AZ ALFÖLD

DR. RÓNAI ANDRÁS

AZ ALFÖLD

TALAJVÍZTÉRKÉPE

Magyarázó a talajvíztükör felszínalatti mélységének 1:200 000-es méretű térképéhez

*

A térkép az Országos Vízügyi Főigazgatóság támogatásával A M A G Y A R Á L L A M I F Ö L D T A N I IN T É Z E T B E N

készült az országos kútkataszter adatai alapján

k é z i k ö n y v t á r í Az olvasóteremből el nem

vihető! m

B U D APE ST, 1961

^ 9 ° s F ö ^

* Bp' /

L e k t o r á l t a I)r. V IT Á L IS SÁNDOR

a föld- és ásványtani tudományok doktora és

Dr. U R B A N C S E K JÁNOS főgeológus

© Dr. Rónai András, Budapest

P R IN T E D IN H U N G A R Y

A z ipar, a mezőgazdaság és a lakosság nagymértékben megnövekedett vízigényeinek kielégítése az utóbbi évtizedben a vízgazdálkodásra hazánkban, de világviszonylatban is egyre nagyobb feladatot ró. Fokozza a nehézséget a felszíni vizek mind nagyobb mértékű elszennyeződése is. A feltárt felszín- alatti és felszíni vizek sok helyen már nem elégítik ki a vízigényeket. V ízi­

mérnökök, hidrológusok és geológusok a tudomány és a gyakorlat fegyvereivel folytatják a harcot korunk példátlan ütemű gazdasági fejlődéséhez szükséges víz biztosításáért.

Felszíni vízkészleteink — azok összességét tekintve — a távlati vízigé­

nyeket is bőségesen fedeznék, kedvezőtlen területi és időbeli eloszlásuk azon­

ban határt szab felhasználásuk lehetőségének. Ezért kerül mindinkább a terv­

szerű, átfogó vízgazdálkodás előterébe a víztározás, ami csökkenti a termé­

szetes vízhozamok ingadozását és elősegíti összehangolásukat a vízigényekkel.

Emellett minden más vízforrást, így a felszínalatti vízkészleteket is, mind nagyobb mértékben kell felhasználni a növekvő vízigények kielégítésére. Ezért nagyjelentőségű nemcsak a vízföldtani kutatás, hanem a gyakorlati vízgazdál­

kodás szempontjából is a felszínalatti vizek részletesebb megismerése. E kuta­

tások nyomán a felszínalatti víztartók eddig kevéssé ismert világa bontakozik ki előttünk, újabb lehetőségeket teremtve az ipar, a mezőgazdaság és a lakó­

telepek vízellátása számára. A felszínalatti vizek közül a talajvizek elhelyez­

kedésének, mennyiségi és minőségi viszonyainak, mozgástörvényszerűségeinek megismerése különös jelentőségű, elsősorban a mezőgazdaság szempontjából, főképpen az alföldi területeken.

„ A z Alföld talajvíztérképe” , a közel 800 000 talajvízkút feldolgozásával készült összeállítás, a víztartók földtani jellemzése mellett a talajvíznek a fel­

színtől számított mélységére, minőségére, a vízszintingadozásokra és a talaj­

vízszint abszolút helyzetére ad tájékoztatást. A térkép és az adatok nemcsak a földtani és hidrogeológiai tudományos megismerést szolgálj ák, hanem egyben a Nagy-Alföld talajvíz viszonyainak részletes gyakorlati tájleírásával és elem­

zésével a szocialista mezőgazdaság fejlesztésének, a vízrendezésnek, a vízhasz-

4

nosításnak és az általános területrendezésnek, de konkrét építési feladatok megoldásának is fontos alapdokumentumai.

További kutatásnak kell választ adnia azokra a mennyiségi összefüg­

gésekre, melyek egyfelől a talajvízszint ingadozásai, másfelől a helyi csapadék- és hőmérsékleti viszonyok, a rétegvizek, a felszíni vizek, illetőleg a talajvíz­

áramlás között fennállanak. Főként a vízgazdálkodási kutatás feladata a dina­

mikus vízháztartási viszonyok, továbbá gazdasági és műszaki mérlegelések alapján a hasznosítható talajvízkészlet megállapítása.

A munka időszerűségét és sokoldalú hasznosítási lehetőségeit mutatja az aktív támogatás az Országos Földtani Főigazgatóság, az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság és az Építési Minisztérium részéről, amely a M. Áll. Földtani Intézet jelen kiadványának kidolgozása és kiadásának előkészítése során meg­

nyilvánul.

Budapest, 1961. december hó.

Dégen Imre

az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője

í. A térkép és kútkataszter felvétele... 7

II. A talajvízszín ingadozása... 17

III. A talajvíztérkép szerkesztési módja ... 29

IV . A talajvíz-viszonyok részletes táji leírá sa... 32

1. A Duna— Tisza k ö z e ... 32

2. Az északi hegyperem és annak e lő te re ... 47

3. A Tiszántúl északi ré s ze ... 55

4. A Tiszántúl közepe ... 65

5. A Tiszántúl déli ré s z e ... 72

V. Áttekintés a felszínalatti vizekről... 83

Irodalom ... 98

A talajvízszíntre vonatkozólag Magyarországon a nagy folyószabályozá­

sok kora óta, tehát több mint egy évszázada gyűjtenek adatokat. Az országos szintezések során, az Alföld és a Tisza vízvidékének felmérése alkalmából több helyen végeztek talajvíz megfigyelést. A z árvízveszélyek leküzdésénél a talaj­

víz emelkedés figyelemmel kísérésére évtizedek óta nagy gondot fordítottak.

Ezeket az időben meg-megszakadozó, különböző helyeken különböző célból felvett adatokat azonban országosan nem gyűjtötték össze és nem őrizték meg.

A nagy folyószabályozások és vízépítések százada után jelen századunk elején az Alföld erdősítésével kapcsolatban figyelték több helyen a talajvíz­

állást és annak változásait. Ezeket az adatokat az Erdészeti Kutató Intézet őrizte egy darabig, de az Intézet átszervezése és költöztetései során ezek is nagyrészt elvesztek.

Az első világháború idején és azt követően nagy és heves vitákat folytat­

tak szakembereink arról, hogy vajon az Alföldet a lecsapolási munkálatok nem szárítják-e ki? Mezőgazdasági szakembereink és geológusaink egy része azt állította, hogy a lecsapolások következtében a talajvízszín süllyed az A l­

földön, és a vízszínsüllyedés a szikesedést is elősegíti. Vízimérnökeink nem lát­

ták igazolva ezt az aggodalmat. Szerintük a lecsapoló munkálatoknak a talaj­

vízszínre nincsen káros hatása. E vita következtében kezdtek el rendszeresen talajvízfigyelő kutakat telepíteni. Ezek közül a legelsők a Duna— Tisza közi terület déli felén létesültek. Számuk hamar emelkedett. Bevonták a figyelő­

hálózatba az árvízveszély figyelésére létesített kutakat is és ig y a figyelt talaj- vízkutak hamarosan az egész Alföldet behálózták. A kitűnően működő Víz­

rajzi Intézet fogta össze ezt a hálózatot, tovább fejlesztette és ellenőrizte azt.

