Elképzelt jelenet egy megkésett, Badiou névre hallgató vendég csatlakozásával.
Szereplők: Apollodórosz és barátja
BARÁT
– Ez tehát a teljes történet?
APOLLODÓROSZ
– Mondókámat csakis Arisztodémosz beszámolójára alapozhattam, amit ugyan később maga Szókratész is megerősített.
BARÁT
– Most próbára tettelek, mivel magam is csevegtem már saját tudósítómmal, és olybá tűnik, a te forrásaid nem számoltak be a teljes igazságról.
APOLLODÓROSZ
– Arisztodémoszon csakugyan könnyen kifog az ital, és megesik, hogy maródi ál-lapotában bizonyos részleteket elfeled, de Szókratész, aki minden jelenlevő közül a legkülönb ivónak bizonyult, sosem beszél igaztalant.
BARÁT
– Látom már, holdkóros állapotod bizonyosan Erósztól ered: rögtön kiviláglik, hogy akárcsak Alkibiadész, te is szerelmes vagy Szókratészbe. De egyet se bánj, barátom, amíg kiötlöd, hogy s mint reagálj a vádra, felvilágosítalak a lakoma további folyásáról.
Egy szerényen felsaruzott, ámde annál bölcsebb tekintetű férfi toppant Szókratész elébe, és a következő szavakat intézte hozzá:
Fotó: Henrik Donnesta
– Beszélgetésetek meghallván úgy tetszik, bőséggel akadna megvitatni valónk.
– Tán a kapu előtt ácsorogva te is rábukkantál valami bölcsességre, idegen?
– Csúfondároskodol, Szókratész! Mindazonáltal megbocsátok, mert jól ismerlek téged. Nevem Badiou, és jómagam is filozófiával foglalatoskodom.
– Nos, Badiou, halljuk, milyen mondanivalód akad Erószról!
– Ahogy Platón nevű, bölcs elődöm, magam is vallom: aki nem a szerelemből indul ki, sosem értheti meg a filozófia természetét.1 De mi is a szerelem? Hadd indítsam eszmecserénket a számomra legkedvesebb válasszal, amit máshol is előszeretettel hangoztatok2: a szerelem a kommunizmus minimális formája.3
– Mit értesz pontosan ezalatt?
– Elsőként Phaidrosz szónoklatához fűzöm hozzá gondolataim, aztán, ha még min-dig homályos lenne a kép, úgy sejtem, nem feledsz majd el ismételten érdeklőd-ni. Aki szépen szeretne élni, azt valóban csak a szerelem vezérelheti, nem holmi gazdagság vagy más önző, személyes érdek. Mivel pedig a birtoklásra vonatkozó vágy sosem szűnik, a versengésnek sem lehet vége. Így a másikban sokan nem az életük megszépítőjét, hanem a veszélyforrást látják, és rettegésükben hagyják, hogy Erósz eltűnjön napjaikból.4 Phaidrosz jól beszélt: csakis Erósz plántálhat valódi bátorságot a lélekbe. De valódi bátorságra utal-e legyőzni valakit önvédelemből?
Nem nagyobb bátorság-e inkább magunkat legyőzve azt mondani: íme, vegyél el tőlem bármit, mert örömmel megosztom veled. Nem sajnálom akár még az éle-temet sem, hiszen ha neked adhatom, attól szegényebb nem lehetek. Úgy vélem, ilyen az igazi szerelmes bátorsága. És ezért a vetélkedést egymással valóban kerülik.
– A bátorság azonban még kevés a szerelem beteljesüléséhez – vetette közbe Szókratész.
– Mégis: elengedhetetlen. Aki mindenét felajánlja a másiknak, meglehet, végül üres kézzel távozik. Sok írással találkoztam, amelyek azt állították, ez a veszély
elkerül-1 Badiou – Truong 20elkerül-12, 3.
2 Jeffries 2012.
3 Badiou – Truong 2012, 90.
4 Berardi 2009, 80.
hető.5 Az égi szerelem azonban épp úgy nem létezhet kockázat nélkül, ahogyan háború sem áldozatok nélkül. Olyan esemény ez, amely szükségszerűen átrendezi az egész életünket,6 amelynek elutasítása Erósz elutasításával egyenlő. Akivel megtörténik a szerelembe esés, sebezhetővé válik tehát, mégis bátran igyekszik ezt a másik tu-domására hozni.7 Elmondja, hogy káprázatba esett, akár Alkibiadész Szókratésszal, így indul el az egyenlőségen alapuló boldogság felé. Ehhez pedig el kell hagyni a nár-cizmus terepét,8 el kell kerülni az Erüximakhosz által is ismertetett féktelenséget.
