DOPPLER-EFFEKTUS

A hullámok terjedésekor fellépő fizikai jelenség. Természetesen az elektromágneses hullámokra is igaz. Ha a hullámforrás és a megfigyelő közötti távolság változik, akkor változik a megfigyelő által észlelt frekvencia is. A távolság csökkenésével az észlelt frekvencia növekszik, a távolság növekedésével az észlelt frekvencia csökken. Hang esetében magasabb hangot hallunk, ha a hangforrás közeledik és alacsonyabbat, ha távolodik, míg fényforrás esetén távolodáskor a színek a vörös felé tolódnak el. B. B. Golicin és J. Willp 1907-ben a fénynél is kimutatják. Ez is igazolja a fény hullámtermészetét.

ELEKTROMOSSÁG

Az elektromosság vagy villamosság a nyugalomban lévő elektromos töltések (elektronok, ionok) jelenlétével kapcsolatban megnyilvánuló valamennyi jelenség összefoglaló neve. Ha egy testnek elektronfeleslege van, akkor elektromos töltése negatív, ha elektron hiánya, akkor pozitív.

1729-ben Stephen Gray 215m távolságra vezeti az elektromosságot, elkészíti az első "távvezetéket". 1733-ban Du Fay kétféle elektromosságot állapított meg, a gyantaelektromosságot és az üvegelektromosságot. A pozitív, negatív elnevezést és a jelöléseket Georg Christoph Lichtenberg használja először 1778-ban.

A nyugvó töltések által létrehozott erőteret, ahol a töltések között erőhatások tapasztalhatók nevezzük villamos erőtérnek. Az időben állandó villamos erőtér jelenségeivel az elektrosztatika foglalkozik. Az azonos előjelű töltések között taszítóerő, míg a különböző előjelűek között vonzóerő jelentkezik. Ennek az erőnek a nagyságát C. A. Coulomb határozta meg (Coulomb-törvény, 1785).

Arányos a két töltés nagyságával, a töltések közötti teret kitöltő anyagra jellemző állandóval és fordítottan arányos a töltések távolságának négyzetével. Az elektromos töltéssel rendelkező testek a töltésmegosztás miatt mindig vonzzák a semleges testeket.

Az elektromosság és a mágnesesség hasonlóságát már 1600-ban megállapítja

William Gilbert. 1752-ben Benjamin Franklin sárkánykísérletével igazolja égi és földi elektromosság azonosságát. Azt, hogy a mágneses tér elektromosságot hozhat létre M. Faraday fedezi fel 1831. augusztus. 29-én. Ezeket az eredményeket továbbfejlesztve sikerül J. C. Maxwellnek 1862-ben az elektromosságot és a mágnesességet egyesítenie és felírni az elektromágneses hullám egyenletét. G. J. Stoney az elektromosságot egyes elemi részecskék tulajdonságának nevezi (1874). 1881-ben H. von Helmholtz úgy gondolja, hogy az elektromosság atomos szerkezetű. H. A. Lorentz 1883-ban ismét az atomnál kisebb részecskékre gondol, mint az elektromos töltés hordozóira. J. C. Maxwell munkásságából kiindulva matematikailag tökéletes egységgé M. von Laue olvasztotta az elektromos és mágneses hullámokat 1911-ben.

ELEM

Elemek azok az anyagok, amelyeknek minden atomja ugyanannyi protont tartalmaz, azonos rendszámú és kémiailag tovább nem bontható, más elemmé nem alakítható.

Az elemek a kémiailag összetett anyagok, a vegyületek alkotórészei. A fémek elemek. Az atomok elemekké kapcsolódásáról már i.e. 305-ben beszél Epikurosz.

1755-ben 16 elemet ismertek, az első 4 gáz-halmazállapotút 1771 és 1774 között fedezték fel. Ma 110-nél is többet ismerünk, de ezek közül csak 90 a természetben előforduló, a többi mesterségesen előállított. A természetben előfordulók közül 11 gáz, 2 folyékony, a többi szilárd halmazállapotú. Az elemek rövid jelölését és a folyamatok képletekkel való leírásának módszerét J. J. von Berzelius vezette be 1815-ben. Ugyanebben az évben jelentette ki W. Prout az atomtömegeket vizsgálva, hogy minden elem hidrogénből áll.

