A MAGYAR NEMZETI SZÍNHÁZNÁL 1838™!-A 40-Es ÉVEK VÉGÉIG.
A/jagyarország általános szellemi fellendülését bátran lehet a
•'•'-'• nemzeti színháznak 1837. augusztus 22-én történt megnyitá
sától datálni. Ami addig e téren történt, — még a magyar tudós
társaság tizenkét éves működését is beleértve, — az mind csak szórványos, részleges vagy csak helyi érdek s kiható-ságra vonatkozó jelleggel birt. Az ország nagy zömére \'al(>
hatás szempontjából olyan szellemi gyupontra volt szükség, mely gazdagot, szegényt, polgárt, földmíh-est, mágnást, tudóst, irót, művészt, férfit és nőt nemzetiségi különbség nélkül egy
aránt érdekeljen s egyaránt maga felé ronzzon. A nemzet és az utókor háláját azért soha eléggé nem méltányolható mér
tékben érdemelték ki azok, kik sok küzdelem s kitartás után, végre testet adtak ez eszmének. Pest-vármegye karai és ren
del kezdeményezték még 1810-ben s egész a megnyitásig folyton gyűjtötték hozzá az anyagi alapokat. Mikor,megnyílt, a gyűj
tési számadások mintegy 154,000 váltó forintot mutattak ki, ide nem számítva a herceg G r a s a l k o v i c s A n t a l által e célra ajándékozott kerepesí-üti telket s a számos felszere
lési adományokat s ingyenes iparosi munkákat, melj'ek — ki
vált a megnyitást megelőző évben, - tömegesen érkeztek a színházi bizottsághoz.
-A magyar kultúrtörténetnek alig \-annak érdekesebb moz
zanatai, mint azok a mozgalmak, melyek a nemzeti színház megnyitását megelőzték. Gazdag és szegény leróvja lelkese
désének adóját a nemzeti szent ügy iránt. Az akkori magyar
— 21
irók, költők és az ország különböző részében szerepelt művé
szek, színészek, zenészek, énekesek, mind csak feléje tekint s köteléke után áhítozik; akiben csak ambició volt, aki csak szemernyi tehetséget érzett magában, azok mindenikének a nemzeti színház lesz Mekkája, a hová vonzódik lelkének ösz-szes erejével. Az ország legtávolabb xidékeiről is megindulnak a zarándokiások, hogy saját szemeikkel lássák a magyar mű
vészetnek akkor legfényesebb számba ment csarnokát. Akik visszakerültek aztán a messze vidékekre, csoda-dolgokat tud
tak felőle mesélni. Hogy ott nem gyertj^a vagy olajlámpás ég, hanem maga a levegő világít. Hogy olyan darabokat is adnak elő, melyekben nem beszélnek, csak énekelnek és muzsikálnak.
Hogy a nagy unik lózsikból nézik az előadásokat, s a király
nak, a palatínusnak aranyos függönyökkel díszített s elkülí)-nözött szobák állnak rendelkezésükre s hogy perspektívákon keresztül hallgatják, amit a színészek beszélnek vagy énekel
nek. A vidéki naiv közönség minderről ugyan már azelőtt is hallott és olvasott elszórva, hiszen a pesti német színház
ban elég pesti utas megfordult, de erre, kivált a \idéki ma
gyar közönség, jóformán nem is hederített. Mindezt csak akkor fedezte fel a nemzeti színházban.
