103
Á
RVAIT
ÜNDEA házasságok szerepe a Garaiak hatalmi törekvéseiben
*The function of marriages in the policy of the Garai family
In my thesis for the doctor’s degree I will present the history of the Garai family of the Dorozsma genus. The members of the family were the most influential persons in the medieval Hungarian Kingdom. I don’t investigate only the political career and posses-sions of the paterfamilias’s, but their social connections. The cousinships and the group of the lord-in-waitings are also in the centre of attention. The same as the most the noble families in the Middle Ages, for the Garais the marriages of convenience were instruments of the expansion of the family’s prestige, wealth and political power.
A középkori házassági piac1 résztvevőinek tevékenységét nem a romantikus szerelem eszménye hatotta át. Ahogy Katus László fogalmazott: „A házasság akkoriban nem a két érdekelt fél személyes ügye, hanem az egész családot, nemzetsé-gét sőt az egész hűbéri társadalmat érintő gazdasági és politikai jellegű aktus volt.”2 A tudatos stratégiák mentén kiépített rokoni kapcsolatok kiemelkedő jelen-tőséggel bírtak a középkori főúri családok politikai erejének fokozásában és hatalom-reprezentációs eszköztáruk gazdagításában.3 Ennek okán a Dorozsma nembeli Garai család nádori ágának történetét és politikai sze-repvállalását célzó kutatásaimban kiemelt figyelmet szentelek azoknak a házassági kapcsolatoknak, melyeket a család ötnemzedéknyi történelme során kialakított. Pálosfalvi Tamás egy tanulmányában a magyar középkor-tudomány művelőit óva intette attól, hogy túlértékeljék az arisztokrácia családi kapcsolatrendszerének jelentőségét a politikai döntések meghozata-lában, hiszen a rokonként számításba jöhető főúri családok meglehetősen korlátozott száma miatt, szinte az egész társadalmi csoportot behálózták az efféle összeköttetések.4 Annak ellenére, hogy belátható, hogy egy-egy nem-zetség különböző ágai eltérő politikai irányvonalat követhettek, nem
* A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia prog-ram” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.
1 A házassági piac fogalmáról Péter Katalin: Házasság a régi Magyarországon. 16–17. szá-zad. Bp. 2008. 41–48.
2 Katus László: Várúrnők és apácák. Nemesasszonyok a középkorban. In: Uő: Ecclesia semper reformanda et renovanda. Pécs 2007. 313.
3 Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp. 1970. 78.
4 Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440–1444). Századok 137. (2003) 898.
104
lom haszontalannak áttekinteni, hogy mely családok köréből és vajon mi-lyen körülmények között építették ki rokoni kapcsolataikat a Garaiak. Amel-lett, hogy a család történetéből kiragadott epizódok segítségével példázha-tóak a középkori házasságok jellegzetességei, a kutatás során előkerülő ada-tok több ponton kiegészítik a család genealógiájáról való ismereteinket.
Nem bővelkedünk a Garaiak házasságpolitikájára vonatkozó kútfőkben, mégis szerencsésnek mondható az a körülmény, hogy a fennmaradt okleve-lek segítségével, az eddigi vizsgálatok során a nádori ág leszármazási táblá-ján elhelyezhető 23 személy közül 17 főnek összesen 19 házassága adatolha-tó, és az esetek többségében a házastársak származása is ismert. A rendelke-zésre álló források igen szerteágazóak, és csak közvetve szolgálnak adalék-kal a bennük szereplő személyek családi állapotára vonatkozóan, így közlé-seik kiegészíthetők a narratív és régészeti források által közölt adatokkal.
Kétségtelen, hogy az utóbbiak felhasználásával rekonstruálható „családpoli-tika-történet” is erősen töredékes és hipotetikus, de időszerű újra összefog-lalni a rendelkezésre álló ismereteket. A Garai család történetét átfogóan bemutató Wertner Mór (1897), a munkájára támaszkodó Karácsonyi János (1900), Fügedi Erik (1970) és a középkori nemzetségek leszármazási tábláit közreadó Engel Pál (2001) az ismert dokumentumok jelentős részét felhasz-nálta, de akadnak olyan források is, amelyek ebben a kontextusban koráb-ban nem kerültek kiaknázásra.
