Az EU talajvédelmi stratégiáját megalapozó tanulmányokban (Vandekerckhove et al., 2004) gazdasági kihatásai alapján az erózió az első helyre sorolt talajdegradációs folyamat. Ennek megfelelően az EU szintű kutatásokban is jelentős figyelmet kap és az eróziós helyzet európai áttekintésére is sor került a közelmúltban (Boardman & Poesen, 2006). Röviden áttekintem ennek a szintézisnek a tanulságait a magyarországi helyzetre vonatkozóan. Magyarország éghajlata a területnagyságához viszonyítva változatosnak mondható. Főképpen ezért, de nem csak ebből fakadóan (eutrofizáció, löszterületek erodálódása, művelési/betakarítási erózió, stb.) vonható párhuzam több európai országgal eróziós szempontból. Az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül mutatok be európai országokat, ahol a hazánkban ható folyamatokhoz hasonló eróziós tevékenységek érvényesülnek.
Norvégiában elsősorban ősszel és tavasszal okoz nagyobb károkat az erózió. Ősszel az enyhén nedves talajra hulló nagymennyiségű eső okoz felszíni lefolyást. Tavasszal a hóolvadás okozta erózió bír nagy jelentőséggel, különösen ha az altalaj még fagyott állapotban van (Oygarden, 2000; Lundekvam, 2002). A víz okozta erózió a folyók és tavak eutrofizációját okozzák.
Dániában 5 különböző típusa jelenik meg az eróziónak: 1. Defláció: A homoktalajok fő problémája a defláció, különösen vetés idején. 0,5 millió ha érintett. 2. Lepelerózió: Ősszel és
télen jelentős. Fő oka a hóolvadás, vagy az eső, amikor részben fagyott talajra esik. 3.
Barázdás erózió: Dánia összes talaját fenyegeti. Meredekebb, konkáv lejtőkön és az agyagos altalajú területeken gyakoribb. Legtöbbször őszi búzával és őszi árpával vetett, agyagos altalajú területek esetében regisztráltak barázdás eróziót. 4. Művelési erózió: Speciális típusa, amikor cukorrépát, vagy burgonyát takarítanak be. Egy területről kb. 0,1 mm/év-nyi mennyiség került lehordásra a szántóról a cukorrépán és a burgonyán maradt talajmennyiséggel (Hasholt, 1988). 5. Part erózió (elhabolás): Különböző mértékű lehet, attól függően, hogy milyen a talajtípus, a rézsű növényzete, meredeksége, magassága, a folyó sebessége (Laubel et al, 2000). A K-i parton az agyagos talajok dominálnak. Az eutrofizáció Dániában is fontos és mindmáig megoldatlan kérdés.
Franciaország változatos földrajzi adottságokkal bír (magashegységek, dombvidék, fennsík, síkság). Az éghajlat szintén változatos. Az óceáni éghajlattól kezdve, a kontinentálison át, a jelentőségűek. 1985 és 2001 között 15000 ilyen eseményt regisztráltak. A hegyvidékeken az erózió mértéke csökkent, hála a rekultivációknak és a szántóföldek arányában bekövetkező csökkenésnek.
Belgium annak ellenére, hogy kis ország, változatos felszínnel rendelkezik, melynek következtében a talajtakarója és a talajhasználat is változatos. Talajeróziós szempontból három fő régiót különböztethetünk meg. 1. É-i terület: síkvidék, zömmel homok és homokos vályog talajokkal. A lejtők ritkán érik el a 2%-os meredekséget, általában 1%-osak. 2. Ardennekben elérheti az 1400 mm-t is. A víz és a művelési erózió a két legfontosabb eróziós forma az országban, melyek főleg a középső részeken dominánsak. Az É-i részek homokos síkságain, néhol defláció is előfordulhat. A centrális részen, betakarítási erózió is felléphet ott, ahol gumós növényeket és gyökérzöldségeket termesztenek. A legtöbb mezőgazdasági
vízgyűjtőben a víz okozta erózió értéke 10 t/ha/év körül mozog. A művelési eróziós károk átlagosan 1,4 t/ha/év-re tehetők. A betakarítási veszteségek (gumós, gyökérzöldség) 2 - 16 t/ha/betakarítás között mozognak, növényfajtától függően. A földcsuszamlások főleg az infrastruktúrában okozott károk miatt jelentősek.
