1. FŰTÉSI RENDSZEREK ÜZEMELTETÉSE ÉS DIAGNOSZTIKÁJA
1.7 K ÖZPONTI FŰTÉS ÉS HASZNÁLATI MELEGVÍZ ‐ TERMELÉS
1.7.2 Előnykapcsolás és belső hőmérséklet
(1.77)
ahol a meleg víz előállításához szükséges órai energiafelhasználás:
jellemző egyenetlenségi együttható; i üzemidő (24 h); b a fogyasztás egyenetlenségétől függő faktor, amelynek értéke 1…2 között vehető fel (az üzemeltetés pontos ismeretének hiányában b=2).Az (1.76)–(1.78) egyenletek alapján, ha
f b ,
akkor a tároló térfogata:fw nFm
V i (1.80)
Az egyenetlenségi együttható értékeit a lakások számának függvényében határozzuk meg. Az összefüggések alapján megállapítható, hogy az egyenletesebb fogyasztás kisebb tároló térfogathoz vezet. Ugyanakkor a kisebb előfűtési idő kisebb tároló térfogatot, de nagyobb rendelkezésre álló teljesítményt feltételez.
1.7.2 Előnykapcsolás és belső hőmérséklet
A felfűtés ideje alatt, a meleg víz előállítására nem az átlagos teljesítmény, hanem az óránkénti hőszükségletnek megfelelő teljesítmény kell rendelkezésre álljon. Ez viszont azt jelenti, hogy a fűtési rendszer teljesítménye kisebb lesz. Ha a kazán összteljesítménye a fűtési hőszükséglet m-szerese, akkor a HMV-tároló előfűtési ideje alatt a fűtési rendszer maximális teljesítménye:
ahol: Q a fűtési rendszer szükséges teljesítménye; Q’ a fűtési rendszer részteljesítménye; Qwh, Qw az 1.76 és 1.78 összefüggésekből számított energiafelhasználás megfelelője teljesítményben. A teljesítménycsökkenés százalékos
A kisebb fűtési teljesítmény a belső hőmérséklet csökkenését eredményezi. A belső hőmérséklet lengésének amplitúdója, különböző veszteségtényezővel és hőkapacitással rendelkező helyiségek esetében különböző lesz. Azonban, azonos hőkapacitás mellett a belső hőmérséklet minimuma kisebb lesz a nagyobb veszteségtényezővel rendelkező helyiségek esetében. Ha felírjuk egy helyiségben az energiamérleget:
CdT Q d
d
KTi i R' (1.83)
akkor ez alapján meghatározható a belső hőmérséklet változása a helyiségben, a használati melegvíz-tároló előfűtési ideje alatt:
ahol: Tio a belső méretezési és a külső hőmérsékletek különbsége a tároló előfűtésének kezdeti pillanatában; QR’ a radiátor részteljesítménye; az idő.
A belső hőmérséklet minimális értékét a (1.84) egyenlet alapján számíthatjuk, ha =fw. Ha a rendszer megfelelően van beszabályozva, akkor:
RR Q
Q' 1 (1.85)
A tárolóban levő vízmennyiség felfűtése után kezdődhet a helyiség felfűtése. A felfűtés a radiátor maximális teljesítménye mellett történik, ami a pillanatnyi hőigény n-szerese.
Ezzel a helyiség felfűtési ideje:
A felfűtés alatt a belső hőmérséklet a következő összefüggés alapján változik:
Az épület utólagos hőszigetelésével csökken az épület hőigénye. Ha a beépített kazán teljesítményét nem csökkentjük (nem cserélünk kazánt) akkor a rendelkezésre álló többlet-teljesítményt, vagy a fűtésre vagy a HMV-előállításra fordíthatjuk. Ha a nagyobb teljesítményt a HMV csúcs alatt fűtésre fordítjuk, akkor a belső hőfokingadozás amplitúdója kisebb lesz. A fűtési rendszer
rendelkezésre álló teljesítményének változását az
épület felújításával, különböző beépített kazánteljesítmény mellett az 1.39 ábra mutatja be.
A rendelkezésre álló teljesítmény az épület veszteségtényezőjének csökkenésével exponenciálisan nő.
Százalékos értékeit az 1.40 ábra szemlélteti. A teljesítmény-növekedés értéke független az m tényezőtől.
Az ábra alapján megállapítható, hogy a veszteségtényező 50%-os csökkenése a fűtési teljesítmény 100%-os növekedését okozza, függetlenül a beépített kazán többlet-teljesítménytől.
