A gerincoszlop sokszorosan tagozott része a csontosváznak, mind- azáltal működése végeredményben egységes.1) Az egyes alkotórészei, a csigolyák, részint symphysis útján (az első kettő kivételével) részint (izületi nyúlványaik) izületesen függnek össze, ezeken kívül hosszú és rövid szalagok fűzik össze őket, syndesmosis. A gerincoszlop szalagai feloszthatok közös szalagokra és részlegesekre, utóbbiak csak két szomszédos csigolyát kötnek össze.
K ö z ö s s z a l a g o k : 1. A tarkószalag, ligamentum nuchae2), nagyon erős, sárga, rugalmas3) szalag, mely különösen erősen fejlődött a növényevőkön, elsősorban a Zovon.4) Rugalmasságával a fej és a nyak nyújtóizmait támogatja, izommunkát takarít, ezenkívül izmok tapadására is alkalmas. Két része van : a) A görgeteg részlet, pars occipitalis, a kopo
nyán, a protuberantia occipitalis externan és a nyakszirtcsont ez alatt levő gödrében páros köteg alakjában ered, a két első nyakcsigolyán tapadás nélkül áthaladva a harmadik nyakcsigolyánál a lemezes részlettel lép össze
köttetésbe. így a nyak- és hátcsigolyák közötti háromszögletes teret át
hidalja és a harmadik hátcsigolyától kezdve a tövisnyúlványok végein mint ligamentum supraspinale s. apicum, csúcsszalag,5) fokozatosan véko
nyodva kötőszöveti rostokban gazdagabb és emiatt fehérszínű lesz, miköz
ben a két szomszédos köteg is egygyéolvad és \ entralisan a ligg. inter- spinaliával lép összeköttetésbe.6) A mar táján a 2—5. hátcsigolyán a görgeteg részlet tetemesen kiszélesedik és a lapockaporcokig terjed.7) Az
atlasz és tarkószalag között bursa mucosa s. synovialis található.8)
b) A lemezes részlet, pars cervicalis (saeptum nuchae hominis) tulaj
donképpen myosaeptum (Meyer, Humphry), a mediansíkban összetérő két kötőszöveti lemezből áll, melyek a nyakon a görgeteg részlet ventralis széléről cranioventralis irányban a 2-—5. nyakcsigolya töviseihez, hátrafelé pedig a 2—3. hátcsigolya tövisének oldalsó felületéhez térnek, néha egyes részletek a 6—7. nyaki és az 1. hátcsigolyán is megtapadnak. A 3. hát- csigolya tövise, ill. a tarkószalag görgeteg és lemezes részlete között zsírral és lazább kötőszövettel kitöltött ovális lyuk marad, a 3. és 4. hátcsigolya tövise fölött a tarkószalagon pedig nyálkatüsző, bursa van, melynek mar
*) 1. Zimmermanh, A házinyúl Ízületeiről. Állattani Közlemények 1925. 22. le. —
2) nucha arabul gerincvelő (Rhazes, Avicenna), a tarkó arabul nuqrah, a két hasonló hangzású szavat felcserélték; Nackenband, ligament cervical. — 3) 100 font hosszának kétszeresére megnyujtja. -— *) a legelés alkalmával huzamosabb időn át mélyen lehajtva tartják fejüket, ilyenkor a tarkószalag segíti tartani a fejet. — 5) pars cucullaris; a görgeteg részlet szélein ered a csuklyásizom, musculus trapezius régi nevén cucullaris.
A csúcsszalag is védi a mart bizonyos mértékben nyomás ellen. — 6) a nyakon a gör
geteg részlet mentén faggyú húzódik végig (Kammfett), ménlovon több, még inkább
a zebun. — !) lovon kétujjnyira, itt 1 cm vastag (martörés ellen óv). — s) a görgeteg részletnek kétségtelenül van jelentősége a fej és a nyak tartásánál, mégis átmetszése nem jár súlyosabb következményekkel, mert a tarkószalag lemezes részlete és a nyak
izmok a görgeteg részlet nélkül is képesek a fejet tartani.
törésnél lehet jelentősége. Embryóban a lemezes részlet mint a hátizmokat kettéválasztó kötőszöveti sövény található.1) Kérődzőkön a lemezes részlet két részre különül el, melyek közül az elülső a 2—5. nyaki, a hátulsó pedig az 5—7. háti csigolya töviséről indul k i ; utóbbi nem egyesül a görgeteg
részlettel, hanem az első háti csigolya tövisnyúlványán tapad.
A kutya tarkószalagának csak görgeteg részlete van, mely az epi- stropheuson ered és a hátcsigolyák tövisnyúlványain végződik, a sertésen, a macskán és a házinyúlon ez is csak nyomokban, a hátcsigolyák tövisein különböztethető meg.
