11
M
ISZLERT
AMÁSJátvarðar saga – A keleti utazás leírása
Játvarðar saga – The description of the Eastern journey
In Hungarian historiography it was Sándor Fest, in the second half of 1930s, who drew the attention to the Icelandic Saga Játvarðar konungs hins helga concerning the life of the Anglo-Saxon king, Edward the Confessor (1042–1066). During the last decades Hungarian schol-ars showed interest to that part of the so-called Edward saga which is connected with the Kingdom of Hungary. In my paper I would like to present and analyse the description of the so-called Eastern journey of Anglo-Saxon knights in the context of other Icelandic sagas.
A magyar történetírásban többen foglalkoztak már az ún. Edvárd sagaval (izlandi nyelven: Saga Játvarðar konungs hins helga1), azzal a hagiografikus és egyben történeti munkával, amely az utolsó előtti angolszász király, Hitvalló Edvárd (1042–1066) életével és korával foglalkozik. A viszonylag rövid, Iz-landon született munkát azonban mindeddig kevésbé vizsgálták az izlandi források kontextusába helyezve.
A magyar történetírás elsősorban az angol-magyar kapcsolatok vonatkozá-sában foglalkozott a 14. században keletkezett saga utolsó részével, amelyre először 1937-ben Fest Sándor (1883–1944) anglista, történész hívta fel a figyel-met.2 Később mások is foglalkoztak a témával,3 legutóbb pedig (2008-ban) a
1 Jelen tanulmányban a Stock. Perg. Fol. Nr. 5-ban fennmaradt verziót idézem, amelyet 1852-ben C. C. Rafn és Jon Sigurdsson adott ki: Carl Christian Rafn – Jon Sigurdsson: Saga Játvarðar konúngs hins helga. Udgiven efter Islandske Oldböger af det Kongelige Nordiske Oldskrift-Selskab. Kjöbenhavn 1852 (továbbiakban: Saga Játvarðar 1852). Ezen forrás az, amely valószínűleg a legközelebb áll az eredeti verzióhoz.
2 Fest Sándor: Adalékok az angol-magyar kapcsolatok történetéhez az Árpádházi királyok korában. Századok 71. (1937) 122–126. Fest Sándor munkásságát mutatja be az Universitas Kiadó gondozásában kiadott, Fest Sándor tanulmányait tartalmazó mű („Skóciai Szent Margittól a walesi bárdokig”. Magyar-angol történeti és irodalmi kapcsolatok. Szerk. Czigány Lóránt, Korompay H. János. Bp. 2000.). Az igen gazdag életművet felvonultató kötet elején Koltay-Kastner Jenő (1892–1985) részletesen bemutatja Fest Sándor életét. Jelen tanul-mányban e kötetben megjelent tanulmányokat idézem.
3 Fest Sándor mellett Horváth Jenő is foglalkozott a kérdéssel. Az 1944-ben Budapesten (!) Arthur B. Yolland 70. születésnapjára publikált tanulmánykötetben publikált egy írást Az angol-magyar kapcsolatok kezdetei címmel. Horváth Jenő: Az angol-magyar kapcsolatok kezdetei. In: Yolland emlékkönyv. Szerk. Fest Sándor, Országh László, Szentkirályi József.
Bp. 1944. 75–90. Laszlovszky József kandidátusi disszertációban felelevenítette a Fest felfe-dezését. Makk Ferenc a 10–12. századi magyar vonatkozású külföldi forrásokat bemutató tanulmányában ír az Edvárd sagaról, amelyben alapinformációkat közöl vele kapcsolatban.
Makk Ferenc: Külföldi források és a korai magyar történelem (X–XII. század). In: Uő: A Tu-rulmadártól a kettőskeresztig. Szeged 1998. 95–115.