A z 1930-as évek elején 140 talajvízkútban folyt rendszeres, 3 naponkinti észlelés, 1938-ban 365 talajvízfigyelő csőkút működött az országban. Ebben az évben az Országos Öntözésügyi Hivatal is belekapcsolódott a talajvízfigyelő munkába, és 3 év alatt kereken 100 újabb kutat helyezett üzembe.

A második világháború alatt sok kút elpusztult, megrongálódott vagy megszűnt az észlelésük. 1945-ben mindössze 125 kútban kezdték meg újra az észlelést, de ettől kezdve a kutak száma gyorsan szaporodott. 1952-ben a V íz­

rajzi Intézet beleolvadt a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetbe. Ennek keretében a talajvíz megfigyelés és kutatás nagyarányú fejlődésnek indult.

1950-bon az országos törzskút hálózatba felvett talajvízkutak száma 440,

8

1954-ben 944, 1961-ben 1014. Ezenkívül 1961-ben további 1200 úgynevezett

— „tanulmányi kútban” folyt rendszeres talajvízszín észlelés.*

Az így kiépített talajvízfigyelő kúthálózat alkalmas arra, hogy az ország egész területén a talajvízszín ingadozás mértékéről és időbeli lebonyolódásáról tájanként jellemző képet kapjunk. Magának a talajvíztükörnek elhelyezkedé­

séről, mélységének változatosságáról és a változásoknak a felszín domborzatá­

val, földtani felépítésével való összefüggéseiről azonban ez a hálózat nem adhat képet. A talajvízszín elhelyezkedése néhány átfogó törvénynek és számtalan helyi hatásnak eredménye, és olyan változatos képet mutat még az olyan egy­

hangú felszínű területeken is, mint a mi Alföldünk, hogy a talajvízszín térképe­

zése csak sokkal nagyobb számú észlelési pont és megfigyelés alapján lehetsé­

ges. Minthogy pedig a talajvízszín térképekre mind nagyobb és nagyobb szük­

ség van, minthogy ismeretüket mind a mezőgazdasági, mind a lecsapolási, folyószabályozási, öntözési, vízellátási tervek, továbbá idevágó ipari és egyéb célú építkezések halaszthatatlanul sürgetik, meg kellett találni a módját a felszín alatti vízviszonyok részletes, de azért nem túlságosan költséges felderí­

tésének. E feladatot az Állami Földtani Intézet a talajvízkutak országos katasz­

terének elkészítésével és minden egyes ásott kút feltérképezésével végezte el.

A munkálat 1950-ben indult meg a síkvidékek országos földtani térképe­

zésével párhuzamosan. 1953-ig lendületesen, állandóan emelkedő ütemben folyt, attól kezdve akadozott, egyes években szünetelt, és csak 1960-ban feje­

ződött be.

1954-től kezdve a vízügyi szervek is bekapcsolódtak a talajvíztérképezési munka támogatásába. A z Országos Vízügyi Főigazgatóság közvetlenül és a V I T U K I által közvetve fedezte a befejező munkálatok külön költségeit, és ezeknek a szerveknek köszönhető, hogy 1960 végére az ásott talajvízkút katasz­

ter és térképezés befejezhető volt. Az országos kútkataszterből csak a hegy­

vidékek maradtak ki, mert a síkvidéki földtani térképezés — amellyel pár­

huzamosan és közös ellenőrzés alatt a talajvíztérképezés folyt — sem terjedt ki a hegyvidékekre. Az így kimaradt terület 8000 km2. Ezen a hegyvidéki területen összefüggő talajvízszintek csak a nagyobb völgyekben vannak. Olyan — az egész területet felölelő — talajvízszín-térképek, mint a síkvidékeken, a hegy­

ségekben nem szerkeszthetők.

Évente 15— 20 000 km2 területet jártak be a Földtani Intézet kiküldöttei 1953-ig, minden kutat felkerestek, térképbe jelöltek és megmértek. A térképe­

zett kútszám az egész országban így alakult:

1950-ben ... ... 258 089 kút 1951 „ ... ... 265 500

1952 ... ... 351938 1953 „ ... ... 170 769 1954 „ ... ... 26 746 1955 „ ... ... ...

1956 „ ... ... 10 377 1957 „ ... ... 17 638 1958 „ ... ... ...

1959 „ ... ... 43 181 1960 „ ... ... 51 935 99

összesen: 1 196 173 kút

* A z országos törzskút hálózatot tovább fejlesztik és a II. ötéves terv során 1420-ra emelik a kutak számát.

Ebből az Alföld területére 768 849 talajvízkút esik. Az alföldi kutak közül 540 000 esett kereken községek és városok belterületére és 225 000 külterüle­

tekre, szőlőkbe, legelőkre, szántóföldekre, utak mellé, elszórt tanyákba. Egy km2 területre átlag 15 ásott kút esik.

A mi Alföldünk kereken 45 000 km2 kiterjedésű, a fenti statisztika azon­

ban 50 000 km2 területre vonatkozik, mert belevettük Budapest környékét es az északi hegyvidék alföldszeli részeit is. A 45 000 km2 alföldi területen kereken 700 000 kút van, s ebből kereken 220 000 külterületi. A nagy kútsűrűség és főleg a külterületi kutak eléggé egyenletes eloszlása az Alföldön lehetővé teszi a talajvíz szintjének összefüggő felületként való megállapítását és térképi ábrázolását.

A kútkatasztert a városokban és községekben 5000 méretű térképlapo­

kon vagy 2880-as kataszteri térképlapokon, a külterületeken 25 000-es katonai térkép kivonatos fénymásolatain készítették. Az eredeti felvételi lapokat és jegyzőkönyveket a Magyar Állami Földtani Intézet őrzi.

A felvétel a talajvízkutakra terjedt ki, vagyis a legfelső vízadórétegbe mélyülő kutakra. A mélyebb rétegeket megcsapoló kutakat — az úgynevezett ártézi kutakat — szintén számbavették, de az utóbbiaknak feltérképezése, műszaki és vízszolgáltatási adataiknak részletes felvétele a Földtani Intézet más munkacsoportjainak feladata volt. Az ásott talajvízkutak és a — legtöbb­

ször — fúrt ártézi kutak külön választása nem mindig könnyű. Nagyon sokszor Az Alföldön térképezett talajvízkutak száma

1. T Á B L Á Z A T

Tájak neve Terület

km2

Kutak belterületen

zárna külterületen

Kútsűrűség 1 km2-en

1. Budapest környéke... 1,700 92,618 2,498 55,9 2. Északi hegyperem ... 4,100 35,483 3,857 9,8 3. Jászság... 2,600 34,886 12,480 18.1 4. A Dunavölgy északi része... 3,400 35,309 10,829 13,6

5. A Dunavölgy déli része... 2,100 21,867 5,424 13,0 6. A Duna— Tisza közi hátság északi része . . 3,100 34,812 26,435 19,8 7. A Duna— Tisza közi hátság déli része . . . . 2,600 22,050 28,172 19,3

8 . A Tiszavölgy középső része ... 2,000 12,372 14,723 13,6 9. A Tiszavölgy déli r é s z e ... 2,700 21,547 24,281 17,0 1—9. Tiszán innen együtt ... 24,300 310,944 128,699 18,1 10. Tisza—Szamos vidék ... 2,100 25,877 2,646 13,6

11. Tisza— Bodrog vidék ... 1,700 14,425 2,953 10,2 12. Tisza—Sajó—Zagyva köze ... 3,700 33,111 5,279 10,4 13. Nyírség ... 3,400 42,093 13,701 16,4 14. Hajdúság— Hortobágy ... 3,700 28,333 14,633 11,7 15. Körös-vidék ... 6,800 52,674 31,751 12,4 16. Déli Mezőség ... 4,500 36,081 25,649 14,0 10— 16. Tiszántúl együtt ... 25,900 232,594 96,612 12,7 1— 16. Alföld összesen ... 50,200* 543,538 225,311 15,24

768,849

* Ebből kb. 5000 km2 a hegyvidék széleire esik a laphatárok átnyúlása miatt. A z Alföld területe 45 000 km2, a kutak száma a síkvidéki területen kereken 700 Ö00.

