nak lclke az oda fel valókhoz költözött.
Meinhárd. | No vége van mindennek!
(megrugván a Rudolf testet ) Most fogjá tok fel a holtteset, s vigyéttek ki az erdő
f
re, hogy senki se gyanakodhasson a felöl hogy itt ölettetett meg. Ezt az öreget pe
dig (Honrádra mutatván) a toronyba ;
nem volt ennél több úti társa, – s mivel
ez különös jó barátja is volt, a kardnak hasznait ( ha az eletet szereti ), elő fogja számlálni. – A parantsolat mindjárt végbe
vitetett – Rudolf teste az erdöbe, Konrád
pedig a vár tömlötzébe vitetett.
Az égi háboru elmulván, ragyogtak a tsillagok , és reggelre igen gyönyörű szép idő lett. Két Altenburgi vár örzö katona hajnal hasadtakor ki ment az erdőre, hogy feleségeinek valami petsenyének való vadat vigyenek haza ebédre. - Még távolrol meg
látták a holttestet, közelebb mentek ahoz,
's míndjárt megesmervén ingatták, mozgat ták azt, de látván hogy régen ki ment a lel ke, először megsíratták, annak utánna fá
bol egy Szent Mihálv lova formát tsinál tak, 's azon haza
vitték Altenburg
várába.Megérkezvén a' holt testel a várba, kö zönséges lett ott a jajgatás , jobbágyi öszve tódultak hogy szeretett Uroknak holttestét még egyszer láthassák,
Egy fekete parádé ágyra tétetett ki a meg ölettetettnek holt teste a nézésre – Minden körűlötte álló derék embereknek szemei könybe lábbadoztak – de nem láb badoztak könybe a Brendé, – nem jajgatott ö, hanem mint a sebes villámás, úgy jártak
mindenfelé szemei, hogy az árúlót vagy a
gyilkost a jelenlévők közt megesmérhesse.
*- 57
-Egyszer jön Otto is, sír, szánakozik, kön nyeit erővel is hullatja, s egy álnok tsókot nyom Rudolfnak fonnyadt ajakára, és va lóba úgy tudta magát viselni, hogy ő benne leg kissebbé sem gyaníthatott senki is gyil kost lappangámi. Eszébe jutván Brendnek az öreg Konrád, kérdi Ottótól hogy valami hírt nem tudna é felőle mondani, mellyra Ottó azt felelte, hogy Konrádot a keresők sohol sem tatálták. 2zt a gyilkosságot ugy mond a mi ellenségeink az Atyám kardjá ért tették, de feletébb megtsalták magokat.
Itt van az én Atyám kardja ( akkor hivon ván azt a jelenlevöknek megmutatta ) itt vam; ezzel fogom az én atyámnak ártatla nul kiontatott vérét megboszszullani. Az én markomba is lessz ennek ereje, és te előt ted nagy Isten esküszöm, hogy ezt az én el lenségimnek rontására fogom használni. Ret tegjenek a gyávák ! A Brend házába foga, Rudolf kardja villogni, a Brend szívébe a boszszú állás kívánása lángolni.
-El zöldült Ottó ezeknek hallására, és egészszen megháborodott lelkében, látván a szerentsétől való megtsalattatását – és azt is hogy az ártatlan öreget hijába ölette meg, mert abba a maga tzélját el nem érhette, Ugy tettszett néki mintha a Furiák fákják kal dárdál,kal járták volna belső részeit, mi dön a'Brend kezébe látta azt a kardot melly nek bírásához való juthatásért vetemedett erre a gyilkosságra. Mindnyájan kezet fog
tak a Vitézek
egymással
, 's meg esküdtek
-- 58 –
egyakarattal, hogy a Rudolf gyilkosain az ö halálát meg fogják boszszúllani.
Ekkor eljött a Klastromnak Apátura pompás papi öltözetben a holttestnek meg szentelésére, 's az udvari kápolnában lejen dö békisérésére. A Vitézek magok vették vállokra a Szent Mihály lovát, 's azon vit ték le a holttestet a márvány gráditsokon.
Elöl a barátok mentek, azok után a tzifra libériás tselédek, ezek után vitetett a holt test, mellyet Brend az ő Vitéz barátival kö vetett, azután következtek a jobbágyok, kik az ő szeretett főldes Uroknak temeté sére mindnyájan felgyülekeztek a várba.
Igen kevesen voltak, a kik könnyeknek sűrű záporával ne mutatták volna keserűségeket.
Midőn pedig a koporsó a sírba tétetett a sírás jajgatás az egész halotti gyülekezet nél olly közönségessé lett hogy mindnyá jan nagy zokogások által mutatnák ki Ru dolf eránt buzgó szereteteket. Azután a Ru dolf barátjai öszve ülvén, 's a világ mulan dóságáról beszélgetvén egymás között az egész napot gyászban és szomorúságban töltötték el. De másnap korán reggel mind nyájan lóra ültek, s magok mellé 4o lova sokat vévén ki mentek az erdőnek meg vis gálására, hogy az abban gyanított gyilko sokat, 's
&
el tévelyedett Konrádot felke ressék. * Négy egész nap járták az erdöt, de sém Konrádnak, sem semmi kóborlók.nak, nyomára nem akadtak. Haza mentek tehát minden haszon nélkül. »
- Akkor egybe gyűjtötte Brend minden
jó barátit, és így szóllott azoknak; Vagyon
az atya és fiú között ollyan titok, mellynek a barátok elött is titoknak kell lenni.
- Illyen titok volt az , midőn az atyám meg sebesíttetvén az erdőben, ennek a kardnak gondviselését reám bízta – az én halálom után vidd végbe ugymond ő az én paran tsolatomat. Már ö megholt, és most ne gyek az ő parantsolatját bétellyesíteni. En barátim egynehány honapra tőletek eltávo zom , de ismét viszsza jővén , közöttetek kívánom életemnek hátra lévő szomorú nap jait tölteni. Kuno ! te laksz leg közelebb az én váromhoz, azért az arra, és jobbágyim ra való vígyázást te reád bízom. Rendre meg ölelle öket, 's mindenikkel kezet fog ván tőlök elbútsúzott, Lutz kérte hogy en gedje meg ö néki hogy véle elmehessen, de az azt el nem fogadta: sőt azt mondotta, hogy leghűségesebb szolgai közül is azért nem akar eggyet is magával el vinni, mivel utazásának tzélját egészszem titokba akarja
tartani. - - : *
Azomba paripáját elö hozatván hirte len fel űlt arra, és sebessen ki nyargalt a' vár kapuján. A Vitézek sokáig néztek, után na, míg nem a hegyek kőzzé érvén többé nem lehetett őtet látni: annak utánna azok is elő hozatták paripáikat, felültek azokra, 's szomorúan haza lovaglottak a magok tu lajdon váraikba. Haza ment,Otto is az ő