Nagyságos Férfiak! A magyar születésű tekintetes és nagyságos úrnak gyarmati Balassi Bálint bárónak apollói lanton elzengett kü-lönféle énekei, melyekkel a Múzsák nyájas karát ö annyira ékesíti, hogy az ö magyar nádsipja és pásztorsípja a zengés csodálatos édes-ségével és a hangok elmés harmóniájával a többit, aki csak van, vala-mennyit messze túlhaladva, séSt az ö irígységüktől kísértetve, a te-kintély és dicsőség magas helyét foglalják el.
Műve sarkpontjául Júliát tette meg, kinek szépségétől, erkölcsei-nek édességétéSI és elméjéerkölcsei-nek nagy díszétől megejtve, hozzá a rá-beszélés különféle fajtáival szerelme viszonzásáért könyörög, hol ké-réseket, hol fenyegetéseket, dicséreteket, hízelgéseket, hol meg pél-dákat szapora és éles elmével mindenütt előhozva, úgy, hogy sem Catullus Lesbiája, sem Tibullus Neaerája, sem Propertius Cinthi-ája, sem magának Petrarcának LaurCinthi-ája, Scaliger TaumantiCinthi-ája, sem Vezelius tiszta lelkű Candidája, sem magának Secundusnak Juliája sem a szerelemnek díszesebb és csinosabb édességeit, sem tüZesebb lángjait nem szedhették.
A magyar nemzetbeli főrendő személyek és írás éretlen ajándékjá-val ékeskedő barátimnak közbevettetett szószólásommal tudósítom
ezekről közönségesen az egész magyarságnak minden rendit is.
Hogy ez elmúlt s haladott fölső seculumot Krisztus Urunk szüle-tésének ezernégyszáz elmúlt esztendők után az teljes ötödik század
esztendőnek fordulatját, minden mesterségnek és tudományoknak kellemetesen elöl való haladással, ékesen való virágoztatással s
gyö-nyörűségesen való gyüm.ölcseztetéssel is megékesített lött légyen csudálatos kegyességébül [meg] az Úristen, aki csak rövideden való okoskodó itiletibül vagy elmélkedésébül kelletiképpen nem értheti, nem állítom, hogy bévséges elmélkedésével rövideden is érthesse az, s hogy az külső kézi mesterséges sok munkáknak különb-különb új találmányó ékes formáirul itt bár semmit ne szóljonk neki is, és az régi idéSkbeli munkákkal azokat pályára ne vegyük is, az elmeéli fréstud6 mesterségekben is elég álmélkodó ajándékát tapasztalhat-juk az Úristennek, mellyel ezt ez időt igéjének tökéletes értelemre
való juttatásával, Szent Fiának igaz ismeretire való igazításával, aka-ratjának homály nélkül való kinyilatkoztatásával felruházás ékesíté, és minden rozsdáját, mohát, dohát, porát és penyészét, sűrö pókhá-lóját is elvonyogatván és tisztitván, az mennyei bölcsesség fényének, az emberi zsírhoz ragaszkodott setét, bizonytalan és tévelygő véle-kedeteknek s balgatag értelmeknek mértéklésével mennyei lámpása világa által az bizonyos dolgok látására és forgatására nyitá az elmék-nek is fel szemeket megvídámítván, s gyengítvén ostobasággal go-rombult temérdekségét, kiből követközött, hogy nemcsak a deáki nyelvnek álla természeti és keleti szerint való tudománya és álla-patja helyére, de kinek-kinek (az tudományoknak kiáradásábul) hon-jabeli nyelve szólással is úgy ékesedék meg, hogy távol való hertelen tekintéssel is az tudomány szép kamokáinak felemelt virági veresen láttathatnak az tudós szemektül rajta.
