Eredmények

Az ÚMNyA szociolingvisztikai kérdőívének négy kérdé-sére adott válaszokat elemeztem.

A kérdőív első kérdése, „Beszélnek-e itt, ezen a tele-pülésen tájszólásban?” olyan árnyalt válaszokat eredmé-nyezett, amelyek azt mutatják, hogy a nyelvjárási beszé-lők számára mindennapos tapasztalat a saját közösségük nyelvhasználatában végbemenő változás. Bár a kérdés nem erre irányult, a válaszadók több mint fele, 14 fő (54%) fogalmazta meg a válaszában valamilyen, a nyelvjá-rás pragmatikai vagy nyelvi-nyelvrendszertani szempontú változásával kapcsolatos megfigyelését (2. táblázat).

a megkérdezettek általában tisztában vannak saját nyelvváltozatuknak a köznyelvtől való eltérésével, a po-zitív feleletek száma 22 (85%). Egy 77 éves bödeházi nő válasza: „Hát persze. Hát hogynë beszinink. ^uÓko [olykor] ol-lant is mondunk, hogy nëm ⁱértik mëg a másikak, ki idëgyün.”

a generációk nyelvhasználata közötti különbség, valamint a nyelvhasználati színterek és a beszédpartnerek szerinti kódváltás ténye több válaszban is szerepelt. „Én igën. Mëg az it lakók igën. A fijatalabbak már nëm annyira, má ity har-minc alat nëm jellemző, mék talán fele sëm. Inkább a negyven fölöttiek. Azok tájszólázsba. Ëgymás közöd bisztosan, asztán

194 GY. BAZSIKA ENIKŐ NYELVI VÁLTOZÁSOK TüKRÖZŐDÉSE 195

ha elmënnek, idegënëkkel lëhet, hogy nëm” (47 éves felsőfokú végzettségű becsvölgyei nő). „Beszélnek rëndëssen is, aho-gyan tanóltuk, mëg a nyelvjárás is, a régi még mëgvan. Utyhogy észrevëszik, hogy most valaki hogyam beszél, akkor ugy beszéneg vele” (65 éves szakmunkás végzettségű becsvölgyei nő).

a beszédhelyzetek indukálta nyelvhasználati különbsé-get a legidősebb generáció kevésbé iskolázott tagjai is ér-zékelik. „Ahogyam mi beszilünk, az az. Tájsz^uólás, nëm? De min montam, hotyha azér ugy valahova mönök, vaty hát má idegönög vannak, akko azⁱér csak kicsit máskéb beszilök” (78 éves bödeházi nő). 10 adatközlő (38%) a nyelvjárás kor-látozottabb körű használatát hangsúlyozta: szerintük „rit-kán, nem nagyon”, „nem sokan, az idősebbek” beszélnek a településükön nyelvjárásban. Az idősek és a fiatalok nyelvhasználata közötti különbség annak a számára is nyilvánvaló, aki egyébként a kérdést nem tudta megítél-ni. „Nëm tudom. Igy ilenformán beszⁱének, mind ⁱén, az öregëk, fijatalok azok finomabban. Nëm tom asz, hom mëlik lënnë a tájsz^uólás” (78 éves becsvölgyei nő).

A kérdésre hárman adtak nemleges választ. Két idős kettősnyelvű, a legfeltűnőbb nyelvjárási jelenségeket

2. táblázat. „Beszélnek-e itt, ezen a településen tájszólásban?”

Becsvölgye Bödeháza Összesen Férfiak Nők Férfiak Nők

igen 4 3 + 1 2 1 + 1 10 + 2

Az idősebbek, kevesen

2 2 3 1 8

ritkán, nem nagyon 2 2

nem 2 1 2 + 1

nem tudja 1 1

Összesen 6 + 2 3 + 6 2 + 3 1 + 3 12 + 14

(az aláhúzott adatok a nyelvi változásokra reflektáló válaszok száma.)

