isígárbf és, éréivé- stoct.ilfáUk l a p s ' A nemet impenauamus csárdái n V K . n •* tt - mnak Az
tfyonlovessei jeryeaetté*. Fiz Om"m« Magyar M3>*rch . o a n . ' . - w i-szagban m é r .
f«i vanra* tlmva a kórt - • • .e - -, m é z e i b e n • ••—. módra - a d a g b a i - ' - ' K í
helyezni benneteket'
így akarnak -'bánni m i r s d e n w e , » k íz úgynevezett ..Hazáért" mit n i s f é t
gienvetiteíek!
Tétlenül akarjátok íosradni -zen arculcsapást Ti önérzetes munkások? Nent * VJs ' 'várást7
Ezen órában egyesülnétek kel!
- j Lessetek be Mindnyáján a NemzeUázi (Járdába! •
* ' na;/*!
Magyar nyelvű odesszai plakát a forradalom napjaiból. (Részlet.) 1096
A bolsevikieknek eddigi snejdig taktikája azt mutatja, hogy egyesülve a szilárdan szerve-zett szélső pártokkal, megtartják a fölényt az első általános népparlamentben, noha ellensé-geik, a kadettek, erősen készülnek megbuktatásukra.
Szeged és Vidéke, 1917. december 20.
26
K A R Á C S O N Y I Á L O M
Három és fél éve tart a háború, negyedik telét vergődjük át. És már a negyedik kará-csony ünnepi estéjén békepoharat koccinthatunk a hatalmas orosszal. A cár nincs. A cár a szibériai hómezők fehér rengetegein méláz el és szövi álmait a — múltról. Sőt Kerenszki sincs. Végképp nincs. A bolsevikiek uralma megdönthetetlenül megszilárdult, és ezzel adva van a különbéke legerősebb, legbiztosabb alapja.
Azon a napon, amelyen a béke az oroszokkal létrejön, kitűzzük házainkra az öröm és ünneplés háromszínű lobogóját.
Délmagyarország, 1917. december 25.
27 MÓRA FERENC
V Á R J U K A C S O D Á T
A negyedik karácsony áhítatos hangulatában meg fog-e születni a breszt-litovszkl já-szolban a megváltó, aki leveszi az emberiség fejéről a töviskoszorút, aki új fényt és új tar-talmat ad megvert életünknek, aki felemel bennünket magához a mennyországba? Mert ma már az Istentagadók és pogányok ls tudják, hogy igen is van mennyország: a béke.
Szegedi Napló, 1917. december 25.
Az első orosz forradalom után hazánkba menekült vilnai fogtech-nikus, Eidus Bentián a szegedi munkásmozgalom történetének jelentős szereplője. Utóbb, a húszas években Juhász Gyula barátja és József At-tila szegedi támogatóinak egyike. 1918 újévjén írott cikke az orosz vi-szonyok benső ismeretéről, kiváló tájékozottságról, a történelmi helyzet világos fölismeréséről és bölcs megítéléséről vall.
28
EIDUS BENTIÁN
A Z O R O S Z F O R R A D A L O M É S A B É K E
Az eljövendő béke kétségen kívül szoros összefüggésben lesz az orosz forradalommal, en-nélfogva nem lesz érdektelen megismerkedni annak tartalmával és karakterével. Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, ami egyébként köztudomású, hogy a forradalom Oroszországban koránt-sem valami új dolog, csak egy etapja annak a modern és jelentőségteljes orosz forradalmi korszaknak, melynek kezdete 1905-re esik. Természetesen ez a második rész, mely harci zaj közepette, futótűz gyorsaságával játszódott le, mindenesetre messze hatalmasabb és sokkal közelebbről érinti nemcsak Oroszországot, hanem az egész emberiséget is.
Oroszországra általában jellemző, hogy még eddig minden háború, melyet a kormány viselt, a nép elégedetleneinek felkelésével végződött. így következett be a francia háború után a dekabrista, a krími Hadjárat után a Narodnajawolla- és ferrarista, közvetlenül a japán háború után a hírhedt 1905-1 forradalom, amely a duma összehívását vívta ki. És most, ámbár ez a háború még nem is játszotta el ördögi játékait, szertelen elnyúlásával elérte azt, hogy az orosz forradalom eljutott fejlődésének csúcspontjára.
