Birtokok, majorság

Feljebb már felsoroltuk azokat a birtokokat, amelyeket a fiú az 1637-es osztálykor kezéhez vehetett. Közülük számszerűen a marosszékiek alkották a többséget. Ugyan pontos jobbágyszámot még nem ismerünk, de a marosszéki falvak kis méretéből (átlagosan harminckét család, a szabad rétegeket is beleértve) valószínűleg az összes birtok együtt sem rendelkezett többel száz jobbágyháztartásnál,⁴²⁷ márpedig jobbágy híján az esetleg kiterjedt, korábban a székelység kárára gyarapított majorság sem jelentett biztos jövedelmet. Haller egyik legjelentősebb részbirtokán Gyulakután körülbelül tíz-tizenöt jobbágyháztartás élt.⁴²⁸ Egyértelmű, hogy az átadott birtokok a család rangjához, és

424 BETHLEN M, I. köt, p. 225.; Még 1657-ben is nőtlenként említi Hallert Kemény. TT 1905, p. 481.

425 FÜGEDI 1970, p. 80–81.

426 13. tábl.

427 D^EMÉNY 1979, p. 160.

428 1610-ben ugyanehhez a gyulakutai portióhoz tíz jobbágyháztartás tartozott: Varga másképpen Kocsis János, Kósa Tamás, Döngölő István, Nagy István, Szabó István, Nagy Péter és Bálint, Boros János, Dobó Balázs, Kónya másképpen Kádár Mátyás, és Varga Simon. KLEV gyalakutai Lázár cs. lt. 23. cs., f. 99. Az itt szereplő személyek nagy részével a kivételesen részletes (minden társadalmi rétegre kiterjedő) 1614-es marosszéki lustrában is találkozunk, részben a jobbágyok, részben a zsellérek kategóriájában. Az összeírásban, amely a falu két primorjaként (valójában birtokos nemeseként) Gáspár Jánost és Lázár Jánost nevezi meg 8 ősi (azaz 1562 előtt lesüllyedt) és 8 fejekötött jobbágy szerepel, valamint 9 zsellér. A gyulakutai jobbágyság tehát ekkor összesen 25

saját betöltött funkcióihoz méltó életvitelt nem tettek lehetővé. Nem véletlen, hogy 1647-ben Gábor pártfogója, a fejedelem arról szóló nyilatkozatot kényszerített ki Haller Istvántól, hogy holta után egyenlően osztja fel birtokait „gyermekei” között, és ha tett is addig fiait illetően igazságtalan rendelkezéseket, azokat módosítja.⁴²⁹ Haller Gábor erre nagyon rászorult volna, mert a közmondásosan fukar Rákócziak korában esélye sem volt megismételnie apjának és nagyapjának birtokgyarapító bravúrját. Az ígéret beváltatlan maradt, a főúr vagyoni helyzetét tekintve egészen haláláig középbirtokos maradt. Tartós változást ugyanis politikai pályájának 1657 utáni felívelése sem hozott. Bár 1660. november 9-én II. Rákóczi György halála után Barcsai Ákos fejedelemtől megkapta a Rákóczi Ferenctől elvett balázsfalvai uradalmat, illetve 1662. május 10-én Apafi Mihály adományaként a hűtlen Bánffy Dénestől elkobzott Mezőörményest, és a hozzá tartozó Kolozs és Torda vármegyei jószágokat, az új birtoktestek jövedelmével nem nyílt alkalma élni.⁴³⁰ Hogyan alakult a mindvégig meghatározó 1637-es osztály után e rendhagyó arisztokrata az ingatlanvagyona?

Az átvételekor még kétes jogcímű náznánfalvi portiót, és néhány kisebb, hasonlóan vitatott részjószágot 1643-ban elcserélte Angyalosi Istvánnal annak mezőgerebenesi (Torda vármegye) részére.⁴³¹ A szintén Kendy Judit örökségéből

háztartást jelentett, a lustra rajtuk kívül csak a birtokosokat, három lófőt, illetve a szabados kategóriába sorolt Veres János bírót említi. S^ZO IV, p. 257–258. 1635-ben már gyalogpuskásokat is említenek. SZO V., p. 394.

4291647. márc. 29. Gyulafehérvár. Haller István kötelezvénye „… semminémő javaimban és jószágimban oly dispositiót nem teszek, mely az én fiaimnak egymás ellen való injuriájokra és károkra következnék, arra való alkalmatosságot studio semmi praetextus alatt nem is szolgáltatok, és in suspenso nem hagyok: sőt, ha mit eddig olyat cselekedtem volna is, praesentium vigore mindazokat annihilálom és cassálom, és invigorosáknak pronunciálom. Úgy, hogy az én holtom után gyermekim között recta et coaequalis divisio légyen és celebráltassék.” MOL E 149, 8. cs., f.

