Mindenek előtt azzal a kellemetlenséggel van össze
kötve, hogy nagy összegeket kíván. Lykurgus, a hí
res spártai államférfiú, ismeretesen vaspénzt veretett, mely bár súlyos, nagy, de értékében elannyira csekély volt, hogy 10 mina (görög pénz, ezüstben mintegy 22 tallér, aranyban ötször ennyi) elhelyezésére egy teljes szoba kellett, szállítani pedig csak két-ökrös szekér volt az alkalmas kézség. Ugyan mit csinált volna a gyé
mánttal a bölcs törvényhozó, mint Jacobs és Chatrian
a gyémántot tárgyaló érdekes könyvükben megjegy
zik, mikor kicsiny marokba is milliónyi érték fér el belőle? A drágakő-kereskedők például Londonban, a drágakő-kereskedés legelső helyén, egy szerény utcza, mint a Hatton Garden, apró házaiban, vas-szekrényeik
ben temérdek kincset érő jószágot tartanak ; egy-egy üzleti helyiség alig nehány méter széles meg hosszú és
A DRÁGAKÖVEKKEL VALÓ KERESKEDÉS. 71 mégis gyakran többet érő követ tartalmaz, mint a mennyit egyik-másik vidéki város határostól, mindenes
től megér. Az ilyen nagy befektetés okozza azt, hogy az egyes termő-helyek, pl. a Kelet helyi forgalmát, meg Oroszországban a jekaterinburgi drágakő üzlete
ket (a mely helyen 1755-ben II. Katalin orosz csá
szárné az uralbeli kövek megmunkálására egy császári köszörülő műhelyt alapított) stb. nem számítva, a drága
kövekkel való kereskedelem csakis a világ legvagyo
nosabb városaiban, névszerint Londonban, Párisban, New-Yorkban van otthon. A többi mind ezektől függ, az árak hullámzása itt fejlődik, mely ezen üzletben nem csekély koczkáztatással is jár. A termő-helyekről került nyers köveket, ha még nem osztályozottak, e helyeken osztályozzák, csakhamar megmunkáltatják (köszöriilte- tik) és azután csinos, selyem papirosból való nagyobb hüvelyekbe hajtogatva, kisebb-nagyobb, osztályokkal ellátott finom bőrtárczákba helyezik. Elgondolható, hogy kabátunk oldali zsebébe, mennyit érő vagyont pakolhatunk! A drágakövek a forgalom ezen tűzhelyei
ről kerülnek a másod-, harmad-, meg ki tudja hányadik kézből eladókhoz vagy egyenesen az ötvösök, arany
művesek kezébe, kik azután ékességbe illesztve, velök illő árakon kedveskednek nekünk. Nem érdektelen egyébként tudni, hogy a drágakövekkel való kereske
delemben a gyémánt legalább értékében annyira do
minál, hogy az összes, drágakövekbe fektetett tőke 90 százalékja egyenesen a gyémántokban van.
A drágakövek értékét is, mint bármely más árú- czikkét, három dolog szabja meg, ú. m. a rájok fordított
7 2 A D R ÁG AK ÖVE KRŐ L ÁLTALÁBAN.
munka, a czikk különös természete és az, Hogy meny
nyire keresik. A drágaköveknél általában inkább a két utóbbi faktor az, mely az érték és evvel az ár változá
sait intézi. A kiválóság, ritkaság, nagyság az egyes drágakövek mindenikének árát csakhamar magasra szökteti, úgy hogy a drágakövek árait úgyszólván semmiféle kulcscsal sem lehet ezen, az egyes drága
kövek különös természetében gyökerező tulajdonsá
goknak kisebb vagy nagyobb mértékével arányos sorba fejteni. Az árakban csakhamar igen nagy különbség mutatkozik, a mint egy kiváló ritka kőből csak vala
mivel nagyobb darabunk van is. Az egyes drágakövek
nél, a következő második szakaszban, általános tájékoz
tatásul az árakat is elsoroljuk ugyan, de azokat zsinór
mértékül egy drágakőre sem lehet tekinteni. Az egyes drágaköveket is a divat kedvének megfelelően keresik, és ezek közt is, mint bármi más kereskedelmi czikk- nél, mindig az a drágább, a melyiket inkább keresik.
A legtöbb drágakő, maga a gyémánt is, ért már szép és kevésbbé szép időket, midőn inkább keresték vagy inkább divatos volt és így magasabb árakon kelt el. Gyakran alig lehet az érték csökkenését kifürkészni, annyi mindenféle dolog határoz abban.
