– egy besztercei lista tanulságai*

Bevezetés

K

ubinyi András egyik tanulmányában a városi katonaság bemutatásához az alábbi megjegyzést fűzte: „…akadt szép számban elég ember, aki hajlandó volt akár csak egy hétre is fegyvert fogni. Külön tanulmánynak kellene egyszer feldolgozni a zsoldo-sok személyi összetételét, honnan származtak, és mivel foglalkoztak akkor, amikor nem űzhett ék a hadi mesterséget. Jelenleg az a benyomásom, de ezt konkrétabban kellene megvizsgálni, hogy bár a városi szegényebb lakosság nem hiányz ik közülük, de inkább idegenek voltak. Ezért is izgalmas a kérdés, hogy mit csináltak azalatt , amikor nem kato-náskodtak.”¹ Jóllehet Kubinyi András 1993-ban napvilágot látott sorai óta több résztanul-mány született a témában, viszont a magyarországi zsoldosállorésztanul-mány társadalmi összeté-tele, illetve a zsoldospotenciál felmérése további kutatásokat igényel.² E kérdéskörhöz – a korszak viszonyaihoz képest – jó forrásadott ságokkal rendelkeznek a magyarországi városok fennmaradt levéltárai, amelyeknek hadakozással kapcsolatos dokumentumai a fent idézett tanulmány tárgyát is képezték. Jelen írásomban éppen ezért egy 1510-ből, Besztercéből fennmaradt katonalistát szeretnék górcső alá venni és a benne szereplő sze-mélyek társadalmi- és gazdasági helyzetét megvizsgálni.³

1 Kubinyi András: Városaink háborús terhei Mátyás alatt . In: Uő: Nándorfehérvártól Mohácsig: a Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete. Bp., 2007. 101. (A tanulmány első megjelenése: Dominkovits Péter – Turbuly Éva (szerk.): Emlékkönyv Házi Jenő, Sopron város főlevéltárosa születésének 100. évfordulója tiszteletére.

Sopron. 1993. 155–167.)

2 B. Szabó János: A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom”. I. rész. Hadtörténelmi Közlemények, 117.

(2004). 2. 466., Uő: Az újkor hajnalán. Magyarország hadügye a Jagelló-királyok alatt (1490–1526). In:

Veszprémy László (szerk.): Magyarország hadtörténete. 1. A kezdetektől 1526-ig. Bp., 2017. 336.

3 Simon Zsolt – Szabó András Péter (ed.): Die Rechnungsbücher von Bistritz. 1. Band. 1462–1520. 2013.

Kézirat. Online dokumentum: htt p://www.ungarisches-institut.de/images/content/projekte/bistritz/

szabo/Rechnungen_Bistritz_I_461_Sold.pdf (A letöltés ideje: 2018. augusztus 25.)

* Köszönet illeti témavezetőimet, Draskóczy Istvánt és F. Romhányi Beatrixot, illetve külső lektoromat, Simon Zsoltot munkámat segítő hasznos tanácsaikért és észrevételeikért.

