I. A kortárs szexuálpedagógiai megközelítések előzményei
1. Egészség és szexualitás
I. A kortárs szexuálpedagógiai megközelítések előzményei és in-terdiszciplináris táptalaja
1. Egészség és szexualitás
A 19. század végén a szexualitással élő emberekhez és a párkapcsolatokban és azok közvetlen környe-zetében élők életminőségéhez leginkább az egészségügy normatív diszciplínája felől közelítettek. Er-ről tanúskodnak azok a könyvcímek is, amelyek az adott korban a szexualitást leírták, például a Psychopathia sexualis,21 amely – amint arra a cím is utal – a szexualitáshoz köthető lelki megbetegedé-sek leírását közölte. Ez az alapvető egészségügyi meghatározottság a mai napig megjelenik a szexuális nevelésben, annak normatív jellege azonban az egészségügy differenciálódásával együtt nagyon sokat változott napjainkra. Ebben az olvasatban ugyanis a felek lelki és biológiai egészsége, hajlamai, kitett-ségei, veszélyeztetettségei kerülnek hangsúlyos szerepbe. Az „egészség” fogalmának azonban – a sze-xualitás fent vázolt definitív lehetőségeihez hasonlóan – sokféle megközelítése lehetséges.22 Sokáig tartotta magát az a normatív hangsúlyos nézet, miszerint az egészség egyet jelenet a normalitással, vagyis azzal a többség által megélt állapottal, amely meghatározza azt, hogy mit jelent „tünetmentes-nek” lenni, például a szexualitás terén.23 Ebben az olvasatban az egészség csak a betegség, vagyis a valamilyen szempontból rossznak, károsnak vagy diszfunkcionálisnak definiált jelenség, azaz a „tünet”
felől válik olvashatóvá, tehát ez a megközelítés az egészséget az „egészségtelenség” hiányállapotaként
21 KARLE 2014.
22 A fogalom definitív nehézségeit demonstrálja, hogy az Egészségügyi Világszervezet honlapján a szexualitáshoz tartozó, például a szexuális egészséget leíró definíciók mellett vastagon szedett betűkkel szerepel: „Az alábbi definíciók a szexuális egészségről jelenleg is folyó diszkurzusokhoz való hozzájárulásából szerepelnek itt, nem tekinthetőek a WHO hivatalos álláspontjának, így idézni vagy rájuk hivatkozni [hivatalos definícióként – S. Z. A.] nem lehet.” http://www.who.int/
reproductivehealth/topics/sexual_health/sh_definitions/en/.
23 FORRAI 2002, 57. o.
I. A kortárs szexuálpedagógiai megközelítések előzményei és interdiszciplináris táptalaja
határozza meg.24 Ezen az úton a szexuális egészség fogalma valóban megközelíthetőbbé válik, az egés-zséges szexualitáshoz ugyanis kétségtelenül közelebb léphetünk, ha meg tudjuk határozni vagy le tud-juk írni a diszfunkcionális vagy káros szexuális viselkedést. Szilágyi Vilmos például egy helyen így ír az egészségtelen szexualitásról: „destruktív, káros romboló hatású, kényszeres, kényszerítő vagy a part-ner számára kellemetlen”,25 melyből levonhatnánk a következtetést: az egészséges szexualitás nem destruktív, nem káros, illetve romboló hatású, és nem kényszeres vagy kényszerítő. Kérdés azonban, hogy az a magatartás, amely a felsorolt tartalmak elkerülésével vagy hiányával jár, önmagában már
„egészséges” szexualitásnak számít-e? És még tovább menve, vajon mi határozza meg, hogy mi minő-sül káros vagy destruktív tevékenységnek? Éppen e miatt a probléma miatt jelent meg az az álláspont, ami az egészséget nem pusztán a tünetek, hanem a pozitív tartalmak mentén is olvasható jelenségek együtteseként határozza meg. A WHO reproduktív egészségre vonatkozó előirányzatában a szervezet alkotmányában szereplő egészségdefinícióval harmonikusan26 a szexuális egészséget is ezekkel a pozi-tív eszközökkel igyekszik ma meghatározni. Az alábbi idézet csupán egy munkadefiníció, azonban jól illusztrálja a szexuális egészség meghatározásának kortárs pozitív nézőpontját:
„A szexuális egészség a szexualitással kapcsolatos fizikai, érzelmi, mentális és társadalmi jólét; ez a jóllét nem azonos pusztán a betegség, a diszfunkció vagy a fogyatékosság hiányával. A szexuális egészség megköveteli a szexualitás és a szexuális kapcsolatok pozitív és tiszteletteljes megközelí-tését, valamint a kellemes élvezet lehetőségét és a biztonságos szexuális tapasztalatokat tartja szem előtt, a kényszerektől, a diszkriminációtól és az erőszaktól mentesen. A szexuális egészség eléréséhez és fenntartásához minden ember szexuális jogát tiszteletben kell tartani, azt védeni és teljesíteni kell.”27
Mint látható a fenti definíciókban a WHO igyekezett a szexuális egészség pozitív tartalmait is jelölni, és bár igaz, hogy definitív szintű leírásában csupán szűk spektrumban veti fel a „pozitív” szexualitás kereteit (kellemes és élvezetes), mégis lehetővé teszi, hogy a szexuális egészségről új hangnemben beszéljünk, például mint a jólét, vagy legalább az egészség egyensúlyi állapotának összefüggésében.28
24 KOVÁCS J. 2007.
25 SZILÁGYI 2010, 253. o.
26 A WHO az egészségről: „Az egészség a teljes testi, mentális és szociális jólét állapota, nem pusztán a betegség vagy fogyaté-kosság hiánya.” https://fogalomtar.aeek.hu/index.php/Eg%C3%A9szs%C3%A9g%C3%BCgyi_Vil%C3%A1gszervezet.
27 A WHO munkadefiníciója a szexuális egészségről. http://www.who.int/reproductivehealth/topics/sexual_health/
sh_definitions/en/.
28 PIKÓ 2005.
1. Egészség és szexualitás
Azonban hogy ezek a pozitív tartalmak helyet kaphassanak az egészséggel kapcsolatos modellekben, szükség van ezek hordozófelületeinek megjelenítésére is. A preventív egészségmegőrzési modellek-ben ezért került sor a determinisztikus többdimenziós modellek bevezetésére (8. ábra).
4. ábra. Az egészség többdimenziós ábrázolása, pozitív determinánsok (ÁDÁNY 2012 alapján)
Az ilyen modellekben különböző determinánsok hordozzák azokat a tartalmakat, amelyek megjele-níthetik az egészség olyan pozitív tartalmait, mint például a tanult készségek vagy a családi és szociális környezet, amelyek a szexuális egészség szempontjából elsődleges fontosságúak, többek között a pszichoszexuális fejlődés folyamatában.
I. A kortárs szexuálpedagógiai megközelítések előzményei és interdiszciplináris táptalaja
2. A pszichoszexuális fejlődés mint a szexuális egészség