Csodajelek, „hiedelmek”

A 17. századi ember gondolkodásának egy nagyon érdekes sajátosságára is világosságot vet a napló, ez nem más, mint a csodákban és jelekben való hit.

Felekezeti hovatartozástól és iskolázottságtól függetlenül nagyon sokan hittek abban, hogy egyes álmoknak, égi és időjárási jelenségeknek határozott és megfejthető jelentése van.⁷²⁸ Utóbbiakat a szimpatikus elv alapján a földi eseményekkel, olykor saját életükkel hozták összefüggésbe, az álmokat pedig sokszor előjelnek tekintették. Bár e számunkra „mágikusnak” tűnő világszemlélet egy része nyilvánvalóan szubkonfesszionális jellegű, mégis különösen jellemző a protestánsokra, akikre nagy hatással volt a középkori alapok felhasználásával Melanchton által formába öntött, a legkülönbözőbb dolgokban Isten jelzéseit felfedező wittenbergi történelemszemlélet. A wittenbergi történelemteológia a

727 1663. jan. 20. Segesvár. Apafi Mihály Nagy István dévai udvarbírónak. MOL P 1239, 1. dob.

(folio szám nélkül)

728 NICOARĂ 2002. p. 102–103. SZENCI MOLNÁR A., p. 16. (A közreadó, Szabó András bevezető tanulmánya); Még Luther, aki az asztológiában nem hitt, is hitelt adott a csodajeleknek, és jelentőséget tulajdonított a természeti katasztrófáknak. V^ISKOLCZ 2003, p. 67. – Thomas Winkelbauer is felveti Gundaker von Lichtensteinról szóló könyvében a csodahit kérdését, amely ráadásul „hősét” különösen jellemezte. Szemlélete azonban kevéssé innovatív. WINKELBAUER 1999, p. 500–504.

közelgő világvégéből kiindulva Isten ostorának tekintette a törököt, és egyben a megtérésre való felszólításként értelmezte.⁷²⁹ Magyarországon ez az elmélet szintén korán elterjedt, és a zsidó-magyar sorspárhuzam alapjává vált. A kálvinistáknál a predestináció tana közvetetten tovább erősített az intő jelekre fordított figyelmet. Az eleve elrendelés személyes értelmezésében a jelek Isten figyelmeztetései. Az álmok egy része pedig nem egyszerű, természetes álom, vagy a betegség által kiváltott hamis hagymázas álom, hanem igazi divinum somnium, isteni eredetű jósálom.⁷³⁰ A 17. századi protestáns erdélyi nemességnek a csodás jelekre fordított figyelme ennek megfelelően igen erős, bár nem mindenki tulajdonít olyan jelentőséget az álmoknak, mint Bethlen Miklós. (A 18. században aztán köztük is egyre inkább tért hódít a szkeptikus felfogás)⁷³¹ A köztörténeti jellegű elbeszélő forrásokban fennmaradt, híreken alapuló említéseket leszámítva elsősorban akkor ismerjük e valóságértelmezéseket pontosan, ha az adott személytől Selbstzeugnis jellegű forrás, azaz egy őszinte magánlevél, vagy még inkább, napló, önéletírás, emlékirat maradt fenn.

Haller Gábor naplójából számos ilyen mentalitástörténeti adalékot találunk.⁷³² Az itt szereplő csodajelek talán legérdekesebb csoportja a peregrináció idejére esik. Nemrég vált világossá, hogy az erdélyi forrásokban említett csodák egy része illusztrált profetikus röplapokra vezethető vissza.⁷³³ Ezeken a kérészéletű nyomtatványokon egy különös eset vagy látomás képpel kiegészített leírása szerepelt. Sokszor magyarázatot is fűztek hozzájuk, és ilyenkor igen világos aktuálpolitikai tartalmat hordoztak. A típus egy kiváló példáját megtaláljuk Haller naplójában. A peregrinus főúr 1634. augusztus 22-én leírja, hogy álmában egy félholdat látott, amely mellett két keselyű volt, fejük fölött koronával. Alattuk jobbról egy oroszlán, balról egy medve állt. A látomást aztán egy vihar elsodorta a szeme elől. A vihart tűzeső, majd a tűzesőt kioltó kőeső követte. A már-már világvégétől tartó Haller ezután azt álmodta, hogy felébred (!), felmegy a szobájába és mintegy isteni sugallatra elkezdi leírni az álom jelentését

729 TÓTH ZS. 2004, p. 193–196.

730 S. S^ÁRDI 1998, p. 475–480. illetve p. 482.

731 S. S^ÁRDI 1998, p. 480–484.

732 Az egész fejezetben a következő táblázatot fogom használni: 2. tábl.

733 V^ISKOLCZ 2003, p. 75–84.

„N[ota]B[ene]Az kettős keselyű az római birodalomnak címere. Az félhold az török császárnak. Az medve az svéciai birodalmat fogja jelenteni, az oroszlán Belgiumnak avagy Csehországnak.”

