Dante hermeneutikai koncepciója

54 „A betű megtanítja, hogy mi történt, / hogy mit higgy, az allegória, /hogy mit cselekedj, a morális (értelem), / hová tartasz, az anagógia.” PÁL 2009, 41.

55 Példaként Jeruzsálem városát szokták említeni: szó szerinti értelemben a történeti várost jelöli, ahol a megváltás végbement, allegorikus értelemben a földi egyházat, a megváltott nép összességét, erkölcsi értelemben a hívőt magát, végül a Jelenések égi Jeruzsálemét az eszkatologikus időből. Más oldalról: múlt (történelmi esemény), jelen (ember és emberiség útjának aktuális pillanata), jövő (utolsó ítélet, örök idő).

PÁL 2009, 41.

56 PÁL 2009, 21.

57 „Nam allegoria dicitur ab ’alleon’ grece, quod in latinum dicitur ’alienum’, sive ’diversum’.” – Allegória ugyanis a görög alleon szóból származik, ami latinul annyit jelent, hogy „más” vagy „különböző.” Ep XIII., 22. https://www.danteonline.it/ (Utolsó megtekintés: 2020. augusztus 7.) Mezey László fordítása. Az allegória a középkorban a szöveg különböző jelentéseinek kutatása tekintetében alapvetővé vált.

58 Vendégség.

59 A Szent Tamás – Dante filozófiai és teológiai ismereteinek legjelentősebb forrása – által a Summa theologiae című művében is leírtaknak megfelelően.

60 Furcsa feszültség jellemzi főművét azt illetően, hogy a költő terjedelmében a szó szerinti jelentésnek ad hangsúlyt – fogalmazza meg Pál József. P^ÁL 2009, 127.

11 A harmadik, az egyénre vonaktozó erkölcsi (tropologikus) értelem, „amelyet az olvasónak a legjobban szemügyre kell vennie az írásokban saját és tanítványai javára”. A tekintetben, hogy a Színjáték a filozófia mely ágához tartozik – annak a hat dolognak az egyike, amelyet Dante szerint ki kell kutatnunk az elméleti művek kezdetén –, Dante a XIII. levélben a gyakorlati erkölcstant, az etikát jelöli meg, tehát az erkölcsfilozófiát tekinti prima philosophiának.⁶¹

Az erény jelentőségét Ulixes példája is bizonyítja (If XXVI.), aki veszélyes vállalkozásában, amelyet nem vezet az erény – visszaél a retorika, a szavak hatalmával, ráveszi társait, hogy kövessék abban a vállalkozásban, amellyel az Isten által megszabott rend ellen lázad, ez pedig morális értelemben helytelen –, szükségszerűen hajótörést szenved. A görög hős átlépi az Isten által az ember számára kijelölt határokat.⁶² Amíg azonban Ulixes az ember elől elzárt területre hatol be, addig a szereplő Dante Isten engedélyével kezdi meg útját a Poklon át, hogy aztán a „stafétabotot a Purgatórium előtt átvéve a hajótörést szenvedő Ulixestől, mintegy folytassa és befejezze annak utazását.”⁶³

A negyedik a végidőkről szóló misztikus értelem, amely „jelképes beszéddel az örök üdvösség magasztos dolgairól tudósít”.⁶⁴

Dante XIII. levelében kifejtett hermeneutikai koncepciója határozza meg azt, hogy a poema sacrot,⁶⁵ amelynek célja az, hogy az egész emberiségre érvényes, az üdvözüléssel kapcsolatos üzenetet közvetítsen,⁶⁶ miként értelmezzük.

Főműve betű szerinti vagy történelmi értelemben a lelkek halál utáni állapotát mutatja be (status animorum post mortem), allegorikus értelmezését pedig, amely alatt valamennyi szellemi jelenést együttesen érti, így fogalmazza meg: „az ember az, amint érdemet szerezve vagy érdemtelenül, szabad akaratának megfelelően a jutalmazó vagy büntető

61 Az ember célja kettős: az evilági boldogság elérésén kívül az öröklét boldogságára törekszik – Dante túlvilágon tett utazásának célja Isten színe látása (visio Dei). Amíg az előbbi megvalósításához az erkölcsfilozófia, a kardinális erények követése, addig az utóbbi megvalósításához a teológiai erények követése szükséges. Dante főművének célja az – ahogyan azt a szerző a fent említett levélben kifejti –, hogy

„az ez életben élőket a nyomorúság állapotából eltávoztassa, és a boldogság állapotára vezesse”.

