Igen nagy fa az, melybe e czímben fejszénket, a mi hazai viszonyainkhoz is szabva, vágtuk. Nemcsak azért, mert a művészeti industriában bizony még hátra vagyunk, hanem azért is, mert valamint a jóízlést általában alap
jában megtanulni úgy egyszerre nem lehet, hanem csak általánosan ismert példákon egyes vezérpontokat meg
figyelvén, tapasztalatokkal és tanulmányokkal fejleszt
hetjük idővel némi önállóságra, úgy a művészeti ízlés
sel sincs máskép a dolog. Csak nehány általánosság tehát, melyet e czikkben érinthetünk, de ezeket annál inkább el kell mondanunk, mert a drágaköveket tag
laló munkák legtöbbje e pontról még csak meg sem emlékezik; pedig hogy mennyire nevezetes ez, már az imént is, a megelőző czikk végén, vázoltuk.
Minden tárgy szépségét, bizonyos határokon túl, csakis a kellő ismeret vagy megfigyelés bontakoztatja ki. így van ez a drágakövekkel is, leginkább akkor, ha már mint ékességek használatosak. Addig, míg egy nyak
ékességet vagy bármi más ötvös-művet csak annyiban nézünk meg, hogy egy rövidke pillantással a benne foglalt drágakövek szépségének és egy füst alatt árá
nak is adózzunk, művészeti ízlésünk szóba sem kerülhet;
maga a tárgy is, inkább csak mint különös látnivaló, marad meg emlékezetünkben egyideig. De ha, gondo
sabb megfigyeléssel, egy sikerült ékességben az okot keressük, mely a gyönyörködtetésben reánk hatott, ha fokonként meglátjuk, hogy az egésznek elrendezésében
6 o A DRÁGAK ÖVE KRŐ L ÁLTALÁBAN.
az ellentétek mellett is mennyi harmónia van, mint ille
nek egybe az egyes drágakövek fényességükben, szí
nükben, formájukban, nagyságukban rejlő és bár eltérő sajátságaikkal is, ha az ötvösmű díszítő elemeiben úgy a formák szépségét, valamint a megmunkálás művé
szetét, külön-külön meg együttesen, egymás szépségeit fokozó hatásaikban is m egkerestük: akkor már egy lépéssel tovább vagyunk, és emlékezetünkben a tárgy nemcsak mint szép kuriózum marad meg. Ellenkezően, minden újabb alkalommal többet fogunk látni, mert figyelmesebben nézünk és érdekel a dolog. Most már jobban szembeötlenek a fogyatékosságok is, a ma
gunk ítélete lassankint bontakozni kezd, és már-már megkoczkáztatjuk azt is, hogy mi ezt vagy amazt így, vagy úgy rendeztük volna. A közönyös szemlélőből fokról-fokra így válik a kedvelő, majd meg a műértő dilettáns, majd további, mindig behatóbb tanulmányok
kal, kivált pedig a megismert szépségű műremekek megfigyelése stb. után, maga a műértő is.
Ismeretes dolog, hogy műpártolók nélkül semmi művészet sem fejlődhetik. A mester és a művelt ked
velő kölcsönös hatása az, mely igazán eredményes.
A drágakövek művészeti használatában is ez a legelső dolog, ha azt kívánjuk, hogy mentői finomabb ízlés, fejlődés mutatkozzék benne. Addig míg csakis a már elkészült ékességekben válogatunk, azért, hogy a vi
szonylag legszebbet, vagy legtetszetősebbet megtaláljuk, addig művészeti ízlésünk csak korlátozottan érvényesül.
