– Jó napot! Fontoskodó Balambér vagyok, az Irgum-burgum Security területi igazgatója!
– Jó napot! Én pedig Névtelen Nulla vagyok, ennek a telephelynek a biztonsági őre!
– Ellenőrzés céljából jöttem ide! Minden rend-ben? Mert, ahogy látom, sajnos vannak hiányossá-gok!
– Mire gondol?
– Például: utasításba adtuk, hogy a nagykapu elé a lánc mindig legyen kihúzva, mert így tompíthat-juk, kontrollálhatjuk a ki- és bejövő forgalmat!
– Értem, de én azt nem szeretném!
– Már megbocsásson, de vannak biztonsági elő-írások, és azokat, magának kötelessége betartani!
– Értem! Akkor sem vállalom a felelősséget, ha bárkinek az autójában kár keletkezne!
– Ezt, hogy értsem?
– Nos… mivel ez magánterület, így már rögtön a bejáratnál kellene jelezni azt, jól látható módon,
- 75 -
egy erre hivatott KRESZ-táblával! Alá pedig kelle-ne még egy, ami az optimális sebesség határt jelöl-né meg a telep területén. Netán egy „Sorompóval lezárt terület” tábla, tekintettel arra, hogy nem min-denki fogja észrevenni a nagykapu jobb és bal szárnya közé kihúzott láncot, amely nem igazán felel meg az alapvető követelményeknek sem. Jobb helyeken szokták úgy, hogy nagy szemű, többféle színben pompázó, jól látható műanyag láncot hasz-nálnak, amire plusz még egy STOP táblát is rászer-kesztenek. Hátha azt már nem lehet nem észreven-ni! Mégis... Ha mindezek ellenére valaki, akármi miatt, neki menne, akkor sem keletkezne kár az autójában, mivel a műanyag lánc szakítószilárdsága jóval kisebb, mint az előttünk, a porban heverő rozsdás lánc, amit inkább használnék tehenek legel-tetésére. De, tegyük fel, hogy az alapvető figyel-meztető jelzéseket mellőzve, mégis csak kiakasz-tom a szóban forgó, rozsdás vackot. És valaki, aki nem ismeri a helyi jellegzetességeket, véletlenség-ből neki megy, és az autóján sérülés keletkezik. Ki a hibás? Az autós, aki nem vette észre azokat a jelzéseket, amelyek nincsenek is, vagy pedig én: a Névtelen nulla, aki önhatalmúlag kihúztam ezt az ócska láncot, mindenféle, előzetes figyelmeztetés
- 76 -
nélkül? Hát persze, hogy én! Azután, amikor a nem éppen boldog sofőr kiszáll a frissen lízingelt, több-millás verdából, azt fogja kérdezni, hogy kinek nyújthatja majd be a kárigényét, az autófényezés vonatkozásában. Akkor én majd a feletteseimre hivatkozok, akik nekem utasításba adták azt is, hogy akasszam ki a láncot a kapu jobb és bal szár-nya közé, hogy ezzel „tompíthassam, kontrollálhas-sam” a ki- és bejövő forgalmat.
– Semmi gond! Nem kötelező ezt csinálni!
– Ismerem a közhelyet, de még nem fejeztem be!
Itt jönnek a képbe maguk: a „megbízók!” A felhá-borodott, megkárosult autós felhívja önöket, hogy rendezzék a számlát. /Az is lehet, hogy éppen va-lami ügyvédféle, és tisztában lesz bizonyos jogsza-bályokkal, amiket én is tudtam, csak a maguk cége figyelmen kívül hagyott, spórolás miatt! Neki igaza lesz, és valakinek fizetnie kell a kárt. Itt jövök a képbe én! Az alvállalkozóm szépen elkezdi a fize-tésemből levonogatni az okozott kár összegét. Ma-gukat ez egyáltalán nem fogja érdekelni. Én ezért nem vállalom a felelősséget! Ezért nem akasztom ki azt a kurva láncot, arra a kurva kapura! Higgye el: ismerem az alvállalkozói hozzáállást, ha anyagi kiadásról van szó. Húsz éve a szakmában vagyok!