A nagy nyomor, nélkülözés és a határtalan jognclküliség, mely a cárizmus alatt uralko-dott, Oroszország népét állandó elégedetlenségben tartotta. Az iparosok elégedetlenkedtek, a kereskedők kétségbeestek, a munkások sebei elmérgesedtek, a parasztok milliói nyomorultak, szegények és a végletekig elkeseredettek lettek, sót még maguk a nagybirtokosok is, a bürok-rácia kedvencei, sokszor szenvedtek sérelmeket ez elviselhetetlen helyzet korbácsától. Ehhez járultak még a nemzetiségi elégedetlenségek ls. A lettek és klsoroszok nemzeti jogokat, a mo-hamedánok nemzeti és vallási szabadságot, a lengyelek és finnek önállóságot, végül a zsidók, Oroszország nemzetiségeinek páriái, egyenlőséget és emberi jogokat követeltek. Így aztán a régi kormány az egész hatalmas orosz társadalomban úgyszólván egyetlen segítő kézzel, egyet-len támogató réteggel nem rendelkezett. A bürokrácia nagy nehezen, óriási fáradsággal egy úgynevezett kormánypártot teremtett, amelynek — természetesen jól megfizetett — tagjaiból állott az ún. „Fekete százak" csoportja, mely programjával, pogromokkal és
álpatriotizmusá-8 Tiszatáj 1097
val csak kompromittálta a kormányt. Ilyen módon aztán a feudális kormány nem volt képes korhadt intézményeinek, sőt az úgynevezett népképviseletnek, a dumának segítségével sem
a népet megnyugtatni. "
És kitört a világháború. Mindenesetre kezdetben, rövid ideig, kitűnően használható ta-karója lett a kormány üzelmeinek, melyek a mesterségesen szított hamis hírekkel és álgyő-zelmekkel táplált soviznizmust a nép elégedetlenségének villámhárítójául használták fel. Ha-nem a játék túlontúl veszélyes volt. A háború kétélű fegyvernek bizonyult, felszínre engedte ugyanis a forradalmi szellem pusztító áradatát is. A nélkülözés és nyomor elviselhetetlenné lett, a hatalmas elégedetlenség üszke lángra lobbant, és megszületett a forradalom.
Természetes dolog, hogy az orosz forradalomnak, tekintettel az orosz nép sok milliónyi tömegére, a nemzetiségek sokféleségére és az egyes osztályok ellentétes érdekeire, hosszabb Ideig kellett élni, hogy kifejlődjön és megérjen; különböző fejlődési fokokon kellett átmennie, hogy elérjen fejlődésének legfelső lépcsőfokára. Előrelátható volt azonban, hogy sem Milju-kov uralma, sem Kerenszki diktatúrája nem lesz hosszú életű, hiszen már a forradalom első percében „kenyeret és békét" volt a jelszava az orosz népnek, de az ideiglenes kormány egyikről sem gondoskodott, sőt a felkínáit békét elutasította, folytatva a háborút egyenesen a nép kifejezett akarata ellenére, aminek az oka egyrészt Anglia nyomásának, másrészt a németek iránti gyűlöletnek hatása volt. Amikor a forradalmi szociáldemokrácia vette a kezébe a kormányhatalom eszközeit, végre megbízható, szilárd és biztos kezekbe kerültek azok, és nem fog Miljukovoknak és Kerenszkiknek többé sikerülni a közszellem hamis irányba való terelése.
A kormány, teljesen szabadon és önállóan, minden titkos diplomácia félredobásával egyesülést és békét hirdet nemcsak a saját országának, hanem az egész világnak is. Ezzel a békeprogrammal a kormány meg fogja hódítani a nép és a katonaság legszélesebb és legkü-lönbözőbb rétegeit, el fogja érni célját, és be fogja váltani ígéreteit. Nemcsak a világ szociál-demokratáinak áll tehát érdekében az igazi orosz forradalmi kormányzat felülkerekedése, hanem mindazoknak, akik türelmetlenül várják a béke eljövetelét.
Délmagyarország, 1918. január 1.
29
A S Z E G E D I ' F E M I N I S T Á K L E V E L E B I C E N K O A S S Z O N Y H O Z
A. A. Blcenko úrnőnek, Breszt-Litovszk. Amíg asszonyainkat a könnyek árja fojtogatja, férfiainknak a vérgőz homályosítja el tiszta látását, addig Ti, orosz asszonyok, akik halált megvető bátorsággal szálltatok síkra a világrengés napjaiban férfi elvtársaitokkal együtt az örök emberi lét legmagasztosabb céljaiért, megleltétek jutalmatokat a hosszas golgotajárás után.