Hollandiában a talajerózió nem egész országot érintő probléma. A víz által okozott erózió, csak az ország legdélebbi pontján (Dél-Limbourg) jelentkezik és 40000 hektáron okoz gondot a dombvidéki terület lösztalajain. A terület éghajlata óceáni, egész évben jellemző a csapadék, melynek éves átlagos mennyisége 750 mm. A vízerózió megjelenési formái: árkosodás következő technológiák alkalmazása: direkt vetés, mulcsozás, vagy szalmatakarás vetés után, 6. 5-18 %-os lejtőn a maximális táblahossz 300 m és ld. előbbi technológiák, 18 % feletti lejtők esetén csak gyepterület lehet. A deflációnak kitett területek nagysága 97000 hektárra tehető. A partvidéken és a szántóföldek homoktalajain jelentkezik.
Anglia eróziós szempontból két részre osztható. Az ÉK-i részen lévő fennsíkra és a DNy-i részen elterülő síkságra. Az ÉK-i részen nagyrészt legeltetéssel foglalkoznak és az éves csapadékmennyiség magasabb, mint 800 mm. A szántóföldi területek nagy része a DNy-i régióban terülnek el, ahol a csapadék éves átlagos mennyisége 400 és 800 mm közé esik. A szántóföldi területek a víz okozta erózió (lepel, barázdás, árkor) helyszínei. Csak egy kis rész érintett szélerózió szempontjából. A legelőkön a túllegeltetés és legfontosabb probléma.
Anglia talajainak 24 %-a közepes, vagy annál nagyobb mértékben veszélyeztetett eróziós szempontból. A klímaváltozás miatt Angliában a nyarak melegebbek és szárazabbak lesznek, míg a tél enyhébb és csapadékosabbnak ígérkezik. Ezért az erózió mértéke növekedhet az őszi gabonák és a kukorica vetésterületein.
Csehország 50,1 %-a dombság, 33,9 %-a fennsík, 11,6 %-a hegyvidék és csupán 4,5 %-a síkság. A szántóterület részaránya 42,2 %. Az éves csapadékmennyiség 600-800 mm körül mozog, de a hegységekben mértek már 1500 mm/év fölötti mennyiséget is. Az éves csapadék 31 %-a felszíni lefolyás formájában távozik a területről. A tavaszi hónapokban a legmagasabb a lefolyások aránya. A mezőgazdasági területek 50 %-a erózióveszélyes terület. Ebből 40
%-án a víz okozta erózió okoz károkat. A víz és a szél erózió mellett a hóolvadás következtében bekövetkező talajpusztulási folyamatok is jelen vannak az ország területén.
A defláció kis jelentőséggel bír Svájcban. A csapadék közepes erozivitásának, a talajok mérsékelt erodibilitásának és a kisméretű tábláknak köszönhetően Svájcban, összességében nincsenek nagy „on-site” károk. Júniustól augusztusig terjedő időszakban hullik a csapadék nagy része. A legveszélyeztetettebb régiók a svájci fennsík és a dél alpoki rész. A szántóterületek 32 %-án gyökérzöldséget, vagy kukoricát termesztenek. Az erózió a következő tényezők miatt nőtt 1950-1990-ig: 1. 26 %-os szántóterület növekedés; 2. az 1960-as táblásítás 4 - 8 ha nagyságú táblákat eredményezett és az erdősávok, sövények aránya csökkent.; 3. tereprendezés; 4. 742 %-os silókukorica és 65%-os cukorrépa vetésterület növekedés; 5. 28%-os gyepterület csökkenés a vetésforgókban; 6. A talajszerkezet leromlása, az intenzív kultúrák térhódításával és a talajnyomás növekedésével; 7. A majdnem minden régióban termesztett szőlőben, nagyobb csapadékesemények során akár 15 t/ha is lehet a talajveszteség. A talajképződés nagyon lassú Svájcban, sehol sem éri el az 1 mm/évet.