1837-ben a magyarországi zeneélet is már lüktető alakot öltött, mely a nemzeti színház megnyílta után mind nagyobb arányokat öltött. A szellem természetesen mindenütt, még
i^esten is, nemzetközi volt, hol akkor már a német színház jól szervezett operáján s zenekarán kívül a pár é\'\el azelőtt
megalakult úgynevezett „ P e s t i h a n g á s z z e n e e g y e -s ü l é t " i-s akcióba lépett. A nemzeti ka-szinó termében ren
des heti koncertek tartattak, helybeli vagy vendég-művészek közreműködése mellett. Az utazó virtuózok Bécsből már akkor sűrűbben kezdtek lerándulni Pestre is, hol néha hetekig is megragadtak. Az akkori redut-épületnek is meg\'olt a maga nagy- és kisterme. A nagyban azonban még nem fordultak elő nagyobbszabásu zenekari előadások s csak táncmulatsá
gok s reuniókra szolgált, de kis termében már gj'akran léptek fel idegen hozzánk tévedt virtuózok, a német opera, tagjai s Pest városa zenemesterei s műkedvelői, kik az akkor divato
zott zeneirodalom termékeível minden téren megismertették a közönséííet. Sok mindent lehetett már akkor hallani Pesten
csak épen m a g y a r z e n é t n e ni. Sőt még a magyar nyelv is idegen volt saját fővárosában, mert az előadott dalok, éne
kek szövegével szemben kizárólag csak a német, legfeljebb az olasz nyeh' uralkodott. (Hát több mint egy félszázados fej
lődés után, nem szégyenfoltja-e állami és szellemi életünknek, hogy e tekintetben még manapság is m a j d n e m csak ott ál-íunk, mint akkor?!) Végig lapoztam az egész 1837. év összes pesti zene-előadásait, a hűségesen regisztrált Kóthkrepf Gábor szerkesztette „ H o n m ű v é s z " számait, de az egész é\'kon
cert-műsorán nem találtam több magyar darabot e g y n é 1, melylyel E r k e l F e r en c szerepelt, az egész szezon alatt azt többször bemutatván nyilvánosan. E darab pedig nem volt más, mint egy kettős, zongora és hegedűre irva bevezetéssel, eredeti magyar thémával, alternatív változatokkal s élénk mo-zamu Fináléval. Az akkor már hírneves fiatal s Pesten először hangversenyzett V^ i e u x t e m p s - al játszta több hang\'erseny-ben. .S dacára kiváló zongora-művészetének, ennél több, na
gyobb keretű önálló zongora-darabot nem is irt többet egész életében. Összes zeneköltői géniuszát későbbi operáiban kon
centrálta. E r k e l F e r e n c átalában az időben még ke\'és részt vett a pesti zenészeti ténykedésekben. Elvégezte kötelességét a német színháznál mint másodkarnagy, néha zongorán ki
sérte hang\-ersenyekben az énekeseket s zongora-órák adásá
val foglalkozott. Több jelesebb tanítványát azonban nyilváno
san is felléptette. A nemzeti színház megnyitása évében mint magán-játékos ritkán lépett föl, dacára hogy akkoriban ő volt Budapesten a legismertebb zongoravirtuóz. E szerepre leginkább W i n k 1 e r , A n g e 1 u s K. és C s u k 1 y M í h á 1 y zongora
mesterek vállalkoztak. E r k e l F e r e n c nevezett magyar szer
zeménye az időben nyomtatásban is megjelent T o m o 1 a pesti zeneműárus kiadásában.
Ez évben már a vidék több nagyobb városában is lehe
tett élénk zene-élettel találkozni. .Arad járt elől a jó példával, minden hangszer tanítását felölelő konzer\^atóríuma már akkor sikeresen működött s e tekintetben jóval megelőzte a fővárost.
P o z s o n y az ő — bár német, de állandó — operájával, T e m e s-v á r , K a s s a , P é c s , . S o p r o n y , B r a s s ó stb. szó\'al azok a városok, hol a német elem akkor még túlsúlyban volt, leg
intenzívebb fejlesztői voltak a zenészetnek Magyarországon.
— 23 —
A magyar színművészet pártolásában pedig D e b r e c e n , N a g y v á r a d , E g e r , M i s k o l c , K o m á r o m \-itték a fő
szerepet.