81. v.

430A teljes balázsfalvi uradalom Fehér vármegyében feküdt. A hozzá tartozó egész birtokok Balázsfalva kastélyával, Tűr, Czifud, Véza, Szászpatak, részjószágok: Péterfalva, Szancsal, Iklód, Panád, Szépmező, Szpin. MOL F 1, 30. köt., p. 307–308. Egy ezt megelőzően Barcsaitól kapott kisebb birtokadomány: A Belső-Szolnok vármegyei Damokosfalva egész birtok. 1659. jan. 20.

Gyulafehérvár MOL F 1, 30. köt., p. 47–48. – A mezőörményesi uradalom: Kolozs vármegyében Mezőörményes egész birtok udvarházzal, illetve részjószágok Köbölkúton, Mezőszentgyörgyön, Szentmártonban, Szentandráson, Velkéren és (Oláh)újfaluban, valamint a Torda vármegyei Rücs, (Magyar)pete és Alsórépa részjószágok. MOL F 1, 30. köt, p. 451–452.

431 1643. máj. 5. Gyulafehérvár „Angyalosi István urammal componáltam ily formán, hogy az náznánfalvi, kisfaludi, bozaszegi, csitfalvi, és szentkirályi jusomat ő kegyelmének és Pekri Mihályné asszonyomnak engedtem az gerebenesi részéért.” ETA IV, p. 85. A Marosszékben lévő borzaszegi, kisfaludi, marosszentkirályi és násznánfalvai portiót Kendy Judit 1617. máj. 18-án Angyalosi János ítélőmester egykori szolgálataiért özvegyének, Szigeti Erzsénetnek és mindkét ági

származó tíz-tizenkét jobbágyos kisszöllősi portióval (Küküllő vármegye) pedig csak egyszer találkozunk, egy határigazítás kapcsán.⁴³² Azokkal a mezőségi anyai részjószágokkal (Mezőméhes, Sóspatak), amelyekből Haller Gábor öccseihez hasonlóan 1645-ben néhány jobbágyot és némi majorsági földet kapott, sem a naplóban sem későbbi forrásainkban nem találkozunk.⁴³³ A lőrincfalvi részjószág – az úgynevezett „Alárd-rét” – pedig, amelyet csak a testamentum említ, ha ugyan Haller Gábor tulajdonában maradt, jelentéktelen volt. A marosszéki Hagymásbodonban lévő részről és az egyetlen egész faluról, a Fehér vármegyei Longodárról igen kevés adat áll a rendelkezésünkre,⁴³⁴ de a diáriumból világos, hogy Haller Gábor birtokában voltak.

A naplóban bővebben szinte csak a fiatal főnemes marosszéki, „törzsbirtokai”

(részjószágok) szerepelnek, amelyek nagy része (nevezetesen Fintaháza, Hagymásbodon, Kisgörgény, Lukafalva) Bocskai István erőszakos birtokszerzéseivel jutott egy kézre az 1570-es 1580-as években, a „székely jobbágyság” legnehezebb időszakában, és a fejedelem jóvoltából kerültek 1599-ben Haller Gábor fiaihoz.⁴³⁵ Kivételt csak Gyulakuta jelent, amelyet Haller István már önállóan szerzett, szövérdi Gáspár János özvegyének, keresdi Bethlen Zsófianak 1630-as végrendelete nyomán.⁴³⁶

leszármazottainak ajándékozta, így kerültek fiához, Angyalosi Istvánhoz. (A nevezett birtokokat ekkor Csákány Balázsné Zeleméri Judit használta.) Az ajándékozást a Hallerek később megtámadhatták, és álláspontjukat részben érvényesíteni is tudták, máskülönben aligha kényszerült volna Angyalosi István cserére.

432 Haller István végrendeletéből ismerjük a jobbágyszámot. KL^EV Haller cs. lt. 13. cs. f. 1–6.

433 Haller István feljegyzése arról, hogy amikor 1656. május 8-án megosztotta fiai között a Kendi Judit után maradt mezőségi részjószágokat, melyiknek mit juttatott. KLEV Haller cs. lt. 11. cs., f. 6–

7. Gábor 2 méhesi és 6 sóspataki jobbágyot kapott, illetve Méhesen egy szénafüvet és az ún. Felső tót.”

434 Longodár néhány említése: 1638. máj. 27, Fogaras ETA IV, p. 47. 1638. június 7., Fogaras uo.

p. 47; 1641. okt. 28. Longodár uo. p. 73.