Dicsértessék az Istennek neve, ebben való szép ajándékátul az magyari nyelvnek sem lött csalatkoztatása és fogyatkoztatása. Ha ki csak ezeket az jó emlékezetö néhai nagyságos gyarmati Balassa Bá-lint uram (tőlem egybeszedegetett s renddel helyheztetett) tudomá-nyos elméjébül irt tudós énekit ítilettel megolvassa és kelletiképpen való rostálással hányja is meg minden részeiben őket, nem tagad-hatni, hogy mint az sas az több apró madarak előtt, úgy ő minden magyar elméjek előtt az magyari nyelvnek dicsősége fondamento-mába való állásával felette előhaladott, s célt tött az pályafutásra ez-ben az pályafutásban való serénykedőknek fel. Nemde az oroszlány-nak is körmét az közönséges példabeszéd szerint nem hagyta-e az irásiban, kib61 azféle dologban oroszlánnak is mondhatják s esmer-tethetik is lenni és itíletet tehetni, mind tudományáról s mind el-méje bővelkedéséről, melybe mind az teológiának felséges bányája
ércéből olvasztatott tündöklő fényes aranyát s mind az filozófiának tekintetes örvénye mélységébül merített nektárját bágyadt szemgyö-nyörködtetéssel, szomjú nyelv, száj elevenitéssel igen benne hagyta s elvegyftette is, szényezte is ezekkel igen írását, úgyhogy az histó-riáknak széles elterült mezein való szép gabonavetési, az poéták írá-sainak különb-különb szinnyel ékeskedő örvendetes kertei virágjá-nak illati között is sétáltathatja ez énekek olvasásában ember az el-méjét. Így levén azért az dolog, hogy az vitéz úrnak s vitézlő rend
nevelő atyjának az derék tudomány kincsével is fgy rakodott s gaz-dagodott volt meg az elméje, ha már nem láthatjuk is, nézzük elmé-jének képét és szépségét irásiba, melyet sokan egyebek is, tudós 92
bölcs emberek álmélkodással néztenek benne, és halálán való szá-nakodásokból írt szép deák versek között az Múzsákot ő magokot is holtán való síránkozásra serkengetvén ily szép érdemével való aján-lást is tesznek előttök felőle:
... tanto casu turgescite Divae,
Vester erat, doctus vestris adolevit in ulnis, Aonio cuius mulcistis murmure cunas : Heu, pia luctificis ululantia pectora pugnis
Mnemosynae, pulsate, Deae: Jacet Hungarus Heros Pars bacca niveae Cithereidis inclita Mirtho,
Nil Salaminiaci Troiana volumina vatis, Ascreique senis numerosa precamina chartis,
Martia Romulei claudunt, nil prelia patris Palladia quod non tranarit feruidus unda.
Hem dolor, hem casum, resonantia nubila tristem, Sic laudis vestrae cecidit dux almus avitae.
Ille Stagiritae sulcabat predius altum
Flumen: amica dein Ptolomei sidera pernox.
Doctiloqui necnon numeros Demostenis; addit Pervigil et praecox verbosa tonitrua Tulli.
[„ ... forrjon fel lelketek ilyen szerencsétlenségtől, istennők; tietek volt, a ti öletekben nőtt fel bölcsességben ő, akinek bölcsőjét aoniai mormolással ringattátok. Oh jaj, verjétek gyászoló öklötökkel üvöltő melleteket, verjétek mnemosynei istennők: holtan fekszik a magyar
hős, a hófehér cytherei mirtus-ág híres bogyórésze. A szalamiszi
költő trójai kötetei, az ascrai öreg könyvének verses imái, a rómaiak hadi művei, sem hazájának harcai semmit nem tartalmaznak, amit ne úszott volna át, lelkesen csapdosva a hullámokat. Ob, fájdalom, oh, mily szerencsétlen eset, mely a felhőkig hatol. Elesett a ti di-csőségtek tápláló vezére. Ő a Stagirita mély folyamát egész nap ba-rázdálta s aztán egész éjjel Ptolomaeus barátságos csillagait vizsgálta, tanulta a bölcsen szóló Demosthenes ritmikus mondatait, és hozzá-tette átvirrasztott éjszakákon és zsenge fiatalságában Tullius szó-görgetegeit is."]
Azok, akik deáki nyelven értenek, alkalmasint eszekbe vehetik czckbül, elméjébe ki volt s minemő lehetett ez a mi Balassa
Bá-li ntunk, kit én az maga magyar nyelven írt szép írásiból akarok az
magyarokkal ösmertetnem. Ez dologban való munkálkodásomra pe-dig, hogy ez énekeket én így egybeszedném és sok helyben való bon-takozási miatt megigazításommal ép rendben írnám is őköt, vezér-lett ez két ok: kiváltképpen első, hogy része vagyok annyiból az éne-keknek én is, hogy tíz-tizenkét esztendős korombeli ítiletemmel is munkálkodott ezeknek némelikébe, én igazgatásomnak bocsátotta meg efféle ép írásit és örömest, kikbe semmi igazgatás sem láttatott szükségesnek lenni. Tartoztam hát vele, hogy holta után is suffragal-nék annak s gyámolítást adsuffragal-nék munkájának, aki életiben sem idege-nítette cenzúrámtul annyiban munkáját, amennyiben az én magyar-ságomnak hozzájok huzalkodható értékét tapasztalhatta elmémben.