Ha a radiátor hőátbocsátási tényezőjének változását hanyagoljuk, akkor a kialakuló belső hőmérséklet minimális értékei méretezési külső hőmérséklet mellett, egy felújított középnehéz szerkezetű épületben a tároló felfűtési időszak végén a felújítás mértékétől függően akár 15%-kal is nagyobb lehet, mint felújítás előtt (1.41 ábra). Ez a gyakorlatban maximum 2…2,5 oC különbséget jelent. Ennek változása a teljesítménytényezővel, néhány tized százalék, elhanyagolható.
Ha az épület utólagos hőszigetelése miatt felszabaduló teljesítményt nem fűtésre, hanem a HMV előállítására fordítjuk, akkor a tároló felfűtési ideje csökken és ezzel a helyiségekben a részteljesítményen üzemelő fűtési rendszer miatt kialakuló belső hőmérséklet nagyobb lesz. A tároló felfűtési idejének százalékos csökkenését a veszteségtényező függvényében, különböző beépített teljesítmény mellett az 1.42 ábra mutatja be.
1.39 ábra: A fűtési rendszer rendelkezésre álló teljesítménye [1.1]
1.40 ábra: A fűtési rendszer rendelkezésre álló teljesítményének
százalékos növekedése [1.1]
0
1.41 ábra: A belső hőmérséklet minimális értékeinek növekedése [1.1]
Qw /Q=0,3
1.42 ábra: A felfűtési idő százalékos csökkenése [1.1]
A belső hőmérséklet minimális értékei a rövidebb fűtési idő és a nagyobb időállandó miatt magasabbak lesznek. Egy középnehéz szerkezet esetében, a minimális értékek százalékos növekedését az 1.43 ábra szemlélteti. Mint látható, a növekedés valamivel kisebb, mint abban az esetben, amikor azonos felfűtési idő mellett növeljük a fűtési rendszer részteljesítményét, de elérheti a 8…12%-ot a beépített teljesítmény és a felújítás mértékének függvényében, ami 1…2
oC növekedést jelent. A nagyobb értékek a kisebb
teljesítményténye-Qw /Q=0,3
1.43 ábra: A minimális belső hőmérséklet növekedésének
Az eredmények azt mutatják, hogy a belső hőkomfort szempontjából jobb, ha a tartály felfűtési ideje hosszabb, vagyis jobb hosszabb ideig fűteni nagyobb részteljesítmény mellett, mint rövidebb ideig fűteni kisebb részteljesítményen. Tehát abban az esetben, amikor egy épületet, amelyben a fűtési és HMV-termelő rendszer kapcsolt üzemmódban működik, hőtechnikailag felújítanak és nem kerül sor kazáncserére, akkor a kisebb hőszükséglet miatt felszabaduló beépített teljesítményt hőkomfort szempontjából előnyösebb a fűtési részteljesítmény növelésére fordítani, mint a HMV-tartály felfűtési idejének csökkentésére.
Ha viszont az épület felújítása után kazáncserére kerül sor, akkor az új kazán teljesítményének kiválasztása-kor figyelembe kell venni azt tényt, hogy a HMV előállítására szükséges teljesítmény nem csökkent. Vagyis ebben az esetben a teljesítmény-tényező nagyobb lesz.
Ha a tartály felfűtési időszakában a fűtési rendszernek ugyanannyi a részteljesítménye a felújítás után, mint a felújítás előtti időszakban, akkor az új kazán teljesítménye jóval
kisebb mértékben csökkenhet, mint az épület hőszükséglete. Egy tömbház (Qw/Q=0,3) és társasház (Qw/Q=0,6) esetében a kazánteljesítmény maximális csökkentésének százalékos értékeit az 1.44 ábra illusztrálja. Ezek szerint megállapítható, hogy a kazán teljesítményét annál nagyobb mértékben csökkenthetjük minél kisebb felület/térfogat tényezővel rendelkezik az épület és minél nagyobb a fűtési részteljesítmény. Ha az épület veszteségtényezője felére csökken a felújítás után és a tároló felfűtési időszakában a fűtési rendszer a szükséges teljesítmény felével rendelkezik, akkor az új kazán teljesítménye 14%-kal lehet kisebb egy tömbház esetében és 8%-kal egy társasház esetében, mint a felújítás előtti kazánteljesítmény.