12
legrészletesebben Laszlovszky József tárgyalta „Új-Anglia” és Magyarország kapcsolatát az angol-magyar kapcsolatok középkori történetét feldolgozó kötetükben,4 nagy figyelmet fordítva a korábbi magyar kutatásokra.5
A nemzetközi kutatások az Edvárd sagaval kapcsolatban elsősorban a varég testőrgárdára, az angolok Bizánci jelenlétére,6 valamint a saga forrásai-ra helyezték a hangsúlyt.7 A keleti-angolokkal kapcsolatban Christine Fell és Leslie Rogers8 több tanulmányban elemezték a saga forrásait. A saga kútfőit és a keleti-angolokat tekintve a legfontosabb publikáció Krijnie Ciggaar tol-lából született, aki 1974-ben adta közre a Chronicon Laudunensis-t (a Laoni Névtelen krónikája), amelyben számos, az Edvárd sagaban megjelenő pár-huzamra hívta fel a figyelmet.9
Jelen tanulmány nem az angol-magyar kapcsolatok, valamint a varég testőrgárda kérdéseivel foglalkozik, hanem a saga – legfontosabb, legtöbbet vitatott – zárófejezetének más, izlandi sagakban megjelenő párhuzamait vizsgálja, mutatja be.
Az Edvárd saga sok tekintetben kakukktojásnak minősül az izlandi sagak között, hiszen címéből első olvasatra egy klasszikus király saganak (konunga
4 Laszlovszky József: A keleti Új-Anglia és Magyarország. In: Angol-magyar kapcsolatok a középkorban. I–II. Szerk. Bárány Attila, Laszlovszky József, Papp Zsuzsanna.
Máriabesnyő 2008. I. 115–141.
5 Laszlovszky József szerint mind Horváth Jenő mind pedig Fest Sándor mindenben az angol-magyar kapcsolatokat véltek felfedezni, így a kutatás első korszaka 1944-ben úgy zárult le, hogy problematikus források számos hipotézissel is összekapcsolódtak.
Laszlovszky József: A keleti Új Anglia és Magyarország. In: Angol-magyar kapcsolatok i. m.
118.
6 Jonathan Shepard: Another New England? – Anglo-Saxon Settlement on the Black Sea. In:
Byzantine Studies 1. (1974) 18–39.; Constance Head: Alexios Komnenos and the English. In:
Byzantion. Revue International des Études Byzantines 47. (1977) 186–198.; Leslie Rogers:
Anglo-Saxons and Icelanders at Byzantium. With special reference to the Icelandic Saga of St. Edward the Confessor. In: Byzantine Papers. Proceedings of the First Australian Byzantine Studies Conference, Canberra 17–19 May 1978. Ed.: Elizabeth Jeffreys, Michael Jeffreys, Ann Moffatt. Canberra 1978. 82–89.; R. M. Dawkins: The Later History of the Varangian Guard: Some Notes. The Journal of Roman Studies 37. (1947) 39–46.; Jonathan Shepard: The English and Byzantium: A Study of their Role in the Byzantine Army in the later eleventh century. Traditio 29. (1973) 53–92.
7 Christine Fell: The Icelandic saga of Edward the Confessor: the hagiographic sources.
Anglo-Saxon England 1. (1972) 247–258.
8 Leslie Rogers: An Icelandic Life of the St. Edward the Confessor. Saga Book of the Viking Society 14. (1953–1959) 249–272.; Christine Fell: The Icelandic saga of Edward the Confessor: its version of the Anglo-Saxon emigration to Byzantium. Anglo-Saxon England 3. (1974) 179–196.
9 Krijnie Ciggaar: L’Émigration anglaise à Byzance après 1066. Un nouveau texte en latin sur les Varangues à Constantinople. Revue des études byzantines 32. (1974) 301–342. A Laoni Névtelent e munkából idézem.
13
saga, pl. konungasögur)10 gondolnánk, ami egy király életrajzot tartalmaz.
