Egyez-ménytől (1991/2002)401 kezdve, majd az Amsterdami (1999),402 különösen a Niz-zai Egyezménytől (2001),403 a korábbi szinte kizárólag közjogi terület mellett, mindinkább a magánjog területére terjedt ki. Természetes és várható következ-ménye ez annak az előrelépésnek, amely az EGK-hoz képest megtörtént, ami köszönve a Maasztricht-i Egyezménynek, a személyek, áruk, szolgáltatások és a
400 Vertrag zur Gründung der Europäischen Wirtschaftsgemeinschaft (WG- Vertrag) – Európai gazdasági Közösségről szóló Egyezmény, - aláírására 1957. március 25.-én került sor. Ld.
pl. Borchardt, EU- und EG Vertrag, Textfassung nach dem Vertrag von Nizza, 3. Auflage, Bundesanzeiger Verlag, Köln, 2001, 26. old.
401 Vertrag über die Europäische Union (EU) – Unionsvertrag, Maastricht, az Egyezmény aláírására 1992. február 7.-én, hatályba lépésére pedig 1993. november 1.-én került sor. Ld., az Egyezmény tel-jes szövegét, in: Borhardt, EU- und EG Vertrag, op. cit., 29-65. old. Ld. továbbá, Jeney Petra, Kende Tamás, Lövenberg Viktória, Európai Közösségi jog, Novissima Kiadó, Budapest, 2005, 12-13. old.
402 Amsterdami Egyezmény (Vertrag von Amsterdam), hatályba lépett 1999. május 1.-én. Ld. pl.
Borchardt, EU und EG- Vertrag, op. cit., 28. old.
403 Vertrag von Nizza (Nizzai Egyezmény), hatályba lépett 2001. február 26.-án, ld. Borchardt, EU und EG Vertrag, op. cit., 28. old.
tőke szabad áramlását irányozzák elő404az EU térségében. A közösségi szabályo-zás magánjog felé való fordulása nemkülönben annak is betudható, hogy 1999.
január elsejétől az EU területén egységes valuta (EUR) bevezetésére kerül sor.
A közösségi szintéren elsőnek (a kereskedelmi és polgári) szerződési jog el-veinek kodifikálása valósul meg, UNIDROIT és UNCITRAL modell-törvények-ként.405 Ugyanakkor az Európa Parlament két határozatában felszólítja a Bizott-ságot, hogy kezdje meg az Európai Magánjogi Törvénykönyv kidolgozásával kapcsolatos munkálatokat.406 A határokon átívelő kereskedelmi kapcsolatok érvényesítése, és az egységes valuta bevezetése, kiváltja a belső magánjogi kodi-fikációk és törvényhozások harmonizációjának, egységesítésének, sőt egyönte-tűségének igényét is.407 (Példa hozható fel erre a német BGB 2002. január 1-én hatályba lépő főleg harmonizációs követelmények miatt megvalósított számos módosítása).408
A szerződési jog közösségi elemeinek érvényesülése óhatatlanul magával vonta először a szerződési felelősség, majd a deliktuális (szerződésen kívüli) felelősség joganyagának közösségi szintű szabályozásának szükségét. Az európai magánjog-tudósok Akadémiája (1992) által több mint egy évtizedig tartó munkájának kö-szönve a 2003. évben elkészült (Giuseppe Gandolffi elnöklete alatt) Európa Szerző-dési Törvénykönyvének Tervezete, amit a jogirodalom mérföldkőként értékel.409
A deliktuális jog, egyenlőre, elsősorban a doktrína mentén vált elsőként „kö-zösségi joggá”, mégpedig úgy, hogy a doktrína a belső polgári törvénykönyvek közös elemeit, jogintézményeit vette számba. Nemkülönben a bírói gyakorlat által.410 A deliktuális jog „doktrináris jogegységesítésére” a múlt század
nyolcva-404 Ld. közelebbről: Berke Barna, Boytha György, Burián László, Dienes-Oehm Egon, Király Mik-lós, Martonyi János, Mádl Ferenc (szerk. Király Miklós), Az Európai Közösség kereskedelmi ma-gánjoga, KJK KERSZÖV, Budapest, 2001, 73-103. old., Berke Barna, Fazekas Judit, Gadó Gábor, Király Miklós, Kisfaludi András, Miskolci Bodnár Péter, Európai társasági jog, KJK KERSZÖV, szerk.: Miskolci Bodnár Péter, Budapest, 2000, -Római szerződés, 43. (52) cikke, 22-26. old.
