12
régely vára a Börzsöny-hegység keleti szélén, a történeti honti főúttól légvonalban mintegy 3 km-re, egy sziklás tetejű, meredek oldalú csúcson (tszf. magassága 444 m) emel-kedik (5.–7. kép). Az erősség egy észak–déli tájolású, keleti ol-dalán meredek sziklagerincre épült, teljes hossza kb. 100 m, leg-nagyobb szélessége 55 m. A hegy legmagasabb pontját a sza-bálytalan téglalap alaprajzú, 55×20-25 m-es kiterjedésű vármag foglalja el. Északi részén egy négyszögű, kb. 15×20 m-es, vastag falú, masszív, alsó szintjén dongaboltozattal épített (lakó?)to-rony található, délen pedig egy 10×20 m-es, hasonló formájú
kapuépítmény (torony?), a belső terepszint fölé csak 1-2 m-re emelkedő, az utóbbi évtizedek ben konzervált falmaradványai figyelhetők meg. A két épület közötti várudvaron egy vízgyűjtő és további épületek csekély maradványai követhetők.
A vármagot északon és nyugaton egy átlag 10 m széles fal-szoros övezi, mintegy 2-3 m-rel alacsonyabb szinten. Ennek ugyan csak helyreállított falai – köztük az északi sarkokat lezáró, belül nyitott, félköríves kis toronyépítmények – jelentősebb, több m-es magasságban állnak. A falszoros délen a sziklatömb be vájt lépcsős feljáróhoz fut be, de folytatása már nagyrészt
le-pusztult. A sziklakapu előtt egy 15 m széles, részben feltöltött árok figyelhető meg, melytől délebbre egy kisebb sziklára épí-tett, kb. 12×12 m-es alapterületű, patkó alaprajzú, 3-4 m-es falvastagságú külső védőmű újabban kiegészített maradványai emelkednek. Az utóbbit egy-egy falszakasz köti össze a fal szo-ros déli részével (11a. ábra).
Az északi és a nyugati hegyoldalt különböző szélességű te-raszok tagolják, dél felé ugyanakkor viszonylag enyhe lejtésű terep jelzi az eredeti felvezető út irányát.
Drégely neve az 1552. évi ostroma óta folyamatosan a köz-tudatban volt, így esetében sokszor nem húzható meg éles határ a források, az irodalmi feldolgozások és a tudományos igényű közlemények között. Magát az ostromot először 1554-ben Tinódi Lantos Sebestyén ismertette balladai köntös1554-ben, majd az 1560-as években Forgách Ferenc számolt be róla em-lékirataiban. A hősies történet 1825-től egészen az 1950-es évekig számos magyar költőt és írót ihletett meg – Kölcsey Ferenc, majd Czuczor Gergely és Arany János, később Mikszáth Kálmán és Jókai Mór, utána Jobbágy Károly fordult a témához.1
A korai országleíró irodalom és a főként a 16. századdal fog-lalkozó (hely)történeti művek rövid említéseit nem látjuk indo-koltnak részletesen ismertetni.2 1885-ben Kubinyi Ferenc egy önálló történeti tanulmányban foglalta össze a várra vonatkozó addigi ismereteket.3
1901-ben a frissen megalakuló Hontvármegyei Múzeumi Tár sulat keretein belül a korponai iskola igazgatója, Matunák Mihály végzett elsőként feltárásokat a vár területén, de ennek közelebbi eredményeit nem ismerjük.4 Ugyancsak neki köszön-hető az erősségre vonatkozó írott adatok összegzése a Bo rov-szky-féle Hont megyei kötetben.5
1952-ben egy emléktáblát avattak a 400 évvel korábbi ost-rom emlékére.6 Ekkor valószínűleg kisebb tereprendezést vé-geztek a felső vár délnyugati sarkában. Az 1954-ben megjelent megyei műemléki topográfiában csupán egy vázlatos történeti ismertetést és leírást találunk a várról az addig ismert ábrázo-lások felsorolása és részleges közlése mellett.7
Az újabb történeti összefoglalások és adattárak közül kieme-lendő Bakács István 1971. évi monográfiája,8 Györffy György történeti földrajzának 1987. évi kötete9 s legutóbb Engel Pál 1996-ban kiadott archontológiája.10 Viszonylag részletesen tár-gyalja az erősséget Nováki Gyula, Sándorfi György és Miklós Zsuzsa a börzsönyi várakról 1979-ben megjelent könyve.11
1986-ban az Ipolyvidéki Parkerdő Gazdaság kezdeményezé-sére helyreállítási – állagmegóvási munkálatok kezdődtek a vár-ban Gál Tibor építész tervei alapján. 1999-ig – sajnos minden régészeti megfigyelés és falkutatás nélkül – megerősítették az északi és nyugati falszakaszokat, s egyes faláttöréseket elfalaztak.