– Azt állítod, testiségen nem alapulhat semmiféle kapcsolat?
– Valóban azt mondom: ilyen kapcsolat nem létezik. A testiségből épp a kapcsolat hiányzik, és ezt az űrt a szerelem tölti be.9 Elképzelhető: mindez a saját vágyaim kielégítésének ellenkezőjéhez is vezethet. De nem jobb-e a katasztrófát is kockáz-tatva esélyhez juttatni a valódi boldogságot, mint félelemtől űzve a kezdetek-től kizárni a lehetőségét?10 Nem ezt a kimenetelt nevezte-e Pauszaniasz „szép csalódásnak”?
– Más szavakkal beszélsz, mint én, de jelentésüket magam sem cáfolhatom meg – bólintott rá Pauszaniasz.
– Jóllehet, részeg vagy, Alkibiadész, azt javaslom, jól nyisd ki most te is a füledet.
Egy japán tollforgató többé-kevésbé így fogalmazta ezt meg: „ha van a világon olyan személy, akár csak egyetlen egy, akit az ember képes teljes szívvel szeretni, létezik számára megváltás az életben. Még akkor is, ha nem lehet együtt a másikkal.”11 Persze az együttlét, a közösség ereje hatalmas, nem csoda, hogy a világ közönséges Aphroditét követő irányítóinak nem áll érdekében, hogy visszataláljunk eredeti természetünkhöz, és megleljük a valódi boldogságot. Erósz azonban, ahogyan azt Agathón szavaiból is megtudhattuk, „megszabadít bennünket az idegenségtől, s
5 Vö. Badiou – Truong 2012, 5-11.
6 Žižek 2014, 79-82.
7 Vö. Badiou – Truong 2012, 40-44.
8 Davis 2015.
9 Vö. Badiou – Truong 2012, 17-21.
10 Davidson 2015.
11 Murakami 2011, 192 (saját fordításom – B. D.).
SZTELoZóFIAI ÍRóK TÁRA SZTELoZóFIAI ÍRóK TÁRA
meghittséget ültet a helyébe; ő rendez minden meghitt összejövetelt…” (Platón: A lakoma 197d).12 Az ilyen forrásból táplálkozó jólét egészen mást jelent, mint amit a hatalom gyakorlói hirdetnek. Igazat szólt Arisztophanész: Erósz valóban értünk van, és csakis ő gyógyíthat ki bennünket legfőbb nyavalyánkból, ami nem más, mint az önzés.
– Mi tehát az igazság? – szegezte neki a kérdést Szókratész Badiounak.
– Ha a bor nem engedi, hogy te magad megtedd, hadd idézzem én az emlékezeted-be, mivel indítottam szózatom: a filozófia és a szerelem elválaszthatatlanok. Úgy vágynak egymásra, mint az istenek által kettészelt ember, aki másik fele nélkül a teljesség híján bolyong a világban.
– Azt már látom, hogy előadóművészetnek nemcsak Agathón, de te magad sem vagy híján. Jóllehet, nagyszerű és bátor önbizalmad megfontolt szavakból épít-kezik, vagy mindez talán csupán színház, mi pedig nézők vagyunk a lelátón? Bár, ha így esik, vajon nem komédiát hall-e a közönség?
– Hohó! – vágott közbe Agathón – Lám, Szókratész most sem hazudtolhatja meg magát. Mi más ez, ha nem bujtogatás a vitára?
– Hadd kapja meg mindenki a maga jussát, Agathón! – így Badiou – Ahogy te is megadtad Erósznak, ami őt illeti, engedjünk meg a mi barátunknak is némi élvezetet, ha ugyan az ugratásban ilyen könnyedén rátalál. Annál is inkább, mivel a témája csakugyan ide kívánkozik. Ám előbb még hozzád intéznék néhány szót.
– Ameddig a bor kitart, mi is, úgy-e? – hagyta helyben Agathón, majd nagy gya-korlatról téve tanúbizonyságot, kiürítette poharát. A vendég emígy folytatta:
– Azt találtad mondani, kit Erósz „megérint, költővé lesz” (A lakoma 196e), és hogy a művészet gyakorlatában is megsegíti az embert. De vajon mit bizonyít az, hogy maga Erósz is nagyszerű költő? Nekem mindjárt kiviláglik a szavaid mögül a nyil-vánvaló: bizony közelítünk az igazsághoz.
