10 20 30 mj só km.
^ g ° s F ö / o ^ 'N,
Bp 34. ábra.
A MAGYAR Á L L A MI TÖLDTANI I NTÉZ CTBC N EL EM Z ET T TA LA J VÍ Z MI NTÁ K K E M É N Y S É G E N É M E T T O K O K B A N
00
<P 35. ábra.
00
kétségtelen, hogy nem közömbös az, hogy milyen más ion is van az oldatban és milyen súllyal, vagyis, hogy az ábrázolt ion milyen egyenérték-súlyarányt képvisel az összes sók alkotórészei között.
Térképeinken a három legfontosabb alkotó rész (szulfát, nátrium, klorid) abszolút súlyát ábrázoltuk jelekkel, de területfoltokban feltüntettük azokat a vidékeket, ahol az ábrázolt alkotó rész a többi kationnal, vagy anionnal szemben egyenérték szerinti túlsúlyban van. (36., 37., 38. ábrák.)
A alföldi talajvizek szulfáttartalmát mutató térkép egyik legfeltűnőbb sajátsága, hogy igen jelentős szulfátmennyiséget mutat olyan helyeken is a talajvízben, ahol a szulfát az anionok között nem uralkodó. Ez a helyset rámu
tat az egyenértékszázalék alapján szerkesztett szulfáttérképek gyengéjére.
A Tiszántúlon több helyen találunk abszolút súlyra nagy szulfáttartalmat a talajvízben, ez a szulfátmennyiség azonban nem jut érvényre az egyenérték- százalékban, mert egyéb anionok még nagyobb súllyal szerepelnek az oldatok
ban. Bibarkeresztes egy kútjában például 734 mg/1 szulfáttartalom csak 18%
egyenértéksúlyt jelent, mert a nitráttartalom 1500 mg/1, a hidrogénkarbonát pedig 1097. Szarvas egy kútjában 1641 mg/1 a szulfáttartalom és csak 31 egyenértékszázalékot képvisel az anionok között, mert 1972 mg/1 a hidrogén
karbonát és 1546 a kloridion. Tószegen 2249 mg/1 szulfátion is csak 37 egyen
értékszázalékot jelent, Polgáron 1066 mg/1 csak 23%-ot, Hajdúdorogon 1550 mg/I 29%-ot.
Kisebb jelentőségű hibája a csupán egyenértékszázalék alapján szerkesz
tett szulfáttérképeknek az, hogy néha jelentéktelen szulfátmennyiséget ural
kodónak mutat ki olyan helyeken, ahol igen kevés oldott só van a vízben.
A Dunavölgyben Konkatelepen 198 mg/1 szulfátion 43 egyenértékszázalékkal uralkodó anionja a talajvíznek; Pestimrén 134 mg/1 47%-ot, a Nagykiínságon Kiskabán 565 mg/1 51%-ot, a Nyírségben Űjfehértón 42 mg/1 31%-ot, Kis- tokajban 208 mg/1 50%-ot képvisel.
A példáknak ez a kiragadott csoportja indokolja azt a törekvést, hogy a talajvízben oldott sók ionjait ne csak egyenértékszázalékuk alapján, de ne is csak abszolút súlyuk alapján, hanem mindkét adat feltüntetésével térképezzük.
92
A bemutatott szulfáttérképről rekonstruálhatók az Alföld régi nagy mocsárvidékei. A vízminták sűrűbb begyűjtése és feldolgozása e téren mind földtani szempontból — az Alföld felszínalakulásának ismerete terén — mind gyakorlati, gazdasági és építkezési szempontból komoly haszonnal fog járni.
A nátriumtérkép a jelenlegi és eltemetett szikes területek foltjait raj
zolja ki az Alföldön. A szikes vizek nátriumhidrogénkarbonátja a
legelterjed-Cl* súlya mg/l + 300 - 600
* 600 - 900
** 900 -1200
-I- 1200 -2000
-H- 2000 -3000 -ttt- 3000 -5000 m 5000 <
s, A eluralkodó az anionok között o io 20 30 1.0 50km
38. ábra.
tebb só az Alföldi talajvizekben. A konyhasó, vagy egyéb más sók nátriumja csak kicsiny foltokat jelent a térképen. A nátriumion legnagyobb feldúsulásait az Alföld lapályos központi részein találjuk Szolnok— Szarvas— Püspökladány között. Kevés a nátrium a homokterületek vízében, kivéve a Duna— Tisza közén egyes löszös-iszapos mélyedéseket.