10

fúrt, szivattyús kutak is talajvizet csapolnak meg, máskor meg az ásott kutak is a második-harmadik vízadórétegig hatolnak le. E gy bejárásos felvétel alkal­

mával ezek a viszonyok nem mindig állapíthatók meg. Mégis a kétes hova- tartozású kutak száma a talajvízkutak nagy tömegéhez képest elenyésző, és az ásott kutak adatainak zöméből szerkesztett talajvíztérképek a legfelső vízadó­

réteg vizének nyugalmi szintjét mutatják.*

A talajvízkút kataszter felvétele során megmérték a kutak mélységét, bennük a vízszint mélységét a terepszint alatt, a víz hőmérsékletét, feljegyezték a kút kiképzését, húzószerkezetét, a tulajdonos nevét, címét és — ha megálla­

pítható volt -— a vízadó réteg minőségét; tudakozódtak a víz minősége, hasz­

nálhatósága felől is, és a kapott információkat feljegyezték.

Az Alföldön térképezett kutak számát az 1. táblázat tartalmazza. Az A l­

föld területét áttekinthetőség és a táji különbségek kiemelése érdekében tájakra bontottuk fel. A tájak határait azonban a 25 000-es térképek szerint kellett kialakítani, mert a felvételi térképlapok feldolgozása is ezek szerint történt. Íg y 14 olyan tájat különítettünk el, amelyek az Alföld természetes kis­

tájaival eléggé megegyeznek. Ezek mellé vettük még Budapest környékét, amely már átnyúlik a hegyvidékre és az északi hegyvidék határrészeit is. Íg y 16 kis tájról számol be statisztikánk (l.á b r a ).

Alföldi külterületi kútjaink mélység szerinti megoszlását is meg tudjuk adni. Ugyanúgy a vízszínmélységek gyakoriságát is tájanként. Ezekből a táb­

lázatokból kihagytuk Budapestet és környékét, valamint az északi hegyperem már nem alföldies jellegű tájait, mert ezeknek adatai nem az Alföldre jellem­

zők (2. táblázat) .

Alföldi ásott kútjaink zömükben 3— 7 méter mélyek. Legsekélyebbek a Duna— Tisza közi homokhátságon, ahol a 3 méternél sekélyebb kutak az összes külterületi kút számának közel 20%-át, a 4 méternél sekélyebbek pedig 53%-át teszik ki. A 15 méternél nagyobb mélységű kút mindössze 3%. A Jászságban leggyakoribbak a 4— 5 m mély kutak. Ugyanígy a Dunavölgy déli felén is.

A Dunavölgy északi felén sekélyebbek, leggyakrabban 3— 4 méteres melysé- gűek a kutak. A Tiszavölgyben igen különböző a kutak mélysége. A 3— 7 méteres mélységkategóriák adják a kutaknak közel % részét. Legmélyebbek a talajvízkutak a Tiszántúlon és ott is a Körösök vidékén, valamint a Nagykun­

ságban. A Körösök vidékén a kutak zöme 5— 9 m, a Nagykunságon pedig 4— 7 méter mély.

A vízszínmélységek statisztikai összehasonlítása is érdekes. Itt is csak a külterületi kutak adatait dolgoztuk fel, mert ezek adnak áttekintő képet az alföldi talajvíztükör helyzetéről, a belterületi kutak adatai csak a községek és városok aránylag kis területfoltjaira jellemzők (3. táblázat).

A tiszáninneni részeken a kutak vízszíne zömében 2— 4 méter mélyen áll.

A tiszántúli területen valamivel mélyebb a víztükör, ott a kutak nagyobb ré­

szében 2— 5 méter mélyen találjuk a vizet, a Körös-vidéken 3— 7 méter mélyen.

A 9 méternél mélyebb vízszintű kutak aránya a tiszáninneni részeken a leg­

nagyobb, elsősorban a Dunavölgy déli felén (közel 10%). A Tiszántúlon Nagy­

kunságon és Bodrogközben van a legtöbb mély kút (9 méteren felül 4— 5% ).

* A talajvíz nyugalmi szintje alatt nem egy változatlan szintet értünk, hanem azt a szintet, amelyet kútásáskor vagy fúráskor a víz a kút lemélyítése után néhány órával vagy nappal elfoglal. A z Alföldön ugyanis gyakori jelenség, hogy a legfelső vízadó réteg vize sem nyílt tükrű, hanem nyomás alatt áll és a megásott kútban a víz -— elérése után — az akná­

ban még emelkedik.

Érdemes számítást végezni arra nézve is, hogy egy egy tájon egy adott alkalommal mennyi víz van feltárva a kutakban. Égyes vidékeken ugyanis a vízzáró réteg, amelyre a kutat alapozzák, a talajvíztükörhöz képest mélyebben van — itt több víz van a kutakban — , másutt közelebb van a felszínhez — itt kevesebb a víz a kutakban. Ott, ahol a talajvíztükör nyomás alatt áll, a meg-

A K U T A K R A V O N A T K O Z Ó A D A T O K TÁJI C S O P O R T O S Í T Á S A

ásott kútban a víz felemelkedik, és nagyobb vízoszlop állhat a kútban, mint szabadtükrű talajvíznél.

Bár az évszakos és többéves víztükör ingadozás eléggé befolyásolta a kutak feltárt vízkészletét a mérések időpontjában, mégis térképeink és statisz­

tikáink azt mutatják, hogy egyes tájakon a kevés víz általános jelenség, és a vízben szegény kutak körzetét jól el lehet különíteni a vízben gazdag kutakétól.

A külterületi talajvízkutak mélysége tájanként

2. TÁBLÁZAT

Tájak 0—2 m 2 —3 m 3—4 m 4 — 5 m 5 — 7 m 7 - 9 m 9 — 15 m 15 m-en

felül

Mélységi

adat nélkül összesen

1. Jászság... 53 410 2 133 3 587 3 836 1 261 679 80 441 12 480

50 809 3 112 2 561 2 560 569 362 92 714 10 829

19 199 891 1 433 1 515 480 491 202 194 5 424

141 2 988 8 185 5 887 5 400 1 568 742 290 1 234 26 435

162 6 242 11 520 4 641 3 896 1 150 328 33 200 28 172

64 1 369 3 517 2 488 3 317 2 355 1 076 10 527 14 723

7. Tiszavölgy, déli r é s z ... 583 5 294 8 289 3 413 3 817 1 185 309 4 1 387 24 281 1—7. Tiszán in n e n... 1 072 17 311 37 647 24 010 24 341 8 568 3 987 711 4 697 122 344

