3. A Jel kozmológiája
3.1. Dinamikus kozmológia
A Jel szerinti kozmológia kiindulópontja, hogy Isten teremtett mindent, és Ő áll a teremtettség középpontjában. Szükséges egy olyan további lényeges szempontra is felhívnunk a figyelmet, amely nélkül szintén nem értelmezhető a Jel kozmológiája. Ahogy a módszertani bevezetésnél utaltunk rá, Uspensky a narratív olvasat szempontjából a térbeli-időbeli (spatial-temporal) vonatkozások vizsgálatát kiemelten fontosnak tartja.60 Ezt a gondolatot továbbfűzve, a Jel esetében elengedhetetlennek tartjuk a két szempont összekapcsolását.
Az előbbieket néhány példával is érzékeltetjük. Míg a Jel 4,11 arra világít rá, hogy Isten teremtette a világmindenséget, addig a Jel számos esetben sejteti, hogy a teremtettség és ennek a törvényszerűségei változnak és mozgásban vannak. „A kozmosz – időben és térben – megrendül, megfeszül vagy épp táncol az eljövendő Isten jelenlétében.”61 A változás többek között abból is látható, hogy egyes szférák semmivé lesznek (Jel 20,14), mások megújulnak (Jel 21,5), a kulccsal elzárt és áthatolhatatlannak hitt helyek pedig feltárulnak (Jel 1,18; 4,1; 9,1; 20,8).
Strukturen in der Apokalypse des Johannes. In Alkier, Stefan – Hieke, Thomas et al. (Eds.): Poetik und Intertextualität der Johannesapokalypse. Tübingen, 2015, Mohr Siebeck, 216. p.
58 MÜLLER, Ulrich B.: 'Die Tiefen des Satans erkennen...': Überlegungen zur theologiegeschichtlichen Einordnung der Gegner in der Offenbarung des Johannes. In Kraus, Wolfgang (Hrsg.): Beiträge zur urchristlichen Theologiegeschichte. Berlin–New York, 2009, Walter de Gruyter, 473. p., PAUL,Ian: i. m.
221. p.
59 GILBERTSON,Michael: i. m. 85. p.
60 USPENSKY, Boris A.: i. m. 6. p.
61 „The cosmos – all time and space – shakes, pushes against, or dances in the presence of the coming God.”
HANSEN, Ryan Leif: Silence and Praise Rhetorical Cosmology and Political Theology in the Book of Revelation. Evanston, 2012, Doktori disszertáció, Garrett–Evangelical Theological Seminary, 61. p.
A Jel kozmoszát átjárja a változás. A végítéletet megelőzően Isten elől „elfut” a föld és az ég (Jel 20,11). Az ítélet keretén belül a ᾅδης a tűz tavába szorul ki (Jel 20,14). A tenger megszűnik és nem lesz része az új kozmosznak (Jel 21,1).62 A kozmosz változása nem ér itt véget. A Jel 21 szerint Isten új eget és földet teremt, majd a menny és föld találkozása tárul elénk. A változások közepette eltűnnek azok a térbeli határok, amelyek hidat vertek Isten és választottai közé. Megfogalmazódik a jó hír: „Isten sátora az emberekkel van” (Jel 21,3). A Bárány és a menyasszony házassága, a menny és a föld házassága céljához ér,63 és az új ég és új föld eggyé lesz.64
A Jel-ben két helyen csendül fel közvetlenül a mennyei Atya hangja (Jel 1,8; 21,5–
8). Mindkét hely lényeges kozmológiai üzenetet ragyogtat fel. Kirajzolódik, hogy a teremtés folyamatát elkezdő Isten céljához fogja juttatni, amit útjára bocsátott,65 mivel Ő, az Alfa és Ómega, a kezdet és a vég (Jel 1,8). Az alfa a teremtettség eredőjére mutat rá, az ómega pedig megjelöli a végcélt. Az alfa és ómega, a kezdet és a vég együttesen üzeni, hogy Isten a teremtést meghatározott céllal hozta mozgásba. Ez a cél pedig maga az új teremtés.66 Mindezt világosan kifejezi a Jel 21,6, ahol Isten kinyilvánítja, hogy a megkezdett műve beteljesedett (beteljesedik), mivel az új teremtés „megtörtént” (Jel 21,6).67
Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a Jel kozmológiáját, az előbb felvázolt dinamikus irányultság nem hagyható figyelmen kívül. Ennek a központi szerepét a dinamikus kozmológia fogalma bevezetésével is érzékeltetni kívánjuk.68 Véleményünk szerint a dinamikus kozmológia megjelölés találóan írja le az újszövetségi irat azon tendenciáját, mely szerint változnak az erővonalak, továbbá maga a kozmosz felépítése is.69 A dinamikus kozmológia segítségével mutatunk rá, hogy a Jel teremtés-felfogása mozzanat helyett folyamatot leírva tárja elénk, hogyan jutunk el egész az új teremtésig (ómegáig). Egyetértünk
62 A szinoptikusoknál is olvasunk arról, hogy az ég és a föld elmúlik (παρελεύσονται), illetve hogy Jézus szavai (λόγοι) megmaradnak (Mk 13,31. Vö.: Mt 24,35; Lk 21,33). Az, hogy az ég és a föld elmúlik (ἀπῆλθαν) szerepel a Jel 21,1-ben is. Pál „új teremtés” fogalma is rámutat, hogy olyan korban élt, ahol radikális változás ment végbe (Gal 6,15; 2Kor 5,17).JOSEPH,Simon J.: “For Heaven and Earth to Pass Away?” Reexamining Q 16,16–18, Eschatology, and the Law. Zeitschrift für die Neutestamentliche Wissenschaft, Jg. 105 (2014) Nr. 2. 183. p.