405 Nemzetközi Intézet a Magánjog Egységesítésére (UNIDROIT) és az ENSZ Nemzetközi Keres-kedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL). Ld. pl., Bánrévi Gábor, A nemzetközi gazdasági kapcsola-tok joga, 3. javított és bővített kiadás, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi Karának könyvei, felelős kiadó: Radnai József és Farkas Olivér, Budapest, 2003, 23-27. old.
406 Ld. pl., Darázs Lénárd, Faludi Gábor, Kisfaludi András, Pajor - Bytomski Magdolna, Vékás Lajos (szerk. Vékás Lajos), Az európai közösségi jogi elemek a magyar magán- és kereskedelmi jogban, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest, 2001, 29. old.
407 Ld. pl., Giannantonio Benacchio, Az Európai Közösség magánjoga, Polgári jog, kereskedelmi jog (magyarra fordította Földi András és Csizmadia Norbert), Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 21-27. old.
408 Ld. pl. Zivilrecht, Wirtschaftsrecht, Nomos Textausgaben, 10. Auflage, Stand: BGBl. I. Nr.39 vom 27. Juli 2001, Nomos Verlagsgesellschfat, Baden-Baden, 1-16. old.
409 Ld. H. J. Sonnenberger (München), Az európai magánjogtudósok Akadémiája Európai Szerző-dési Törvénykönyvének Tervezete, Magyar Jog – Kölföldi Szemle, 2002/3. szám, 170-176. old.
410 Mint Giannantonio Benacchio írja, (in: Az Európai Közösség magánjoga, op. cit. 22. old.) (…)
„a Közösség olyan modelleket vesz át, amelyek eredetileg egy adott tagállamban voltak ismertek, majd e modellek a többi tagországban is befogadást nyernek.”
nas éveinek végéig a jog összehasonlítás útjait (pl. Konrad Zweigert és Hein Kötz), módszerét követve, „jön létre”, keresvén a konvergens és divergens, valamint az egyes kódexek hatására más kódexben recipiált intézményeket. Konrad Zweigert és Hein Kötz Lambert megfogalmazását veszi alapozásul, amikor a jogösszeha-sonlítás (új) rendeltetését, jelentőségét kutatja. Lambert megfogalmazása sze-rint ugyanis, a jogösszehasonlítás jelentőségét az emeli ki, hogy a törvényekben véletlenszerűen megjelenő különbségeket, melyek az azonos civilizációs fokon álló kultúrákat és gazdasági rendszereket egymástól elválasztják, kiküszöbölik, áthidalják, hogy a különbségek számát lecsökkentsék. Különösen azokat a kü-lönbségeket kell kiküköszöbölni, amelyek nem a politikai, szociális és szokásjogi szintéren megjelenő minden népnél fennálló sajátosságokat érintik.411 Hein Kötz és Konrad Zweigert a deliktuális felelősségi jog alapvető közös nevezőjét a sa-ját és mások magatartásáért való felelősségben látja. A felelősség legtöbbször a saját felróható magatartásból ered. Adott esetben valaki felelhet mások maga-tartásáért is, habár a felelős személynek közvetlenül nem róható fel a jogellenes cselekmény. Megjegyzendő, hogy ez nem más, mint a mások magatartásáért való felelősség, a felelős személy harmadik személy iránti törvényes kapcsolatán nyugvó intézménye, pl. a szülő vagy gyám szülői jogviszonyon alapuló felelős-sége kiskorú gyermek által okozott kár esetén.412 A legnagyobb különbségek a deliktuális jogban a common law rendszerek és az európai kontinentális rendsze-rek között abban van, hogy a common law rendszer a deliktuális tényállásokat esetszerűen állapítják meg, szemben a kontinentális joggal, mely a deliktumot egy generálklauzula (másnak kárt okozó jogellenes magatartás, pl. a német BGB 826. paragrafusa, vagy francia Code civil 1382. szakasza) segítségével állapítja meg. A common law-ra vonatkozóan ugyanis nem egyértelmű, hogy ismeri-e, azaz elismeri-e az általános deliktum fogalmát, ami a kontinentális deliktuális jogra egyértelműen jellemző.413
Az EU létrejövetele után (1992), a doktrína a közösségi jog felelősségi alapin-tézményeit kutatva, a polgári deliktuális jog, azaz felelősségtan kulcsintézmé-nyeinek legáltalánosabb fogalom-meghatározásainak módszeréhez fordul. (Ezt az utat követik, a XX. sz. kilencvenes évei során, pl. Christian Bahr414és Irene
411 Konrad Zweigert, Hein Kötz, Einführung in die Rechtsvergleichung auf dem Gebiete des Privatrechtes, 3. neubearbeitete Auflage, J.C. B. Mohr (Paul Siebeck) Tübingen, 1996, 2. old.