9 51 233 567 746 294 128 13 605 2 646

9. Tisza— Bodrog vidék ... 67 250 540 786 735 248 227 34 66 2 953

62 61 408 954 1 698 1 359 462 30 245 5 279

11. Nyírség ...

12. Nagykunság— Hortobágy . . .

129 806 2 684 3 001 4 027 1 211 362 18 1 463 13 701

37 227 1 035 2 252 5 041 2 432 1 312 58 2 239 14 633

127 659 1 728 2 897 9 341 8 810 5 020 54 ’ó 115 31 751

14. Déli Mezőség ... 66 834 4 603 8 590 8 643 1 270 235 5 1 303 25 549

8— 14. Tiszántúl összesen... 497 2 888 11 231 19 047 30 231 15 624 7 746 212 9 036 96 512

1— 14. Alföld összesen ... 1 569 20 199 48 878 43 057 54 572 24 192 11 733 923 13 733 218 856

Százalékban ... 0,7 9,3 22,3 19,7 24,8 11,1 5,3 0,4 6,3 100,0

A külterületi talajvízkutakban mért vízszínmélység

Tájak 0 --1 m 1 - 2 m 2 - 3 m 3 - 4 m 4 - 5 m 5 - 7 m 7 — 9 m 9 - 1 5 ra ^{15 in-nél}

mélyebb Adat nélkül Kutak összes száma

1. Jászság... 249 1 099 2 771 3 131 ^í 934 í 765 584 141 21 785 12 480

2. Dunavölgy, északi rész . . 117 854 3 307 2 654 í 667 i 074 205 165 50 736 10 829

3. Dunavölgy, déli rész . . . . 21 167 584 1 334 ^í 269 757 335 390 115 452 5 424

4. Duna— Tisza köze, észak 482 5 030 7 121 6 028 3 058 2 237 442 332 142 í 563 26 435

5. Duna— Tisza köze, dél . . . 196 3 223 . 12 688 6 119 2 511 2 050 458 151 18 758 28 172

6. Tiszavölgy, középső rész 159 2 422 3 322 2 237 1 860 2 914 900 197 1

í

711 14 723

7. Tiszavölgy, déli r é s z ... 1 332 2 386 11 379 3 780 1 991 1 451 172 8 — ^{782 24 281}

1— 7. Tiszán innen összesen 2 556 15 181 41 172 25 283 14 290 12 248 3 096 1 384 347 6 787 122 344

8. Tisza— Szamos vidék . . . . 6 85 474 624 447 433 143 42 1 391 2 646

9. Tisza— Bodrog vidék . . . . 177 684 752 483 231 230 138 139 13 106 2 953

10. Tiszavölgy, északi rész . . . 184 596 1 107 1 120 836 915 224 32 6 259 5 279

11. Nyírség ... 301 2 488 3 265 2 673 1 920 1 634 368 153 ⁱ 898 13 701

12. Nagvkunság— Hortobágv . 396 2 995 3 224 2 217 ¹807 1 641 551 473 27 1 302 14 633

13. Körös-vidék ... 961 4 011 5 296 5 791 4 796 7 416 1 715 155 2 1 635 31 751

14. Déli Mezőség ... 1 752 4 140 4 636 6 869 5 023 1 803 64 8 — 1 254 25 549

8— 14. Tiszántúl összesen . . . . 3 777 14 999 18 754 19 777 15 033 14 072 3 203 1 002 50 5 845 96 512 1— 14. Alföld összesen ... ⁶333 30 180 59 926 45 060 29 323 26 320 6 299 2 386 379 12 632 218 856

Százalékban ... 2 9 13 7 27 3 20 6 13 5 12 1 2,9 1,1 0,2 5,7 100,0

14

A sokezer vízszínadat egybevetésével a kútépítés különbségeiből adódó ki­

vételek és a különböző időpontú mérésekből adódó eltérések kiszűrhetők (2. ábra).

AZ ÁSÓIT HUTÁKBAN FELTÁRT VÍZ M E N N Y I S E G E m 3/ k m z

: LM AGYARAZAT

■:•] 5 n f és kevesebb 6 - 9 m3 (0 - (9 » ZO — 29 ■ 30 - 39 ■ k 0-1*9 "

50 m 3-nél több

2. ábra. Az ábra csak a kutakban levő víz mennyiségét szemlélteti négyzetkilométerenként.

Kútvízben legszegényebb területünk a Duna— Tisza közi hátság déli része és a Dunavölgy déli fele, leggazdagabb pedig a tiszántúli Mezőség, vagyis a Tisza— Körös— Maros köze és a Körösök vidéke (4. táblázat) .

A kútkataszter és talajvíz térképezés során begyűjtött adatokból a Magyar Állami Földtani Intézetben 25 000-es méretű nyers térképek készültek 3 változatban. Egyik térképvariáció a kutak mélységét tünteti fel, a másik a mért vízszín mélységeket, a harmadik a kutakban mért vízoszlop nagyságát.

A vízhőmérsékletekről teljes térképi feldolgozás nem készült, mert a talajvíz

kutakszama

S Z E B K E S Z T E T Í E : D B . R Ó N A I A N D R Á S 1955. E E L V E T E L I D E J E J 954.IX-XI.NO

JOG 1,00________ 600________ 800________ 1000________ 1200________ (MM________ (600_______1800 ™

k u T a k s z á m a

3. ábra.

16

4. TÁBLÁZAT V ízm e n n yisé g az a lfö ld i ta la jv ízku la kb a n

Tájak Kútsűrűség, Átlagos vízmennyiség Kutakban feltárt

kútszám 1 — 1 kútban vízmennyiség 1 km*-en

km*-ként m3 m3

1 . J á s z s á g ... 1 8 ,1 0 ,8 1 5 ,3

2 . D u n a v ö l g y , é s z a k i r é s z ... 1 3 ,6 0 ,7 1 0 ,2

3 . D u n a v ö l g y , d é l i r é s z ... 1 3 ,0 0 ,6 8 ,6

4 . D u n a — T i s z a k ö z e , é s z a k ... 1 9 ,8 0 ,9 1 7 ,3

5 . D u n a — T is z a k ö z e , d é l ... 1 9 ,3 0 ,4 7 ,8

6 . T i s z a v ö l g y , k ö z é p s ő r é s z ... 1 3 ,6 0 ,8 1 0 ,7

7 . T i s z a v ö l g y , d é l i r é s z ... 1 7 ,0 0 ,9 1 6 ,4

1— 7 . T is z á n in n en összesen ... 1 8 ,1 0 ,7 1 2 ,3

8 . T i s z a — S z á m o s - v i d é k ... 1 3 ,6 U 1 4 ,4

9 . T i s z a — B o d r o g - v i d é k ... 1 0 ,2 1 ,4 1 4 ,4

1 0 . T i s z a — S a j ó — Z a g y v a k ö z e ... 1 0 ,4 1 ,0 1 0 ,3

1 1 . N y í r s é g ... 1 6 ,4 0 ,8 1 3 ,7

1 2 . H a j d ú s á g — H o r t o b á g y ... 1 1 ,7 0 ,9 1 0 ,2

1 3 . K ö r ö s - v i d é k ... 1 2 ,4 1 ,5 1 8 ,5

1 4 . D é l i M e z ő s é g ... 1 4 ,0 1 ,8 2 4 ,6

8 — 1 4 . T iszá n tú l összesen ... 1 2 ,7 1 ,2 1 5 ,2

1 — 1 4 . A lfö ld összesen ... 1 5 ,2 0 ,9 1 3 ,7

hő m érsék let a felszín közelében jó v a l v álto zó b b , m in t a talajv ízszín . E llenben a v ízh ő fo k -ad ato k sta tisz tik u s k iérték elését felvételi la p o n k é n t elvégezték.

