• Nem Talált Eredményt

eset : A z áldrogos

In document A kezdet vége (Pldal 22-25)

Ebben az esetben csak a fórumra támaszkodhatok, mivel chatlog nem ma-radt fent. Zuboly nyitotta a topicot és a címe Hatalom és bukás volt.

Zuboly igen érdekes figura volt, 26 éves heroinfüggő srác és drogdíler, hírhedt alvilági figura. Pontosabban ezt akarta elhitetni velünk. Másfél esztendeig vezetett mindenkit az orránál fogva. A megtérni vágyó rosszfiút igen hitelesen alakította. Néha még saját öccsét is eljátszotta, de ezt már nem tette annyira ügyesen. Sorban elcsavarta a lányok fejét a chaten. Néha egyik-másikkal hatalmas netszerelembe esett. De valahogy egyszer csak lebukott, és kide-rült, hogy sem nem drogos, sem pedig nem fiú. Lebukása után be-járt a chatre saját nevén, a hazudozást abbahagyta, de így már senkit nem érdekelt. Később csakugyan drogos lett, majd elvonó, rehabilitáció és csoport. Jelenleg tiszta, vidéken lakik, dolgozik, egyedül él.

Zuboly:

a nap sugarai beragyogják a tájat, gyönyörű hely, béke és szeretet honol, a hangok a fények a színek különös összjátéka ez. a tér és idő megszűnik létezni, kilépek a testemből, a hatalmam egyre erősödik. e menybéli szí-nek látványa szeretettel tölti el szívem. lelkem felszabadult. a testem fe-lett lebegek egyre közelednek a felhők, megérintem őket. puha meleg tapintásúak…

a színek hatalmas kavalkádja cikázik át rajtuk… a nap sugarai áthatolná-nak a sűrű habrétegen. a fény átölel, még magasabbra emelkedem. be-engedem a külvilág hangjait, figyelem a zenét. követem az útját, a hangok külön életre kelnek, angyali hangzás, egész lassú, finom dallam.

még mindig a fény szárnyán utazom, látom az angyalokat a csillogást, sugárzik belőlük a szeretet, a fény letesz e határtalan boldog lények közé, eggyé válok velük.

Szeretet és Béke honol. Bármit megtennék hogy ez az állapot örökké tartson.

Az ég alja elborul, a nap sugarai jéggé fagynak, a fény fagyos leheletétől megfagy a szívem. az angyalok kivetnek maguk közül, lehull róluk a lepel, elkárhozott lelkek sikolya hallatszik., a rettegés mélyen betelepszik a

lel-21

kembe., zuhanok., körülöttem fáklyaként égő lelkek… vad lángok csap-nak körém, a káosz ura fölém emelkedik, .kéjes mosollyal tört döf a szí-vembe, a fájdalom elhatalmasodik, bűneim lángjában égek,

összecsapnak a fejem felett a lángok., üvölteni szeretnék de nem jön ki hang a torkomon, mozdulni szeretnék. de nincs hatalmam a testem fe-lett, belezuhanok a kín tengerében, gyilkos hullámok csapódnak hoz-zám…

testem csontig fagy a jeges vízben… egy hatalmas zuhatag alá sodró-dom…

az emlékek zuhataga… egyszerre ömlik ram az összes rémálom… a fáj-dalom a kín a rettegés társammá szegődnek. Oh ISTEN miért hagyod hogy szenvedjek?…

vétkeztem tudom. de megbűnhődtem már, kérlek…könyörgöm.

ISTEN…

szeretnék végre megnyugodni. Olyan nagy kérés ez TE ISTEN????

A gyönyör szétárad a testembe újból szállok, gyönyörű lebegés, hatalmas vagyok. körülöttem ezernyi csillag, emberfeletti univerzum, velem szem-ben a Hold, Isten ajándékaként ragyog fel. beleborzongok a gyönyörbe, mennyeien csodálatos. hatalmas meleg sugaraival körülfonja a testem, teljesen átadom magam a mámornak, örökké akarom ezt érezni, remé-lem sosem enged el, bárcsak ÖRÖKKÉ így ölelne.

