beszélőközösségben
3. Adatok
a terjedelmi korlátok, valamint adataim kvalitatív jellege miatt a jelen dolgozatban csak a legtipikusabb adatköz-lői válaszokat ismertetem. 92 interjú adatait és résztvevő megfigyelőként gyűjtött tapasztalataimat használom fel.
1.táblázat. Az elemzett interjúk adatközlőinek megoszlása nemzetiség és életkor szerint
1944≥ 1944–1970 1970≤
Magyar nemzetiségű 1 2 –
Német nemzetiségű 14 18 12
cigány – 1 1
Finn 9 15 7
német 8 4
-Összesen 32 40 20
224 hEltai BorBála éva nYElvcSErE éS MiGráció 225 A német nemzetiségű adatközlők esetében az adatközlők
magas számának köszönhetően három korosztályra bont-va tárgyalom az eredményeket. a település magyar lako-sainak vélekedéseire az adatközlők alacsony száma miatt nem térek ki. A cigány adatközlőkkel készült és diktafon-ra rögzített interjúk eddigi alacsony száma a kapcsolatfel-vétel nehézségeiből fakad. A cigány közösségbe történő beépülés a kutatás jelenlegi szakaszában még folyamat-ban van, ezért jelen dolgozatomfolyamat-ban csupán utalásszerűen foglalkozom a két interjúból, valamint a résztvevő meg-figyeléseimből és az adatközlőkkel az utcán folytatott spontán beszélgetésekből nyert adatokkal. Az idegen nyelvű interjúrészleteket saját fordításban közlöm, a rész-letekben a sváb a helyi német nyelvváltozatra vonatkozik.
A felhasznált jelek és rövidítések: Tm = terepmunkás, Ak
= adatközlő, (…) = kihagyott részlet, [szöveg] = az érthe-tőség kedvéért beszúrt szövegrész, szöveg- = félbehagyott mondatrész.
3.1. A NÉMET NEMZETISÉGŰEK VÉLEKEDÉSEI SAJÁT KÖZÖSSÉGüK NYELVHASZNÁLATÁRÓL
A német nemzetiségűek idős generációjának (1944 előtt születettek) többsége szerint a településen ma azok van-nak kisebbségben, akik tudvan-nak németül. úgy vélik, hogy 20 év múlva a kétnyelvű nyelvhasználat meg fog szűnni, hiszen a fiatalok a német nyelvváltozatok egyikét sem tanulják meg. a funkciókhoz kötött nyelvhasználatot az idősebbek a kétnyelvűség kiegyenlített formájához ké-pest gyakran leértékelik.
„én szerintem nem [fognak már itt svábul beszélni]. nem.
Mer amit a gyerekek most óvodába kezdik őket, meg aztán az iskolába, ez nem olyan, hogy ezt ők űzik ezt a beszédet.
csak éppen hogy, hát éppen úgy, ha tanulnak angolul. Ezt akkor beszélik, amikor szükség van rá” (idős nő).
többen hozzátették, hogy az irodalmi német nyelvnek a jövőben is fog szerep jutni.
„hát, nem tudom. ha mink öregek elhalunk, akkor svá-bul már nemigen beszélnek. Beszélik a hivatalos német nyelvet, ahogyan itt gimnáziumba vagy egyetemen tovább tanulták, de a magyar nyelv fog itt maradni” (83 éves nő).
a középkorúak (1944–1970 közöttiek) többsége szerint azok vannak többen, akik beszélnek németül. Ugyan a helyi nyelvjárást csak a legidősebbek használják, de sokan megértik. Szerintük a középkorúakra vagy a helyi változat és az iskolában tanult irodalmi nyelv, vagy kizárólag az iro-dalmi változat használata a jellemző, a fiatalok az iskolá-ban tanult változatot ismerik. a helyi német nyelvváltozat szerintük is el fog tűnni, mert gyermekeik korosztálya már nem beszéli. A jövőben az irodalmi nyelv használata lesz a jellemző.