formális beszédhelyzetben kerülő becsvölgyei férfi, akik számára csak a szomszéd községek beszélőinek a kirívó tővégi u-zást, ü-zést, i-zést (biru, hordu, üdü, kávi – bíró, hordó, idő, kávé) mutató nyelvváltozata nyelvjárás. „Ná-lunk nëmigën. Ezëk végül is talá nëm is tájszólások, ahogy mi beszélünk. Illen, ollan mëg mit tudom én. Ugyë, ez nëm táj-szólás? A szilvágyi az az. Nálunk nincs” (82 éves). Egy 81 éves bödeházi nő hasonló vélekedését éppen egy folya-matban lévő és általa megfigyelt nyelvi változás moti-válta. A környező községek nyelvjárását nem, csupán a hetési falvakét jellemző hangsúlytalan ö-zés visszaszoru-lóban van a magyarországi hetési falvakban, még az idős beszélők körében is (míg a szlovéniai hetésiek nyelv-használatában sokkal erőteljesebben érvényesül). E ki-rívó jelenségnek a nyelvhasználatból való kiszorulását a nyelvjárási beszédmód megszűnéseként érzékelte az adatközlő: „Nëm nagyon. Elübb ö bëtüve besziteg, de mas má nëm, má nëm beszinek ö bëtüssen. Má örek sincsen, énnálam öregebb, a faluba. Utyhogy má nëm beszinek tájsz^uólásse, csak ity, hogyam mastan.”

E kérdés kapcsán jóval nagyobb arányban fogalmaztak meg megfigyeléseket a nyelvi változásokról a nők (69%-uk, míg a férfiaknak csak 38%-a), valamint a bödeházi adatközlők (66%-uk, míg a becsvölgyeieknek csak 47%-a). a válaszadók életkorával és iskolai végzettségével nem áll összefüggésben a nyelvi változásokra reflektáló vála-szok száma.

A következő kérdésre: „Van-e különbség ezen a tele-pülésen az idősebbek és a fiatalabbak beszéde között?”

Becsvölgyén 15-en (88%) válaszoltak igenlően, Bödehá-zán mind a 9 megkérdezett, azzal a megszorítással, hogy a faluba a fiatalok csak látogatóba járnak vissza. az összes megkérdezett 92%-a érzékelte a generációk nyelvhaszná-latának különbségében megnyilvánuló nyelvi változást,

196 GY. BAZSIKA ENIKŐ NYELVI VÁLTOZÁSOK TüKRÖZŐDÉSE 197 tagadó választ az a két idős becsvölgyei férfi adott, akik az

előző kérdésre is nemmel válaszoltak.

A fiatalabb és idősebb generációk nyelvhasználata kö-zötti különbséget a következőkben látják a válaszadók, a két vizsgált településen hasonló módon. 1. a fiatalok

„jobban az írott nyelv szerint” beszélnek. 2. Az öregebbek otthon „hagyományosan”, a fiatalok „modernebbül, szeb-ben, finomabban, urasabban” beszélnek. 3. Az idősek be-szédében „sokkal jobban bent van a tájszólás”, a fiatalok értik, tudják, de kevésbé használják a tájszavakat; a régi szavakat a fiatalok nem is tudják, „elmarad a tájszólás”.

4. Az idősebbek barátságosabbak, a fiatalok durvábbak, mindenkit letegeznek, nem köszönnek, kijavítják a mama régies szavait. hogy a fiatalok nyelvhasználata közelebb áll a köznyelvhez, ezt mind a négy korosztályban érzékel-ték a beszélők. Az idősebb generációk tagjai (mind 61 év fölöttiek) minősítették szebbnek, modernebbnek a fia-talság nyelvhasználatát, ugyanakkor hiányolták a fiatalok nyelvjárási tudását. a 30–47 év közötti válaszadók pedig úgy látták, hogy ők is birtokolják a nyelvjárást, csak sok-kal kevesebbet használják. A férfiak és nők véleménye között csupán egy választípus esetében volt különbség:

a fiatalok (nyelvi) viselkedését negatívan minősítő vála-szok mind 61 év fölötti nőktől érkeztek. A vélekedések az adatközlők iskolázottságának függvényében nem mu-tattak eltérést. Két jellemző válasz a legidősebb generáció tagjaitól Bödeházáról: „A fijatalok azok urassabban beszinek.