435 Bocskai István 1599-es adományozását csak egy tartalmi kivonatból ismerjük. TT 1887, p. 585.

– Bocskai István marosszéki birtokszerzésének összefoglalását megtaláljuk egy 1600. febr. 4-i tanúvallatásban. KL^EV Haller cs. lt. 2. cs., f. 6–9. f. 10. A fintaházai udvarházról, amelyet Bocskai István először zálogként engedett át Haller Gábornak. KL^EV Haller cs. lt. 9. cs., f. 1.

436 Keresdi Bethlen Zsófia 1630. aug. 12-én, a gyulafehérvári káptalan előtt tett „végrendeletének”

1630. aug. 13-i fejedelmi megerősítése. Nem szabályos, mindenre kiterjedő végrendelet, hanem a végrendelkezés egyes részeit rögzítő bevallás. A gyermektelen özvegy „végrendeletének”

kedvezményezettjei Haller Istvánon kívül Apafi György és keresdi Bethlen György, akik a rokonság illetve jószolgálataik miatt kapták meg az ingatlanokat. MOL F 1, 19. köt., f. 124–125. A Haller István birtokbaiktatásáról kiállított 1630. szept. 19-i káptalani jelentés: KL^EV gyalakutai Lázár cs. lt. 23. cs., f. 121. Ellentmondott: a gyulakutai iktatásnak Lázár György, Bethlen János, illetve annak mostohaapja Macskási Ferenc és anyja, Kemény Anna, a kelementelkeinek Balási

Mindegyik marosszéki portio a Nyárád- illetve a Kis-Küküllő mentén, helyezkedik el, egymáshoz viszonylag közel, a legtöbb a későbbi abodi, szovátai és nyárádgáfalvai járás területén.⁴³⁷ Az egyszer említett kisszöllősi részjószág szintén a Kis-Küküllő mellett fekszik. Az 1637-es osztály képlete tehát, legalábbis világos: Haller István megtartotta magának a Maros és Nagy-Küküllő menti nagy birtokokat, fiának pedig odaadta a két tekintélyes birtoktest közötti jelentéktelenebb részjószágokat kiegészítve néhány teljesen magában álló bírtokkal. A jóval több jövedelmet biztosító vármegyei birtokok java, a fehéregyházi (Nagy-Küküllő mente) és kerelőszentpáli (Maros mente) kastély 1637-ben megmaradt apja kezelésében. Az előbbit Haller János és Pál, a hozzá tartozó birtokok és jobbágyok nagy részével 1652-ben megkapta,⁴³⁸ Kerelőszentpál pedig egészen haláláig Haller István kezelésében maradt. A megkapott rész Gábor öccseinek sem nyújtott elegendő alapot a főúri életvitelhez.⁴³⁹ Az 1658-ban, apjuk elhunyta után kialakult végeredmény az lett, hogy Pál Fehéregyházára költözött, János Szentpálra,⁴⁴⁰ Gábor pedig kastély és igazi uradalmi központ nélkül maradt.

Bekövetkezett az, aminek ellenkezőjére Haller István 1647-ben ígéretet tett.

Ahogyan Haller István is leírja végrendeletében, fia két udvarházat kapott meg az 1637-ben átadott jószágokkal: a gyulakutait, és a fintaházit. E két igazgatási központ köré kellett megszerveznie Haller Gábornak jobbágyai gazdálkodását.⁴⁴¹ Gyulakután, ahol a jobbágyok mellett számos szabad székely (libertinus) gyalogpuskás és lófő is élt, nem ő volt az egyetlen jobbágybirtokos, hanem

Ferenc, Zsákodi István, Botos István gyalogpuskás és maga a község, a göcsi és kakasdi erdőrészek iktatásának Kakucsi János, -Péter és –Pál, valamint Sárpataki István. 1632. jan. 24.-én a marosvásárhelyi törvényszakon kiadott ítéletlevelében II. Rákóczi György az összes birtokot Haller Istvánnak ítélte, mert az ellentmondó felek nem jelentek meg, egyúttal elrendelte az adományos személy újbóli iktatását. KLEV gyalakutai Lázár cs. lt. 23. cs., f. 123–124. A statutorium mandatum csak 1632. júl. 10-én Kolozsvárott kelt. uo. f. 126. Az 1632. aug. 10-én kezdődött újraiktatás során a gyulakutai részbirtok miatt megint ellentmondott Lázár György, a „Zerafenek” nevű kelementelkei föld kapcsán pedig ellentmondott Végh Márton, a község bírája. uo. f. 127–128.