Az összefüggést felfedező szegedi Viskolcz Noémi egy hasonló röplap képét közli is, és az álmot a harmincéves háború folyamán eluralkodó „utolsó idők”

hangulathoz köti. Néhány megállapítása azonban véleményünk szerint további átgondolást igényel. Tudomásunk szerint ez az egyetlen eset, amikor egy profetikus röplap ábrázolását valaki a saját álmaként tünteti fel. Másrészt az általa említett ikonográfiai párhuzam, az erdőben rohanó oroszlánnal és medvével meglehetősen távolinak tűnik.⁷³⁴ Könnyen elképzelhető, hogy egy ábrázolás egyéni interpretációjával állunk szemben, esetleg egy röplap által inspirált valódi álommal. A jelenés vagy álom leírása három részből áll. Az első statikus kép az állatalakokkal, nyilvánvalóan nem független a röplapok képeitől. A második kép a tűz és kőesővel már dinamikus, valószínűleg nem csupán az ébren látott ábrázolások leképezése. A látás nehezen értelmezhető harmadik része pedig az álombeli felébredés, amely valóban előfordulhat egy álomban. Az „ébredés” után, ahogy az ószövetségi és a nyomdokukon haladó koraújkori próféták általában, így például a Rákócziak sikereit mindhiába omináló Mikulaš Drabik,⁷³⁵ Haller is sugallatot kap a látomás értelméről. Furcsa, hogy ez a magyarázat csak az álomban szereplő állatalakok azonosítására terjed ki. Már a látomás kezdőképe is szokatlan, nem tudunk meg semmit az oroszlán, a medve, a hold, és a keselyűk (sasok) egymáshoz való viszonyáról, így pedig az egész allegóriának egyáltalán nincs jelentése. Lehetséges, hogy a kor emberének valóban akár az álmaiba is beférkőzhetett a röplapirodalom és a chiliazmus, de értelmezhetjük az álmot egyfajta stilisztikai eszközként is. A megoldás még nem egészen világos.

A fent összetett látomás mellett Haller más, „hagyományosabb” jósálmokat is lát, akárcsak Szenci Molnár Albert.⁷³⁶ Ő nem apjával és az áldozópappal álmodik, hanem saját sorsával. 1632-ben Bethlen Miklóshoz hasonlóan megálmodja, hogy

734 Haller világosan meg is mondja, hogy a látomás háttere az égbolt: „mint ha az égen látást látnék.”

735 Drabikról: PÉTER 1977

736 Szenci Molnár álmai: S^ZENCI M^OLNÁR A., p. 13, 16, 110, 11,

hány évet fog élni, és azt a tanácsot kapja, hogy a megadott baljós napokra vigyázzon.⁷³⁷ Egy másik alkalommal arról számol be, hogy rosszat álmodott, annyira, hogy jajgatott és reszketett félelmében. Máskor álmában a haragvó Mózessel találkozott, aki bűnei miatt fenyegette, s erre ő „az felgerjedt bujaságtól megszűnt.” Loci communes gyűjteményében is feltűnik jónéhány, az antikvitásból ismert jósálom.⁷³⁸

Láttuk, hogy Haller nagy allegorikus álmában volt egy jelenet (a második), amelyet maga is a világvégével hozott összefüggésbe. Ennek fényében különös jelentőséget nyer az a tény, hogy a peregrinus a kor egyik legismertebb chiliasztájával, az akkor Gyulafehérvárott élő Johann Heinrich Alsteddel is levelezett,⁷³⁹ sőt talán az egykori herborni professzor volt áttérítésének egyik főszereplője. Azt sem zárjuk ki, hogy Haller ismerte Alsted ilyen tárgyú könyveit, például az Európa-szerte híres Diatribe de mille annis apocalypticis-ét.⁷⁴⁰ Egy másik chiliazmussal kapcsolatos bejegyzést is találunk a naplóban: a belényesi prédikátor (lelkész?) 1642-ben azt hirdette, hogy ugyanazon esztendő pünkösdjén bekövetkezik a világvége, Haller a hírhez nem fűz megjegyzést. Annyira valószínűleg nem hitt a millenáris időkben, mint a Kemény János által kikarikírozott laza konfesszionális kötődésű Mikó Ferenc.⁷⁴¹

A transzcendenshez avagy a valósághoz való eltérő viszonyulást mutatják a csodajelek is, amelyeknek forrása azonban sokszor nem személyes tapasztalat.

