Bevezetés
D
olgozatom első részében a csodajelenségek értelmezéstörténetének fonto-sabb szakaszait ismertetem. Központi kérdésként vizsgálom azt a problémát, hogy a késő középkori, kora újkori teológiai diskurzusban milyen szerepet játszott a szellemek megkülönböztetése, vagyis az a gondolat, miszerint a csodák és látomások értelmezése-kor tekintett el kell lenni az Isten által ihletett és az ördögi megtévesztésből eredő jele-nések szétválasztására. Ezt követően térek rá Bornemisza Péter és Geleji Katona István prédikációinak elemzésére. Állításom az, hogy a középkori egyház hitrendszerét és szer-tartásait ért bírálat nem korlátozódik a polémiák jól ismert exemplumainak katalógus-szerű felsorakoztatására, hanem olyan teológiai és exegetikai horizontok felé irányítja a fi gyelmet, melyek illeszkednek a reformáció során végbement paradigmaváltásról szóló eszmetörténeti diskurzus keretrendszerébe.A csoda értelmezésének lehetséges szempontjai
Rögtön a dolgozat elején hangsúlyozandó, hogy a csodaszámba menő események és ter-mészetfelett i jelenségek értelmezésére többféle elmélet is rendelkezésre áll. Az alábbiak-ban az antik auktorok divinációs könyvei, valamint a szellemek megkülönböztetésének bibliai eredetű tana mellett Szent Ágoston csodákra vonatkozó elképzeléseit ismertetem röviden. Ezután a három kontextus között i átfedéseket és hangsúlyeltolódásokat számí-tásba véve rátérek a 16. századi forrásokra, középpontba állítva a reformáció felekezetei-nek a természetfelett ihez való ambivalens viszonyát.
Cicero De divinatione című munkája egyike volt az első ismert írásoknak, melyek külön-féle csodakategóriák megkülönböztetésére vállalkoztak.1 Az első könyv 42. szakasza négy
1 Tóth G. Péter: Tárgyak, férgek, démonok. Társadalmi válságtünetek és demonológiai diagnózisok a kora újkori Magyarországon. Korall, 35 (2009) 5–40.
*
* Köszönet illeti Szilágyi Emőke Ritát, aki értékes megjegyzéseivel külső lektorként hozzájárult a tanul-mány megszületéséhez.
micae_2019.indd 87
micae_2019.indd 87 2019.05.22. 6:59:502019.05.22. 6:59:50
Sebestyén Ádám
88
különböző csodaelnevezést vezet be: jelenések (ostenta), baljóslatok (portenta), rémségek (monstra), előjelek (prodigia).2 Jól látható, hogy ezek a kategóriák egyaránt a jelek divinációs többletét sejtetik, vagyis értelmezésük a jövő kifürkészését teszi lehetővé. Az ehhez hasonló paradoxografi kus iratok nagy népszerűségnek örvendtek az antikvitás évszázadaiban. A De divinatione kategóriái a későbbi korok gondolkodását meghatározó teológiai traktátusok és enciklopédikus munkák vonatkozó fejezeteibe is beépültek, így többek között Szent Ágoston és Sevillai Izidor is hivatkozik a Cicerónál használt terminusokra.3
Érdekes és egyedülálló elméletet dolgozott ki Szent Ágoston, aki a korát jellemző po-gány vallásossággal összefüggésben foglalkozott a csodákkal. A De Civitate Dei huszon-egyedik könyvében a kárhozatról értekezve amellett érvel, hogy a testek természete a feltámadást követően megváltozik, és alkalmassá válik arra, hogy az örök tűzben égve a megsemmisülés lehetősége nélkül szenvedjen.4 Ágoston egy irracionálisnak tűnő hitt ételt védelmezve jut el a természetben tapasztalható rendkívüli jelenségek megfi -gyeléséig. Érvelésének kiindulópontja, hogy a természet egésze, mint Isten akaratának megnyilvánulása, egyetlen hatalmas csoda, s amit