„nem biztos [hogy 20 év múlva beszélnek itt svábul], mert 20 év múlva már a mi gyerekeink, akkor én mond-juk lennék hetven valamennyi, mi még beszélünk, de a mi gyerekeink már nem beszélnek svábul. és azoknak a gye-rekei már egyáltalán nem. úgyhogy nem. ritkán, elvétve, egy-kettő talán, de szerintem már nem” (58 éves nő).
a fiatalok (1970 után születettek) szerint a német nem-zetiségűek között ma még azok vannak többségben, akik tudják vagy legalább értik a helyi német változatot.
226 hEltai BorBála éva nYElvcSErE éS MiGráció 227
„Aki sváb eredetű vagy nemzetiségi, az tud svábul. Most nem azt mondom, hogy perfekt, de megérteni biztos, hogy megérti, és valamilyen szinten tud is beszélni” (36 éves nő).
a nyelvjárás mindennapi használata szerintük is csak a legidősebbekre jellemző, 20 év múlva legfeljebb néhány lakos fog nyelvjárási kompetenciával rendelkezni.
„nehéz kérdés. Most lehet, hogy lesz egypár díszpéldány, aki fog tudni, de úgy nagyjából, ha az idősebb, az én ma-mámék korosztálya kihal, nem biztos. Mert anyámék még értik, de viszont az utcán jobbára magyart használnak már”
(29 éves nő).
3.1.1. A német nemzetiségűek vélekedései a cigány közösség nyelvhasználatáról
Az idős informátorok többsége szerint a település cigány beszélői ma is tudnak bizonyos cigány nyelvváltozatokon, amelyeket a családban használnak is, noha a domináns nyelv számukra a magyar. Az adatközlők általában kevés konkrét információval rendelkeztek, elgondolásaik bi-zonytalanok voltak.
„hát valamelyiket, hogy most pontosan melyiket, azt nem tudom megmondani, de úgy egymás közt meg az iskolában is csak magyarul. Meg a szülők is, ahogy hallom, inkább csak magyarul, nem beszélik a cigányt. vagy hát szóval mit tudom én, beást, azt már hallottam, hogy mondják, hogy beás meg nem is tudom melyik a másik, amit egymásnak.
De mondták már egymásnak” (idős nő).
Az idős informátorok szerint a cigány lakosság nem beszél németül, és nem feltétlenül rendelkeznek pozitív attitűd-del a német nyelv iránt. a gyerekek az iskolában tanulnak németül, ezt a cigány szülők vegyes attitűddel fogadják.
„Hát most ők végülis tanulják a németet, már volt szü-lő, amelyik azt mondta, hogy mért kell őnekik azt tanul-ni, mért nem tanulhatják a cigányt. hát ja, jó kérdés, csak hogy ez-, sőt, akkor itt már ez egy kicsit olyan gondot is okozott, hogy ez igazán már nem igazán nemzetiségi isko-la. Mivelhogy alig van már benne nemzetiségi, tehát sváb gyerek” (idős nő).
A középső korosztály adatközlői szerint a cigányok a né-met nemzetiségűekhez hasonlóan a családban egymás kö-zött, illetve olyankor használják saját változataikat, amikor azt akarják, hogy mások ne értsék őket. A középkorúak szerint németül a cigány lakosság nem tud, esetleg néhá-nyan valamennyire megértik a németet.
„Tm: A faluban lakó romák megértik a németet vagy a svábot?
Ak: Hát lehet, hogy amelyik régóta itt lakik, az talán vala-mennyire, de nem igazán.
Tm: És ők szerinted beszélnek valamilyen saját nyelvet?
Ak: Ők egymás között beszélnek, de szerintem ők is kö-rülbelül ugyanígy mint mi a németet (…)
Tm: De hallottad valaha őket így beszélni vagy valaki mondta?
Ak: Igen, hallottam.
Tm: Az utcán?