Második ok, hogy méltó szűbeli fájdalommal való szánakozásom volt ez énekeknek mód nélkül való marcongásin s vékony sugár ágai-nak természetiből való tekergetésével hozott fonnyadásin, midőn ki-ki az ő maga elméje csonkaságához, tompaságához csonkítaná s tompítaná hajlásokot, ez egész magyar nemzetség, magyar nyelv ékessége tükörinek ferteteztetésével és pazarlásával. Kiről még élti-ben nemcsak szavával jelentgettett neheztelési, de írás által való pa-naszolkodási is voltanak magának előttem, mint az többi között pruszországi Pranszpergából írott egy levelében is:
„Kegyelmednek új esztendőbeli kedveskedő ajándékom emlé-kezetire küldtem két könyvet is. Elolvasván mindvégig Kegyelmed, kérem Kegyelmedet, írja meg felőlök való tetszését és opinióját. Iga-zán írhatom Kegyelmednek, hogy semmi írás-olvasásból efféle po-litikai tiszteknek igazgatása módjában annyit én nem okoskodtam, mint az egymással ellenkező két autornak írásából. Küldtem Ke-gyelmednek magam elméje faradékaiból válogatott rövid három éne-kecskémet is, de magának Kegyelmednek, tudván, hogy természe-tekben való neveléssel ékesgettessék, s tudja őket magánál tartani s igazgatni is Kegyelmed. S nevetem azokat a búsulás nélkül sem szen-vedhetem, akik akármi irásimot is elméjeknek csomós pórázára köt-vén sok igéknek változtatásával (obruálván sensusit is) vesztegetik, fesletik, ízetlenítik és azmellett engem való rágalmazásokkal nyel-veknek hegyeit is fenik. Mit írjak azért, hanem hogy énnekem elég az, hogy Kegyelmed és egyebek is olyak, mint Kegyelmed, azaz quorum nativa virtus aliis quoque virtutibus est cumulata, szerettek, és ha Kegyelmetek elméjébül ki nem kopik az emlékezetem, meg-maradván kedve is hozzám, instar omnium vos mihi tres quatuorve estis ...
94
Így annak okáért, amint maga bánta éltiben írási természetinek pazarlását s tővel,,;.heggyel visszájára való forgatását, úgy képébe holta után nehezteltem én is sok embereknek velek való izetlenkedé-sét, kik a magyar nyelv ékessége példájának közöttünk való terjedé-séért, sőrődéséért irtogatni is erőlködtek reájok ragadott bojtotján-joktul és színekhez nem illendő haloványuktul, hogy így természet-jek szerint való ábrázatjokban is tekintelgetnők őket s tökéletes ma-gyarság ajánló formát és példát is vehetnénk követelésünkre belőlök.
Mert ha meggondolom és vizsgálom ezelőtt két-háromszáz
eszten-dőkkel fó dolgok állapatjában való munkákban is mint irtanak ma-gyar nyelven az mama-gyarok, ennek az szép mama-gyarság eleven lángjá-nak az sem füsti, sem árnyéka nem lehetne, holott semmi tudomány részének gyenge fékét sem arányozhatni, hogy nyúthatna és mutatna valamelyike magában. Mutathatnék Mária király és királyné asszony kezibe fogott oly imádságos magyar könyvecskét is, aki minden ma-gyarságával és tudományával savanyú fekete kökénye sem lehetne ennek az szép pirossággal gyönyörködtető, tudomány ékességivel el-vegyített, teljes magyarságú megért édes cseresznyének; az szerint való résziben mondom, melyben teológiának természetit és állapat-ját viseli s foglalja magában.
