Emberfejű és bika testű vagy a fordítottja?

A klasszikus hagyománnyal ellentétben, amely a szörnyet ember testtel és bika fejjel ábrázoja,³³⁸ ahogyan az értekezésbe illesztett illusztráción is láthajuk, a Színjátékban megjelenő Minótaurosz emberfejű és bika testű lény lehet. Már fekvésmódjából, abból, ahogyan egy elnyúlt test hever a sziklán, következtethetünk arra, hogy l'infamïa di Creti […] / che fu concetta ne la falsa vacca³³⁹ állat testű kell, hogy legyen – hasonlóképpen a

336Met VIII, 157 „... Méltó hozzád az az asszony, / szörnyü bikát ki buján, bújván fa-burokba, magához / csalt s kétképü fiat fogadott méhébe.” https://mek.oszk.hu/03600/03690/03690.htm Ovidius az Ars amatoria című művében vétkes anyától szült fene szörnyembernek s emberi szörnyetegnek nevezi a Minótaruroszt, azaz e lény „semibovemque virum semivirumque bovem. ” http://www.iconos.it/le-metamorfosi-di-ovidio/libro-viii/dedalo-e-icaro/fonti-classiche/dedfc16/. Gáspár Endre fordítása. OVIDIUS: A szerelem művészete. 2008, 50.

337 Met IX, 735-736; 739-740. p. 190. „… Hogy minden szörnyet e Kréta / lásson, a Napnak lánya bikáért gyúlt szerelemre, […] mert bölcs csellel kelt össze bikával üszőnek / képében, s akit így becsapott, megkapta szerelmét.”

338 A görög mitológiában Krétán élt bikafejű, embertestű szörnyként definiálja őt Tokarev Mitológiai encikloédiájában. TOKAREV 1988, 719.

339 vö. DANTE 1975, 49. If. XII. 12-13. „Kréta Szégyene, / aki a hamis tehénben fogant”

59 kentaurokhoz vagy akár a hárpiákhoz, amelyek ugyancsak az erőszak bűnét elkövetettek között elhelyezett démoni teremtmények – s ugyancsak erre utalhat a megsebzett bikával, illetve annak viselkedésével való hasonlat:

Qual è quel toro³⁴⁰ che si slaccia in quella c' ha ricevuto già 'l colpo mortale, che gir non sa, ma qua e là saltella,

vid'io lo Minotauro far cotale; ³⁴¹

Semmi sem zárja ki azonban egyértelműen, hogy egy dühös, feldúlt, nagy végtagokkal rendelkező emberi test hasonlíthat egy megsebzett, menekülőben lévő bikához a földre zuhanás pillanatában.

A Színjáték első értelmezői közül a költő fia, Jacopo Alighieri emberfejű és bika testű teremtményként (criatura) ábrázolja a Minótauroszt 1322-ben írt kommentárjában: „dal petto in su uomo e l'altro busto d'un toro,”³⁴² ugyanezt az álláspontot képviseli Giuseppe Giacalone is.³⁴³ Francesco da Buti értelmezésében viszont azt olvashatjuk, hogy Dante a Minótaurosz ábrázolásakor, a klasszikus hagyományokat követve, ember testű, bika fejű lényt jelenít meg a Szíjátékban: „dalla parte di sopra era toro, e da quella di sotto era uomo.”³⁴⁴ A Firenzei Anonimus kommentár hol emellett, hol az ellenkezője mellett érvel, hasonlóan a modern kommentárok jelentős részéhez, míg a szövegmagyarázatok egy része nem foglal állást a kérdést illetően.³⁴⁵

13. kép: Minótaurosz (miniatura) Cod. It. 1. f. 10v

340 A Színjátékban ez a toro (bika) szó egyedüli előfordulása.

341 vö. DANTE 1975, 49. If. XII. 22-25. https://www.danteonline.it (Utolsó megtekintés: 2018. december 31.)

„Mint a bika, mely halálos döfést kap / épp akkor, mikor béklyóit letépte: / járni nem bír, csak dobálja magát, / úgy viselkedett most a Minotaurosz.”

342 Jacopo Alighieri (1322) kommentárja. https://dante.dartmouth.edu (Utolsó megtekintés: 2020. július 19.)

343 „Dante lo (il Minotauro) concepisce col corpo taurino e testa umana.” Giuseppe Giacalone (1968) kommentárja. https://dante.dartmouth.edu (Utolsó megtekintés: 2020. július 19.)