rendkívüli jelnek érzékelünk, az pusz-tán tapasztalatunk hiányosságának következménye. Ebből a nézőpontból a csoda nem a természett el ellentétes, csupán a természet általunk ismert formájával. Vannak még azon ritka esetek, mikor Isten valóságos csodák útján tudatja akaratát, ám ezek sem a természet ellenében (contra naturam) történnek, sokkal inkább a természeti dolgok fe-lett vagy melfe-lett (supra naturam, praeter naturam).5 Ágoston ugyanakkor nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy a dolgok tulajdonságai természetfelett i közbenjárásra is meg-változhatnak. Ily módon Isten csodái mellett a démonok is képesek lehetnek arra, hogy befolyásolják a természet szokott menetét.6 A 13. századi enciklopédiák Szent Ágoston csoda-felfogására is előszeretett el hivatkoztak. Vincent de Beauvais Speculum naturale című munkája például a Plinius-féle természetrajzot egyesíti az allegorikus exegézissel.7
A bibliai szövegek csodatételekről beszámoló szakaszai nem követnek egységes ter-minológiát. Az Újszövetség visszatérő motívuma az Istenhez köthető csodatételek és
2 M. Tulli Ciceronis scripta quae manserunt omnia, Fasc. 46. De divinatione. De fato. Timaeus. (Ed. Wilhelm Ax) Stutt gart, 1977. Liber primus, XLII. 93. Magyar fordítás: Marcus Tullius Cicero: A jóslásról. (Ford.
Hoff mann Zsuzsanna) Szeged, 2005. (A továbbiakban: A jóslásról) 27. A magyar fordítás a meglehetősen hasonló jelentésű elnevezéseket a következő módon adja vissza: „Mivel pedig jeleznek, jósolnak, rémí-tenek, előre megmondanak, jelenéseknek, baljóslatoknak, rémségeknek és előjeleknek nevezték.” – A jóslásról, XLII. 93, 27.
3 Jennifer Spinks: Monstrous Births and Visual Culture in Sixteenth-Century Germany. London, 2009. 6.
4 Sancti Aurelii Augustini episcopi De civitate Dei libri XXII, tom. II. (Ed. Bernardus Dombart – Alfonsus Kalb). Stutt gart–Leipzig, 1981. (A továbbiakban: De civitate Dei) Magyar fordítás: Szent Ágoston: Isten városáról, IV. kötet (XVII–XXII. könyv). (Ford. Dér Katalin – Heidl György) Bp., 2009.
5 Benedicta Ward: Miracles and the Medieval Mind: Th eory, Record and Event. Philadelphia, 1987. 3–5., Lorraine Daston – Katharine Park: Wonders and the Order of Nature, 1150–1750. New York, 1998. 39–40.
6 „Quod non omnia miracula naturalia sint, sed pleraque humano ingenio modifi cata, pleraque autem daemonum arte composita.” – De civitate Dei, XXI, 6.
7 Daston, L. – Park, K.: Wonders and the Order of Nature. 44–45.
micae_2019.indd 88
micae_2019.indd 88 2019.05.22. 6:59:502019.05.22. 6:59:50
Csodakritika Bornemisza Péter és Geleji Katona István prédikációiban
89
a démoni machinációra bekövetkező anomáliák közti különbségtétel szükségessége.
Az egyik legismertebb, eszkatologikus tartalmat közvetítő evangéliumi igehely az An-tikrisztus csodáira hívja fel a fi gyelmet: „Mert hamis krisztusok és hamis próféták tá-madnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választott akat is téve-désbe ejtsék.”8 Szent Pál a korinthosziakhoz írt első levelében a csodatevő erőt (operatio virtutum) és a szellemek megkülönböztetését (discretio spirituum) egyaránt a Szentlélek adományának tekinti.9 Nemcsak a nagy dolgok, vagyis a csodák végrehajtását tulajdo-nítja a Szentléleknek, hanem azt a tudást is, melynek segítségével különbséget lehet ten-ni az Istenhez köthető jó és az ördögi, gonosz szellemek között .