A kloridion-térképen általában a térkép kis mérete miatt a kloridban gazdag vizű területek vonalkázott foltjai a valóságnál nagyobbak. A klorid rendszerint konyhasós vizet (NaCl) jelent, az Alföldön csak elvétve társul más kationnal. Állandó legelőterületeken állati szennyeződés emeli a talajvíz
konyhasótartalmát. A Hortobágy és a Dél-Jászság vidékének nátriumkloridos vizei elsősorban ilyen szennyeződésekkel magyarázhatók.
A vízkémiai térképeknek egy másik fajtája az, amely a vízben oldott sóknak nem egy-egy alkotó részét kívánja kimutatni, hanem a sók összessé
gét és az alkotó részek egymás közötti viszonyát. Vagyis a víz kémiai jellegét törekszik kifejezni. Ennek egyik nehézsége az, hogy a vízben oldott sókat csak ionjaikban tudjuk kimutatni, másik nehézsége, hogy az egyes alkotó részek között abszolút súlyban és egyenérték súlyban is gyakran csak kis különbsé
gek vannak, tehát nehéz az uralkodó, a \íz kémiai jellegét megadó sót, vagy annak alkotó részeit kiemelni. Ezért kedveltek a teljes elemzési képet, illetve annak lényeges elemeit feltüntető ábrázolási módok, ahol minden megvizsgált vízminta külön jelet kap s ezen a jelen feltüntetik a legfontosabb kationokat és anionokat abszolút súlyuk vagy egyenérték százalékuk szerint. Az ibyen ábrázolás a térképen csak egy-egy pontra — a mintavétel helyére — vonatkozó értékeket adja meg, nem tünteti fel területfoltosan azt, hogy mekkora terüle
tekre jellemző ez a vízféleség. Olyan területeken, ahol egymás szomszédságá
ban igen különböző vegyi jellegű vizek vannak, ez az ábrázolási mód a leg
megfelelőbb. Ilyen a mi Alföldünk. A nehézsége ennek az ábrázolásnak az, hogy csak nagyméretű térképen alkalmazható, tehát kisebb területekre és nem átfogó, áttekintő térképeken.
A teljes elemzési képet adó ábrázolás legjobban színes kivitelben alkal
mazható, mert így az egyes alkotó részek és azok foltnagysága jól áttekint
hetők. A fekete-fehér ábrázolásnál a nehézség részben való kiküszöbölésére bevezették a csillagdiagramokkal való ábrázolást, ahol egy körből kiinduló csillagszárak állandó iránya és nagysága jelzi egy-egy kation és anion helyét és értékét. Íg y különböző irányban elnyújtott ágú szabálytalan csillagok jön nek létre és az így nyert formák egy-egy vízféleségre jellemzők és a sok külön
böző ábra között felismerhetők akkor is, ha nem színesek. A csillagábrázolás
nak egyik módosított formája az, ahol a csillagszárak helyett háromszögeket alkalmazunk, ezek az értékdifferenciákat jól mérhető területükkel áttekinthe
tőbben kifejezik. Ilyen ábrázolást alkalmaztunk néhány területrész talajvizei
nek jellemzésére a részletes táji leírásban. Mindezen ábrázolás mellett szük
ség van továbbra is olyan áttekintő térképekre, ahol a legfontosabb vízféle
ségek elterjedési területét látjuk összefüggő foltokban és nem jelalakban.
A z ilyen térkép szerkesztésénél a részletek elmosódnak. Azt a vízféleséget fejezzük ki területfoltosan, amely egy-egy vidéken leggyakrabban fordul elő és azt a sót, amelynek ionjai a legnagyobb súlyaránnyal szerepelnek a minták többségében. Az ilyen térkép csak általános tájékoztatást szolgál és tudni kell, hogy egy-egy víztípus területén ettől eltérő vizek is találhatók. Minél több azonban a megelemzett vízmintánk, annál jobbá fejleszthető — de egy
úttal annál nagyobb méretet is igényel — ez a térkép. Az Alföldön a víztípus- térkép jelei közé fel kellett venni a „vegyes típus” -t is, mert vannak területek, amelyeknek talajvizére éppen az jellemző, hogy többféle só alkatrészei közel egyforma arányban találhatók bennük. (39. ábra.)
