meg-tartásával), ha egyházi ruhát viseltek s egyházi szolgálatot teljesí-tetteké Most eo ipso kiesnek az egyházi rendből (132. §. 2.).
b) Eddig házasember felszenteléséhez csak a feleség beleegye-zése kellett, ma pápai dispenzáció szükséges és ha anélkül vette fel az ilyen a nagyobb rendeket, el van tiltva azok gyakorlásától (132. §. 3 ) . c ) A nagyobb renddel biró egyházinak özvegye fel-szentelt férje halála után az eddigi általánosabb, bár alig meg-indokolható vélemény szerint nem léphetett érvényes házasságra, és pedig akkor sem, ha férje felszentelésekor nem tett valamely rendben ünnepélyes fogadalmat.4 A kódex után ilyenféle aka-dályról már nem lehet beszélni s azért az özvegy érvényesen és — hacsak a Szentszék férje felszentelésekor egyszerű foga-dalmat nem követelt tőle — megengedett módon léphet új házasságra, d) Eddig is azt vallotta a jogi doktrina, hogy az erős félelem hatása alatt felszentelt — bár érvényes a felszentelés — celibatusra nincs kötelezve s az egyházirend akadálya nem érinti. De eddig nem volt rá biztos törvény s voltak is, akik tagadták. Most a 214. kánon 1. §-a világosan kimondja, hogy az erős félelem hatása alatt felszentelt, ha a kényszerítést és az utólagos jóváhagyás hiányát bebizonyítja, birói Ítélettel a világiak sorába helyezendő a breviárium és celibátus kötelezettsége nélkül.
Birói Ítélet előtt kötött házassága csak meg nem engedett, de érvényes volna, e) Az akadály ellenére házasságkötést meg-kísérlő nagyobbrendű (s a vele házasságra lépő nő) a pápának egyszerűen fenntartott kiközösítésbe esik (eddig az ordinariusnak volt fenntartva), bűntényből eredő szabálytalanságot von magára (985. nr. 3.), ami eddig meglehetősen bizonytalan volt5 s ipso iure elveszti hivatalát vagy javadalmát (eddig csak a kisebb-rendű klerikus vesztette el így, a nagyobbkisebb-rendű birói Ítélettel volt megfosztandó) 188. nr. 5.
I
1 Im. IV. nr. 510. n. 37.
2 Csak a beneficiumot veszítették el.
3 És ha cum unica et cum virgine kötöttek házasságot, (c. un. VI. 3,2. ; Trid. XXIII. c. 6. iunct. cum c. 17. de ref.)
* Wernz, nr. 395. 5 Leitner 193, Wernz., II. pag. 161.
Hogy a celibatus kötelezettsége egyházi törvényen vagy vótumon alapszik-e, a kódex sem döntötte el, de amikor a kódex életbeléptével hatályukat veszítették a felszenteléssel kapcsolatos fogadalomról szóló régi törvények, egyik fő erősségét veszítette el a fogadalmat valló nézet.
6. Ünnepélyes fogadalom. Szent Tamásnak és szent Alfonz-nak azt a véleményét, hogy az ünnepélyes fogadalom isteni jogon bontó akadály, eddig sem vallották a tudósok, ezután még kevésbbé fogják, mert nyilvánvaló, hogy csupán az egy-ház intézkedéséből van az ünnepélyes fogadalomnak a vele ellenkező cselekvényekre nézve hatálytalanító ereje. — Ha az ünnepélyes fogadalmas halála után hátramaradt özvegye há-zasságra lép (föltéve, hogy nem lépett ez is ünnepélyes fogadalommal bíró rendbe), ma ez a házasság kétségenkívül érvényes. Eddig sokan érvénytelennek mondották. Maga XIV-Benedek is kételkedett érvényességében.1 — Az ünnepélyes fogadalom ellenére házasságkötést megkísérlő büntetése (épúgy, mint föntebb 5. e) alatt a pápának (nem ordinariusnak !) egy-szerűen fenntartott kiközösítés, ha férfi az illető: irregularitas ex delicto, továbbá úgy tekintendő, mint a rendből törvényszerűen elbocsájtott a dimissio minden jogi következményével. (646.)