A Garai család nádori ágának leszármazása
A Dorozsma nembeli Garai család őseit, János comest és István, hercegi kardhordót, abból az 1269-es adománylevélből ismerjük, amellyel IV. Béla király fia, Béla szlavón herceg hűséges szolgálatukért nekik adományozta a későbbi névadó birtokot, a Valkó megyei Garát.5 István András nevű fia lett a nádori ág alapítója. Ő méltóságot nem viselt, egyedül birtoktörténeti do-kumentumokból ismerjük nevét.6 Miklós és Pál fia közül utóbbi vélhetően fiatalon elhunyt.7 Miklós volt az, aki elsőként viselt országos méltóságot a nemzetség ezen ágából, 1359-ben már macsói bánként működött, pályája csúcsán I. Lajos királytól elnyerte a nádorságot. Miklósnak két fiáról (Miklós, János) és négy leányáról (Margit,8 Erzsébet, Dorottya, Ilona) van tudomá-sunk. Ifjabb Miklósnak, aki szintén macsói bánként és nádorként szerzett múlhatatlan érdemeket, két feleségétől három fia (Miklós, László és János) és
5 Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I–IX. Ed. Georgius Fejér. Budae 1828–1844. (a továbbiakban Fejér) VII/3. 64.
6 Anjou-kori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I–VI. Szerk.
Nagy Iván. Bp. 1878–1891. (továbbiakban: Anjou) I. 450., 574–576., II. 479–482.
7 Engel Pál: Középkori magyar genealógia. In: Uő: Magyar középkori adattár. Bp. 2001.
(CD–ROM) (továbbiakban Engel P.: Genealógia) Dorozsma nem 4. tábla: Garai (nádori ág).
8 Korábbi leszármazási táblák nem szerepeltetik idősebb Garai Miklós leányainak sorában.
Vö. Budapest történetének okleveles emlékei. Szerk. Kumorovitz L. Bernát. Bp. 1987.
(továbbiakban BTOE) III. 1–2.
105
összesen három lánya (Katalin, Dorottya, Borbála) ismert. János ozorai vaj-da, temesi ispán két fiáról (István és László9) és három lányáról (Katalin, Hedvig és Dorottya10) maradtak fenn adatok, azonban mindannyian fiatalon és gyermektelenül szálltak sírba. Legifjabb Miklós után egyetlen leány (Kata-lin), míg testvére, László után egy fiú (Jób) és egy leány (Anna) maradt.
Minthogy Jób házassága gyermektelen volt, vele a család 1481-ben fiágon kihalt. A família jobban ismert harmadik és negyedik generációjában látha-tóan többségben voltak a leánygyermekek, ezért kiházasításukat legalább akkora körültekintéssel készítették elő a családfők, mint akár saját, akár fiaik nősülését. A nemzedékről-nemzedékre két felnőtt kort megért fiúörökös csak igen esetlegesen biztosította a család fennmaradását.11 Ez lehetett az egyik meghatározó oka annak, hogy a Dorozsma nembeli Garai család báni ágával12 ellentétben a nádori ág, továbbélésének érdekében, egyik fiút sem engedte egyházi pályára lépni.
A családfők párválasztása
A nádorinak nevezett ág alapítójának, Andrásnak Garai Pál macsói bán, ké-sőbbi királynéi tárnokmester és udvarbíró testvéreként a tudatos uradalom-építés megkezdésével párhuzamosan előnyös házasság megkötésére is alkal-ma nyílt: Pécz nembeli Nevnai László egy ismeretlen nevű leányával lépett frigyre. A család kiválasztásában vélhetően szerepe volt annak, hogy birtokai a Garaiakhoz hasonlóan elsősorban Valkó és Pozsega megyében feküdtek.13 Szerencsés hozadéka volt a házasságnak, hogy Garai András sógorságba ke-rült Treutel Miklóssal,14 valamint rokonaivá váltak a szintén déli megyékben birtokos Kórógyiak, hiszen Nevnai László felesége, Jolánta az említett famíliá-ból származott.15 András 1340-re elárvult fiai, Miklós és Pál éppen nagyanyjuk adománya nyomán jutottak első Baranya megyei birtokaikhoz.16
9 Korábbi leszármazási táblák nem szerepeltetik Garai János fiaként. Vö. Magyar Nemzeti Levéltár, Mohács Előtti Gyűjtemény, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 106324.
10 A korábban publikált leszármazási táblák nem szerepeltetik Garai János leányaként. Vö.
Thallóczy Lajos: Bosnyák és szerb élet- és nemzedékrajzi tanulmányok. Első közlemény.
Turul 25. (1907:1–2.) 23.