Az elemeket a periódusos rendszer foglalja áttekinthető táblázatos formába. Az elsőt 1869. február. 17-én készítette el D. I. Mengyelejev.

A molekula az anyagnak az a legkisebb, önállóan is létező része, amely még mutatja az adott anyag valamennyi kémiai tulajdonságát. Az elemek molekulái azonos atomokból állnak, míg a vegyületek molekulái különböző atomokból. A molekulákban az atomok száma egyetlen egytől a több ezerig terjedhet. A

töltéssel rendelkező molekulákat gondolta a villamos energia szállítójának Sir W.

Crookes (1879).

Különböző kémiai elemek atomjaiból, vagy ionjaiból létre jövő összetett anyagot vegyületnek nevezzük. A vegyületet alkotó elemek fizikai és kémiai tulajdonságai teljesen megváltoznak. Elemeikre csak kémiai módszerekkel bonthatók.

Létrejöttüket először R. Boyle magyarázta, 1661-ben.

Az elemek magfizikai átalakulás révén más elemekké alakulhatnak. Ez a folyamat a radioaktív bomlás. Bomlás közben radioaktív sugárzást bocsátanak ki. A jelenséget 1902-ben fedezte fel E. Rutherford és megfogalmazta az atomok bomlástörvényét. Az első atommag-átalakítást 1931-ben, mesterségesen gyorsított részecskékkel J. D. Cockcroft és E. T. S. Walton valósította meg. 1934-ben a Joliot-Curie házaspár olyan magátalakítást végez, amelynek eredményeként nagyobb rendszámú elem keletkezik, mint az eredeti volt.

ERŐMŰ

Villamos energiát szolgáltató létesítmény. A természetben található, valamelyik energiahordozóból nyert energiafajta átalakításával állítja elő a villamos energiát.

A hőerőművek valamelyik fosszilis energiahordozó (szén, kőolaj, földgáz) elégetéséből nyerik a villamos energiává alakítandó hőt. Ezek az energiahordozók azonban nem-megújulók, így számítani lehet készleteik kimerülésére. A fosszilis energiahordozók elégetése jelentős környezeti károkat okoz. A kibocsátott égéstermékek jelentősen hozzájárulnak az üvegházhatás valamint a savas esők kialakulásához. A károkat fokozza szén esetén a levegőbe kerülő szénpor, kőolaj esetén a földre vagy a tengerekbe kiömlő olaj rendkívül jelentős környezetkárosító hatása..

Az első gőz által működtetett erőművek Londonban és New Yorkban működtek (1882).

Az atomerőműben, amely a hőerőmű egy speciális formája, az atommagátalakulások során felszabaduló hő alakul villamos energiává.

A világ első áramot szolgáltató atomerőműve 1954. júniusában a Szovjetunióban kezdte meg működését. Az USA-ban 1957-ben szolgáltat először elektromos energiát a fogyasztók számára atomerőművi reaktor. Szaporító reaktor közepes nagyságú erőműként szolgáltat villamos energiát 1959-ben Nagy-Britanniában.

1966. december 28-án Kormányközi egyezményt írnak alá Magyarország és a Szovjetunió között, melynek értelmében hazánkban 2x400 MW teljesítményű atomerőmű épül szovjet közreműködéssel. 1967 őszén véglegesen Paksot jelölik ki a magyarországi atomerőmű építkezés helyszínéül. 1974. december 23-án elfogadták a paksi atomerőmű műszaki terveit. 1975. április 25-én eldöntötték, hogy az épülő magyarországi atomerőmű teljesítmény 4x440 MW lesz. 1975.

október 03. 15 óra aláírták a paksi atomerőmű alapítólevelét és lerakták az alapkövét. 1976. január 01-én meg kezdte működését a Paksi Atomerőmű Vállalat (egyenlőre a Magyar Villamos Művek Tröszt-ön belül). Baleset történt az amerikai Mike Island atomerőműben 1979. március 23-án. 1982. december 14-én 21 óra 45 perckor kezdett működni Magyarország első ipari atomreaktora, a paksi atomerőmű I. blokkja. 1982. december 28-án 0 óra 13 perckor a Paksi Atomerőmű I. blokkja rákapcsolódott az ország energia hálózatára. 1984. szeptember 06-án a Paksi Atomerőmű II. blokkja rákapcsolódott az ország energia hálózatára. 1986.