2
Volt egyszer egy vonal. Nem látszott nagy vonalnak de a radírgumi tartott tõle.
Egy aprócska vonal is hatalmas vonallá nõhet ha nem törlik ki idejében. Ekképpen vélekedett a radírgumi.
Elszánta hát magát a cselekvésre miközben a vonal egyre nõtt. Már-már nyilvánvaló vonal lett belõle.
A radírgumi elkezdte kitörölni õt az egyik végérõl indul-va ám a vonal nõni kezdett a másik végén. Fárasztó egy munka gondolta a radírgumi. Hiábavaló küszködés gon-dolhatta volna a radírgumi ha tovább viszi a gondolatme-netet. Észrevette hogy erõfeszítéseivel arányosan zsugoro-dik. Végül teljesen elfogyott.
A vonal kisebb lett a koporsót kísérõ többi radírgumi egymást vigasztalta. Ám érezhetõ volt hogy nyugtalanok.
8
Volt egyszer egy vízihulla. Amikor abban az elhanyagolt állapotában kisodródott a partra mint aki keveset vagy éppenséggel semmit sem ad a külsejére meglehetõsen bûz-lött ahhoz hogy észre lehessen venni nem mostanában fúlt a tengerbe.
Az õrmester aki csempészetre vagy még ennél is súlyo-sabb törvénysértésre gyanakodott felszólította:
Igazolja magát!
Ez elõl úgy tért ki hogy külföldinek tettette magát
érthetetlen nyelvet beszélõ fürdõzõnek akinek a tekintete elvész a messzi felhõkben.
Honnan jött? tudakolta az õrmester.
Egy a hullámzás által kihangsúlyozott bizonytalan moz-dulat a távolba mutatott a látóhatár irányába vagy azon túlra a világ másik felére.
Velem kell jönnie a kapitányságra. Gyerünk mondta neki az õrmester.
Talán félelembõl bár ez ellentmond a látszatnak a ví-zihulla egy hullámtól ösztönözve szökésre utaló mozdula-tot tett. Az õrmester feltartóztatta.
Ha nem jön jószántából majd jön kényszerbõl.
És megkísérelte kivonszolni a partra.
Lehangoló kép. A vízihulla kidülledt szemére homok ta-padt. Szája haragos tiltakozást fejezett ki és egész testével ellenszegült amennyire csak tudott. Igyekezett elnehezed-ni a lehetõ legnehezebbé válni.
Ilyen ellenállás közepette az õrmester úgy ítélte meg
hogy kénytelen egy füttyentéssel segítségül hívni az altisz-tet aki a szikláról egy távcsövön át követte figyelemmel az eseményeket. Amíg oda nem ért a nedves homokfövenyre
feljegyzéseket készített a jegyzõkönyvhöz miközben fél szemmel a vízihullát figyelte sokatmondó hûvös távolság-tartással.
Ez is a makacs fajtából való figyelmeztette az õrmes-ter az altisztet. Két karjánál fogva vonszolták a fövenyen fölfelé. Még szerencse hogy abban az órában nem voltak fürdõzõk ellenkezõ esetben az engedetlenségérõl szóló ta-núvallomások még inkább megnehezítették volna a vízihul-la helyzetét.
Az hogy valaki a hatóság kezére kerül és ilyen szembe-tûnõ módon ellenkezik nem valami fenséges látvány.
11
Volt egyszer egy csendélet amely mégsem volt egészen csendes. A kosárban lévõ almák egyikének a belsejét egy kukac puhította keresztül-kasul járva járatokat vájt belé és összerágta a gyümölcs húsát. Tette mindezt teljesen egye-dül.A festõ aki természet után festi ezt a csendéletet ártal-matlannak látszik. Az almák felszínére összpontosít. Ke-véssel is megelégszik. Én tovább megyek.
Valójában nagyon megfontolt kukac volt. Annyit tanul-mányozta az alma belsejét hogy gyomorrontást kapott.
Ahhoz hogy megkönnyebbüljön egész a héjig el kellett jönnie. Errõl egy rothadásfolt árulkodott.