62 A kutatók egy része Ulixesnek a Herkules oszlopain túllépő utazásában – mutatis mutandis – a gőgöt, a luciferi lázadást és az eredeti bűn megújítását, benne büntetésének legfőbb okát látják. Vö. Hoffmann Béla és Kelemen János kommentárja a Pokol XXVI. énekéhez. (Kelemen János szerk.) 2019, 389.

63 Vö. Hoffmann Béla és Kelemen János kommentárja a Pokol XXVI. énekéhez. (Kelemen János szerk.) 2019, 389.

64 Költeményeinek magyarázatakor Dante először a betű szerinti jelentés értelmezését javasolja – ennek megértése nélkül az olvasó nem juthat el a többi sensus megértéséhez –, ezt követi az allegorikus jelentés értelmezése, illetve, amennyiben szükséges, a többi jelentésé: hiszen nem minden mű, szöveg tagolható e négyes felosztás szerint.

65 vö. DANTE 1975 234; 241. Pd XXIII, 62., Pd XXV, 1. Szent Költemény.

66 Dante, korának többi hívő keresztényéhez hasonlóan, hitt a lélek halhatatlanságában, a test feltámadásában, valamint az isteni ítélet tévedhetetlenségében, amely alapvetően meghatározta művének céltételezését.

12 Igazságosság alá van vetve.” ⁶⁷ A költő szándéka szerint a Komédia értelmezésekor a teológusok allegóriáját kell követnünk.

A jelentések kettősségénél maradva, Charles S. Singleton szerint a műben kétféle utazás jelenik meg: az egyén túlvilágon tett utazása, illetve egy másik utazás, amely ebben az életben történik, a túlvilágon tett utazás mögött rejtőzik a Színjáték allegorikus jelentése:

az emberi nem megváltáshoz vezető evilági utazása.⁶⁸ I. 4. Az alkotás középkori koncepciója

A középkori művészetfelfogás vallásos jellegéből adódóan a tartalom természetfeletti, a műalkotás ennek csak tökéletlen földi ábrázolása lehet, a művészi alkotás folyamata pedig az isteni teremtő tevékenység tükröződése.⁶⁹ A megjelenítés, az alkotás középkori koncepciója szerint jelentős mű csak ég és föld együttműködéséből születhet: a művésznek a természet fölé kell emelkednie, kapcsolatot kialakítva az érzékelhető (evilági) és az érzékelésen felüli (túlvilági) között, amelynek a poema sacro szent jelzője is kifejezője.⁷⁰

Dante több alkalommal céloz arra, hogy Beatrice szinte azonos Ámorral, ő csak azt del viver ch’è un correre a la morte.⁷⁵

67 Mezey László fordítása. A Színjáték tárgyának kettősségét a szerző elsősorban a túlvilágon látott dolgokra vonatkoztatja – állapítja meg C. S Singleton. SINGLETON 1992, 17.

68 SINGLETON 1978, 16-35.

71 A Színjáték szerzőjét az isteni szeretet inspirálta – írja Benedek pápa egyik brevejében. P^ÁL 1997, 85.

72 János első levelének 4. fejezetében olvashatjuk: „… mert Isten szeretet.” Szent Ágoston is nevezete Ámornak a Szentlelket.

73 Divinitus inspirata, ahogyan Pál Timóteusnak írta, aki ismerte a Szentírást (sacras litteras). Tim 3,15-16.

PÁL,2009, 32.

74 vö. DANTE 1975, 238. Pg XXIV. 52-54: Én úgy vagyok – mondtam –, hogy ha sugalmaz / a Szerelem, megjegyzem, s ahogyan / bensőmben diktál, azt kifejezem.

A Jelenések könyvében is azt olvashatjuk: „Amit látsz, írd meg egy könyvben, …” (Jel 1.11.)