11 Fügedi E.: A 15. századi i. m. 80.
12 A báni ág 14. század első felében jelentős egyházi és világi tisztségeket viselt tagjaira l.
Árvai Tünde: A „sohasem volt” szepesi prépost. Garai János veszprémi püspök pályafutá-sa. In: Köztes Európa” vonzásában. Ünnepi tanulmányok Font Márta tiszteletére. Szerk.
Bagi Dániel, Fedeles Tamás, Kiss Gergely. Pécs 2012. 33–44.
13 Engel Pál: Magyarország a középkor végén. Digitális térkép és adatbázis. Bp. é. n.
14 Temesi (1318–1323), nyitrai (1321–1323) és pozsonyi (1323–1349) ispán. Engel P.:
Archontológia i. m.; Engel P.: Genealógia i. m., Treutel-rokonság 1. tábla Treutel (nevnai).
15 Engel P.: Genealógia Péc nem 1. tábla: zalai ág.
16 Malomszeg és Korpona (Villámteleke): Anjou IV. 21–22. Szintén Baranyában a Dráva mentén feküdt Ebres és Salamonszigete település, amelynek révjogát 1352-ben erősítették meg: Anjou V. 599.
106
Az 1386. június 25-én, Gara közelében a királynékat védelmezve életét vesztő Garai Miklós nádor feleségének kilétéről és házasságuk eredetéről sajnos hallgatnak a kútfők, de az elbeszélő források nagy figyelmet szentel-nek az özvegy Zsigmond „siklósi fogságból” való kiszabadulásában játszott szerepének. Nem megállapítható, hogy az erőskezű, logikusan érvelő nőként ábrázolt asszonynak vajon tényleg tulajdoníthatunk-e akkora befolyást, hogy képes volt fiai politikai döntésének irányt adni. A Thuróczy és Bonfini híradása azonban megerősíti a tényt,17 hogy az oklevél által 1403-ban18 utoljá-ra említett özvegy valóban életben volt 1401-ben és a család siklósi reziden-ciájának várúrnői teendőit látta el. Alakjában az egyházi előírásokhoz igazo-dó, az újraházasodást elutasító özvegyek életmodellje elevenedik meg.19
Idősebb Miklós még macsói bánként gondoskodott azonos nevű fia szá-mára menyasszonyról, amikor őt „a szomszédos szuverén, Lázár szerb fejedelem leányával jegyezte el.”20 Az észak-szerbiai területet uralma alatt tartó Lázár kenéz oldalán a Brankovicsok ellen vívott hadjárat lehetett az első, amelyben idősebb Garai Miklós rátermettségéről bizonyságot tehetett (1359). Ifjabb Garai Miklós és Lazarevics Teodóra/Ilona házasságát nem tehetjük erre a meglehetősen korai időpontra.21 Engel Pál becslése szerint Garai Miklós apja 1386-ban bekövetkezett halálakor mindössze 19–20 éves lehetett,22 tehát ha kötöttek is a családfők a hadjárat végén megállapodást, az csak születendő vagy éppen világra jött gyermekeikre vonatkozhatott. Belitzky János amel-lett foglalt állást, hogy az idősebb Garai 1375-ös nádori kinevezéséhez a ha-vasalföldi hadjáratban játszott szerepén túl, Lázárral kötött házassági kap-csolatai is nagyban hozzájárultak, tehát ő a frigyet a jelzett időpont elé he-lyezte.23 Akár az 1350-es évek végére, akár az 1360-as évek közepére tesszük Miklós születését, valószínűsíthetjük, hogy házasságkötésére nem sokkal a kánonjogi előírásokban megszabott 14 éves kor betöltését követően kerülhe-tett sor, valamikor 1386 előtt.24 A Garai-fivérek 1408-as adománylevelének narrációjából megtudjuk, hogy 1389-ben nagy szerep jutott ifjabb Miklósnak abban, hogy apósát (socerum suum) rábírja a magyar fennhatóság
17 Thuróczy János: A magyarok krónikája. Bp. 2001. 246; Antonio Bonfini: A magyar történe-lem tizedei. Bp. 1995. 526–528.
18 Monumenta Vaticana Historiam Regni Hungariae Illustrantia. Series I. Tom. I–IV. Bp.
1885–1891. I/4. 497.
19 Katus L.: Várúrnők i. m. 316.
20 Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp. 1984. 12.
21 Vö. Kristó Gyula: Anjou-kor In: Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyaror-szág története 1301–1526. Bp. 1998. 85.