Az agyam a fájdalomtól lüktet, sötét van, mély, velőtrázó dübörgés hal-latszik. a Szenvedés Hercege vágtat felém. fekete lovai tüzet okádnak, ki-gyullad a lelkem. a rettegés hatalmas lángjai nem eresztenek,

menekülnék, de nem mozdulhatok, a Rémálmok Királyának rabja vagyok, pokoli gyötrődés, a kín egyre elviselhetetlenebb, megalázottan könyör-göm neki de csak kajánul kacag bűnös lelkemen, ezer sebből vérzek, ha-talma minden csepp véremmel erősödik. kiszívja belőlem az életet, de életben tart hogy kínozhasson.

Könyörgöm… mikor lesz ennek már vége?

Millió égő lélek fájdalma tombol bennem. elgyötört lelkem végsö nyu-galmát keresi. Üvöltök, könnyeim patakokban folynak, lelkemben hatal-mas vihar tombol, nincs védelem, nincs menekülés, erős láncok tartanak fogva, bűneim bilincsében vergődöm, gonosz hatalmak sárba tapossák testemet, könyörtelen szenvedés , pusztulás vesz körül, testem minden része kínzó fájdalomba lüktet, csak egy gondolat izzik bennem, mi

fájdal-mamra enyhülést hozna, fehér por, a Halál íze, ami most nekem mégis az Életet jelentené.

Kérlek, könyörülj rajtam Oh ISTEN…

Fehér por. Hatalom. Elönt a forróság, a mámor pillanatai, beleolvadok a fotelba, a szoba falai távolodnak, a tér kiszélesedik, másik dimenzióba ke-rülök, isteni hely… sosem látott színek, az idő nem létezik többé. halha-tatlan vagyok, gondolatommal mozgatom a tárgyakat, kiemelkedem a fotelből, könnyű vagyok, szinte légies… úrrá lesz rajtam a gyönyör, lebe-gek, csodálatos érzés. nem lehet elmondani, nincsenek rá szavak.

Ülök a lépcsőn…. ujjaim kékre fagytak már, sötét van és csönd., minden nyugovóra tért, én mégsem nyugodhatok, csak én hallom a zajt, lelkem zaja ez, végigfut rajtam a hideg, beleremegek… sírni szeretnék… de nin-csenek már könnyeim… várok… mindig várok… a napok már nem létez-nek számomra… nincs nappal… nincs éjjel… percekben számolom az időt… és félek minden perctől… félek a borzalmaktól… az emlékektől…

megnyugvás percét várom… ami néha illúzióként pillanatokra rám talál, aztán ahogy jött el is tűnik, maga mögött hagyva egy hatalmas űrt és fáj-dalmat, iszonyú szenvedést, sóvárgást, hogy örökre megtaláljam a nyu-galmat. Ezt az örök percet várom most is. De mikor jön már?

És könyörgöm meddig kell még várnom?

Félelmetes sikoly rázza meg a csendet, a hideg végigfut a testemen, megborzongok, a nagy sötétből hirtelen vadul rám törnek az emlékek…

a sötét utcák, sikátorok, kínvallatás, hideg, fagyhalál… robbanások…

akasztott ember… a tűz… kínhalál… az éget hús szaga… temető… bör-tön, pokol, fájdalom, pusztulás, szenvedés, kn, terror, vér, lemoshatatlan vér, áldozatok vére, sikoly, halott lelkek sikolya. a sosem szünő, életfogy-tig tartó.

Könyörgöm… IRGALOM…

Érdekes, ahogy a drogos élményeiről ír, később beszélgettem vele arról, hogy mire is volt jó ez az egész. Mondta, hogy nagyon vonzza őt a heroin, és gyakorta elképzelte már magát a hatása alatt. Tulajdonképpen valami-féle prevenció ez nála, úgy érzi, ha el tudja hitetni magával és másokkal, hogy benne van, akkor megúszhatja. Végül nem úszta meg. De ez már egy másik történet.

In document A kezdet vége (Pldal 22-25)