75 vö. DANTE 1975, 275. Pg XXXIII. 52-54: Jegyezd meg szavaimat pontosan, / s add át azoknak, akiknek az élet / nem más, mint futás a halál felé. Az ábrázolás tárgya is itt helyezkedik el, a művész eszköz, illetve közvetítő szereppel rendelkezik művének megalkotásában. Égi segítséggel dolgozik, azt akarja létrehozni, amit Isten mutatott neki: „Vigyázz, hogy a szerint a minta szerint készítsd el, amelyet a hegyen mutattam neked!” (Kiv 25,40).

13 A mű igazi szerzője tehát maga Isten, akinek köszönhetően egy látomás révén a „költő képzeletének vásznán megjelent a földi érzékszervekkel fel nem fogható, egyetlen igazi, örök valóság”. Dante szerzője és egyben főszereplője (Viandante) a túlvilági utazásnak.⁷⁶ A narrátor, az eseményeket leíró Elbeszélő az Utazó, vagyis a túlvilágot bejárt Dante élményeit írja le, amely elkülönítés egyben két idősík közötti megkülönböztetést is jelent:

amíg az előbbi az írás pillanatában szól olvasójához, addig az utóbbi a már lezajlott események főhőse. Az idősík mellet a helyszín is megváltozik a Pokol kapuján történő belépéssel⁷⁷ (a mű bevezető énekeinek helyszíne a továbbiaktól eltérő). Ugyanakkor ez az utazás a költő és evilági ember spirituális fejlődésének metaforikus ábrázolása is egyben.⁷⁸

Dante főműve szimbólumokban gazdag, s a Bibliához hasonlóan az Isteni Színjátékot is jellemzi a tipológiai szimbolizmus, ahogyan az Ótestamentumban leírtak előrevetítik Jézus történetének eseményeit (umbra futurorum), úgy Dante túlvilágon tett utazása, valamint Beatrice megjelenése a Földi Paradicsomban előre vetíti Isten színe látását (visio Dei). „A Színjáték […] egyetlen ember, Dante fejlődés- és üdvtörténete, és mint ilyen, egyszersmind az emberiség üdvtörténetének figurája” – fogalmazza meg Erich Auerbach Dante főművének többszörös értelmezésére vonatkozóan.⁷⁹ A túlvilági utazás nem csupán egy individuum utazása, hanem Dante számára „itinerarium mentis,” nem csupán egy álom, hanem a költő és az ember evilági spirituális fejlődésének metaforikus ábrázolása.⁸⁰

A Komédiában ugyanakkor a significans „függőleges”, szellemi absztrakt jelentettjét, azaz a világ-Isten közvetlen „jelölő-jelentett” kapcsolatát, a dolgok vagy szavak spirituális értelmét kell keresnünk, mint a mű allegorikus értelmezését alkotó szellemi jelentések egyikét.⁸¹

A Charles S. Singleton nevéhez kötődő megközelítés szerint, amely leginkább jellemzi Dante felfogását, a Színjátékban alkalmazott szimbólumok, allegóriák két csoportba sorolhatók. E csoportok egyikét a maguk egyediségében jelentés hordozóivá vált valóságos személyek alkotják, mint Beatrice, a természetfeletti igazságok ismeretének allegóriája,⁸²

76 vö. DANTE 1975, 13. If III. 1-9.

77 KELEMEN (szerk.) 2019, 30.

78 FRECCERO 1989, 111.

79 Bővebben lásd: AUERBACH 1991, 176-226.

80 RUGGERI 1997, 211-212.

81 PÁL 1997,14.

82 Beatrice a teológiát megszemélyesítő allegória. KELEMEN

http://acta.bibl.u-szeged.hu/1770/1/romanica_019_028-038.pdf (Utolsó megtekintés: 2020. július 21.)

14 vagy Vergilius,⁸³ az emberi bölcsesség kifejezője, az értelem allegóriája, a másik csoportban pedig azokat találhatjuk, amelyek esetében a jelentés teremti meg a szimbólumot, mint például a mitikus- és hibrid teremtmények.