22 Engel Pál: Zsigmond bárói: Rövid életrajzok: Garai (II.) Miklós nádor (†1433) In: Művé-szet Zsigmond király korában 1387–1437 I. Tanulmányok. Szerk. Beke László et al. Bp.
1987. 416.
23 Belitzky János: Sopron vármegye története I. Bp. 1938. 796.
24 Mályusz E.: Zsigmond i. m. 12.
107
re.25 Az első feleség azonban valamikor 1401 előtt életét vesztette. Nászukból két gyermek, Miklós és Katalin született.
Garai Miklós fiatalon kötött házassága és feleségének korai elvesztése le-hetőséget biztosított arra, hogy új társát maga szemelje ki. Zsigmond király-lyal és Cillei Hermannal26 Siklóson kötött egyezményének hozadékaként eljegyezte a gróf idősebb, Anna nevű leányát, míg a fiatalabb Borbála kezét a király nyerte el. 1402-ben Borbála mindössze 10 esztendős volt, ezért Zsig-monddal csak 1405-ben keltek egybe.27 A nádor házasságkötésének pontos dátuma ismeretlen, annyi bizonyos, hogy 1408. július 12-e elé tehető.28 Ebből a frigyből született László, János, Dorottya és Borbála. Cillei Anna évekkel túlélte 1433-ban elhunyt hitvesét, élete 1439. szeptember 5. és 1440. január 9.
között érhetett véget.29
Ifjabb Garai Miklós nádornak különösen élete utolsó éveiben, okozott sok fejtörést első házasságából született fiával, Miklóssal támadt konfliktusa.
1431-ben Nürnbergből maga Zsigmond király fordult levélben Lévai Cseh Péter macsói bánhoz, akinek Margit leányával legifjabb Miklós, április 24-én készült házasságot kötni, hogy tisztségét elveszíti, amennyiben nem akadá-lyozza meg a frigy létrejöttét.30 A levélből kiderül, hogy apa és fia korábban Tatán kötöttek egy megegyezést váraik és birtokaik megosztásáról, de a szerződésben foglaltakat megszegve sajátított ki a fiú bizonyos erősségeket.
1432-ben Miklós újra birtokosztályra kényszerítette fiait31 és a tilalom ellené-re, valamikor a Lévai Cseh Margittal tervezett házasság is megköttetett. A Lévai Csehek Hont, Bars, Nógrád és Vas megyei birtoktesteiken kívül, jelen-tős uradalmakkal rendelkeztek Bodrog, Pozsega és Valkó megyében is, hi-szen a macsói bán feleségének köszönhetően nagy arányban részesült a Treutel-vagyonból.32 Miklós röviddel házasságkötésük után elhunyt.33
25 Fejér X/4. 665., Wertner M.: A Garaiak i. m. 924.
26 Ekkorra már több vár birtokosa Varasd (Belec, Trakostyán, Varasd. Vinica) és Zágráb (Szamobor) megyében. 1406 és 1408 között dalmát-horvát és szlavón bán. Engel P.:
Archontológia i. m. V. Várnagyok és várbirtokosok.
27 Baranyai Béla: Zsigmond király ú.n. Sárkány-rendje. Adalék a magyar trónöröklési kérdés történetéhez. Századok 60. (1926) 568–569. Nem tartom kizártnak, hogy a valami-vel idősebb, de talán a 12 éves kort már elért Anna esetében is vártak néhány évet, hogy kettős esküvőre kerülhessen sor.
28 Fejér X/4. 676.
29 DL 13 436, 13 519.
30 Hazai Oklevéltár 1234–1536. Szerk. Nagy Imre, Deák Farkas, Nagy Gyula. Bp. 1879. 390–
393.
31 Hazai Okmánytár. Codex diplomaticus patrius I–VIII. Szerk. Nagy Imre, Páur Iván, Ráth Károly, Véghely Dezső. Győr–Bp. 1865–1891. (a továbbiakban: Hazai Okmánytár) VII. 452–454.
32 Második felesége Treutel Katalin volt. Engel P.: Genealógia i. m., Lévai 1. tábla. Birto-kokra Engel P.: Magyarország i. m.
33 1435. június 4. és 1436. június 8. között hunyt el. DL 33 941.
108
len, Katalin nevű leányukról van tudomásunk.34 Az özvegy nem sokkal ké-sőbb Tallóci Matkó dalmát-horvát és szlavón bán felesége lett.
