Dezső megdöbbent szemekkel, bután bámult. Te-kintetét először a hajdan felragasztott, lemosható Kesztölci tapétára, majd feleségére emelte, és kér-dés volt bamba tekintetében.
A kis étkező asztala fölé helyezett falvédőn le-csurgó sült kolbászzsír mellett, vér is kezdett lassan csordogálni.
Dezsőnek nem volt nehéz kitalálnia, kié lehet a pirosló folyam, mely a felfröccsent zsírral verse-nyezve tartott az asztal felé. Ujjával megérintette a vért, majd a konyhakést nézte bárgyú tekintetével.
Megfogta a hasából kiálló kés markolatát, és to-vábbra is kérdőn meredt feleségére.
Az asszony semmit sem reagált. Csak állt a kre-dencnek támaszkodva, közben haldokló férjét nézte hűvös, undorodó tekintettel.
Dezső olyanfajta férfivá lett, akit minden feleség csak utálni tudna. Dezső dagadt volt, ápolatlan és visszataszító. Dülledt szemeivel előtte még minden falat sült kolbászra úgy nézett, mintha valami égi
- 57 -
manna lenne, miközben szuszogva, csámcsogva gyűrte le őket egymás után.
Klári a felesége, ezért gyűlölte a közös étkezése-ket, és gyűlölte Dezsőt is, és az állandó sportfoga-dásokat, az unalmas focimeccseket a tv-ben, amiket néha a hangos böfögései tettek még elviselhetetle-nebbé.
Már nem csámcsog, nem böfög, soha a büdös életben! Hájas hasán felhúzódott atléta alól a vér a földre csöpögött. Dezső lefordult a hokedliről, és rázuhant az elég szűkre szabott konyha padlójára.
A kést továbbra is fogta, mintha valami kapaszkodó lenne, hogy az árnyékvilág ne ránthassa magával.
A vég azonban közeledett, és Dezső hörögve vív-ta haláltusáját a giccses linóleumon. Szájából ki-fordult a félig megcsócsált sült kolbász, majd utána habos vér követte azt.
Az asszony ekkor hajolt oda hozzá. Jobb lábával Dezső mellkasára lépett, lehámozta férje ujjait a kés markolatáról, majd egy rántással kitépte a sző-rös, gusztustalan testből.
Dezső végtagjai megrándultak egy pillanatra, aztán nem mozdult többé. Meredten bámult a sem-mibe.
- 58 -
A gyilkos feleség beletörölte a konyhakést a ré-góta utált férje nadrágjába.
Az adódott helyzethez képest higgadt volt és elé-gedett:
– Tudok a viszonyodról a házmesterné Gizivel, te undorító féreg! – sziszegte a feleség gyűlölettel telve.
Felemelte lábát Dezsőről, azután csak úgy bele-rúgott egyet.
Az akkorra már özveggyé avanzsálódott asszony a kést az otthonkája zsebébe csúsztatta. Kimérten, halálos nyugalommal lépett ki a lépcsőház folyosó-jára.
A szomszédból zongorázás hallatszott. Elhaladt a lakás előtt, aztán elgondolkodva visszalépett. Meg-állt az ajtóban, becsöngetett.
A csengő figyelmeztető hangja félbeszakította a zongorázást. A szomszédék kislánya nyitott ajtót:
– Csókolom, Klári néni! Segíthetek valamit? Az anyuék most nincsenek itthon! Valami baj van?
Furának tetszik lenni!
A nő nem válaszolt. Mélyen a kislány szemébe nézett, és előrántotta a kést.
- 59 -
A lány halkan sikkantott fel, amikor a penge fel-villant, és egy mozdulattal elmetszette a nyaki arté-riát. A vér elementáris erővel spriccelt. Nem tudott sikoltani, és nem tudott segítségért kiáltani.
Gyilkosa magához húzta, és suttogni kezdett a fülébe:
– Mindig is rühelltem hallgatni a klimpírozáso-dat! Csak azért tűrtem el, mert apád annak a kurva lakóbizottságnak elnöke! Évek óta megvették ne-ked azt a rohadt zongorát. – suttogott tovább a hal-dokló kislány fülébe – De még mindig nem vagy képes hibátlanul játszani. Tudod, milyen borzasztó ezt egész este hallgatni, főleg akkor, amikor a ked-venc sorozatomat adják a tévében?
A lány már sápadni kezdett a tetemes vérveszte-ségtől, de volt még benne egy kis élet. Szaggatot-tan, erőlködve, ennyit tudott mondani gyilkosának:
– Nem is... én... zongorázom, hanem az öcsi-kém...
Azután a kislány meghalt. Élettelen teste eler-nyedt és összecsuklott.
A gyilkos házasszony a lánykát bevonszolta a lakásba, rácsukta az ajtót, majd folytatta útját a földszint felé. A lift üzemen kívül volt. Már me-gint. De a lépcsőházban végre csend honolt.