344 Francesco da Buti (1385-95) kommentárja. https://dante.dartmouth.edu (Utolsó megtekintés: 2020. július 19.)

345 L'Ottimo Commento (3) (1338): „il Minotauro che fue mezzo huomo et mezo bue.” Pietro Alighieri (2) (1344-55[?]): „in parte hominem et in parte taurum.”

60 Ám nem csak maga a Minótaurosz, hanem e szörnylény agresszív viselkedésmódja is az őrült bestialitás³⁴⁶ kifejezőjeként jelenik meg a Komédiában, amely alantas állati ösztönt azonban könnyedén ural a Vergilius által szimbolizált emberi értelem. Miután az antik költő határozottan leintette, a szörnylény engedelmessé válik, amelynek vélhető időlegességét jól érzékeltetik az alábbi sorok:

…Corri al varco;

mentre ch'e' 'nfuria, è buon che tu ti cale³⁴⁷

A fent idézetben szintén felfedezhető a vergiliusi allúzió a lény erőszakosságát, haragját és féktelenségét illetően, amelynek nem képes parancsolni:

„…qualis mugitus, fugit cum saucius aram taurus et incertam excussit cervice securim.”³⁴⁸

Nem véltetlen, hogy Vergilus kétszer is bestiaként nevezi meg a dühében önmagát harapó szörnyet: először vadállatnak (bestia) szólítja (If XII, 19), majd állatias dühnek (ira bestial) hívja (If XII, 33).³⁴⁹

Az ira (düh, harag) szó³⁵⁰ az énekben nem csupán a bestial jelzővel szerepel az énekben, mégpedig a Minótaurosz kapcsán, hanem a folle (esztelen) jelzővel is, amelyet az utóbbi előfordulásakor (If XII, 49.) a költő az ember mások ellen elkövetett erőszakának egyik okaként azonosít. Amíg tehát a Minótaurosz állati jelleméből adódóan dühöng féktelenül, addig az itt büntetett valamennyi kárhozott lélek per vïolenza in altrui noccia,³⁵¹ amely nem egyeztethető össze a józanésszel, az emberi értelemmel. A költő az ira folle (esztelen harag) mellett a cieca cupidigiat (vak mohóság)³⁵² azonosítja a felebarátokkal szembeni erőszakos cselekedetek okaként, forrásaként.

Ami a Minótaurosz szokásait, jellemét illeti, a klasszikus hagyomány szerint, amelyet Dante jól ismert, kegyetlen volt, emberhússal táplálkozott, és rendkívüli módon tajtékzott,³⁵³ amelyek alapján a bestialitas, az erőszak három változatát különböztethetjük meg, e variánsok pedig megfeleltethetőek a Pokol hetedik köre beosztásának.

346 Giovanni Boccaccio (1373-75) fogalmaz így elsőként kommentárjában, majd Giuseppe Giacalone (1968) hozzá hasonlóan, részben ekként értelmezi a Minotauroszt, amely mellett azonban azt is hangsúlyozza, hogy a lény a Pokol hetedik körben büntetett erőszaknak is szimbóluma.

347 „Fuss a szakadékhoz! / Míg dühében vonaglik, leszaladsz!” If XII, 26-27.

348 „Mint sebesült bika bőg, mely rosszul kapta a taglót / S oltártól elszabadulva kirázza nyakából…”Aen II, 223-224.

349 Mátyus Norbert fogalmaz így az énekhez írt kommentárjábában a bestia szó énekben való dantei alkalmazásával kapcsolatban. KELEMEN (szerk.) 2009, 190.

350 Összesen négyszer fordul elő az énekben.

351 vö. DANTE 1975, 50. If XII, 48. „… másnak erőszakkal ártott.”

352 vö. DANTE 1975, 50. If XII, 49.

353 Olyan szinonimákkal fogalmazható meg, mint dühödt volt, őrjöngött.

61 Az emberhús fogyasztása (első alkörben büntetettek), mint az erőszak tökéletes kifejezője, a gyilkosokra, azokra vonatkoztatható, akik kezüket más vérével szennyezték be, tehát mások személye ellen követtek el bűnt, valamint a rablókra és a garázdákra, akik mások javai ellen vétettek. Közülük ki kell emelni a legbefolyásosabb, leghatalmasabb emberek, a zsarnokok³⁵⁴ vétkeit.