Ifjabb Garai Miklós nádor öccse, János az érettebb korban nősülő főurak csoportjába tartozott. Amikor Hedvig, mazóviai hercegnővel kötött frigyé-nek eredetét kutatjuk a közvetítőket a közeli családtagok valamelyikében kell keresnünk. Házasságuk hozzávetőleges időpontjáról egy perhalasztó levél tudósít, amelyből megtudjuk, hogy 1410. január 3-án Borbála királyné kísérőjével együtt Eperjesen tartózkodott és Garai János menyegzőjére tar-tott.35 Ebben az időben Zsigmond külpolitikájának homlokterében a lengyel kérdés állt, az ország Német Lovagrenddel való konfliktusa miatt. A magyar király diplomatái között pedig ott találjuk Garai Miklóst és Cillei Hermannt is.36 Mazóvia hercegeként természetesen aktív részese volt a tárgyalásoknak Hedvig apja, az a IV. Ziemovit is, aki Nagy Lajos halálát követően kísérletet tett Lengyelország trónjának megszerzésére. A herceg 1386-tól hűséges szö-vetségese volt Nagy Lajos lányának, Hedvignek és Jagelló Ulászlónak. A herceg és Ulászló nővérének, Litvániai Alexandrának házasságkötése csak tovább erősítette szövetségüket. Nászukból öt fiú és hét leány született.37 Arra törekedtek, hogy a leányok európai hercegekkel vagy főurakkal kelje-nek egybe, így nyerhette el Garai János Hedvig kezét. Jagelló Ulászló újranő-sülésekor (1401) Cillei Hermann unokahúgát, Annát vette feleségül,38 így Zsigmonddal és a Garaiakkal is rokonságba került.39 Az 1410 tavaszáig aktí-van folyó diplomáciai küzdelmek alatt a családfőknek alkalmuk adódhatott tárgyalásokba bocsátkozni Hedvig és János frigyének érdekében is.
A középkori viszonyokra kiemelten jellemző, hogy a boldog házasélet rejtőzködő, míg a boldogtalan beszédes, hiszen a problémákat rokonok és szomszédok tárgyalják, sőt olykor egy-egy konfliktus bírósági üggyé fajul.40 Ezt a megállapítást kiválóan példázza János és Hedvig házassága. Évekkel a férj halála után, 1435-ben Garai atyafiak és birtokszomszédok adták Zsigmond király tudtára, hogy Hedvig még János életében vérfertőző kapcsolatot létesí-tett annak unokaöccsével, Salgai Miklóssal, aki nagybátyja birtokán nyert me-nedéket, miután pénzhamisítási ügyei miatt szinte földönfutóvá vált.41 Hed-viggel szemben az a vád is megfogalmazódott, hogy megmérgezte férjét, hogy
34 DL 13 436.; Engel P.: Genealógia i. m., Dorozsma nem 4. tábla: Garai (nádori ág).
35 A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Szerk. Nagy Imre, Nagy Iván, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál, Véghely Dezső. I–XII. Pest–Bp. 1871–1931. VI.
38–39., Wertner M.: A Garaiak i. m. 918.
36 Pósán László: Zsigmond király és a Német Lovagrend. Hadtörténelmi Közlemények 111.
(1998) 641.
37 Kazimierz Jasiński: Rodowód Piastów mazowieckich. Poznań–Wrocław 1998. 87–89.
38 Engel P.: Genealógia i. m. Cillei tábla.
39 Pósán L.: Zsigmond i. m. 639.
40 Erdélyi Gabriella: „Nem szerelemből, hanem földi javak végett.” Házasságok kétféle modellje a késő középkorban. Rubicon 19. (2008/5.) 66–69.
41 Engel Pál: Salgai Miklós. Levéltári Közlemények 63. (1992) 18.
109
haragjának következményeit elkerülhesse.42 Miklós velencei száműzetésében fejezte be életét. Talán éppen Hedvigtől kapta azokat a szerelmesleveleket, melyeket végrendeletében említ.43 Hedvig birtokait elkobozták és unokaöccsé-re, őt pedig Garai Lászlóra bízták, hogy egyik várában őrizze.44
Az említett mazóviai herceg, IV. Ziemovit Eufémia nevű leányát I.