Tartalmát tekintve azonban inkább az izlandi püspökökről szóló sagakra (biskupa sögur)11 hasonlít, így a latin vita-val áll rokonságban. Általános véle-kedés, hogy az izlandi sagak elsősorban izlandi és norvég történeteket dol-goznak fel, azonban az ún. fornalðarsögur (korai/ősi idők sagai)12 vagy riddarasögur (lovag sagak)13 nem feltétlenül csak skandináv témákkal foglal-koznak. Az Edvárd saga azonban nem az ősi múltba vezet vissza minket, hanem a 11. század második felébe, továbbá nem egy francia lovagregény izlandi adaptációjáról van szó és nem is egy szentéletű izlandi püspök életé-vel foglalkozik.
A Saga Játvarðar konúngs hins helga három középkori kéziratban maradt fenn az utókor számára. A két legfontosabb a Stockholmi Királyi Könyvtár-ban található izlandi püspökök életrajzát tartalmazó 1350–1360 között kelet-kezett,14 valamint az izlandi, Reykjavíkban található Árni Magnússon Inté-zetben őrzött kódex,15 amely a 14. század végén született és Flateyjarbókként ismert a skandinavisták körében. Mindkét kódexnek a végén megtalálható az Edvárd saga. A Flateyjárbók esetében tudjuk a két scriptor nevét,16 így Hitvalló Edvárd története már Magnús Þórhallsson keze által született 1390 körül. Valószínűsíthető, hogy mindkét verziónak létezett egy már nem is-mert korábbi változata.
10 A királysagak elsősorban norvég királyok életével foglalkoznak, de találkozhatunk pl.
dán királyokkal foglalkozó történetekkel is, mint pl. a Skj™ldunga saga vagy a Knýtlinga saga.
11 A püspökök életével foglalkozó sagak egy-egy izlandi püspök életét tárgyalják. Maga a fogalom a 19. században keletkezett, amikor az egyes sagakat stílusjegyeik, tartalmuk alapján csoportosították.
12 A 19. század elején adta Carl Christian Rafn a Fornaldar sögur Norðurlanda elnevezést és hangsúlyozta, hogy ezek az események a történelem előtti időkbe vezetik vissza olvasó-it: Margaret Clunis Ross: The Cambridge Introduction to Old Norse-Icelandic Saga. Camb-ridge 2010. 28.
13 Az ún. lovagsagak elsősorban 13. századi angol és francia művek fordításai voltak és a Hákon Hákonarson (1217–1263) norvég kiály udvarában születtek: M. Clunis Ross: Old Norse-Icelandic Saga i. m. 30.
14 Stock. Perg. Fol. 5. [Stockholmi Királyi Könyvtár] A pergamenre írt két hasábra osztott kézirat 40–52 soros oldalanként. A kódex az Edvárd saga mellett tartalmazza két hólari püspök, Guðmundr és Jón, valamint egy skálholti püspök, Szt. Þórlak sagajat.
15 Den gamle kongelige samling (a továbbiakban: GkS) fol. 1005.
16 A GkS fol. 1005. szám alatt található Flateyjarbókot 1387-ben kezdték el írni, és 1394–
1395-ben fejezték be. A kézirat első oldalán az olvasható, hogy a kódex tulajdonosa egy Viðiðalstungába valósi farmer, Jón Hákonarson (1350–1416 előtt) volt. Azt is tudjuk, hogy a kódexet két izlandi pap Jón Þórðarson és Magnús Þórhallsson írták 1387 és 1390 között.
Az annalest később illesztették be 1391–1394 között. A kódex a következő évszázadokban különböző tulajdonosokkal bírt. 1647-ben Jón Finsson adta neki a nevét, majd 1656-ban Brynjólfur Sveinsson püspök III. Frigyes dán királynak adományozta. A kódex csak 1971-be került vissza Izlandra, ma az Árni Magnússon Intézet1971-ben található. Kolbrún Haraldsdóttir: Flateyjarbók. Medieval Scandinavia. An Encyclopedia. Ed. Phillipp Pulsiano.
London – New York 1993. (a továbbiakban: Medieval Skandinavia) 197–198.