83 Vergilius az értelem és a tudás megszemélyesítőjeként Beatricéhez hasonlóan nyilvánvaló allegorikus jelentést hordoz. KELEMEN http://acta.bibl.u-szeged.hu/1770/1/romanica_019_028-038.pdf (Utolsó megtekintés: 2020. július 21.)

15 II.A SZÖRNYEK A KÖZÉPKORI HAGYOMÁNYBAN

II. 1. A szörny szó etimológiája

A középkori mentalitás alakításának és a szörnyek alkotta világkép megértésének alapvető része, kiindulópontja a szörny szó etimológiája. A szörny fogalma meglehetősen összetett, amikor a középkor kapcsán róluk beszélünk, az alatt nem csupán a legendás fajokat, a fantasztikus állatokat kell érteni. A dolgozat tematikája és a szóhasználat miatt fontos latin monstrum (szörny) jelentésének árnyalása.

A görög téras (τέρας), szörny szó eredete nem ismert: előbb valamely isten, főként Zeusz által küldött jelet jelentett. A klasszikus világ különös figyelmet szentelt a szörnyszülötteknek, amelynek hátterében jelentős szerepet játszott az, hogy ezekben a lényekben fenyegető események előjeleit látták, amely rémületet, rettegést keltett az emberekben.⁸⁴ Homérosztól kezdődően azonban ezt a szót alkalmazták minden olyan isteni jel esetében, amelyet a holtak értelmezni tudtak annak érdekében, hogy megjósolják a jövőt.

A latin monstrum⁸⁵ szó jelentése részben azonos a görög τέραςéval: egyrészt olyan jel, amely felhívja a figyelmet az Istenek szándékára vagy tájékoztat akaratukról, de jelenthet intést, figyelmeztetést is a részükről, másrészt olyan csodálatot keltő lényeket (mirabilia) jelöl, amelyek, a természet általános szabályait lerombolva, természetfeletti, szörnyűséges teremtménnyé válnak. A latin prodigium, illetve annak a szörnyekkel kapcsolatban alkalmazott szinonimája, a portentum szavak jelentése lehetővé teszi, hogy az alapvetően negatív értelmű monstrum, az említett latin szavak jelentésének kettőssége révén, hol pozitív, hol negatív tartalmú legyen, attól függően, hogy egy szörny látványa szemlélőjét ámulatba ejti vagy félelmet kelt benne.⁸⁶ A biológiában, az állat- és növénytanban kifejezhet olyan példányokat, amelyek súlyos, olykor az élettel összeegyeztethetetlen rendellenességeket mutatnak. A téras és a – logia (valamilyen tudománytan, – tan,

84 Julius Obsequens Liber Prodigiorum (A csodajelek könyve) Kr. u. 4. századi művében a megelőző évszázadokban Rómában történt valamennyi csodás dolgot gyűjtötte egybe. ECO, 2002, 107.

85 monstrum – isteni intés, jel; ijesztő jelenség, rémség, szörnyeteg; csoda, hihetetlen dolog. A latin monstrum, portentum (csoda, csodajel; szörnyszülött), prodigium (csoda, csodajel; szörny, szörnyűség, iszonyúság) és ostentum (csoda, csodajelenség; szörny) szavakat a legkorábbi szerzők szinonim fogalmakként alkalmazták annak ellenére, hogy azok jelentésében vannak árnyalatnyi különbségek. A monstrum természetellenességet fejez ki, a portentum pedig egy, a jövőben bekövetkező dolgot, a prodigium jövőbeli kárt jelent, az ostentum pedig a szokatlant jelöli.

86 PIZZANI 1996,1.

16 tudomány) összetételéből származik a teratogologia⁸⁷ szakkifejezés, amely e tudományterületen a szörnyek, vagy pedig az alaktani rendellenességek tanulmányozását jelöli.

A latin monstrum szó ’isteni jel, intés (prodigium)’ a monere ’figyelmeztet’ igéből származik. A prodigium üzenetet, figyelmeztetést jelent, mint ahogyan az magukról a szörnyekről is elmondható.