437 Marosszék közigazgatási beosztásáról. B^ENKŐ 1869, p. 55–58.

438 KL^EV Haller cs. lt. 7. cs. f. 1–3.

439 Bethlen Miklós, aki nénje, Bethlen Borbála révén Haller Pál sógora volt, így írt a fiúk anyagi helyzetéről: „[Anyám] Nagy részént az atyám kedve ellen adta Haller Pálnak, akinek abban az üdőben a nagyságos tituloson kívül semmije sem volt, mert az atyja Haller István a két fiának, Pálnak és Jánosnak az egy Fehéregyházán kívül semmit sem adott, az anyámnak kellett jó részént eltartani a vejét.” B^ETHLEN M., I. köt., p. 156.

440 Haller Pál 1659. márc. 27-i feljegyzése az öccsével az atyai javakban tett osztályról. KL^EV Haller cs. lt. 55. cs. f. 13.

441 Az udvarházaknak a birtokok irányításában betöltött szerepéről: B^ÍRÓ 1986, p. 268–270.

osztoznia kellett a községben régóta honos, előnevüket is innen származtató gyalakutai Lázárokkal, nevezetesen Lázár György táblai ítélőmesterrel, akivel már apja is igen sokat pereskedett. A Lázár által 1647-ben Marosszék derékszéke előtt indított pert Haller Gábor 1654-ben elvesztette, jogigényét az ítélet Bethlen Zsófia hitbérének értékére korlátozta, de perújítás révén a per nyitott maradt, és még az 1680-as években is zajlott.⁴⁴² Bár a Hallerek a per alatt és végeredményként is birtokban maradtak, azonban sem Gábor, sem örökösei nem érezhették gyulakutai tulajdonlásukat teljesen biztosnak.

Az ellentét gyökere világos: a Hallerek által bírt gyulakutai részjószágot egykor szövérdi Gáspár János marosszéki főkirálybíró szerezte törvényes, de nem teljes korú mostohagyermekétől, (III.) Lázár Jánostól, (II.) Lázár János és Sapharit Kata fiától, Lázár György ítélőmester apjától.⁴⁴³ 1607-ben a néhai Gyalakutai Miklós lófő gyulakutai házhelyét, illetve Balogh István lófő gyulakutai és kelementelkei örökségét kapta meg.⁴⁴⁴ (Utóbbit Sapharit Kata pénzért vette.)

1610-442 Lázár Györgynek, Lázár György ítélőmester unokájának 1682 utáni idézőlevele Haller Pál leánya, Judit illetve Haller János és annak fia, Haller István számára, a Marosszék derékszéke előtti perfelvételhez, a per addigi menetének leírásával. G^YL^EV Haller cs. lt, 1669/4. f. 1–2. (A keltezés hibás) Illetve a perben 1647. szept. 6-én, a marosszéki derékszéken kiállított utrum. KLEV Haller cs.

lt. 67. cs., f. 30. – 1654. jún. 25. Marosszék törvényszékének ítélete Lázár Györgynek mint felperesnek a fintaházai Haller Gábor ellen indított perében. „Deliberatum: Ebben az jószágban nem látszik sem ius successorium, sem donationale. Sőt, az dominus actornak majd 40 ember vallásiból, és még az dominus inctusnak is némely exhibitájából az látszik meg, hogy oly idegen volt Gáspár János ebben az peres jószágban, nem hogy néki valami jussa lött volna régen, de még nem is kereshetett volna semmit Gyalakután, míg az Lázár János jószágában nem perpetuálta magát per certum contractum, az melyben feleségének Bethlen Zsófiának emlékezeti is nincsen.

Sőt, az contractus azt mutatja, hogy ha Gáspár János sine heredibus et posteritatibus decedálna, tam acquisita, quam acquirenda in Gyalakuta ad familiam Lazarianam redeant. Exhibeál az dominus inctus egy donatiót is, az melyben abban is Bethlen Zsófiának emlékezeti is nincsen, az kiért inventrixnek ítéltethetnék. Tetszett az törvénynek, hogy praeter jus dotalitium nihil habuit nec potuit plus juris in alium transferre, quam quod habuit. Annakokáért deposita dote minthogy az dominus actor megkénálta véle az peres jószág redeáljon.” MLEV Marosszék jegyzőkönyvei I. köt.

