DRÁMA ÉS SZÍNHÁZ A) ALAPELVEK, CÉLOK

A) ALAPELVEK, CÉLOK

II.3.7.2. DRÁMA ÉS SZÍNHÁZ A) ALAPELVEK, CÉLOK

A dráma és színház tanulása olyan komplex művészetpedagógiai tevékenység része, amely a csoportos játékok együttes élménye révén segíti elő a tanulók alkotó és kapcsolatteremtő képességének kibontakozását;

összpontosított, megtervezett munkára szoktatását; testi, térbeli biztonságának javulását; idő- és ritmusérzékének fejlődését; valamint szolgálja ön- és társismeretük gazdagodását; fejleszti az érzékelést, a kommunikációt, a kooperációt. Különösen alkalmas a fogékonyság, a fantázia, az önkifejezés, valamint a tolerancia, az együttműködés, továbbá a konfliktuskezelési képesség és a felelősségvállalás és autonómia kialakítására, a közösségi tudat és az önazonosság erősítésére. A dramatikus tevékenységek egyszersmind fejlesztik a zenei képességeket, a vizuális érzékenységet, a térérzékelést, a testtudatot, a mozgáskultúrát, ily módon integrálják a többi művészeti kifejezési formát is.

A dráma ebben az összefüggésben nem az irodalom harmadik műnemét jelenti, hanem a cselekvő megismerést.

A sokrétű és sokféle tevékenységet követő elemző beszélgetések a fogalmi ismeretek bővülésével járnak. A tanulók megszerzett tudásukat, alakulóban lévő véleményüket, felvetődő kérdéseiket beépíthetik a megjelenítő játékokba.

A dramatikus tevékenységek így más tantárgyak gyakorlatorientált tanulásában is alkalmazhatóak.

A dráma nyelve a színház. A dráma és színház komplex művészeti ismereteket nyújt, és az alkotómunkával együtt járó élmények segítségével hozzájárul a kreatív személyiség kialakításához. A kultúra iránt nyitottságot, esztétikai érzékenységet alakít ki, és a művészetek befogadására, értésére és művelésére nevel.

A dráma és színház tanulásának kiegészítői lehetnek az olyan tanórán kívüli tevékenységek, mint a színházi nevelési és színház-pedagógiai foglalkozások, a színjátszó körök, a színházlátogatás stb.

A dráma és színház tanulásának célja, hogy a tanuló:

1. az élmény megélésén keresztül jusson el a megértésig;

2. alkalmat kapjon az önmagára és a világra vonatkozó kérdések megfogalmazására és a válaszok keresésére;

3. különböző élethelyzeteket védett környezetben, biztonságos keretek között vizsgáljon;

4. a drámán és színjátékon keresztül tanulja meg az önkifejezést;

5. részt vegyen közösségépítésben és közösségi alkotásban;

6. verbális és nonverbális kommunikációs készségei fejlődjenek;

7. empátiás készségeit erősítse a dramatikus tevékenységekben való együttműködéssel;

8. komplex látásmódot alakítson ki a dráma és a színház társadalmi, történelmi és kulturális szerepének megértésével.

A tantárgy tanításának specifikus jellemzői a 7–8. évfolyamon

A dráma és színház tantárgy önálló óraszámmal a 7–8. évfolyamon bír, de más tantárgyakba, tanulási területekbe integráltan, esetleg moduláris formában, illetve a szabad órakeret terhére az 1–6. évfolyamon is alkalmazható.

A dramatikus tevékenységek tanulási eredményeinek elkülönítését kevésbé a korosztályos, évfolyambeli különbségek határozzák meg, sokkal inkább a korábban drámajátékkal töltött gyakorlati idő mennyisége és minősége, a csoport adottságai, valamint az iskola nevelési-oktatási kívánalmai.

Elsőrendű feladat a játékbátorság kialakítása, az együttműködés megteremtése és az elfogadó légkör megalapozása.