412 Ld. Zweigert-Kötz, Einführung in die Rechtsvergleichung auf dem Gebiete des Privatrechtes, op. cit., 632. old.
413 Ld. Zweigert-Kötz, Einführung in die Rechtsvergleichung auf dem Gebiete des Privatrechtes, op. cit., 627. old.
414 Christian Bahr, (Institut für Internationales Privatrecht und Rechtsvergleichung, Osnabrück), Gemeineuropäisches Deliktsrecht, I. Band: Kernbereiche des Deliktsrechts, seine Angleichung in Europa und seine Einbettung in die Gesamtrechtsordnungen, 2. Band: Schaden und Schadenersatz, Haftung für und ohne eigenes Fehlerverhalten, Kausalität und Verteidgungsgründe, C.H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung, München, 1999.
Klauer415). E kulcsintézmények között szerepelnek az alapvető felelősségi feltéte-lek, mint a vagyoni és nem vagyoni kár, jogellenesség, a felróhatóság (vétkesség), az okozatosság, továbbá az alapvető felelősségi formák, mint a tárgyi és alanyi felelősség, nemkülönben a felelősség mértékét meghatározó tények, a felelősség-megosztás, a törvényi és szerződési felelősség-kizárás, a szerződési felelősség-át-ruházás intézményei. Christian Bahr a közösségi európai deliktuális felelősségről szóló könyvében azt írja, hogy e mű kísérlet az európai közösségi deliktuális jog feldolgozására, mégpedig tankönyv és kézikönyv formájában, amely a szerződé-sen kívüli felelősségi jogot dolgozza fel. Szavai szerint a különlegesség abban van, hogy azt az anyagot öleli fel, amely az EK deliktuális jogára vonatkozik. Habár az államok deliktuális jogáról van szó, a szerző szerint, mégis lehetségesnek tűnik, a kizárólagosan nemzeti kereteken belüli jogforrásokon túlmenően egy egységes diszciplínát kiépíteni. A szerző rámutat, hogy egy jogrendszeren belül, azonos intézmény kapcsán is tapasztalhatók különböző állásfoglalások. Ha nemcsak a saját jogunkat elemezzük, hanem a környező országok jogát is, növekszik a lehe-tőség a tudományos vitában való részvételhez. Csak a saját joggal való foglalkozás és annak minőségi összehasonlítása más jogrendszerrel egy dolog, más azonban, ennél sokkal többet jelent az, ha olyan jogrendszerekről van szó, amelyek azo-nos alapértékek alapján nyugszanak és vannak kiegyenlítve.(…) Ez utóbbi eset forog fenn az Európai Unióban, és ezért lehetséges a nemzeti felelősségi jogokat európai közösségi deliktuális felelősségi jogként is szemlélni, minősíteni.416 Bahr szerint a deliktuális közösségi jognak, a transzportjog (szállítmányozás) mellett (fuvarozás, azaz személy- és áruszállítás, járműközlekedés) két további fontos területe van: a közlekedési balesetjog és a környezetvédelmi felelősségi jog.