Az eddig elmondott ak alapján a csodák értelmezésének lehetséges szempontjait a következőképpen foglalhatjuk össze. Az antik paradoxográfi a a különféle anomáliákat jelekként értelmezi és felhasználja bizonyos események befolyásolására. Szent Ágoston azt fejtegeti, hogy Isten végtelen csodáját a teremtés egészében kell észrevenni, s ami első pillantásra rendhagyó jelenségnek tűnik, sokszor csak a hiányos tudás következmé-nye. Az evangéliumok eszkatológikus szakaszai a végidőkre fi gyelmeztető jelek észben tartására buzdítanak, más részek pedig igyekeznek minél hangsúlyosabban különbséget tenni Isten csodái és az ördög szemfényvesztései között .
Bár Szent Ágoston elsősorban a természet alaposabb tanulmányozását, a teremtő művének megismerését tekinti feladatnak, az isteni és ördögi csodákat egyaránt el-képzelhetőnek tartja. Ily módon a Szent Pál leveléből fent idézett discretio spirituum képessége nagyon is hasznosnak bizonyulhat, ha egy jelenés értelmezésére kerül sor.
Az isteni közbenjárás elválasztása a hamis revelációktól meghatározó motívuma lett a középkor és a kora újkor csodákkal foglalkozó teológiai irodalmának. A 3–4. száza-di egyiptomi szerzetesektől kezdve a vallásos gondolkodás egyik lényeges vonulata a szellemek megkülönböztetésének mikéntje.10 Aquinói Szent Tamás kategorizáló rend-szerének határozott célja volt, hogy az Istennek tulajdonítható csodákat szembeállítsa az alacsonyabb rendű spirituális szubsztanciák, a teremtett szellemi lények (angyalok, démonok) cselekedeteivel.11 A praeternaturalis kategória használata lehetővé tett e a kizárólag isteni közbenjárásra bekövetkezett csodatételek elválasztását egyéb kétes hi-telű jelektől, jelenésektől. Ez a különbségtétel erősödött fel a 14–15. században, mikor a praeternaturalis jellegű csodák egyre gyakrabban telítődtek mágikus-démonikus
tar-8 Mt 24,24 (A bibliai idézeteket a Káldi-féle Neovulgáta alapján közlöm: www.szentiras.hu)
9 „Más valaki a hitet kapja ugyanabban a lélekben, ismét más a gyógyítások adományát az egy Lélek által, vagy csodatévő hatalmat, prófétálást, a szellemek megkülönböztetését, a nyelveken való beszédet vagy a nyelveken való beszéd értelmezését.” – 1Kor 12, 9–10. A Szent Pál-i levélben olvasható terminusokat a Vulgátából, latin nyelven idézem.
10 Klaniczay Gábor: Ördögi kísértetek. Bornemisza Péter és a reformáció ördög-képe. In: Erdélyi Gab-riella – Tusor Péter (szerk.): Mindennapi választások. Tanulmányok Péter Katalin 70. születésnapjára.
Bp., 2007. 620.
11 Lorraine Daston: Marvelous Facts and Miraculous Evidence in Early Modern Europe. Critical Inquiry, 18 (1991) 97.
micae_2019.indd 89
micae_2019.indd 89 2019.05.22. 6:59:502019.05.22. 6:59:50
Sebestyén Ádám
90
talommal.12 Olyan neves teológusok foglalkoztak a kérdéssel, mint Johannes Nider, a domonkosrendi obszervancia képviselője, aki Formicarius című 1436-ban megjelent munkájával a démonológia egyik megalapozója lett .13 A mai szakirodalom megítélése alapján a discretio spirituum témájában írt 15. századi traktátusok az esetek nagy ré-szében a misztikus meditációkban szereplő látomásokkal és revelációkkal szembeni kételyről tanúskodnak.14 Érdekes azonban, hogy míg az isteni és angyali jelenéseket kifejezett en racionalista att itűddel utasított ák el a teológusok, addig az ördög hatal-mába vetett hit egyre szilárdabb meggyőződéssé vált.
