(1868— 1941)
B ölcsészdoktor, kémikus, a fizikokémia tudom ányos művelője, az Állatorvosi Főiskola vegytani tanszékének tanára volt 1902-től 1913-ig. Lieberm ann Leóval közösen megírt tankönyvük több kiadást ért meg.
1868-ban Zentán született. Középiskolai tanulm ányait a zentai községi algim
názium ban kezdte, majd a nagykikindai gimnázium ban folytatta és az újvidéki magyar főgimnáziumban fejezte be. 1886-ban felvették a budapesti Tanárképző Intézet természettudományi szakosztályára és m int ennek tagja a Budapesti T udo
mány- és Műegyetemen természettudományi (kémiai, fizikai, természetrajzi és mate
matikai) előadásokat hallgatott. Itt 1891-ben bölcsészdoktorrá avatták. Tanulm á
nyainak befejezte után külföldi tanulm ányútra indult és N ém etországban több nevezetes kémiai intézetet látogatott meg.
Tanári m űködését 1890-ben kezdte meg, am ikor kinevezték vegytani tan ár
segéddé az Állatorvosi Akadém iára. 1893-ban segédtanár lett. 1894-ben a buda
pesti egyetemen elméleti kémiából m agántanári képesítést szerzett. 1896-ban fél évig G öttingában, a Nernst professzor vezetése alatt álló fizikai-kémiai és elektro
kémiai intézetben a kémiai affinitás számbeli értékét vizsgálta, a kémiai változások egy csoportjára vonatkozóan. 1898-ban címzetes és jelleges ny. rk. tanárrá nevezték ki. 1899-ben a Magyar Tudom ányos Akadém ia a 111. Osztály levelező tagjává választotta.
Bugarszky István 1913-ig volt az Állatorvosi Főiskola kémiai tanszékének vezetője, ekkor ugyanis — a meghívást elfogadva — a budapesti Tudományegyetem kémiai tanszékének vezetője lett.
Tudom ányos m unkásságának legnagyobb része a fizikai kémia körébe tartozik.
A kémiai reakció-sebességgel, a kémiai egyensúly-állapotokkal is foglalkozott.
Segédtanári m űködése során Liberm ann Leó professzorral együtt a hallgatóság ré
szére korszerű tankönyvet írt, 1892-ben pedig Vezérfonal a vegytani gyakorlatok
hoz címmel kezdők számára gyakorlati tankönyvet ado tt a hallgatói kezébe.
Bugarszky István, m int Liebermann Leó és R horer László m unkatársa, lelkes, vállvetett munkával kiváló tudom ányos hírnevet szerzett iskolánknak mind bel-, mind pedig külföldön. Végzett m unkája annál értékesebb, minthogy abban az időben egyesek a vegytant subordinált tantárgynak tekintették.
DR. CZAKÓ KÁLMÁN
( te le g d i)(1843— 1895)
Lelkesedéssel, kitartó munkával megvetette intézményünkben a kórbonctan és a gyógyszertan tudományos, m odern, egyben gyakorlati alapjait.
Orvosdoktor, a budapesti Állatorvosi Akadém ia tanára. 1843. december 7-én született Hernádném etiben (Zemplén m.). Atyja földbirtokos volt. Elemi iskoláit szüló'földjén, középiskoláit pedig M iskolcon és Sárospatakon végezte. Az utóbbi helyen teológiát is hallgatott. 3 esztendeig néptanító is volt, majd a budapesti egye
temen filozófiát és orvosi tudom ányokat hallgatva, 1870-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. U gyanabban az évben tanársegéddé nevezték ki a kolozsvári orvos-sebé- szeti tanintézet kórbonctani és törvényszéki orvostani tanszékéhez, Genersich tanár mellé. Ebben az állásában 1871. szeptember végéig m űködött. A kkor a budapesti egyetem kórbonctani tanszékéhez nevezték ki asszisztensnek; e minőségében a pesti szegénygyermek-kórház boncolója is volt. 1872-ben állami ösztöndíjjal külföldi tanulm ányútra indult, s számos egyetemet és állatorvosi tanintézetet látogatott meg.