A közlekedési balesetjogra nézve jelentős a II. 1959. IV. 20-án kelt kötelező Felelősségbiztosítási Irányelv.417 Ezt követően 1990. május 14-én jön létre a Ta-nács harmadik felelősségi Irányelve, mely a tagországok felelősségbiztosítási jog-harmonizációs kötelezettségét, jog-harmonizációs irányelveit irányozza elő, a közle-kedési járművek tulajdonosai számára, a kötelező felelősségbiztosítás terén.418 Az irányelv újdonságot hozott: A kötelező biztosítást (a vezetőn kívül) ki kell terjeszteni a személyi károkra, minden jármű esetében (1. szaksz). Ugyanakkor, a biztosítottnak egyetlen biztosítási prémium (biztosítási díj) fizetése alapján, a biztosító köteles fedeznie kell a kárt a Közösség egész területén. (2. szakasz, 1. bek.). Ehhez a biztosítónak megfelelő biztosítási alappal (Garantiefond) kell
415 Irene Klauer, Die Europaisierung des Privatrechts, Nomos Verlagsgesellschaft, Baden-Baden, 1. Auflage, 1998.
416 Bahr, Gemeineuropäisches Delikstrecht, op. cit., I. kötet, Bevezetés, VII. old.
417 Közlekedési Felelősségbiztosítási Irányelv, megj. in: BGBl. 1965 II. 281. old., összesen 75 ország ratifikálta.
418 Ld. 90/232/EWG, ABl EG Nr-L 129, 1990.V.19.Ld. in:Bahr, Gemeineuropäisches Delikstrecht, op. cit., I. kötet, 387. old, 385.p.
rendelkeznie, melyből a biztosítási összeget ki lehet fizetni. Egy másik Tanácsi Irányelv419 arról intézkedik, hogy azok a társaságok, amelyek járműbiztosításukat egy másik tagországban kötötték meg, szolgáltatásnyújtás révén és nem enged-ményezés alapján vesznek részt az ottani garanciális alap finanszírozásában (6.
szakasz).420 Maga az anyagi kártérítési felelősségi jog harmonizációja elmaradt, habár a korabeli Európai Tanácsnak volt egy ez irányú indítványa az 1973-as évben421. Igaz, létre jön egy nemzetközi munkacsoport, mégpedig a párizsi Apel-lációs Bíróság tanácselnökének vezetése alatt (Deeserine), mely kidolgozott egy munkaverziót. A német munkacsoporttagok nem fogadták el a francia javaslat-tervezetet. Fenntartásuk azokra a balesetekre vonatkozik, amikor az áldozatnak egy másik EU tagországban van állandó tartózkodási helye. Szó volt, ugyanis, a Javaslatban a regresszjognak (visszkereseti jog) a nemzeti jog szerinti fenntartá-sára, amit német kifogás ért.422
A másik lehetséges EU-s közösségi felelősségi területen, a környezetvédelmi felelősségi jog területén (Umwelthaftungsrecht), a közösségi szabályozás még nyitva áll. Igaz, a Tanács másfél évtizeddel ezelőtt kötelezte magát, hogy 1988.
szeptember 30-ig megteremti a feltételeket a polgári jogi felelősség alkalmazása tekintetében, mégpedig a hulladékanyagok termelőit érintően, amennyiben ezek másoknak kárt okoznak, vagy más személyek esetében, akik ilyen károkért fele-lősségre vonhatóak.423 Maga az EU Parlament is igényelte a Bizottságtól, hogy tegyen javaslatot egy közösségi kauzális felelősségi rendszerre nézve, az összes nagyfokú kockázatokat hordozó vegyi tevékenységgel kapcsolatban.424 Jelentős a hulladéktelepekről szóló 1991. évi Irányelv Javaslata.425 Végül, 1993. június 21.-én létre jön az Európa Tanács Lugánói Egyezménye, mely szabályozza a polgári jogi felelősséget, a környezetet veszélyeztető tevékenységek okozta kárért. Ez ugyan nem lépett azonnal hatályba. Az Egyezmény a nagymértékű jelentős kockáza-tokat, felelősségi potenciált hordozókra nézve, szigorú felelősséget irányoz elő, ugyanakkor e kockázatokra egy biztosítási fedezet előirányzatát vázolja. Vitás volt, hogy az európai biztosítási rendszer hajlandó lesz-e ezt vállalni.426
A hatályos európai fogyasztóvédelmi jog (Verbraucherschutzrecht, Konsu-mentenschutz) több érvényben levő irányelvet ölel fel. Ezek közül kettőnek
köz-419 Ld. 73/239/EUG, 88/357/ EWG, ABl EG Nr. L 330, 1990 XI. 29, 44. old.
