az Aszszonyok nagyobb részént tsalár dok!
doh! így beszéljenek viszont a’ Férjfiak:
de ezek meg-tsalják magokat! A’ szol lás formájában hibáznak , ravaszok ők inkább! És azt mondják, hogy ez a’ mester
ség véle született ezzel a’Nemmel, és en
nek természeti valóságához tartozó tulaj-donsága. — Ha ez igy van, az Aszszonyi ravaszságról valóköz példa-beszédet kön
nyü meg - magyarázni. Hogy pedig a*
szépeket sok Férjfiak tsalárdnak tartyák, onnan származik, mivel nem mindenekér tik az Ő beszédeket. Inkább tsak a’ be-szédire figyelmeznek valamelly Léánynak mint az Ö szemeire és szíve mozgásaira.
Gyakron hallottam én valamelly szép szá
jatskából ezt á’ szót Nem, én azt nem tse
lekeszem, de a’ hang — a’ mellyel eze ket mondotta, ez a’hang mondom,éppen más egyebet ellenkezőt tett. — Jegyez zétek megezt, Kedves Urfiaim, igyekez
zétek a’ nyelvet , mellyet a’természet a’
más Nemnek adott, jól ki -tanúlni. Az Aszszony-emberek nem tsalárdok!
§. 100.
De, hogy azEmberi - Nemnek ez szebb rélzének- is vágynak jóés roszsz órái: ezt
\' nékem
tok.Ifmértem énp.o. egy ezenkívüligen jeles férjhez-ment Aszszonyt, a’kia’ma-
ga sok szeretetreméltó tulajdonságai meb lett,ezt a’makatsságát gyakorolja vala,hogy a’ maga Férjének, ha e’néha Ötetmagára hagyta, ezt igen nyakason és keferve-fen ízemére hányta, és a’ Férje meg-val- lotta nékem, hogy ez a’kénszerítés azu- tán az Ö házassági életében sok változta-tás nélkül való egy formájú életet és né*
hai unalmat szerzett.
§. IOI.
A’ leg rettenetefebb és irtóztatóbb el lensége a’ házassági - életnek, a’ házatok
nak egymást féltése, ( Jaloufie) Ettől a’
boldogtalan gyanútól kiváltképpen való módon oltalmazzátok a’ Tf szíveteket. — Szánakozásra méltók volnátok, ha tsak egyszer -is valami e’ féle meg-ölő gondo
lat lopná-bé magát a’Ti szívetekbe Fér jeitek iránt: de minden Aszszonyok kö-zött leg bóldogtalanabbak fognátok lenni, hae’nálatok meg-gyökerezne. Tudjátok, hogy ez a’ gonosz gondolkodásnak módja,
már sok szomorú Scenákra szolgáltatott alkalmatosságot. Igyekezzétek tehát az illyen tsudás indiílatot, a’ Tí Férjetek
nek szívétől- is a’ Tí magatok - viselésé
vel» el-távoztatni. Kerüljetek - el min
dent, még - tsak a’leg kissebb szint-is, ha a’ gyanút Izerezhet: és ez által azokos- ság által, a’mellyel Tí annak a’kötélnek, a’ melly Títeket öszve kötött ő vélek a-zon kivül-is tartoztok, az Ö szeretete
teket és hogy Néktek hidgyenek bizonyo san meg-tartyátok.
§. 102.