Ak: Igen, egymás között meg udvarban” (AK=51 éves nő).
228 hEltai BorBála éva nYElvcSErE éS MiGráció 229 A gyerekek nyelvismeretéről ugyanakkor pozitívabb
véle-kedés is megfigyelhető:
„a gyerekek. valamelyik nagyon jól tud. a nemzetiségi iskola és tudnak. ha még csak egy kicsit is, meg az óvodá-ban is úgy mondják a verset. ügyesek” (56 éves nő).
a fiatalok többsége szerint a cigány közösség tagjai bizo-nyos mértékben rendelkeznek cigány nyelvi ismeretek-kel, és egymás között vélhetően használnak is saját nyelv-változatokat.
„vanni vannak szerintem [akik tudnak cigányul]. hogy ők mennyire használják egymás közt, azt nem tudom. És hogy a gyerekekkel mennyire beszélnek, nem volt még szerintem nagyon arra példa, hogy a gyerekek nagyon au-tomatikusan beszéltek volna. Esetleg egy-két szót, amit elcsíptek” (fiatal férfi).
A cigányok német nyelvi ismereteiről megoszlik a fiata-lok vélekedése, körülbelül az adatközlők fele szerint van olyan, aki legalább valamennyit ért a helyi német nyelv-változatból.
3.1.2. A német nemzetiségűek vélekedései a finnekről
A finnek német nyelvtudását az idősek meglehetősen gyengének tartják. „Van, aki tud, igen. Van, aki tud, de azt se tudják igazán. Azt is csak úgy törve” (65 éves nő). A középső és a fiatal korosztály jobbnak tartja a finnek német nyelvi ismereteit, noha hozzáfűzik, hogy nem mindegyikük tud németül.
„Tm: A finneket ismerik maguk, akik itt vettek házakat?
Ak2: Hogyne, nagyon aranyosak a finnek. A nyugdíjas klubba is jön egy finn család, és az annyira barátságosak, a K. is megbarátkozott vele, mert annyira mindig mosolyog az az ember, és viccelődik velük. De az németül beszél, németül is tud az a finn ember. (…) Barátságosak nagyon.
Tm: És akkor így németül lehet velük kommunikálni?
Ak: Igen, igen.
Ak2: Hát volt egyszer itt, mert járnak itt bottal, gyalogol-nak. Szoktak köszönni valahogy vagy valami módon, tu-dod.
Ak: Elindulnak Lakon és erre körbe a temetőnek, erre körbe le. úgyhogy ez a túra nekik, és így vissza az ország-úton.
Ak2: És akkor köszön meg minden, egyikkel beszéltem is németül, de nem jött össze, nem mindegyik tud talán.
Ak: Hát nem mondom, hogy mindegyik tud németül, itt is az asszony nem tud, csak az ember tud németül, a férje”
(Ak=61 éves nő, Ak2= 62 éves férfi).
a finnek magyartanulási szándékát mindhárom korosztály nagyra becsüli, és pozitívan értékeli. Az adatközlők hang-súlyozták azt is, hogy a németekre nem jellemző a magyar nyelv iránti érdeklődés, hiszen ők a némettel jól elboldo-gulnak.1
1 a németországi németek használta egyes német változatokról al-kotott vélemények ismertetésére jelen dolgozatban részletesen nem térek ki, mivel azok nem a csoport nyelvhasználatához, hanem az egyes változatokhoz fűződő attitűdöket érintik. Általánosságban elmondható, hogy a német nemzetiségűek érzékelik a németországi változatok sok-féleségét, a németekkel történő kommunikáció során pedig különböző alkalmazkodási stratégiák figyelhetőek meg, l. Heltai 2012: 55–56.