Mikor a magyar nemzeti színház már közel volt a meg
nyitáshoz 1837-ben, annak szervezését a megyei színházi bí
zottságtól bérbe vevő részvénytársaság vette át, mely drámai igazgatónak B a j z a J ó z s e f e t , operai és ballet-igazgatónak pedig K ó t h k r e p f G á b o r t , az első szépirodalmi s mű
vészeti lap: a „ R e g é l ő és H o n m ű v é s z " alapítóját, ki
adóját és szerkesztőjét nevezte ki. A titkári hivatalt S z i g l i g e t i E d e viselte. Első karmestere: H e i n í s c h J ó z s e f , a zenekar első hegedűse pedig, az egész országban ünnepelt hegedű-művész s magyar zeneiró: R ó z s a v ö l g y i M á r k
volt. A megnyitási ünnepélyen mindakettőnek egy-egy eredet zeneműve szerepelt. H e i n í s c h J. zenekari műve: „Thalia diadala az előítéleten" címet viselt. R ó z s a v ö l g y i pedig a magyar tánc-zenét szolgáltatta. E mellett előadásra került Beethoven „ I s t v á n k i r á l y " című nyitánya, melyet a nagy zeneköltő még a pesti városi német színház megnyitása ünnep
ségére irt e század elején, továbbá énekkarok Rothkrepftől s zenei részletek Herold és Rombergtől. Az operai személyzet szervezése azonban nem ment oly könnyen mint a drámáé.
Erre oly kimagasló s már kész művészek álltak rendel
kezésre, mint: M e g y e r y , S z e n t p é t e r y , L e n d v a j ' E g r e s s y G., F á n c s y, L á s z 1 ó, T e l e p i , S z e r d a h e l y i (az idősbik) B a r t h a , U d v a r h e l y i , D é r í n é , L e n dv a y n é . L a b o r f a l dv i R ó z a (a későbbi J ó k a i né), B a r -t h á n é . K o v á c s n é s-tb. De az operával szemben lép-ten
nyomon fennakadás állt be s kezdetben a drámai személyzet
ből kellett az opera szereplőinek is kitelni s azért elmond
ható, hogy a magyar színművészet első kimagasló gárdája nemcsak a magyar drámának, hanem a magyar operának is első i'Utörői s megalapítói voltak.
1837. augusztus 29-én, tehát a megnyitás után egy hétre, három napi előkészület után, volt az első operai kísérlet a nemzeti színházban, mely atkalommal a „Szevíllaí borbély"
került előadásra. Rosínát D é r y n é , Alma\'ívát L e n d \' a y, P'igarót S z e r d a h e l y i és Basilíót U d \- a r h e 1 y í énekelte.
Az akkori kritika elhamnrkftdottnak mondta ez első kísérletet,
HO-án, mikor „Zampá"-ból adtak elő részleteket szintén a drá
mai személyzettel, mely már nagyobb méltatásra talált. Ez ideig csak a színművek felvonás közeiben voltak magán-ének
előadások rendes színházi vagy vendégművészek által betöltve.
Ezek közt esemény számba ment az akkori hírneves énekesnő C a r 1 H e n r i e 11 e fellépése, ki magyar szöveggel eg}' üd
vözlő dalt is énekelt, ovációk kíséretében. Ez év no\-ember 4-ike volt az a nap, mely a magyar opera történetében a leg
nevezetesebb forduló pontot képezte. Ekkor lépett fel legelőször a nemzeti színházban a nagy drámai énekesnő S c h o d e l n é Bellini ,,Romeo és Júlia" operájában, melyből azonban csak nagyobb részleteket énekelt. Határtalan lelkesedéssel fogadta
tott s azután telexig maradt a színház kötelékében, letévén alapját a magyar opera felvirágzásának. Az egész év igy folyt le az akkori divatos operák részletei bemutatásával, minők voltak : Norma, Zampa, Szevillai borbély, Straniera stb.
Mindezek még E r k e l F e r e n c közreműködése nélkül történtek s az opera minden igyekezet dacára sem tudott mint önálló műfaj rendesen beilleszkedni a színház keretébe.