E munkákról az építész beszámolója szerint csupán számos fénykép készült.12
Az első szakszerű ásatások csak 2000-ben indultak Majcher Tamás vezetésével.13 Sajnos kutatásainak eredményeiről csupán két rövid összefoglalás áll rendelkezésünkre, így a feltárás rész-letei, annak pontos mértéke és kiterjedése nem ismertek. Az biz-tos, hogy a vár számos pontján nyitott kisebb szondákat a ku-tató, bizonyos területeket pedig – így az északi tornyot és a déli kapuépítményt – nagyobb felületben tárta fel.14 A 2004-ig folyó munkálatok során rajzolódott ki a vár déli védőművének alap-rajza és szerkezete is.15
Legutóbb 2013-ban és 2014-ben folytak régészeti kutatások a vár területén, Mordovin Maxim és Zandler Krisztián vezetésé-vel. A helyi önkormányzat megbízásából a déli védőmű teljes feltárása történt meg, amit annak felfalazása követett.16 Ekkor sikerült tisztázni a vár ezen részének közlekedési rendszerét, egy-kori lefedését és kronológiáját is.
A várról viszonylag kevés történeti ábrázolás áll rendelke-zésre. Az egyik legkorábbi, de kevésbé hiteles Georg Houfnagel 1617-ben készült metszete, melyen a vár alatt felépült palánk-vár (lásd a Drégelypalánk szócikket) hátterében láthatunk el-nagyoltan egy romos épületet.17 Hasonló a helyzet Johann Le Dentu az 1630-as években készült ábrázolásaival is. Miközben a palánk ábrázolásai hitelesnek fogadhatók el, a háttérben lévő várrom képe túlságosan is sematikus ahhoz, hogy érdemi in-formációt szerezzünk belőle.18 A következő metszetek már csak a 19. század második felétől születtek. Belőlük azonban csak a vár rohamos pusztulására lehet következtetni, egyes építészeti jellemzőire nem.19 Az 1900-as évek elejétől több fénykép is ké-szült – egy részük képeslapon is terjedt –, de ezek kivétel nélkül az északi falat ábrázolják. Szintén az északi fal külső oldalát ábrá-zolja a Borovszky-féle megyei monográfiában megjelent rajz.20 Az első, vázlatos alaprajzi felmérést 1889-ben Könyöki József készítette, viszonylag jól rögzítve az erősség egyes részeinek elrendezését. Mellette fennmaradt két nézeti vázlata és rövid leírása is.21 Ezen alaprajz átrajzolt változatát közölte a megyei műemléki topográfia is, különösebb indoklás nélkül két perió-dust különítve el rajta.22 Az első pontosabb felmérést Nováki Gyula és Sándorfi György 1979-ben tették közzé,23 majd a fel-tárási – helyreállítási munkák kapcsán egy részletesebb ásatási alaprajz is készült, a kutatott felületek jelzésével.24
Drégely első említése Terra Dragul formában 1274-ből ismert.25 A várról azonban – castrum Dragol néven – csak 1285-ből ér-tesülünk, de ekkor már osztozkodnak birtokosai az erősségen
és az uradalmon.26 A vár építtetője eszerint a Hontpázmány nemzetség lehetett, s az az első említés évében Hont fia Deme-teré volt. Valószínűleg a századfordulón Csák Máté kezére került, 1328-tól pedig már királyi várként látjuk viszont.27 Ekkor a honti ispán, Őri „Orros” Miklós volt a várnagya, akit ebben a tisztségében említenek 1338-ban és 1340-ben.28 Királyi várna-gyokkal, egyben Hont vármegyei ispánokkal találkozunk Dré-gelyen 1358-ban és 1386-ban is.29 A várat 1390-ben Zsigmond király Tari Lászlónak adta a Somogy megyei patai uradalomban bírt részéért cserébe,30 de 1424-ben visszacserélte, akkor már Tari Lőrinctől. 1438-ban Albert király adományozta el Pálóci György esztergomi érseknek. Ezután a vár fennállásának végéig az érsekség birtokában maradt.31
