3. Anyag és módszer
3.1 Az EU csatlakozás és a KAP reform várható hatásaira potenciálisan érzékeny fajok
A potenciális hatásviselık meghatározásának elsı lépéseként – a 2.4 fejezet megállapításaira alapozva – a mezei madárfajok érzékenységét a következı földhasználati változások vonatkozásában vizsgáltam:
• növekvı növényvédıszer-használat;
• a gazdaságok konszolidációja (azaz a táblaméret növekedése és a táblaszegélyek csökkenése) és termelés specializációja;
• a gyepek mővelésének intenzívebbé válása;
• a termelés felhagyása;
• erdısítés.
Mivel a hatásviselıket viszonylag sok faj közül kellett kiválasztani, és az egyes fajok csökkenését sok esetben különbözı hatások kombinációja érinti, a hagyományos hatásmátrix módszerek (Truett, et al., 1994) nem alkalmazhatóak. Ezért az egyes hatásokra érzékeny fajok meghatározásához egy Access (Microsoft, 2003) relációs adatbázist készítettem. Ez – mátrix módszerekkel szemben – több változó egyidejő figyelembevételét is lehetıvé teszi.
Az adatbázis alapját az egyes fajok élıhely- és táplálékigénye képezte Tucker és Evans (1997) munkája 3. mellékletének a mezıgazdasági és füves élıhelyekhez kötıdı fajokra vonatkozó része nyomán. Ez a forrás a kilencvenes évek elején Európában rendelkezésre álló szakirodalom áttekintése (elsısorban a Cramp, et al., 1977-1994) alapján készült. E munkában a szerzı és témavezetıje is részt vettek, így a fajok élıhely- és táplálékigényére vonatkozó adatok a hazai viszonyokat is jól tükrözik.
Az említett melléklet adatait Access táblázatokban rögzítettem. A táblázat csak a szántókhoz, illetve gyepekhez kapcsolódó prioritást képezı fajokat tartalmazta, és nem foglalta magába a kisebb kiterjedéső mezıgazdasági élıhelyek: például rizstelepek, ültetvények és fás legelık madarait. Ezek prioritás fajai azonban fıként – a rizstelepek esetében – vizes, a többi élıhely esetében pedig fás élıhelyekhez kötıdnek. Ez az eljárás azt eredményezte, hogy egyes Magyarországon mezei élıhelyeket is használó fajokat – például nagy kócsag (Casmerodius albus), dankasirály (Larus ridibundus) – kihagytam a további feldolgozásból.
A Tucker és Evans (1997) által felsorolt 146 európai prioritás faj közül a Magyarországon is költıket a BirdLife International 1970–1990. és 1990–2000. évek idıszakára vonatkozó adatbázisait tartalmazó táblázatok segítségével választottam ki. Így a feldolgozás csak a fészkelı fajokra terjed ki, a Magyarországon átvonuló és ekkor mezıgazdasági élıhelyeket is használó fajokat (például a legtöbb vízivad, egyes partimadarak és egyes hazánkban csak télen elıforduló pintyfélék) érintı hatásokat nem elemeztem.
Az adatok ellenırzését követıen a szakirodalom elemzése alapján különbözı lekérdezés sorozatokat dolgoztam ki az egyes földhasználati változások által érintett potenciálisan érzékeny madárfajok meghatározása érdekében. Ezek a következı logikát követték:
(1) Azoknak a fajoknak a kiválasztása, amik a kérdéses élıhely típust (például gyep, szántó) használják.
(2) Azoknak a fajoknak a meghatározása, amelyek az adott földhasználati változással (például gyepgazdálkodás intenzívebbé válása, erdısítés) érintett forrást, illetve környezeti feltételeket igénylik.
(3) A minimálisan igényelt mezıgazdasági terület nagysága és/vagy a faj adott forrásra vonatkozó specializációjának figyelembe vételével az adott tényezıre nagyobb valószínőséggel érzékeny fajok kiválasztása.