A’ Tí Férjeiteknek romlása a’ Tí maga- tok romlástok, örizkedjetek hát minden
haszontalan költségtől (*) Neéljetekazzal az igen felettébbszokásba ment ravaszsá
gával némelly roszszAszszonyoknak, hogy a’ Tí Férjeiteket minden-féle ravasz mes
terségek által ollyan költségekbe ejtfétek,
(*) Egv Frantzia igen jó Hazafi és egymás Német két tudós Auktorok , a’szaporodás vagy impopulátzio akadékának okait vis
gálván , egyik- okának teszik az úgy ne veztetett Házasságtól való iszonyodást, (a'
nokat feljűl haladják. Ha azon kivűl-is van érdemetek, a’ melly Titeket a’ meg-utálás ellen oltalmazzon; úgy a’Ti ékes*
ségeitek és pompátok, a’ mellyben mások előtt meg - jelentek, némü némü koltsö-nözött világossága lészen, a’melly ugy vészi az öfényességéta’ Tiérdemetektől, mint a’ hóld a’ naptól. Érdem nélkül
pe-H 3 dig
Németek nevezik Hageitolz-nak ) a’
melly abból í/ármazik, hogy az Aszízo- nyok között a’ hijában valóságokon való kapás, az ételben italban köntösben való pompázás, a* játékra való vesztegetés, egy szoval a’minden dolgokban való bújálko*
dás és férjeiken való uralkodásnak kíván sága annyira el-hatalmazott a'mái időben, hogy sok ezerekkel kelletlekkínnak bírni, a’ ki ezeket el-győzheti. Es ha az e’
fele nőtelen Legényeknek szemekre hán-nya azember nőtelenségeket’s a’ házassá-gi életre készteti, éppen ezzel a*ki fo-gással szoktak élni , hogy ők a’ Házassági élettel módiba ment terhnek el - vifelésé-re elégtelennek érzik magokat; Ebből osz- tán még ez a' gonosz- ísszármazik , hogy - az illyen személlyek 5 vagy maitresseket (MagyaráT K-k hívjuk) tartanak , vagy máfok szüz élete ’s.ágya után ólálkodnak és sok rendeletlenségekre ’s erkcltstc-lenségekre szolgáltatnak okot* Hogy es
pedig a’ Ti egész figúrátok , ha szintén a’ néktek olly igen pompásnak látszanék is, az értelmes emberek előtt éppenúgy, mint a’ hold a’ nap világossága nélkül, egy setétes és magában holt test lenne,
§♦ 103.
Az Aszszonynak tisztessége igen az ő Férjének tisztességétől függ ; és egy jó er' kőltsü ’s okos Aszszony ezt mindég igye
kezi jó karban fenn tartani. Soha jó gon-dolattal az ollyan Aszszonyról nem lelte tek, a’ ki mátok jelenlétében a’ Férje el
len panaszolkodik. Némelly Ifjú, ha azt hin né, hogy néki vágynak holmi érdemei a ma’ felett, mellyeket én nem említhetek, talám abból, ha ö azt hallaná, valamelly kedves következéseket hozna-ki a’ maga hasznára. Az ollyan személly pedig, a’ki az Ö Férjének a’ féle hibáit fedezi-fel, a’mellyet a’ Világ felölte nem-is tudna,
vagy
igaz légyen-é vagy nem én aztitt nem aka
rom vitatni; deha igaz találna-is lenni nagy reménységem van hogy az én Olva sóim ezt a’magok jó példájokkal igyekezik meg-hamisitani, a' mellyre kérem-is őket.
A’ Norimbergai Nyomtatásba valójegyzés»
a’leg alább való teremtett állat a’nap alatt.
§. 104.
A’ mind két részről való egyesség, vagy a’ mint másként neveztetik a' Házasság
ban való hármónia, téízi főképpen ezt az állapotot boldoggá. E’ pedig sohasem áll
hat fenn és nem származhatik, hanem ha a’ valóságoshajlandóság, vagy hogy igaz néven nevezzem, hanem-haa’szeretet ha
tározza -meg a’ mi választásunkat. Igen erölfen meg-tsaljátok magatokat, ha né>-melyekkel azt hiszitek, hogy a’szeretet is meg-jő még idővel valaha. Még mond hatok Néktek valamit, a’mellyet Tí még tálára nem tudtok , ámbátor már ez az én Nememnek nem nagy betsülletére szol gál: Azoknak példája, a’ kik a’menyeg
ző után erössebben szeretnék mint az e-lott, a’ Férjfiaknál ritkábbak mint a’ Tí Nemeteknél. Azért vigyázzatok maga tokra.
105.
Soha sem tetszett nékem midőn a* há zas személlyeknél tapasztaltam, a’melly
H 4, gyak-
gyakron meg - esett, hogy az Aszszony nak a' menyegző után kevés gondja vólta’ maga öltözetére. E’ nékem tsak nem ol lyannak tetszett, mintha ő ezt akarta vólna értésire adni, hogy ő keveset gondolna az
zal, hogy azt a’ szívet meg-tarthassa, a' mellyet ö már egyszer el-nyert. Ebből bi zonnyal az Ő Férjének nemű némü meg vetése mutattya-ki magát, a’mellyet né ki addig, a’migtsak szeretője volt, nem akart ki - mutatni. Azért intelek Titeket
erről a’ tunyaságról; és azt tanátslom Néktek, hogy a’ Ti gazdaszszonyi köte
lességteknek véghez vitele után, illendő
képpen öltözzetek - fel olly formán, hogy a’Ti Férjeiteknekszemei előtt éppen olly módofon jelennyetek-meg, mint azoknak szemei előtt,a’ kik látogatástokra mennek.