Finnország a legészakibb ország, amely még fedezni tudja saját szükségleteit a mezőgazdasági termeléséből. Legmagasabb pontja az 1328 m magasan lévő Haltiatunturi. Az összterületnek (338100 km2) csupán 8 %-a mezőgazdaságilag művelt terület. Az éves csapadékmennyiség D-en 600-700 mm, É-on 450-550 mm. Finnországban a DNy-i partszakasz talajai veszélyeztetettek az eróziótól (Puustinen, 1994). A hóolvadás időszakában és rögtön utána a barázdás erózióé a főszerep. A mezőgazdasági területekről 0,03-3,3 t/ha/év talaj pusztult le az utóbbi évtizedekben, az erdősített területekről pedig 0,02-0,2 t/ha/év. A legnagyobb gond az, hogy az erózió által szerves anyagok, főleg P jut az élővizekbe és ott eutrofizációt okoz.
Lengyelország 90 %-a 0 és 300 m-es tengerszint feletti magasság között fekszik. A legnagyobb területen különféle erdőtalajok találhatók (Luvisol, Cambisol), de jelentős területen vannak podzolok is. D-en foltokban rendzinák és csernozjomok, a hegységekben pedig Regosolok fordulnak elő. Az éves csapadék a síkságokon 500 - 550 mm, a hegységekben pedig 700 - 1000 mm. Az éves csapadék kb. 80 %-a eső formájában hullik júliusi maximummal. Az ország 45 %-a szántó. A szántóterületek nagyrészt a Lengyel-alföld és a löszös fennsíkok területére esnek. Az erdőterületek az ország É-i és D-i részén találhatók.
Többek között a parcellás vizsgálatokra alapozott kutatások szerint legtöbb esetben nyáron tapasztaltak eróziót a kísérleti parcellákon. Árkos erózió az ország 18 %-án fordul elő. A földcsuszamlásoknak 98 %-a a Kárpátokban következett be (98000 ha). Az ország mintegy 28
%-a veszélyeztetett a szél erózió által (10 % közepes mértékben, 1 % erősen). Leginkább veszélyeztetett rész a Lengyel Síkság középső része.
Oroszországban és Fehéroroszországban a lejtőkön lepel és barázdás erózió, árkos erózió és a hordalék szedimentálódása a völgyekben és a vízhálózatban. A folyamatokat a földrajzi elhelyezkedés, a talaj erodálhatósága, az olvadékvíz és/vagy a csapadék erozivitása, a növényborítottság és a talajhasználat befolyásolják. Oroszország európai része klasszikus példája a hosszanti talajzonalitásnak. A talajok típusa és erózióval szembeni ellenállása is változik a zónákban, a mechanikai szerkezetüktől, szerves anyag tartalmuktól és a koruktól függően. Az erózióval szembeni ellenállás É-ról D-re, a podzoloktól a szürke erdőtalajokon át a csernozjomokig egyre nő, aztán újra csökken a sötétbarna talajokon át a sivatagi, félsivatagi talajokig. A K-értékek 0,11 - 0,53 t/ha/eróziós együttható változnak. A hóolvadás időszakában a felszínen lefolyó víz mennyisége, É-ról D-re haladva csökkenő tendenciát mutat (200 - 220 mm – 10 - 20 mm). Az eső formájában hullott csapadék eloszlása is változó. É-ról D-re és K-ről Ny-ra nő a csapadék mennyisége. Az eső formájában hullott csapadék részaránya az É-i részeken 50-70%, míg a D-i területeken 90 % körüli. A defláció a DK-i részre korlátozódik, ahol a dombok tetején és az uralkodó széljárással szemben fekvő lejtők talajai gyorsan kiszáradnak és erodálódnak. Az erózió minden formája, kisebb, vagy nagyobb mértékben, de jelen van az országban.