A talajvízféleségekről a legtöbb kémiai elemzési adatot a V í z g a z d á l k o
d á s i T u d o m á n y o s K u t a t ó In t é z e t laboratóriuma gyűjtött össze. Az elem
zések eredményét többféle módon külön kiadványban, színes atlaszban kiadták.*
* Magyarország vízkészlete. IV. Minőségi számbavétel. Felszín alatti vizek. (Első víz
adó réteg.) V IT U K I. Budapest, 1959. 70 folio lap.
<o 4^
A TALAJVÍZMINTA^ v e gy i j e l l e g e ,
4 MAGYAR ÁLLAMI EÖLDTANI INTÉZET VEGYI LABORATÓRIUMABAN KÉSZÜLT ELEMZÉSEI! ALAPJÁN
,/* szenlgollhórcf
C/viSliLl
J Zolalövöl
m
J e l m a g y o r a z o l Valciumhidrogénkorbonólos víz
m m kdciumszullálos víz Jfolciumkloridos víz Magnéziumhidrogénkorbonálos víz Mognéziumszdfálos víz /keserűsós víz/
Nólriumhidrogénkarbonálos víz /szikes, szódás víz/
Nólriumszylfátos víz /gloubersós keserű víz/
Nalriumkloridos víz
" " /konyhasós viz/
keveri, vegyes jellegű víz A jelek a lerülel talajvizében leggyakrab
ban és legnagyobb súlyarányban előfor
duló sokai mulatják .
39. ábra.
A talajvíz utánpótlódása és a készlete nem számítható a nagyobb mélységű vízadórétegek figyelembevétele nélkül. Ha képet akarunk magunknak adni az Alföld mélyen tározódó vízmennyiségéről, az egész nagy medence szerkezetét és földtani felépítését kell megismernünk. Ilyen irányú tanulmányokra csak a legutóbbi időkben kerülhetett sor, mert Alföldünk mélyét a kőolajkutató fúrások megindításáig nem ismertük. Az alföldi kőolajkutatás pedig mindössze néhány évtizedes múltra tekint vissza.
Mai ismereteink szerint az Alföld sziklafeneke 2000— 3000 méter mély
ségben van. Ilyen mélyre süllyedtek az alaphegység vonulatai. Ez a szikla
fenék egyáltalán nem elegyengetett. 1000— 2000 méter magas hegyvonulatok emelkednek ki belőle és 500—-1000 méteres teknők mélyülnek bele s ezek a nagy süllyedéket több részre tagolják. A legmélyebb részek — eddigi tudomá
sunk szerint — Kiskúnfélegyháza— Szentes— Szeged között és Békéses iba—
Gyula körül alakultak ki. A magasabb részek a mai hegyperemekhez közel vannak. A Duna— Tisza köze északi része alatt már 700— 1000 méter mélység
ben elérjük az alaphegységet, a Nyírség északi részén szintén. Vannak azon
ban az Alföld közepén is kiemelkedő alaphegységvonulatok és csúcsok. íg y Szolnok mellett Rákóczifalvánál már 1400 méterre sziklafeneket érünk, Bihar- nagybajomnál már 1100 méterre, a Hortobágy déli részén is 1000 méterre.
Ezek körül újra nagyobbak a mélységek.
Az eltemetett alaphegység egyes vonulatai kristályos kőzetekből álla
nak a geológiai ókorból, más részei a geológiai középkor mészkőhegyei. Az alap
hegységen a harmadkor tengeri vagy szárazföldi eredetű üledékei ülnek nem nagy vastagságban és ki-kimaradozva, majd hatalmas vastagságú takarót borítanak az elsüllyedt hegyekre a földtani harmadkor végének tengeri és tavi üledékei, az úgynevezett pannóniai tenger lerakódásai. A pannóniai ten
gerből több száz méter vastag márga- és agyagrétegek rakódtak le (alsópannó- niai rétegek), amelyeket csak kisvastagságú homokkövek tesznek változatossá.