micae_2019.indd 101

micae_2019.indd 101 2019.05.22. 6:59:522019.05.22. 6:59:52

102 Szokola László

Beszterce katonái

A középkori hadszervezeten belül az erdélyi katonaság több szempontból is különle-gesnek számított . Ennek elsődleges oka, hogy az állandó oszmán veszély miatt eléggé gyakoriak voltak a fegyveres konfl iktusok, ezért az erdélyi társadalom a középkor vé-gén is militarizáltabb volt, mint az ország többi részén (a királyság déli határvidékét le-számítva).⁴ Nem volt ez másképp a két nagy erdélyi szász város, Nagyszeben és Brassó esetében sem, amelyek gazdagságuknak, illetve földrajzi elhelyezkedésüknek köszönhe-tően igen változatos társadalmi, illetve etnikai közegből tudtak katonaságot kiállítani az eff éle konfl iktusok során. 1468-ban például Mátyás király egy brassói asszonynak fi ze-tett kárpótlást a moldvai hadjáratban elesett fi a miatt , aki a Nagyszeben által kiállított zsoldos csapat tagja volt. 1480–1481-ben pedig ecsedi Bátori István erdélyi vajda több alkalommal ajánlott a Brassó városának, hogy a havasalföldi katonák közül toborozzon zsoldosokat.⁵ Brassóban ugyanakkor számos székely zsoldos is szolgált, mint ahogy erre egy 1500–1510 közé keltezhető katonalista alapján már Rázsó Gyula is felhívta a fi gyel-met.⁶ A katonaállítás tekintetében szintén a székelyekre, illetve Brassó jelentős zsoldos piacára utal Szentgyörgyi és Bazini Péter erdélyi vajda 1501. október 18-án kelt levele, amelyben 600, de legkevesebb 500 könnyűlovas felvételét parancsolja meg Nagyszeben-nek a brassói vagy a székely katonaságból.⁷ Jól látható tehát, hogy a két dél-erdélyi város esetében valószínűleg szász, székely, illetve a hadi helyzet függvényében havasalföldi ka-tonasággal számolhatunk. Ez a két város, közülük is elsősorban Brassó azonban olyan kapcsolatrendszerrel és gazdasági erővel rendelkezett , amely nagy létszámú idegen ere-detű katonaság zsoldba fogadását is lehetővé tett e. Felmerül azonban a kérdés, hogy mi történt azon városok esetében, amelyek nem rendelkeztek ilyen zsoldospotenciállal.

Ebből a szempontból kiemelkedő jelentősége van az észak-erdélyi Beszterce városának, amely bár nem fejtett ki akkora katonai tevékenységet, mint a fentebb nevezett két szász város,⁸ ugyanakkor a téma szempontjából jelentős forrásbázissal rendelkezik. Jó példa a beszterceiek által felbérelhető katonaság eredetére Podvinyai Pál deáknak a Doboka vármegyei Nyíresről 1526. június 1-jén kelt levele, amelyben afelől érdeklődik, hogy a város ki szeretné-e állítani az oszmánok ellen kért zsoldos csapatot, mert amennyiben

4 B. Szabó J.: Az újkor hajnalán, 332. Több esetben az előzmények bemutatásával: B. Szabó János – Somogyi Győző: Az Erdélyi Fejedelemség hadserege. Bp., 1996., Kubinyi András: Hadszervezet a késő középkori Magyarországon. In: Uő: Nándorfehérvártól Mohácsig, 199–215.

5 Kubinyi A.: Városaink háborús terhei, 99–100.

6 Rázsó Gyula: A zsoldosság gazdasági és társadalmi előfeltételei és típusai Magyarországon a XIV–XV.

században. Hadtörténelmi Közlemények, 9 (1962) 1. 195.

7 Szabó Károly (szerk.): Székely oklevéltár. I. kötet. 1211–1519. Kolozsvár, 1872. CCXX.

8 Szükség esetén viszont képes lehetett jelentős sereget kiállítani. 1526-ban például 100 puskás és lovasok küldését kérte a várostól az erdélyi vajda. Neumann Tibor: A Szapolyai család oklevéltára. I. Levelek és oklevelek (1458–1526). Bp., 2012. Nr. 626.

micae_2019.indd 102

micae_2019.indd 102 2019.05.22. 6:59:522019.05.22. 6:59:52

103

Adalékok az erdélyi szász városok késő középkori katonaállításához…

igen, úgy elvállalná a csapat vezetését.⁹ Látható tehát, hogy ha korlátozott abb mérték-ben is, de Besztercének is megvolt a lehetősége városon kívülről is katonákat toborozni, sőt a város zsoldjába állásra társadalmi igény is mutatkozott . Az utóbbihoz hozzá kell tennünk, hogy az igény persze a biztosabb társadalmi felemelkedést jelentő, és jobb fi ze-téssel járó vezetői tisztségre irányult.¹⁰ Azt is meg kell azonban vizsgálnunk, hogy a fenti idézetnek megfelelően létezett -e olyan társadalmi réteg, amely a városon belül is kész volt katonáskodni. Továbbá igazolható-e az a feltételezés, hogy ezt az elemet feltétlenül a szegényebb társadalmi rétegek között kell keresnünk? Ebben nyújt segítséget az említett 1510-ből származó lista.