737 Bethlen Miklós vonatkozó álmáról: S. SÁRDI 1998, p. 479.

738 Somnus, Excubiae, Somnium Vigilia, Visiones címszó TK No 343., c. 2033–2042. pl.

„Carthaginensium dux Almicar, cum obsideret Syracusas, inter somnium vocem exaudisse credidit nuntiantem futurum, ut proximo die in ea urbe coenaret. Laetus igitur perinde ac divinitus promissa victoria, exercitum pugnae comparabat, in quo inter Siculos et Poenos orta dissensione castris ejus Syracusani subita irruptione oppressis, ipsum intra moenia sua vinctum pertaxerunt.

Val. Max. lib. 1. p. 48”. c. 2041.

739 HALLER G. p. 14., 18–19.

740 Alsted erre a műre ugyan nem hivatkozik a közhelygyűjteményben, de három másik munkájára, köztük az Enciklopédiára igen. – V^ISKOLCZ 2003, p. 85–90.; A harmincéves háború pusztításai elől menekülő Alsted 1629-ben érkezett meg Gyulafehérvárra, Bethlen Gábor fejedelem hívására. Vele együtt érkezett veje: Johann Heinrich Bisterfeld, és Ludwig Philipp Piscator is. Comeniushoz hasonlóan hitt az Istentől ihletett jövendölésekben. Alsted életéről, és nézeteiről. MML, I. köt, p.

94–96.

741 „Egyébiránt pedig is religiójában névvel unitarius, de valósággal semmi religiójú ember vala.

Az pápistaságban az purgatoriumot és ceremóniákat is javallotta, zsidóságból is az szombatot, kiből egyet, kiből mást, és az millenáris időket is hitte, s voltak szegénynek sok superstitiói, de ez világ szerént igen értelmes, elmés, expertus, jó bátorságú, familiaris, jó hazafia … vala.” KEMÉNY

J., p. 57.

Haller Gábor németországi és hollandiai tartózkodása alatt egészen konkrétan említi, hogy megfordultak a kezében csodahíreket (is) közlő korabeli hetilapok.

„Habuimus in novellis” – írja, és már sorolja is a csodás eseményeket a madarak összegyülekezéséről Nassau grófságban, más madarak csatájáról Normandia felett, amelynek eredménye több mint ezer tetem lett, nem is szólva a Regensburg (Ratisbona) környékén dühöngő kutyákról, vagy a németországi áradásokról.⁷⁴²

A hírek egy részénél külön említés nélkül is valamilyen sajtótermék (röpirat vagy hetilap) lehet a forrás. Oderafrankfurti tartózkodása alatt két valószínűleg újsághírre épülő monstrumot említ. Ezek keletkezését bőségesen indokolja, hogy a városhoz éppen közelít a világvége előfutára, a svéd hadsereg: a felfokozott hangulatban pedig mindig megszaporodnak a baljós látomások. 1630. augusztus 13-én Haller arról számol be, hogy „egy kemence kenyér vérszínűvé változott.”

Szerencsések vagyunk, mert ismerjük ugyanennek a csodajelnek egy másik említését is egy helyi krónikában: „Man hat 5 Tage zuvor den 29. Martii einen Regenbogen umb den Mond gesehen. Es ist auch das Brodt in einem Backofen in eine rothe Farbe verwandelt worden: Ingleichen hat ein Kind in Mutterleibe geweinet.”⁷⁴³ Tehát a város ostroma előtt öt nappal a hold körül szivárvány láttatott, egy kenyér egy sütőkemencében vörösre változott, és egy gyermek felsírt anyja méhében. Bár a keltezés más (mert a város későbbi történetírója a csodát közvetlenül az ostrom előttre helyezi), de a jelenség ugyanaz, sőt az éjjeli szivárványt is megtaláljuk Haller naplójában, méghozzá pontosan öt nappal az ostrom előtt, április 8-án. A fiatal erdélyi peregrinus naplóvezetési szokásait ismerve valószínű, hogy az utóbbi jelet csak az ostrom után jegyezte fel, és a részletek teljes egybeesése alapján feltételezhető, hogy mind Beckmann, mind pedig Haller közlésének forrása egy nyomtatvány volt, amelynek csodahíreit a peregrinus tökéletesen illesztett be saját egyéni narratívájába.