A művészeti ízlésben pedig napjainkban tetemes hanyat
lást tapasztalni, a minek egyik oka igen sajátságosán
A DRÁGAKÖVEK MŰVÉSZI HASZNÁLÁSA. 6 l
az is, hogy az ékességek használata annyira általános, hogy az ékesség már úgyszólván mindenkin egyenesen az öltözék kiegészítő részévé vált. Egyes népek közt meg, kivált keleten a hinduk, bengáliak és santhalok között, még a czélszerűség, kényelem is mind jelenték
telen dolog, ha arról van szó, hogy kivált a nők ékes
ségekkel rakják meg magukat. Egy angol tiszt kíváncsi
ságból megmérte egyszer egy santhal szépség ékes
ségeit, és úgy találta, hogy 34 font súlyt viselt magán gyűrűkben, karpereczekben, lánczokban, függőkben stb. A mi világrészünkön ennyire ugyan koránt sincs a dolog, de az ékességeket mégis igen elterjedetten hasz
nálják, és ez azután a nagyban, gyárian való készítést okozza; olcsóbb, de kevésbbé ízléses czikkeket látha
tunk, a mi pedig művészeti ízlésre való tekintetből nem igen örvendetes dolog. A gyűrűket, karpereczeket, cse
csebecséket százezrével gyártják, majd fényesen, majd homályosan, csillogó aranyból, szélesen, laposan vagy keskenyebb formákban, a mint az időhöz mért divat megszabja, és az üresen hagyott helyeket csak ezután rakják meg drágakövekkel; így azután a követ, legyen az gyémánt, rubin, sapphir, smaragd, vagy topas, ha a nagysága megegyező, az ötvösművei minden további fejtörés nélkül egybekapcsolják és a szép «smukk»
megvan.
Kereskedelmi oldaláról nem rossz a dolog, mert az érték gyümölcsözetlenül sokáig nem hever és az is tagad
hatatlan, hogy mindemellett a formákban, az alkalma
zásban évről-évre haladást, leleményességet sőt igen gyakran jóízlést is tapasztalunk; de máshová fejlődnék
A DRÁGAKÖVEKRŐL ÁLTALÁBA^.
mindez, ha az irányt nem a sokat produkáló gyári készítés, hanem inkább az egyes, legalább valamennyire műértők ízlése szabná meg. A művelődés és a vagyon olyan tűzhelyein, a minők például London vagy Páris, a gyártás mellett a művészet is halad, de innét mentői jobban távozunk, annál kevésbbé marad meg a művé
szet, első sorba annál inkább a gyártott czikk kerül, így azután, ha valaki egy valóban szép, ízléses, drága
köves ékességet vásárolni kíván, akkor a kifogástalan czikkeket nagyobb választékban csak Párisban vagy Londonban találja.
Pedig voltak idők, mint nemrégiben a nemzeti Múzeumban rendezett ötvösmű-kiállításon is láthattuk, mikor a hazai ötvösök is ugyancsak remekeltek. De akkor egy-egy násfa megannyi műremek volt, melyet, már csak ára miatt is, egy könnyen se nem csináltat
hatott, se nem vásárolhatott meg mindenki; azután a készítése is nem lóhalálával, hanem megannyi tanul- mányozgatással, aprólékos gonddal történt.
Nem kell azt hinni, hogy ha a drágaköves ékes
ségekben nem annyira a kész munkát keressük, mint inkább ízlésünknek megfelelően mi választjuk ki a kö
veket, szabjuk meg csoportosításukat, az ötvösmunka vezérfonalát stb., hogy ekkor igen sok pénzbe kerül a dolog. Addig, míg ez csak igen kivételes, természe
tesen több költséggel jár, mintsem ha a már kész, rak
tározott czikkekből vásárolunk. De csak meg kell törni a jeget és azután ez a baj is fokról-fokra csökken.
Azok, kiknek módjukban van, jó példával a művészeti industria ezen ágazatán is sokat lendíthetnének. A
tér-62
A DR ÁGAKÖVEK MŰVÉSZI HASZNÁLÁSA. 6 ?
vező ambiczióját ekkor sarkalná az a buzgalom is, mely minden eredeti munkán nyilvánulni szokott és mennyi
vel becsesebbé válnék tulajdonosának az az ékesség, melynek formálásában legalább a vezérmotivumokban része volt neki magának is. A nemzeti, vagy nemzetinek vélt magyar motívumok használata az ékességek ezen fajtájában is mily sok szép változatosságot, különös érdeket nyújtana, holott így a külföldi gyári czikkek özöne, a divat meg talán a hiúság hódolatán kívül, csakis pénzes tárczánkat könnyebbíti meg. Hanem igen természetesen az ötvösök, aranyművesek vagy drága
kőárusok műveltségi fokáról sem szabad megfelejt
keznünk. Erre pedig általában mindenütt bőséges a panasz. Hiába, a közönség, a fogyasztók kívánságaihoz alkalmazkodnak ők is, és ott, hol a művészeti ízléssel nem sokat törődnek, a jó ízlésű ötvösök is ritkák-.
Az sem a legutolsó, hogy az egyes drágaköveket nem igen ismerik; mihelyest a gyémánt; rubin, sapphir, smaragd meg a topas társaságán kívül egyéb drága
kőről van szó, mint a szárazra kitett hal, úgy vannak.