Buda 1541. és Esztergom 1543. évi eleste után Drégely szerepe felértékelődött. 1546-ban az országgyűlés elrendelte megerősí-tését, de ez valószínűleg nem történt meg. 1549-ben egy villám-csapás következtében felrobbant a lőporraktár, komoly károkat okozva az erősségben. Várnagya, Szondi György hiába kért pénz-ben és emberpénz-ben is támogatást az uralkodótól, 1552. július 6-én mindössze 146 fős várőrség nézett szembe sokezres osz-mán hadsereggel. A rövid ostrom után Szondi maradék em-bereivel kitört és hősi halált halt, a törökök pedig elfoglalták a várat.32
A korábbi kutatás feltételezte, hogy az erősség ennek során oly mértékben károsodott, hogy ezt követően már nem is hasz-nálták. Azonban a rendelkezésre álló török zsoldjegyzékek egyértelműen jelzik a vár további életét egészen a tizenötéves háborúig. 1557–1558-ban 204 katona állomásozott Drégelyen.
Az 1570-es évekből többnyire csak a fizetett martalócok lét-száma ismert, de az még 1591-ben is 60 fő körül alakult.33
1593-ban a Pálffy Miklós vezette magyar csapatok ostrom nélkül foglalták el Drégelyt és Palánkot.34 A várba helyőrség került. Gasparini 1594. évi térképén megtaláljuk Drégely várát is, Palánk mellett,35 sőt, 1596-ból még a várkapitányról is értesülünk, aki a valószínűleg mohorai Vidfi Vid volt. A török csapatok számos alkalommal eredménytelenül próbálták visszafoglalni a várat.36 Pusztulásának közelebbi ideje nem ismert, de mivel a környék 1663-ban ismét török kézre került, vagy ekkor, vagy legkésőbb 1683-ban felhagyásra került.37
A Hontpázmány nemzetség által a 13. század végén emel-tetett vár falai a sziklacsúcs közel vízszintes platóját foglalták el.
A szabálytalan téglalap alaprajzú erősség bejáratához már ekkor kapcsolódhatott a sziklába vágott feljáró, az azonban kérdéses, hogy beszélhetünk-e egy kifejezett déli kaputoronyról. A ké-sőbbi átépítések és a nagyfokú pusztulás miatt a vármag egyéb korai beépítései nem ismertek. Kérdéses az udvar ciszternájának pontosabb megítélése is.
Feltételezhető ugyanakkor, hogy az északi nagy torony ren-delkezett egy korai előzménnyel, mely később talán a sziklamoz-gások következtében pusztult el.
Egyelőre nem igazolható, hogy a 14. század folyamán bármi-lyen számottevő bővítés vagy építkezés történt volna a várban.
Már inkább a 15. századra, az érseki birtoklás idejére helyezhető az északon két kiugró toronnyal bővített falszoros emelése.
Ennek rendszerébe a sziklakaput is belefoglalták, bár a bejárat
közvetlen környezete kutatások hiányában még nem ismert.
Ugyancsak ebből az időszakból eredeztethető a vármag nagy-méretű északi tornya – amely lakótereket is magába foglalha-tott –, illetve a korai falakat támasztó támpillérek sora. Az ed-digi bizonytalan régészeti adatok arra utalnak, hogy az udvar nyugati oldalán előbb gerendavázas, majd később kőből épí-tett lakóépületek álltak.