Pedig hogy erre elodázhatlan szükség volt, ezt belátta a kö
zönség, kritika s konsorcium egyaránt. A pesti társadalom s közönség, melynek legjava részét akkor még nem képezte a magyar színművészet iránt állandóan lelkesülni tudó magyar
ság, a drámákat és színműveket nem igen látogatta. Az első lelkesedés szalmalángja hamar lelohadt s csak akkor voltak telt házak, ha operai részletek vagy zeneelőadások kerültek színre .Schodelnéval, vagy hírneves idegen művészekkel. A né
met színház, mely magas nívón állott opera és zenekar tekin
tetében, a pesti színházjáró közönséget egészen lefoglalta. .A belváros legnagyobb forgalmának kellő közepében feküdt, míg a nemzeti színház tájéka akkor még egy mai jóravalóbb vi
déki város külső képével sem dicsekedhetett. .A színházba való járás méretei is, kiyált télen, nem kvadráltak Pest lakos
ságának kényelmével. Az irodalmi érzék a magyar nyelv\-el szemben, még nem volt ugy kifejlődve, hogy az akkori dix-a-tos színműveknek gyakori ismétlése nagyobb vonzerőt gya
korolt volna még a lelkesebb magyar közönségre is. Valami uj után vágyott, mely mélyebben belevágjon eleven húsába.
A magyar speciális színműirodalom, a magyar népszínmű, ma
gyar dalokkal tarkázva s a magyar eredeti opera, tisztán hazai erőkkel: ime ez lebegett már akkor lelke előtt s ettől várta a szellemi emancipációt, s a főváros közönségének meghódítását. Egy pár év miiltá\'al mindez be is következett aztán, de addig még nehéz küzdelmeken ment keresztül a magyar géniusz. A nemzeti színház élén állott zenészeti ve
zérek csak a jóakarat és a hazafiúi ügyszeretet száraz kenye
rén élősködtek. De ez nem volt elég s csak fokozt^ a Tan-talus-i szomjúságot. Heinisch karmester Ruzsitska „Béla fu
tását" tervezte színre hozni általa megjaxitott zenével, de az színre kerülvén, nem sokat lendített a dolgon. Bartay András
„A u r é 1 í a" kétfelvonásos, kosmopolitikus stylusban irt ope
rája, mely a német színházban elismerésre méltó sikert ara
tott, nem kerülhetett színre a magyar színházban, mert nem volt meg hozzá a kellő személyzet. Az egész zenekar meg-bizhatlan alapon állott s teljes reform után áhítozott. A drá
mai erők kifáradtak a kettős misszió teljesítésében s ami operai részletek színre is kerültek a nemzeti színházban, az távolról sem versenyezhetett a német színház komplét és sokkal magasabb színvonalú előadásaival, melyek \'onzerejét még az ottani ballet-személyzet, a gazdagabb kiállítás és a technikai apparátusok tökéletesebb volta is csak fokozta. Ily viszonyok közt: megyei színházi bízottság, konsorcium, iro
dalom, nemzeti kaszinó, tudós társaság, mindnek be kellett látni, hogy valami gyökeresnek kell történni, a mi fölverje a fővárost s a magyar közönséget hullámzó s már kezdetben végzetessé válható apathiájából.
Az a három év, mely a nemzeti színház megnyitása után 1840. aug. 8-ig eltelt, mikor E r k e l F e r e n c „Bátory Mária" első magyar operája színre került, méltán nevezhető a hazai zeneélet termékeny fellendülésének. Alapvetője volt ez időszak mindannak, a mi azután egy félszázad alatt egészen a mai napig e terén rohamos egymásutánban kifej
lődött. Egyik alkotás, tömörülés s társulás a másikat követte nemcsak a fővárosban, de a vidéken is. Lázas munkálkodás s alkotási ösztön vesz erőt a társadalom minden rétegén s minden valamire való tehetség, képesség egymást igyekszik felüimulni a művészeti kövek összehordásában. Igaz, hogy
az akciónak hangyabolyhoz hasonló sürgés-forgásában még határozott öntudatos irány nem mutatkozik sem az általános, sem a nemzeti zene aspirációival szemben, de a tény elvitáz-hatlan, hogy megmozdult az egész nemzet minden osztálya, hogy századok mulasztásait pótolja az elszánt és csodákra ké
pes akarat erejével. Ig_y indult meg az 1838-ik év, mikor egy
szerre beállott az országos katasztrófa; a fővárosnak majdnem teljes elpusztulása a Duna vizárja által, mely eg\' egész é\-összegyűjtött szellemi termését ha nem is semmisíté meg egészen, de egj' időre érzékenyen megakasztá a fejlődést. .A fővárosban több hónapos szünet állt be a kulturális mozgalmak mezején s még a nemzeti színház is zárva maradt március