Ha ki az szerelem argumentomában való énekének munkáját nem javalja pedig, sőt kárhoztatná inkábban, kárhoztassa az egyéb min-den nemzetségek nyelvén írt hasonló munkákot is, hát az tegye sem-mivé őket, csak arányozhassa, hogy bizonyos részekbül épített va-lami dolognak épületi és épsége nagyobbik részének tőle való elsza-kasztásával még maradékát is teheti-e épségben? Az deáki nyelvnek kincses tárháza is felette megüresülne, bizony meghalványodnék igen ábrázatjának a képe is, ha az ábrázatját igen ékesítő egyéb színe közül ezt az tekintetit felette szépítő míniumját letörlenők róla s el-szakasztanók mellőle; ki noha nem az teológiához, de az teljes és de-rekas deákság állapotjához s akarmi nemzetség nyelve vakaritásához oly szükséges, hogy sem az első, sem a közép, sem az utolsó időbeli elmék nem tartóztatják ez argumentomon való munkálkodásoktul magokat, hacsak Ausoniusról; Dantesről, Petrarcharól, Bocatiusról, Eneas Silviusról szállítjuk ennek ez munkának successioját és szár-mazatját is Sanazariusra, Auratusra, Macrinusra, Vezeliusra, Cor-deriusra, Moneriusra, Sammarthanusra, Passeratiusra, Bellaiusra, .T ohannes Secundusra, Petrus Lothichiusra, Vulteiusra s az több vclck egy időben élő és utánok követközött számtalan fő tudós
em-berekre, kik az deák nyelv ékesítése mellett ezen míniummal az kö-zönséges honjokbeli nyelveket is mind színezték s mind ékesítették, kiknek írásihoz Plautusnak:, Terentiusnak:, Ovidiusnak:, Catullusnak:, Tibullusnak:, Propertiusnak:, Cornelius Gallusnak:, Horatiusnak, Martialisnak is tökéletes deákságó írásit ragasztván, könnyen meg-arányozhatjuk, hogy ha az deáki tudománynak: ezek munkáival hosszú magosra huzalkodott tornya nem apadna s nem alacso-nyodnék-e valamit, ha rajta való épületiből ezeknek munkáit ki-hagynók és rekesztenők?
Így annak okáért ez az mi elmés tudós Balassa Bálintunk is ezek-nek nyomdokát hasonlatos nemű írásával jó móddal követvén, azmi szükséges, fogyatkozott, Parnassus hegyére ezelőtt nem érkezhetett magyari nyelvünket ha arra az értékre, arra a bátorságra, becsületre s értelemre is emelt, hogy az Helicon erdejének kies árnyékában
éneklő s beszélő Múzsák szavát is értheti, s tudhat is már velek be-szélgetni, nem átaljuk ez dologban való fáradságát neki most is meg-köszönni, s érdemlett neve becsületivel kezünkben is munkáját for-gatni és viselni.
Mely munkáját három részre való osztásomban foglaltam ez jelen való írásomban. Az első részében Istenhez tött keresztyén buzgó könyörgési vannak helyheztetve, de avval az elveszett éneke híjával, kinek kezdeti: Pokolbeli kísértetek faggatnak: etc. Ez énekeinek ele-jiben penig mindeniknek deák summácskát jegyzettem, az három
első himnusát ő maga is deák argumentomocskával ékesítvén, kiből arányozám, hogy bizonyos emberek kedvéért nem alkolmatlanul helyheztetek az többi eleiben is deák nyelven való rövid argumento-mocskákot. Az másik részében egyeledett állapotrul való, elvegyült énekeinek engedtem helyt magyar argumentumocskát írván minde-nike eleihez, de bármet ezen énekeinek is nem kaphatám. Egyikek-nek kezdeti: Szít Zsuzsánna tüzet szívembül magára; másiknak::
Egy nagy követséggel, Vénus sietséggel küldé hozzám Cupidót; har-madiknak: Eger, vitézeknek ékes oskolája, jó katonaságnak nevelő dajkája.
J
uliáról szerzett énekei foglalták penig az harmadik részét magoknak, úgyhogy mindenik elejiben deák argumentomocskákot jegyezgettem, minthogy ő maga is kettei elejiben avégre csinált volt deák summácskát, hogy az többnek olyan rekedési lehettek volna.Teneked azért, magyar nemzet, ki elejitül fogva mindenféle tu-lajdon honyodbeli jódot, szép boldogságodot, nemzetségbeli embe-rek által mutatott gyarapodó állapatodot, állapatodban való huzat-96
kodásodot, szerencsédben való hosszabbodásodot nehezen tudtad mind ismerni s mind becsülni, malozsát is kívántál fáradsággal, törő
déssel, egészségednek epedésére, vérednek temérkedésére, elméd-nek szelédkedésére, értékedelméd-nek kevesedésére honyodban onnan ho-zatni, ahol malozsa gyanánt isszák vagy inkább innya kívánják az te tarcali, mádi, szántai, zombori boraidot, neked úgy ajánlom újob-ban ez könyvet, hogy ítélettel olvasván minden részét, holta után is megbecsüld azt, aki életiben való kis becsületivel ily virágzó éles tudós elmét viselt előtted, s ki nagy hasznodra is tudott volna lenni, ha elméjével te tudhattál volna élni.
I6IJ után