Az orosz nőtestvérelnk titáni küzdelmeiben ö n járt elöl, Asszonyom! A lelkesedés szent tü-zével üdvözöljük most, amikor megadatott önnek a sok szenvedő nő közt elsőként az a ra-gyogó hivatás, hogy ott lehessen azok között, akik az emberiség sorsa fölött döntenek, és minden lelkes ambíciójával segíthet felépíteni az állandó béke acélpilléreit. A világ asszonyai bizalommal tekintenek ö n felé, aki a szenvedések szomorú skáláján tanulta megismerni az emberiség és az asszonyi sors nehéz útjait. Garancia lesz ez nekünk, nőknek arra, hogy de-mokratikus elvei érvényesítésében szószólója lesz a nők általános egyenjogúsításának Is, amely nélkül mint a múltak tanulsága Int, nem lehet megtalálni a béke igazi fundamentumát. Ma-gasztos hivatásában kifejtendő munkája elé reménykedve, bízva tekintünk és kérjük, tolmá-csolja meleg testvéri együttérzésünket hős bajtársnőinek ls. Meleg kézszorítással és elvtársi hűséggel a Feministák Szegedi Egyesülete.
Szegedi Napló, 1918. január 1.
30
M E G A L A K U L T A K
A M A G Y A R O R S Z Á G I M U N K Á S T A N Á C S O K
A magyar szociálizmusnak rendkívül fontossá válható lépéséről érkezik jelentés Budapest-ről. A dolog még vasárnap történt, de úgy látszik, eddig nem volt szabad megírni. A buda-pesti munkásság vasárnap óriási látogatottságú népgyűlésen kimondta, hogy megalakítja a Budapesti Munkástanácsot. A határozat nyilván a pártvezetőség előzetes megkérdezése nél-kül hozatott, mert annak határozati javaslata csak a megegyezéses békét követelte. Egyik munkás azonban megindítványozta a munkástanácsok létesítését is, s az indítványból határo-zat lett. A szervezkedés nyilván orosz mintára történt, a munkásság spontán elhatározásából, bevallottan messzibbre tekintő politikai célzattal.
' A parlamentben végsőt vonaglik a régi Magyarország, s agóniájában nem veszi észre, hogy amire ő lett volna hivatva, a dolgok új rendjéhez a munkásság tette le az alapkövet a pesti utcán. Az a munkásság, amely idején valónak látta felszabadítani magát a pártve-zetőségtől, és sorsa intézését a saját kezébe venni. Vigyázzunk rá: ez a napot még sokat fog-juk emlegetni.
Szegedi Napló, 1918. január 16.
.1098
31
T R A G I K U S H Ő S Ö K
A b o l s e v i k i e k u r a l m a , h a Igaz, m e g f o g b u k n i . N i n c s s e h o l n a g y O r o s z o r s z á g b a n o l y a n terület, a h o l t ö b b s é g e t t u d n á n a k m a g u k n a k s z e r e z n i . E m e l l e t t n a p r ó l n a p r a m o r z s o l ó d n a k l e Oroszország t e r ü l e t é b ő l h a t a l m a s d a r a b o k , m e l y e k ö n á l l ó , s z a b a d n e m z e t i é l e t e t a k a r n a k élni.
A b o l s e v i k i e k n e k az a m e r é s z r o b b a n t á s a , a m e l y a f e l s ő r é t e g e k s ú l y á t ó l a k a r t a az a l s ó k a t m e g s z a b a d í t a n i , s z é j j e l v e t e t t e az e g é s z o r s z á g o t . E g y m á s u t á n f ü g g e t l e n í t e t t e m a g á t U k r a j n a é s F i n n o r s z á g . D e e v v e l n e m s z ű n t m e g a b o m l á s i p r o c e s s z u s . G o m b a m ó d r a t e r e m n e k a k ö z t á r -s a -s á g o k . V a n m á r c -s e r k e -s z é -s t u r k e -s z t á n i k ö z t á r -s a -s á g , -s ő t b a -s k i r - k i r g u k ö z t á r -s a -s á g i-s, a m i n t azt l a p j a i n k , t ö b b k á r ö r ö m m e l , m i n t m e g b í z h a t ó s á g g a l m e g á l l a p í t j á k . Ezt a b o l s e v i k i e k u r a l -m á n a k k ö s z ö n h e t i k — -m o n d j á k —, é s ú g y jár az a s z e r e n c s é t l e n ország, a -m e l y n e k k o r -m á n y a u t ó p i s t á k n a k , t e o r e t i k u s o k n a k , f a n t a s z t á k n a k k e z é b e jut.