A tanulói aktivitásra építő tevékenységek során támaszkodunk a tanulás társas (páros, kiscsoportos, egészcsoportos munka) természetéből adódó előnyökre és a differenciált egyéni munka adta lehetőségekre.

A tantárgy tanításának specifikus jellemzői a 12. évfolyamon

A dramatikus tevékenységek eredménycéljainak elkülönítését kevésbé a korosztályos, évfolyambeli különbségek határozzák meg, sokkal inkább a korábban drámajátékkal töltött gyakorlati idő mennyisége és minősége, a csoport adottságai, valamint az iskola nevelési-oktatási kívánalmai.

Mivel a dráma és színház tantárgy teljes egészében gyakorlatközpontú, a tevékenységekkel való ismerkedés időszakában a különböző munkaformák bevezetése, a szaknyelv elsajátítása is fontos szerepet kap. Feladat a játékbátorság fejlesztése, az együttműködés megteremtése és az elfogadó légkör megalapozása. A haladó csoportokban a szaktanár és a csoport közös döntése alapján összetettebb feladatok, tanulási helyzetek kerülnek sorra.

A tanulói aktivitásra építő tevékenységek során támaszkodunk a tanulás társas természetéből adódó előnyökre és a differenciált egyéni munka adta lehetőségekre. A tanulók igényei és lehetőségei szerint több önálló, egyéni vagy csoportos feladat adható.

A 12. évfolyamon a gyakorlati tevékenységek mellett hangsúlyosan megjelennek a dráma- és színháztörténet, dráma- és színházelmélet, kortárs dráma és színház területei, az ezekkel való ismerkedésben továbbra is használhatóak a dramatikus formák.

3. emlékezetből és kottakép segítségével énekel régi és új rétegű magyar népdalokat, más népek dalait, műdalokat, kánonokat;

4. 43 új dalt ismer;

5. hangszerkíséretes dalokat énekel, tanára vagy hangszeren játszó osztálytársa kíséretével, a műdalok előadásában alkalmazkodni tud a hangszerkísérethez;

6. a tanult dalokhoz kapcsolódó dramatizált előadásokban osztálytársaival aktívan részt vesz.

RITMIKAI ÉS HALLÁSFEJLESZTÉS A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. felismerő kottaolvasással követi a ritmikai és dallami elemeket;

2. megnevezi és beazonosítja a kottakép alapvető elemeit, például tempójelzés, ütemmutató, violin- és basszuskulcsok;

3. ismeretlen kotta esetében is vizuálisan nyomon tudja követni a hallott ritmikai és dallami folyamatokat;

4. fogalmi szinten ismeri a hangközök harmóniaalkotó szerepét;

5. érti és azonosítja a különböző formarészek zenén belüli szerepét.

ZENEI BEFOGADÓKÉSZSÉG

A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. különbséget tud tenni korszakok, műfajok között;

2. kezdetben tanári segítséggel, majd önállóan felismeri adott zeneműben a stílus és korszak hatását;

3. a zeneműveket tanári segítséggel történelmi, földrajzi és társadalmi kontextusba helyezi;

4. kérdéseket vet fel a zenemű üzenetére és kifejezőeszközeire vonatkozóan;

5. kezdetben tanári segítséggel, majd önállóan azonosítja a zenében megjelenő társadalmi, erkölcsi, vallási, és kulturális mintákat;

6. megfigyeli a különböző zenei interpretációk közötti különbségeket, s azokat véleményezi;

7. a dalok és a zeneművek befogadásához, azok előadásához felhasználja eddigi ritmikai, dallami, harmóniai ismereteit;

8. a zeneműveket összekapcsolja élethelyzetekkel, melyeket saját élete és környezete jelenségeire, problémáira tud vonatkoztatni.