(A Marosvásárhelyen tartott közgyűlések és derékszék jegyzőkönyve 1610–1683) p. 541.

443 Egy fontos adatokat tartalmazó tanúvallomás 1648-ból, Szarkó András (nobilis, agilis) Vajáról:

„Tudom jól, hogy Gáspár János az első feleségének tiszttartója vala, úgy vevé el feleségül az asszonyát, úgy szálla Gáspár János az Lázár jószágba, de míg az nagy Lázár György [II. Lázár János testvére] éle, addig nem mert Gyalakután lakni. Hogy Brassónál elvesze Lázár György, úgy jöve Gyulakutára lakni, s itt lakék, az hol most az Lázár György uram udvarháza vagyon. Az Lázár György uram atyja akkor csak kicsiny gyermek vala, s mostohafia vala Gáspár Jánosnak. Ahol most az Haller Gábor uram őnagysága udvarháza vagyon, azt tudom, hogy az Lázárok bírták. Azt is jól tudom, hogy az első felesége meghala, úgy hozá feleségül Bethlen Zsófiát az Lázár-jószágba Gyalakutára.” KL^EV gyalakutai Lázár cs. lt. 23. cs., f. 113. v.–114. r. A vallomásokból az is kidrül, hogy Gáspár és mostohafia között a birtokok kapcsán komoly ellentétek merültek fel.

444 1607. márc. 19. Marosvásárhely. Rákóczi Zsigmond fejedelem oklevele szövérdi Gáspár János és gyalakutai Lázár János szerződéséről (magyar nyelvű fogalmazvánnyal.) KL^EV gyalakutai Lázár

ben pedig (III.) Lázár János a jórészt az ősiség hatálya alá eső teljes gyulakutai jószágát anyja neheztelését kiváltva megosztotta mostohaapjával, úgy, hogy felerészt juttatott neki mindenből: jobbágyokból, szántókból, rétekből, szőlőkből, de még az állatállományból és a terményekből is. Cserében Gáspár János – Szövérd kivételével – minden marosszéki szerzett ingatlan jószágából felerészt adott Lázár Jánosnak.⁴⁴⁵ A jogsértő, inkább a gyám javát szolgáló megállapodást némileg enyhítette az a kikötés, hogy ha Gáspár János gyermektelenül hal meg, gyulakutai részbirtokát ismét a Lázár-család kapja meg.⁴⁴⁶ Gáspár János 1626-ban bekövetkezett halála után az osztálylevél rendelkezései ellenére, szerzett birtokainak egy része (köztük a gyulakutai portó) hitbérként második feleségére, keresdi Bethlen Zsófiára szállt.⁴⁴⁷ Nem tudjuk, hogy mekkora szerepett játszott a volt marosszéki királybíró az események ilyen alakulásában. Annyi bizonyos, hogy Bethlen Zsófiától került a vitatott tulajdon 1630-ban Haller Istvánhoz. Haller az özvegy végrendelete szerint a gyulakutai udvarházon és portión kívül megkapta volna az ahhoz tartozó a malomhellyel is rendelkező kelementelkei részjószágot, valamint a Göcs és Székelykakasd határában fekvő erdőrészeket, azonban jogigényét csak Gyulakuta esetében tudta érvényesíteni. Ebben rejlik a Balási Erzsébettel tervezett házasság egyik oka is, ugyanis a kelementelki portiót valójában még a végrendelet megtétele előtt, 1627 őszén elvette Bethlen Gábor

cs. lt. 23. cs., f. 93–95. Az ajándékozás során Lázár János Gáspár Jánosnak a Lázár-birtokok megtartásában és gyarapításában tanúsított, forrásainkból is kétségtelenül kivilágló, buzgalmára hivatkozik. Ha Gáspár János gyermektelenüll halna meg, az ingatlanok visszaszállnak a Lázárokra.

1609-ban Gáspár János minden (kivétel nélkül Marosszékben található jószágára) nova donatiót szerzett, iktatási parancsa és jelentése: KL^EV gyalakutai Lázár cs. lt. 23. cs. f. 96–98.

445 1610. jan. 18. Gyulakuta. Báthory Gábor bizonyságlevele Lázár János és Gáspár János osztályáról. KLEV gyalakutai Lázár cs. lt. 23. cs. f. 99. Gáspár a következő, jórészt Lázárék vagyonával szerzett portióit vitte be az osztályba: Gyulakuta, Kelementelke, Atosfalva, Szováta, Vadasd, Havadtő, Rigmány, Bede, Andrásfalva, Szeredaszentanna, Seprőd, Nagyadorján, Fele.