13-tól egészen április 16-ig. E r k e l F e r e n c az 1888-ik év elején lépett annak kötelékébe mint karmester, hol test\'ére:
J ó z s e f , mint az opera első stádiumának egyik oszloposa s tenoristája, már kezdettől fogva működött. A közbejött árviz tehát az ő ténykedését is elzsibbasztá egy időre, hog}' aztán annál erősebben vesse latba tehetségét és szervező képessé
gét. Az ifjú magyar főváros katasztrófája óriási részvétet keltett nemcsak a hazában, de a külföldön is. A közművelő
dés történetének sajátságos jellegét képezi az, hogy a nagy nemzeti katasztrófák nyomában a művészeti fellendülésnek mindig intenzivebb megnyilatkozása szokott járni. A nyomói-a részvét könj'eire hivnyomói-atkozik s nyomói-az emberi nemesebb érzés erősebb lüktetésbe hozza a szivet, mely ilyenkor a szépet, a fölemelőt keresi tetteiben. A költészet, művészet s irodalom géniuszával ölelkezik, hogy támogassa s diadalra vezesse. Így történt ekkor is szerte a hazában. A főváros 1838-iki nyo
mora, egyszersmind az irodalom s művészet, de különösen a hazai zeneélet nagyobb felvirágozásának a magvait is elvété.
Minden városban e célra rendeztek hangversenyeket, színi
előadásokat s felolvasásokat. Nagyban fokozta e nemes áram
latot a külföld, főleg pedig Bécs s az osztrák birodalom na
gyobb városainak a példája, melyek az időben valóban példás jelét adák az emberszeretet erénye gyakorlásának. Bécsben
maga a herceg Metternichné által rendezett főúri hang\-erseny 74 ezer ezüst forintot jövedelmezett. A hazája segélyére rög
tön sietett L i s z t F e r e n c bécsi hangversenyei (április havá
ban), melyek jö\'edelmét mind a pesti vizkárosultak javára adá.
— 27 —
közel 30 ezer forintot eredményezett nemcsak, de művésze
tének ragyogó aureolját egyszersmind először veté a magyar művészet egére. Az akkori hazai lapok művészeti ro\'atai egyébbel sem voltak tele, mint minden város műkedvelő hang
versenyeinek a regisztrálásával, melyek százezreket tettek le a jótékonyság oltárára. De maga a főváros is, amint csak egy kissé fellélegzhetett, kettőzött erő s buzgalommal lép a sorom
pókba s egymás után áldoz a művészet oltárán a romok felépítése érdekében. Kimagasló mozzanata volt e mozgalom
nak F r a n k e n b u r g A d o l f felolvasása nagy hangverseii)--nyel egybekötve június 2-án, hol E r k e l F e r e n c a nemzeti színházon kívül legelőször állt az élén egy nagy zenekari előadásnak, meh'nél a magyar s német színház, valamint a főváros legjobb műkedvelő zenészei működtek közre, Weber ..Oberon" nyitányát adván elő.
E r k e l F e r e n c m á r a k k o r o l y h i v a t o t t d i r i g e n s é s m a g a s n í v ó n á l l ó z e n é s z n e k m u t a t t a b e m a g á t , minőre a magyar nemzeti színháznak szüksége
\olt, hogy kiemelkedjék a kezdetlegesség bizonytalan hullám
zásából. Az eg\' hónapi szünetelés után a nemzeti színház április 16-án ismét felvette a megszakított fonalat s április 21-én egy felelevenített magyar operával kezdte meg további operai működését. Ez pedig nem volt más, mint Ruzsitska „Béla futása" mely már 1833-ban Kolozsvártt színre került s melyet H e i n i s c h .1., a nemzeti színház karmestere dolgozott újból át, hogy a modernebb kívánalmakat is kielégítse. A prózával
\'egyes játék-opera az akkor már közked\'ességü művésznő, L a b o r f a 1V i R ó z a (a későbbi Jókainé) jutalomjátékául ada
tott, de az uj kidolgozás dacára sem tudott vonzó darabbá válni. Hiányzottak belőle az akkor már magasabb színvonalon állott operai termékek ép ama kellékei, melyeket a közönség az opera fogalmához kötött. Ami jobb volt benne az inkább népszínműi zenéhez illett, ami pedig operai stylus akart lenni, az nem igen közelítette meg annak álláspontját. Még két évig kellett várakozni, hogy ez óhajtás teljesedésbe men
jen. De ez alatt számos oly ténykedés történt, mely az eszme megvalósulását mind közelebb hozta. Két év alatt több életre
való ténykedés történt akkor Magyarországon a zene terén, mint azelőtt századokon át.