742 A röpiratok egy igen jelentős csoportját képezik az üstökösökkel foglalkozóak. Más hasonló jellegű röpiratokkal együtt ezeket a német kutatás az „Erbauungsliteratur”, azaz erkölcsnemesítő szándékú irodalom múfajába sorolja, mégpedig azért, mert célzatosak. A hír közlése mögött rendszerint az a szándék rejlik, hogy a megtérésre buzdítsanak. L^EHMANN 1982, p. 685–694.

743 BECMANUS 1676, p. 69–70. A szövegben szereplő dátumokat a régi naptár szerint kell érteni. Az új naptár szerint értelemszerűen április 13-án következett be a svéd ostrom.

Az európai (és erdélyi) csodahírek Haller hazatérte után sem tűnnek el a Naplóból. Néhány esetben azonban a naplóíró a minden jelre fogékony Bethlen Miklóssal ellentétben kételkedik. A Dnyeszteren túl támadt temérdek kígyó történetéhez csak azt jegyzi fel: „Talám semmi sem”, a Toldalaghytól hallott népi prófécia kapcsán pedig egyenesen azt írja: „Nihil.”.

A csodás eseményeket Haller saját közvetlen környezetében is felfedezi. 1642 januárjában arról ad hírt, hogy az égen egy veres és egy fehér sereg csatázott egymással, és az utóbbi győzött. A napjainkra az „égiháború” kifejezésbe visszaszorult valóságértelmezésnek más erdélyi elbeszélő forrásokban is megtaláljuk a nyomát. Bethlen János példának okáért arról számol be, hogy 1663.

szeptember 8-án a Torda melletti Szentmiklóson két hatalmas égi sereg ütközete zajlott, dobpergésekkel, sűrű ágyúlövésekkel, nagy riadalmat okozva a Radnóton éppen nehéz útra, az érsekújvári táborba készülődő fejedelmi udvarnak.⁷⁴⁴ Érdekes, hogy ugyanez a hír valamivel későbbre keltezve Apafi Mihály itineráriumában is szerepel.⁷⁴⁵

Haller nagy figyelemmel követte a különleges időjárási eseményeket, amelyeket szintén előjelnek, csodajelnek tekintett.⁷⁴⁶ A „közhelygyűjteményében”

szereplő adat szerint 1629-ben egy hatalmas, magas fákat kicsavaró orkán jelzi előre Bethlen Gábor fejedelem halálát.⁷⁴⁷ A Tempus, Aetas, Annus, Autumnus, Ver, Dies, Hyems, Mensis, Nox, Hora, Septimana, Ventus, Turbo, Saeculum, Tempestas fogalombokor alatt egyébként csupa olyan példát sorol fel, amikor az időjárási extrémitás, különösen az erős szél háborús események közeledtét jelezte.⁷⁴⁸ A

744 BETHLEN J., p. 183. Bethlen leírása szerint az ütközet végén Sándor Mihály szentmiklósi nemes házára egy kék fényű, láng nélkül izzó négyszögletes tárgy (meteorit?) zuhant rá, amelyet a mezőváros lakói kihűlése után szétvágtak.

745 1663. szept. 16. „Voltak az égen rettenetes viadalok, álgyú puska ropogások.” EM 1900, p. 87.

746 Toader Nicoară a koraújkori bizonytalansági tényezőkről és bizonytalanság-érzetről Lucien Febvre nyomdokán írott monográfiájában külön fejezetet szentel mind az extrém időjárási jelenségeknek, mind a földrengéseknek, mind pedig az égi jeleknek Gyűjtése Erdély vonatkozásában is használható. N^ICOARĂ 2002, p. 32–73. földrengések uo. p. 73–96. üstökösök, napfogyatkozások, meteoritok uo. p. 97–109.