7. Nőrablás. a) Ezentúl nemcsak az erőszakos elvezetés, hanem a letartóztatás is nőrablás. b) A saját jegyesének akarata ellen való elrablása is kétségtelenül nőrablás ma. Eddig többen tagadták.2 e) Bizonyos az is, hogy csakis nőnek elrablása okozza ezen akadályt, nem férfié. Eddig némelyek az ellenkező véle-ményen voltak.3 f ) Valaminthogy az is bizonyos, hogy vala-mely nőnek nem házasságkötés céljából való elrablása nem okoz akadályt, g) Ha az elvezetés nem házasságkötés céljából történt, de utóbb ezen célból tartja a nőrabló a nőt fogva, most már biztosan akadály, mert a letartóztatás egyenlő az elvezetéssel és az ilyen kombinált cselekvénynél elég, ha a szándék a letartóz-tatásnál vonatkozik a házasság megkötésére, míg eddig maga a
detentio nem okozta az akadályt s azért a házasságkötési szán-déknak az abductiónál kellett meglennie, h) Kiskorú nőnek, még ha nem is jegyese a raptornak, szülői vagy gyámja tudta és
1 De synod, dioec. 1. XIII. c. 12. nr. 16. - L. Wernz/nr. 380.
2 L. Wernznél, nr. 28032.
3 L. Gasparrinál. nr. 621.
beleegyezése nélkül történt elrablása ma már bizonyosan nem aka-dály, feltéve, hogy a nő az elrablásba es házasságba adta beleegye-zését. i) A nőrabló büntetése ma: ipso iure ki van zárva az egy-házi cselekvényekből, azonkívül megfelelő büntetésekkel sújtandó.
Serdületlenek elrablásáért a laikus elveszít még ipso facto minden hivatalt is, melyet az egyházban bírt, klerikus pedig a depositióig terjedhető büntetéssel sújtandó. (Eddig excomm. nemini reservata, infamia, incapacitas ad dignitates, klerikusokra azonfelül depositio.) 2353. és 2354.
8. Bűntett, a) Ma kétségtelen, hogy nem-tudása nem men-tesíti ez akadály alól. (16.) b) Hogy az adulterium qualificatum esetén milyen fokú nem-tudása a jogaiban megsértett házasság-nak mentesít az akadály alól, nem dönti el a kódex. Nyilt kérdés marad tovább is. c) Ellenben bizonyos, hogy az adulterium cum promissione matrimonii beálltához kölcsönös ígéret, promissio és repromissio kell és semmikép sem elég az egyik részről tett igéret s a másik részről az elfogadás, annál kevésbbé a hallgatás.2
d) Végérvényesen eldöntötte a kódex, hogy a tisztán polgári házasság is attentatio matrimonii, mely adulteriummal kapcso-latban a bűntett akadályát okozza.3 e) Hogy az adulterium cum coniugicidio uno machinante akadálynál szükséges-e az akadály beálltához az, hogy a hitves-gyilkos bűntettét a leendő házasság-kötés szándékával kövesse el, vagy hogy a házasságtörésben bűntársával e szándékát közölje, a kódex nem említi. Valószínű-nek tartjuk, hogy az ú j jogban egyáltalában nem szükséges a szándék, f ) Azt sem mondja a kódex, hogy a coniugicidium utroque machinante esetén mindkét félben meg kell-e lennie a házasságkötés szándékának, vagy elég, ha csak az egyikben van meg, (eddig általában az utóbbit tanították),4 vagy hogy talán egyáltalában nem szükséges az akadály beálltához a tett elköve-tésénél a házasságkötés szándéka. Ez a legvalószínűbb.