420 Bahr, Gemeineuropäisches Delikstrecht, op. cit., I. kötet, 383. old.
421 Ld., Materielle Strassenverkehrshaftpflichtrecht, Europäisches Übereinkommen, v. 14.5.1973 über Zivilrechtlicher Haftpflicht für die durch Kraftfahrzeuge verursachten Schäden.
422 Bahr, Gemeineuropäisches Delikstrecht, op. cit., I. kötet, 387. old.
423 Ld. a hulladék anyagokról szóló 91/56 EK Irányelvet, valamint a nehézfémek tárolásáról szóló 86/278 EK Irányelvet, in: Fodor László, Környezeti előadások, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2003, 102. old.
424 Ld. ABl EG Nr. C 7, 1987. január 12.
425 Ld. ABl EG Nr. C 190, 1991 VII. 22, 1. old.
426 Bahr, Gemeineuropäisches Delikstrecht, op. cit., I. kötet, 387. old., 388.p.
vetett alkalmazása van, mégpedig a szerződésen kívül okozott károk területén.
Az első az ún. pausál utazásra,427 a második a fogyasztói szerződés méltánytalan felelősségkimentő klauzuláira vonatkozik.428 Az első Irányelv Németországban 1994. áprilisában lépett hatályba.429 Dániában 1993 jún. 30-án,430 Hollandiában pedig 1992. dec. 27-én.431 A deliktuális jog szempontjából mindkét irányelvnek abban van jelentősége, hogy tagadják a testi sérelemre vonatkozó felelősségki-mentés érvényét, azaz a testi sérelem okozása esetére előirányzott felelősség-kimentő nyilatkozatot érvénytelennek tartják. A két irányelv között vannak ár-nyalati különbségek. A Pausál-utazási Irányelv nem különbözteti meg az egyedi szerződési ígéretet az általános üzletkötési feltételektől, míg a másik irányelv csak azokra a szerződési kitételekre érvényes, amelyek a részleteket nem szabá-lyozzák (3. szakasz 1. bek.). Másrészt a Klauzula Irányelv arra vonatkozik, hogy egy szerződési feltétel rosszhiszemű-e, és ettől függően érvénytelenné lehet nyilvánítani. Mégpedig azért, mert kizárja, vagy korlátozza a vállalkozó, azaz üzemeltető törvénnyel előirányzott felelősségét, arra az esetre, ha a fogyasztó az üzemeltető, vagy gyártó cselekménye, vagy mulasztása miatt életét vesztette, vagy testi sérülést szenvedett. (Függelék, Nr. 1. lit.a, 3. szakasz 3. bek.). Ugyan-akkor a Pausál-irányelv csupán azokra a károkra vonatkozik, amelyek csak testi sérülésben nyilvánulnak meg és amelyek ezek iránti felelősséget zárják ki. (5.
szakasz, 2. bekezdés, 4. albekezdés). Halál okozása tehát ebben nem szerepel. Ezt a megoldást Ch. Bahr nem tartja helyesnek, konzekvensnek.432
Az európai felelősségi jogi doktrína úgy ítéli meg, hogy a deliktuális felelős-ségi jog egyike a polgári jog legkonvergensebb (leginkább egybevágó) részeinek, s ennél fogva nagyobb esély lenne, többek között, a felelősségi jog alapelveinek közösségi kodifikálására is, nem érintvén azt a tényt, hogy a deliktuális felelős-ségi jog törzsanyaga a belső polgári jogi kódexek szabályozási hatáskörében van.
Tény az, hogy az egyes belső törvénykönyvek egyelőre, a részletekben egymástól eltérhetnek. Pl., a nem vagyoni kár pénzbeli térítésének esetén a német BGB és jogalkalmazás a legmagasabb rögzített, összegszerű limitáció (korlátozás) elvét követi, míg a francia polgári jog csupán elvi mércéket szab meg a nem vagyoni kár pénzbeli térítése összegének meghatározására. Habár a belső elévülési jog-szabályok az egyes polgári kódexekben (pl. a német BGB, az OÁPtk, a svájci Kt) elvben, sok tekintetben konvergensek, számos részletben azonban
külön-427 Ld. EG 90/314. sz. Tanácsi Iránylev, a pausál utazási vonalakról – ABl. EG Nr. L 158, 1990. jún.