II. 2. A szörnyek által közvetített üzenet Dante korában

A szörnyek szinte mindenütt jelen voltak a nyugati középkorban: létezésükben hittek mind az írástudók, akik olvastak róluk az enciklopédiákban, a bestiáriumokban, forgatták a hősök szörnyekkel vívott küzdelméről szóló műveket, az utazási beszámolókat,⁸⁸ mind pedig az írni-olvasni nem tudók, akik hallottak róluk, hiszen azokról hitszónoklatok szóltak, és látták is őket, mivel a középkori embert a templomokban a szörnyeket megjelenítő alkotások vették körül,⁸⁹ lidércnyomásként telepedve a hívőkre.⁹⁰

E lények jelentős részének esetében a gyökerek a régmúlthoz, az archaikus korhoz, a görög-római antikvitáshoz nyúlnak vissza, az antik hiedelmek pedig jelen voltak a középkorban.⁹¹ E hiedelmek ugyanakkor módosultak a Kelettel való kapcsolatoknak, a keleti misszióknak, küldetéseknek köszönhetően: a keresztes hadjáratok révén korábban nem látott lényekkel, állatokkal, növényekkel ismerkedhettek meg,⁹² az arab kultúrának, az

87 Jelentése napjainkban: fejlődési rendellenesség vizsgálata, torzfejlődés-kutatás. gör. el, biol; orv a fejlődési rendellenességekkel és zavarokkal, a torzszülöttekkel foglalkozó tudományág. BAKOS 2007, 662.

88 Ezekben a szerzőik arról számoltak be, hogy messze földön milyen lényekkel találkoztak. Egyiküket, a Sándor-regényt a 12. században fordították latinra, forrásai azonban a Kr. u. 3. századi Pszeudo-Kalliszthenészhez, Nagy Sándor udvari történészhez nyúlnak vissza.

89 I. Gergely pápa Massilia püspökéhez 600 körül írt levelében fogalmazta meg a művészet egyházi szerepével kapcsolatos álláspontját, amelynek jelentős szerepet tulajdoníthatunk a nyugati művészet ikonográfiáját illetően, s amely szerint „ami az olvasni tudóknak az írás, a tanulatlan szemlélőnek ugyanaz a festészet.” Az említett álláspontnak köszönhetjük a nyugati művészet ikonográfiájának gazdagságát. MAROSI 1997, 29.

90 Ezek az alkotások a román kori templomok oszlopfőinek torz lényeitől kezdve a kódexek lapjainak szélén ábrázoltakig mindenütt jelen voltak, emlékeztetve a bűnösöket a halál pillanatának fenyegető közelségére, a pokolbéli gyötrelmek szörnyűségeire, hogy még megbánhassák bűneiket.

91 E korban kevesen kételkedtek a lények létezésében, nem merészeltek ellentmondani a tekintélyes múltnak, amelyben róluk írtak, vizuálisan is megjelenítették azokat. Dante beemeli a Pokolba a pogány alvilág szörnyeit és leküzdi az általuk szimbolizált akadályokat, bűnöket, mint ahogyan az idézett klasszikus hősök is legyőzték e szörnyűséges teremtményeket.

92 A fantasztikus állatok jelentős része esetében a gyökerek a keleti hagyományokhoz nyúlnak vissza. India csodáiról a Kr. e. 4. században a knidoszi Ktésziasz számolt be. Bár a mű elveszett, az abban szereplő lényekről leírtakat Plinius A természet históriája című gyűjteménye (Kr. u. 1.sz.) megőrizte.

17 iszlámnak, mint anikonikus vallási kultúrának köszönhetően.⁹³ E kép kialakulásában ugyanakkor jelentős szerepet tulajdoníthatunk a szájhagyománynak, valamint azoknak a régészeti felfedezéseknek is, amelyeket a kor tudásának és a keresztény vallásnak megfelelően értelmeztek, vagyis a Media Aethas átdolgozta az antikvitástól öröklött anyagot, az egyes lényeket új jelentésekkel ruházta fel.⁹⁴ A középkori kultúrában benne rejlik a megújulás, de arra törekszik, hogy ismétlések köntösébe bújtassa azt – fejti ki ezzel kapcsolatban Umberto Eco.⁹⁵