Lázár részéről állítólag az szólt az osztály mellett, hogy a székely szabadság helyreállítása szűkölködött jobbágyokban, ellentétben mostohaapjával.

446 KL^EV Haller cs. lt. 25. cs., f. 11–12.

447 Egy 1634. márc. 26-i gyalakutai Lázár György kérésére folytatott tanúvallatás vallói azt állították, hogy Gáspár János és Lázár János 1610-ig az osztályig mindent közösen bírtak, együtt gyarapították birtokot. A mostohaapa állítólag azt mondta testvérének, Gáspár Györgynek, hogy nagyon hálás a Lázár családnak, mert az ő birtokaik segítségével kezdte el életét. A vallomások szerint azt is emlegette, hogy Lázár János az ő kisebbik fia, és holta után majd minden az osztálykor megkapott birtoka visszaszáll a Lázárokra. KL^EV gyalakutai Lázár cs. lt. 23. cs., f. 101–

104. – Gáspár János 1626. júl. 10-én Havasalföldön, egy portai útja alatt halt meg. Mindez a gyulakutai templomban található sírkövén is szerepel. B^ENKŐ 1869, p. 223.

Gáspár János özvegyétől, és rövid fejedelmi birtoklás után Balási Ferencnek adományozta. (1641-ben is Balási Erzsébet, akkor már Gyulaffy László felesége volt a birtokos.) 1641-től Haller Gábor is próbálkozott ezek megszerzésével, mert Gyulakuta, mint „caput bonorum” e tartozékok nélkül csökkent értékkel bírt, ám Marosszék derékszéke előtt indított pereit rendre elvesztette.⁴⁴⁸ A Balási Erzsébet ellen a kelementelkei portió birtoklásáért indított per még az érdemi szakaszba sem jutott el, a felperesi illetékességen 1651-ben zátonyra futott, és úgy tűnik, a fejedelmi táblára való felebbezés sem hozta meg a kívánt eredményt.⁴⁴⁹

A többi marosszéki birtokkal, köztük a másik központtal, Fintaházával kapcsolatban hasonló súlyú ellentétekről nem hallunk, talán azért, mert régebben szerzett, szilárdabb jogcímű jószágok, és Haller István a család ezekre vonatkozó tulajdonjogát 1615-ben egy nova donatióval is megerősíttette.⁴⁵⁰ A székely faluközösségekkel azonban a határban lévő földek (kisebb részt pedig a belső telkek) kapcsán mind az apa, mind pedig a fiú idejében rendszeresek a súrlódások, amelyek a Marosszék előtt folytatott perekben öltöttek testet.⁴⁵¹ A székely felkelés (1562) után a székekbe került adománybirtokosok érkezése nyomán mindenütt hasonló ellentéteket jelentkeztek, és ezt tovább táplálta a „székely szabadság”

1601-es helyreállítása, a közszékelyek nagy részének a jobbágysorból való felszabadulása. A marosszéki földesurak számára a jobbágyhiány annak ellenére is égető problémát jelentett, hogy az összes székely szék közül éppen Marosszéken

448 A göcsi erdőrész visszaszerzéséért indított perhez: (főként tanúvallatások) KL^EV Haller cs. lt. 10.

cs. f. 36–38. és f. 65–67., 70. cs. f. 9. és f. 19–20. A Balási Erzsébet ellen indított, először szintén 1641-ben említett perhez: KLEV Haller cs. lt. 25. cs., f. 9–10. , 67. cs., f. 29., 70. cs. f. 16.

449 Permeneti bejegyzések: 1647. ápr. 25., 1647. szept. 6., 1650. máj. 12., 1651. jún. 2., 1654. jún.

25. Hallernak az alperes kifogásaira adott 1647. szept. 6-i válaszából: „…sem én, sem az atyám uram őnagysága semminémű pert üdvezült Gáspar Jánosnétól Bethlen Zsófia asszonytól pénzen nem vöttünk, hanem még éltében elgondolkodván, hogy atyafiai között jószági végett controversia ne indulna, erre képest jószági felől legitime disponálván, az többi között az gyalakuti udvarházát úgymint caput bonorumot fateálta atyám uramnak őnagyságának, némely ahhoz tartozó jószágocskákkal. Azok között ezen peres portiót is, melyet úgy mint caput bonorum apprehendálván Bethlen Zsófia halála után atyám uram több részecskékkel együtt, és őnagyságáról reám szállván az gyalakuti jószág, méltán kereshetem az többit is.” (p. 472) MLEV Marosszék jegyzőkönyvei I.

köt. (A Marosvásárhelyen tartott közgyűlések és derékszék jegyzőkönyve 1610–1683) p. 343., 470–473., 508–509., 532., 549.