A 16. században a reformációhoz köthető mozgalmak részben ezekre a hagyományok-ra támaszkodva értelmezték az ördög működését. A teológusok és prédikátorok célja a valódi csodák felismerése és az ördög megtévesztéseinek leleplezése volt.15 A század folyamán uralkodó életérzéssé váló eszkatologikus várakozások kedvezően hatott ak a csodák, jelek, prodigiumok jelentőségének felértékelődésére.16 A korszak népszerű apo-kaliptikus irodalma az Antikrisztus megjelenését, valamint a közeledő világvégét sejtető előjelekről igyekezett minél teljesebb képet adni, így követve a történelemben meg-valósuló isteni terv menetét. A prédikációirodalomban, a közhely- illetve prodigium-gyűjteményekben, a röplapokban és a természetfi lozófi ai írásokban a különböző idő-járási rendellenességeket, természeti anomáliákat, társadalmi válságtüneteket és a kö-zösségekben szaporodó bűnöket egyaránt az evangéliumban megjövendölt végidők jeleiként értelmezték. Egy 1578-ban Strasbourgban publikált röplapon a németországi Neckar folyó által elöntött Horb városa látható.17 A metszet előterében két félelmetes torzszülött foglal helyet: mindkett en az idő tájt születt ek Itáliában.18 Külsejük nem a középkori világkrónikák és utazók műveiből ismerős, egzotikus monstrumokat idézi, sokkal hangsúlyosabbak ördögi att ribútumaik. A röplap készítői két, térben különálló esemény összekapcsolásával szándékoztak nyomatékot adni abbéli meggyőződésüknek,
12 Klaniczay G.: Ördögi kísértetek, 620.
13 Uo.
14 A már idézett Klaniczay-tanulmány mellett a téma részletes tárgyalását, beleértve a Formicarius elemzé-sét, lásd: Klaniczay Gábor: Transz és szkepticizmus Johannes Nider Formicarius című traktátusában. In:
Pócs Éva (szerk.): Demonológia és boszorkányság Európában. Bp., 2001. 39–106.
15 Lorraine Daston: Th e Nature of Nature in Early Modern Europe. Confi gurations, 2 (1998) 6. 155–156.
16 Spinks, J.: Monstrous Births and Visual Culture, 4. A korszakban eluralkodó apokaliptikus hangulatot átfogóan elemzi az alábbi kötet: Andrew Cunningham – Ole Peter Grell: Th e Four Horsemen of the Apocalypse. Religion, War, Famine and Death in Reformation Europe. Cambridge, 2000. A lutheri tanítás alapvetően apokaliptikus jellegére Robin Barnes is felhívta a fi gyelmet: Robin B. Barnes: Astrology and Reformation. New York, cop. 2016. 6. fejezet, különösen 258.
17 A metszet megtalálható az alábbi kötetben: Spinks, J.: Monstrous Births and Visual Culture, 1–2.
18 A torzszülött ek és egyéb monstrumok profetikus vonatkozásait, azoknak a propagandában, illetve a népszerű nyomtatványokban betöltött szerepét alaposan vizsgálja Ott avia Niccolinak az itáliai reneszánsz próféciáiról írott könyve: Ott avia Niccoli: Prophecy and People in Renaissance Italy. (Trans.
Lydia G. Cochrane) Princeton (New Jersey), 1990.
micae_2019.indd 90
micae_2019.indd 90 2019.05.22. 6:59:502019.05.22. 6:59:50
Csodakritika Bornemisza Péter és Geleji Katona István prédikációiban
91
hogy az itáliai monstrumok a pusztító árvízre fi gyelmeztett ek, s ily módon valamennyi torzszülött egy küszöbön álló kataklizma előjele.