A kútm ély ség , vízszín m élység és a vízhőm érséklet a d a tá t a k ü lte rü le ti k u ta k ró l g rafik u san is összefoglalták és á b rá z o ltá k 25 000-es m ére tű té rk é p la p o n k é n t. E n n ek célja az v o lt, hogy egy-egy terü le trészrő l (260 k m 2 egy átlagos 25 000-es té rk é p la p te rü le te , am i alföldi v iszo n y latb an 4— 5 község telj es k a ta s z te ri terü le té n e k felel meg) á tte k in té s t k a p ju n k a k u ta k m élysége és a b e n n ü k fe ltá rt víz m ennyisége te k in te té b e n , to v á b b á a víz h ő fo k á n ak a m élységgel való válto zásairó l (3. ábra).

A kútm ély ség ck rangsorgörbéjén á b rá z o ltá k az egy-egy m élységkategó­

riához ta rto z ó v ízo szlo p -a d ato k at -— am elyek e g y ú tta l v ízszín -ad ato k is — , to v á b b á p o n to k k a l a m élység- és vízszín k ateg ó riák h o z ta rto z ó m é rt v ízhő­

m érsé k le tek et.

A k ú tk a ta s z te r a d a ta in a k összegyűjtésében és feldolgozásában az első év ek b en 10— 15 k ö z ö tt állan d ó su lt a létszám . Az a d a to k feldolgozásában Zsolnayné Egervári Katalin, Mónusné Gavrilla Klára, Boczán Béla és tö b b e n m ások v e tte k részt. A végleges 200 000-es té rk é p összeállítását, re v íz ió já t és k idolgozását Boczán Bélavégezte, a ra j„ i m u n k ák zöm ét János

Ed it. A v ízm in ta elem zéseket a F ö ld ta n i In té z e t vegyi lab o ra tó riu m á b a n Csajághy Gábor vezetese a la tt Sarló Károly és Rapp Tamásné vegyészek vég ezték . A k a ta s z te ri a n y a g o t és az ered eti felvételi té rk é p e k e t az Á llam i F ö ld ta n i Intézec S íkvidéki O sztálya őrzi.

A TA LA JV IZ JA T EK NAGYSAGA AZ ALFOLDON 1935-1960 KÖZÖTT

SZERKESZTETTE : Dr. RÓNAI ANDRAS A legmagasabb es legalacsonyabb havi középvlzállasok különbsége

Sárospatak

BUDAPEST

4. ábra.

II. A T A L A J V ÍZ S Z ÍN IN G A D O ZÁS A

Az a talajvíztükör, amelyet a kutakban feltárva találunk, építkezéseknél, fúrásoknál látunk, nem mozdulatlan. Ősszel rendszerint emelkedik, tavasz végén, nyár elején süllyedésnek indul. Mozgása általában lassú, hetek alatt változik néhány decimétert. Különösen lassú szokott lenni a talajvíz süllyedése.

Gyakran májustól szeptember végéig mindössze fél métert, métert mélyül, és eléggé egyenletes lassúsággal. Ezen a téren azonban igen nagyok a különbségek.

A Tisza— Körös menti kutak vízszíne a partok közelében 6— 7 méteresnagyságú ingadozást is végez. Ez az ingadozás kissé késleltetve és ellaposítva követi a folyó vízszínének ingadozását, vagyis nemcsak egy évben egyszer van emelke­

dés és egyszer süllyedő időszak, hanem a folyó vízjárásának megfelelően több­

ször. Gyorsabb is természetesen a talajvízszín változás a folyók mentén.

Ugyancsak élénkebb ütemű talajvízmozgást találunk a hegylábak előtti alföldi térszíneken és az Alföldre siető folyók völgytorkolatában, törmelékkúpjain.

Ezeken a helyeken a talajvíz rendszerint elég közel van a felszínhez, és durva­

szemű üledékben — kavicsban, durva homokban — mozog. A hegyekről le­

zúduló víz a hegylábaknál elterülő medencékben, völgyekben a felszín laza anyagába elég gyorsan beszivárog, s minthogy hamar eléri a talajvíztükröt, azt megemeli. Az így felduzzadt talajvíz aztán lassan tovább nyomul az Alföld belseje felé, egy része pedig a talaj pórusain át újra elpárolog. A talajvíztükör tehát nagy esőzéseket követő emelkedés után újra süllyedésnek indul, de ez a süllyedő mozgás sokkal lassúbb, mint volt az emelkedés.

Különleges esetet jelent az alföldi homokterületek talajvíztükör ingado­

zása, vagyis talajvízjárása. Az alföldi homokterületek felszíne igen hullámos.

A vápákban, mélyedésekben meggyűlik a csapadékvíz, és gyorsan beszivárog.

Ezért a homokterületek talaj vízjárása is elég élénk. Azonban a süllyedések és emelkedések egész évi nagysága, a kilengés amplitúdója, a homokvidékeken általában nem nagy. Fél méternél, méternél nem szokott többet kitenni a leg­

mélyebb és legmagasabb talajvízállás különbsége egy-egy évben. Ez alól ki­

vétel a bomokdombvidékek szélein van, ahol a felszín rendszerint erősen lejt, és a homokterület a beszivárgott csapadékvíz egy részét leadja a mélyebb terü­

letrészek fele. Tehát a talajvíztükör nemcsak a párolgás és a csapadékból való vízpóilódás következtében szenved változást, hanem horizontális irányú talaj­

vízáramlás miatt is. Hasonló eset ez, mint a hegylábi kutak erőteljesebb víz­

szín ingadozása.

2 A z A lfö ld talajvíztérképe / v ' ’\

V Bp * y 1

Igen lassú a talajvízszín változása a mély löszterületeken, ahol a talajvíz- tükör — alföldi viszonylatban — mélyen van (5— 8 m-re a felszín alatt).

A lassú mozgás azonban nem mindig jelent kicsiny mozgást. Ezeknek a mély kutaknak a vízszíne többéves időszak alatt nagyobb ingadozást végez, mint a homokterületek gyorsabban lüktető víztükre. A Tiszántúl déli részén vannak mély kútjaink, amelyekben a talajvízszín egy-egy évben keveset mozog, de 10— 16 éves idősorban a lassú emelkedés és süllyedés úthossza több métert elérhet.

Érdekes módon ingadozik a talajvíztükör az agyagos, szikes felszínű területeken. Ezeken a felszíni vízzáró réteg miatt a csapadékhatás az év nagy részében kevéssé érvényesül. A talajvíztükör ingadozása tehát kicsiny és lassú.