A budapesti hangász-egyesület (amint magát még év
tizedek után is ne\'ezte) mind nagyobb aiíciót fejt ki gróf F e s t e t i c h L e o elnöklete, M á t r a y G á b o r vezértitkársága s gróf C z i r á k y A n t a l \'édnöksége alatt. Rendszeres ének
iskolát alapít, melyből későbben a nemzeti zenede fejlődött ki.
Nagy zenekari hangversenyeket rendez; különböző zenemü
vekre (szinfónia és kántátéra) 20 aranyos pályadíjakat tűz ki s leginkább ébren tartja a főváros összes zeneköreit.
J a k a b I s t v á n „ C s e l " címen kétfelvonásos opera
szöveget ir, melyet B a r t a y A n d r á s , a zenének az időben ép oly buzgó, mint képzett művelője 1839. zenésít meg s mely április havában kerül első előadásra E r k e l F e r e n c jutalom
játékául. B a r t a y A n d r á s egyszersmind felhívást intéz lapok utján a magyar írókhoz, hogy minél többen magyar operai szövegkölteményeket írjanak.
Már 1838. év elején élénk mozgalom indult meg a nemzeti színház segélyalapja s országos subvenció érdekében, minek az az eredménye lesz, hogy J ó z s e f főherczeg nádor leiratot intéz Pestmegj'éhez, attól a nemzeti színház összes passzívái
nak felterjesztését kérvén s ígérvén, hogy az országgyűlésnél támogatni fogja az orsz. subvencióra vonatkozó kérvényt.
A színházi igazgatóság felszólítja a magyar írókat s zenészeket, hogy minél több eredeti darabbal érdekesitsék a műsort. S ennek meg is lett az eredménye, mert ettől fogva
\eszi kezdetét nemcsak S z i g l i g e t i E d e bámulatos termé
kenysége a magyar drámai és színírodalom minden válfajá
ban, hanem mellette mások is tehetségűk javát \etik a latba, hogy minél többet s nemzetíleg eredetit termeljenek. Legna
gyobb tevékenységet fejtenek ki ez időben G a a l J ó z s e f szövegileg és T h e r n K á r o 1 y zeneileg. S z e r d a h e l y i J ó z s e f a gyorsan országos kedveltségét nj'ert „ P e l e s k e í n ó t á r i u s " (Gaal és Thern), „ L u d a s M a t y i " (Balog István és Szerdahelj'i), „ R o n t ó P á 1" (Szigligeti- Thern),
„E c s e d í t ü n d é r " (Gaál^—Jósika— Thern) énekes bohóza
tok, mind ez időszak termékei. Gaál „ S v a t o p l u k " drámájá
hoz is Thern irt zenét, melyben már a tárogató hangszer is szerepelt.
.Az irodalom is minden irányban tért hódit. .-V magyar tudós társaság kiadványai: .A „ T u d o m á n y o s g y ü j t e
-— 29 -—
m é n y", az „A t h e n a e u m" (Toldy, Bajza s Vörösmarty aesz-thetikai s kritikai közlönye), Nagy Ignác „Színműtára", az
„Almanach-társaság", a „Drámai füzér" (Egressy, Fáncsy és Szigligeti vállalata) uj életet öntenek az irodalom minden ágába. A szellemi életnek nincsen olyan mezeje, mely parla
gon maradna. Ez időben ölt országos mérvet a „Mátj'ás ki
rály" szobra érdekében megindult gyűjtés is, P" e r e n c z y első jelentős magyar szobrász terve szerint.