Egy londoni aranyműves például, írja Church, hat drágakövet gyűrűbe foglalván, ezekből a számadáson öt követ hamisan nevezett meg! Pedig ha az egyes drágaköveket, és különös sajátságaikat nem ismerjük, a fejlett művészeti ízlés daczára is művészeti alkalma
zásuk mindig csak hiányos marad.
Lássuk most azon általánosabb tapasztalatokat, me
lyek a drágakövek művészi alkalmazásában, legalább az első kérdésekben, tájékoztatnak. Az ötvös-munka dekoráló elemeit mellőzve, csak azt jegyezzük meg,
6 4 A D R ÁG AK ÖVE KRŐ L ÁLTALÁBAN.
hogy az vagy magában véve az ékesség főtárgya, —• a mikor a drágakövek inkább csak az egész élénkítésére, tarkítására valók, ■— vagy pedig az ötvösmű a drágakö
vekkel kapcsolatban egy-egy művészi gondolatot, ötle
tet elevenít meg, vagy pedig végre ez csak mellékes dolog és az ékesség nyomatéka a drágakövekben gyö
kerezik. A két előbbi eset inkább a diszítő művészet körébe tartozik, az utóbbi pedig az, mely tárgyunkat inkább illeti.
A drágakövek kapcsolatában is az ellentét az, mely kellemetesen hat. De nem az a bántó ellentét, melyben az egyik kő fogyatkozásait a másiknak szépsége csak növeli, vagy mikor a különbségek nyersen, majdnem durván szembeötlenek, hanem az az ellentét, melyben a sajátságoknak ellenkezése a szépnek hatását fokozza.
Természetesen ha egyes vagy magános drágakőről van szó, akkor maga magának kell a szépségért megfelel
nie; de többnyire több drágakövet kapcsolnak egymás mellé. Ilyenkor már a nagyságnál megjegyezhetjük, hogy egyrészt egymás mellett a megegyező nagyságú kövek csak kevésbbé szépek, meg hogy általában a kisebb kő is nagyobbnak tetszik, mihelyest még aprób
bak fogják körül; továbbá a formabeli megegyezés sem igen hatásos; például négyszögletes kövekhez az inkább kerek formájúak sokkal jobban illenek, mintsem ha egyaránt kerek vagy négyszögletes köveket rakunk egymás mellé.
Ha a fényességre ügyelünk, itt is, például a gyé- mántos fényesség a szelid gyöngyös fényességgel igen kellemetesen ellenkezik, ezért a gyémánt és az igaz
A d r á g a k ö v e k m ű v é s z i h a s z n á l á s a.
gyöngy együtt igen szép. Az átlátszó drágaköveket az át nem látszok, a színeseket a színtelenek, az egyszí
nűeket a pleiochroismust láttatok társasága szépíti meg stb.
A gyémánt itt is igen kiváló, nemcsak tulajdon szép
ségei miatt, hanem mert a legtöbb drágakővel kelleme- tes hatással kapcsolható egybe. Ellenben már meg nem felelő, ha a gyémánthoz valamennyire hasonló köveket a gyémánt formájában vagy módjára alkalmazzuk. Mert bármily szépek is ezek a saját természetükhöz mért formában vagy helyen, de gyémántoknak vélve, csak silányul válnak be. A gyémánt igen hatásos a rubinok körül, mert színtelensége miatt a rubinnak többnyire halvány színe teltebbnek látszik; de már például az igen sötét kékszínű sapphirral túlságos, tehát bántó ellentét a gyémánt. A macska-szeme-kő (quarz) ke- vésbbé szép a hozzája hasonló, valamennyire áttetsző kővel, pl. a chalcedonnal, ellenben gyémánt társaságá
ban hatása igen kellemes. A holdköve (orthoklas) meg gyémánttal együtt már nem annyira szép, mintha pél
dául egy megtelt szép színű amethysttel kapcsoljuk egybe.