14
Az Árni Magnússon17 Gyűjteményben (Den Arnamagnæanske Samling, Koppenhága) található dokumentum18 keletkezését Kristian Kålund (1844–
1919) a 15. század elejére datálta,19 azonban Stéfan Karlsson a 15. század második felére teszi a kézirat keletkezését,20 ma ez az elfogadott nézet. A kézirat érdekessége az, hogy egyben tartalmazza Jó Magnús (góði) (1035–
1047) norvég király igényét az angol trónra, valamint Edvárd király arra adott válaszát.21
A 17. században is születtek kéziratok, amelyeket jelenleg is ismerünk, és korábbi munkákon alapszanak. A szintén az Árni Magnússon Gyűjtemény-ben található három legfontosabb dokumentumot a 17. században az izlandi Jón Eggertsson (1643–1689) másolta le,22 amely egy, a 17. század első feléből, a szintén izlandi Jón Gissurarson (?–1662)23 által lejegyzett, kéziraton alap-szik.24 A harmadik kézirat az izlandi Ásgeir Jónsson25 tollából született és az
17 Árni Magnússon (1663–1730) a nyugat izlandi Kvennabrekkában született, apja a helyi lelkész, Magnús Jónsson, anyja pedig Gúðrun Ketilsdottír. Árni anyja szüleinél nőtt fel a közeli Hvammurban, majd 1683-ban, miután a skalholti iskolában levizsgázott, beiratko-zott a Koppenhágai Egyetemre, ahol 1685-ben fejezte be államtudományi tanulmányait.
Árni Magnússon Thomas Bartholin (1616–1690) mellett dolgozott asszisztensként, akinél számtalan izlandi kéziratot fordítottak dánra, írtak át. 1721-ben nevezték ki az egyetem professzorává. Árni Magnússon egész életén át gyűjtötte az izlandi és más északi orszá-gokból származó kéziratokat. Gyűjteménye jelenleg két róla elnevezett intézetben találha-tó Reykjavíkban és Koppenhágában.
18 AM 238 fol. XVI. [AM = A Koppenhágában a Arna Magnæanske Samling-ban és a reykjavíki Árna Magnússon Intézetben található kéziratok jelzetei.]
19 Kristian Kålund: Katalog over Den Arnamagnæanske Håndskriftsamling. 2. bind.
Kommissionen for det Arnamagnæanske Legat. København 1894. (a továbbiakban:
Katalog) 202.
20 http://handrit.is/is/manuscript/view/da/AM02-0238-XVI – letöltés ideje: 2012. 12. 18.
21 Helen Carron: Játvarðar saga. In: Medieval Scandinavia i. m. 340.
22 AM 663a 4to. A papírra másolt kézirat címe Þattur af Wilhialme Bastharde, og nóckrum ódrum Eingla Kóngum. Katalog i. m. 75.
23 Jón Gissurarson lelkészi családba született, apja az izlandi Staðarbakkában volt lelkész.
Otthoni tanulmányai után — mint a legtöbb más korabeli tehetséges izlandi — a koppen-hágai egyetemen tanult tovább, később pedig a hamburgi egyetemen jogot hallgatott.
Miután hazatért szülőhazájába, először a hólari püspöki iskola tanára, majd 1622–1630 között a skálholti iskola igazgatói posztját töltötte be. 1633-tól Þórlakur Skúlason (1597–
1656) hólari püspök (1628–1656) az észak-izlandi Aðaldalur-beli Múla-ba nevezi ki lel-késznek, majd 1636-tól esperes volt a þingeyjar-i esperességben. (Skólameistaratal á Hólum i Hjaltadal. Norðanfari (21 árg.) 1881–1883, 33–34. tölublað, 66.)
24 AM 663b 4to. A papírra írt kézirat címe „Lyttir þättur af Jatuarde Konge”. Kålund, Kristian:
Katalog i. m. 75.