Mikor a brazíliai császár egy évben az állami adósság kamatait Angolországban aranyak helyett gyémántok
ban fizette meg, annyi gyémánt került Európába, hogy rövid időre az ára felére sülyedt. Máskor meg politikai vagy közgazdasági viszonyok változtatták meg az ára
kat, ha a drágakövek bányászatával kapcsolatos érték
ingadozásokat nem is számítjuk. Általában véve
vala-A DRÁGvala-AKÖVEKKEL Vvala-ALÓ KERESKEDÉS.
7 3
mennyire a köz-jólét, a közvagyonosodás is kormá
nyozza a drágakövek árait, mert a hol és a mikor az fokozódik, ott és akkor a drágakövek is magasabb árakon kelnek el.
A berendezés, a készülék igen kevés, melyet a drágakőárusok használnak. A drágakövek kicsiny he
lyen elférnek, a megtekintésre pedig mindössze egy aczél csiptető kell, mellyel a köveket karimájuknál meg
fogva, szépségöket megfigyelhetni. Különben a balkéz hátán, az ujjak formálta árkocskákba szokás a drága
köveket helyezni, ekkor tüzességük is jól szembeötlő, meg az elbánás is könnyebb mintsem a csiptetővel, melyből a nem gyakorlott csakhamar kiejti vagy ki
ugratja a követ. A szín stb. megítélésére mindössze a jó nappali világosság, egy ív fehér papiros, és min
denekelőtt gyakorlás kellenek, a mint mindezekről a második rész illető helyein meg is emlékezünk.
A drágakőárus szerszámai között a finom mérleg a legkiválóbb készülék, nevezetesen az olyan, mellyel a gramm súlyának 10 ezred részét is valamennyire meg lehet szabni. A drágakövek árának megszabásában ugyanis a legelső adatok egyike a súly és mivel itt álta
lában nem igen tetemes, sőt inkább csak csekélyebb súlyokról van szó, igen természetes, hogy annál apró
lékosabban, pontosabban mérik is meg.
Ismeretes dolog, hogy a régiek sok tekintetben igen impraktikusak voltak. Ha pedig valahol, úgy a különböző súlyegységek megszabásában első sorban.
Nemcsak a kereskedelmi forgalom bajára az egyes or
szágok és országocskák mérő egységei, hanem egy
7 4 A DR ÁGAKÖVE KRŐL ÁLTALÁBAN.
ugyanazon tartományban is, a különböző czikkek mér
tékei régente eltérők voltak. így a drágakövek súlyá
nak mértéke is minden egyéb mérték-egységtől eltérő vala, elannyira, hogy nemcsak az egyes országokban, hanem egy ugyanazon országban is, a kereskedelem egyes kiválóbb pontjain más és más volt. A különbsé
gek igen aprók voltak ugyan, de azért mégis, sőt még mind e mai napig, mindegyik a maga egységé
hez ragaszkodott és ragaszkodik. A párisi drágakő
árusok 1871-ben és 1877-ben megpróbálták az egy
séges súlymértéket javasolni, a drágakövek súlyának megszabására, de igen csalódik, ki azt véli, hogy álta
lánosan elfogadták ezt. Ma is csak annyiféle a mérték, mint valaha volt, sőt még ráadásul eggyel, a párisi ja
vasolt közös egységgel több is.
A drágakövek súlyát a drágakő-árusok névszerint a kárát-tál mérik meg, mely a párisiak javaslata szerint egyaránt 0.20^ gramm volna. A név maga és a súly valószínűen Afrikából ered, hol Shangallasban a nége
rek az aranyat egy fa hüvelyes gyümölcsének magjával mérik. A fa az Erythrina corallodendron, melyet kuara névvel illetnek, a mi Napot jelent, mivel e fa virágai és magvai is aranysárga színűek. Ha meggondoljuk, hogy az ottani száraz kiimában egy ilyen mag, ha jól kiszáradt, súlyában sokáig alig változik, érthetjük, hogy azon egyszerű, de egyszerűségükben is előre látó nége
rek ezen magvakat súly-egységnek használhatják; azon sincs csodálni való, hogy ez a természet adta mérték hír szerint tőlük került a drágakövekhez, még kivált hajdanában, a gyémántoknak egyedüli híres
termőire-lyére, Kelet-Indiába is; de hogy miért plántálták azt súlyában Európába, vagy ha már legalább kezdetben, az újra méregetést vagy számolást elkerülendő, Euró
pában is használták, miért ragaszkodnak hozzá még ma is, az csakugyan legalább különös dolog. A megszokás a gyakorlatiasságon is úgy látszik, még mindig uralko
dik. Ha most még megfigyeljük, hogy a karatot min
den nemzet még a maga súlyegységében is külön meg
adta, igazi bábeli zűrzavart látunk az annyira fontos egységesség helyett; megjegyzendő, olyan apróságok
ban, melyeket csakis a nagyobb értékben érezni meg.