A s a j t ó a b r e s z t l i t o v s z k i t á r g y a l á s o k e l s ő s z a k á b a n á m u l ó r e s p e k t u s s a l t a n u l t T r o c k l j é k ról b e s z é l n i , m e r t kisült, h o g y e z e k a n y o m o r ú s á g o s d i á k s z o b á k b a n é s n é p g y ű l é s e k e n n e v e l k e -dett e m b e r e k l e g a l á b b i s e g y e n r a n g ú e l l e n f e l e l a m i arisztokrata d i p l o m á c i á n k n a k , s ő t e l v e i k k e r e s z t ü l v i t e l é r e t l s z a i s t v á n l e r ő s z a k t ó l é s e s z k ö z ö k t ő l s e m r i a d n a k v i s s z a , d e m e r t a h a t a l o m k i c s ú s z o t t a k e z ü k b ő l , e g y h a n g ú a n szidják é s c s ú f o l j á k ő k e t . L a p o k , a m e l y e k m i n d e n e r ő s z a kot s z e n t n e k h i r d e t n é n e k , a m i a h á b o r ú f o l y t a t á s á r a k é n y s z e r í t e n é az e m b e r e k e t , h á t b o r z o n -g a t ó irtózattal b e s z é l n e k a b o l s e v i k i e k e r ő s z a k á r ó l , a m e l y a b é k é t a k a r j a k e r e s z t ü l h a j s z o l n i .
A b o l s e v i k i e k , ú g y látszik, m e g f o g n a k b u k n i , a h o g y m a m é g m i n d e n m e g a l k u v á s t m e g -v e t ő , k o n z e k -v e n s p o l i t i k á n a k m e g k e l l b u k n i a , ö k h i r d e t t é k a n é p e k ö n r e n d e l k e z é s i j o g á t a l e g h a n g o s a b b a n , n y i l v á n a b b a n a r e m é n y b e n , h o g y az ő f ö l d o s z t ó , e g y e n l ő s é g e t t e r e m t ő , ö r ö k s é g e t eltörlő v i l á g m e g v á l t á s u k a t m i n d e n n é p s z i v e s e b b e n v á l a s z t j a , m i n t b á r m e l y o s z t á l y á l l a m z s a r n o k s á g á t . Csalódtak. Mert az é v s z á z a d o k óta o r o s z u r a l o m alatt n y ö g ő n e m z e t i s é g l e k á t ö r ö k l ö t t b e i d e g z é s s e l hiszik é s v a l l j á k , h o g y a f ö l d ö n m i n d e n r o s s z n a k az orosz z s a r -n o k s á g a k u l c s f o r r á s a , é s m i -n d l e g e l s ő s o r b a -n ettől a k a r s z a b a d u l -n i . B á t r a -n h í v t á k ö s s z e az a l k o t m á n y o z ó g y ű l é s t , n y i l v á n a b b a n a r e m é n y b e n , h o g y az ő b é k é t t e r e m t ő , l e g m e r é s z e b b á l m o k a t m e g v a l ó s í t ó p o l i t i k á j u k a k i n y i l a t k o z t a t á s e r e j é v e l f o g j a a t ö m e g e k l e l k é t m e g s z á l l n i , és m i l l i ó k a t a t á b o r u k b a terelni. C s a l ó d t a k . Mert n e m s z á m o l t a k avval, h o g y a l e g a l s ó n é p o s z t á l y o k lelki s ö t é t s é g e , é s a k ö z é p , m e g k ö z é p e n f e l ü l i e k n e k saját v i l á g u k h o z v a l ó r a g a s z k o d á s a n e m f o s z l i k e g y h a m a r széjjel, s e m az ő p r o g r a m j u k v i l á g o s s á g á t ó l , s e m az ő r e f o r m -jaik k í m é l e t l e n é r i n t é s e alatt. A b o l s e v i k i e k m e g b u k n a k , m i n t t r a g i k u s h ő s ö k , a k i k t ö b b jót akartak az e m b e r i s é g n e k , m i n t a m e n n y i t az el t u d v i s e l n i . N e v e t n i é s c s ú f o l ó d n i e z e n c s a k a r o s s z a k t u d n a k .