25 Ásgeir Jónsson születési dátumát pontosan nem tudjuk. A kutatók feltevése szerint 1657 körül születhetett Jón Jónsson és Guðrún Ásgeirsdóttir házasságából az izlandi Gullberastaðirban. 1686-tól a Koppenhágai Egyetemen tanult (Giovanni Verri: Um rithendur Ásgeirs Jónssonar: Nokkrar skriftarfræđilegar athugasemdir. Ritstjóri: Gisli Sigurðsson. Gripla 22. (2011) 230–231.).
15
első oldal rectojára Árni Magnússon (1663–1730) azt írta, hogy „Ex Cod.
Flatayensi”, azaz Ásgeir Jónsson a Flateyjarbókból másolta ki a teljes szöveget.26 Az Edvárd saga címe, tartalmát tekintve nem pontos, hiszen csak kb. a fe-le foglalkozik Hitvalló Edvárd király éfe-letével és csodatétefe-leivel. A saga többi része a 11. század második felének angolszász történelmét eleveníti fel.
Rogers szerint érdekes az a kettős érdeklődés a saga lejegyzőjétől, hogy e két különböző témát egy műben foglalja össze.27
A kettős struktúra mellett elmondható, hogy az Edvárd saga négy nagy, jól elkülöníthető részből áll. Az első rész a király genealógiájával, majd a király szentéletűségével foglalkozik, valamint találkozunk Hódító Vilmossal, aki Matild hercegnőnek udvarol, akit később feleségül vesz. A második részben Edvárd látomásáról van szó, amelyben megfullad egy dán király, aki Angliát szerette volna lerohanni. A továbbiakban Edvárd koronázásáról olvashatunk, találkozunk Szent Jánossal, az ephesusi hétalvókkal és néhány csodatétellel. A harmadik rész már politikai kérdésekkel foglalkozik: az Edvárd halála utáni utódlási kérdések jelennek meg, valamint Godwin earl halála, ezem kívül említést tesz a saga a stamford bridge-i és a hastingsi csatáról is.
A negyedik, záróakkordként megjelenő rész számol be arról a hagyo-mányról, miszerint sok angolszász 350 hajón elhagyta Angliát, mert nem akarták elfogadni Vilmos király uralmát. Majd hosszú hajóút után a Gibral-táron áthajózva, Mallorcán és Minorcán át Szicílián keresztül a bizánci biro-dalomba megérkezvén elűzik a Konstantinápolyt (Miklagarðr) ostrom alatt tartó pogányokat. Alexios Komnenos császár (1081–1118) (Kirjalax inn mikli) felfogadja őket a testőrgárdájába, de Sigurðr jarl inkább egy várost szeretne maguknak, ahol letelepedhetnek. A császár egy olyan helyet nevez meg, amely korábban a birodalmához tartozott, de pogányok foglalták el. Az an-golszászok ezt meghódítják maguknak, ahol olyan településeket hoznak létre mint York és London.
A magyar történészek fantáziáját is ez a rész ragadta meg a leginkább, miután a szöveg szerint a betelepülő angolszászok nem kívánták elfogadni az ortodoxiát (erre utal a Pálsbók kifejezés is), így Magyarországon kerestek maguknak püspököt (biskup) és papokat (kennimaðr; pl. kennimenn).28
Az Edvárd sagan jól látszik, hogy összeállítója több forrást használt fel munkája megírásakor. Maga is említ különböző forrásokat és megemlíti a 12.
században élt (1206-ban halt meg) izlandi Gissur Hallssont forrásai között. A saga egészét tekintve mintái között szerepel a westminsteri apát Osbert 1138 körül írt Vita beati Eadwardi regis Anglorum-a, egy másik latin munka, amely Ælred, Rievaulx apátjának tollából született 1161–1163 között (Vita sancti
26 AM 663c 4to. Katalog i. m. 76. A papírra írt szöveg címe: Saga ens heilaga Eðvarðar.
27 Leslie Rogers: An Icelandic Life i. m. 250.
28 Þeir villdu ekki hafa Pálzbók, sem gengr í Miklagarðe, ok sóttu biskupa í Úngaría ok aðra kennimenn […] – Saga Játvarðar 1852 i. m. 42.