A szörnykép kialakulását jelenősen befolyásolta a Biblia. Már Jób könyvében (Jób 41.)⁹⁶ feltűnik egy lény, amely vélhetően a krokodillal azonos, a hagyomány azonban Leviatán néven tartja azt számon.⁹⁷ A Szentírásban számos képzeletbeli állatról is olvashatunk, olyanokról, mint például az Apokalipszis sárkánya⁹⁸ vagy a baziliszkusz.⁹⁹

A keresztény középkor közelebb hozta az emberhez a szörnylényeket, hiszen úgy tekintett azokra, mint az isteni terv részére, amelyeknek ugyanúgy helyük van a világban, mint bármely más teremtménynek, s mindegyiknek megvan a maga funkciója, jelentése. A középkorban tehát a rút dolgok is beilleszkednek a világ harmóniájába, a skolasztikában általánossá válik az a megközelítés, amely szerint a szörnyeknek is van helyük és méltóságuk a teremtés összhangjában, a rendben a rossz is széppé és jóvá válik, mert belőle születik, és mellette még tündöklőbb a jó.¹⁰⁰ (vö. Halesi Sándor,¹⁰¹ Summa II. p. 116, p. 175.)

93 Azokban az évszázadokban, amelyekben az arabok Arisztotelészt fordítanak, orvoslással és asztrológiával foglalkoznak […] Európa nem büszkélkedhet saját kultúrával. ECO 2002, 10.

94 SEBENICO 2005, 1.

95 ECO 2002, 12.

96 A mitologikus tengeri szörny leírása jobbára félelmetes vadságát és sebezhetetlenségét járja körül, így feltehetően a mítoszok sárkányáról van szó, aki itt a krokodil vonásait ölti magára.

97 ECO, 2007, 107.

98 Jel 12,3: Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona; Ézs 14,29: „Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz.”

99 Ézs 11,8: „És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét”.

100 ECO 2002,74.

101 Halesi Sándor (latinul: Alexander Halensis, angolul: Alexander of Hales), (Hales, 1183 körül – Párizs, 1245. augusztus 21.) középkori angol skolasztikus teológus, ferences szerzetes. A Gloucester mellett fekvő halesi kolostorban tanult, majd 1225-től Párizsban tanított. Később a ferences rendbe lépett. Kortársai Doctor irrefragabilisnek, fons vitae-nek, és doctor doctorum-nak nevezték. Ő az első középkori író, aki Arisztotelész egész filozófiai rendszerét és Arisztotelész arab magyarázóinak egy részét Európában ismerte és értékesítette írásaiban. Summa universae theologiae című művét tanítványai adták ki halála után, 1252-ben.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Halesi_S%C3%A1ndor (Utolsó megtekintés: 2019. február 11.)

18 A kereszténységgel […] teológiai-metafizikai szempontból az egész világegyetem szép, mert isteni alkotás, s ez a totális szépség valami módon még a rútnak és a rossznak is megváltást hoz.¹⁰²

Szent Ágoston De civitate Dei¹⁰³ (16,8) című művében a szörnyetegeket¹⁰⁴ is Isten gyermekeinek tekinti, hiszen „Isten teremtett minden létezőt, és Ő tudja, mikor és milyennek teremtse őket.” Hangsúlyozza, hogy mindaz, amit Isten teremtett szép, ám az embert, aki nem úgy szemléli a világot, annak dolgait és létezőit, mint a Teremtő, megzavarja testének bármely szembeötlő¹⁰⁵ deformitása, annak átlagostól való eltérése.¹⁰⁶

Sevillai Izidor úgy ítéli meg, hogy a szörnyek nem a természet ellen valók, hanem az isteni akarat gyümölcsei, hiszen Isten akarata az volt, hogy a természetben minden teremtett lénynek „meglegyen a maga helye”.¹⁰⁷

II. 3. A szörnyek által hordozott jelentés változása a középkorban

A kései antikvitásban és a középkorban a szövegről szövegre örökül hagyott szörnyek elvesztették jövendöléssel kapcsolatos primitív szimbolikus jelentésüket és azokat előbb erkölcsi, majd allegorikus jelentések helyettesítették, s a középkor didaktikai eszközeként valamely erkölcsi, etikai normát közvetítették.