Az 1510. évi besztercei jegyzék tanulságai

Térségünkben a késő középkor során több zsoldos toborzással kapcsolatos irat szüle-tett . Először a megbízó kiállított egy megbízólevelet, amelyben egy adott személyt (vagy esetünkben települést) egy zsoldos csapat felvételére utasított , és amely általában tartal-mazta a kiállítandó csapat létszámát és fegyverzetére vonatkozó követelményeket is. Ezt követően a megbízott a megjelölt kritériumoknak – többé-kevésbé – megfelelően kiállí-tott a a zsoldos csapatot. Végül a megbízó ellenőrizte/ellenőriztett e a csapat felszerelését, amelyről jegyzék is készült, utóbbinak ugyanis igen fontos szerepe volt a felszerelést ért károk elszámolásakor. A zsoldba vételt a zsoldosok első kifi zetése és felesketése zárta.¹¹ A besztercei lista „Anno 1510 stipendiarii in bellum” felirata alapján ezért joggal gondol-hatjuk, hogy az valamelyik 1510-ben történt összecsapásra kiküldött zsoldosok nevének, fegyverzetének vagy fi zetésének lajstroma lehet. Elsődleges kérdésként azonban azt kell megválaszolnunk, hogy milyen harcban vetett ék be ezt a csapatot.

9 DF 247 818. Albert Berger: Urkunden-Regesten aus dem Archiv der Stadt Bistritz in Siebenbürgen, 1203–

1570. Band 1. (Hrsg. Ernst Wagner.) Köln–Böhlau, 1986. (Schrift en zur Landeskunde Siebenbürgens 11/I.) Nr. 887. Az oklevelet idézi: Mályusz Elemér: Az erdélyi magyar társadalom a középkorban. Bp., 1988. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 2.) 54. Podvinyai Pál 1520 és 1523 között dési alkamarás, 1530–1531-ben erdélyi sókamaraispán volt. Draskóczy István: A magyarországi kősó bányászata és kereskedelme (1440–1530-as évek). Bp., 2018. 118–119., 86. jegyzet, 122., 87. jegyzet.

10 A vezetői tisztségekről bővebben: Szokola László: Magyarországi városok zsoldos-állítása a Mátyás- és Jagelló-korban. In: Farkas Csaba et al. (szerk.): Magister historiae II. Válogatott tanulmányok a 2014-ben és 2015-ban megrendezett középkorral foglalkozó, mesterszakos hallgatói konferenciák előadásaiból. Bp., 2016.

127–128.

11 Természetesen ez az egész procedúrának csak egy leegyszerűsített képe. A magyar területeken történő zsoldosfogadásról lásd még: Nógrády Árpád: Éleskő ura és Macskakő zsoldosai. In: Pósán László – Veszprémy László (szerk.): „A hadtáp volt maga a fegyver”. Tanulmányok a középkori hadszervezet és katonai logisztika kérdéseiről. Bp., 2013. 270., A cseh katonaság esetében: Uwe Tresp: Söldner aus Böhmen.

Im Dienst deutscher Fürsten: Kriegsgeschäft und Heeresorganisation im 15. Jahrhundert. Paderborn, 2004.

259–361., A lengyel területeken történt toborzásról pedig: Tadeusz Grabarczyk: Piechota zaciężna Królestwa Polskiego w XV wieku. Łódź, 2000. 15–38., Aleksander Bołdyrew: Piechota zaciężna w Polsce w pierwszej połowie XVI wieku. Warszawa, 2011. 18–41.

micae_2019.indd 103

micae_2019.indd 103 2019.05.22. 6:59:532019.05.22. 6:59:53

104 Szokola László

Sajnálatos módon, mivel a lista nem tartalmaz pontosabb információkat az 1510.