Vannak azonban időszakok, amikor meggyorsul az. íg y nyár elején, a felszíni vizek letakarodása és a felszín kiszáradása után az agyagtalajok és szikes pusztaságok a kiszáradás következtében megrepedeztnek. A repedések több centiméter szélesek lehetnek, és lehatolnak több méteres mélységbe a talajvíz­

színig. Ezeken a repedéseken át a nyári melegben megindul a talaj és talajvíz nagyarányú párolgása és néhány hét alatt a talajvíztükör méteres értékkel süllyed. A nyári záporok, sőt többnapos esők sem akadályozzák ezt a süllye­

dést, mert a felszín beázása után 5-— 10 cm-es mélységben a megduzzadt agyag újra vízzáróvá lesz, a csapadék megáll a felszínen, és nem jut le a talajvíz­

tükörig. A beázás tehát csak a párolgásban teremt szünetet, de jelentősebb talajvíztáplálást nem jelent. A talajvízszín azért gyengén megemelkedik a párolgási szünet alatt, egyrészt, mert a lehűlt felszín a talaj pórusaiban levő vízgőz egy részét kondenzálja, vízzé hűti le, másrészt, mert a szomszédos terü­

letekkel megindít egy vízszín kiegyenlítődést. Olyan területekkel, amelyeknek felszíne nem repedezett, nagyobb párolgási veszteséget nem szenvedtek, és víztükrük magasabban áll az agyagos-szikes területfoltokénál.

A talajvíztükör sokévi ingadozásának nagyságát az Alföldön mellékelt térképünk bemutatja. A térképvázlat a V I T U K I által épített és észlelt talaj­

vízfigyelő kutak adatai alapján készült (4. ábra).

A talajvíztükör ingadozása tehát függ a domborzati helyzettől, a helyi csapadék és hőmérsékleti viszonyoktól, a felszín vízáteresztő képességétől, a felszín alatti rétegek anyagától és elhelyezkedésétől, a talajvíztükör mélységé­

től, a mélyebb rétegek vizének hatásától és a felszín alatti vízszivárgási vagy áramlási viszonyoktól. Az eddigi rendszeres észlelések és a jelenlegi figyelőkút­

hálózat már lehetővé tesznek egy nagyvonalú tájékoztatást az Alföld terü­

letéről.

A 200 000 -es talajvízszín-térkép a sokévi közepes talajvízállást tünteti föl. Ennek a közepes talajvízállásnak a kiszámítását a 20— 30 éves adatsorral bíró figyelt kutak hálózata teszi lehetővé. Ha megszerkesztjük egy-egy kút területére a sok éven át mutatkozó havi legalacsonyabb és legmagasabb talaj­

vízállások értékeinek görbéit, és kiszámítjuk a sokévi közepes havi vízállásokat is, akkor képet kapunk egy-egy kút példáján nemcsak a talajvíztükör ingado­

zásának nagyságáról, hanem a havonta várható legmagasabb és legalacsonyabb vízállásokról is, továbbá arról, hogy a szélsőséges értékek előfordulása egy-egy évszakra korlátozódik-e, vagy egész évben jelentkezhet. Ezek az adatok tájé­

koztatnak a közepes vízállásoknak a szélsőséges értékekhez való viszonyáról is (5. ábra) .

Némely tájunkon az átlagos talajvízállás értékeitől csak deciméterekkel térnek el a szélső értékek, másutt 2— 3 méteres eltérések is lehetségesek.

19

A T A L A J v i z j m S S Z É L S Ő É & T C K E I N E U A N V P I C Y E L T VI TU K I K U T S A K .

m XI XII I II III IV V VI VII Vili IX X m XI XII I II III IV V VI VII Vili IX X m XI XII I II III IV V VI VII Vili IX X

0 ( 2-| /

3

‘, 796. Szalkszentmórlon

97,9 m A f 759. Nyáregyháza 337. Cibakhaza

(36,'tm.A.f. 83,1 m AJ

8W. kalocsa

92,6m A.f.

853. Szakmar

93,1 m.A.i.

91.ttrn.Af

999. Hercegszántó 81,1 m.A.f.

Sokévi havi maximum

926. kiskunhalas 1582. Szeged

130,2m.A.f 81,6 m.A.f.

'Sokévi havi átlag ''Sokévi havi minimum

NT-

5. ábra.

A C SAPADÉK,H Ő M ÉRSÉKLET ES T A L A J V IZ J A R A S Ö SSZE FÜ G G É SE I N É H Á N Y ALFÖLDI Á LLO M Á SO N

Talajvíz cm % (5 5 ) 100-j (455) 0 (255) 400

(3 9 ) 400-1 (439) 0 (259) 400

(2<*3) 400 ( 3 W ) 0

(i*4*3) 400' (9 0 ) tOO-i (490) 0- (290) 400 (*.0) 400-1 (44.0) 0- (24.0) 400

(240) 400-]

(340) 0•

UlO) 400- (333) 100-1 (4*33) 0 -j (533) 100-1 (•*48) 400-.

(b48) 0 4

(648) 4 0 0J

(194) 400-1 (291) 0- (394) 100-

4950 1951 1952 1953

A hőmérséklet havi összegei C*-ban N / ' ' J \ Havi csapadékmennyiség m m -ben Talajviztükör terep alatt % - bán A O-vonal (az alapvonal) a sokévi közepes talajvlzállást jelenti A legmagasabb es legmélyebb vízállást cm-ben a zárójelbe tett szám mutatja

6. ábra.

A C S A P A D É K , A TALAJ T E R M É S Z E T E S VÍ Z TA R TA LMA / < m - I G / E S A TALAJ V Í Z Á L L Á S Ö S S Z E F Ü G G É S E S Z A R V A S MELLETT A K O N D O R O S V Ö L G Y I M O L N Á R T A N V A N A L

S ze rk e szte tte :H a rty á n y i László mm C S A P A D É K

3Q-i

JikL

m TE D M E S Z E T E $ V I ZT A C T A L O M %

■I.. i

10 ZO 30 10 zo 30 10 , 20 30 10 20 -

augusztus szeptember Október november december

i , i 1958 cm T A L A J V I Z A L L A S

300 320'

30 ló .zo M 10 30 fi) 20 3b io Z'O 30 Í6 20 30 10 , ZÓ 30 10 20 30 10 20 30

január fobruör március április május junius julius

19 6 0

» I C.

7. ábra.

A legnagyobb eltérések az átlagos értékektől a legtöbb helyen a téli és kora­

tavaszi hónapokban vannak, esetleg ősz végén, aránylag kisebb méretűek a talajvízjáték szélsőséges kilengései a nyári hónapokban.

A kútkataszter felvétele túlnyomó részben a nyári hónapokban történt, tehát olyan időszakban, amikor a szélsőségek nagy kilengést nem mutatnak.

Természetesen az átszámításoknál a felvételi év és hónap pontos talajvíz­

állását hasonlították össze a sokévi évi közepes vízállással, és a különböző időpontokban felvett adatokat így egyeztették.

A talajvízjárás tényleges értékeit az Alföld egyes tájain a talajvízszín elhelyezkedésének részletes tárgyalásánál grafikonon bemutatjuk, itt általá­

nosságban a talajvízjáték alakulás törvényszerűségeivel kell még foglalkozni.

Kérdés, vajon a talajvíztükör ingadozása és a csapadékhullás között milyen összefüggés van. Egyes területeken jól kimutatható, hogy nagyobb esőzések után megemelkedik a talajvíztükör, tehát a beszivárgó csapadékvíz elérte a talajvizet, vagy ha nem érte is el, lehűtven a felszínt es elzárva a póru­

sokból való párolgás úiját, kondenzáció révén a talajvíz szaporítására vezetett.

Ilyen területek a kavicsos és durva homokos felszínű tájaink, ahol a talajvíz­

tükör közel van a felszínhez, ilyenek a hegylábak előtti völgyületek, törmelék- kúpok területei, ilyenek homokvidékeink mélyedései, völgyületei.