Délmagyarország, 1918. január 31.
Orosz hadifogyok (1917)
32
A B O L S E V I K I E K
A központi hatalmak országaiban ideges türelmetlenséggel várják a breszt-Iitovszki béke-viták eredményét. Az Idegesség és a türelmetlenség érthető, végül is az egykor híres orosz várban nem egy nadrággomb sorsáról fognak dönteni. Ebbe az idegességbe hovatovább egyre több, a bolsevikiek eljárása fölött érzett csalódás játszik bele. Az események gyors gördü-lését nálunk ekként képzelték: Az orosz forradalom első periódusában már-már legendás alakká emelkedett Lenin a gyors békekötés jelszavával jutott uralomra; Trocklj külügyi nép-biztos nyomban a béke művének megalkotásához fogott; kezdeményezte a tárgyalásokat; kl7
sérletezett az általános békével; amikor itt kudarc érte, nekilátott — ahogy megfogadta — a különbéke megcslnálásának; tehát — gondoltuk — ezek az emberek komolyan, szent hevü-lettel, apostoli meggyőződéssel akarják a békét; január közepére, legkésőbb végére meg ls lesz.
Február szűkös, vizenyős napjait tapossuk. A negyedikéig megkötött fegyverszünetet hosszú időre meg kell ismét hosszabbítani. Alig van főkérdése a béketárgyalás anyagának, amelyben végleg megállapodtak volna, közben — mint ma is — új és fontos kérdések me-rülnek föl, amelyek szintén nehezen lesznek eldönthetők. Ezek a nehézségek már kizárólag a bolsevikl politikából származnak, amelynek hatalmas kontúrjait csak a legutóbbi napok ese-ményein át sikerült megpillantanunk. Emberboldogító ideákról álmodozó, szilárd akaratú, vas-következetességü és elszánt forradalmárok politikája ez, amelynek alapján a béketárgyalások-kal párhuzamosan újjá akarják alakítani Európa egész keleti részének képét. Finnország, Len-gyelország és Ukránia önrendelkezési jogát elismerik. De agitációval, ha kell, erőszakkal és forradalommal dolgoznak azért, hogy az új országokban az állami élet a bolseviki elvek sze-rint alakuljon ki. Az, amit az orosz köztársaságnak föderatív alapon való kiépítéséről és arról mondott ma Trocklj, hogy Ukránia egyik része lenne a köztársaságnak, csak látszólag van ellen-tétben ezzel. A főelv a bolseviki uralom általánosítása a mai Oroszország egész területén. En-nek kedvéért a vaslogikájú Trockij ellentmondásokba ls keveredik a népek önrendelkezési jo-gáról. De le nem mond a kifelé való agitáclóról és arról, hogy a békével egyidejűleg több bolsevik! államot ismertessen el egyszerre.
Kühlmannak és azoknak, akik utána mondják, igazuk van: erőszak és hatalom dolga az egész. De Leninéknek is igazuk van, mert ők azt mondják: a mi államunk a nép állama lesz, évtizedeken át tervelt emberboldogító eszméket viszünk át a gyakorlati életbe, az erőszak, melyet ezért alkalmazunk, jogosult. Nagy kérdés azonban, hogy beválik-e a bolse-viki terv reálpolitikának, nem marad-e tömérdek áldozatba és vérbe kerülő utópia, amelynek kedvéért az álmodozva járók nyakát szegik esetleg a közeli békének. Ne várjon tehát senki gyors eredményt. Breszt-Lltovszkban a bolseviklek nemcsak a békét építik.
Délmagyarország, 1918. február 2..
3 3 KULINYI JÓZSEF
S Z E G E D I H Á B O R Ü S K É P E K
(Bolseviki.) A Tisza Lajos körúton egy csapat muszka fogoly ballag. Lomhán lógnak, üres csajkát visznek, ebéd után vannak. Beszélgetnek. Nevetnek. Némelyik bambán néz a
le-vegőbe. Ör nem megy velük, hiszen olyan jámborok, és ma már félig-meddig v e n d é g e k . . . Amint kereszteződik az utam a csapattal, az egyik kopott köpenyű muszka odaszól hozzám:
— Jó napot, tekintetes.