Szlovákia területének 40%-a sík vidék. A mezőgazdaságilag művelt területekből (összterület 45%-a) 34% szántó. Az ország természeti adottságai főleg a víz okozta eróziónak kedveznek.
A szántóterületek 57%-a ad teret az erózió valamelyik formájának. A legjelentősebb eróziós formák Szlovákiában a felületi és a vonalas erózió. A legveszélyesebb periódus a május, érzékeny tartomány (Vajdaság) éves, átlagos talajvesztesége 1,82 t/ha. Szerbia területének 35,5%-a közepesen, vagy annál nagyobb mértékben erodált. A talajdegradációs folyamatok közül az erózió a legfontosabb folyamat Szerbiában és Montenegróban.
Romániában az éves csapadékmennyiség 360 mm (Duna-delta) és 1450 mm (magashegységek) között változik. Az ország összterületének (237500 km2) 63 %-a mezőgazdaságilag művelt terület és az összterület 41,4%-a szántó. A víz okozta erózió sokkal
gyakoribb Romániában, mint a defláció. A szántóterületek 45,6%-a veszélyeztetett vízeróziós, míg csupán 1,4%-a széleróziós szempontból. A legmagasabb becsült eróziós veszteség 30-45 t/ha/év (Kárpátalja). Az egész országra vonatkoztatott éves eróziós veszteség (106 t/év) 85%-át a mezőgazdasági területek talajveszteségei teszik ki. Érdemes megjegyezni, hogy a művelési ágakon belüli arányok esetében nem a szántók, melyek a legnagyobb részarányban vannak jelen, adják a legnagyobb eróziót, hanem a legelő területek (a mezőgazdasági területek talajveszteségeinek 45%-a). Az eróziós formák közül a lepel és barázdás erózióé a főszerep (49%), majd az árkos erózió (23,6%) és a földcsuszamlások (11,9%) következnek. A fennmaradó 15,5% talajveszteség egyéb eróziós formák eredménye.
Bulgária 2/3-a 8%-nál meredekebb terület. A meredek területek (8-30%-os lejtők) aránya 52% és még a 30% feletti lejtéssel bíró, igen meredek területek aránya is 16% körüli. Az ország évi átlagos csapadékmennyisége 500-650 mm körül van, mely területegységenként 440 és 1020 mm között változik. A legcsapadékosabb hónapok: május, június (55-85 mm). A legtöbb mezőgazdaságilag művelt területen alacsony humusztartalmú, kevésbé strukturált, ezért erózióra hajlamos talaj található. Az ország 56,3 %-a mezőgazdaságilag művelt terület.
Bulgáriában az erózió a legjellemzőbb talajdegradációs folyamat. A víz által veszélyeztetett területek aránya kb. az ország összterületének (110994 km2) a fele. A defláció 15 %-os. Az öntözéses erózió 1990-ig volt jelentős tényező. Ekkor az összterületnek 9%-át veszélyeztette.
Szlovénia területének 42-44%-a érintett eróziós szempontból. Az Alpok hegyvidékein Rendzina, az alpesi dombokon Cambisol, a Dinári és a mediterrán fennsíkokon Chromic Cambisol, a Pannon-dombság területén Cambisol és Planosol, az alpesi síkságokon Rendzina, Cambisol és Luvisol és a Pannon síkságon Ranker, Cambisol és Luvisol a jellemző talajtípus.