– Kérlek, engedd be e fényt homályos elménkbe!
– Máris az következik, Szókratész barátom, légy némi türelemmel. Vagy még
12 Ford. Telegdi Zsigmond, Horváth Judit javításával (a továbbiakban is).
inkább, válaszold akkor meg te a kérdésemet: létezhet-e mindezek alapján művészet szerelem nélkül?
– Ilyesmi minden bizonnyal nem lehetséges.
– Úgy van. És ha a szerelem összetartozik a filozófiával, nem tartozik-e össze a művészettel is mindjárt?
– Logikusnak tűnik, hogy ezt is elfogadjam.
– Művészet-e a színház, vagy talán tévedésből szólunk róla olykor színművészetként?
– Jól van már, látom, téged nem könnyű megvezetni.
– Mert úgy véled, tartózkodik itt másféle is a társaságban? – csattant fel Agathón, ám a vita hevében még lehurrogást sem tartogattak részére.
– A filozófus négy legfőbb szerepe a színpadon a tudósé, a művészé, a politikai aktivistáé és a szerelmesé.13 Ezt pedig nemcsak azért mondom, mert jómagam is előszeretettel jeleskedtem ifjúként a közönség előtt, ám eme szereplésem is segített rávezetni a helyes útra.
– Ne térjünk hát le róla! – javasolta Szókratész – Hanem álljunk meg rajta egy pillanatra, látok itt valami érdekeset, aminél elidőzhetnénk kissé.
– Éspedig?
– Úgy mondtad, az igazság irányában haladunk. Akkor tehát nem értünk el még oda?
– Bölcsességünk éppen csak arra elég, hogy meglássuk, minek vagyunk híján, ami pedig nem más, mint maga a bölcsesség, valódi teljességében. A bölcsességre törekvés pedig a szeretetre törekvés, és a szeretetre törekvés a boldogságra törekvés, ahogyan azt már Diotima is elmagyarázta. Ezért sem feledkezhet meg egyetlen filozófus sem a szerelem fontosságáról. Hiszen ha azt megtagadná, ön-magát tagadná meg filozófusként. Ezért is mondom: a szerelem az igazság meg-találására hívó küldetés.14
– No, de milyen igazságéra?
13 Badiou – Truong 2012, 2.
14 I.m. 2012, 22.
– Az igazságra, ami erre a kérdésre válaszol: milyennek látja a világot az, aki nem az egy, hanem a kettő nézőpontjából szemléli azt? Szép történet ugyan Ariszto-phanészé, mégis azt mondom, az összeolvadás, a másikban való feloldódás nem tar-tozik a szerelem lényegéhez, épp ellenkezőleg: meggátolja, hogy általa eljuthassunk célunkhoz, a végső igazsághoz. Platón a megmondhatója: a szerelem élménye im-pulzus, mely az Idea felé irányít bennünket.15 Így amikor egy szép testet csodálok például, akaratomon kívül is mozgásban vagyok. Úton a Szépség Ideája felé. Avagy fogalmazhatnék úgy is, ahogy beszámolód szerint a mantineai nő tette: a végső Szépség felé.
– Ahogy Diotima feltette nekem e kérdést, úgy szegezem most én is teneked: mi lesz tehát azzal, aki elérkezik oda? Mi lesz vele, ha ez a Szépség már az övé?
– Erre azt felelem én is, amit ő: részesülhet a boldogságban. Azonban, ha arra is emlékeztetjük magunkat, hogy a szerelem célja valóban örökre bírni eme jóságot, vajon honnan lehetünk benne bizonyosak, hogy csakugyan elérkeztünk oda?
– Idő és szerelem csakugyan elválaszthatatlanok.
– Bizony. Épp ezért az út, amit Diotima barátnéd a „Szépségben való nemzés”
útjának nevez valóban nem más, mint egy véget nem érő küldetés az igazság meglelésére.16 Emellett kitartani annyit tesz, mint örökké hűségesnek marad-ni minden próbatétel ellenére. És akkor, ahogy az út sem fogy el, a szerelem is megújul, és „az elveszettek helyébe újabb és újabb ismereteket plántál” (A lakoma 208a), őrizve és gazdagítva az általa megszerzett tudást, az igazság útjának tudását.
Így válik az életben is létező örökkévalóság demonstrációjává, azé a halhatat-lanságé, amelyre oly nagyon vágyik.17
– Elfogadod-e tehát, amit Diotima a hírnévről és annak örökkévalóságáról szólott?