Fölnézek. Kitágulnak a szemeim. Ki lehet ez a muszka? Egy gondolatvlllanással eszembe jut, hogy ez a nagy hajú szőke muszka a János. Föl ls írtam a jegyzőkönyvembe a nevét az el-múlt tavaszon, amikor együtt kapáltuk a városadta kiskertekben a veteményes földet: Tyu-klmoff János. Igen. Együtt kapáltunk, János, aki Kievből való szegényember, földnélküli, és én, aki szintén földnélküli beámter ember vagyok. János valahol Lublin alatt került fogságba, harmadik éve van magyar földön, és lehetősen töri a nyelvünket. Ügy kaptam Jánost kölcsön munkára egyik gazdász barátomtól, mint meghízható embert, és így bizalommal voltam hozzá a saját nyomorúságomban.
Mikor először kapáltunk, János sehogysem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy egy úr kapáljon.
— Tied föld? — kérdezte tőlem..
— Nem az enyém. A városé.
— Város nem ad neked föld?
— Nem.
— Hát mért kapálsz?
— Mert ha nem kapálok, akkor éhen halok. Minden drága, és sok kell.
— Hát vedd el várostól a földet — erősködött János.
— Azt nem lehet. Ami nem az enyém, azt nem vehetem el.
— Dehogy. El lehet. Mink is elvesszük, csak egyszer hazamenjünk. Nekem sincs föld.
Lesz. Vagyunk bolseviki.
— Mi vagy, János? — kérdeztem tőle kétszer, háromszor.
— Bolseviki..'. — mondta fanatizmussal János.
Nem értettem akkor, hogy János mit akar kifejezni a furcsa szóval. A magyarázatából csak annyit bírtam megérteni, hogy szeretne az úri nyomorúságomon segíteni. Nemcsak az enyémen, százezrekén, akik ma talán különben megélnénk, ha kérges kézzel kapálnánk a földet, mint. hogy görnyedve várjuk a békét, amelyet a bolseviklek görgetnek, lassan. Talán lesz még belőle lavina . . .
1100
— Szervusz, János — ugrott kl belőlem a barátságos köszöntés. És János sokáig nézett utánam a vállán keresztül. Én meg utána, az első bolsevikl után, aki elém került az élet nagy országútján. A nyomorúság országútján.
Délmagyarország, 1918. február 2.
B É K E O R O S Z O R S Z Á G G A L
Az orosz különbéke is testet öltött, és minden fönntartás nélkül, szabadon engedjük meg most a szívünknek, hogy örömet és ünnepet harangozzon nekünk e gyönyörű tavasznapon.
Hisz még az ég is velünk akar örülni, s eldobta sötét téli fátyolát 1 Béke a mi megegyezésünk az orosz ellenféllel, ha nem is írták alá egyelőre papiroson. Béke, szent és dicső béke, amely-nek már a neve is oly édes-andalítóan muzsikál most a fülünkbe. Megszűnik végre legalább egyfelől a gyűlölt és utált hadiállapot. Takarodót fúj leghatalmasabb ellenségünk, és lehull egy félelmes zárt sorompó, amely a mi fegyvereinket választotta el egy nagy nemzet öldöklő katonáitól. Beszegzik végre áz ágyúkat, amelyek még mindig nyílt torokkal fenyegették egy-mást. Hazaszéled az orosz had, az óriás gőzhenger, amelyet egykor hódító lázálmaiban a cár, most Szibériában sínylődő oly szegény cár, legázolásunkra küldött ellenünk.
Keleten egészen földerül az ég.
Szeged és Vidéke, 1918. február 11.
35
JUHASZ GYULA
M A E G Y É V E
Ma egy éve ébredtek föl a forradalmi erők, amelyek megrázták és ledöntötték a cárizmus évszázados és örökkévalónak látszó trónját, ma egy éve, éppen amikor az ántánt pétervári konferenciája a mi végzetünket és bukásunkat megpecsételte, indult el a mi szabadulásunk és győzedelmünk, éspedig éppen onnan, ahol előre tort ültek fölöttünk. A föld fölött a cárizmus parancsolt és tervezett, a föld alatt a forradalom morajlott és készülődött. A háború elején a cárizmus ellen indultak hadba virágos és pántlikás seregeink. Egy kolosszus ellen mentek, Dávid Góliát ellen. A békét a forradalmi Oroszországgal kötöttük, egy számában és területé-ben erősen megfogyatkozott nemzettel.
