A metacarpusban az ősi állapot az ötös tagolódás (Gegenbaur), a pentadactyliának megfelelően4), ehhez képest eredetileg öt láblcözépcsontja volt a házi Emlősállatok őseinek is, ezeket a csontokat radioulnaris irány
ban haladó számokkal jelölik meg, os metacarpale I — V. (Mcj-g). A Hús
evőkön 5, a sertésen 4, a Kérődzőkön 2 (3), a lovon 3 metacarpalis csont maradt meg (1. a 9. képen), ezek éppen úgy, mint az ujjcsontok is, pronatiós helyzetben vannak (a dorsalis felület előre, a volaris hátrafelé tekint).
A ló ősei sorában az ötujjú alaktól a fennmaradt (recens) egypatájú lóig nagyszámú, mintegy harminc átmeneti alak ismeretes (Paradethier dér Descendenztheorie, Fleischmann ; Huxley, Kowalevsky, Marsh, Rüti- meyer, Hackel, Othenio Ábel). A legmélyebb harmadkorbeli rétegből, az eocaenből5) kiásott kb. farkasnagyságú Eohippusmk (Hyracotherium) négy
i) Húsevőn is megjelenik porcosán, embryonalis korban, de beolvad az os radiointer- mediumba. — 2) fffyjot|iov= sesamolajbokor termése ; Galenus hasonlította e csontokat a Sesamum orientalenak m ár az ókorban is orvosszerül használt magjaihoz (sesam arab ere
detű szó); syndesmogen vagy tenontogen csontok. — •’) die Mittelhand oder dér Vorder- mittelfuss. — 4) Iiardeleben és Wiedersheim szerint a hetes, heptadactylia (praepollexszel és postminimusszal) az ősi állapot, de ötnél több ujjat eddig még egy Gerincesen sem talál
tak, még fossilisan sem. Embryon úszóhártya köti össze az ujjakat. — 5) azoi, archaeozoi (őskori), palaeozoi (ókori), mesozoi (kréta, jura, triász: Madár, Sauriusok, kígyó), kfinozoi kor, utóbbiban Emlősök: tertiar formatio — eocaen, oligocaen, miocaen, pliocaen, quartaer formatio — diluvium s. pleistocaen, jégkorszak, és alluvium.
teljesen és egy csökevényesen fejlett ujja volt.
Az első ujj maradt el először (Orohippus, Epihippus), az ötödik ujjban pedig ekkor
t *
9. kép. Az ember (A ) , a kutya ( B ), a sertés (C), a marha (D ), a ló (E ) felső, illetőleg elülső végtagjának váza az antebrachiumtól lefelé (félig vázlatosan).
A megfelelő csontok hasonlóan (feketén, pontozottan, vonalkásan stb.) vannak feltüntetve, a az ulna dis- talis vége, b a radius distalis vége, c os carpi radiale, d os carpi intermedium, e os carpi ulnare, f os acces- sorium, g os carpi prim um , h os carpi secundum, i os
•carpi tertium, k os carpi quartum, l os metacarpale prim um az első ujj (ÍJ vázával, m os metacarpale secundum a második ujjal (2), n os metacarpale tertium a harmadik ujjal (3), 0 os metacarpale quar
tu m a negyedik ujjal (4), p os metacarpale quintum az ötödik ujjal fő). 1— 5 az ujjak számát jelzik.
10. kép. A ló lábvázának törzsfejlődése. 1 Phenacu- dus primaevus Cope, 2 Hyracotherium ventico- lum Cope, 3 Mesohippus celer Marsh, 5 Hippo- therium gracile Kaup, 6 Protohippus sejunctus Cope, 7 Equus caballus L.
reductio állt be, majd ez is elmaradt a miocaenbeli Miohippusban (Anchitherium); a pliocaenbeli ló, a Hipparion (Hippotherium) 2. és 4. ujja már nem érinti a talajt, hanem csak a középső, a 3. ujja (1. a 10.
képen); ezután a 2. és 4. ujj maradt el, a lábközépben csökevényesen fejlett csontok azonban, más egyéb jelekkel, utalnak jelenvoltára1).
A lábközép eredetileg a plantigrad állatokon vízszintesen helyeződött, később ferde helyzetet foglalt el, ilyen ma is a sertésen és a Húsevőkön (70—80 fokú <T alatt áll), a Zovon és Kérődzőkön azonban ma függőleges irányú. (1. a 8. képen).
') az ujjreductio tökéletesedés, egyedül alátámasztásra és helyváltoztatásra való berendezkedés, nincs nagyobb alátámasztó felület, egyszerűbb szerkezet; az ötujjúság a prim itív állapot, az egyirányú használat következtében pro- és regressiv mechanomorphosis, functionalis átalakulás ; 1. Zimmermann, A ló polydaktyliájáról, Veterinarius 1902. 17— 18. sz. Állatorvosi Lapok 1931. 19. sz. és 1928. 12. sz. — Über Polydaktylie beim Pferde. Österreichische Monatschrift für Tierheilkunde, 1903. No 12.
— Nagy Sándor hátaslova, Bukephalos, éppen úgy, m int Suelon szerint, Caesar kedvenc lova polydaktylos volt. Az u jjak számának növekedése többnyire embryonalis hasadás következménye, schizogen eredetű (ayíja) = hasitok), teratologiai képződmény, nem atavismus.