- 60 -
Két szinttel lejjebb, a frissen felmosott lépcsőfor-dulóban egy rosszabb küllemű férfi ücsörgött. Ép-pen evett. Egyik kezében szendvicset, a másikban, az ujjai közt, zacskós tejet szorongatott. Egy na-gyobb méretű fekete dobozon üldögélt, de amikor meglátta a nőt véres ruházatában, kezében a kony-hakéssel, nagyon megijedt, és azonnal felugrott.
A doboz, amin eddig étkezett, felborult. Szerszá-mok gurultak szét a mozaikkövön. A kés ismét gyorsan dolgozott, és a férfi pár pillanattal később már meg is halt.
Gyilkos Klárika megtörölte a kést áldozata ka-bátujjában. Végignézett a hullán. Észrevette a véres kabátra varrt feliratot: „Felvonó szerviz”.
Gúnyosan elmosolyodott, közben a lépcsőházban valaki hangosan felsikított.
Klárika a céljához ért. A névtábla szerint itt lakik Özvegy Kovács Gáspárné, a házmester. Az ámok-futó háziasszony ide is becsöngetett.
Hallotta, amint bentről valaki az ajtóhoz közele-dik. Megmarkolta a kést.
A házmesterné ajtót nyitott, és a látványtól alig jutott szóhoz:
– Klárikám! Hogy nézel ki? Mi történt ve…
- 61 -
A kérdést nem tudta befejezni, mert Klárika tor-kon ragadta és az előszobába lökte.
A házmesterné a földre esett, támadója pedig a hasába térdelt.
– Jesszusom, miért akadtál ki ennyire, Klárikám?
Lekozmált a paprikás krumpli? – kérdezte a földön fekvő asszony a másik háztartásbelit.
– Tudok az etyepetyétekről, Gizikém, te bárcás ribanc! – magyarázta tettét a néhai Dezső felesége.
– Te nem vagy normális! Miről beszélsz?
– Amikor nem voltam itthon, a Dezső mindig lejött hozzád titokban! Sejtem, hogy minek! De már vége a románcotoknak! Dezső halott, és nem-sokára te is az leszel!
A kés felemelkedett, majd lesújtott. Hatalmas erővel közeledett Özvegy Kovács Gáspárné mell-kasa felé, és ebben a csapásban benne volt minden:
a bosszú, a harag, a kezdődő gyász, a konyhában elfecsérelt évek, a szőke herceg hiánya fehér lovon, vagy akár az nélkül.
De még ez az erő sem volt elég ahhoz, hogy a kés áthatoljon a magas nyakú garbóra húzott, otromba színű köntösön.
A kés újra felemelkedett. Házmesterné Gizike észlelte a kezdeti kudarcot, ezért így szólt
foghegy-- 62 foghegy-- ről a gyilkos Klárikához:
– Tudod, miért járt át ide a férjed? Enni! Mert én, soha nem teszek vegetát a lecsóba, nem úgy, mint te!
A magyarázat egyszerű volt és őszinte, de ugya-nakkor megkésett is. A kés ekkor már visszavonha-tatlanul úton volt Gizike szívébe, a házhoz pedig a szirénázó rendőrautók.
Házmesterné Gizikét ez sem menthette meg.
Meghalt. Elég volt Klárinak felidéznie magában, férje etikátlan és goromba viselkedését, így a má-sodik szúrás végzetesé vált.
Már nem volt vesztenivaló. Klárika feltápászko-dott.
A játszmának vége. Elindult a lépcsőház kijárata felé. A kést otthagyta néhai konkurense szívében.
Zavarodottan lépett ki a lépcsőház ajtaján. Talán soha nem tudta volna meg, hogy Dezső nem szeret-te a lecsót vegetával.
Otthonkája zsebébe nyúlt. Nem figyelt rá, amint a kommandósok pontosan az ellenkezőjét kérik tőle, és hogy látni akarják mindkét kezét.
Klárika a zsebében matatott. Megtalálta, amit keresett.
A mesterlövész ekkor húzta meg a ravaszt, és
- 63 -
Klárika holtan rogyott össze, szétroncsolódott ko-ponyával. Agyveleje beterítette a muskátlikat.
Földön fekvő hulláját körbe vették a komman-dósok.
– A célpont kiiktatva! – mondta az egyik masz-kos fickó.
– Mi van a kezében, fegyver? Nézzék át alapo-san! – jött az utasítás az autó felől.
– Máris átvizsgáljuk! Nincs nála semmi! Egy levél van a zsebében, Uram! Azonnali hatályú kila-koltatási végzés!
– Jól van, vonuljanak vissza! Az akciónak vége!
– Vettük! Visszavonulunk!
A kommandós elképedve nézte a földön fekvő egykori háztartásbelit.
– Egek! Milyen nő akarhat meghalni hajcsava-rokkal, és arcpakolással, ilyen randa színű otthon-kában!
- 64 -