ZENEI ALKOTÓKÉSZSÉG

A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. társítani tudja a zeneművekben megfogalmazott gondolatokat hangszerelési, szerkesztési megoldásokkal, kompozíciós technikákkal, formai megoldásokkal;

2. alapszintű ismereteket alkalmaz a digitális technika zenei felhasználásában;

3. az elsajátított zenei anyagot élményszerűen alkalmazza tematikus projektekben;

4. részt vesz kreatív zenélési formákban.

KULTURÁLIS MŰVELTSÉG ÉS KULTURÁLIS BEFOGADÓKÉSZSÉG A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. ismer magyar és más kultúrákra jellemző zenei sajátságokat, s ezeket újonnan hallott zeneművekben is felfedezi;

2. értelmezi a népdalok szövegét, mondanivalóját, megtalálja bennük önmagát;

3. a tanult népdalokat tájegységekhez, azok ma is élő hagyományaihoz, jellegzetes népművészeti motívumaihoz, ételeihez köti;

4. konkrét művek példáin keresztül tanári segítséggel elkülöníti és egymással kapcsolatba hozza az irodalomhoz és különböző művészeti ágakhoz (film, képzőművészet, tánc) tartozó alkotások jellemző vonásait a nyelvi, vizuális, mozgási és multimédiás művészetekben és a zenében;

5. konkrét, a tanár által választott műalkotásokon keresztül összehasonlítja a különböző művészeti ágak kifejezőeszközeit, például hogyan fejez ki azonos érzelmet, mondanivalót a zene és más művészetek;

6. ismeri a főbb fővárosi zenei intézményeket (például Zeneakadémia, Magyar Állami Operaház, MÜPA), főbb vidéki zenei centrumokat (például Kodály Központ – Pécs, Kodály Intézet – Kecskemét), továbbá lakóhelye művelődési intézményeit;

7. fogalmi szinten tájékozott a zenének a viselkedésre, fejlődésre és agyműködésre gyakorolt hatásaiban;

8. aktívan részt vesz az iskola vagy a helyi közösség hagyományos ünnepein, tematikus projektjein;

9. a zeneműveket zenetörténeti kontextusba tudja helyezni, kapcsolatot talál történelmi, irodalmi, kultúrtörténeti vonatkozásokkal, azonosítja a műfaji jellemzőket

ÖNÁLLÓ TANULÁS FEJLESZTÉSE A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. a hallott zeneműveket érzelmi és intellektuális módon közelíti meg, érti és értékeli a művészeti alkotásokat;

2. órai tapasztalatai és saját ismeretanyaga alapján önálló véleményt alkot a zenemű 3. mondanivalójáról, és azt az adott zeneműből vett példákkal illusztrálja;

4. értelmezi és önállóan véleményezi a zenéhez társított szöveg és a zene kapcsolatát;

5. a tanult dalok üzenetét, saját életének, környezetének jelenségeire tudja vonatkoztatni;

6. önálló kutatást végez feladatai megoldásához nyomtatott és digitális forrásokban;

7. zenei ízlése az értékek mentén fejlődik.

B) FŐ TÉMAKÖRÖK

FŐ TÉMAKÖRÖK A 7–8. ÉVFOLYAMON 1. Szabályjátékok, népi játékok

2. Dramatikus játékok (szöveggel, hanggal, bábbal, zenével, mozgással, tánccal) 3. Rögtönzés

4. Saját történetek feldolgozása 5. Műalkotások feldolgozása 6. Dramaturgiai alapfogalmak

7. A színház kifejezőeszközei (szöveg, hang, báb, zene, mozgás, tánc) 8. Színházi műfajok, stílusok

9. Színházi előadás megtekintése FŐ TÉMAKÖRÖK A 12. ÉVFOLYAMON

1. Szabályjátékok

2. Dramatikus játékok (szöveggel, hanggal, bábbal, zenével, mozgással, tánccal) 3. Rögtönzés

4. Saját történetek feldolgozása 5. Műalkotások feldolgozása 6. Dramaturgiai ismeretek

7. A színház kifejezőeszközei (szöveg, hang, báb, zene, mozgás, tánc) 8. Dráma- és színháztörténet

9. Dráma- és színházelmélet 10. Kortárs dráma és színház

11. Színjátékos tevékenység (vers- és prózamondás, jelenet, előadás stb.) 12. Színházi előadás megtekintése

C) TANULÁSI EREDMÉNYEK

ÁTFOGÓ CÉLKÉNT KITŰZÖTT, VALAMINT A FEJLESZTÉSI TERÜLETEKHEZ KAPCSOLÓDÓ TANULÁSI EREDMÉNYEK (ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK) A 7–8. ÉVFOLYAMON