747 „Sic turbo maximus anno 1629 circa Varadinum paulo ante mortem Gabrielis Bethlen praesagivisse videtur has turbas in Transylvania, quae necdum sat bene sopitae sunt. Hic autem turbo (ipsi enim ei interfui) tam vehemens fuit, ut arbores crassissimmas radicitus evelleret, currus cum sex equis seu bajulatos e monte procul dejiceret, nihilque ipsi obsistere posset, qrando etiam cadebat eo tempore inusitate magnitudinis, quorum nonnullae nucem juglandem magnitudine excedebant.” TK No. 343., c. 2154

748 TK No. 343., c. 2153. és 2157.

Napló egy 1636-os bejegyzésében Belényes és Várad környéki villámlásról, csattogásáról, és „egyéb csudákról” esik szó. Haller két ízben is említ véresőt.⁷⁴⁹, de sokkal szokványosabb jelenségeket is leír, egy (ezúttal nappali) szivárványt, és sok mennydörgést. Utóbbiaknak, főleg az év első dörgésének láthatóan nagy jelentőséget tulajdonít. Olykor különös jeleket fedez fel az égbolton: 1637 februárjában az ragadja meg a figyelmét, hogy a hold délelőtt is látszott, május 18-án este pedig egy sarló formájú fehér jelet vesz észre

Haller és kortársai megnyilvánulásainak egy részét általában hajlamosak vagyunk a „hiedelem” gyűjtőnévvel illetni, ez a szemlélet azonban egyre inkább anakronisztikusnak tűnik. Bizonyos ma megmosolygott nézetek hézagmentesen illeszkednek a korabeli tudományosságba. Haller egy helyütt azt ismerteti, hogy miként lehet az időt megállapítani a vízzel teli üvegbe lógatott türkizköves gyűrű asegítségével. Bejegyzése a drágakövek erejéről vallott tudományos elméletek tükre. A Haller naplójában szereplő „hiedelmek” egy másik része nem a korabeli tudomány mindent egyetlen rendszerbe összefoglalni akaró szemléletére vezethető vissza, hanem inkább a népi kultúrához köthető. Egy helyen azt írja, hogy a vén emberek szerint a karácsony tájéki hosszú köd háborút jelez, egy másik bejegyzéséből pedig kiderül, hogy életének gazdálkodó időszakában, valószínűleg egy általános szokáshoz alkalmazkodva, ő is holdtöltekor vetette a búzát.

A peregrinus még Oderafrankfurtban hall egy kútról, amelybe ha fát vetnek, az harmadnapra vassá változik. Mai szemmel az is furcsának tűnik, hogy Haller Amszterdamban egy alul felül fejhető tehénről számol be. Első pillantásra még ennél is különösebb, hogy meglátogat egy Leidenhez közeli (lausduni) templomot, amelyben egykor a háromszázhatvanötöd gyermeket egy hassal megszülő

„grófasszony” János nevű fiait és Erzsébet névre hallgató leányait megkeresztelték. Mindezek valójában nem önmagukban jelek, hanem olyan közismert szimbolikus helyszínek, amelyekhez a kortársak valamilyen legendát kapcsoltak. A templomot és a nemesasszonyt pedig nem Haller említi egyedül, Alsted nyomán szerepel Apáczai Csere János enciklopédiájában, és 1693-ban meglátogatja Bethlen Miklós fia, Bethlen Mihály is. Kételkedés egyiküknél, még a

749 A véresőre két modern magyarázatot is ismerek, az egyik szerint a szél által messzire elszállított vörös szaharai homok okozza, mások nagytömegű rovarra vezetik vissza.

felvilágosult gondolkodásáról ismert Apáczainál sem merül fel a történettel kapcsolatban, nem legendának tekintik azt, hanem megtörtént esetnek.⁷⁵⁰ Egy ismert filozófiai alapokon nyugvó, de újabb keletű irodalomtörténeti megközelítés szerint mindezek a „rendkívüli” kategóriájába sorolható események a XVII.

századi valóságnak ugyanolyan szerves részei, mint bármilyen más, számunkra reálisabbnak tűnő tárgy vagy esemény.⁷⁵¹ Bár a valóság pusztán képzetként való felfogásával, a valóság abszolút voltának megkérdőjelezésével nem tudunk egyetérteni, ám ez a végletesen dekonstruktív nézőpont mégis hasznos, mert rávilágít arra, hogy Hallernak és kortársainak felfogását a saját vonatkozatási rendszerükben, a saját valóságukban kell vizsgálnunk, és nem érdemes, nem szabad azt ütköztetni a világ természetére vonatkozó saját nézeteinkkel és tudásunkkal.

A világlátásnak ez a maitól eltérő jellege, a lelkiélet összetett folyamatai azonban csak ritkán mutatkozik meg annyira világosan a forrásanyagban, mint ahogy ezt az erdélyi főúr naplójában látjuk. Bátran állíthatjuk, hogy Haller Gábor diariuma, különös nyíltsága, bűneinek, hitéletének őszinte leírása folytán egyike a hazai mentalitástörténet legértékesebb kora újkori forrásainak.

8. Haller Gábor hadiépítészeti tevékenysége