E r k e l F e r e n c mind e mozgalmakban, melyek szo
rosan összefüggnek a nemzeti színház bel- és küléletével, te
vékeny részt vesz s a mellett speciális kiható tevékenységet fejt ki az opera terén. Az opera zenekarát első sorban friss művészi erőkkel regenerálja s egymás után hozza színre az akkori legked\eltebb s legértékesebb operákat. Az operai sze
mélyzet regenerálása azonban sok nehézséggel járt. Az egye
düli vonzerőt s a valódi művészeti nivó-t . S c h o d e l n é kép
viselte, ki\el távolról sem álltak csak'némileg is alpári a többi állandó közreműködők, kik egy részének nemcsak énekesi, de színművészi hivatást is kellett teljesiteniök. Ilyenek voltak : a kettős nagytehetségű D é r i n é , É d e r L u j z a , F e l b e r M á r i a , L e n d v a y M á r t o n , S z e r d a h e l y i J ó z s e f , U d v a r h e l y i M i k l ó s . Tulajdonképeni énekesek csak E r k e l J ó z s e f , E g r e s s y B é n i , K o n t i és J ó b voltak.
A műsor is rendesen csak szűk körben forgott. N o r m a , B e a t r i c e d i T e n d a , M 0 n t e c h i é s C a p u 1 e 11 i, S z e-v i l l á i b o r b é l y , F r a D i a e-v o 1 o , E s k ü , B o r g i a álltak leggyakrabban a műsoron, s ezek is leggyakrabban csak részle
tekben. De Erkel Ferenc két évi karmesterkedése alatt (1840-ig) már a B ű v ö s v a d á s z , F i d e l i o , Z s i d ó n ő , D o n J ü a n , Ö r d ö g R ó b e r t , B á l é j , P o r t i é i n é m a , Z a m p a s az akkori nag^' operák mind a műsorra kerültek. Jó részt vendég
szereplések tartották fel az érdeklődést a nemzeti színház operája iránt mindaddig, mig az operai személyzet külön rend
szeresítést nem nyert. Ha egész operát nem lehetett színre hozni, s erre gyakran volt eset, hangversenyek, virtuózok fel
léptetése sőt még bűvész- vagy akrobatikus mutatványok is pótolták a hiányt.
Óriási fellendülést adott a fővárosi zeneéletnek, a magyar zenének s \'ele az operának is L i s z t F e r e n c első
hang\'er-senyzése Pesten 1839. év végén, s 1840. január havában a nemzeti színházban s a városi redoute nagytermében. Addig soha sem hallott árak mellett mindig zsúfolt volt mind a kettő s a hazafiúi fellángolások, kitüntetések, ovációk egész soro
zata követte az ép oly nagy mint nemes szivű művészt, ki úgyszólván minden jövedelmét jótékony- s a hazai kulturélet céljaira áldozta fel. .A nemzeti színház alaptőkéjének jutott belőle a legnagyobb rész, azután az akkor ugyne\'ezett hangászegyesületnek s a megalapítandó zenedének. Csak százszor elmondott s leirt dolgokat ismételnék, ha e he
lyen is újra összegezném az akkori Liszt-láz minden részletét.
Nincs oly művelt magyar olvasó, kinek erről tudomása ne lenne. Csakis arra reflektálok, ami az időből E r k e 1 F e r e n c -re s a magyar zene fellendítésére leginkább vonatkozik. Neve
zetes mozzanatok azok a hazai zene történetében.
A magj-ar főváros, dacára ez időben már tiszteletre méltó álláspontjának, melyet a zene terén elfoglalt, még mindig oly erős áramlata alatt állott az idegen szellemnek, hogy a legr hazafiasabb célú hangversenyek műsora s belépti jegyei is csak német nyelven voltak szerkesztve. Hogy a hangversenyi énekek, szövegek nyelve sem volt soha magyar, ezt talán mondani is felesleges. Előbb meg kellett honosulni a magyar szava
latoknak a nemzeti színház művészei által, hogy aztán lassan
ként, de akkor is csak elvétve tért hódítson a magyar nyelven való éneklés is. Mikor tehát Liszt 1839-ben Pesten legelőször hangversenyzett, azon kezdte, hogy ugy műsorait, mint a belépti jegj'eket e g y e d ü 1 m a g y a r n y e 1 \' e n adatta ki.