Ebből a’hasznotok-is lészen, hogyegy visi ta-is valamelly illetlen formában nemtalál Titeket. És az a’ figyelmetesség, a’ mel lyet mind magatokra mind férjetekre néz
ve mutattok , ditséretetekre szolgál. A’ Ti könnyüszerü házi őltözetetekben -is , lehet gustust, tisztaságot, főt -még némü
némü
Titeket a’ Tí Férjeiteknek szemei előtt a’ szeretetre kétszeresen tészen méltókká.
§. ioó.
Kartsu Leányok: tunya menyetskék !
—— Egy példa-beszéd — de ollyan a’
mellyet a’ tapasztalás igen gyakron tészen igazzá. Ismértem én, hogy a’ sok pél dák közül, mellyeketelő-hozhatnék, tsak egyetlen egygyetemlítsek, egyífju Dámát, a’ kinek módos és tsinos öltözeti, Ötet egy Férjnek bírására juttatta, a’kit tolle min den vélle egy idejű baráti irigyelteitek.
De a’ mitaz a’ jó Férj ném látott vala előre, meg-történék. Már a’ negyedik hétbe a’ menyegző után éppen el-veszté t az ö Felesége azt a’ tulajdonságot a’mel
lyért Ötét tsak nem imádta vala. A’ bor zos haj, melly azÖ homlokán ’s vak sze mein szerte széllyel tsüggött, egy.túnyán nyakörül vetett keszkenő, a’melly a’mej jénrendeletlenülimidamoda repdesett, an
nyira, hogy az inas-is mérészel vala lop va holmi tilalmas tekintetekre vetemedni:
a’ vállba bé-nem fűzött teil, a’melly
sem-H 5 mit
120
mit az Ő elébbeni kartsu termetéből nem mutat vala, a’ melly az Őférjét mint sze
retőt, olly igen gyönyörködtetvalaaz e
lött, hogy azt mint egy magán kívül valo örömre ragadta - el: e’vala az öltözet, a’ mellyben ö már ekkor meg -jelenik vala.
Híjábanterjeszti valaazö Férje az illyen Öl
tözetnekilletlenségételeibe; az ö feleleti mindég arra mégyen vala-ki hogy ő már nem akar fenkinek máfnak tetszeni. Gyö
nyörű vigasztalás a’ Férjnek! S’ hát nem
kelletik vala-éennek tetszeni?
§. 107.
De igen hibáson fognátok ítélni, ha azt hinnétek, hogy semmi egyébnem kívántat
nék az ékességnél, hogya’ Férjetek előtt módofon jelenhessetek-meg. Koránt sem, a’ Ti-magatok viselése, beszédetek, tseleke deteitek mind ollyan dolgok, a’ mellyekre szintúgy kell vigyáznotok. Ismértemférj hez ment Aszszony-embereket, a’ kik el- felejtkezvén a'jó erkőltsus égrőlés szemér
metességről, a’ mellyeknek tulajdonképpen a’ Tí Nemetekben leg-elsőbb érdemnek kell lenni, a’magok szavokban, főt gyak
ron ’
ron állásokban- is, olly szabadságokra ve
temedtek , a’ mellyeken a’ mig Léányok voltak meg-szoktak vala pirúlni: és a*
mellyre nékiek, az ő bal vélekedések szerint, ez a’ név Aszszony, elégséges just láttatik vala adni: és én tapasztaltam, hogy ők e’miatt a’Férjek előtt utálat ba mentenek. Azért intelek Titeket erről a’ hibáról. Az egymásnak való hí vés vagy egymásba való bizodalom, melly a’ két há zas-társ között uralkodik, a’tisztelettől és szemérmetes emberségtől, a’mellyel mind kétrészről egymásnak tartoztok,semmiképp pen fel - nem óldoz; és az igen túnyás magaviselete valamelly Aszszonynak min
dég egy bizonyos jel arra, hogy az, a’
maga Férjét kevésre betsűli,
§. 103.