Így az egyes drágakövek fényességében, színében, különös optikai jelenségeikben gyökerező, kellemetes hatású ellentéteket gyakorlatian, a köveket egymás mellé helyezve, tanulmányozgatván, módunkban van, hogy szép kombinálásokat állítsunk össze. Az ötvös munkát sem szabad azonban mellőzni azért, hogy dí
szítő elemeivel növeljük a szép hatást. A különböző színű zománczok például e czélra rendkívül alkalmasak,
65
S c h m i d t : Drágakövek. 5
6 6 A Dr á g a k ö v e k r ő l á l t a l á b a n.
azután a fém felülete, színe is igen jól használható. Pél
dául a halvány (matt) felület a drágakő fényességét igen em eli; ha pedig a kő megmunkált formája igen egyszerű, akkor az ötvös munkának filigrán művű szép
ségei kellemetesen oszthatják meg a figyelmet úgy, hogy míg a kő gyönyörű szinével, ragyogásával gyö- györködtet, addig az ötvösmű formabeli szépségeivel az egészet szépen kiegészíti. A kékszínű kövek szépsé
geit a sárga matt arany kellemetesen fokozza és így to
vább, többeket elsorolhatnánk még, de valamennyinek bibéje az, hogy gondos ügyelettel azon legyünk, hogy az ékesség a szépségnek teljes egészében megfeleljen.
Az ékességnek az a sok fajtája, mely manapság használatos, igen tág teret nyújt, hogy művészeti ízlé
sünket érvényesítsük. Egy-egy sikerült drágaköves ékes
ség tervezésében a szépnek annyi ágazata egyesül, hogy magasabb művelődési tekintetekből sem épen jelenték
telen. Az ideát, talán egy véletlen ötletből, a műked
velő adja m eg; ekkor a rajzoló a formát, az ötvös mes
terségének művészetét, a drágakövekkel ismerős pe
dig az utóbbiaknak hatását veti a latba és az elkészült ékesség, szépségeiben megannyi külön tanulmány és művészet eredményeit láttatván, nemcsak tulajdonosá
nak büszkesége, a szemlélők gyönyörködtetése, hanem a művészeti industria haladásának, igazi fejlődésének ta
núja is lesz majd. De a legkisebb, legegyszerűbb for
májú kő is igen háladatos tárgy, hogy ízlésünket meg
próbálja. Már nálunk a fővárosban nehány év óta több drágakő-köszörülőnek rakodója van, úgy hogy csinos feldolgozott köveket, pl. gyűrűknek, nyakkendő-tűknek
A DRÁGAKÖVEK MŰVÉSZI HASZNÁLÁSA. 6 7
vagy hasonlóknak valókban válogathatunk ; és ha most az aranyműves munkáját mi magunk szabjuk meg, mennyi
vel kedvesebb lehet az ilyen ékesség, mintsem ha talán jóval drágábbat, de már készenlevőt vásároltunk volna.
Csakhogy a mi aranyműveseink is meglehetősen mara
diak, velök boldogulni, kivált ilyen eredeti tervezgeté- sekkel, kissé kényes dolog; a mi azonban nem csoda, mert a mi közönségünk majdnem kizáróan a már meg
lévőt, a legtöbbnyire importált kész czikket vásárolja.
Csak két jellemző esetet mondok el erről. Egy isme
rősöm csinos zöldes-sárga drágakövet szerzett, mely hosszúkás soros-formában munkált volt. Azt tanácsol
tam, hogy keskeny arany karikába foglalva, gyűrűnek csináltassa meg, hogy a gyűrű filigrán testéből a kő nagyobbnak látszassák, meg hogy egyúttal fenekesen foglaltassa, úgy hogy az aranyat a keretelő szekrényke fenekén megfényesítvén, az a kő tüzét növelje. Egy hét múlva aztán megláttam a gyűrűt: a drágakő egy lapos, széles, világos színű arany abroncs masszájában úszott, a jour kereteléssel. Hogy milyen hatással, elgon
dolhatja bárki. De hát egy aranyműves sem volt haj
landó úgy elkészíteni, mint a kő természete kívánta, úgy hogy az én ismerősöm utoljára is megunta a sok huza-vonát és most a gyűrű igen természetesen neki magának sem tetszik.
Egy más ismerősöm meg nehány év előtt, tigris
szeme kőből, nyakkendő tűnek alkalmatos csinos fe
jecskét vásárolt. Az ember nem hinné, hogy az arany
művesek pánttal körülfogva akarták tűbe foglalni, és csakis szilárd eltökélésének köszönhető, hogy lábáról
6 8 A DR ÁG AK ÖVE KRŐ L ÁLTALÁBAN.
le nem vették, s hogy végre úgy készült el a tű, hogy csak egy pár, alig látható kampó tartja, különben elég biztosan a követ, mely így szépségeit zavartalanul lát
tatja is.