De át olla sincs, ollan fijatal sincs, aki ugy beszillën. Emëntek a fijatalok” (81 éves nő). „Monygyok a fijatalok, akik má Ré-dicsre járnak, az má igy nëm beszil, min mi. Csak a mi koroszt-álunk. Ha vóna minekün^g gyerökünk, az má szëbbem beszinë, min mi” (77 éves nő).

„Kik beszélik a régi tájszólást a településen? csak az öregek vagy a fiatalok is?” Erre a kérdésre mindkét

tele-pülésen a legnagyobb arányban (Becsvölgyén 8 adatközlő – 47%, Bödeházán 4 adatközlő – 44%), az összes adatköz-lő 46%-a válaszolta azt, hogy főként az idősek beszélik a nyelvjárást a településükön (1. ábra).

19% érzékelte úgy, hogy csak az idősek: Becsvölgyén mindössze egy ilyen válasz született, Bödeházán viszont 4 (itt 44%), ennek oka nyilvánvalóan a fiatalok szinte teljes hiánya a faluban. Becsvölgyén 4 személy (23%, az összes adatközlő 15%-a) vélekedett úgy, hogy a fiatalok tudják a nyelvjárást, de kevesebbet használják. Két itteni adat-közlő szerint mindenki beszéli a nyelvjárást településü-kön (12%, az összes adatközlő 8%-a). Becsvölgyén véle-kedett úgy egy idős férfi (81 éves), hogy senki nem beszél nyelvjárásban a falujukban, míg Bödeházán egy 81 éves asszony adott – saját nyelvhasználata alapján – körülte-kintően pontos választ a kérdésre: „A régi ö bëtüsset sënki.”

nem tudta a kérdést megítélni egy válaszadó Becsvöl-gyén – 4-4% az összes megkérdezett arányában. A fiatalok és az idősek nyelvhasználata közötti különbséget tehát az

1. ábra. „Kik beszélik a régi tájszólást a településen?

Csak az öregek vagy a fiatalok is?”

198 GY. BAZSIKA ENIKŐ NYELVI VÁLTOZÁSOK TüKRÖZŐDÉSE 199 adatközlők kétharmad része nem tartja élesnek, összesen

69% tulajdonít a fiataloknak valamilyen fokú nyelvjárási tudást, illetve nyelvhasználatot (2. ábra).

2. ábra. „Kik beszélik a régi tájszólást a településen?

Csak az öregek vagy a fiatalok is?”

(Előbb a becsvölgyei, majd a bödeházi adatok.)

Egy 47 éves becsvölgyei felsőfokú végzettségű nő meg-fogalmazásában: „A fiatalok értik, de inkább az öregëk beszé-lik. Ëgymás között a helyi fiatalok beszébeszé-lik. De már idegënëk-kel, városiakkal nëm.” Egy 70 éves becsvölgyei nő válasza:

„Akik ithol laknak, azok faluszerte mⁱég beszⁱélik. De hát ha má eker^üőnek nagyob vározsba, ott azér ëk kicsit máskⁱéb beszⁱének.

Ithon a fijatalok ity, hogyam mëkszokták. It nevekëttek, eszt a tájsz^uólás tuggyák, de hát ha má kinevetik ^üőket, ha emënnek más mëgyⁱébe, akkor ëty kicsid vigyáznak a beszⁱéggyükre.” a saját nyelvhasználatában megfigyelt változást a következőkép-pen fogalmazta meg egy 82 éves becsvölgyei férfi: „Mos má azér mi is naggyábu ádvedlünk. Én is sokszor nëm asz mon-dom: millen – mijen. De azér ëty kicsit ojan furcsán esik ám eszt kimondani.”

A nyelvjárási nyelvhasználat jövőjéről egészen eltérően vélekednek a becsvölgyei és a bödeházi adatközlők. Az utolsó kérdésre: „Mit gondol, megmarad itt a nyelvjárási beszédmód a jövőben is?” kapott válaszokat ezért

telepü-lésenként külön elemzem. Becsvölgyén a pozitív válaszok 48%-ot (igen, talán – 18-18%, valamely szinten – 12%), a negatív válaszok összessége 40%-ot tesz ki (3. ábra).