9. Vérrokonság. a) Most már kétségtelen, hogy iure cano-nico az egyenesági rokonság a végtelenségig akadály. Eddig voltak, akik csak a negyedik fokig mondták akadálynak. (Azt a kérdést azonban, hogy az egyenes ágnak fokai az elsőn túl természetjogi akadályok-e vagy sem, nem érinti a kódex.) b) Az oldalági vérrokonság az eddigi 4. fok helyett most csak
1 L. Wernznél, nr. 5223". 3 L. Leitner, i. m. 2612.
2 Wernz nr. 52 438. Gasparri 737. 4 Wernz, nr. 528=5.
a 3-ig terjed. (Arra szintén nem terjeszkedik ki a kódex, hogy az oldalági elsőfokú vérrokonság természetjogi akadály-e.) 3. Ezentúl nem sokszorozódik a vérrokonság akadálya, ha ugyanazon közös törzs többszörös úton érhető el. Azelőtt igen.
A régi jog szerint tehát pl. két unokatestvér közt, kiknek szülői is unokatestvérek voltak, oldalági másodfokú és kétszeres negyed-fokú vérrokonság volt. Ez az utóbbi ma csak egyszeres volna, de mert a negyedfok már nem akadály, egyáltalában nem veendő figyelembe. 4. A felmentés nélkül házasságra lépő vérrokonok az incestus bűntettét követik el, melynek egyéb, ferendae sen-tentiae büntetéseken kívül infamia iuris is a büntetése. Eddig ez utóbbi nem állt be.
10. Sógorság. a) Ennél az akadálynál legfontosabb újítás az, hogy ezentúl alapja az érvényesen megkötött, akár elhált, akár el nem hált házasság, nem pedig, mint eddig, a kopula.
b) Épen ezért nincs többé törvénytelen sógorság, c) és nincs házasság utáni (affinitas supervenicus), mely eddig az egyik há-zastársnak a másik házastárs első- vagy másodfokú vérrokonával
elkövetett házasságtöréséből származott s azzal a büntetéssel járt — hacsak mentő körülmények nem forogtak fenn — hogy a vétkes fél az ártatlantól a házassági kötelesség teljesítését nem követelhette, d) Az új jog értelmezői közt vitás az, hogy a ke-reszteletlenek házasságából is származik-e sógorság, mely persze addig, míg kereszteletlenek maradnak, nem lesz akadállyá, de mihelyt az egyik megkeresztelkedik, beáll az akadály. Mi azt hisszük, hogy igenis, a kereszteletlenek házasságából is származik sógorság, úgy hogy a keresztség felvétele után érvénytelen volna az újonnan kereszteltnek házassága olyan személlyel, akinek vér-rokonával a keresztség előtt házasságban élt. e) Bizonyos most, hogy az egyenesági sógorság a végtelenségig, nem pedig — mint némelyek eddig gondolták — a 4. fokig, f ) Az oldalági sógorság a második fokig akadály (eddig a törvényes sógorság a 4., a törvénytelen a 2. fokig volt akadály, g) Eddig voltak, akik a törvényes egyenesági elsőfokú sógorságot természetjogi akadálynak mondották.i Az 1043. kánon után semmi alapja nincs már e véleménynek, aminthogy egyébként több régebbi dekla-racióval is ellenkezett, h) Tekintettel arra, hogy nem a kopula immár a sógorság alapja, a belőle származó akadály
sokszoro-1 W e r n z , 4 3 0 « .
zódása is megváltozott. Eddig sokszorozódott az akadály, ha a másik fél több rokonával, vagy olyannal, aki többszörösen volt rokona, követtetett el a kopula, ha mindkét fél végzett kopulát a másik rokonával s végül némelyek szerint ha ugyanazon sze-méllyel előbb törvénytelen, később törvényes kopula követtetett el. Most akkor, ha többszörös a vérrokonság akadálya, melyből származik, és ha valaki meghalt hitvestársa több rokonával lép egymás után házasságra, i) Mivel nem a kopula immár a sógor-ság alapja, elesnek mindazok a kontroverziák, melyek a kopula tökéletes elvégzettsége kérdésével voltak kapcsolatban.
11. Köztisztesség, a) Alapja eddig az eljegyzésből s az el