Általánosságban megállapítható, hogy a 16–17. században nemcsak az ördögészlelé-sekről beszámoló feljegyzések szaporodtak meg, hanem a démonológia tárgykörébe tar-tozó értekezések is.19 Luther legismertebb ördögi kísértésről szóló példázatai azokban a közvetlen környezetével folytatott beszélgetésekben őrződtek meg, melyeket a későb-biek során több tanítványa is gyűjteményes kötet formájában jelentetett meg.20 Luther ördöghite a reformáció egyik paradoxonnak ható sajátosságára irányítja a fi gyelmet. Mi-közben a katolikus ortodoxia romlott ságára hivatkozva elveti az egyház hagyományos közvetítőrendszerébe vetett hitet, elfogadja az ember bűnei által való kiszolgáltatott ságát az ördög hatalmának.21 Ahogy fentebb láthatt uk, a 15. század teológusai által sokat bon-colgatott kérdés, a discretio spirituum problémája elevenedik fel Luther hitrendszerében.
Babonának minősíti az egyháznak a transzcendens megnyilvánulásába vetett hiten ala-puló dogmáját, magáévá tesz viszont egy ennél nem kevésbé irracionálisabb hiedelem-világot, amely azt vallja, hogy a földi dolgok a Sátán uralma alatt állnak, s az emberi élet minden pillanata a kísértés fenyegető árnyékában telik.22
Az Asztali beszélgetések ördöganekdotái megtermékenyítően hatott ak a 16–17. század protestáns exemplumgyűjteményeire. A discretio spirituumra való refl exió a reformá-ció korában is foglalkoztatt a a hitújító felekezetek teológusait, prédikátorait. Andreas Angelus 1597-es prodigiumgyűjteményében külön fejezet foglalkozik Isten és az ördög csodáinak megkülönböztetésével. Bár az ördög képes arra, hogy Isten csodáit utánozza („etliche gött liche Wunderwercke nachthun kann”), vannak bizonyos isteni tett ek, melyek a maguk nemében egyediek és meghamisíthatatlanok.23 Az ördögi utánzására példa az egyiptomi varázslók mágikus tudása, akik a fáraó parancsára kígyóvá változtatt ák pál-cájukat.24 Isten csodái ehhez képest az anyag természetének egészen radikális megvál-toztatására is képesek: a halott ak feltámadnak, az idős és meddő asszonyok gyermeket szülnek, a tenger vize kett é válik és feltornyosul, a Nap és a Hold megáll az égen, a víz borrá változik. Angelus hosszasan elemzi azt az ószövetségi jelenetet, mikor Saul király (akit a fi liszteusok támadása fenyeget) felkeresi az endori halott látó asszonyt, hogy az
19 A reformáció ördögképének teológiai és társadalmi vonatkozásaihoz lásd: Robert W. Scribner: Demons, Defecation, Monsters. Popular Propaganda for the German Reformation. In: Uő: Popular Culture and Popular Movements in Reformation Germany. London, 1987. 277–299., Stuart Clark: Th inking with Demons. Th e Idea of Witchcraft in Early Modern Europe. Oxford, 1997. 81–87.
20 Klaniczay G.: Ördögi kísértetek, 625.
21 Uo.
22 Carlos M. N. Eire: Reformations – Th e Early Modern World, 1450–1650. New Haven–London, 2016.
23 Andreas Angelus: Wider-Natur und Wunderbuch. Frankfurt am Main, 1597. 37. Angelus könyvét és a 16.
századi evangélikus prodigiumgyűjtemények eszmetörténeti kontextusát alaposan vizsgálja az alábbi ta-nulmány: Jennifer Spinks: Blood, Violence, Calvinism and the Devil: Lutheran Prodigy Culture by 1600 and Andreas Engel’s Wonder Book. Past & Present, (2017) 12. 212–236.
24 Móz2 7, 11.
micae_2019.indd 91
micae_2019.indd 91 2019.05.22. 6:59:502019.05.22. 6:59:50
Sebestyén Ádám
92
mágikus hatalmánál fogva idézze meg neki a halott Sámuel prófétát.25 Angelus meglátása szerint valójában ördögi megtévesztés volt az egész, s a szellem csupán egy hamis árnya volt Sámuelnek.
