Az érsek nyilatkozatából világosan kitűnt, bogy a társház ingatlan vagyonát, melyet a rend neki 20 ezer forintért eladni készült, nem fogja megvenni.
Más vevő után kellett tehát látni. Mikor híre futott, hogy a Szelepcsényi-féle telkek eladók, országos mozgalom indult meg, több oldalról tárgyalások, egyezkedések, okmányok kicserélése kezdődött.
A társház főnöke meggondolván a sok kellemetlenséget, melyet a birtokok kezelésénél a városi polgárok részéről tapasztalni volt kénytelen, jónak látta magát a várost is alapítványi jószágaik meg
vételével megkínálni; az meggondolván a dolgot közgyülésileg elhatározta, hogy összes vagyonúnkat kész megvenni.
Azonban midőn Mösoh Lukács, kegyesrendi főkormányzói helyettes, és a házfőnök a városházára mentek, hogy az eladási fel
tételeket a városi tanácsosai megbeszéljék, az alku megakadt, mert néhányan városszerte azt elhíresztelték, hogy a kegyesrendiek az alapítványi vagyon eladása után a kapott pénzzel el akarják hagyni a várost.
De mihelyt tudomására jutott a városnak, hogy maga gr. Kollonich bibornok, ő felsége a király nevében az udvari kamarában és a magy. kir. irodában az alapítványi vagyon eladását pártolja s evégre előkelő tekintélyes férfiakból álló bizottságot nevezett ki, melynek elnöke Jakiin Balázs kancellár, nyitrai püspök, tagjai pedig Gillány György és Maholányi János, a Szelepcsényi uradalmaknak teljhatal
mú rendelkezője voltak; Szent-György szab. kir. város a maga részéről felhatalmazta Kaydácsy Pál város biráját és Heiszler Menyhért aljegyzőt. A társház főnöke pedig Bojár András a kegyesrendi fő
kormányzói helyettestől felhatalmazó levéllel volt megbízva.
A megkezdett tárgyalások szerencsésen folytak és be is fejez
tettek, minek következtében a felhatalmazott rendtag, a bizottság urai és a város megbízottjai között következő sértetlenül, vissza- vonhatlanul és szentül megtartandó föltételek állapíttattak m eg:
1. Alapítványi tőkének húszezer rajnai forint és ezután járó öt százalékos kamat határoztatott, mely évenkint két részletben u.
m. Szt. Mihály és Gyümölcsoltó bold, asszony napján a társház főnöke által kiállított nyugtára fizetendő.
2. A fentemlített, bizottságilag átadott házak javítására köte
lezte magát a vevő, hogy ezer forintot, 25 szekér követ vagy fát fog szolgáltatni.
3. Megígérte a vevő, hogy a város falain kívül fekvő Wolf- féle kertet 100 forintért rendelkezésünk- s használatunkra átengedi.
Azonban a társház főnöke ez összeget soknak találván, Maholányi János kir. személy nők a 100 irtot kifizette, s a kertet nagylelküleg
társházunknak ajándékozta.
Ezek valának a főpontok és feltételek, melyek a bizottság felterjesztésére királyi oklevéllel helybenhagyattak. Hogy e szerződés törvényerejére emeltessék s örök időkre biztosíttassák, a meghatározott rendtag az összes irományokat János Ferencz generális rendfőnök utján a Sacra Congregatiohoz beterjesztette, sőt maga a rendfőnök az összes ingatlan vagyonnak részletes jövedelmét s miveltetési költsé
gét a bibornoki szentszéknek, mely a püspökök és szabályszerű szerzetesek vagyona felett rendelkezik, egy hosszú emlékiratban nyújtotta be.
A Sacra Congregatio meg akarván győződni az ügy igazságáról bővebb és valódi értesítés végett az esztergomi káptalan kormányzói helyetteséhez levelet intézett, melléje csatolván a kegyesrendi gene
rális által beterjesztett emlékiratot is, tudakozódván az ügynek mibenlétéről.
