fl MflJOM-DEV,
161 Előszólít egy etesmrt-szellemet és ráülteti a
legényt.
— A rra nagyon vigyázz, — mondja a legény
nek — hogy míg a dzsinn hátán vagy, el ne mondd valahogy a beszmelét (imádságot), mert rögtön le
ejt a hátáról.
Repül a dzsinn a legénnyel, és amint felérnek az ég legelső' rétegjéhez, egy emberformájú szellem állja el az útjokat és karddal a. kezében úgy kiált rá a legényre :
— Mondd el a beszmelét, különben tüstént le
vágom a fejed.
Megijed a legény a nagy kardtól és amint félel
mében rákezd a beszmelé re, ledobja a dzsinn a hátáról. Zuhan a legény, zuhan, és egy hegy tetején
terül el a teste. Napokig hevert ott eszméletlenül.
Meghallotta a dzsinn-sehzáde, hogy mi történt a legénnyel. Siet fel a hegyre, élesztgeti a legényt, aztán ráülteti a lovára és — nyisd ki a szemed, hunyd be a szemed — egy forráshoz ér el vele. A zt mondja ott a legénynek :
— íme közelébe jutottunk annak a majom
nak. Rézhegy veszi körül a palotáját, csak a forrá
son át juthatni el hozzá. Ha nem félsz és ha bele mersz ugrani ebbe a forrásba, ott kerülsz megint elő a palota belsejében. Ott megtalálod a feleséged és kettesben jösztök ide vissza.
Behunyja a legény a szemét és — egy életem egy halálom — beleugrik a forrásba, annak is a kel
lős közepébe. Amint kinyitja megint a szemét, ott a nagy palota körülötte, a közepében megint egy forrás, abból kúszik elő a legény. Benyit a palotába,
hát csak halomszámra a sok arany meg a gyémánt.
Dr. Kimos : Adakúle mesekertje. 11
Iö2
Sorra járja a sok szobát és amint benyit az utol
sóba, egy aranytrónust pillant meg benne. E gy világszép leányzó ült rajta, megnézi, hát nem az ő felesége ? A biz az volt. örül egymásnak a két lélek, ki se fogynak az ölelésekből.
— Most pedig — mondja a lány — menekül
jünk, mert ha megjön a majom, vége az életednek, de meg az enyémnek is. Talizmánja van a majom
szellemnek, abban van az ő nagy ereje. Ha meg
kaparinthatjuk ezt a talizmánt, akkor vége a hatal
mának és a dzsinnek is a mi szavunkra fognak hall
gatni.
E gy madárka üldögélt ott egy ai*anyoszlopon, az volt a majom talizmánja. A ki megfogja azt a madarat, egy-két tollát kitépi és meggyujtja, legott előtte teremnek a dzsinnek és minden kívánságát teljesítik. Felkapaszkodik a legény az oszlopra és leveszi róla a madarat. Kitépi egy-két tollát és alighogy elégeti, akár a hangyák, úgy gyülekez
nek eléje a dzsinnek.
— M it parancsolsz, gazdánk 1 — kérdezik a legénytől.
— Kerítsétek elő azt a majom-szörnyeteget, kötözzétek meg és úgy hozzátok ide.
Eltűnnek a parancsszóra a dzsinnek és kis
vártatra már hozzák is az összekötözött majmot.
Meglátja a majom a volt gazdáját és könyörgésre fogja a dolgot. Nem kegyelmez a legény, hanem becsukatja egy szobába és őrt állat az ajtaja elé, hogy meg ne szökhessék egykönnyen.
Azután odamegy a lánnyal a forráshoz, bele- ugranak és kint kerülnek elő a másik nagy forrás
közepéből. A dzsinn-királyfi már várta őket a
víz-163 nél. Amint megpillantotta őket, ráülteti a lovára és
— hunyjátok be a szemeteket, nyissátok ki a szeme
teket — ott vannak a lány szüleinél, a kereskedő palotájában.
Megörül az apja a lányának és elbeszélteti a legénnyel, hogy mi minden történt velők. Előveszik aztán a madarat, két tollát elégetik és nyomban ott a sok dzsinn.
— M it parancsolsz, gazdánk ? — kérdik a le
génytől.
— Menjetek a majom palotájába — szól a parancs — és ami arany meg gyémánt meg drága
kő, azt mind hozzátok ide.
Elszélednek a dzsinnek és már jönnek is a te
mérdek arannyal meg egyéb drágaságokkal. Meg
töltik vele a szobákat és negyven napi, negyven éji lakodalom, örökkétig dínom-dánom.
V\
11
M URÁD SÁH.