A lovon egyedül az os metacarpale tertium1) fejlődött ki teljesen, ez viseli a végtag egész súlyát, csak ezen hord ujjat. (Egyébként a többi állat
fajban js a Mc3 praeponderál, mesaxon, ez a legerősebb a ttietacarpalis csontoü között.) Mellette kétoldalt csaknem synünetriásan a csökevénye- sen fejlődött 2. és 4. lábközépcsontok, a kapocscsontok illeszkednek reá.
(ugyanígy a hátulsó végtagokon is, í. a 10. képen.).
A Mc3 csöves csont, harántovális (méretei 7 : 5) metszéslappal. Proxi- malis vége, a basis, csaknem sík felülete a 2., 3. és 4. carpalis csonttal Ízesül, két oldalán szalaggödrök vannak. Diaphysise, a corpus, dorsalis felületén síma, domború, a volaris felülete csaknem egyenes, két szélén apró izü
leti felületek vannak a kapocscsontok felvételére. Oldalsó szélei lekerekítet
tek. Dorsalis felületén, közel felső végéhez, van a iuberositas (extensoria) ossis Mcs. Distalis vége szabályos háromnegyedhenger, trochlea (capitulum hominis) közepén erős sagittalis hosszanti taraj, crista articularis s. glenoi-
<dalis2), emelkedik ki, mely a henger izületifelületét nagyobb, medialis és valamivel szűkebb, lateralis félre osztja. A henger két oldalán szalag
gödrök vannak. Compactája a legerősebb (10 mm-ig terjedhet) dorsalisan és medialisan ; a spongiosajában proximálisan ferdén, distalisan sugár- zatosan, legyezőszerűen elrendezettek a trajectoriái. (Roux fejlődési mecha
nikája szerint a functio trophikus ingerként is hat.)
A kapocscsontok, os metacarpale secundum et quartum, szorosan a főcsont volaris felületére illeszkednek és kissé kifelé görbülnek; közöttük a hajlítóinak részére járat marad. Felső végük vastagabb, basis s. capitulum, rajta a Mc3-nak, továbbá a C2 és C3, illetőleg C4 részére izületi felület van.
A diaphysis, a háromélű corpus, lefelé fokozatosan fogy és alul, a Mc8 dis
talis harmadában vagy negyedében többnyire oldaltlapított gombban végződik, mely a bőrön át is kitapintható. A két kapocscsont közül az ese
tek többségében (60%-ában) a radialis (medialis) valamivel erősebben fej
lett (embryoban porcosán egyenlő hosszú valamennyi metacarpalis.csont.)
A Mc3 három csontmaggal csontosodik, melyek közül a proximalis m ár a szü
letés előtt összenő a középsővel; ezért a születés után aránylag keveset nő („nyakig- lá b “ -csikók). A Mc2 és Mct két csontmagból csontosodik.
A Kérődzőknek két (3) metacarpalis csontja van, ezek közül a főcsont a Mc3 és Mc4 egyesüléséből jött létre3), az egyesülésre utal a sagittalis választófal, saeptum interosseum, továbbá a dorsalis felületen bemélyedő hosszanti érvágány, sulcus longitudinális; fiatal állatokon többnyire vola- risan is található egy sekélyebb ilyen vágány, a csont két vége felé ezeket áthatoló lyuk, foramen interosseum, köti össze, melyek közül a distalis a tágabb. A csont distalis végén kettős a trochlea, a kettőt egymástól mély sulcus intertrochlearis választja cl.
IC csont hat magból csontosodik.
>) klasszikus oszlopnak felel meg, a legszebb csontok egyike ; tévesen Scliienbein
<a tibia neve), helyesei. Röhre, Laufbein, canon. — 2) yXVjvvj = fénylő szemgolyó ; a Írista a dorsalis felület felé feltűnőbb, az Anchitheriumon csak a voiaris felületen fej- cődött a taraj, ezért itt a csüdben szabadabb a mozgás. — *) születéskor még külön
váltak (coalescentia) ; fiatal embryókon a Mc, és Mc„ porcos sugár alakjában meg
különböztethető, csakhamar azonban nyom talanul eltűnik. Paraxon felépítésű.
D r . Z im m e rm a n n : H á ziálla to k A n ató m iája . 1. kötet- 5
A csökevényes kapocscsont a lateralis oldalon foglal helyet, tehát a Mc5-nek felel meg, egyedül a főcsonttal érintkezik, a carpusig nem emel
kedik fel; hossza marhán kb. 4 cm, alsó vége kissé elhegyesedik (Juhfélé- ken gyakran hiányzik).
A sertés metacarpusában négy csontot (Mc2, Mc3, Mc4 és Mcs) találni, melyek közül a Mc3 és Mc4 nagyobb, de ezek közül is a Mc3 húzódik fel magasabbra és proximalis Vége a C2, C3, C4 és Mc4-mal Ízesül oly módon, hogy a Mc4 és C3 és C4 közé kampószerű nyúlványt bocsát; a csontok teste háromélű. A Mc2 és Mc8 inkább volarisan helyeződik el. Alsó végükön a trochlea ugyanolyan mélyre húzódik le.
A Húsevők, a házinyúl és az ember öt metacarpalis csontja közül a Mc! a legkisebb, laposabb4) és a többitől különvált. Leghosszabbak a Mcs és a Mc4, ezek teste inkább négyélű, a rövidebb Mc2 és Mc5-é háromélű, a Mcx-é hengeres. A proximalis végük egymás között is Ízesül, a distalis végükön levő trochlean sagittalis taraj, a Mcj-én sagittalis mélyedés van.