Eredmények

1. A limfocita szubpopulációk és az aktivált T sejtek arányának meghatározása AD-ben szenvedő betegek perifériás vérében (n=43)

AD-ben a CD3+ T és a CD4+ Th sejtek százalékos arányának szignifikáns csökkenését tapasztaltuk, míg a CD8+ Tc sejtek arányában változást nem észleltünk (CD3+

sejtek: 65,8±8,2 % versus 70,3±7,2 %, P<0,01; CD4+ sejtek: 40,2±6,1 % versus 45,1±7,6 %, P<0,01; CD8+ sejtek: 21,2±4,9 % versus 19,7±5,9 %). A CD19+ B sejtek százalékos aránya AD-ben szenvedő betegek esetében szignifikánsan emelkedett volt (14,7±5,0 % versus 11,7±4,0 %, P<0,01), míg a CD56+ NK sejtek aránya a kontrollokhoz hasonlóan alakult (12,7±8,2 % versus 10,8±4,9 %) (6. ábra).

Az aktivált T-sejt populációk közül a CD3+/HLA-DR+ sejtek aránya szignifikánsan emelkedett, míg a CD3+/CD69+ sejtek aránya nem tért el a referens egyénekben mért értékektől (8. táblázat).

6. ábra: Perifériás vér limfocita alosztályok megoszlása AD-ben (n=43, P<0,01 minden esetben).

2. A T limfociták intracitoplazmatikus citokinjeinek meghatározása AD-ben szenvedő betegek perifériás vérében (n=43)

AD-ben szenvedő betegek CD4+ és CD8+ T sejtjeinek IFN-γ expressziója szignifikáns csökkenést mutatott a kontroll egyének T sejt szubpopulációinak IFN-γ

tartalmához képest. Az IL-4 expresszió sem a Th, sem a Tc sejtekben nem mutatott szignifikáns különbséget összevetve a kontrollok hasonló adataival. Egy másik klasszikusan Th2 citokinként ismert molekulát, az IL-13-t vizsgálva azonban azt tapasztaltuk, hogy a CD4+ és CD8+ T sejtek IL-13 expressziója egyaránt szignifikáns emelkedést mutatott a betegekben. Párhuzamosan az IL-13-mal, az IL-10 is szignifikáns magasabb volt AD-ben, mind a két vizsgált T sejt szubpopulációban (7. ábra).

A Th1/Th2, Tc1/Tc2 arányt az IFN-γ +/CD4+ és IL-4+/CD4+, valamint az IFN-γ +/CD8+ és IL-4+/CD8+ sejtek hányadosaként adtuk meg. Az AD-ben szenvedő betegek Th1/Th2 arányának középértéke 97,0 (minimum-maximum: 5,9-802,0) volt, ami jelentősen nem különbözik a kontrollokban számolt aránytól (medián 47,7, minimum-maximum: 12,3-660,0). A Tc1/Tc2 arányokban sem tudtunk eltérést kimutatni (AD-ben a Tc1/Tc2 arány mediánja: 121,7, minimum-maximum: 9,7-726,5; kontrollokban a Tc1/Tc2 mediánja: 132,6, minimum-maximum: 12,1-636,0).

Mivel AD-ben szenvedő betegek esetében nem IL-4, hanem IL-13 vonatkozásában kaptunk szignifikáns eltérést a kontroll egyének adataihoz képest, a Th1/Th2 arányt úgy is meghatároztuk, hogy az IL-13+/CD4+, illetve IL-13+/CD8+ sejtek százalékos adatait használtuk. Így a Th1/Th2 arány nem szignifikáns, de jelentős, míg a Tc1/Tc2 arány szignifikáns csökkenését tudtuk kimutatni AD-ben a kontrollokhoz képest (Th1/Th2 mediánja AD-ben: 67,5; minimum-maximum: 9,3-1190,1; kontroll egyénekben a medián 162,4;

minimum-maximum: 56,4-885,0; Tc1/Tc2 arány AD-ben szenvedő betegekben: 67,3;

maximum érték: 2,4-417,1; kontrollokban az arány mediánja: 309,7; minimum-maximum: 49,4-530,0; P<0,01).

AD-s betegek Kontrollok Szignifikancia szint Aktivált T-sejtek aránya (%)

CD3+/HLA-DR+ 5,4±4,5 3,2±2,3 <0,01

CD3+/CD69+ 0,91±0,52 0,95±0,91 n.sz.

Szolubilis citokin szintek (pg/ml)

Szolubilis IFN-γ 19,3 (0-171,2) 11,2 (0-115,4) n.sz.

Szolubilis IL-4 3,2 (0-17,9) 0,95 (0,1-47,4) n.sz.

Szolubilis IL-13 0,33 (0,0-5,3) 0,10 (0,0-9,3) <0,01

Szolubilis IL-10 11,8 (0,1-72,3) 5,1 (0,10-31,9) <0,01 8. táblázat: AD-ben szenvedő betegek és egészséges kontrollok aktivált T sejtjeinek aránya és szérum szolubilis IFN-γ, IL-4, IL-13 valamint IL-10 koncentrációja. Az aktivált T sejtek meghatározása során kapott értékeket átlag ± SD, a szolubilis citokinek koncentrációit medián (minimum-maximum) formában

adtuk meg. (n.sz.: nem szignifikáns).