230 hEltai BorBála éva nYElvcSErE éS MiGráció 231
3.2. A CIGÁNY ADATKÖZLŐK VÉLEKEDÉSEIRŐL
A cigány adatközlők meglehetősen bizonytalanul nyilat-koztak (Hát én nem tudom, mit tudjam én) a településen élő cigányok nyelvhasználatáról. általában úgy vélekedtek, hogy vannak olyanok, akik ismernek valamilyen cigány nyelvváltozatot, azonban csak az idősek használják, a fia-talok jó esetben megértik, és 20 év múlva vélhetően nem fogják használni a kisebbségi változatokat.
„Tm: A fiatalok is beszélik ezt a nyelvet? Mondjuk ilyen 20-30 évesek?
Ak: Nem.
Tm: És ők nem akarják megtanulni vagy nem érdekli őket vagy miért nem?
Ak: Hát ezt tényleg nem tudom. Itt vannak nálunk is a fia-talok, értik, ha mondom, csak nem tudnak beszélni. hát de most már nincs is nálam, egy van, az unokám, aki jár [iskolába]. De azt már nem is érdekli a cigány nyelv, szé-gyelli is” (Ak=középkorú nő).
Több esetben előfordult a sajáttól eltérő cigány változa-tok negatív értékelése: „Hát itten csak olyat ismerek, akinek randa beása van.” (31 éves nő). a megkérdezettek sze-rint a német nemzetiségűek körében már csak az idősek használják a helyi nyelvjárást, akiket viszont az utcán is lehet hallani: „Igen [szoktam hallani]. Hát de azoknak úgy pörög a nyelvük, ember legyen, aki megértse őket” (31 éves nő).
a finnek és a németországi németek nyelvtudásáról és nyelvhasználatáról a kapcsolat hiányában az eddig meg-kérdezett adatközlők nem fogalmaztak meg részletesebb véleményt.
3.3.A FINNEK VÉLEKEDÉSEI A TELEPüLÉS nYElvhaSználatáról
A finnek szerint a lakosok többsége tud németül, az idő-sek a helyi nyelvjárást, a fiatalok többnyire az irodalmi nyelvet beszélik. 20 év múlva a helyi német változat hasz-nálata meg fog szűnni, az irodalmi változat használatának növekedését viszont lehetségesnek tartják. „Amikor az idősek meghalnak, az eltűnik. De valószínűleg a mostani német nyelv, az irodalmi német az jön” (61 éves férfi). Szerintük a finn nyelv használata is nőni fog a jövőben, hiszen tovább-ra is sokan érdeklődnek a település iránt.
a finnek érzékelik azt is, hogy a helyiek közül csupán néhány fiatalnak vannak angol nyelvi ismeretei. többsé-gük szerint a német nyelv egész Magyarországon fonto-sabb az angolnál, noha a nagyobb városokban ők maguk is általában angolul kommunikálnak.
a cigányok nyelvhasználatáról minimálisak az informá-cióik. Egyrészt nem állnak kapcsolatban velük, másrészt pedig elmondásuk szerint legtöbbjük nem tudná megkü-lönböztetni a cigány változatokat a magyartól.
3.4. a néMEtEK vélEKEDéSEi a tElEPüléS nYElvhaSználatáról
a németek szerint majdnem mindenki tud németül a tele-pülésen, az idősek a helyi német változaton, a fiatalabbak az iskolában tanult irodalmi változaton beszélnek. az iro-dalmi német nyelvhasználat jövőjét pozitívan látják, úgy gondolják, hogy a település a jövőben is többnyelvű lesz, de a helyi változat helyébe fokozatosan az irodalmi lép.
a cigányok nyelvhasználatáról konkrét tapasztalatok hi-ányában általában csak szubjektív elgondolásaik vannak.
232 hEltai BorBála éva nYElvcSErE éS MiGráció 233 Elképzelhetőnek tartják, hogy a magyar mellett cigány
változatokat is ismernek, noha a finnekhez hasonlóan hoz-záfűzték azt is, hogy ezt ők nem tudnák megkülönböztet-ni a magyartól.
„Tm: És ön tud arról valamit, hogy a cigányok beszélnek-e valamilyen saját nyelvet?