évi háború időpontjáról, így két eseménysorral is kapcsolatba hozható. Közülük az időben elsőnek a rekonstruálása során nagy segítségünkre van C. Tóth Norbertnek a tatai országgyűléssel foglalkozó tanulmánya,¹² amely alapján Szentgyörgyi és Bazini Péter erdélyi vajdának az év első felére vonatkozó tevékenységét jól nyomon tudjuk követni. A vajda ugyanis február közepétől március közepéig Nagyszebenben tartott tartományi gyűlést. Mindeközben március 5-én levelet küldött Besztercének, hogy 50 lovast küldjenek el hozzá, illetve csapataikat tartsák készenlétben.¹³ Az utasítást bár március 14-én megismételte, viszont ekkor már csak az 50 lovasra tartott igényt.¹⁴ Ezt követően azonban a vajda március 16-án Medgyesen, 25-én pedig Szészármán tar-tózkodott , és gyors menetben haladt tovább Esztergom felé az országgyűlésre, és a későbbiekben semmi jelét nem látjuk annak, hogy Erdélyben katonai tevékenységet folytatott volna, sőt novemberben betegsége miatt az erdélyi vajdai címről is lemon-dott . Helyét 1511 márciusában Szapolyai János vett e át.¹⁵ Elképzelhető azonban, hogy a távozó vajda helyett az alvajda vezett e a csapatokat. Héderfájai Barlabási Lénárdtól azonban 1510-ben egy januári említés után április 27-éről származik az első ránk ma-radt oklevél, ett ől az időszaktól kezdve pedig elsősorban Héderfáján találkozunk ve-le,¹⁶ az általa kiadott oklevelek pedig általános alvajdai tevékenységekről árulkodnak.

Így tehát két lehetőség maradt. Elsőként felmerülhet, hogy 1510 március–áprilisában az alvajda vezetésével történtek kisebb katonai mozdulatok. A másik, véleményem szerint valószínűbb verzió szerint az 1510-ben lejáró oszmán fegyverszünet miatt 1510 márciusában megkezdődhetett valamiféle mozgósítás, ugyanis korábbi tapasztalatok-ból tudjuk, hogy az új béke megkötése előtt i időszakot a helyi oszmán erők kisebb hódításokra is felhasználhatt ák.¹⁷ Végül április eleje körül valószínűleg megérkezett az oszmán békekövet,¹⁸ érkezésének a híre azonban még hamarabb elérhett e a magyar területeket. Ezért a mozgósítást megszakítva az erdélyi vajda csak az 50 lovast kíséret-ként kérve, sietősen az országgyűlésre távozhatott . A másik eseménysor egy Moldva elleni tatár támadáshoz köthető, amiről Nagyszeben városához érkezett utasításokból értesülünk. II. Ulászló ugyanis május 20-án felszólított a a szászokat, hogy

nyújtsa-12 C. Tóth Norbert: Az út Tatáig. Országgyűlések 1510-ben. In: László János (szerk.): A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010. 15–19.

13 DF 247 542. Regesztája: Berger, A.: Urkunden-Regesten, Nr. 530.

14 DF 245 690., C. Tóth. N.: Az út Tatáig, 23., 34. jegyzet.

15 Neumann Tibor: Szapolyai János és a Dózsa-féle parasztháború. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 50.

(2015). 1. 76–77.

16 1510. április 27., 30., május 15. Héderfája: DL 74 338., DL 26 831., DL 29 931.; 1510. május 29. Déva: DL 30 527., 1510. június 5. Héderfája: DF 253 545.

17 Valószínűleg ez volt az oka az 1487. novemberi oszmán támadásoknak is, amelyekkel ecsedi Bátori István vajda távollétében Telegdi István alvajda vett e fel a harcot. Horváth Richárd – Neumann Tibor: Ecsedi Bátori István. Egy katonabáró életpályája (1459–1493). Bp., 2012. 77–78.