IFN-γ+ sejtek százalékos aránya

kontrollok (n=30) AD betegek (n=43)

IL-4+ sejtek százalékos aránya

kontrollok (n=30) AD betegek (n=43)

C kontrollok (n=30) AD betegek (n=43)

D kontrollok (n=30) AD betegek (n=43)

IL-10+ sejtek százalékos aránya IL-13+ sejtek százalékos aránya

<0,02 <0,01

kontrollok (n=30) AD betegek (n=43)

IL-4+ sejtek százalékos aránya

kontrollok (n=30) AD betegek (n=43)

C kontrollok (n=30) AD betegek (n=43)

D kontrollok (n=30) AD betegek (n=43)

IL-10+ sejtek százalékos aránya IL-13+ sejtek százalékos aránya

<0,02 <0,01

<0,02 <0,02 <0,02 <0,01

7. ábra: Intracitoplazmatikus citokin szintek perifériás vér T sejtekben AD-ben (n=43).

3. Szolubilis citokinek koncentrációjának meghatározása AD-es betegek szérumában Az intracitoplazmatikus citokin vizsgálatokkal párhuzamosan, meghatároztuk az AD-s betegek, illetve kontrollok szérumában a szolubilis IFN-γ, IL-4, IL-13 és IL-10 koncentrációkat.

A keringő IFN-γ, IL-4 szintekben nem találtunk eltérést, míg az IL-13 és IL-10 koncentrációja az AD-ben szenvedő betegek szérumában szignifikánsan magasabb értékeket mutatott az egészségesekben mért adatokhoz képest (8. táblázat).

4. TLR-ok számának vizsgálata perifériás vér monocitákon, granulocitákon és limfocitákon AD-ben (n=30)

Monociták

Perifériás vér monocitákon a TLR2 expresszió szignifikánsan emelkedett volt az AD-es csoportban a kontrollhoz hasonlítva (TLR2: AD-AD-es csoport: 5167±1961, kontroll:

4029±1460, P<0.03; (8/A ábra). A betegeket két csoportra osztva ezt az eltérést azonban csak az IAD-es csoportban tudtuk kimutatni, az EAD csoportban nem (TLR2: IAD-s csoport:

6024±1826, P<0.004). A TLR4 szám a monociták felszínén szintén szignifikánsan megemelkedett az IAD-es csoportban a kontrollhoz viszonyítva (IAD: 474±153, kontroll:

331±70, P<0.02). A TLR2 és TLR4 kimutathatósága EAD-ben a monociták felszínén nem mutatott szignifikáns eltérést a kontrollokhoz viszonyítva (TLR2: 4739±1931, TLR4:

372±175). A monocitákon megjelenő CD14 és CD180 mennyisége sem a teljes AD-es

Monocita

Sejtenkénti molekulák száma ^Kontroll _{Össz AD} Intrinzik AD

Sejtenkénti molekulák száma ^Kontroll _{Össz AD} Intrinzik AD Extrinzik AD

populációban, sem az intrinzik és extrinzik csoportokban nem volt jelentősen eltérő a kontroll sejteken kimutatható mennyiségtől (8/A ábra).

Granulociták

Perifériás vér granulocitákon a CD14 expresszió szignifikánsan emelkedett volt a teljes AD-es csoportban és az IAD csoportban is (AD-es csoport: 4051±1127, P<0.03; IAD:

4518±783, P<0.02, kontroll: 3150±1318, 8/B ábra), a TLR2 expresszió pedig csak az IAD-es csoportban mutatott szignifikáns emelkedést a kontrollhoz viszonyítva (AD-es csoport:

866±386, P<0.08; IAD: 1125±394, P<0.005, kontroll: 681±2769; 8/B ábra).

Limfociták

A perifériás vér vizsgálata során a CD180+ limfocitákon belül a sejtfelszíni CD180 össz mennyisége szignifikánsan magasabb volt mind a teljes AD-es populációban, mind az intrinzik és extrinzik csoportokban (AD-es csoport: 3975±1055, P<0.008; IAD: 4028±968, P<0.04; EAD: 3949±1126, P<0.03; kontroll: 3089±948; 8/B ábra).

8. ábra: Perifériás vér monociták (A), granulociták és limfociták (B) sejtfelszíni CD14, TLR2, TLR4 és CD180 expressziója AD-ben, IAD-ben és EAD-ben (n=30).

0,35 ± 0,33

5. Toll receptorok funkcionális vizsgálata AD-ben (n=30)

A perifériás vér monociták és granulociták CD14 mediálta LPS kötésében és E. coli fagozitózisában nem volt kimutatható eltérés az AD-es csoport és a kontrollok között (9.

táblázat).

9. táblázat: CD14-dependens bodipy-LPS and bodipy-E.coli kötés meghatározása kontrollok és AD-ben szenvedő betegek teljes vér monocitáin és granulocitáin (n=30).

6. sCD14 mérése AD-es betegek szérumában (n=30)

A szérumban kimutatható sCD14 szint szignifikánsan alacsonyabb volt AD-ben és az EAD-es csoportban mint a kontroll populációban (AD-es csoport: 1119,9±372,5 ng/mL, P<0.03; EAD: 1084,2±407,9 ng/mL, P<0.02; kontroll: 1334,4±385,7 ng/mL, 9. ábra).

9. ábra: Szérumban mért sCD14 szintek AD-ben, valamint IAD és EAD csoportokban (n=30).