Már a 16. században – talán épp 1541 és 1552 között – épült meg az ágyútoronynak nevezhető masszív déli védőmű. Két bejárata közül az egyik csak a gyalogosoknak szolgált, míg az egykor kétszárnyú kapuval rendelkező másik az északi szikla-árok felől tette lehetővé a hadifelszerelés beszállítását. Nem tudjuk, hogy ez a zárt épület teljesen elkészült-e az 1552. évi ostrom előtt, ugyanis leégett födémének faelemei – a dendro-kronológiai vizsgálatok eredményei alapján – az 1560-as évek építkezéseiből (11b. ábra)
Az erősség oszmánok általi használatát emellett számos 17.
századi pénz- és kerámialelet is bizonyította, miközben olyan tárgyi anyagot még nem ismerünk a várból, amely azt igazolná, hogy ott még a század végén is folyt volna élet.
Igen valószínű végül, hogy a kőfalak előtti teraszok a török megszállás alatt kiépített palánkok helyét őrzik.
1 Lásd erre legutóbb: Végh Gy., 2008.
2 A korai irodalom jegyzékét lásd: Baranyai B. – Éri I. – Héjj M. – Vargha L., 1954. 183.
3 Kubinyi F., 1885.
4 Ásatások Drégely várában. In: Vasárnapi Újság. 49. 1902. 27. sz. 441.
5 Matunák M., 1906. 38 – 40.
6 Baranyai B. – Éri I. – Héjj M. – Vargha L., 1954. 183.
7 Baranyai B. – Éri I. – Héjj M. – Vargha L., 1954. 182, 122. kép.
8 Bakács I., 1971. 20 –37. , 45., 56.
9 Györffy Gy., 1987–1998. III. 192–193.
10 Engel P., 1996. I. 305, 306.
11 Nováki Gy. – Sándorfi Gy. – Miklós Zs., 1979. 27–31.
12 Gál T., 2005. 203–206.
13 Majcher T., 2003a. 126–128.
14 Majcher T., 2005a. 120 –121.; Majcher T., 2005b. 197–202.
15 Majcher T., 2005b. 197–202.
16 Mordovin M., 2013a. 160 –161, 174 –177.; Mordovin M., 2014. 487– 488, 495 – 499.
17 Baranyai B. – Éri I. – Héjj M. – Vargha L., 1954. 180. 118. kép.
18 Baranyai B. – Éri I. – Héjj M. – Vargha L., 1954. 180–181. 119 –120. kép.;
Kisari Balla Gy., 2000. 456–457.
19 Tárgyalásuk: Baranyai B. – Éri I. – Héjj M. – Vargha L., 1954. 182.
20 Reiszig E., 1906. 328 – 329. közötti kép.
21 Váliné Pogány J., 2000. 95–96., Czobor B., 1889. 413. – itt ugyanakkor csak utalunk Soós Elemér 1904 –1905. évi helyszíni szemléjére, s az ennek alap-ján készített, az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában őrzött – nem kifejezetten megbízható – rajzaira.
22 Baranyai B. – Éri I. – Héjj M. – Vargha L., 1954. 182.
23 Nováki Gy. – Sándorfi Gy. – Miklós Zs., 1979. 30.
24 Majcher T., 2005a. 120. – Az ennek alapján készült alaprajzi rekonstrukció:
Fülöp, A. – Koppány, A., 2006. 104.
25 ÁUO. IX. 54.; Bakács I., 1971. 56.; Fügedi E., 1977. 128.
26 Kubinyi F., 1888. 27. – Az 1391. évi átírásban fennmaradt oklevél ugyan vi-tatott, de Engel Pál hitelesnek fogadja el: Engel P., 1996. I. 305. 33. jz.
27 Engel P., 1996. I. 305.
28 Fügedi E., 1977. 128.; Engel P., 1996. I. 306.
29 Engel P., 1996. I. 306.
30 ZsO. I. 1464.
cseg község északnyugati végétől 600 m-re, a Szuha-patak felett emelkedik a Várhegy (tszf. magassága 194,5 m). Terü-lete erősen bolygatott, sűrű erdő, tüskés bokrok akadályozzák a terep áttekintését.
A mintegy 20 m átmérőjű központi plató szabálytalan ová-lis alakú, pereme jól követhető, de több helyen elmosódott.