Ma már nem ellenségünk az orosz. Egy még mindig nagy és szabad jövőjén dolgozó demokrata népnek nyújtottunk dolgos és baráti kezet. Bár kezet nyújthatnánk már a munka és béke Szent Szövetségében egyesülve az egész világnak. Nem rajtunk múlik . . .
Szeged és Vidéke, 1918. március 5.
36
Ü J E V A N G É L I U M
A munkás — volt eddig a közfelfogás — sztrájkolhat, de az intelligens osztály, a tanár, a tanító, a tisztviselő, a bíró nem. Azoknak más eszközeik vannak helyzetük javítására. A tű-rés, ami nem mindig erény. A türelem, amiről már csak a közmondás tartja, hogy mindig rózsát terem. A nyomor, amiért sosem kellett sztrájkolni. És a remény, ami úgy szép, ha hébe-korba meg is valósul, hogy helyükben újak születhessenek és fejlődhessenek.
A magántisztviselők, úgy látszik, sutba dobták a régi szótárat. Nem szégyellnek szervez-kedni, sőt sztrájkolni sem. De ilyet még nem olvastunk. Tanárok, az ifjúság nevelői, nyilváno-san sztrájkkal fenyegetik meg munkaadójukat. Talán utólag maguk is megijednek ettől a merészségtől. Pedig a dolog milyen természetes! A munkás, aki helyzetével elégedetlen, harcot kezd a munkaadója ellen. Csak az kell, hogy a tanár is, meg mindenki, aki hozzá hasonlóan szellemi foglalkozást űz, átlássa, hogy munkás. Sanyarú sorsa előbb-utóbb úgyis arra készteti, hogy helyzetének javítására azokhoz az eszközökhöz nyúljon, amelyekkel már sikert ért el a vasmunkás, a nyomdász, a villamoskalauz, a szabó, a cipész. Ez a kényszerűség fogja talán egy táborba terelni, akik együvé valók: a termelés leghatalmasabb tényezőit, a görnyedt hátú, kifénylett ruhájú, úri viseletű, kérges kezű és emelkedett lelkű munkásokat, mind, mind.
Délmagyarország, 1918. március 8.
Lenin alakja, mint már láttuk, élénken foglalkoztatta a polgári la-pokat, s némelyik már megsejtette a forradalom vezérének világtörté-nelmi nagyságát is. Nem ismerjük a forrást, amelyből alábbi, névtelenül írott kis tudósítását merítette Juhász Gyula, mindenesetre a puszta
adatokon kívül mást nem vett át, stílusa, ítélő nézőpontja reá jellemző.
.1101
A korabeli magyar lapokban nem először ^bukkan föl a hír, hogy Lenin korábban megfordult volna a magyar fővárosban. Érdekes, hogy öszi napló-jóban Bóka László a családi hagyomány alapján szintén ilyesmit állít. A kutatás mindeddig nem igazolta é legendát, s nagyon valószínű, hogy a század első két évtizedében gyakori, a romantikus titokzatosság ködébe burkolózó anarchisták valamelyikének alakjával fonódott össze Leniné, ahogyan a folklórban ez törvényszerűen lenni szokott.
37
JUHASZ GYULA
L E N I N , A Z O L V A S Ó
Az orosz forradalom vezéréről, a bolsevikizmus megszervezőjéről, Leninről sok mindenféle érdekes legendát és pletykát olvashatunk. Megtudtuk azt is, hogy évekkel ezelőtt Budapesten járt, és hallgatta a magyar ideális anarkista, a zombori írnokból világhírű filozófussá vedlett Schmitt Jenő tanításait. Megtudtuk, hogy sokat tartózkodott külföldön, kivált a szabad Svájc-ban, és érintkezett a német szociálizmus kiváló harcosaival is. Most pedig megtudtuk, hogy milyen könyveket olvasott ez a történeti korszakot alkotó orosz népvezér Genfben, amikor egy olvasó egyletnek egyszerű, csöndes és szürke tagja volt. Embert barátjáról, mondja az egyik közmondás. Márpedig ki az ember legjobb, leghűbb, legigazibb barátja, mint a könyv?