3.1.1 A növekvı növényvédı szer használatra érzékeny fajok
Valószínőleg a növényvédı szerek ma már nem okozzák a madarak olyan súlyos mérgezését, mint a DDT alkalmazásának idıszakában (Campbell, et al., 1997; Burn, 2000; Boatman, et al., 2004).
Ugyanakkor mind a gyomirtó-, a rovarölı- és a rágcsálóirtószerek érintik a mezei madarak alapvetı táplálékforrásait, és ezen keresztül hatással lehetnek azok produkciójára, illetve túlélésére (Benton, et al., 2002; Morris, et al., 2005).
Nagy-Britanniában a gyommagvak mennyiségének csökkenését tartják felelısnek 10 magevı mezei madárfaj állományának csökkenéséért (Newton, 2004). A Polygonum, Stellaria és Chenopodium nemzetségekbe tartozó fajok különösen fontos szerepet játszanak a magevı mezei madárfajok táplálkozásában (Wilson, et al., 1999). Következésképpen a gyomirtó szerek alkalmazására azok a fajok a legérzékenyebbek, amelyek elsısorban gyommagvakkal táplálkoznak (Newton, 2004).
Értelemszerően, kevésbé érzékenyek a gyommagvak hiányára azok a fajok, amelyek a termesztett növények magvait is fogyasztják. Ezt a feltételezést erısítik Faragó (2002) adatai a magyarországi szárnyasvadfajok táplálkozására vonatkozóan is. Jelentıs különbség figyelhetı meg az elsısorban gyommag táplálékot fogyasztó fogoly, fürj és a haszonnövények magvait is fogyasztó örvös galamb (Columba palumbus), balkáni gerle (S. decaocto) állományalakulásában. Ugyanakkor mind a gyommagvak, mind a termesztett növények magjainak rendelkezésre állását és hozzáférhetıségét nagymértékben befolyásolja az alkalmazott technológia – például tarló magasság, a tarló ápolásának ideje (Moorcroft, et al., 2002; Butler & Gillings, 2004; Butler, et al., 2005) –, illetve az idıjárás – például hóborítás (Streich, et al., 2006). Ennek alapján valószínősíthetı, hogy még a részben a termesztett növények magvait fogyasztó fajok is érzékenyek a gyomirtószer-használatra. Emellett a magevı fajok érzékenységét táplálkozási és vonulási stratégiájuk is befolyásolja. Az angliai tapasztalatok szerint érzékenyebbek azok a fajok, amelyek a táblán és nem annak szegélyében szerzik a táplálékukat(Whittingham, et al., 2001). Szintén érzékenyebbek azok a fajok amelyek viszonylag kis mozgáskörzettel rendelkeznek, és amelyek a táplálékhiányos idıszakban nem vándorolnak el (Newton, 2004).
Ennek megfelelıen elsı lépésben a fajok táplálékigénye alapján (1) azokat határoztam meg, amelyek gyommagvakat fogyasztanak. Ezt követıen (2) kizártam azokat, amelyek táplálékában a gyommagvak mellett a termesztett növények magvai is szerepeltek. Végül (3) kiválasztottam azokat, amelyek 10 ha-nál nagyobb mezıgazdasági területet igényelnek a mozgáskörzetükben. Az utóbbi persze nem zárja ki az érzékeny fajok körébıl az ennél kisebb területeken élıket, csak nagyobb valószínőséggel tekinti érzékenynek a mozgáskörzetükben ennél nagyobb mezıgazdasági területet igénylıket.