16
Edwardi regis et confessoris).29 Fontos forrása volt még William of Malmesbury 1125 körül írt Gesta regum Angloruma, amelyet valószínűleg csak áttételesen ismert a Speculum historiale-n keresztül.30
A latin munkák közül a keleti angolok témakörében legfontosabb forrása – amelyre a magyar szakirodalom is mindig felhívja a figyelmet – egyértel-műen az a 13. században, a franciaországi Laonban keletkezett anonim vi-lágkrónika, amelynek címe Chronicon Universale Anonymi Laudunensis. A krónikának csak két kézirata maradt fenn, mindkettő a 13. századra datálha-tó,31 s a kutatók megegyeznek abban, hogy mindkettő egy ma már nem léte-ző eredeti alapszövegre megy vissza, amelyet szintén a 13. században írtak.32
Christine Fell tanulmányában33 összevetette az angolszászok keleti utazá-sát a Laoni Névtelenben és az Edvárd sagaban foglaltakkal.34 A szövegben több helyütt olvashatók párhuzamos mondatok, sőt még a helynevek helyes-írásában is azonosság figyelhető meg, azonban azt is világosan lehet látni, hogy a saga lejegyzője több alkalommal lerövidíti a mondanivalóját vagy éppen bővebb információkkal szolgál olvasója számára.35
A mondanivaló lerövidítésére a saga részéről jó példa a Nova Anglia me-zőgazdasági viszonyainak ábrázolása. Az izlandi szöveg tömören fogalmaz a földek minőségével kapcsolatban, s megállapítja, hogy a legjobb földeket kapták az angolszászok.36 A latin azonban hosszabb leírásban fejti ki a bő termést hozó területet, bő legelőkről, halban gazdag folyókról számol be.37 Feltűnő a hasonlóság abban is, hogy Új-Anglia helyét a Laoni Névtelen és az izlandi saga egyaránt hatnapi hajóútra teszi Konstantinápolytól. A
29 Hitvalló Edvárdot III. Sándor (1159–1181) pápa idején, 1161-ben kanonizálták. A külön-böző életrajzok is a király szentté avatását segítették elő. Osbert már 1139-ben Rómába ment, hogy elérje II. Ince (1130–1143) pápánál Edvárd szentté avatását, amit a pápa akkor még elnapolt. (Frank Barlow: Edward the Confessor. Oxford Online Dictionary of National Biography 2004.
(http://www.oxforddnb.com/view/article/8516 – letöltés ideje: 2012. 12. 17.)
30 Helen Carron: Játvarðar saga. In: Medieval Scandinavia i. m. 340.
31 Az ún. ’Phillips 1880’ Berlinben (Deutsche Staatsbibliothek), a BN Lat. 5011-es számú dokumentum Párizsban (Bibliothèque Nationale) található.
32 Gabriela Andrea Faundez Rojas: „The English Exodus to Ionia”: The Identity of the Anglo-Saxon Varangians in the Service of Alexios Comnenos I. (1081–1118). MA-Thesis, Marymount University. 2012. 8.
33 C. Fell: The Icelandic saga of Edward the Confessor: its version. i. m. 179–196.
34 Tanulmányomban terjedelmi okok miatt nem tárgyalom az utazás időpontját illető kérdéseket.
35 C. Fell: The Icelandic saga of Edward the Confessor: its version. i. m. 182.
36 […] ok er þat hinn bezsti landkostr. – Saga Játvarðar 1852 i. m. 42.
37 […] est autem regio pascuis uberrima […] fontes salubres flumina piscosa”. – K. Ciggaar:
L’Émigration i. m. 322.