Lenin sokat és sokfélét olvasott.
Irodalmi Ízlése nem olyan előkelő, mint talán egy válogatós és kényes esztétáé, de határozot-tan, öntudatosan és célirányosan nevelt gondolkodóra vall. A „könnyű" olvasmányai közül Maupassant szerepel leginkább, a Bel Ami meg a Horla is, azután Victor Hugó, a forradalom-ról szóló 1793-ával és a nyomorforradalom-ról beszélő Les Misérables három kötetével. De a nagy költő-nek és demagógnak — mert az is volt ez a nagy szavakba szerelmes titán — egy verseskönyve is ott van Lenin olvasmányai között. Ügy látszik, az irodalom mint mesterség vagy művészet ls érdekelte a mai Oroszország politikai vezérét, mert Albalat különös könyvét, amely arról szól, hogyan kell írni, szintén olvasta, és kivett egy stilisztikát meg chrestomatiát is.
A filozófia erősen érdekelte, Hegel homályos, még a bölcsészek számára se könnyű mű-veit hosszasabban olvasta, és itt ne feledjük el, hogy Hegel volt a szellemi apja a nagy és tragikus végű Lassalle Ferdinándnak, a forradalmi szociálizmus megszervezőjének. Hogy Zola és Lotl vonzották, az természetes. Olvasmányai között ott találjuk Corneille-t, a klasszikus francia költőt, és Sully Prudhomme-ot, a modernet. Ügy látszik, hogy ez a Lenin nem olyan zord és mord férfiú, mint a háborúk és forradalmak eddigi véres hősei. De azért a háború se hiányzik a lektűrjeiből. Julius Caesar kommentárjait a gall háborúról is ott leljük ezek között. De azért bizonyos, hogy Caesar, az író, közelebb volt az érdeklődéséhez, mint a hadvezér.
Szeged és Vidéke, 1918. április 26.
3 8
M Á J U S E L S E J É N M U N K A S Z Ü N E T
Munkások! Munkásnők I A szegedi szervezett munkásság a világ összes munkásaival együtt elhatározta, hogy az idén május elsejét munkaszünettel ünnepli meg, e napon a béke és az általános választójog érdekében tüntet, és ezáltal be akarja bizonyítani, hogy a népek-nek nincsenépek-nek ellenséges szándékai, és a további vérontásnak már nincs értelme. Tekintettel azonban arra, hogy a háború terheit nemcsak a szervezett munkások, hanem az összes mun-kások, sőt az egész nép súlyosan érzi, és e teher alatt majdnem összeroskad, fölhívunk min-den fizikai vagy szellemi munkával foglalkozó egyént, legyen az férfi vagy nő, — minmin-den nőt, akinek a hozzátartozója a harctéren van, hogy m á j u s e l s e j é n n e d o l g o z z o n , és kiáltsa velünk együtt a világ minden népeinek, hogy: Éljen a világbéke! Éljen az általános választójog! Testvéri üdvözlettel A s z o c i á l d e m o k r a t a p á r t s z e g e d i v é g r e -h a j t ó b i z o t t s á g a .
Délmagyarország, 1918. április 30.
.1102
A Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását — a Szegeden, a megyei párt-ás tanácsszékház előtt elhelyezett Lenin-szobrot — november 5-én, bensőséges ünnepség keretében avatta fel Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá-nak tagja.
— Hogyan indult művészi pályája?
— Tizenöt éves koromban mintáztam meg az első szobromat. Témája az volt, hogy egy kis gyerek kötőfékjénél fogva megpróbál visszatartani egy nagy lovat.
1948-ban kerültem a Képzőművészeti Főiskolára, ahol tanulmányaimat Kisfaludi Stróbl Zsigmondnál, Mikus Sándornál és Pátzay Pálnál végeztem. Főiskolás ko-romban több pályázaton díjat nyertem
— Kiállítások?
— Már főiskolás koromban szerepeltem kiállításokon, önálló kiállításom csak egyetlen volt, 1953-ban, közvetlenül a főiskola elvégzése után. 1961-ben egyike vol-tam annak a tíz fiatal szobrásznak, akik kiállításon mutatták be alkotásaikat. Ta-lán két év múlva ismét sor kerülhet egy önálló kiállítás megrendezésére. Magas mércét állítok magam elé ezen a téren is.