A festõ figyelmét nem kerülte el ez a természet pusztu-lására utaló elsõ jel. Hagyta hadd terjedjen a folt. Egy megfertõzött a rothadástól pusztuló megfonnyadt almá-nak a megfestésével a festõ nem várt sikert ért el.
Talán igazságos lenne megosztani sikerét a kutakodó és kitartó kukaccal. Nem osztotta meg. Van ez így néha.
28
Volt egyszer egy lány aki megkérdezte a szamaraktól az összes szamártól amellyel csak találkozott hogy nem go-nosz tündérek és egyéb lények által elvarázsolt hercegek-e.
A szamarak nem feleltek. A legyektõl kába állatok nem sok ügyet vetettek a lány szapora csókjaira. Munkára ter-mett tisztességes szamarak voltak hiányzott belõlük az ábrándozás és a képzelõerõ.
Á m egyszer egy herceg aki éppen arra járt meghallotta
amint fáradhatatlan kérdezõsködése közben a lány egy öreg elgyengült szamárhoz beszélt aki minden kétséget kizáróan teherhordó szamár volt utolsó példánya a meg-alázott és önérzetükben megsértett szamarak
nemzedéké-nek. Látta amint a lány lábujjhegyre ágaskodva megcsó-kolta a visszataszító szamarat.
Ekkora hit jutalmat érdemel mondta a herceg.
Elõbújt rejtekhelyérõl ahová behúzódott és rátért az út-ra hogy találkozzon a lánnyal.
A herceg nagyon szép volt. A szeme csillogott az örömtõl
mikor csókot kért a lánytól és elmagyarázta hogy az két-szeresen is kijár neki mivel hercegi rangjának megfelelõ összes kiváltsággal bír. Miközben ezt mondta a herceg hanghordozásával és mozdulataival is kifejezte szertelen büszkeségét hogy õ élete végéig herceg marad.
A lány bár nem hitt az oly ellentmondásosan viselkedõ ismeretlen szavainak beadta a derekát. Annyi de annyi csókot eltékozolt már...
Megcsókolta tehát szûzies ártatlansággal és némi féle-lemmel amit korábban sosem érzett.
Megcsókolta a herceget a herceg pedig szamárrá válto-zott.
Abban a pillanatban mintha csak varázslat folytán tör-ténne az összes szamár akit a lány annak elõtte megcsó-kolt szép és örömtõl csillogó szemû herceggé változott.
52
Volt egyszer egy papírhajó mely nekivágott a tengernek.
De az elsõ hullám összetörte a papírhajót amely így vissza-tért a partra. A homokfövenyen siralmasan szétterült pa-pírhajótól bármit is kérdezni olyan kegyetlenség volna
amelyre nincs bocsánat. Mégis megrohanták:
Hogy érzi magát a kaland után?
A csalódottságtól és a megalázó vereségtõl lesújtott hajó hanyagul elmosolyodott. Afféle papírmosoly volt:
Lerí rólam hogy mit érzek. Ennél egyértelmûbben nem fogalmazhatok.
58
A riporter a kérészéletû szerencsétlenségekrõl szóló cik-kek írója azonban nem tágított:
Tulajdonítja-e valami rendkívüli tényezõnek a hajótö-rést?
A gyakorlat hiányának csupán. Leírhatja azt is hogy hiányzik belõlem az elhivatottság.
Az újságíró nem érte be ennyivel:
Az elhivatottság? Nos ha így áll a dolog mi szeretne lenni ha újra kezdhetné?
A papírhajó illetve az ami megmaradt belõle finoman kitért a további faggatás elõl. Kihasználva egy hullámot
mely a homokos partról csapódott vissza eltávolodott az újságírótól. Az újságíró azonban cipõjét eláztatva szaladt utána:
Még nem válaszolt... Kérem mi szeretne lenni ha újra kezdhetné?
Az elgyengült hajó a távolból felelt:
Papírrepülõ. Természetesen.
Szelényi Zsolt fordítása
JOSÉ MARTINS GARCIA