A homokrétegekben nyomás alatt konyhasós víz van. Az alsópannóniai lerakó
dások az Alföld keleti szélén a legvastagabbak; meghaladják az 1500 métert. hullópor anyagot tartalmazó löszféleségeket. A folyóvízi rétegek a felsőpannó- niaiaktól lényegesen különböznek abban, hogy nem összefüggő nagy takarók
ként alakultak ki, hanem a vándorló, helyüket és ártereiket változtató folyók üledékképzésének megfelelően foltosán, lencsésen, meg-megszakadozóan, meder- és partformákat követve és egymásra halmozva. A felsőpannóniai réte
gekben az agyagszintek nagy területeken hiánytalanul települnek a homok
szintek fölé, majd azok fölé újra a homok és újra az agyagrétegek. Az egyes homokrétegek vize eléggé zárt térben van a fekü és fedő agyagrétegek között.
Csak törések mentén, tektonikus elmozdulások helyén van rétegzavar és van érintkezési lehetőség a mélyebb és kevésbé mély víztartó rétegek vize között.
Egészen más a folyóvízi üledéksor agyagos-iszapos és homokos-kavicsos rétegeinek egymásközti viszonya. It t a mélyebb rétegek vize majdnem mindig talál utat és összeköttetést a magasabban fekvő rétegek vizével. Éppen ezért
96
a víz kémizmusában sem találunk nagyobb különbségeket. Ezek a rétegek a hegyperemeken kijutnak a felszínre, ott csapadékvízzel gazdagodhatna A negyedkori, folyóvízi rétegek ráfekszenek mindenütt a hegylábakra . í
átveszik a karsztos területek karsztvizének egy részét is. A völgyek kavics
ágyában elnyelt víz is lejuthat a régi törmelékkúpok, kavicsmezők közvetíté
sével a mélyebb rétegekbe. Vagyis a folyóvízi eredetű rétegsorok vize sokkal szorosabb kapcsolatot tart a felszíni vizekkel és csapadékkal, mint a mélyeb tengeri rétegeké. Éppen ezért a folyóvízi eredetű rétegek vize részben megúju víznek tekinthető, vagyis Alföldünk mélységi vízkészletében a legnagyobb jelentősége e rétegek vizének van.
A csapadékból való helyi beszivárgásra az Alföldön főleg a homokvidé
kek alkalmasak. A Nyírség kiemelt homokszigete és a Duna— Tisza közi hát ság szintén magas homokvonulatai. A finomabb szemcséjű üledékkel takart felszíneken inkább kondenzáció útján szaporodik a talajvíz, vagyis a pórusok levegőjének páratartalma tart kapcsolatot az atmoszféra páratartalmával.
Mindenesetre a felszín áteresztő képessége szerepet játszik az atmoszféra és a felszín alatti rétegek vízforgalmában. Az Alföld nagyobb részén a felszíni rétegek áteresztő képessége kedvezőtlen. A terület tekintélyes részét iszapos
agyagos löszanyag, elszikesedett képződmények, réti agyag és öntésiszap fedi.
Ezeknek vízáteresztő képessége kicsiny. A felszíni iszapos-agyagos rétegek különböző vastagságúak. Néha néhány decimétert, máshol azonban 10— 20 métert is elérhetnek. A z áteresztő képességet a finomszemcséjű -— úgynevezett vízzáró -— rétegek vastagsága, homokos rétegekkel való esetleges tagozottsága természetesen döntően befolyásolja. Ezeket a viszonyokat csak igen részletes kutatással lehet helyenkint tanulmányozni. A felszín vízáteresztő képességé
nek általános, kis méretű térképe csak arra való, hogy az egész Alföld felszíné
nek földtani és talajtani legfőbb vonásairól vázlatos képet adjon, a nagyobb tájak felszínének a víz beszivárgása szempontjából való különbségeire s azok egymáshoz való viszonyára rávilágítson. (40. ábra.)
Maguk a folyóvízi eredetű negyedkori rétegek a pannóniai rétegekhez viszonyítva nem vastagok. A legmélyebb süllyedékek helyén ugyan elérik az 500 méteres vastagságot is, átlagos vastagságuk azonban az egész Alföld területére viszonyítva kb. 200 méternek becsülhető. A 2000— 3000 méter vas
tag pannóniai rétegekhez képest ez kicsiny méret, mélységi vízszolgáltatásban azonban az Alföldön eddig a pannóniai rétegekénél jóval nagyobb a jelentősé
gük. E nagyobb jelentőség egyik oka, hogy a felszínhez közelebb lévén, jo b ban hozzáférhetők, a másik az, hogy vízben jóval gazdagabbak a pannóniai
rétegeknél, a harmadik, hogy vizük többféle igénybevételre alkalmasabb, mint a mélyebb rétegek vize.