2. A ventralis hosszanti szalag, ligamentum longitudinale commune ventrale, a hát-, ágyék- és keresztcsigolyák testének ventralis felületén húzódik végig, miközben a csigolyaközötti rostosporcokkal is szoros össze
köttetésbe lép. A nyakon és az első háticsigolyákon a musculus longus colli van e helyen. Legerősebb az ágyékcsigolyákon, a nyakon hiányzik ; a mozgást korlátozza, a gerincoszlop szilárdságát fokozza.
3. A dorsalis hosszanti szalag, ligamentum longitudinale commune internum s. dorsüle, a gerinccsatornában a csigolyák testének dorsalis felüle
tén és a csigolyaközötti porcokon tapad, az epistropheus fognyúlványától a keresztcsontba húzódik.
R é s z l e g e s ( s a j á t ) s z a l a g o k : A szomszédos csigolyák teste álízület, symphysis vertebrarum (synchondroses intervertebrales) útján függ össze egymással (kivéve az 1. és 2. nyakcsigolyát, sertésen és Hús
evőkön itt is megvan), a csigolya fejét és árkát hyalinporc vonja be, mely rostosporcba, discus s. fibrocartilago intervertebralis, megy át, ez a dorsalis és ventralis hosszanti szalaggal szoros összefüggésben áll. A rostosporc kerülete körkörös, inszerű, fénylő, durva kötőszöveti rostokból á l l : anulus fibrosus2), benne lágyabb, vízben duzzadó, fiatal korban fehéres, nyálkás, kocsonyás, később sárgás mag, a gerinchúr (chorda dorsalis) maradványa, nucleus pulposuss), található. A rostosporcok legerősebbek a nyak-, ágyék- és farokcsigolyákon, legvékonyabbak a hátcsigolyákon. A rostosporcos összeköttetés a rázkódtatást enyhíti, a két szomszédos csigolya között csak mérsékelt kitérést enged meg és annyira szorosan fűzi össze, hogy könnyeb
ben jöhet létre csigolyatörés, mint a két szomszédos csigolya széjjelválása;
a keresztcsigolyákon e porcok elcsontosodnak.
Az ívközötti szalagok, ligg. interarcualia s. flava4), a csigolyaívek közötti teret hidalják át, nagyrészben rugalmas rostokból állnak, sötétebbsárgás árnyalatúak; az első farokcsigolyákon a gerinccsatorna kiegészítésére szolgálnak.
A tövisközötti szalagok, ligg. interspinalia, tulajdonképpen párosak, de a középsíkban egybefolytak, ventralisan az ívközötti, dorsalisan a tarkó
') fasciából kiinduló izomközötti sövénynek, saeptum intermusculare, felel meg, 1. Zimmermann, Adatok az izompólyák összehasonlító anatómiájához. Állattani Köz
lemények 1939. — 2) anus = gyűrű ; a csigolyák közötti mesenchyma szolgáltatja. — s) pulpa = lágy (velő-)állomány, chordamaradvány ; friss metszéslapou előbuggyan, feszülés turgor alatt áll, gelatinosus, idősebbeken kisebb-nagyobb réssel. Újszülöttén benne elszórt sejtcsoportok és sejthálózat egynemű kocsonyás állományban, porcsejtek és kötöszöveti rostok közé ágyazva, bodzabélhez hasonló chordaszövet. — *) flavus = sárga.
szalagba mennek á t ; az első két hátcsigolyán több rugalmas rostot fog
lalnak magukban, a marhán egyebütt is, míg a Húsevőkön izmosak.
A csigolyák izületinyulványait szánizületek, aríiculi intervertebrales s. interarcuales kötik össze; tokszalagjuk, capsula articularis, a nyakcsigo
lyán a leglazább és itt synovialis bolyhai is vannak. A hát- és ágyékcsigo
lyák articulus processuum articulariuma szoros merevizület.
Az ágyékcsigolyák harántnyúlványait hártyaszerű ligg. intertrans- versaria kötik össze.
Az Egypatások 5. és 6. ágyékcsigolyáinak harántnyúlványai között,, továbbá a keresztcsont szárnya és az utolsó ágyékcsigolya harántnyúlványa között merevizület, aríiculi processuum transversarium s. intertransver- sarii, ill. articulus lumbosacralis, van, melyet szoros capsula articularis tart össze, ezért a ló „kötése" erősebb ; idősebb korban néha elcsontosodnak.