Boleszláv tescheni herceg vette el. Alexandra nevű leányuk ment nőül Garai Miklós Cillei Annától született fiához, Garai Lászlóhoz. A hercegnők a Ma-gyar Királyságban is megtarthatták címüket. A Garaiak királyokat utánzó, dinasztiaépítést célzó magatartása kiemelte őket a többi arisztokrata család sorából.45 Mivel ezek a házasságok is számos birtokjogi vonatkozással bírtak, a magyar uralkodó számára nem lehetett érdektelen, hogy mely országok, mely főurai jutnak például leánynegyed vagy jegyajándék formájában a Magyar Királyság területén fekvő ingatlan birtokába. Valószínűsíthetjük, hogy királyi engedélyhez szükségeltetett a házasságok megkötéséhez.46
Amikor Garai László meghalt, Jób nevű fia még kiskorú volt. Az 1440-es évek első felében köthette Váradon Garai László és Újlaki Miklós azt a köl-csönös örökösödési szerződést, amelyben megállapodtak arról, hogy ameny-nyiben törvényes fiúörökösük nem születik, halálukat követően a másik fél örökli a megnevezett várakat, kastélyokat, erősségeket.47 Feltételezhető, hogy éppen Jób születése okán vesztette aktualitását László részéről a szerződés, így Újlaki Miklós Cillei Ulrikkal és Frigyessel lépett 1445-ben, Bécsben ha-sonló kondíciók mellett szerződésre.48 Mindkét szerződés meglétéről az előb-bi érvénytelenítéséről és az utóbelőb-bi megerősítéséről szóló 1476-os oklevél tudó-sít, amely ugyan Garai Jóbról és Újlaki Fruzsináról is említést tesz, mégsem közli, hogy házastársak lennének. Egy az Újlaki Miklós 1475-ös római zarán-doklata alkalmával kelt kérvény azonban beszámol a kapcsolatról, ebben a
42 Hazai Okmánytár VII. 456.
43 Engel P.: Salgai i. m. 24.
44 Koppány Tibor elképzelhetőnek tartja, hogy Csesznek volt ez vár. Egy ott talált kapu-szemöldök kőről az ítélet után lefaragták a hercegnő címerét. Koppány Tibor: Csesznek vára. Bp. 1962. 17–18. A hercegnő utolsó éveire vonatkozóan Wertner Mór átvette Budai Ferenc lexikonjának közléseit, amelyek okleveles adatokkal nem igazolhatóak. Garai János özvegyét börtönben sínylődőként és a Margit nevet viselőként tünteti fel a szócikk. Nem kizárt, hogy Hedvig bűneit megbánva, szerzetbe lépve, ott felvett névvel fejezte be életét.
Wertner M.: A Garaiak i. m. 919. A kettős névhasználat jelenségére l. Horváth Richárd:
Bigámista volt-e Himfi Benedek bolgár bán? (Adalékok a Döbrentei Himfiek családi törté-netéhez) Turul 83. (2010) 116–118.
45 Fügedi E.: A 15. századi i. m. 85.
46 A kérdés tisztázó források még nem kerültek feltárásra. Ezúton köszönöm Zsoldos Attilának és C. Tóth Norbertnek, hogy ráirányították figyelmemet a problémára.
47 Ezt a megállapodást László és Mátyás király is megerősítette, de 1476-ban végleg érvé-nyét vesztette. Teleki XI. 578.
48 1445. október 15. Österreichisches Staatsarchiv, Haus- Hof- und Staatsarchiv, Familienarchiv Erdődy, Urkunden 11 079. alapján Fedeles Tamás: Az utolsó középkori magyar herceg. Újlaki Lőrinc élete. Kézirat. Pécs, 2011. Ezúton is köszönöm a szerzőnek a forrás ismeretét és a kézirat rendelkezésemre bocsátását.
110
boszniai király veje és leánya számára is szabad gyóntatóválasztási engedély iránt folyamodott.49 A rövid frigyből született gyermekről nem szólnak forrá-sok. Fruzsina nem ment újra férjhez. 1490 és 1496 között Katalin nővérével együtt lett alapítója az atyinai obszerváns ferences rendi kolostornak.50
A családfők politikai hatalmának erősödésével párhuzamosan egyre elő-kelőbb frigyek kötésére nyílt alkalmuk. Néhány évtized alatt a magyar ural-kodót, a Cillei és görzi grófokat, a szerb fejedelmet és több lengyel herceget tudhattak rokonaik között, ezáltal részesei lettek egy a térség legelőkelőbb udvarait behálózó kapcsolatrendszernek.
„Garai-hajadonok” a házassági piacon Idősebb Garai Miklós leányai
Az 1401-es eseményeket tárgyaló krónikarészletek a siklósi vár lakóiként
Az 1401-es eseményeket tárgyaló krónikarészletek a siklósi vár lakóiként