A negyedkori rétegek tömegét a mi Alföldünk 45 000 km2 kiterjedése alatt 8800 km3-re becsüljük. Ennek az anyagnak kb. 1/3-a víz. Ez a víz meg
tölti a kavics- és homokrétegek hézagtérfogatát, de megtölti az iszap- és agyag
rétegek még nagyobb hézagtérfogatát is. Ez utóbbi rétegek vize nem kivehető.
Az Alföld negyedkori rétegeinek legalább 2/3-ad részében iszapos és agyagos képződmények tartják a vizet. A vízáteresztő homok- és kavicsrétegek hézag
térfogatában tárolt vízmennyiségét 850 km3-nek számítják (sztatikus készlet).
Annak tisztázása, hogy ebből mennyit vehetünk ki, még beható vizsgálato
kat igényel. Dinamikus talajvízkészletünk felmérése után lehet eldönteni, hogy hol és milyen mértékben vehető az igénybe. A jelenleginél nagyobb mértékben kell támaszkodni talajvízkészleteinkre, de az előbb említett
okok-A tolajtoni és földtani részletes térképek alapján szerkesztene Rónai András
J e l m a g y a r a z a t
Vízáteresztő homok
G y e n g é n v í z á t e r e s z t ő / m e s z e s / , kötött homok Gyengén vízzáró, lösz,iszap Vízzáró agyag és szik
40. ábra.
97
ból ennek lehetőségeit csak később tudjuk meghatározni- Ha egész vízszük
ségletünket felszín alatti vizekből és elsősorban a talajvízből elégítenénk ki az Alföld területéről és ha közben a talajvíz nem pótlódnék felszíni vízből, akkor — számításaink szerint — 20— 30 cm-rel süllyedne egy év alatt az egész Alföldön a talajvíztükör. Jelenleg azonban felszínalatti vizekből országo
san csak egyharmadát merítjük szükségletünknek, ennek a mennyiségnek is csak egy része kerül ki az Alföld medencéjéből. A végzett víztermelési szá
mítások alapján a talajvízkutakból és ártézi kutakból az Alföldön évente kiemelt víz mennyisége a talajvízszint 1— 2 cm-es süllyesztésével előállítható vízmennyiséggel egyenlő.
Ezekből a számításokból az derül ki, hogy a talajvíz természetes fogyása és pótlódása ma még sokkal nagyobb vízmennyiséget mozgat meg a felszín közelében, mint az emberi fogyasztás. A talajon keresztül való természetes párolgás és a növényzet vízfelhasználása jóval nagyobb vízmennyiséget távo
lít el az Alföld felszínközeli rétegeiből, mint amennyit az ember a maga szük
ségleteire a kutakból kiemel. A természetes pótlódás ezt a nagy természetes vízfogyasztást kiegyenlítette. Az emberi fogyasztás a pótlódási igény meg
növekedésében ma még nem játszik döntő szerepet. Ez a mérleg azonban
— elég rohamosan — az emberi fogyasztás előtérbe jutása felé tolódik el.
i Az Alföld talajvíztérképi
1. Ar a n y S. — Ba b a r c z y J .: Alföldi sókivirágzások és talajvizek. Mezőgazdasági kutatások. Verháltnisse in dér Ungarischen Tiefebene. München. Különlenyomat az Erdészeti Kísér
letek 1938. X L . kötetéből. Sopron, 1938. 217. p.
Budapest, 1937. (Ennek alapján készültek a Kreybig-féle 25 000-es talajtani térképek.) 22. Kr e y b i g L.: A Tiszántúl. Budapest, 1944. 221. p.
99 26. Ma d o s L.: Alföldi talajainknak fajsúlya, térfogatsúlya és hézagtérfogata. Budapest, 1949.