450 A Bethlen Gábor 1615. nov. 11-én Medgyesen kiadott nova donatiójában szereplő birtokok: a Küküllő vármegyei Kocsárd, Sályi, Kincsi és Csapó részjószágok illetve Maroszékben a fintaházi (udvarházzal), bodoni és kisgörgényi részek, valamint a Lörincfalva határában lévő ún. „Alárd-rét”

MOL F 1, 11. köt. 110. b.–111.

451 A marosszéki faluközösségek működéséről: P^ÁL-A^NTAL 2004, p.123–136.

volt a legmagasabb a nem szabad néprétegek (jobbágyok és zsellérek) részaránya.⁴⁵² A Hallerek esetében a feszültség néhány megnyilvánulását is ismerjük: 1623-ban Haller István pert indított néhány olyan fintaházai és kisgörgényi és lukafalvai székely örökség visszaszerzéséért, amelyeket Bocskai még a portióhoz bírt, de a székely szabadság helyreállításával elvesztek.⁴⁵³ A lukafalvaiak nem törődtek bele a főúrnak kedvező ítéletbe, hanem 1626-ban újra nyíltan felvetették a kérdést, majd 1628-ban beperelték Haller Istvánt. A per a szerepek megfordulásával egészen 1635-ig folyt.⁴⁵⁴ 1648-ban pedig Haller Gábor került konfliktusba a Fintaháziakkal.⁴⁵⁵

Haller igazán csak a második bejáróság végeztével, 1640-ben kezdett el birtokaival foglalkozni. Ekkor nekilátott rendbehozni az apjától átvett két udvarházat.⁴⁵⁶ A két épületre vonatkozóan a napló nem ad semmi támpontot.

Haller István 1618-as említése alapján annyit sejthetünk, hogy a fintaházai egy komolyabb kőépület volt. A gyulakutai házról pedig a Lázárok és a Hallerek pereskedését kísérő tanúvallatásokból tudjuk, hogy szövérdi Gáspár János építette fel, még a Lázár-fiúval való osztozása (1610) előtt, Havadi Péter lófői örökségén (belső telkén), amelyet még Lázár Imre, (II.) Lázár János apja nyert el adománnyal, a székely szabadság eltörlése után.⁴⁵⁷ Az osztály után Gáspár ide

452 DEMÉNY 1979, p. 166–168. Marosszéken illetve a csak részben székely eredetű nem szabad rétegek (jobbágy, zsellér) aránya mintegy 56 százalék, szemben a főemberek/nemesek 1.2 százalékával és a szabad székelyek (lófők, darabontok, libertinusok) 42,3 %-os részarányával.

453 A pert csak Torma Károly kivonataiból ismerjük, sem a mai Haller-levéltárban, sem a msrosszéki jegyzőkönyvekben nem maradt nyoma. TT 1887, p. 585–586. Lukafalva esetében a per 1624-ben megegyzéssel zárult.

4541628. jan. 17. Haller István perbe idézése KLEV Haller cs. lt. 70. cs. f. 15. – 1626. máj. 27. Haller István a jövőre nézve perrel fenyegeti a Lukafalviakat, ha nem fejezik be a fejedelemnél való panaszkodást. 1628. nov. 20.. Perfelvétel, a per átszállítása a következő lukafalvi bíróra. Haller István már felperes. 1629. máj. 10. A per átszállítása az új lukafalvi bíróra. 1635. júl. 5. Haller István leteszi perét. ML^EV Marosszék jegyzkönyvei I. köt. (A Marosvásárhelyen tartott közgyűlések és derékszék jegyzőkönyve 1610–1683) p. 176., 196., 200., 313. A per pontos tárgya a feljegyzésekből nem derül ki.

455 1648. jún. 4. „Haller Gábor uram őnagysága tiltatja az Fintaháziak az mely új szőlőt felfogtanak ő nagyságával együtt, gyepüjét fel tegyék, és részöl ne tartsák.” ML^EV Marosszék jegyzkönyvei I. köt. (A Marosvásárhelyen tartott közgyűlések és derékszék jegyzőkönyve 1610–

1683) p. 489.

456 11. tábl.