– Ha elfogadom, hogy a szerelem által törkedni a boldogságra nem az egy, hanem a kettő, nem az önző egyén, hanem a bátor és önfeláldozó közösség által valósulhat meg, úgy azt gondolom, a halhatatlan hírnév sem szólhat arról a személyről, akihez
15 I.m. 16.
16 Vö. i.m. 38-39.
17 I.m. 48.
felületes szemlélődés esetén rendeljük. Az ilyen hírnév csakis magának Erósznak a hírneve lehet, még ha életre keltésének dicsősége meg is illeti mindazokat – és a szerelem természeténél fogva sohasem csupán egyetlen személyt –, akiknek része volt benne.
– Látom már, a mi kettőnk térképe az útról csakugyan egyre hasonlóbbá válik.
Hanem azt mondd meg még nekem, ugyan mi tarthat bárkit is távol attól, hogy maga is rátérjen, ha valóban ilyen nagyszerű?
– Mint mondtam, a nemtudás tudásához is szükséges némi tudás. A nemtudás nemtudója nem indul az igaz szerelem és a végső szépség keresésére, csak a kielégülését hajhássza, megkérdőjelezés nélkül követve az irányt, amerre kül-dik őt. Ez az önzés újta. Minél többen járják, annál nagyobb veszélyben van a szerelem, annál kevesebben részesülnek belőle és osztoznak rajta. Anyagi javakat és a biztonság illúzióját hirdeti, az igazság fölébe helyezve azokat, ám valójában csak a hiányt táplálja. Hiszen a szerelem, ahogy szétosztjuk, úgy gyarapszik, míg az önzésből születő űr, minél jobban próbáljuk betömni, annál mélyebbé válik. Az önző ember fél a szerelembe eséstől, ezért egy másik szakadékba taszítja magát:
a nemtudáséba. Elhiszi, amit szeretne: hogy a szerelem kockázat nélkül is meg-kapható.18 Eme hitvány másolat látszatra oly káprázatos, hogy a tudatlanok az igazinál is valódibbnak és értékesebbnek hiszik. Egy néhai társam talán így fogal-mazna: a szerelem is a hiperrealitás19 útjára tért, és e világban valódi esemény, igaz szerelembe esés csak elvétve történik.
– Foglald nekem össze kérlek: mi tehát a szerelem?
– Mondd, emlékszel-e még arra, amikor arról beszélve, mi is az igaz filozófus definíciója, hirtelen – ámbátor csak látszólag – témát váltottál?
– Hogy lehetsz ennyire alaposan értesült?
– Maga Platón számolt be nekem róla, 20 hogy a diskurzus valahogy így zajlott:
18 I.m. 2012, 5-7. A társközvetítők és kommunikációjuk problematikájáról Žižek is gyakran beszél, illetve írt is említett könyvében (Žižek 2014).
19 A szimuláció és a hiperrealitás témájáról bővebben lásd Baudrillard 1994.
20 Vö. Badiou 2013, 28.
SZTELoZóFIAI ÍRóK TÁRA SZTELoZóFIAI ÍRóK TÁRA
„ – Szükséges-e felhívnom a figyelmed valamire, amire élénken kellene em-lékezned? Amikor a szerelem tárgyáról beszélünk, feltételezzük, hogy a szerető a maga teljességében szereti szerelme tárgyát. Nem engedjük meg neki, hogy csak egy részét válassza ki magának, egy másikat pedig elvesse.
A két ifjú megdöbbentnek látszik. Megrökönyödésüknek Amantha ad hangot:
– Kedves Szókratész! Mi a kapcsolat e között a szerelemről szóló kitérő és a filozó-fus definíciója között?
– Ó, te szerelmes fiatalasszony! Képtelen vagy felismerni, amit Fernando Pessoa, a nagy portugál költő így fogalmazott meg: a szerelem egy gondolat. Ide hallgassa-tok azért, fiatalok: aki nem a szerelmet veszi kiindulópontjául, sosem értheti meg a filozófia lényegét.”21
Így beszélt Badiou, a késői vendég, mielőtt elhangzott utolsó mondata:
– Maradt-e még kérdésed tehát, kedves Szókratész?
Szókratész erre megcsóválta a fejét, majd az Agathón kezében lévő boroskehely után nyúlt. Utána már valóban csak annyi történt, amit az este maradékáról te magad is megtudtál értesüléseidből.