Annyi sok munka- és fáradságnak eredménye tehát egyedül az esztergomi káptalan kormányzói helyettesének kedvező tudósítá
sától függött. És ő tapasztalt s bölcs belátása szerint a következő lelkiismeretes tudósítást küldötte Rómába:
Főmagasságú és Főtisztelendő Urak, Sz. Congregationak leg
nagyobb tiszteletre méltó Főpapjai!
Főmagasságtoknak hozzám intézett levelét a szentgyörgyi ke
gyesrendiek Szelepcsényi György alapítványa ügyében a melléje csatolt s az említett szerzetesek által szerkezteit emlékirattal együtt kezemhez vettem. Megértém a Szt. Congregatio szándékát; azért kénytelen vagyok bevallani, hogy ezen alapítvány az észt. érsek beleegyezésével, Szent-György városa és a kegyesrendiek között egyezkedés folytán azon álláspontra jutott, a mint az emlékiratban mondva van, hogy a kegyesrendiek az említett alapítványnak, (mely a mint mondva van csakugyan szőlők-, rétek és szántóföldekből áll) gondozásától fölmentve legyenek, és az évenkinti biztos kamatokat élvezve, azokat maguk hasznára és előnyére fordítva nyugalmat talál
janak. Az említett alapítvány terméséből előbb még két szerzetes sem tudott megélni, most már ezen jövedelemből többen is elláttat
nak. Méltó és igazságosnak vélem, hogy a Szt. Congregatio ezen
ügyben a kegyesrendi atyáknak kérelmét kedvezőleg helyeselni s megerősíteni méltóztassék.
Kelt Nagyszombatban 1694. okt. hó 2-án.
Főmagasságtoknak Krisztusban legalázatosabb szolgája és káplánja
Dolny István, esztergomi Vicarius.
Az alatt, mig Kómából a szerződés végrehajtására az utolsó apostoli kedvező helybenhagyást vártuk, a bizottságilag nekünk ju t
tatott két házba, melyeket előbb tetemes költséggel jó és lakható állapotba hoztunk, a szokásos beszentelés után okt. 4-én be
vonultunk.
A várva várt apostoli megerősítés az esztergomi vicarius úrhoz csak 1694. deczember vége felé érkezett. Ő szentségéhez benyújtott kérelmünk meghallgattatván, a Sacra Congregatio a következő iratot intézte a vicarius úrhoz:
Sacra Congregatio Emrum S. Komanae Ecclesiae Cardinalium negotiis et consultationibus Epporum et Regularium proposita stante remissione libelli per Santiss. Dnum nostrum facta et attenta rela
tione Vicarii Generalis Strigoniensis eidem benigne commisit, ut veris existentibus narratis et postquam compererit in evendentem Conventus utilitatem esse cessuram facultatem concedendi praefata bona cum conditionibus et annuo canone supra expressis pro suo arbi
trio et conscientiae oratoribus im pertiatur: ita tamen, ut in instru
mento consessionis plana eorundem bonorum cum confinibus et mensuratione inferatur.
Romae 3. Dec. 1694. J. Cardinalis Carpinus.
A. Alto vius Secret.
Az esztergomi Vicarius Generalis megkapván a felhatalmazást 1695. január 23-án kelt oklevélben tudomására adta a háznak, hogy az alapítványi ingatlanokat tetszés szerint eladhatja.
A házfőnök a rend nevében át is adta a városnak a kikötött áron, illetőleg évi 1000 forint fizetés mellett az Illésházy-kuriát a jószágokkal együtt.
A szerződés pontjait megerősítés végett ő felségéhez is fel kellett terjeszteni. Minden szükséges kellék összeállítása után az oklevél a város pecsétjével felterjesztetvén, Kollonich bibornok fel
kéretett, hogy a kérelmet támogatni szíveskedjék; és valóban a kérelemnek meg is volt a v árt eredménye.