23, 59. old.
428 Ld. EK –EG 93/13 EWG, 1993. április 5.-ei Tanácsi Irányelv – ABl. EG Nr. L 95 vom 21.4.1993, 29. old.
429 Ld. BGBl 1994 I 1322.
430 Ld. Dánia,472. törvény, Lovtidende A 1993, 2499. old.
431 Ld., Hollandia, 1993. évi 43. sz. törvény.
432 Bahr, Gemeineuropäisches Delikstrecht, op. cit., I. kötet, 387. old.
böznek egymástól. Az európai klasszikus Ptk-k elvben megegyeznek az elévülési és jogvesztő jellegű határidők elhatárolása, differenciálása tekintetében, a szub-jektív elévülési határidő kezdetének meghatározásában (a károsult tudomása a károkozóról és a kárról), továbbá a szubjektív határidő tartamában (legtöbbször három év). Különböznek azonban a jogvesztő, az objektív határidő, azaz az ab-szolút elévülés határidejében: Egyes kódexekben ez tíz év, más törvénykönyvek-ben, ha az elkövető a károkozással egyidejű bűncselekményt is elkövetett, akkor a bűncselekmény elévülési határideje a mérvadó a kártérítési kereseti kérelem benyújtásnak végső határidejére nézve. A felsorolt különbségek csupán egyes példái a számos egyéb részleteket érintő különbségeknek.
Mindaddig, amíg a belső deliktuális jog különbségeket mutat ki, szükség van a kollíziós jog (nemzetközi magánjog) intézményeinek, kapcsoló tényeinek és a külföl-di jog jogalkalmazási elveinek (pl. lex loci delicti comissii;433 utalás, visszautalás, to-vábbutalás,434 közrend435) érvényesítésére. Az esetleges közös deliktuális jog elveinek kodifikálása esetén, az elvek jogharmonizációs mélységének követelményeitől függne, milyen mértékben kerülne sor a klasszikus kollíziós jog alkalmazási körének leszű-külésére. Persze, megjegyzendő, hogy egyelőre még nincsenek jelei annak, hogy a deliktuális jog elveinek közösségi szinten történő kódex-tervezetek, vagy modell- törvények hamarosan tervezeti formákban (nem számítva a doktrináris szinteret) elkészülnének, a belső jogrendszerek deliktuális jogának nagyfokú konvergenciája ellenére. A „késés” okai nyilván éppen a konvergenciában vannak. Nincs kifejezett harmonizációs kényszer az olyan joganyagban, melynek belső jogszabályai elveken és intézményeken túlmenően, részletekben is megegyezők más jogrendszerek sza-bályaival. Pontosabban, a ius commune szabályai megalkotásának „késése” a
delik-433 Ld. Burián László, Kecskés László, Vörös Imre, Magyar nemzetközi kollíziós magánjog, egyete-mi tankönyv, Logod Bt. Budapest, 2001, 240. old., 829. p. A hatályos 1979. évi 13. törvényerejű ren-delet a nemzetközi magánjogról, 32. paragrafusában /(1) bek./a károkozó tevékenységének vagy mulasztásának helye és ideje szerinti irányadó jogot érvényesíti. Amennyiben azonban „ez a káro-sultra kedvezőbb, annak az államnak a jogát kell irányadónak tekinteni, amelynek a területén a kár bekövetkezett.” Ibid, 32. paragrafus (2) bekezdés. További kollíziós normák szerint: „Ha a károkozó és a károsult lakóhelye ugyanabban az államban van, ennek az államnak a jogát kell alkalmazni.
(Ibid, 32. paragrafus 3. bekezdés). „Ha a károkozó tevékenység vagy mulasztás helyének joga sze-rint a felelősség feltétele vétkesség, vétőképesség fennállását akár a károkozó személyes joga, akár a jogsértés helyének joga szerint meg lehet állapítani.” (Ibid, 32. par., 4. bekezdés). (Ld. a Rendelet szövegét, pl., in: Burián- Kecskés-Vörös, Magyar nemzetközi kollíziós jog, op. cit., 320. old.). Ld.
e könyv újabb átdolgozott kiadását is, ibid, Magyar nemzetközi kollíziós magánjog, Európai jogi kitekintéssel, Krim Bt, Budapest, 2005, 352. old. Ld. továbbá, Mádl Ferenc - Vékás Lajos, Nem-zetközi magánjog és nemNem-zetközi gazdasági kapcsolatok joga, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2005, 363. old. A szerzők kiemelik, hogy a lex loci delicti commissi még a kanonistáktól kialakított elve újabban, a károsult fokozott oltalmának céljából, átadja a helyét az ebből a szempontból “leg-jobb jog” (better law) elvének, ami ugyan lehet az elkövetés helye, de lehet a felek közös lakhelye, a biztosítási kötvény érvényességi országa, stb. (op. cit., 354. old.).