APOLLODÓROSZ
Ha még maga Szókratész sem kérdőjelezte meg mindezt, én magam ugyan hogy jönnék ilyesmihez?
BARÁT
Nem tagadod tehát szerelmed iránta?
APOLLODÓROSZ
Bár bátorságomnak jóllehet, őrület az ára, mégis maradok inkább holdkóros, mint gyáva.
21 Badiou – Truong 2012, 93 (saját fordításom – B.D.).
Felhasznált irodalom
Badiou, Alain 2013. Plato’s Republic: A Dialogue in 16 Chapters. Tr. by Susan Spitzer.
New York, Columbia University Press.
Badiou, Alain – Truong, Nicolas 2012. In Praise of Love. Tr. by Peter Bush. London, Tail.
Baudrillard, Jean 1994. Simulacra and Simulation. Tr. by Sheila Faria Glaser. Ann Arbor, The University of Michigan Press.
Berardi, Franco „Bifo” 2009. The Soul at Work: From Alienation to Autonomy. Tr. by Francesca Cadel and Giuseppina Mecchia. Los Angeles, Semiotext(e).
Davidson, Miri 2015. Badiou’s Happiness Lesson. (Interview on Verso Books’ Blog.) http://www.versobooks.com/blogs/2192-badiou-s-happiness-lesson. Letöltve: 2018.01.17.
Davis, Creston 2015. Love and Revolution: An Interview with Srećko Horvat.
ROAR Magazine 2015. 07. 10. http://roarmag.org/2015/07/srecko-horvat-love-revolution.
Letöltve: 2018.01.17.
Jeffries, Stewart 2012. Alain Badiou: A Life in Writing. The Guardian 2012. 05. 18.
http://www.theguardian.com/culture/2012/may/18/alain-badiou-life-in-writing. Letöltve:
2018.01.17.
Murakami, Haruki 2011. 1Q84. Tr. by Jay Rubin. New York, Alfred A. Knopf.
Platón: A lakoma. Telegdy Zsigmond fordítását az eredetivel egybevetette és javította Horváth Judit. Budapest, Atlantisz, 1999.
Žižek, Slavoj 2014. Event: A Philosophical Journey Through a Concept. Penguin Books. London, Melville House.
SZERZőK
Fotó: NASA
SZERZőK
SZERZőK
Mogyoródi Emese
Mogyoródi Emese (dr. habil.), az SZTE Filozófia Tanszé-kének docense. Fő kutatási területe a görög filozófia története (preszókratikus filozófia, Szókratész, Platón). Legújabb önál-ló kötete: Akhilleusz és Szókratész. Morálfilozófia és politikafilozó-fia a görög archaikus és klasszikus korban. Budapest, Gondolat, 2012. Elnyerte többek között a Bolyai Kutatási Ösztöndíjat, a Center for Hellenic Studies (Washington, D.C.), a National Humanities Center (N.C.) és a CEU kutatói ösztöndíjait.
Hamvas Endre Ádám
Hamvas Endre Ádám (dr.) a Gál Ferenc Főiskola adjunk-tusa. Doktori tanulmányait az ELTE-n, és az SZTE-n végezte, PhD-disszertációját 2009-ben védte meg ugyanitt. 2001-től középiskolai tanárként dolgozott a Bethlen Gábor Reformá-tus Gimnáziumban. Főbb publikációi: Corpus Hermeticum.
Fordítás bevezetéssel és magyarázatokkal. Szeged, Lectum kiadó, 2010; Szent Ágoston: Írások a kegyelemről és az eleve elren-delésről. Fordítás, bevezetéssel és magyarázatokkal. Budapest, L’Harmattan, 2015.
Fotó: Camille Couvez
Gyenge Zoltán
Gyenge Zoltán (az MTA doktora, egyetemi tanár), az SZTE Filozófia Tanszékének tanszékvezetője, az SZTE BTK dékánja. Fő kutatási területe a német idealizmus, Kierkegaard, valamint a művészet- és képfilozófia. Elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat, tagja a Nietzsche Gesellschaftnak, ala-pító tagja a Német-Magyar Filozófia Társaságnak, törzstagja az SZTE Filozófia Doktori Iskolájának. Legújabb önálló köte-tei: Pszeudo Kierkegaard. A megfordult világ (2012); Kép és mítosz.
A mitológia esztétikája (2014).
