A közös érzék (sensus communis), az érzéki emlékező- emlékező-tehetség, a képzelőtehetség (phantasia) működése is igen nagy

valószínűséggel bizonyítják, hogy a külső érzetek az agyban mennek végbe.

Ezen három tehetség működését egyszerűbben, könnyebben és célszerűbben megmagyarázhatjuk a mi álláspontunkon, míg az ellenkező vélemény magyarázata bonyolult, célszerűtlen és nem kielégítő.

A bizonyítás megértése végett röviden ismertetnem kell a három tehetség természetét, működését, szükséges voltát. Mona-kow igen találóan jegyzi meg, hogy érzeteink nem is olyan egyszerűek, mint azok az első pillanatra feltűnnek. Érzeteink nem

Wahrnehmung, Pseudohallucination u. Hallucination zu unterscheiden, so liegt doch heute, abgesehen vom gleichzeitigen Realitätsurteil, kein Qrund vor, eine unüberbrückbare Verschiedenheit zu behaupten. Lehrbuch d. exp. Psych.

J. Fröbes S. J. I. 2. Freiburg (1917). 223. 1.

134

csupán fényképek, amelyek a tárgy színét, árnyalatait és alakját egyszerűen elénk tárják. Csak ha a látást tekintjük, ezen érze-tünk a tárgy alakján és árnyalatain kívül annyi mindent hoz tudomásunkra, hozzánk való viszonyát, tőlünk való távolságát, különbözését, térben elfoglalt helyét stb., hogy .azt kell monda-nunk, a szem egyedül ezt nem képes észrevenni. Kell tehát egy magasabb, egy általánosabb, egy bensőbb tehetségnek is ben-nünk rejtőznie. Szükséges a külső érzékhez, mint kiegészítő rész-nek, egy másik érzéknek felvevése, amely az összes érzeteket összegyűjti, egymástól elkülöníti, az alanytól megkülönbözteti, egybeköti és a tárgyra vonatkoztatja, mint egy alanynak érzeteit, aminek következtében az érző csak egy dolgot érez, amely ki-terjedt, kemény, fehér, édes és nehéz. Egyszóval ezen belső érzék az összes külső érzékek erejét magában foglalja. Vagy, mint Aquinói szent Tamás mondja: «A benső érzéket nem azért nevez-zük közös érzéknek, mivel mint nemi fogalmat állíthatnák az érzékekről, hanem mert a külső érzékeknek közös gyökere és alap-elve» A

A képzelő- és érzéki emlékezőtehetség működését is lássuk röviden. Létezésükről semmi kétség. A képzelőtehetség műkö-dése abban áll, hogy érzeteinket az utókép, utánérzet eltűntével is felújítja. A képzelőtehetségtől az érzéki emlékezőtehetség csak fogalmilag különbözik. Egyazon tehetséget kievezzük kép-zelőnek, ha az érzeteket csupán felújítja, emlékezőtehetségnek pedig, ha azokat mint egykor meglevőket újítja fel. Tehát azon tehetségnek két különböző működését jelöljük meg ugyan-azon névvel.2

Ezen három érzéki tehetség pedig az agyban van: «Mert az agyban kétségkívül érzéki tehetség van, amelyben az összes érzetek összefolynak és tudatossá válnak ; nyomot hagynak maguk után és így ismét felidézhetők; amely tényleg ugyanazon tehet-séget közös érzéknek, képzelő- vagy emlékezőtehetségnek mondjuk különböző működésének megfelelőleg, amelyet kifejt».

Ámde ha ezen hármas tehetség, amely tulajdonképen egy tehetség, az agyban van és ott hozza létre működéseit, akkor a

1 «Sensus interior non dicitur communis per praedicationem, sicut genus, sed sicut communis radix et principium exteriorum sensuum.» I. qu.

78. a. 4. ad 1.

2 Cfr. Donát, Psychologia, 1914. Oeniponte n. 126.

legegyszerűbb és legcélszerűbb s így a legvalószínűbb magya-rázat az, amely a külső érzeteket is idehelyezi. Miért?

Mert csakis így magyarázható meg ezen hármas tehetség benső függése az érzetektől és viszont.

Az érzetek összegyűjtése, szétválasztása, ami a közös érzék munkája, legegyszerűbben akkor van megoldva, ha az érzetek mind ott létesülnek, ahol a közős érzék őket összegyűjti, össze-foglalja, az alanytól megkülöqbözteti stb.

A képzelőtehetség és az érzéki emlékezet annyira függnek a külső érzetektől, hogy semmit sem tudnak létrehozni, ami valamiképen nem volt a külső tehetségekben. Csupán a meg-levőt tudja valamiképen átalakítani. Képzeteink annál könnyeb-ben ujulnak fel, minél élénkebb volt az érzet s minél gyakrab-ban fordult elő. Élénk képzelet viszont a valóság hatásával van a külső érzékekre és azokat működésbe hozza. Hogy bennünk érzet jöjjön létre, szükséges, hogy a tárgytól jövő befolyás hasson az érző erőre, amely befolyás különbözik a szervre gyakorolt puszta anyagi benyomástól. Épen úgy a képzelőtehetségnek és az érzéki emlékező tehetségnek szüksége van valamilyen izgató befolyásra, hogy működésbe kezdjen. Ezen befolyást nem gyakorolhatja a tárgy, mert nincsen jelen, nem a tárgynak kép-mása (species expressa), maga az érzet, mert az már elmúlt;

tehát nem marad más hátra, mint hogy az érzetet előidéző érzéki benyomás hasson a képzelő- és emlékezőtehetségre, hogy kö-zömbös állapotukból kimozdítsa, amely érzéki benyomást species impressának hivjuk és amely ugyanaz, mint amely a külső érzet létrehozásánál hatott. Ezen érzéki benyomás az érzet elmultával tovább is megmarad lappangva (species latentes).

Legegyszerűbb magyarázat tehát, hogy mivel ugyanazon érzéki benyomás hat a külső érzékekre és az emlékező- és kép-zelőtehetségre, mindezen tehetség működésének székhelye az agyban van. Ellenkező esetben nehezen lehetne megmagyarázni, miként lehetséges, hogy ugyanazon érzéki benyomás (species impressa) több helyen legyen és több helyen hasson.

Ezen vélemény mellett van még a modern tudósok azon része is, amely ezen három tehetséget a külső érzékektől nem különbözteti meg. Ezek szerint a közös érzék, képzelőtehetség stb. a külső érzékektől tényleg nem, csak működésre nézve kü-lönböznek. Ezen véleményt természetesen nem osztjuk, mert jól-lehet az érzet és képzet közt nincsen áthidalhatatlan különbség

lényegileg, mégis más tekintetben annyi különbségre akadunk, hogy minden benső megegyezés mellett is két különböző tehet-ségnek tulajdoníthatjuk őket, amelyek az agyban létesítik műkö-désüket.1 Ezen feltevésben az érzetek egyesülését onnan magya-rázzák, hogy minden egyes érzet ugyanazon lélekben van.

IV. Negyedik érvünket, a kísérleti lélektan és a fiziológia