27. Magyarország földtani térképe. Magyar Állami Földtani Intézet. 1 : 300 000 Budapest, 1956.
28. Magyarország vízkészlete. IV . Minőségi számbavételek. Y IT U K I. Budapest, 1959. 70 p.
29. Magyarország Hidrológiai Atlasza. Szerkeszti a Vízgazdálkodási Tud. Kutató Int. Buda
pest, 1952-1960.
30. Magyarország vízkészlete. I. Mennyiségi számbavétel. Vízgazdálkodási Tud. Kutató Int.
Budapest, 1954. 112. p. egészségügyi Intézet munkaprogramjának keretében. Hidrológiai Közlöny. 26. évf.
1 — 12. sz. Budapest, 1946. p. 78 — 88. Boden-typenbildung. Beitrage zűr Frage dér Bewasserung dér UngarischenTiefebene. p. 1 — 87.
Ann. Inst. Regii Hung. Geol. Budapest, 1930.
56. Sc h e r f E.: Alföldünk pleisztocén és holocén rétegeinek geológiai és morfológiai viszonyai.
Földt. Int. É vi Jel. 1925-28. Bp. 1935. p. 265-273.
57. Sc h e r f E.: A S z a b o lc s megyei sósvizek (Tiszagyulaháza stb.) geológiai és chemiai viszo
nyai. (Adatok az Alföld töréses szerkezetének geomechanikai értelmezéséhez.) Magy.
Pénzügyminisztérium. Jelentés a jövedéki mélykutatás 1947/48. évi munkálatairól.
Budapest, 1948. p. 159 — 230.
7*
58. Sc h m i d t E. R.: Békés vármegye 1936. évi hidrológiai felvételi eredményeinek és artézi jövedéki mélykutatás 1947/48. évi munkálatairól. M. Pénzügymin. kiadványa. Buda
pest, 1948. p. 234 — 248.
75. Ub e l l K.: Beszámoló a Komlósi telepen végzett kutatómunkáról. Vízügyi Közlemények.
36. évf. 2. sz. Budapest, 1954. p. 209 — 216.
83. Vízrajzi Évkönyv. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Int. Budapest, 1930 — 1954.
84. We s s z e l s z k y Gy.: A juvenilis vizekről. Hidr. Közi. TV—V I. k. Budapest, 1924 — 26.
p. 72 -8 3 .
Á B R A J E G Y Z É K
1. ábra. A kutakra vonatkozó adatok táji csoportosítása ... 11
2. ábra. A z ásott kutakban feltárt víz mennyisége m3/km2 ... 14
3. ábra. A törökszentmiklósivá 000-es lap külterületi kútjainak adatai ... 15
4. ábra. A talajvízjáték mértéke az A lföldön ... 18
5. ábra. A talajvízjárás szélső értékei néhány figyelt V IT U K I k ú tb an ... 19
6. ábra. A csapadék — hőmérséklet és talajvízjárás összefüggése néhány alföldi megfigyelő állomáson ... 20
7. ábra. A csapadék, a talaj természetes víztartalma (1 m-ig) és a talajvízállás összefüggése Szarvas mellett a kondoros-völgyi Molnár tanyánál ... 21
8. ábra. Több talajvízréteg a Hortobágy és Hajdúság szélén ... 24
9. ábra. A talajvíztükör ingadozásának többéves periódusa ... 26
10. ábra. A talajvíztükör tengerszint feletti helyzete az Alföldön. 1950— 1959. évi mérések ... 31
11. ábra. A talajvízkutak sűrűsége az Alföld közepén ... 33
12. ábra. Földtani szelvény a Dunavölgy északi részén ... 34
13. ábra. Futóhomokkal fedett löszdombok hatása a talajvíztükör alakulására 34 14. ábra. A talajvízszint alakulása homok- és löszfelszínek alatt a Duna— Tisza közi hátságon ... 38
15. ábra. Talajvízjárás a Duna—Tisza közén. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet talajvízkútjainak adatai ... 39
16. ábra. A talajvíztükör elhelyezkedése a Dunavölgy déli részén ... 43
17. ábra. A Zagyva és Tárná alföldi törmelékkúpja ... 48
18. ábra. A Sajókavics mélysége a felszín alatt ... 49
19. ábra. Talajvízjárás az északi Alföldperemen. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet talajvízkútjainak adatai ... 50
20. ábra.Talajvízminták vegyelemzési eredményei a Jászságon... 54