Fal nem látható a felszínen. Északi és nyugati pereme alatt át-lag 3 m-rel lejjebb terasz húzódik kb. 40 m hosszan, szélessége 3-4 m. További 4-6 m-rel lejjebb még egy terasz látható, ez azon-ban nem kanyarodik a nyugati oldal alá, hossza kb. 55-60 m.
A teraszok a sűrű növényzet miatt csak részben járhatóak. Pon-tos méreteiket és további részleteiket egy jövőbeli ásatás tisz-tázhatja. A központi plató déli oldala alatt, a peremtől 3-4 m-re keskeny árok húzódik kb. 25 m hosszan, ez azonban nem a kö-zépkori vár védőműveinek egyike, hanem feltehetően a 2. vi-lág háborúból visszamaradt lövészárok.
A várat délkelet felől 5-6 m-rel alacsonyabb szinten egy ke-resztárok választja el a domb folytatásától, amely elővárként értelmezhető. Hossza 30 m, felső szélessége 11-12 m, mélysége 2-3 m. Az árkon túl a domb enyhe lejtéssel folytatódik délkeleti irányba. Ez a rész különösen erősen bolygatott terület, mély gödrök szabdalják. A dombtető déli széle 60 m hosszan
hatá-rozott peremmel zárul a meredek domboldal felett, északi széle és keleti lezáródása azonban az említett gödrök miatt nem határozható meg (12. ábra).
Az I. katonai felmérésen „Altes Schloß Rudera,”1 a II. katonai felmérésen „Ecseg Vara” olvasható.2 Mocsáry Antal 1826-ban a még álló tornyát ábrázoló metszetét közölte, továbbá egy, az erősséghez kapcsolódó mondát „Ekebontó Borbáláról.”3 1851-ben is még a vár romjairól számolt be Fényes Elek.4 Első felmé-rését Könyöki József készítette 1889-ben egy távlati rajzzal együtt, az utóbbin is jól látszik a középkori vár négyzetes romos tornya.5 Az erősségre vonatkozó írott adatokat több összefoglaló munka említi a 19 –20. század fordulóján,6 s ezek megtalálha-tóak Gajzágó Aladár és Patay Pál 1961-ben készített dolgoza-tában is.7
Megemlítendők ebben a vonatkozásban a legutóbbi adat-tárak és történeti földrajzi összefoglalások is.8
1951 nyarán Patay Pál kétnapos ásatást végzett a területen.
A déli lejtőn a Füzesabonyi kultúra telepének a nyomai, a domb felső harmadán, az egyik terasz peremén, egy 2×3 méteres szel-vényben középkori sírok kerültek elő. Három nyújtott testhely-zetű csontvázat tárt fel, valamint egy csecsemő sírját gyön-gyökkel és koporsómaradványokkal. A domb platóján ásott hasonló méretű szelvényben fehér anyagú, vörös festésű kö-zépkori kerámialeleteket talált.9 A leletanyagban Kalicz Nándor a Hatvani kultúra emlékeit is meghatározta.10
1981-ben Tárnoki Judit és Soós Virág végzett itt terepbejá-rást, melynek során megállapították, hogy az erődítés eredeti-leg a bronzkorban a Füzesabonyi kultúra idején készült. Tárnoki a telepet tell-jellegűnek határozta meg, melyet kezdetben árok is övezett, s ez utóbbit a középkorban is felhasználták. Úgy vélte, hogy a dombnak a falu felé eső részén feltehetően csak a kö-zépkorban alakították ki a vár följáratát, ahol ekkor a sánc és árok alkotta erődítés nyomai is jól kivehetők voltak. Véleménye szerint a középkori várat külön még kisebb árok és sánc fogta körül. Ez a sánc a nyugati részen leomlott, s itt vörösre égett nagy salaktömbökből álló rész bukkant elő.11 1987 körül Simon Zoltán járt a területen, s ennek során megállapította, hogy a vár
helyét a felszínen már csak habarcsos kövek jelzik.12
A területet Nováki Gyula mérte fel 2012 tavaszán Majcher Tamás és Zandler Krisztián közreműködésével. 2013 tavaszán a Várhegy keleti oldalán épülő árvízvédelmi gát építkezéséhez