A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. ismeri és alkalmazza a különböző verbális és nonverbális kommunikációs eszközöket;

2. ismeri és alkalmazza a drámai és színházi kifejezés formáit;

3. aktívan részt vesz többféle dramatikus tevékenységben tanári irányítással, önállóan, illetve társakkal való együttműködésben;

4. saját gondolatot, témát, üzenetet fogalmaz meg a témához általa alkalmasnak ítélt dramatikus közlésformában;

5. megfogalmazza egy színházi előadás kapcsán élményeit, gondolatait.

CSOPORTOS JÁTÉK ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS

ÉRZÉKELÉS, MEGFIGYELÉS, FELISMERÉS, EMLÉKEZET, FANTÁZIA A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. felfedezi a tér, az idő, a tempó, a ritmus sajátosságait és összefüggéseit;

2. megfigyeli, azonosítja és értelmezi a tárgyi világ jelenségeit;

3. felidézi a látott, hallott, érzékelt verbális, vokális, vizuális, kinetikus hatásokat;

4. kitalál és alkalmaz elképzelt verbális, vokális, vizuális, kinetikus hatásokat.

FIGYELEM, KONCENTRÁCIÓ

A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. tudatosan irányítja és összpontosítja figyelmét a környezete jelenségeire;

2. koncentrált figyelemmel végzi a játékszabályok adta keretek között tevékenységeit.

ÖN- ÉS TÁRSISMERET

A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. megfigyeli, azonosítja és értelmezi a környezetéből érkező hatásokra adott saját válaszait;

2. értelmezi önmagát a csoport részeként, illetve a csoportos tevékenység alkotó közreműködőjeként;

3. fejleszti az együttműködésre és a konszenzus kialakítására irányuló gyakorlatát.

MEGJELENÍTÉS, KIFEJEZÉS, KÖZVETÍTÉS VERBÁLIS ÉS NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. adekvát módon alkalmazza a verbális és nonverbális kifejezés eszközeit;

2. az alkotótevékenység során használja a megismert kifejezési formákat.

TÁRGYHASZNÁLAT, BÁBHASZNÁLAT A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. felfedezi a tárgyi világ kínálta eszközöket, ezek művészi formáit (pl. a bábot és a maszkot).

TÉRHASZNÁLAT

A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. használja a tér sajátosságaiban rejlő lehetőségeket.

IMPROVIZÁCIÓS KÉSZSÉG

A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. felfedezi a szerepbe lépésben és az együttjátszásban rejlő lehetőségeket;

2. felismeri és alapszinten alkalmazza a kapcsolat létrehozásának és fenntartásának technikáit;

3. felfedezi a kommunikációs jelek jelentéshordozó és jelentésteremtő erejét;

4. felfedezi a feszültség élményét és szerepét a dramatikus tevékenységekben.

SZÍNJÁTÉKOS ESZKÖZÖK HASZNÁLATA A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. felfedezi a színházi kommunikáció erejét;

2. alkalmazza a tanult dramatikus technikákat a helyzetek megjelenítésében;

3. felismeri a helyzetek feldolgozása során a szerkesztésben rejlő lehetőségeket.

MEGISMERÉS ÉS ÉRTELMEZÉS TÖRTÉNETEK FELDOLGOZÁSA

A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. megkülönbözteti és alapszinten alkalmazza a dramaturgiai alapfogalmakat;

2. értelmezi a megélt, a látott-hallott-olvasott, a kitalált történeteket a különböző dramatikus tevékenységek révén.