A kárát értéke különben, az egyes kereskedelmi helyeken, grammokban megadva, a következő:
A DRÁGAKÖVEKKEL VALÓ KERESKEDÉS. 75
Egy kárát annyi m in t:
Amboinában (Ázsia) . .... 0.197000 gramm A m s t e r d a m b a n . .. .... . . . 0.205700 « Bataviában ... .. . . . . . . 0.205000 « Berlinben ... . . . .... . . . 0.205440 « Bécsben . . . . . . . . . . . . 0.206150 « Flórenczben . . . . . . . . . 0.197200 « Frankfurtban M. m. __ . . . d O 0r^
« Hamburgban . . . . 0.205440 « Lipcsében .... . . . . . . ... 0.205000 « Lissabonban . . . . . . . 0.205750 « Londonban . . . . . . . . . ... 0.205409 « Madrasban . . ___ . 0.207555 « Madridban ___ .... _ 0.205595 « Párisban ___ .... ___ . . . 0.205 500 «
Valamennyire eltérő adatok ellenben a következők, melyeket, a nagyság szerint rendezve, Church, d’A Jackson munkájából közöl, mely szerint egy-egy kárát értéke;
?6 A DR ÁGAKÖVEKRŐL ÁLTALÁBAN.
Tu rin b an _. ___ ___ .._ o-2iJ$ gramm Perzsiában ___ ___ ___ ___ 0.209$ «
Velenczében ___ ___ 0.2071 «
Ausztria-Magyarországon ___ 0.2061 « Francziaországban _ _ __ 0.20 $9 « Portugalliában, Brazíliában.._ 0 0 co « Németországban . . . ___ . _ 0.20$$ « Angliában, Angol-Indiában _ 0.20S? « Hollandiában, Oroszországban 0.20$ I «
Törökországban ___ 0.200$ «
Spanyolországban . . . O. I9O9 « Jáván, Borneoban ___ ___ O. 1969 « Flórenezben.. __ . _ _ _ 0.196$ « Arábiában ___ ___ ... O. I 944 « Egyiptomban ... ___ ___ O.I917 « Bolognában ___ ___ ___ ___ 0.1886 «
Mind a két táblázatból látható, hogy a kárát súlya az egyes helyeken általában csak keveset különbözik, de azért ez a különbség is, mihelyest nagyobb súlyú és értékű drágakőről van szó, érezhető az árban. így ha egy épen egy karátos kő, például rubin, 5000 forin
tot ér, mikor azt a londoni karattal mértük, tehát a súlya 20*54 tízezredrész gramm, akkor érette Bécsben, hol a kárát már 2061 tízezredrész gramm, vagyis a lon
doninál kereken 7 tízezredrész grammal nagyobb, ezen karatsúly-különbségnek megfelelően már 17 frt 1 krral kevesebbet adnak. Természetesen a súlyosabb vagy drágább köveken ez a különbség még inkább foko
zódik.
A drágakövekkel való kereskedelemben szokás, hogy a vásárló lakóhelyének vagy hazájának megfelelő karatsúly szerint vesz. A kárát kisebb részei sem igen gyakorlatiak, azokat tört számokkal adják meg, úgy, hogy minden újabb kisebb egység a megelőzőnek a
A DRÁGAKÖVEKKEL v a l ó k e r e s k e d é s. -/»//
fele; így ered az Va, 7 4, 7 s, 7 ié, 7 3a és az 7«4-ed ká
rát; természetesen ä karainak az egésznél kisebb ré
szeiben a megfelelő tört számlálója adja meg az illető részt, pl. i 9/i6, 3732, 57:6 kárát stb. Hogy mekkorák ezek, a következő számokból láthatjuk:
Ha 1 kárát a párisi javaslat szerint 0.2050 gramm Va « akkor ... ___ 0.1025 «
v 4 « « .... .. ___ 0.0512 «
7 8 « <( . . . ___ 0.0256 «
716 « « ___ ___ . . . 0.0128 «
7 32 « « ___ . . . 0.0064 «
7 64 « « . . . ._ .... 0.0072 «
Megjegyezhetjük végül, hogy a karatsúllyal csakis a gyémántot és a legbecsesebb köveket mérik, mi a többinél értékök csekélyebb volta miatt, csakugyan felesleges is volna.