„Hát valamijen szintën igën. Mëgmarad bisztos. Tëhát ijet maj nëm fogunk ismerni, hogy rokka mëg gerebën, mëk hasol-lo, de bisztos, hogy mëgmarad. Mer az embërre ráragad.” (44 éves felsőfokú végzettségű nő, Becsvölgye). A legbizako-dóbbak a nyelvjárási nyelvhasználat fennmaradását ille-tően a 61-70 év közötti korosztály képviselői Becsvölgyén (4. ábra).

„Hát mék sokáig mëk fog maradni. Teljesen nëm veszik ki, mëg nëm is tanujja mëg mindënki [a köznyelvet]” (64 éves felsőfokú végzettségű férfi). Bödeházán minden adat-közlő pesszimista: itt a falu fennmaradása is kétséges.

„Nëm. Még a falu së” – válaszolta egy 77 éves férfi a kér-désre. „Alikha. Nëm. Kihalnak a népek, osztá id vége lëssz”

(77 éves nő).

a fenti négy kérdésre kapott válaszok (az utolsó kérdés esetében a becsvölgyei adatok) teljesen egybecsengenek

3. ábra. „Mit gondol, megmarad itt a nyelvjárási beszédmód a jövőben is?”

(Becsvölgye)

200 GY. BAZSIKA ENIKŐ NYELVI VÁLTOZÁSOK TüKRÖZŐDÉSE 201

a zalai Kerkakutas községben 2008-ban elvégzett hasonló felmérés eredményeivel (Gyuriczáné 2009).

Bár konkrét kérdéssor e területre nem irányult, a kérdő-íves felmérés eredményeiből, valamint az adatközlőkkel készített irányított interjúkból kirajzolódik a beszélőknek nyelvjárásuk nyelvi-nyelvrendszertani szempontú válto-zásáról való tudása is. a legtöbb megfigyelés a hangtani jelenségek változásával kapcsolatos, mindkét településen férfiaktól és nőktől egyaránt, minden vizsgált korosztály-ból érkeztek ilyen megállapítások. A bödeházi adatközlők számára nyelvjárásuk hangtani arculatának változása első-sorban az ö-zés visszaszorulásában nyilvánul meg, e jelen-séget emelték ki ketten. A becsvölgyei adatközlők saját településük nyelvjárásában a legkirívóbbnak az l-ezést ér-zékelik. Öt fő említett l-ező alaki tájszavakat (illen, ollan, millen) mint a nyilvános beszédhelyzetekben az időseb-bek által is került, a fiatalok által egyáltalán nem használt szóalakokat. A következő kirívó s ezért visszaszorulóban lévő jelenség az affrikálódás az adatközlők szerint, négy személy említette a gyüjök, gyüjünk, gyüttem (Becsvölgye), gy^üőjök (Bödeháza) szóalakokat, valamint ugyanígy értékel-ték a zártsági tendenciát mutató hunna, máshun lexémákat,

4. ábra. „Mit gondol, megmarad itt a nyelvjárási beszédmód a jövőben is?”

(Előbb a becsvölgyei, majd a bödeházi adatok.)

és a főnévi igenév -nyi képzős megvalósulását (ënnyi) is.

A valódi tájszavak körében végbemenő szókészleti válto-zásokat a fiatalabb korcsoportok iskolázottabb női adat-közlői emelték ki: a mindennapokban már nem használt régi tárgyak neve kiavul a szókincsből, példaként a silinga (’kosár’), rokka és a gerebën, valamint a përgyuka (’lepke’) lexémák szerepeltek. Ezek az eredmények hasonlóak Kiss Jenő Mihályiban, gyermekek körében elvégzett fel-mérésének megállapításaihoz (Kiss 1996): a 10-14 éves diákok jól érzékelik a nyelvjárásuk és a köznyelv közötti különbségeket, kevés kivétellel nyelvjárásuk minden ak-tív jelenségére tudtak példát hozni.