SZÍNHÁZI ÉLMÉNY FELDOLGOZÁSA A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. felismeri a színházi élmény fontosságát;

2. a színházi előadást a dramatikus tevékenységek kiindulópontjául is használja.

PROBLÉMAKÖZPONTÚ GONDOLKODÁS A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. felismeri és azonosítja a dramatikus szituációk jellemzőit (szereplők, viszonyrendszer, cél, szándék, akarat, konfliktus, feloldás);

2. felismeri és megvizsgálja a problémahelyzeteket és azok lehetséges megoldási alternatíváit.

A DRÁMA ÉS A SZÍNHÁZ MŰVÉSZETE A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. felismeri és azonosítja a dráma és a színház formanyelvi sajátosságait a látott előadásokban.

ÁTFOGÓ CÉLKÉNT KITŰZÖTT, VALAMINT A FEJLESZTÉSI TERÜLETEKHEZ KAPCSOLÓDÓ TANULÁSI EREDMÉNYEK (ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK) A 12. ÉVFOLYAMON

CSOPORTOS JÁTÉK ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. érzékeli, megfigyeli, felismeri és felidézi a tér, idő, tempó, ritmus, a tárgyi világ, a vizuális, kinetikus és vokális hatások sajátosságait és összefüggéseit; kitalál és közlési szándékkal alkalmaz ilyen hatásokat konkrét vagy szimbolikus jelentéssel;

2. tudatosan irányítja és összpontosítja figyelmét a környezete jelenségeire és felhasználja azokat dramatikus tevékenységeiben, hosszan tartó, koncentrált figyelemmel végzi a játékszabályok adta keretek között tevékenységeit;

3. értelmezi önmagát egyénként és a csoport részeként, illetve a csoportos tevékenység alkotó közreműködőjeként, azonosítja és értelmezi a környezetéből érkező hatásokat és az azokra adott saját válaszait, továbbfejleszti együttműködésre és konszenzus kialakítására irányuló gyakorlatát, kiveszi részét a közös döntéshozatali folyamatokból.

MEGJELENÍTÉS, KIFEJEZÉS, KÖZVETÍTÉS A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. az alkotótevékenység során adekvát és alkotó módon használja a megismert és általa alkotott kifejezési formákat, felfedezi a tárgyi világ kínálta eszközöket, ezek művészi formáit, a színházi vizualitás eszköztárát, használja a tér sajátosságaiban rejlő lehetőségeket, adekvát módon alkalmazza a verbális és nonverbális kifejezés eszközeit;

2. ismeri és alkalmazza a szerepbe lépésben és az együttjátszásban rejlő lehetőségeket, felismeri az empátia jelentőségét, ismeri és tudatosan alkalmazza a kapcsolat létrehozásának és fenntartásának technikáit, ismeri és alkalmazza a kommunikációs jelek jelentéshordozó és jelentésteremtő erejét, a feszültség eszközeit és szerepét a dramatikus tevékenységekben;

3. felfedezi a színházi kommunikáció erejét, alkalmazza a tanult dramatikus technikákat a helyzetek megjelenítésében, a történetek dramatizálásában és a figurateremtés folyamatában, felismeri és alkalmazza a helyzetek feldolgozása során a szerkesztésben rejlő lehetőségeket;

4. felismeri és alkalmazza a választott előadóművészeti műfajok jellemző eszköztárát.

MEGISMERÉS ÉS ÉRTELMEZÉS

A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló:

1. megkülönbözteti és tudatosan alkalmazza a dramaturgiai alapfogalmakat, értelmezi a megélt, a látott-hallott-olvasott, a kitalált történeteket a különböző dramatikus tevékenységek révén;

2. felfedezi a történetek jelentőségét az emberi kommunikációban, az értékek közvetítésében és a kulturális hagyomány átörökítésében;