17
ség annyi, hogy a Laoni Névtelen ezt Északra helyezi, míg az izlandi szöveg Észak-Keletre.38
Az Angliából elindult angolszászok útjának leírásában szintén felfedez-hetők a párhuzamok a Laoni Névtelen által írt krónika és az izlandi saga között. Viszont ebben az esetben az izlandi szöveg többlet információt tar-talmaz a latinhoz képest. A latin szöveg megemlíti Mallorca és Minorka nevét (Maoricas et Minoricas), de nem részletezi az utazás állomásait, míg az izlandi szöveg igen. Christine Fell azt állítja, hogy itt az izlandi saga szerzője magától kötötte össze a hiányzó állomásokat.39 A saga részletezi, hogy Ang-liából kiindulva eljutnak „Matheus nesig”, ami megfelel a Bretagne-ban talál-ható hegyfoknak (pointe de saint Mathieu).40 Innen jutnak el Galizuland-ba,41 azaz az ibériai Galíciába, onnan pedig a Gibraltáron42 keresztül a Septem nevű erődhöz.43
Érdekes, hogy a Laoni Névtelen az angolszászokat vezető személyt Stanardusnak hívja, míg a saga Sigurðr jarl-nak. Stanardus a latin szöveg sze-rint comes Cladicestrie, ami megfelel az izlandi sagaban megjelenő „Sigurðr jarl af Glocestr”-nek. Az óizlandi „Sigurðr”-nek az óangol Siward felelne meg.
A Stanardus a Stanheardnek felehetne meg, de ilyen nevű nemest nem isme-rünk a 11. századból.44 Egyetlen támpontunk e tekintetben az, hogy Siward-nak hívták Vilmos király két ellenfelét is: Siward of Maldont és Siward Barnt, akik a legendás Hereward45 szövetségesei voltak a normann hódítók-kal szemben. A Stanardus és a Sigurðr esetében biztosat nem mondhatunk, hogy miért e két forma található a két forrásban. Jonathan Shepard feltételezi, hogy Sigurðr Gloucestr nem volt más mint a fent említett Siward Barn, aki a Domesday Book szerint Gloucesterben birtokokkal rendelkezett, és részt vett az 1071-es Vilmos király elleni felkelésben.46 Ha ezt elfogadjuk, akkor ebben az esetben a saga lejegyzőjének máshonnan volt információja az expedíciót veze-tő személyről és nem a Laoni Névtelen szolgált számára forrásként.
38 Distat vero hec Nova Anglia ab urbe regia bis tridua navigatione versus septentrionem […]. – K. Ciggaar: L’Émigration i. m. 323. Az izlandi szöveg ezt írja: landit liggr sex dęgra haf í ætt austrs ok landnorþds frá Miclagarðe […]. – Saga Játvarðar 1852 i. m. 42.
39 C. Fell: The Icelandic saga of Edward the Confessor: its version. i. m. 184.
40 þeir fóro fyrst suþr um sjó, ok síþan vestr fyrer Mattheus nes. – Saga Játvarðar 1852 i. m.
36. A viking kortól az északi kultúrkörben jól ismertek voltak a nyugati partok, hajózási útvonalak.
41 Ok svá út fyrer Galizuland […]. – Saga Játvarðar 1852 i. m. 36.
42 En þaþan fóro þeir til Norfasundz. – Saga Játvarðar 1852 i. m. 36. Az izlandi a Gibraltári szorost Nörvasund-nek, azaz ’szűk szorosnak’ hívja.
43 Ok út yfir sundin til höfuð-borgar þeirrar, er Septem heitir. – Saga Játvarðar 1852 i. m.
36.
44 C. Fell: The Icelandic saga of Edward the Confessor: its version. i. m. 186.
45 C. Fell: The Icelandic saga of Edward the Confessor: its version. i. m. 184. Hereward egy legendás angolszász ellenálló volt, aki a normann hódítók ellen harcolt.
45 C. Fell: The Icelandic saga of Edward the Confessor: its version. i. m. 184. Hereward egy legendás angolszász ellenálló volt, aki a normann hódítók ellen harcolt.