18 Lakatos Bálint: A tatai országgyűlés és diplomáciai hátt ere (1508–1510). In: László J. (szerk.): A diplomácia válaszútján, 30–38.

micae_2019.indd 104

micae_2019.indd 104 2019.05.22. 6:59:532019.05.22. 6:59:53

105

Adalékok az erdélyi szász városok késő középkori katonaállításához…

nak segítséget a moldvai vajdának a tatárok ellen.¹⁹ Ezt követően szeptember 26-án Bogdán moldvai vajda kért ugyanebből a célból lovasokat,²⁰ 28-án pedig Héderfájai Barlabási Lénárd alvajda utasított a Nagyszebent, hogy minden katonájukat küldjék a moldvai vajda megsegítésére.²¹ November 9-én szintén az alvajda adott utasítást a vá-rosnak, hogy küldjön 200 puskás katonát a tatárok ellen,²² illetve december 7-én Peré-nyi Imre nádor,²³ december 8-án pedig Batt yányi Benedek kincstartó küldött hasonló tartalmú levelet a városnak.²⁴ Noha ezzel a tatár támadással kapcsolatos katonaküldési utasítás Besztercére vonatkozóan nem maradt fent, azonban sokkal valószínűbbnek tartom, hogy az elemzendő katonalista a két ismertetett eseménysor közül inkább az utóbbihoz kapcsolódik. Ezt egyrészt indokolja Moldva földrajzi közelsége, másrészt a lista háborúra utaló címe is.

Visszatérve a fent nevezett forráshoz, maga a katonaállítással kapcsolatba hozható lista 92 főt tartalmaz. Közülük 23 személy neve mellett a „személyesen” (per se), 56 sze-mélynél a „kifi zett e” (solvit), egy esetben a „tartozik” (restanz) megjegyzés szerepel, a maradék 12 személyhez pedig semmi sincs írva. Sajnos arról nincs információnk, hogy a fi zető személyeknek mekkora összeget kellett adniuk, mivel csak két ember mellett szerepel egy-egy három forintos tétel. Valószínű azonban, hogy ők lehett ek a kivételek, a többiek pedig azonos összeget fi zett ek, ezért nem volt szükség annak külön megjelö-lésre. Véleményem szerint a felirat és a személyek mellett i információk alapján a lista a város katonaköteles lakóinak neveit tartalmazza, akik vagy személyesen tett ek eleget kötelezett ségüknek (per se), vagy pedig pénzen váltott ák meg azt (solvit). A kimaradt la-kosok (itt azokra a lala-kosokra gondolok, akik mellé semmilyen megjegyzés nem került) alapján pedig feltételezhetjük, hogy a listát végül nem fejezték be, így gyanítható, hogy végül magát a csapatot sem küldték ki.

A jegyzékben szereplő személyek városi lakos voltát erősíti, hogy a 92 főből 71 a vá-rosi adólajstromok alapján nagy valószínűséggel beazonosítható. Ehhez elsősorban há-rom szempontot vett em alapul. Egyrészt csak azokat a személyeket vett em fi gyelembe, akiknek a lejegyzett névformája az 1505. évi és az 1512–1513-as adólistákon szereplővel egyértelműen összekapcsolható, még ha kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak is.²⁵ Ilyen

19 Documente privitoare la istoria Românilor volumul XV. Partae I.: 1358–1600. Acte și scrisori din arhivele orașelor ardelene (Bistrița, Brașov, Sibiu). Publicate după copiile Academiei Române de N. Iorga. Bukarest, 1911. Nr. 365.

20 Uo., Nr. 370.

21 Uo., Nr. 371.

22 Uo., Nr. 373.

23 Uo., Nr. 376.

24 Uo., Nr. 377.

25 Az 1505. évi lista kiadása: Simon Zs. – Szabó A. P. (ed.): Die Rechnungsbücher von Bistritz. Online dokumentum:

http://www.ungarisches-institut.de/images/content/projekte/bistritz/szabo/Rechnungen_Bistritz_IV_a_12.pdf (A letöltés ideje: 2018. augusztus 25.).