Óriási merész és nagy horderejű lépés \olt ez akkoriban, mert attól kezdve lett keresztül törve, legalább nyelvileg, az idegen művészeti járom, s attól kezdve jött divatba Pesten ha nem is az exclusiv magyar, de legalább a kettős nyelvű (német és magyar) műsor és belépti jegy. Ma már csekély dolognak tetszhetik ez, de akkor legalább is volt olyan vívmány, mint az, mely a hazai közéletet és közoktatást a latin nyelv békói alól szabadította fel. Mert tüzes vassal égette ki azt a szégyen
letes sebfoltot, mely a magyar főváros társadalmi és művé
szeti testén a hazafias fellendülés korszakában elterült. Több
• mint egy félszázad múlt el azóta. Ez idő alatt a magyar történelem, a hazafiság, az önfeláldozás s a kulturális hivatás
— 31 —
betöltésének legdicsőbb lapjaival lett gazdagabb. De mondhat
juk-e önérzettel, hogy a magyar állam és főváros manapság már egészen magyar, legalább művészeti értelemben ? Ellenke
zőleg, ha végig nézünk fővárosi zeneéletünk évi kimutatásán, nem kell-e pirulnunk, azt tapasztalva, hogy a hangverseny
plakát, műsor és belépti jegy igaz, hogy magyar javarészt, de a szellem, talán ma még idegenebb áramlatu mint ezelőtt félszá
zaddal s még az sem szolgál vigasztalásul mint akkor, hogy megyünk előre a cél felé, mert ma nem előre, de hátra me
gyünk, különben nem kellene évenkint legalább ezer dalt hallanunk, melyek közt — sokat mondva — csak öt száza
lék a magyar vagy csak magyar nyelvű, mig 95 az idegen, leginkább pedig a német!
L i s z t n e k 1839-iki első pesti hangversenyzésének másik
— az egész országra, de még a külföldre is kiható — eredménye az volt, hogy a magyar zene iránti érzéket többé kiolthatlanul oltotta be a nemzet vérébe az által, hogy világérdekűvé s értékűvé tette a „ R á k ó c y - i n d u l ó t " s magyar dalátiratai s rhapsodiáival polgárjogot szerzett azoknak a világ összes zenekörei- s hangverseny-termeiben. S E r k e l F e r e n c leg
első nagy diadala a míigyar zene mezején, ettől fogva datá
lódik. Mert ő volt az a ki L i s z t Rákócy-ját, amint tőle akkor játszani hallottíi, azonnal zongorára átirta s vele nemcsak
magát a mestert, hanem az egész zenevilágot is meglepte.
W a g n e r J ó z s e f , a 30-as évek legjelesebb gordonka-mű
vésze s az akkori pesti zeneélet egyik legjobban ismert alakja, ekkor már az első rendszeres zeneműárusi firmának a tulajdo
nosa volt, ki sietett is azt kiadni s elterjeszteni az egész or
szágban. Nem is volt akkor zongora Magyarországon, melynek támláján, ne lehetett \'olna találni e kiadványt, mely az akkori technikai kiállításhoz mérten díszes és tetszetős is volt Liszt arcképével a címlapon magyar ruhában, rojtos nyakkendővel koszorútól övedzve s az átíró E r k e l F e r e n c , mint a magyar nemzeti színház karmestere nevével ellátva. Ritka műtörténelmi példány már manapság, pedig megérdemelné, hogy minden ze-né\'el foglalkozó magyar, arany rámába foglalva őrizné, mint a magyar zeneirodalom első művészi színvonalon álló termé
két s mint emlékeztetőjét ama nevezetes mozzanatra, melytől a magyar zene százados sírjából való feltámadását számithatja.