A kis ország (20273 km2) időjárását három klíma (szubmediterrán, kontinentális és hegyvidéki) és kétféle csapadékeloszlás (szubmediterrán (maximum ősszel és tavasszal) és kontinentális (maximum nyáron)) határozza meg. Deflációs szempontból Szlovénia DNy-i része érintett (Bora 170 km/h). Az ország 1/3-án alakulhat ki földcsuszamlás és 1/5-én árvíz.
A szántóföldi területeken összességben csökkent az erózió mértéke, mert felhagytak a meredek területek művelésével. A dombvidéki jelleg, a nagy intenzitású csapadékok és a talajok nagyfokú erodálhatósága nagy talajveszteségekhez vezethetnek
Moldáviában. Az éves csapadékmennyiség 370 és 550 mm között változik. Moldáviában a vonalas eróziós formák közül az árkos erózió jelenléte a legmarkánsabb. Az árkos eróziók 57%-a a téli időszakban alakul ki, valószínűsíthetően az egymást követő fagyásnak és felolvadásnak köszönhetően. A Közép Moldáviai Fennsík a legveszélyeztetettebb terület eróziós szempontból. Ezen a területen több mint 55000 eróziós árok hosszabb, mint 50 m és
az összes hosszúságuk eléri a 13000 km-t. Az átlagos sűrűségük 0,39 km/km2, vagy 1.63 árok/km2.
Ukrajna összterületének (603700 km2) közel 90%-a síkság, a hegyvidéki területek aránya 5%. Területtől függően az éves csapadékmennyiség 300 és 1200 mm között változik. Az ország 70,3%-át mezőgazdaságilag művelt terület foglalja el és ebből a szántóterületek aránya 81%. Ez a legnagyobb összefüggő, mezőgazdasági terület egész Európában. A legnagyobb arányban művelt talajtípus a csernozjom (60,6%) és a sötétszürke erdőtalaj (21,3%). Évente, átlagosan 500 * 106 t a mezőgazdasági területek talajvesztesége. Ukrajna legerózióveszélyesebb területei a D-i erdős-sztyepp és az É-i sztyepp területek. A problémák csak úgy oldhatók meg, hogy a víz- és széleróziótól veszélyeztetett területeken speciális anti-eróziós, agro-tájat alakítanak ki, amely nagyon hasonló a természetes tájhoz.
3.4.1. Tanulságok a magyarországi eróziós viszonyokra nézve, a vizsgálati terület erózióval összefügg ő problémái
Az európai kitekintés számos következetéssel szolgálhat a magyarországi eróziós kutatások és talajvédelem jövőbeli irányára nézve is. Az egyik ilyen következetés lehet, hogy szinte éghajlati különbségektől függetlenül a lösz területek talajai különösen érzékenyek az erózióra, az eróziónak mezőgazdasági ágazaton belüli hatásai (termőképesség csökkenés) és az egyéb hatásai (havária jellegű eróziós események, falvak elöntése) is nagy jelentőségűek az ilyen területeken. Magyarországon is a legjobb termőtalajaink jelentős része lösz talajképző kőzeten alakult ki és lejtős területeken, ezekre a talajokra nézve az erózió nagy fenyegetést jelent (Dezsény, 1982; Kertész és Richter, 1997; Centeri, 2002a; Farsang és Barta, 2004). Másik jelentős tanulság lehet a számunkra, hogy a mezőgazdasági kultúrák megválasztásának a szempontjai között szinte sehol nem játszik szerepet a talajvédelem, csakis a gazdasági szempontok. A talajvédelemnek ezzel a ténnyel, mint adottsággal kell számolni, és ehhez alkalmazkodva kell az erózió elleni védekezést tervezni. Régebbi (Bukovinszky in: Thyll 1992) és újabb (Centeri, 2002b) publikációk is rávilágítanak ennek a kérdésnek a fontosságára, de az agrár-környezetgazdálkodási támogatások feltételéül szabott jó gazdálkodási gyakorlat kritériumai közül lényegében kikerültek a meredekebb területeken a kapásnövények (pl. kukorica) termesztésére vonatkozó tilalmak. A közép- és délkelet európai klíma nagy része alapvetően a szárazföldi klíma típushoz sorolható. A csapadékeloszlás gyakran nyári maximumot mutat nagy viharokkal és nagy eróziós potenciállal (EEA, 2003),
amelyre a kisebb vízgyűjtők sokkal érzékenyebbek, mint a nagy vízgyűjtők (Zessner et al., kiemelkedően csapadékos időszak, októberi maximummal. Az összterületnek 63%-a mezőgazdaságilag művelt terület, melynek 48,5%-a szántó. A Balaton vízgyűjtőjén különös bekövetkezett kedvező változásokat hajlamosak vagyunk befejezett tényként elfogadni, és megfeledkezni azokról a tényezőkről, amelyek a kialakult kedvező helyzet romlását okozhatják.