A kegyetlenség (a második alkörben elhelyezett kárhozottak) az öngyilkosokra, valamint a saját javaikat pusztítókra igaz, vagyis azokra, akik eltékozolták vagyonukat.

Fékezhetetlen dühét illetően (a harmadik alkörben bűnhődő kárhozott lelkek) pedig az Isten ellen, egyrészt a személye ellen vétkezettek, vagyis az istenkáromlók, és a birtoka ellen vétkezők, azaz a homoszexuálisok (tekintettel arra, hogy bűnük a természet rendje elleni erőszaktételnek minősül), valamint a kamatszedők, akik munka nélkül szerezték jövedelmüket³⁵⁵ ismerhetők fel.³⁵⁶

Thészeusz,³⁵⁷ valamint a szörnylény féltestvére, Ariadné³⁵⁸ nevének említésével, aki segített megölni a Minótauroszt, a tőle kapott fonal segítségével pedig a hérosznak sikerült kijutnia a Daidalosz által épített labürinthosztoszból, amely a bikafejű szörnyet rejtette, Vergilius felbosszantja a Minótauroszt. A krétai bika legyőzése és elpusztítása, amely az athéni herceg nevéhez kötődik, egyes értelmezések szerint a krétaiak Athén fölötti hatalmának, Minósz uralmának megtörését jelképezi.³⁵⁹

A görög héroszhoz hasonlóan Danténak is sikerül kijutnia a labirintusból, de számára Ariadné fonalát Krisztus halál felett aratott győzelme jelenti – állapítja meg Giuseppe Izzi a Minótauroszról és a kentaurokról írt tanulmányában.³⁶⁰

„Qualis mugitus, fugit cum saucius aram Taurus et incertam excussit cervice securim.”³⁶¹

354 vö. DANTE 1975, 51. If XII, 105. „che dier nel sangue e ne l'aver di piglio – kik vért s vagyont egyformán fosztogattak.” A zsarnokok között említi Dante Attilát, a hunok vezérét is.

355 Dante az Egyház korabeli nézetét követve elítéli a kamatra való pénzkölcsönzést. Bár apja pénzkölcsönzésből élt, sosem lett gazdag. Az üzletszerű pénzkölcsönzéssel kapcsolatban a költő kifejti: là dove di' ch'usura offende / la divina bontade – sérti a kamatszedés az Isten jóságát (If XI, 95-96). Nádasdy Ádám fordítása és kommentárja.

356 Giovanni Boccaccio (kommentár: 1373-75) álláspontja. A Pokol beosztását illetően a bűnöknek három fő típusát különböztethetjük meg, ahogyan azt Dante a Pokol XI. énekének 82-83. soraiban kifejti: „…

incontenenza, malizia e la matta / bestialitade…”, vagyis a mértéktelenségből (incontinenza) ártó szándék nélkül, illetve ártó szándékkal a gonoszságból/hamisságból (malizia) és az állatiasságból/erőszakból (őrült bestialitásból – matta bestialidade) eredő bűnöket.

357 vö. DANTE 1975, 49. If XII, 16-18. „… Forse / tu credi che qui sia 'l duca d'Atene, / che sù nel mondo la morte ti porse? – Talán / azt képzeled: itt az athéni herceg, / aki ott fönt halált hozott neked?

358 vö. DANTE 1975, 49. If XII, 20. tua sorella – húgod .

359 A hibrid lény mítosza a krétai bikakultuszhoz kapcsolódik, amelyről számos régészeti emlék tanúskodik.

A minószi kultúrában a bikaugrás feltehetően beavatási szertartás volt a férfiak számára, amelyet a bikák feláldozása követett.Az ételemezéssel kapcsolatosan megfogalmazottak forrása: (Pál – Újvári (szerk.) 2013, 78.

360 IZZI,2013, 79.

62

„… seque ipsum monstrosi ambagibus antri hispida torquentem luctantis colla invenci, alternasque manus circum et nodosa ligantem bracchia et abducto vitantem cornua vultu.”³⁶²