A mezei madárfajok közül azok lehetnek érzékenyek a rovarirtó szerek használatára, amelyek a talajon vagy a növényzeten élı ízeltlábúakkal táplálkoznak, vagy legalább a szaporodási idıszakban ilyen táplálékot igényelnek fiókáik felneveléséhez. Az ízeltlábú táplálék jelentıségét a szárnyasvad esetében magyarországi vizsgálatok is igazolják (Faragó, 1985, 1990b, 2002). Ugyanakkor ezek az adatok arra is utalnak, hogy az alternatív táplálékforrás fogyasztására képes fajok (például szarka, vetési varjú) kevésbé érzékenyek a rovarirtó szerek használatára. Ezért elsı lépésben azokat a fajokat választottam ki, amelyek elsısorban szántóföldön élnek, (1) és talajon, vagy növényzeten élı ízeltlábúakkal táplálkoznak. Ezt követıen (2) kizártam azokat, amelyek alternatív táplálékforrásként hulladékot vagy dögöket is fogyasztanak. Végül (3) meghatároztam azokat, amelyek 10 ha-nál nagyobb mezıgazdasági területet igényelnek a mozgáskörzetükben.
A rodenticidekre szerekre elsısorban azok a fajok lehetnek érzékenyek, amelyek (1) kisemlısökkel táplálkoznak, és (2) nem használnak más táplálékforrást (például hulladékot vagy
44
3.1.2 A gazdaságok konszolidációjára és specializációjára érzékeny madárfajok
A mezıgazdaság intenzívebbé válásának jellegzetes kísérı jelensége a táblaméretek növekedése következtében a táblaszegélyek, bokrosok, fasorok, nádas foltok, vízállások területének, a termesztett növények számának és a táblán belüli mozaikosság csökkenése (Lefranc, 1997; Suárez, et al., 1997; Tucker & Evans, 1997; Moreira, 1999; Donald, et al., 2002; Robinson & Sutherland, 2002; Vickery, et al., 2002; Benton, et al., 2003; Fuller, et al., 2004; Latus, et al., 2004; Newton, 2004; Moreira, et al., 2005; Wilson, et al., 2005), bár egyes szerzık szerint ez csak másodlagos szerepet játszik a mezei madárfajok állományának csökkenésében (Gillings & Fuller, 1998).
A fentieknek megfelelıen a birtokrendezés és specializáció hatásaira érzékeny fajoknak azokat tekinthetjük, amelyekre (1) a következı kritériumok legalább egyike érvényes:
• fás, bokros vagy vizes élıhelyet is igényelnek az otthonkörzetükben;
• többféle termesztett növény jelenléte az otthonkörzetükben;
• különbözı növényzeti struktúra igénye az életciklusuk során.
A fentiek közül minél többet igényel egy faj, annál valószínőbb, hogy érzékeny a gazdaságok konszolidációjára és specializációjára.
3.1.3 A gyepek mővelésének intenzívebbé válására érzékeny fajok meghatározása
A gyepek eltartóképességének és takarmányozási értékének növelését olyan beavatkozások szolgálják mint a vízszint szabályozása, a mőtrágyázás, a felülvetés, a legelı állatállomány sőrőségének, a kaszálások sőrőségének és sebességének növelése. Mindezek együttesen okozzák a táplálkozási lehetıségek romlását, a fészkelésre kevésbé alkalmas vegetáció struktúra kialakulását, illetve a taposás és kaszálás következtében csökkentik a szaporodási sikert (Wakeham-Dawson &
Smith, 2000; Vickery, et al., 2001; McCracken & Tallowin, 2004; Buckingham & Peach, 2005).
Ugyanakkor számos a talajban, illetve a talaj felszínén élı ízeltlábúakkal táplálkozó madárfaj számára elınyös az intenzív gazdálkodás által fenntartott alacsony növényzet, mert így könnyebben hozzáférnek a táplálékukhoz (Atkinson, et al., 2004; Barnett, et al., 2004; Devereux, et al., 2004;
Buckingham & Peach, 2005; Buckingham, et al., 2006). Az erıs legeltetés fontos szerepet játszik egyes fajok – például a széki csér, a széki lile (Charadrius alexandrinus) és a bíbic – fészkeléséhez szükséges rövid füvő növényzetet fenntartásában (Sterbetz, 1992, 1995b; Székely, 1997). E fajok esetében viszont az intenzív gyepgazdálkodás – különösen a sávos legeltetéssel – a fészekaljak nagyobb mértékő pusztulásához vezethet.