Dolgozatom következő szakaszai két kora újkori magyar prédikátor, Bornemisza Pé-ter és Geleji Katona István discretio spirituumra adott válaszait vizsgálják.
„Így azért minden csodálatos cselekedetit bizonyos pecsétinek tartsad az ő ígéretinek” – Csodakritika Bornemisza Péter prédikációiban Az egyes prédikációskönyvekben fellelhető biográfi ai refl exiók alapján ki lehet jelenteni, hogy Bornemisza Péter számára a „csuda” kett ős természetű jelenség. Az ötödik Postilla-kötet függelékében néhány hálaadó ének, valamint egy csodakatalógus formájában meg-írt életrajzi vázlat olvasható (Hálaadás Istennek velem tött csudáiról). Ebből kiderül, hogy a prédikátor az isteni gondviselés megnyilvánulását látja élete fordulópontjain. Az újabb szakirodalom – például Kőszeghy Péter szócikke a Magyar Művelődéstörténeti Lexikon-ban – 26 idézi, és az életút vezérfonalaként használja fel a Bornemiszával megtörtént csodák jegyzékét. Más beszédek viszont arra fi gyelmeztetnek, hogy a csodával a romlott kleriku-sok és az ördög is visszaélhet, éppen ezért megítélésük különleges körültekintést igényel.
Bornemisza pozitív csodaértelmezése az isteni gondviselésbe vetett hiten túl a Szent Ágoston-féle alapfeltevésből eredeztethető. A Foliopostilla harmadik úrnapi evangélium-magyarázatában a következő sorok olvashatók: „Jóllehet ma is minden nap minden dol-ga az Istennek azon merő csuda: hogy ez világot semmiből teremtett e, a nappal ily nagy világosságot és melegséget és éltetést, nevelést szerez, hogy minden esztendőben újon-nan mindeneket szaporít, hogy az mi kicsiny szemünknek ennyi nagy világa vagyon, hogy füleink hallhat, szánk szólhat, lábunk járhat, ezek nagy csudák, sőt minden csele-kedet bennünk, és mind ez világszerte azon merő csuda.”27 A makro- és mikrokozmikus szinteken egyaránt Isten tett ei nyilvánulnak meg, általában azonban mégsem mozdítják meg az emberek lelkét. Mivel tapasztalásunk már hozzászokott a természet rendjéhez, így annak csodálatra méltó voltát sem érzékeljük, fi gyelmünket csak a természet szabá-lyozott folyásának ellentmondó rendellenességek ragadják meg.
Más prédikációkban ennél sokkal kritikusabb értelmezés válik meghatározóvá. A ter-mészetes és a rendkívüli csodák közti különbségtétel mellett létezik egy másik lehetséges tipológia is, mégpedig az isteni és ördögi jelenések ütköztetése. Az egyes Postilla-kötetek prédikációi bővelkednek hamis csodákban és démoni szemfényvesztésekben. Az esetek
25 Ez a bibliai jelenet a lelkek visszajárásáról szóló diskurzus egyik kedvelt hivatkozási pontja volt a 16. szá-zadban: Itt zés Gábor: Szellemjárás a késő 16. századi német evangélikus teológiában. Visszatérhetnek-e a földre a holtak lelkei? Egyháztörténeti Szemle, 16 (2015) 1, 20–39.