Vannak azonban olyan alföldi területeink, ahol a csapadékjárás és a talajvízjárás között párhuzamosság nincs. Ahol a lehulló csapadék semmiféle egyirányú változást nem okoz a talajvíztükörben, vagy — ha igen — annak iránya és intenzitása nem egyezik a csapadékmennyiséggel vagy a csapadékból a talajba beszivárgó víz mennyiségével (6. ábra).

A csapadéknak az alföldi talajvízjárásra gyakorolt hatásával és a talaj­

vízháztartással a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben igen alaposan foglalkoztak. Ez az Intézet a talajvíz figyelőkutak gazdája és adataik gyűjtője, rendezője, feldolgozója. A kutatások eredményeit főleg ^{U b e l l K á r o l y} tanul- mányaiból ismerjük.

Igen figyelemre méltó kutatások folynak a csapadék és lefolyás, csapadék és beszivárgás kapcsolatáról a kondorosi minta belvízgyűjtő területen.

A szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet keretében folytatott észle­

lési eredményekről ^H a r t y á n i Lá s z l ó tanulmányai tájékoztatnak. Az itteni részletes észlelések alapján igazolt természetes víztartalom változásokról készült grafikon egy szelvény darabját mellékelt ábránk bemutatja (7. ábra).

Ez az észlelési sorozat azt mutatja, hogy az Alföldnek ezen a részén (Szarvas táján) az eléggé kötött löszanyagban és agyagban a csapadék okozta víztartalom növekedés a talajban egy méterig ritkán hatol le. A talajvíz­

tükörig, amely itt 3— 4 m mélységben áll, nemcsak a nyári, de még a téli csapadékból származó nedvességnövekedés sem hatol le. A talaj természetes víztartalma ugyan változik egy méteres mélységben is a téli és nyári félévben, de ez egy roppant lassú folyamat, és néhány %-os változást jelent hónapokon keresztül.

A bemutatott szelvény része egy 1956-tól folytatott észleléssorozatból készült grafikonnak. Naponta 1 méter mélységig 5 cm-ként vett minták ter­

mészetes víztartalmának laboratóriumi meghatározása alapján készült. Az észlelések eredménye az, hogy a Szarvastól keletre elterülő és a békéscsanádi lösztáblához sorozott területen a csapadékból származó beszivárgás a talaj legfelső 20— 30 cm-es sávjának víztartalmát érinti lényegesen, s abban a hézag­

térfogatnak megfelelően 40%-ig menő változásokat okoz. Legszárazabb időben

23 a legfelső réteg természetes víztartalma 15% alatt van, legnedvesebb állapotá­

ban 50% fölött. A nyári beázások okozta változások 40— 50 cm-nél mélyebbre nem hatolnak, a téliek szintén nem, a tavaszi olvadás és csapadék kb. 1 méterig változtatja meg a talaj természetes víztartalmát. 1 méter mélységben a kötött agyagos lösztalaj természetes víztartalma az éveken át tartó napi mérések szerint állandóan 20— 25% körül járt.

Néhány éve 1 méter mélységen túl, 3 méterig, vizsgálják Szarvason a talajminták természetes víztartalmát. A grafikonon bemutatott állomáson (Kondoros völgy, Molnár tanya) a talajvíz szintje 3 méter körül áll. A vízszín fölött a kapilláris zónában — amely itt kb. másfél m vastag — változó és az 1 méter mélységű „semleges” zónáénál nagyobb víztartalmat (28— 30%) mérnek. Ellenben 0,7— 1,1 méter mélységben olyan zóna van, amelynek v íz­

tartalma a felette és alatta lejátszódó nedvességváltozások ellenére is ugyanaz marad. Ez a zóna anyagának összetételében nem különbözik lényegesen a felette és alatta levőktől, agyagos-iszapos löszféleség. Szemcseösszetétele a következő:

agyagfra k ció ... 0,002 m/m szemcseátmérő alatt 29,5%

iszapfrakció... 0,002— 0,01 ,, ,, ,, 23,5,, fin. homokliszt . . . 0,01 — 0,02 ,, ,, ,, 20,3,, hom okliszt... 0,02 — 0,06 ,, ,, ,, 19,5 „ finom homok . . . . 0,06 m/m-en f e lü l... 2,4,,

95,2%

A 22-—24%-os nedvességtartalom ebben a rétegben nem jelenthet telített­

séget, tehát a semleges zóna nem közvetíthet vizet az alsó és felső réteg között anélkül, hogy saját nedvessége ne változzék.

A beszivárgási tanulmányokra igen nagy szükség van. Az Alföld terüle­

tének nagyobb részét többé-kevésbé vízzáró rétegek fedik. A vízzáró réteg lehet néhány deciméteres vastagságú (pl. a homokterületek völgyeiben mélye­

déseiben települt iszap- és agyagtakarók), de 8— 10 méterre is kivastagodhatnak (déljászsági, nagykunsági területek). Vékonyabb, vastagabb iszapos, homokos erek, rétegek rendszerint az ilyen vastag agyagos üledékben is előfordulnak, de a csapadékvíznek a felszínről a mélyebb rétegekbe való beszivárgását a sűrűn változó kötöttebb és lazább rétegek inkább akadályozzák, mint elő­

segítik.

A felszíni zárórétegek vastagsága a vízzárás szempontjából nem mindig döntő: szikesedő felszíneken 10— 20 cm szikes réteg elegendő ahhoz, hogy a felszínről való beszivárgást megakadályozza. Másutt több méteres agyag­

rétegen át a kondenzáció (hőmérséklet és párateltség változásai) vízfogyást és gyarapodást eredményezhet. Azt mindenesetre látjuk, hogy a talajvízmozgás a finomszemcséjű és agyagos réteggel lefedett területek kútjaiban lényegesen eltér a szabadtükrű és homokban álló talajvíz időnkénti gyarapodásától és fogyásától.

Ha az Alföldön mélyebb kutat ásunk, vagy fúrást mélyítünk le, meg­

történik, hogy több víztartó és több vízzáró rétegen haladunk át. Az első, második, harmadik vízzáró réteg alatti víztartóban levő víz nyomás alatt áll, éspedig rendszerint a mélységgel arányosan növekvő nyomás alatt, s ezért a megtalált vízszínről a furatban vagy kútaknában a víz felemelkedik. A külön­

böző mélységű víztartókból 20-—25 méter mélységig fakasztott vizek nyugalmi szintje mind a talajvízszín mélysége körül szokott elhelyezkedni. Minthogy az alföldi folyóvízi eredetű rétegek nem összefüggő clterjedésűek, hanem lencsés

kifejlődésűek, az alsóbb rétegek nyomás alatt levő vize a vízzáró rétegek héza­

gai között fel tud hatolni a talajvízszínig. Vagyis a legfelső „vízem elet” , az úgynevezett talajvíz és a sekély mélységben levő további vízszintek vize egy­

mással érintkezhetik. Ez azt jelenti, hogy a talajvíz alulról is kaphat pótlást a mélyebb vizek felől, nemcsak felülről a helyi csapadékból. A z alulról jövő víz nagyrészt szintén csapadékvíz, de nem a helyben hullott, hanem más területe­

ken beszivárgott csapadékból származott (8. ábra).