21. ábra. Földtani szelvények a szatmári síkságról ... 56
22. ábra. Földtani szelvények a Nyírség tetejéről ... 57
23. ábra. A talajvíztükör elhelyezkedése a Hajdúság és Nyírség érintkezésénél . . . . 59
24. ábra. Talajvízjárás Eszak-Tiszántúlon ... 61
25. ábra. Földtani szelvény a Nagykúnságról ... 68
26. ábra. Talajmechanikai fúrásszelvény a Nagykúnság keleti széléről ... 68
27. ábra. Talajvízjárás Közép-Tiszántúlon ... 70
28. ábra. Talajvízminták vegyelemzési ábrái a Tiszántúl közepén ... 71
2 9 . ábra. Földtani szelvény Újkígyós és Medgyesegyháza között ... 72
30. ábra. Talajvízjárás a Dél-Alföldön. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató
Intézet talajvízkútjainak adatai ... 75
31. ábra. A z első és második talajvízszint helyzete az ókígyósi szikes legelőn . . . . 77
32. ábra. Talajvízminták vegyelemzési ábrái Békéscsaba körül ... 82
33. ábra. A talajvíz legmagasabb állása az A lföld felszíne alatt ... 87 •
34. ábra. A talajvíz legmélyebb állása az Alföld felszíne a l a t t ... 87
35. ábra. A talajvízminták keménysége ... 89
36. ábra. A talajvízminták szulfáttartalma ... 90
37. ábra. A talajvízminták nátriumtartalma ... 91
3 8 . ábra. A talajvízminták kloridtartalma ... 92
3 9 . ábra. Talajvízminták vegyi jellege ... 94
40. ábra. A felszín vízáteresztő képessége az Alföldön ... 96
'Ö
^ 9 ° s F ö / t ^ v
Bp.
' ^ ^ 'a k k ö T i í j ^
T Á B L Á Z A T O K
1. táblázat. A z Alföldén térképezett talaj vízkutak szá m a ... 9
2. táblázat. A külterületi talajvízkutak mélysége tá ja n k in t... 12
3. táblázat. A külterületi talajvízkutakban mért vízszintm élység... 13
4. táblázat. Vízmennyiség az alföldi talajvízkutakban ... 16
5. táblázat. A legmélyebb és legmagasabb talajvízállás mértéke és ideje néhány — a Duna— Tisza közének területére jellemző — V IT U K I k ú tb a n ... 40
6. táblázat.Néhány talajvízminta vegyelemzési adata Budapest déli körzetében ... 4 4 7. táblázat. Néhány talajvízminta vegyelemzési adata Budapest— Mohács között a Dunavölgyben ... 45
8. táblázat. Néhány talajvízminta vegyelemzési adata a Duna— Tisza közi hátság északi fe lé n ... 46
9. táblázat. Néhány talajvízminta vegyelemzési adata a Duna— Tisza közi hátság déli felén ... 47
10. táblázat. A legmélyebb és legmagasabb talajvízállás mértéke és ideje néhány — az Alföld északi peremének területére jellemző — V IT U K I talajvízkútban... 52
11. táblázat. Néhány talajvízminta vegyelemzési adata az északalföldi perem nyugati részén ... 53
12. táblázat. Néhány talajvízminta vegyelemzési adata az északalföldi perem keleti részén ... 55
13. táblázat. A legmélyebb és legmagasabb talajvízállás mértéke és ideje néhány — az Eszak-Tiszántúl területére jellemző — V IT U K I talajvízkútban ... 62
14. táblázat.Néhány talajvízminta vegyelemzési adata az Eszak-Tiszántúlon... 63
15. táblázat. A legmélyebb és legmagasabb talajvízállás mértéke és ideje néhány — a Közép-Tiszántúlra jellemző — V IT U K I talajvízkútban ... 69
16. táblázat. Néhány talajvízminta vegyelemzési adata a ICözép-Tiszántúlon... 73
17. táblázat. A legmélyebb és legmagasabb talajvízállás mértéke és ideje néhány, a Dél-Tiszántúl területére jellemző V IT U K I talajvízkútban ... 76
18. táblázat. Az egymást követő felszínközeli víztartók vízének javulása 15— 20 m-en belül Szarvas t á já n ... 80
19. táblázat. Néhány talajvízminta vegyelemzési adata a Dél-Alföldön ... 81