Ezért a gyepgazdálkodás intenzívebbé válására érzékeny fajok a következı funkcionális csoportok egyikébe tartozhatnak:
• a talajon és gyepben fészkelnek;
• a vizes élıhelyek jelenlétét kívánják;
• olyan fajok amelyek a növényzeten élı rovarokkal vagy magokkal táplálkoznak.
Az utóbbi csoportba tartozó fajok esetében kedvezı a magasabb marginális vegetáció megléte, illetve a magasabb és alacsonyabb növények mozaikja (Vickery, et al., 2001; Atkinson, et al., 2004;
Whittingham & Evans, 2004; Atkinson, et al., 2005).
3.1.4 A termelés felhagyására érzékeny fajok
A termelés felhagyása elterjedt jelenség az európai mezıgazdaságban. Ez a termelés intenzívebbé válásának közvetett hatásaként különösen a kedvezıtlenebb adottságú, marginális mezıgazdasági területeket érinti (Baldock, et al., 1994; Bolsius, 1998; MacDonald, et al., 2000; Keenleyside, et al., 2004). A mővelés hiányában megszőnnek, vagy alapvetıen megváltoznak a természetes szukcessziót fékezı hatások (például szántás, legeltetés, kaszálás), és a felhagyott terület
növényzetében fontos szerkezeti átalakulások következnek be. A vegetáció fejlıdése jellemzı módon az elhalt növényi részek felhalmozódásával és magasabb gyepszint kialakulásával kezdıdik, amit a bokrok megtelepedése és a terület erdısülése követ (Keenleyside, et al., 2004). A mezei madárfajok szempontjából ezt a folyamatot általában kedvezıtlennek ítélik meg (Tucker & Heath, 1994; Tucker, 1997; Tucker & Evans, 1997; Heath & Evans, 2000), mivel a nyílt élıhelyekhez kötıdı ritka fajok helyét kedvezı védelmi helyzetben lévı arboreális fajok veszik át (Farina, 1997;
Moreira, et al., 2001; Suárez-Seoane, et al., 2002; Luoto, et al., 2003; Laiolo, et al., 2004). A helyzetet súlyosbítja, hogy a megritkult állományú fajok utolsó populációi gyakran azokra a kedvezıtlen adottságú területekre szorultak vissza, amelyeket a termelés intenzívebbé válása nem vagy csak kevésbé érintett (Baldock, et al., 1994).
Számos tanulmány szerint azok a fajok a legérzékenyebbek a mővelés felhagyására, amelyek rövid növényzetet igényelnek (Moreira, 1999; Vickery & Gill, 1999). Ezért a mővelés felhagyására érzékeny fajokat az (1) alacsony növényzeti preferencia alapján választottam ki, majd (2) kizártam azokat a fajokat amelyek kis mezıgazdasági területtel is megelégednek az otthonkörzetükben, mivel valószínősítettem, hogy az élıhely mozaikossága miatt ezek számára kialakulhatnak kedvezı feltételek.
3.1.5 Az erdıtelepítésre érzékeny fajok
A mezıgazdasági illetve a nem mezıgazdasági területek erdısítése az élıhely átalakítása révén szinte valamennyi mezei madárfajt érinti. A hatás azonban különösen jelentıs lehet azoknak a fajoknak az esetében, amelyek vagy speciális élıhelyekhez kötıdnek, vagy nagy kiterjedéső nyílt élıhelyeket igényelnek. Ezért az erdısítés által potenciálisan kedvezıtlenül érintett fajoknak azokat tekintettem, amelyek nyílt élıhelyet igényelnek, és érzékenységüket annál valószínőbbnek tartom minél nagyobb ilyen területet igényelnek.