K ét év múlva hazatérve, 1874-ben a dr. Galam bos M árton elhunytával megürese
dett állatorvosi kórbonctani, gyógyszertani és általános kórtani tanszékre ny. r.
tanárrá nevezték ki. Előadta a növénytant is. 1888-tól kezdve, am ikor a kórbonctani az utóbbi tárgyaktól különválasztották, a gyógyszertant és mint melléktárgyat a növénytant is tanította. Sokoldalú tanári működésén kívül 1881. óta a budapesti M. Kir. Vetőmagvizsgáló Állomás vezetője volt. Ebben a minőségben nagy értékű
növény- és maggyűjteniényt létesített, s igen tevékeny részt vett a hazai inagvizsgáló állomások szervezésében is. 1885-ben az országos kiállításon egyike volt a legszorgal
masabb csoportbiztosoknak és zsűritagoknak. Érdemeinek elismeréséül 1893-ban kir. tanácsosi címmel tüntették ki. Hosszas betegeskedés után tüdővészben halt meg 1895. november 8-án.
M int a kórbonctan, az általános kórtan, a gyógyszertan és a növénytan tanára, 1874-ben nagyon m ostoha viszonyok között kezdte meg m űködését intézetünkben;
hiányoztak mindazok a segédeszközök, amelyek elengedhetetlen kellékei az ered
ményes tanításnak. Lelkesedéssel, páratlan munkakedvvel összegyűjtötte mindazt, am it céljai elérésére jónak és szükségesnek tartott, megvetve ezzel az alapját az intézet kórbonctani, növénytani és gyógyszertani gyűjteményének.
A kolozsvári és a budapesti egyetemen évek hosszú során át gyűjtött kórbonc
tani ismereteit eredményes külföldi tapasztalatokkal gazdagította; így ő volt tulaj
donképpen az első, aki intézetünkben teljesen tudom ányos, m odern alapon és gyakorlati irányban kezdte tanítani a kórbonctani és a gyógyszertant. Nagy elő
szeretettel igyekezett hallgatóival megkedvelteim a botanikát is, amelynek nemcsak alapos ismerője, de európai hírű búvára is volt.
Egyszerű, világos, de mindig érdekes és tiszta magyarságával, kitűnő előadásai
val teljesen le tudta kötni hallgatói figyelmét, s nemes kedélye, elapadhatatlan hum ora élvezetessé tette még az egzakt tudom ányokra vonatkozó m agyarázatait is.
Puritán jelleme megszerezte részére m indenki tiszteletét, minden tanítványa szere- tetét. Több mint két évtizeden át páratlan lelkesedéssel és utolérhetetlen buzgalom
mal tanított, egy egész nemzedéket vezetett be a rábízott fontos tudom ányszakokba;
elévülhetetlen érdemeket szerzett intézetünk és a magyar tudom ányosság fejlesztése körül.
Nevezetesebb m unkái: Boncolási eljárás törvényszéki és kórtani esetekben, Az alsótátrafüredi lápos vidék nyári flórája, A M elampyrum sylvaticum L. és ro
konfajok bódító hatásáról, A bábolnai juhbetegség, Die F lóra dér Zentral-K ar- paten, Új adatok a T átra flórájához. Ezenkívül írt még nagyszámú kórbonctani, törvényszéki állatorvostani, növénytani, gyógyszertani stb. közleményt, amelyek különböző szaklapokban jelentek meg.
Czakó Kálmán több m int két évtizeden át lelkesedéssel, utolérhetetlen buzga
lommal tanított egy egész nemzedéket a rábízott tudom ányszakokra, elsősorban a kórbonctanra és a gyógyszertanra.