434 Burián-Kecskés-Vörös, Magyar nemzetközi kollíziós magánjog, op. cit., 122-125. old. 384.-397. p.
435 Burián-Kecskés-Vörös, Magyar nemzetközi kollíziós magánjog, op. cit., 137. old. 449.p., 139. old. 456. p.
tuális jogban azért evidens, mert egyfelől a deliktuális jog a (belső, nemzeti) polgári törvénykönyvek hagyományos szabályozási területét képezik. Másfelől azért, mert elvben a Ptk-k erre vonatkozó rendelkezései, a római jogi hagyományok, beleértve a római jog doktrínáját,436 valamint a recepciók révén, továbbá az azonos típusú ese-teken, tapasztalati szinten kialakuló hasonló jogfejlesztő gyakorlat útján, nagyfokú konvergenciát (egybevágást) mutatnak fel. Az alapfogalmak szinte mindenütt meg-egyeznek. Hiszen, csupán példaszerűen említve, mindegyik Ptk ismeri a tárgyi és alanyi felelősséget, a jogellenességet, a felelősség-kizárást (pl. erőhatalom esetén), a felelősség-megosztást (pl. károsult hozzájárulása esetén), egyetemleges felelősséget (pl. többes okozás esetén). Ha azonban abból indulunk ki, hogy a részletek adják meg a károsult teljes kártérítése iránti mindenütt többé-kevésbé, érvényesülő sza-bályát, akkor a részletek tekintetében való eltérés igen nagy jelentőséggel bír, mert a végeredményben, azonos esetben, különböző mértékű kártérítéshez, kártalanítás-hoz vezethet, – akkor, amikor a károkozás „nemzetközi tényállás-elemekkel”, tehát modern kifejezéssel élve, határokon átívelő jelleggel bír. Ez pedig nem egyeztethető össze az európai egyezményi szinten (pl. Európai Emberi Jogi Egyezmény), az eu-rópai térségen megkövetelt jogegyenlőségi követelményekkel. Egy német károsult
tuális jogban azért evidens, mert egyfelől a deliktuális jog a (belső, nemzeti) polgári törvénykönyvek hagyományos szabályozási területét képezik. Másfelől azért, mert elvben a Ptk-k erre vonatkozó rendelkezései, a római jogi hagyományok, beleértve a római jog doktrínáját,436 valamint a recepciók révén, továbbá az azonos típusú ese-teken, tapasztalati szinten kialakuló hasonló jogfejlesztő gyakorlat útján, nagyfokú konvergenciát (egybevágást) mutatnak fel. Az alapfogalmak szinte mindenütt meg-egyeznek. Hiszen, csupán példaszerűen említve, mindegyik Ptk ismeri a tárgyi és alanyi felelősséget, a jogellenességet, a felelősség-kizárást (pl. erőhatalom esetén), a felelősség-megosztást (pl. károsult hozzájárulása esetén), egyetemleges felelősséget (pl. többes okozás esetén). Ha azonban abból indulunk ki, hogy a részletek adják meg a károsult teljes kártérítése iránti mindenütt többé-kevésbé, érvényesülő sza-bályát, akkor a részletek tekintetében való eltérés igen nagy jelentőséggel bír, mert a végeredményben, azonos esetben, különböző mértékű kártérítéshez, kártalanítás-hoz vezethet, – akkor, amikor a károkozás „nemzetközi tényállás-elemekkel”, tehát modern kifejezéssel élve, határokon átívelő jelleggel bír. Ez pedig nem egyeztethető össze az európai egyezményi szinten (pl. Európai Emberi Jogi Egyezmény), az eu-rópai térségen megkövetelt jogegyenlőségi követelményekkel. Egy német károsult