- 77 -
Nem egy alvállalkozóm feleségének fújták már fel a mellét abból a haszonból, amit belőlem húztak.
Szintén nem egy alvállalkozónak fizettem én a re-pülőjegyét a tengerparti nyaralásokhoz, amit ké-sőbb, a közösségi oldalon meg tudott osztogatni az nélkül, hogy egy percet is ácsorgott volna érte bár-melyik telephelyen! És a legszebb az egészben az, hogy szerintük, ezért még hálával is tartozom ne-kik. De ez nem elég! Az alvállalkozóm éjszakán-ként, ide küldi valamelyik emberét, hogy ellenőriz-gessen! Nehogy én, pofátlan módon meglopjam őt azzal, hogy alvással keresem a pénzt. Azt a pénzt, amit ő adócsalással teremt elő a plasztikai sebészre.
De még ez sem elég! Önök, mint megbízó, szintén ide járogatnak, szintén csak ellenőrzés céljából, nehogy esetleg aludjak. Arra is utasítottak, hogy ne kapcsoljam le a lámpát az őrbódéban, mert akkor nem lehet látni, hogy éppen nem alszom-e? Azt véletlenül sem kérdezik meg, hogy mire van szük-ségem a munkám tisztességes elvégzéséhez. Itt kérdőjeleződik meg a lojalitás fogalma. Jelenleg hitelbe dolgozom. Olyan dolgokra utasítgatnak, amit még ki sem fizettek! Azt sem tudom, hogy a sok alvállalkozó kifizetése után, nekem marad-e valami? És, hogy egyáltalán, hozzájutok-e majd
- 78 -
valamikor? Miután csak minden alvállalkozó csa-jának, vagy feleségének lesz műmelle? Követelmé-nyeket támasztanak, de nekem, a Névtelen Nullá-nak - aki a pénzt keresi mások mellplasztikájára -, nem lehetnek elvárásaim a munkáltatómmal szem-ben! Akkor nem ez az álmaim munkahelye, és nem is ez az ország egyetlen munkahelye!
– Ahhoz semmi közöm, hogy maga…
– Folytatnám… Tehát, még azelőtt, hogy beszáll-na kocsijába, majd felhívná az alvállalkozómat azzal, hogy: „Ezt a Névtelen Nullát, nem akarom többet itt látni”, közlöm, hogy már most hazame-gyek! De a telephely őrizetlenül nem maradhat, félő, hogy magának kell tartania a frontot, amíg nem küldenek helyettem valakit, egy másik Névte-len Nullát. Így át is adnám a szolgálatot nagy vona-lakban. Klotyó van, de kezet mosni nem tud. Ezen érdemes elgondolkodni, főleg a saras, rozsdás lánc felhelyezésénél, de még az étkezések előtt. Az őr-bódé beázik. Van egy lavór, erre a célra. A mikró olyan-amilyen, de legalább működik. A hűtő a má-sik helységben van, de patkányszagú. Ott nincsenek egerek, de az őrbódéban vannak. A szék támlája letört, és egy lába is hiányzik, tettem alá téglákat.
Tartalékizzó nincs. Van egy konnektor, abban van
- 79 -
áram. Az egész telepen nincs éjszakai világítás. Az elemlámpa nem működik, tehát nézzen a lába elé, ha minden páros órában csekkolni megy. Az őrbó-dé ajtaja nem csukódik rendesen. Ha huzat van, az ablak kinyílik, ezért van bedrótozva. Fűtés nincs, öltözzön rétegesen! Ha bármilyen óhaj-sóhaj, vagy panasza van, hívja fel a diszpécsert a szolgálati telefonon, úgysem tud segíteni semmiben! További szép napot! Eseménymenteset!
- 80 -