Ak: Hát Németországból tudom, hogy romául [romaniul]
beszélnek. hogy itt hogyan beszélnek, azt nem tudom önnek megmondani, de feltételezem, hogy magyarul”
(Ak=70 éves nő).
abban viszont egyetértettek, hogy a cigány lakosok nem tudnak németül, elvétve találkoztak közülük olyanokkal, akik valamennyire értették a nyelvet. többen megemlí-tették ugyanakkor, hogy a cigány gyerekek az iskolában tanulják a németet, és mindig németül köszönnek nekik, amit ők nagyon szívesen fogadnak.
„Ez érdekes. a kis cigányok, akik erre járnak, egészen büszkék rá, amikor erre jönnek, (…) sose mondanák ne-kem azt, hogy Jó napot vagy ilyesmit. Erre jönnek és kia-bálják, hogy Guten Morgen vagy valami. tehát valami tipi-kus németet. Bizonyos dolgokat részben már az óvodában megtanulnak, de a családból náluk semmi nem jön, csak az iskolából, és láthatóan rájukragad. Ez meglep engem tulajdonképpen” (70 éves nő).
A német adatközlők tapasztalata szerint a helyiek nem tudnak angolul, legfeljebb a fiatalokról feltételezték, hogy tudhatnak. azok, akik kapcsolatban állnak a finnek-kel, tudják, hogy a finnek angolul és sokan közülük né-metül is tudnak.
4.Következtetések
Az újabb nyelvcsere- és többnyelvűségi kutatások és az én vizsgálódásaim tanulságaiból kiindulva azt feltételez-tem, hogy az egyén és a közösség kapcsolatának elemzése olyan tényezőkre irányíthatja figyelmünket, amelyek be-folyásolják az egyéneket az őket körülvevő nyelvi sokszí-nűség tudatosodásában és kihasználásában.
a szubjektív vélekedéseket áttekintve kirajzolódott, hogy az adatközlők saját csoportjuk nyelvhasználatáról alkotott elképzelései általában megegyeznek a közösség nyelvhasználati gyakorlatával. A folyamatban lévő nyelv-cserét mindkét érintett közösség érzékeli, mind saját, mind a másik csoport esetében. Az adatközlők megítélése szerint a német irodalmi nyelv a település nyelvhasznála-tában a jövőben is szerepet fog kapni, viszont az intézmé-nyes keretek között elsajátított nyelvtudás és a funkciók-hoz kötött nyelvhasználat leértékelése volt tapasztalható.
a külföldiek nagyon pozitívan látják a település lako-sainak németnyelv-tudását és általában a német nyelv magyarországi státuszát, egyúttal érzékelik azt is, hogy a német nemzetiségűek nyelvi repertoárja generációspeci-fikus eltéréseket mutat.
Az adatközlők a nyelvhasználat változását általában nem a megváltozott körülményekhez képest, hanem a korábbi gyakorlathoz, az idős generációk nyelvhasznála-tához képest értékelik. Ennek következtében attitűdjei-ket esetenként a veszteség érzése határozza meg, nem pedig az őket ma körülvevő sokszínű nyelvi környezet pozitívumai. Minden olyan gyakorlat, amely figyelmüket a település mai mindennapjaiban tapasztalható többnyel-vűségre hívja fel, pozitív hatással lehet nyelvi tudatossá-gukra és önbizalmukra, ezáltal pedig nyelvhasználati gya-korlatukra.