Az atlasz foveae articulares cranialesei a koponya condyli occipitalesei- vel az articuli atlantooccipitalest alkotnak. E bütyökizület, condylarthrosis (a. ellipsoides) haránttengelye körül a fej hajlítását és nyújtását (bólintási, biccentést), továbbá másik, erre derékszögű tengelye körül az oldalmozgást (csóválást) teszi lehetővé. Szalagai: 1. A capsulae articulares capitis két (bal- és jobboldali) tág zsák, mindegyik bütyök részére külön egy-egy, melyek között a nyúltagyvelő helyeződik. A ló kivételével a többi háziállaton, de idősebb lovakon is, a két zsák ventralisan egymással, sőt sertésen és Hús
evőkön a mögötte következő izületi tokkal is közlekedik. 2. A membrana atlantooccipitalis dorsalis tulajdonképpen ívközötti szalagnak felel meg1),, melynek erős, részben egymást kereszteződő, sok rugalmasrostot magában foglaló kötegei a két ízületi tok között, az atlasz arcus dorsalisa és a foramen magnum széle között dorsalisan maradó hézagot, spatium atlantooccipitale, kitöltik2) ; az izületi tok fibrosajával egyébként is szorosan összefügg.
3. A membrana atlantooccipitalis ventralis keskenyebb, sokkal gyengébb,, mint az előbbi; az atlasz arcus veri ralisa és a nyakszirtcsont incisura inter- condylicaja közötti teret hidalja át és kétoldalt az izületi tokokkal, továbbá belső felületén a gerincvelő kemény burkával is összeköttetésbe lép. 4. A két oldalsó szalag, ligg. lateralia atlantis, rövid, erős, fehér, fénylő szalagok, az illető oldali izületitok erősítésére szolgálnak, a nyakszirtcsont torkolati nyúlványának lateralis szélétől az atlasz szárnyainak cranialis széléhez húzódnak ; a sertésen és a Húsevőkön előrefelé a nyakszirtcsont pikkelyére is átterjednek.
Az első és a második nyakcsigolya Ízülete, az articulus atlantoepis- Irophicus, forgó Ízület; az epistropheus fognyúlványának megfelelő hosszanti, sagittalis tengely körül forog az atlasz a fejjel.3) Szalagai: 1 .A z izületi tok,
') tulajdonképpen nem tartozik az ízülethez ; elcsontosodása a proatlast hozza létre (Reptileken, Dollo, krokodilon, Chamaeleonon stb. ; rendellenesen előfordul az atlas assimilatiója, beolvadása az occipitaleba. — 2) a tarkószúrás helye (lovon sörény, tarkószalag görgeteg részlete, nyálkatüsző, mm. recti cap. dors., és a membrana fedi), alatta van az életcsomó, nodus vitális, noeud vitai, Flourens, a lélekzés középpontja, melynek roncsolására hirtelen halál áll be. — 3) a fej csak követi az atlasz mozgását, a két fejizület együtt combinált arthrodia. Rotatio az ember tagadó gestusa.
capsula atlantoepisirophica, az izületi felületek szélén tapad, vékonyfalú, különösen oldalt laza, tág zsák, mely a szomszédos izmokkal Szorosan össze
nőtt ; a sertésen és a Húsevőkön közlekedik az előbbi Ízület tokjával. 2. Az ív- közőtti szalag, lig. interarcuale s. membrana atlantoepisirophica, az izületitokkal szorosan összenőtt, aránylag hosszú, széles szalag. 3. A tövisközötli szalag, lig. interspinale, páros, keskeny, egymással lazán összefüggő, rugalmas, sárgás kötegei az ívekközötti szalaggal nőttek össze. 4. A fognyúlvány külső, ventralis szalaga, lig. dentis externum, erős fehér rostjai a tuberculum ventraletől eredve, két szárral a dens ventralis felületén és két szárral az -epistropheus ventralis taraján tapadnak ; a sertésen és a Húsevőkön hiány
zik. 5. A fognyúlvány belső, dorsalis, szalaga, lig. dentis internum rövid, de nagyon erős hármas köteg, mely a gerinccsatornában a dens dorsalis felületén levő szalaggödörből legyezőszerűen széjjelterülve, rövid lefutás után az atlasz ventralis ívének belső felületén tapad meg; a denst rögzíti. Sertésen és Húsevőkön hiányzik. 6. A sertésen és Húsevőkön és a házinyúlon a lig.
dentis internum helyett két oldalsó függesztő szalag, ligg. alaria dentis, (membrana tectoria), fejlődött ki, ezek a fognyúlvány oldalairól indulnak ki és széjjeltérve sertésen az öreglyuk ventralis szélén, Húsevőkön a nyakszirt- csont bütykeinek medialis felületén tapadnak. 7. A hdzinyúl, a Húsevők és a sertés fognyúlványát helyzetében harántszalag, lig. transversum dentis, rögzíti mely a gerinccsatornában az atlasz egyik felületéről harántul a densen át a másik felületre húzódik,a csigolyák közötti rostosporckorong
nak felel meg, közte és a dens dorsalis felülete között kis nyálkatüsző van.
A keresztcsont szalagairól 1. a hátulsó végtag csontjainak összeköt- iestéseinél.