A Dante Színjátékában szereplő állatokkal kapcsolatos attitüdöt az a szimbolikus szemlélet határozta meg, amely korának keresztény világát jellemezte, s amelynek gyökerei a Biblia Teremtéstörténetéhez nyúlnak vissza. A Szentírás szövege szerint az élőlények teremtését a kígyó ravaszsága romlásba vitte, amely meghatározta azt a gondolkodásmódot, ahogyan a kereszténység az élővilágot, sőt az egész természetet szemlélte. […] a bűnbeeséskor beállott fordulat […] a természet megnyilvánulásait spirituális tartalmak hordozóivá tette, […] az állatvilágot pedig […] az egyes állatoknak tulajdonított allegorikus-szimbolikus morális megfeleltetések szerint értékelte.¹⁰⁸ Ugyancsak ez a szemlélet határozta meg az állatokhoz való viszonyulást amiatt, hogy a mainál rövidebb élethossz következtében a halál közelebb került az emberekhez, s az

102 ECO (szerk.) 2007, 107

103 ÁGOSTON (SZENT)2005.

104 Ebben a korban szörnyeknek tekintették a súlyos testi eltérésekkel, a fejlődési rendellenességgel születetteket, a torzszülötteket is.

105 „… megütközhetik egyik vagy másik részének rútságán.”

106 SEBENICO 2005, 4.

107 I mostri del Medioevo. https://www.milanoplatinum.com/i-mostri-del-medioevo.html (Utolsó megtekintés: 2018. febr. 3.)

108KÁDÁR 1996, 174.

19 állatok az üdvözüléshez vezető erények vagy azon a bűnök kifejezőivé váltak, amelyek az örök élettel szembeállított kárhozat okaiként azonosíthatóak.

A középkori bestiáriumok, enciklopédiák határozták meg az egyes állatok spirituális jelentését, allegorikus értelmezését, s moralizáló céltételezésüknek megfelelően erkölcsi és teológiai tanítást társítottak azokhoz. Legjelentősebb forrásuk a II-IIV. században eredetileg görög nyelven írt Physiologus, amelynek szerzője ismeretlen, s amelynek latin fordítása (Physiologus latinus) vélhetően a IV. században készült. Állatszimbolikai értelmezései jelentős hatást gyakoroltak a keresztény ikonográfiára, az abban leírtak nem csupán a román és a gótikus művészet, hanem az adott kor költői és írói számára is meghatározóvá váltak.¹⁰⁹ Az állatok tulajdonságaira épített értekezései (48 fejezet) valós és képzeletbeli állatok sorát látták el erkölcsi magyarázattal, tették keresztény tartalmak hordozóivá.

A bestiáriumok rendkívül fontos szerepet töltöttek be a középkorban, hiszen azon szimbólumok jegyzékei voltak, amelyeket hitszónoklatokban, a képzőművészetben alkalmaztak, s azokban, miként a középkori emberek tudatában, nem tettek különbséget a valóságban létező és a képzeletbeli állatok között. Az állatoskönyveket egyáltalán nem tekinthetjük természettudományos műveknek, mivel nem az állatok pontos leírására törekedtek, hanem azon tulajdonságait, szokásait, illetve viselkedésükből azokat a

A bestiáriumok rendkívül fontos szerepet töltöttek be a középkorban, hiszen azon szimbólumok jegyzékei voltak, amelyeket hitszónoklatokban, a képzőművészetben alkalmaztak, s azokban, miként a középkori emberek tudatában, nem tettek különbséget a valóságban létező és a képzeletbeli állatok között. Az állatoskönyveket egyáltalán nem tekinthetjük természettudományos műveknek, mivel nem az állatok pontos leírására törekedtek, hanem azon tulajdonságait, szokásait, illetve viselkedésükből azokat a

In document egyetemi tanár Témavezető: Prof. Pál József D.Sc Süli Tünde 2020 I S D ISSZERTÁCIÓ (Pldal 12-0)