Egy szóval az Aszszonynak arra kell gondjának lenni, hogy az a’ maga Fér
jének minden tekintetben, a’ mennyire tőlle ki-telik, a’maga házát kellemetes sé tégye: így bizonyoson mindég elébb fogja ez - is azt minden más
személlyek-nél’
/ 122
nél betsűlleni. Lehet ugyan ennek a’Ré gulának- is mint minden másnak ki - fo-gáfa : mindazonáltal erre ritkán tapasz taltam példát.
§• 109..
Igen nagyon hibás vélekedés ai, a’ mellyre mindazonáltal az Aszonyi - Nem ből igen sokan vetemednek, hogy tudni-lik az, a’Férjet és a'’Szeretőt éppen egy és ugyan azon személlynek tartya. Ez a’
fogyatkozás hogy okebbennem tudnak va
lóságos külőmbséget tenni,a’melly gyak
ron a’ Romai íróknak álmadozásaik által*
is egy jó darabbal öregbítetik , gyengí-tik gyakron azt a’ boldogságot a’ házassá-gi életben , a’ mellyet akarminémii más állapotban híjában keretünk , ha tudnílik ez valami történet által itten meg-nem akadállyoztatik. De lehetetlen a’ Férjfi és szeretői állapotot egy formának
tarta-ni, a’ mint talám Tí képzelitek, és én ezt Néktek mindjárt még-mutogatom. — Azt mondhatom az igen köz tapasztalás ból , hogy a’ leg inkább gyönyörködtető dolog-is, el-veszti rövid időn az Ő gyö
nyör-nyörkodtetö szépségének hatalmát, ha a’
szem hozzá szokott. De talám eztfeleli
tek: úgyde a’ Házassági-kötelességben ez a’mondás tellyességgel nem érhet sem mit. Nó jól vagyon! Tsak azon áll te hát a’dolog, hogy mellyik pontból szem léli a’ Tí Nemetek a’ házassági szerete- tet. Ha, a’ szeretet leg érőssebb ’s leg nagyobb grádussa a’ barátságnak, ha e*
szelidebb, ha ez érzékenyebb (zärtlich) amannál ; igy a’ Férj-is éppen ollyan jól szerethet mint a’ szerető , ha szintén az elsőnek szeretete némü-némü tekin tetbe más módu-is. Ez a’ fogyatkozás, hogy ezt fokán nem tudják, gyakron az ifjú Férjhezment Aszszonyokat az ő Fér jeknek alkalmatlankodókkátészi. El-vesz_
tenek tudnillik ők a’ házasságban egy se reg enyelgéseket, nyájosságokat, hizel kedéseket és ezer ’s meg ezer szerelmes aprólékosságokat, a’ mellyekben gyakron tsak a’ meg-elégedett hivság hiszi, hogy a’ szeretet valóságát fel - találja: és ezt a’ Házasságban fenn tartó érzékenyebb sze retetnek fogyatkozását, a’mint ők ezt hi báson nevezik, a’ melly a’ lakodalom előtt tar*
tartott, tulajdonittyák ők az ő Férjek től
lök való el-idegenülésének vagy meg- hülésének; holottaz a’ változás valójá ban nem egyéb, hanem természeti követ
kezés, a’melly származott birtokából an nak a’ szívnek , a’ mellynek el-nyeré
sére olly buzgón törekedik vala. A’mig még az ember valamire törekedik: mind addig némünémü nyughatatlanságba ma rad , a’melly minden ő érzékenységeinek dolgot ád. Ha pedig a’ tzélra jutott: ta
lám nem kevésbé boldog ugyan, de tsen
desebb és nem ollyan tüzes. — Éppen ez a’ dolog adja elő magát a’ házassági kö telességekben. Az okosság , a’ melly már továbbá a’ gerjedezö indúlatok által nem
zavartatik-meg, most már a’ meg-lett választást visgálja tsillapodottabb szemek
kel, és ebből, ha ő abban meg - nyugszik, olly elmélkedések származnak, a’mellyek elégségesek a’leg tisztább szeretetnek, a’ legtartósabb sőt örökös barátságnak szer
zésére, a’melly nem tsak az indulatokan, hanem a’ szívenn-is győzedelmeskedik, és
zésére, a’melly nem tsak az indulatokan, hanem a’ szívenn-is győzedelmeskedik, és