Konkoly Ágnes
Konkoly Ágnes 2011-ben végzett a PPKE-BTK-n, filozófia-művészettörténet szakon. Az egyetem elvégzése után művé-szettörténészként és kurátorként dolgozott, abszolutóriumot szerzett az SZTE Filozófia Doktori Iskolájában, jelenleg az SZTE Filozófia Tanszékének tanársegédje, kutatási témája „a fenséges”.
Tóth János
Tóth János (dr. habil.), az SZTE Filozófia Tanszékének do-cense. Fő kutatási területei: környezetfilozófia, társadalomfi-lozófia, alkalmazott etika. Több mint 80 publikáció szerzője.
Főbb kötetei: Játékelmélet és társadalom (1997); Fejezetek a kör-nyezetfilozófiából (2007); Játékelméleti dilemmák társadalomfilozó-fiai alkalmazásokkal (2010); Környezetetika (2015).
Krémer Sándor
Krémer Sándor (dr. habil.), az SZTE Filozófia Tanszéké-nek docense. Fő kutatási területei: filozófiai hermeneutika, a pragmatizmus, általános etika és bioetika. Fulbright és egyéb ösztöndíjak révén több évet tanított különböző egyetemeken az USA-ban. A Richard Rorty Society, valamint a Central Eu-ropean Pragmatist Forum vezetőségének tagja. Főbb kötetei:
Miért vált Heidegger Heideggerré? (2001); Etikai alapvetés (2004);
Richard Rorty: Filozófia és társadalmi remény. Ford. Krémer Sándor és Nyírő Miklós (2007); A késői Richard Rorty filozófiája (2016).
Tari Gergely
Tari Gergely az SZTE ÁOK Magatartástudományi Inté-zetének tanársegéde. Fő kutatási területe az orvosi etika és a bioetika. 2011-ben végzett filozófia mesterszakon, abszolutó-riumot szerzett az SZTE Filozófia Doktori Iskolájában. 2010-ben Szeged Városi Ösztöndíjas volt.
békefi Dorka
Békefi Dorka a BGF Külkereskedelmi Főiskolai Karán hallgatott közgazdaságtant, majd kommunikáció-média sza-kon szerzett diplomát. Tíz évig dolgozott a DDB reklám-ügynökség budapesti irodájában, munkáját a szakma számos díjjal és elismeréssel méltatta. A Digitális Könyvnyomtatási Pályázat egyik nyertes alkotásaként jelent meg 10.32. című re-génye (2015).
SZERZőK SZERZőK
MEdITaTIonES
Zoltán Gyenge
On Forms of Freedom in General – and in Brief
The essay discusses metaphysical freedom in the context of German idealism (especially Fichte and Schelling) with regard to its practical, everyday application.
It sets out on Schelling’s contrast of dogmatism and criticism, based on his transcendental philosophy, and two attitudes to freedom, those of the solipsist and the fatalist, which are analyzed in their everyday practical context. It is argued that neither of these two positions are feasible in light of true freedom, which is not a given, but a state to be striven for and achieved by the individual. Freedom as autonomy strikes a balance between these two positions and provides for the individual an opportunity to be ‘one self’.
Keywords: freedom, dogmatism, criticism, determinism, Fichte, Schelling, Kier-kegaard
Endre Ádám Hamvas
“Holy Socrates, Pray for Us!”
The essay takes the examples of Erasmus, Luther and Melanchton in demonstrating the contribution of classical education and the Latin language not only to the development of European humanism, but also to the formation of European cultural identity. In this period, humanistic authors boasted of their knowledge of Greek and Roman classics and consciously christianized their ideas;
hence, the humanistic reception of Greek and Roman authors were not a passive process, but an active appropriation of their culture. The essay also discusses the strong impact of some classical texts (e.g. Cicero’s De officiis) on the humanists and the role of ancient rhetorical techniques in their debates.
Keywords: humanism, Erasmus, Luther, Melanchton, Cicero, European cultural identity Greeks valued philosophy not only as the highest form of human knowledge, but also as the highest form of human existence, because they believed it promoted (individual and social) freedom through the very awareness of the limitations of (all individual) human knowledge. Hence, philosophy as self-knowledge in this sense and the consequent promotion of public dialogue about our most important
Keywords: humanism, Erasmus, Luther, Melanchton, Cicero, European cultural identity Greeks valued philosophy not only as the highest form of human knowledge, but also as the highest form of human existence, because they believed it promoted (individual and social) freedom through the very awareness of the limitations of (all individual) human knowledge. Hence, philosophy as self-knowledge in this sense and the consequent promotion of public dialogue about our most important