Az 1511–1513 közötti listák kiadása: Simon Zs. – Szabó A. P. (ed.): Die Rechnungsbücher von Bistritz. Online dokumentum:

http://www.ungarisches-institut.de/images/content/projekte/bistritz/szabo/Rechnungen_Bistritz_IV_a_13.pdf (A letöltés ideje: 2018. augusztus 25.)

micae_2019.indd 105

micae_2019.indd 105 2019.05.22. 6:59:532019.05.22. 6:59:53

106 Szokola László

kisebb eltérések közé tartozik például Feest Mathes neve, aki az egyik 1512. évi listában Fest Mathes néven szerepel. A nagyobb eltérésnek számító, de még mindig nagy való-színűséggel helytálló azonosítások közé sorolható Johannes Th yrman, akinek a neve az egyik 1512. évi összeírásban Hannß Terman alakban jelenik meg, de ide vehető Velten Hentzman is, aki az 1505. évi adólistában Velten Hencz névformában szerepel. Második szempontként kivett em minden olyan személyt az azonosított ak közül, aki egy adott listában több személynek is megfeleltethető, vagyis ugyanaz a név egy adólistában több-ször is előfordul. Ezt követően harmadik szempontként azokat a személyeket fogadtam el azonosított nak, akik az 1520-ig fennmaradt adóösszeírásokban viszonylag állandó adómennyiséggel szerepelnek (tehát például, ha valakinek egyik évről a másikra több, mint kétszeresére emelkedett a befi zetett adója, akkor nem vett em számításba), illetve a lakóhelyük is közel azonos maradt. Ezt elsősorban azért tartott am indokoltnak, mert nem minden adólistában szerepel az összes adózó személy, így könnyen elképzelhető, hogy a névazonosság ellenére nem ugyanaz a személy szerepel az összes listában.²⁶ Az így végrehajtott azonosítás után az 1512. és 1513. évi adózás prioritásával (az 1505-ös évet csak akkor vett em fi gyelembe, ha az adott személy az 1512–13-as lajstromokban nem sze-repelt) elkészített em a per se, illetve solvit megjegyzéssel jelölt személyekből kialakított csoportok adójának eloszlását, amelynek eredményét az 1. diagram szemlélteti.

A besztercei adózással kapcsolatban néhány szót mindenképp szólnom kell magáról az adóegységről, a dicáról is. Az erdélyi szászoknál ugyanis az egyes települések esetében fi ze-tendő adó összegének a kiszámítása az úgynevezett domus numeralis alapján történt. Ez az adóegység, noha kezdetben valószínűleg valós összeg volt, a Jagelló-korban viszont már in-kább adókulccsá vált. Az egyes adózókra vonatkozóan márkában és latban, Beszterce és Se-gesvár esetében pedig dicában számoltak. Magát a fi zetendő dicának a számát a vagyon és talán a jövedelem fi gyelembevételével állapított ák meg.²⁷ Értéke viszont kisebb-nagyobb mértékben változhatott . Éppen ezért, mivel az 1510. évi értékét nem lehet pontosan megha-tározni, a tanulmányom során maradtam a dica számok feltüntetésénél. Viszonyítási pont-ként azonban elmondható, hogy Besztercén 1505-ben egy dica 40 dénárnak felelt meg.²⁸

A fentiek fi gyelembevételével tehát a katonai szolgálatot teljesíteni hajlandók a követ-kezőképpen oszlott ak meg:

26 Például adómentesség miatt . A problémáról lásd: Gulyás László Szabolcs: A középkori jobbágyi migráció mint kutatási téma: források, módszertan, lehetőségek. In: Halmos Károly – Kovács Janka – Lászlófi Viola (szerk.): Mozgás és átalakulás. A migráció és társadalmi mobilitás történeti változásai és összefüggései. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 2016. évi, gödöllői konferenciájának kötete.

Bp., 2018. 372–373.

27 Draskóczy István: Az erdélyi Szászföld demográfi ai helyzete a 16. század elején. Erdélyi Múzeum, 61 (1999) 1–2. 1–16., Simon Zsolt: Az erdélyi szászok adói a Jagelló-korban. Kézirat. 4–8. Online dokumentum:

htt p://real.mtak.hu/41632/1/SZASZ%20ADOK%20A%20JAGELLO-KORBAN%20%20utolso%20valtozat.pdf (A letöltés ideje: 2018. augusztus 25.)