D Ny TÖBB TA LA JV I Z ÖE TE C A U 0 R T O B Á C Y - U k J D U S A G S Z É L É N E f

8. ábra.

A z Alföld egyes részein különbséget találunk az azonos mélységű rétegek­

ben uralkodó víznyomás terén. Vannak tájaink, ahol a mélység felé haladva a víznyomás erősebben növekszik, mint más tájakon. Vannak olyanok is, ahol lefelé haladva a víznyomás csökken. Ezek a különbségek az alföldi medence szerkezetével függenek össze, és tanulmányozásuk a mélyebb rétegek és a negyedkori részmedencék szerkezeti viszonyainak ismeretét kívánja meg.

A talajvízszint elhelyezkedésére és a felszínközeli rétegekben ható víznyo­

másra ezek a mélyebb szerkezeti viszonyok befolyással vannak, s ezért ezeket a felszíni viszonyok mellett figyelemre kell méltatni.

A talajvízszín évszakos emelkedése és süllyedése mellett ismerjük annak hosszabb periódusú ingadozásait is. 20— 30 éve tartó rendszeres észleléseinkből egy 14— 16 éves periódus világosan kiolvasható. Valószínű, hogy ■— éppúgy, mint az időjárásnál — ennél hosszabb periódusok is vannak, ezeknek meg­

állapításához azonban eddigi feljegyzéseink nem elégségesek.

A talajvízállás hosszabb idősorú emelkedése és süllyedése az időjárási viszonyok függvénye. Minthogy a földfelszín felső rétegeinek vize az atmosz­

féra csapadékával közvetlen vagy közvetett érintkezésben van, ez természetes is. A nagy medencéket kitöltő folyóvízi eredetű laza üledékek vízháztartása az egész felszíni és felszín alatti vízgyűjtő időjárásváltozásait megérzi. A hegy­

vidékekről a csapadék felszíni vizek formájában a síksági területekre és meden­

25 cékbe jut, majd a tavakba vagy a tengerbe. A felszín alatt leszivárgó víz a nagy medencéket kitöltő laza üledék vízmennyiségét táplálja. Hosszabb esős évek után nemcsak a felszíni rétegek gazdagodnak vízben, hanem a mélyebb rétegekben is megnő a víznyomás. Ez a nyomás a hegyvidéki vízgyűjtő kőze­

tekben, azok hasadékaiban, karsztos üregeiben tárolódó vízmennyiséggel van összefüggésben. A hegyvidékeken felszínen levő karsztos üreges kőzetek alkot­

ják a medencék oldalait és fenekét. Vizük fúrásokkal feltárható, és a mély medencékből az — a fúrásokban a felszín fölé felszökik.

Az eltemetett karsztos-üreges kőzetek a maguk vizét a rájuk települő laza vízvezető rétegeknek is átadják törések mentén, vagy olyan helyeken, ahol az idősebb szilárd kőzetek felszíni repedéseire, járataira települt az új laza anyag. A hegyvidékeken magas helyzetben levő szilárd kőzetek repedései­

ben, barlangjaiban megnövekedett vízmennyiség nyomástöbblettel jelentkezik a medencék mély, laza rétegeiben. Ez a nyomás a medencékben a mélyebb rétegekből felfelé hat, és a folyóvízi üledéksorok változatos anyagában a fel­

szín közeiéig éreztetheti hatását. Megemelkedhetik ennek következtében a talajvíz színe ott is, ahol a helyi beszivárgást vízzáró rétegek, vagy a különböző áteresztőképességű rétegek sűrű egymásutánja és az átlagos talajvízszín nagyobb mélysége lehetetlenné teszi.

Egy-egy nagyobb medence laza üledékeinek vize tehát egész mennyiségé­

ben megérzi az egész vízgyűjtőterület időjárásváltozásaiból származó beszivár­

gás! különbséget. A nagy időjárásperiódusok, a csapadékos és száraz évek soro­

zatai vagy a melegebb és hűvösebb évsorok hatása a víztartó rétegekben ural­

kodó nyomás változásában, a legfelső víztartónál, a talajvízrétegnél pedig a víztükör süllyedésében és emelkedésében mutatkozik meg. Az egy nagy v íz­

gyűjtő területhez tartozó medencék mélységi vizei — legalábbis a folyóvízi fel­

töltés anyagában — nagyban-gorombán egységesen, ha nem is egyforma mér­

tékben, tükrözik a nagyobb jelentőségű és tartós éghajlatváltozások hatását.

A medencék földtani felépítéséből, mélységkülönbségeiből, a különböző áteresztőképességű rétegek elhelyezkedéséből természetesen különbségek adód­

nak a vízmennyiség növekedésének vagy fogyásának mértékében és időbeli jelentkezésében. íg y pl. a magyar Alföld nagy síksága több különböző mély­

ségű részmedencére különül s ezekben a folyóvízi üledékek vastagsága, anyaga és az anyag változásai mások. A z észak-alföldi mély medencerészek más környezethatás alatt állnak vízháztartásuk tekintetében, mint a Körösök menti mély süllyedék, vagy Szeged környékének mélységi vizei. Közöttük emelkednek az Alföld magas alapzatán a tengeri rétegeknek majdnem a fel­

színig emelkedő dombsorai. De a részmedencék vízviszonyaikban mind tükrözik - az egész Kárpátmedence éghajlati periódusainak hatását.

Abból a célból, hogy a többéves talajvízjárási periódusokat az évszakos vízszín ingadozásoktól megkülönböztetni tudjuk, és a periódusok jelentkezé­

sére és tartamára nézve a különböző helyi hatások alatt álló talajvízkutak adatai egymással összehasonlíthatók legyenek, a vízingadozási adatokat

— éppúgy, mint a felszíni folyóknál teszik — százalékban fejezzük ki. íg y a 4-—6 méteres ingadozású kutak vízszintjének változásai a félméteres nagyság­

rendűekével összehasonlíthatók.

A vízszín ingadozás százalékos ábrázolásánál 0 százaléknak vesszük a több évtizeden át előfordult legkisebb vízállást, és 100%-nak a legnagyobbat.

A periódusok tanulmányozásából kiviláglik, hogy az 1940— 42. évek két és fél évtized észlelési adataiból magasan kiugranak rendkívüli magas talajvíz állá-

A T A L A J V Í Z K O R i n g a d o z á s á n a k t ö b b é v e s p e r i ó d u s a 1) U N A - T I S Z A K Ö Z E

T S Z A K - T I S Z Í N T U L

Nyíregyháza 8 107,8 m ii

A r A (\ n x

L G __ ^{i— 1T — '}

)

A Nyirodony 192

I5A.L m A f.

A rs .e s d A A Z X ___

I f *

—M \

r \ f r ~ r Nagyiván 2Z6 ]

66,6 m i i 1

1 ^ L 1 a ■ A 7 ^

. ^{____ L} T .

D É L- TI S Z Á N T U L

Mez óberénu

87.3 m t369 " i -a t t^ " r I

' T — [ u

<<7^/

A v í i

A í

Baltonya <*80

101,9 m i i ^{1 1 1 1}

_ 4 — j . J ____a

A r A T !

í A A —

1^{^ A ,} 4

•J

0% o sokévi legalacsonyabb vízállás 100% o sokévi legmagasabb vízállás a lalajvizszmlalakuiás sokévi irányvonala .Mi 9. ábra.