Abban, hogy az utolsó évtizedekben a Balaton vízminősége javult, döntő szerepet játszottak a főleg a nyolcvanas években végrehajtott vízminőségvédelmi beavatkozások (Somlyódy et al., 2003):
- vízminőségvédelmi tározórendszerek létesítése: Kis-Balaton, Marcali-tározó, Buzsáki tározó, szűrő-ülepítő tározók a Lovasi-Séden, a Tapolca-, a Lesence- a Kétöles-, a Világos-, a Csókakői-pataknál, a Büdösárkon, stb.;
- megkétszereződött a szennyvíztisztító kapacitás, a tisztított szennyvizek kétharmada idegen vízgyűjtőre kerül, a maradék egyharmada pedig harmadfokú, kémiai tisztítást követően juthat a Balatonba;
- megszüntették a hígtrágya-kibocsátó állattartási technológiát és számos olyan ipari-, és szolgáltatói tevékenységet, amelyek jelentős terhelést képviseltek.
Ezek az intézkedések mintegy felére csökkentették az algásodásban szerepet játszó, biológiailag hozzáférhető foszforterhelés mennyiségét, aminek érvényesülését tovább korlátozta a keszthelyi tómedencében folytatott medertisztító kotrási tevékenység. A
vízminőség kedvező változásában bizonyosan jelentős szerepet játszott az is, hogy a kilencvenes évek elején és az évezred első éveiben mintegy harmadával csökkent a vízgyűjtő területről a hozzáfolyás mennyisége és annál még nagyobb mértékben a hozzáfolyás által szállított terhelés. Az alacsony vízhozammal nem csak az oldott állapotban szállított káros anyagok mennyisége csökkent, hanem a hordalék-szállító képesség még inkább. Azóta, a vízfolyások medrében halmozódik az a terhelés, amely a jövőben fellépő árhullámokkal esetleg lökésszerűen fogja elérni a Balatont.
Manapság a terhelés már csak három nagyobb tételből tevődik össze:
- A civilizációs hatásoktól független, természetes anyagforgalom (természeteshez közeli állapotú erdők, gyepterületek kibocsátása, a vízfolyások medrének, partjának eróziója) - A települési csapadékelvezető rendszerekből származó lemosódás különösen a tavat
már csaknem összefüggően övező parti településeken.
- A földhasználattal kapcsolatos, eróziós tevékenységből származó diffúz foszforterhelés.
A tó vízminőségének az utóbbi években megfigyelhető ismételt romlása (NyKVI, 2009) különösen fontossá teszi az erózió elleni védekezést a vízgyűjtőn és ezáltal a diffúz foszfor terhelés további csökkentését. Újabb vizsgálatok igazolják, hogy a Kárpát-medence ezen részén a nagy intenzitású csapadékok gyakorisága jelentősen nőtt (Bartholy és Pongrácz, 2007), a nagy csapadékokból hulló vízmennyiség átlagosan nagyobb, mint a környező területeken (Pőcze és Sisák, 2009).