457 Szentimrei Meggyes Péter özvegyének 1613-as tanúvallomása: „Ezt nyilván tudom, hogy Lázár Imrének és Lázár Jánosnak fejekötött jobbágya itt nem volt Gyalakután, hanem az mit bírtak, donatióval bírták, de az szabadság lévén, azok felszabadultak, pénzen vött örökséget is semmit nem tudok itt, hanemhogy jobbágyságba esik az székelység, szabad volt az nemes ember, hol szántatott és mit akart elfoglalni jobbágyitól. Az hol most az Caspar János uram háza vagyon, tudom, hogy

költözött át, és ahogy az osztálylevélből kiderül, tovább folytatta az építkezést. Az udvarházat a faluban a „legények háza” néven emlegették, és tartozott hozzá egy

„gabonás ház” és egy istálló is. Az épületeket a korabeli Erdélyben megszokott módon zsindelytető fedte.

Minden bizonnyal még az egyízben kastélynak nevezett Fintaháza esetében sem számolhatunk olyan méretű nagyméretű udvarházzal, mint amilyen a Teleki Mihály által később épített uzdiszetpéteri volt,⁴⁵⁸ hanem inkább egy több példával illusztrált, szerényebb típussal. A gyulakutai talán hasonló volt a Háromszékről és máshonnan ismert háromosztatú udvarházakhoz, amelyek egy pitvart/konyhát és két füstmentes, cserépkályhával ellátott lakóhelységet foglaltak magukba, esetleg kiegészítve a túlnyúló tető alá foglalt tornáccal.⁴⁵⁹ A népi lakóépületektől csak kis mértékben eltérő udvarházakat a helyi adottságoktól függően sokszor nem kőből, hanem borona- vagy tapasztott sövényfallal építették.⁴⁶⁰ Az is elképzelhető, hogy a konyha az udvarban volt, és nem a főépületben, mert erre is van példa.⁴⁶¹ Az istállót és a „gabonás házat” magába foglaló gyulakutai „csűrkertet” (gazdasági udvart) egyszerű sövénykerítés vehette körül, ahogy a legények házát magába foglaló udvart is. A kerítéseken deszkakapuk vezettek át. Az erdélyi

az apámé, Havadi Péteré vala, Lázár Imre donatióval bírta, hogy a szabadság, ide is jöttem vala én, kijártatám az atyám háza helyét, de azután éntőlem ismét hatalmasul elfoglalá Caspar János uram. Úgy bírta azt az házhelyet, de énnekem hittel tovább járták vala annak az helyét, az meddig most Caspar János uram kerteltette, tovább is volt az atyám házahelyének udvarának határa.”

KLEV gyalakutai Lázár cs. lt. 23. cs f. 133. r. A szovátai Sebe Mihály (agilis) 1648-as tanúvallomásából: „Tudom azt, hogy Gáspár János másunnét szállott vala ide Gyalakutára az Lázár jószágba, az első feleségére Sapharit Katára, mivel akkor semmi jussa nem volt itt Gyalakután Gáspár Jánosnak. Itt lakék, az hol most az Lázár György uram udvarháza vagyon, innét építe oda, az hol most az Haller Gábor uram őnagysága udvarháza vagyon, az legények házát és az istállókat is. Akkor Gáspár János az mostohafiával Lázár Jánossal együtt lakik vala, osztozatlanok is valának.” KLEV gyalakutai Lázár cs. lt. 23. cs., f. 111.v

458 Az uzdiszentpéteri udvarház leltára 1679-ből: B. NAGY. 1973, p. 136–177, p. 367–368. Érdekes, hogy ez a négy bástyával ellátott pompás udvarház is teljesen fából épült.; Bíró Vencel a leltár alapján pontos leírást ad: B^ÍRÓ 1986, p. 277–281. Teleki Mihály uzdiszentpéteri építkezéseiről újabban, a besztercei levelezés alapján. KOVÁCS ZS. 2004, p. 115–122. Egyetlen másik erdélyi udvarház építkezéseiről sem rendelkezünk ilyen pontos forrásokkal.

459 B. NAGY, 1973, p. 43–44.; A háromszéki udvarházak típusait Tüdős S. Kinga gyűjtötte össze TÜDŐS S. 1998, p. 52–61.

460 T^ÜDŐS S. 1998, p. 71.

461 Ilyen volt például Magyargyerőmonostori Kemény Péter magyarbükkösi udvarháza, amelyet 1646-os leltára alapján ismerünk. B. NAGY 1973, p. 79–81.; ún sütőház is állhatott az udvarban:

B^ÍRÓ 1986, p. 275.

In document Haller Gábor – egy 17. századi erdélyi arisztokrata életpályája (Pldal 99-112)