28 Draskóczy István: Die Bevölkerungszahl des siebenbürger Sachsenlandes am Ende des 15. Jahrhunderts.

Review of Historical Demography, 7 (1990) 127.

micae_2019.indd 106

micae_2019.indd 106 2019.05.22. 6:59:532019.05.22. 6:59:53

107

Adalékok az erdélyi szász városok késő középkori katonaállításához…

Adó (dica) Személyek száma (fő)

1 5

1,5 1

2 7

2,5 2

3 4

3,5 1

4 1

nem azonosítható 2

1. táblázat: Az 1510. évi listában szereplő, katonáskodni hajlandó személyek adója

Láthatjuk, hogy ebben a felosztásban a 2 dica adót fi zetők vannak a legtöbben (7 fő), őket követik az 1 dicát fi zetők (5 fő) és a képzeletbeli dobogó harmadik fokán a 3 dicások szerepelnek (4 fő). Első pillantásra úgy tűnik tehát, hogy a szegényebb rétegek vannak leginkább reprezentálva a katonáskodni kész személyek között .

Adó (dica) Személyek száma (fő)

1 1

1,5 5

2 8

2,5 5

3 14

3,5 1

4 3

4,5 1

5 1

7 1

nem meghatározható 16

2. táblázat: Az 1510. évi listában szereplő, a katonáskodási kötelezett séget pénzzel megváltó személyek adója

A katonáskodást megváltók közül a 3 dicások vannak a legtöbben (14 fő), őket köve-tik a 2 dicások (8 fő), majd a 2,5 és 1,5 dicások (5 fő), illetve megjelennek a 4 dica felett i adószámok is, amely tehát határvonalnak tekinthető a katonáskodni hajlandó és nem hajlandó társadalmi rétegek között (lásd a 2. táblázatot). Összesítésben azonban a kato-náskodást pénzzel kiváltók gazdasági helyzete határozott an jobb volt.

micae_2019.indd 107

micae_2019.indd 107 2019.05.22. 6:59:532019.05.22. 6:59:53

108 Szokola László

1. ábra: A katonáskodni hajlandók és a katonáskodást kiváltók számának megoszlása az általuk fi zetett adó alapján

A két csoport egymáshoz való viszonyát szemléltető 1. diagramon látható, hogy a ka-tonáskodni hajlandó lakosok és a katonáskodást kiváltók között igen jól kirajzolódnak bizonyos arányok. Az 1 és 1,5 dica adót fi zetők esetében ugyan a kép eléggé ellentmondá-sos, hiszen két egymással ellentétes tendencia rajzolódik ki, ennek oka azonban valószí-nűleg az adatok kis számában keresendő. Ha azonban a két csoportot összevonjuk, akkor azt látjuk, hogy megközelítőleg fele-fele arányban hajlandók megtéríteni a katonáskodás költségeit, illetve hadba vonulni. A helyzet hasonlóan alakul a 2 dicások esetében is, itt is majdnem azonos a két csoport részesedése. A trendforduló a 2,5 dicától tapasztalha-tó, amikor is a katonáskodást kiváltók aránya nagyjából háromszorosa a katonáskodni hajlandó elemeknek. A határt pedig, mint ahogy említett em, a 4 dica jelenti, ami felett már kizárólagos a katonai szolgálat megváltása. Összesítésben tehát igazolódni látszik az a bevezetőben ismertetett feltevés, hogy a katonáskodási hajlandóság (vagy kényszer) a szegényebb rétegekre jellemző, mégis a jobb gazdasági helyzetben lévők között (a tár-sadalom középső rétege, tehát a 3–4 dicások) is találunk rá példát. Természetesen ezek az eredmények az adatok kis száma és a viszonylag sok ismeretlen adójú mintaszemély miatt nem tekinthetők teljesen megalapozott aknak, viszont azt jól jelzik, hogy a kato-náskodó elemek között a lakosság több rétegének a képviselői is megtalálhatók. A hely-zet azonban teljesen megváltozik, ha a városi társadalom egészét nézzük, amely egy 1512.

In document MICAEMEDIAEVALES VIII (Pldal 102-118)