Még a régi világban volt, volt egy padiadnak egy leánya. Ügy szerette az apja ezt a leányát, hogy ki se engedte a házából és egy olyan kristály
kioszkban őrizte, hogy negyvenszeresek voltak a falai. T i zenhárom- tizennégy éves lehetett már a ss'tdfdn-kisasszony. A zt mondja egy nap a dadá
jának (nevelő dajkájának) :
— Dadi lelkem, nagyon meguntam már ezt az én kioszkomat, tán mennénk egy kicsit a kertbe,
jó l esnék egy kis sétálás.
— Nem bánom, — feleli a — csak apád meg ne tudja valahogy.
— Honnan tudná meg ? — feleli a leányka.
Azzal kilopózkodnak a házukból, lemennek a kertbe és egy szökőkút volt a közepében, a mellé ülnek le.
Amint ott üldögélnek, egyszerre csak p r r ...
negyven galamb szálldos a levegőben, le a szökő
kút kávájára. Mind beszáll a medencébe és meg
mosakszik benne, csak a negyvenedik nem. Ránéz a leány arra a galambra és rajta felejtette a szemét meg a szívét.
— Dadikám, — kiált fel a leány — jaj de szép szemei vannak a galambnak, de meg szeret
ném fogni.
— Könnyen megfoghatod — mondja a dadi.
— Dobd feléje a kösöntyűdet és ha megragadja a galamb, megfogjuk.
Lerántja a leány a kösöntyűjét és ahogy dobja a madár felé, megragadja a galamb és mind a negy
venen elrepülnek. N yitva marad a leány szája és elpity eredik.
— Ne sírj, leánykám, — vigasztalja a daái
— ha ma nem, holnap majd csak megfogjuk vala
hogy.
Megvigasztalódik a leányka.
Visszatérnek a szerájba, lefekiisznek és egész éjjel csak az a madár motoszkált a leányka fejé
ben. A lig várja a reggelt, hogy felkelhessen és ismét lemehessen a kertbe. Másnap már ott ültek megint a szökőkút mellett. K is idővártatra ihol a negyven galamb ismét, lubickolgatnak a medencé
ben, csak a negyvenedik nem száll be a vízbe.
— Dadikám, — kiáltja a leányka — megint itt van a galambocskám, ja j csak megfoghatnám.
A zt mondja neki a dadi :
— A fejkötőd nehezebb, ezúttal azt dobd oda neki. Nem bírja majd felemelni és akkor megfog
hatjuk.
Veszi a leány a fejkötőjét és odadobja a ma
dárnak. Megragadja a galamb és prrr ... eirepiil, a többi harminckilenc utána. Ájultan esett le a lány
a földre. Felemeli a dadija és karjai közt íelviszi a szerájba, lefekteti. Annyira a szívére vette a ga
lambját, hogy belebetegedett, jártányi ereje se maradt szegénynek.
Megtudja a pctdisa, hogy nagybeteg a lánya.
H ivatja az orvosokat, ráolvasókat, egyike se segít
het a baján. Azt mondják neki, hogy csak a lánya
166
tudja a baját, kérdezze meg tőle. Oda megy a disa a lányához és tudakolja tőle a baját. A zt mondja a szultán-lány:
— Padisa apám, ha egy (fürdő-házat) csináltatsz nekem és mindenki megfüröd- hetik benne, ha annak a hamumnak én leszek a gondozója, akkor talán elmulatok rajta és meg
gyógyulok.
Hivatja a padisa az építőmestereit és elkészít
teti velők a hamamot. Ingyen fiirödhetik meg benne mindenki, csakhogy épp a gondozóhoz kell elmenniök. A zt kell nekik elmondani, hogy mi minden történt velők.
— Hátha megtudom, — gondolta magában a sswZfáw-kisasszony — hogy látta-e valaki azokat a galambokat.
E gy pásztorasszony lakott volt abban a vá
rosban. E gy reggel, mint rendesen, kimegy a fiá
val a rétre, hogy legeltesse a juhait. Letelepesznek egy forrás mellé és úgy őrzik a juhokat. A zt mondja az asszony a fiának :
— Fáradt vagyok, hadd hajtom a fejemet a térdedre.
Azzal leheveredik a földre, a fejét a fia tői
dére hajtja és édesdeden elalszik. Egyszerre csak mit látnak a szemei ! K ét vizeskorsó gurul a for
ráshoz, megtelnek vízzel és azután megint el
gurulnak. Nagyot nyílnak a fiú szemei és egyet gondol. Kihúzza a térdét az anyja feje alól, he
lyébe egy követ tesz oda és utána a két korsónak.
E gy portához gurul a két korsó, a porta kinyílik, begurul rajta a két korsó, nyomában a fiú és látja,
167