63 MCDONOUGH, Sean M. (2008): i. m. 188. p.
64 OSBORNE,Grant R.: i. m. 743. p.
65 REDDISH,M.G.: Revelation. Macon, 2001, Smyth & Helwys, 403–404. p., LICHTENWALTER, Larry L.:
Creation and Apocalypse, Journal of the Adventist Theological Society, vol. 15 (2004) no. 1. 127. p.
66 STEVENSON,Gregory (2013): i. m. 141. p.
67 Martin a γέγοναν-t úgy fordítja: „it has been and continues to be.” MARTIN,Thomas W.: The Silence of God: A Literary Study of Voice and Violence in the Book of Revelation. Journal for the Study of the New Testament, vol. 34 (2018) no. 2. 257. p.
68 A dinamizmus nem jelent diszkontinuitást, az új teremtés a régiből sarjad ki. „God does not make »all new things,« but »all things new«.”BORING,M. Eugene (1989): i. m. 220. p.
69 Ehhez hasonló dinamikus tendenciával az Ószövetségben is találkozunk. Számos helyen kirajzolódik, hogy a statikusnak hitt világ Isten közbeavatkozása révén változik.
Stevenson meglátásával, aki szerint a Jel teremtés-felfogása nem egyszerűen azt fogalmazza meg, hogy Isten mit tett a múltban,70 hanem ennél jóval tágabb értelemben szól erről. A teremtés a múlt mellett a jövővel is összekapcsolódik.
Gyakorlati szempontból pedig utalhatunk arra, hogy a fentebbi értelmezés azért lényeges, mert a közbeszédben az apokaliptika71 és az apokalipszis egyenlő a végső – kozmológiai értelemben is megvalósuló – romlással. Ezzel szemben a Jel dinamikus kozmológiája rámutat, hogy e folyamatban nem a pusztulás, hanem a teremtés gondolata a meghatározó. A Jel kozmológiai íve alapján az élet kibontakozása figyelhető meg. A Jel dinamikus kozmológiája alapján körvonalazódik, hogy a vég(ítélet) hogyan vezet el az új kezdetig, illetve hogy a régi hogyan adja át a helyet az újnak.72
A dinamika szempontjából kiemelendő, hogy a térbeliség mellett az időbeliség is egy olyan alapvető elem, amellyel a következő alfejezetekben szükséges számolnunk. DeSilva mindezt találóan úgy foglalja össze, hogy „a Jel leírása kijelöli jelen kozmosz idői dimenzióját, rámutatva arra, hogy miképp jött létre ennek jelen állapota, illetve hogy végső soron mely irányba tart.”73 A tér és idő együttes szempontja fontosságát Alkier és Nicklas, illetve Huber tanulmánya is érzékelteti, akik a Jel khronotopikus74 (Raumzeit) szempontjait villantják fel.75 Végül pedig Resseguie mutat rá – Uspensky óva intése alapján – hogy a Jel narratív olvasata szempontból a térbeli és az időbeli vonatkozásokat is figyelembe kell vegyük. „A Jel-lel kapcsolatos félreértések akkor történnek meg, amikor a magyarázók nem ismerik fel János térbeli és időbeli nézőpontját.”76
Az előbbi megfontolásokat alapul véve a következő alfejezetekben a térbeliség és az időbeliség együttesét (dinamikáját) olyan értelemben is szemléltetni kívánjuk, hogy külön szólunk a Jel szerinti első teremtéstől és az új teremtésről.77
70 STEVENSON,Gregory (2013): i. m. 140. p.
71 Illetve az Apokaliptika, azaz a Jel.
72 STEVENSON,Gregory (2013): i. m. 140. p., Vö.: VLADÁR Gábor: Az új ég és új föld motívuma a Jelenések könyvében. In Unger Zoltán (Szerk.): Föld és Ég: tudomány és hit: Geológia és Teológia Konferencia.
Budapest, 2009, Hantken Kiadó, 125. p.
73 „The narrative of Revelation map out the temporal dimensions of this cosmos, both in regard to how it got to be in its present state and where it is ultimately headed.” DESILVA,David A.: Seeing Things John's Way:
The Rhetoric of the Book of Revelation. Louisville, 2009, Westminster John Knox Press, 94. p.
74 „Chronotopische” ALKIER,Stefan – NICKLAS,Tobias: i. m. 207. p.; HUBER, Konrad (2017b): i. m. 134–
135. p.
75 ALKIER,Stefan – NICKLAS,Tobias: i. m. 207. p.
76 „Misreadings of Revelation occur when interpreters fail to recognize John’s spatial and temporal point of view.” RESSEGUIE, James L.: Revelation Unsealed: A Narrative Critical Approach to John's Apocalypse.
Leiden, 1998, Brill, 3. p. A narratív vizsgálat további meghatározó szempontjai: a phraseological (karakterek beszéde), psychological (szereplők érzése, gondolata) and ideological (szerző, esetleg a narrátor
meggyőződése. Vö.: USPENSKY, Boris: i. m. 6. p.
77 A dinamizmus a Jel narratív olvasata szempontjából is fontos. Vö.: RESSEGUIE, James L. (2005): i. m. 19.
p.