234 hEltai BorBála éva nYElvcSErE éS MiGráció 235 a cigány közösség nyelvhasználatával kapcsolatosan
mind a cigány közösségen belüli, mind az azon kívüli adatközlők elgondolásaira a bizonytalanság jellemző, ritka a konkrét tapasztalatokon alapuló véleményalkotás. a ci-gány közösség tagjai eddigi tapasztalataim alapján mind egymástól, mind a település többi lakosától – az aktív kap-csolattartás híján – elkülönülnek. a német irodalmi nyelv a különböző csoportok között összekötő szerepet játszhat, annak tanulása a cigány gyerekek számára is előnyökkel járhat. amennyiben viszont a cigány lakosok saját kultúrá-juk és nyelvváltozataik teljes visszaszorulását tapasztalják, nyelvi közérzetük romlik, vélekedéseik és attitűdjeik vél-hetően negatív irányba változnak a település egészének nyelvi kérdéseiről, és a település többnyelvűségéből nem fognak profitálni. a cigány kultúra és nyelvváltozatok megjelenése pl. a település kulturális eseményein, a nyel-vi tájképében, segítheti az egymásról kialakított ismere-tek pontosítását és erősítheti a nyelvi tudatosságot. Mind-ezek alapján a további kutatómunka feladata lesz olyan gyakorlati lépések megfogalmazása, amellyel a közösség tagjai egyetértenek, és amelyek az itt feltárt tényezők ta-nulságai alapján az egyéneket segítik az őket körülvevő nyelvi sokszínűség lehetőségeinek kiaknázásában.
Irodalom
Balogi Anna 2010: Jóléti migráció. Külföldiek Magyarországra telepedése. In: Hárs Ágnes – Tóth Judit szerk.: Változó mig-ráció, változó környezet. Budapest: MTA Etnikai-nemzeti Ki-sebbségkutató intézete, 245–262.
Blommaert, Jan – rampton, Ben 2011. language and Su-perdiversity. Diversities 13/2, 1–21. [http://www.mmg.
mpg.de/fileadmin/user_upload/Subsites/Diversities/Jour-nals_2011/2011_13-02_gesamt_web.pdf – 2013. január 22.]
Borbély Anna 2011: Variabilitás és változás: a nyelvcsere kutatá-sa longitudinális módszerrel. In: Híres-László Kornélia – Kar-macsi Zoltán – Márku Anita szerk.: Nyelvi mítoszok, ideológiák, nyelvpolitika és nyelvi emberi jogok Közép-Európában elméletben és gyakorlatban. A 16. Élőnyelvi Konferencia előadásai. Budapest – Beregszász: Tinta – II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Intézete, 293–302.
Dufva, Hannele – Pietikäinen, Sari 2009: Moni-ilmeinen moni-kielisyys. In: Puhe ja kieli 29/1, 1–14.
[http://ojs.tsv.fi/index.php/pk/article/view/4789 – 2013. janu-ár 22.]
Heltai Borbála Éva 2012: Külföldi betelepülők hatása egy több-nyelvű magyarországi beszélőközösségben. In: Váradi Ta-más szerk.: VI. Alkalmazott Nyelvészeti Doktoranduszkon-ferencia. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet, 50–61.
[http://www.nytud.hu/alknyelvdok12/proceedings12/pro-ceedings12.pdf – 2013. január 22.]
Heltai Borbála Éva 2013: Mehrsprachige Kommunikation in einem ungarndeutschen Dorf mit ausländischen ruhesitz-migranten und Hausbesitzern. In: Komlósiné Knipf Erzsé-bet – Péteri Attila – V. Rada Roberta szerk.: Sprachen und Di-sziplinen im Wandel. Budapest: ELTE BTK Germanisztikai intézete, megjelenés alatt.
236 hEltai BorBála éva
Kiss Jenő 2007: Új kutatási feladat a magyar szociolingviszti-kában. In: Zelliger Erzsébet szerk.: Nyelv, területiség, tár-sadalom. A 14. élőnyelvi konferencia (Bük, 2006. október 9–11) előadásai. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társa-ság, 287–292.
vertovec, Steven 2012: Superdiversität. [http://www.migrati-on-boell.de/web/integration/47_3487.asp – 2013. január 22.]
Vertovec, Steven 2007: Super-diversity and its implications.
Ethnic and Racial Studies 30/6, 1024–1054.
KiS taMáS