26 Kőszeghy Péter (főszerk.): Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. I. kötet. Bp., 2003, 412–415.
27 Bornemisza Péter: Predikatioc egesz esztendo altal minden vasarnapra. Detrekő, 1584. (A továbbiakban:
Foliopostilla) fol. 99. v.
micae_2019.indd 92
micae_2019.indd 92 2019.05.22. 6:59:512019.05.22. 6:59:51
Csodakritika Bornemisza Péter és Geleji Katona István prédikációiban
93
túlnyomó többségében a katolikus egyház paraliturgikus rítusaira lehet ráismerni, de az ókori pogány vallások, valamint mágikus gyakorlatok is feltűnnek az beszédekben. Az ötö-dik Postilla huszonkett eötö-dik evangéliummagyarázatának harmaötö-dik részében Bornemisza a hitetlenség különböző fajtáit kategorizálja, kimerítő bőséggel részletezve a bálványimádás néhai és jelenkori megnyilvánulásait: „Mint kik Baalt imádták, kik csinált képeket. […]
Kik magukat imádtatt ák, mint Alexander, Caligula, kik külső jelt; az tüzet az perzsiaiak, az kenyeret az pápások; kit Jupitert, Pallast, az bölcsességnek istenét, Marsot, az hadi istent, Larest régen. Most Szent Györgyöt az vitézek, Szent Ferencet a barátok, Katalint az deá-kok, Apalint az szemfájók etc. Egyiptomba mindent valaminek hasznát vött ék. Isten gya-nánt tisztelték, mint az macskát, esztrágot, tulkot, bakot, a szabadságot, az győzedelmet, az hívséget, mint ha mindezek valami istenek vagy istenasszonyok volnának.”28 Feltűnő, hogy Bornemisza az ókori pogányság továbbélését látja kora katolicizmusában, párhuzamot vonva az antik világra jellemző politeizmus és a szentkultusz között . Hasonlóképpen babo-nának minősíti a katolikus egyház összes olyan rítusát, melyek megpróbálják a transzcen-dens élményt világi keretek között megtapasztalhatóvá tenni vagy legalábbis annak jelenlé-tét érzékeltetni: „Nyolcadik hitetlenség és hamis isteni tisztelet: üdvösséges érdem várása, aff éle cselekedeteknek, kit Isten nem hagyott , mint egyházat kerülni, processziót járni, ha-rangot, vizet, kokonyát, berkét, búzát, gyertyát szentelni, azokkal ördögöket űzni, mezítláb búcsúra járni, imezt amazt felfüggeszteni oltár előtt .”29 A szenteknek vagy kegytárgyaknak tulajdonított csodák ugyanilyen bírálatban részesülnek. Ha a természetfelett ivel teremtett kapcsolat szertartásai ennyire elítélendők, felmerül a kérdés, milyen szempontok alapján lehet eldönteni egy csodatétel isteni eredetét?
Bornemisza a Foliopostilla tizenkett edik úrnapi evangéliummagyarázatában egy Mó-zes törvénykönyvébe foglalt előírásra hivatkozik, mely határozott an tiltja a csodákba, próféciákba, álmokba, jövendölésekbe vetett hitet, amennyiben azok ellenkeznek Isten parancsolataival, és bálványimádáshoz vezethetnek.30 A Deuteronomium szigorú tilalmá-nak kulcsfontosságú aspektusa, hogy a csodák megítélésekor a kinyilatkoztatott vallási előírásokat kell segítségül hívni. Mivel azonban a csodák isteni vagy ördögi eredetét ne-héz egyértelműen felismerni, ezért a leghelyesebb megoldás a csodás jelenések érvé-nyességének korlátozása. A harmadik Postilla hatodik prédikációja egy olyan megoldást javasol, mely a legitim, Isten közbenjárására történt csodákat a bibliai korra, Krisztus és az apostolok működésének idejére korlátozza: „De ez hivatal és tiszt nem sokáig tartott ,
28 Bornemisza Péter: Oetoedic es utolso resze az Evangeliomokbol es az epistolakbol valo tanusagoknac, Detrekő, 1579. (A továbbiakban: Postilla V) fol. 191. v.
29 Bornemisza P.: Postilla V, fol. 194. r.-v.
30 „Ha próféta vagy olyan ember támad között ed, aki azt állítja, hogy álmot látott , s jelet vagy csodát
30 „Ha próféta vagy olyan ember támad között ed, aki azt állítja, hogy álmot látott , s jelet vagy csodát