Az újjáalakult világhelyzetben minden fejlődést gazdasági tényezők determ in áln ak ; ezt az alapigazságot Stinnes idejekorán felismerte. A po
litikailag m ár-m ár széthulló Németországot új gazdasági egységbe tömö
ritette. Gazdasági érvekkel leszerelte az elszakadási mozgalmakat (lásd pk Bajorország) s újabb ipari terveivel egész Közép-Európa egységes gazda
sági kiépítésére törekszik. Nem politizál, nem sző nagyhatalm i terveket*
reá nézve csak az üzlet fontos. Üzemét fejleszti m ind hatalm asabbra s nem annyira célja, mint inkább sikere, hogy a Stinnes-tröszt óriási m éretei
vel m ár egy egész földrész gazdasági rendszerévé szélesedett. A vám sorom pók lerom bolását is üzleti érdekek m iatt szeretné. Önző, egyéni okok bírták arra is, hogy az orosz konzorcium ba belépjen. Tevékenysége ott oda irányul, hogy a konszolidáció érdekében az ipari és kereskedelm i forgalom Oroszországgal m eginduljon; de közben a Don-vidéki bányákra g o n d o l; melyekhez komoly érdekek fűzik s azokat menteni igyekszik. De saját vagyoni küzdelm ében önkéntelenül reátapintott arra a mélységes, igazságra, melyet m ár Lloyd George is felism ert: hogy E urópa a norm á
lis gazdasági életre m indaddig vissza nem térhet, míg Oroszország óriás embertömegével, kim eríthetetlen nyersanyagával újra bele nem kapcsolódik.
Összegezve: Stinnes üzletember, józan, szenvedélytől mentes és.
m indenekfölött nagystílű. Vállalkozás az eleme, munka a levegője, célja pedig az üzlet. Az események gazdasági következm ényeit jól és gyor
san mérlegeli s m ikor saját hasznára néz, a m ások jav át is elősegíti.
Gazdasági alapokat rak le, azokra erős falakat emel s m űködésével hozzá
járu l, hogy az új világrend felépüljön. A Stinnes-konzern leple mögött m ár önkéntelenül és tudatlanul egy más, hatalm asabb kolosszus k é sz ü l:
a Lloyd George által is m egpendített európai Egyesült Államok terve ; ha csak gazdasági alapon is és minden nemzetközi szankció nélkül. Egy em ber építi, Hugó Stinnes, üzleti céllal, ö n érd ek b ő l; egy em ber, akinek sikerült, hogy m inden tervét tetté av a ssa; egy ember, aki szerencsét, sikert és vagyont halmoz e g y m ásra; egy em ber, aki elég erős arra, hogy a nagy összeomlásban el ne csüggedjen s acélakarattal és önbizalommal a változó időnek fölébe kerüljön.
Pü n kösti Andor
1017
C
DIAGNÓZIS ÉS RECEPT
(Második közlemény) Am ik o r a v álság gyógyszerét k e re ssü k , első g o n d o la tu n k k étség te
le n ü l: a termelés. D olgozzék m in d e n k i a n n y it, m in t a z e lő tt, só t .annál tö b b e t, h o g y h a t év m u la s z tá s á t p ó to lh a ssu k . A m ező n , a g y á ra k b a n , m ű h e ly e k b e n , iro d á k b a n és h iv a ta lo k b a n k ez d ő d jé k m eg ú jb ó l a m u n k a , ne legyén egyetlen te rm e lé si eszköz, m ely k ih a s z n á la tla n m a ra d , — ez a válsá g n a k term észetes gyógyulási ú tja es
a m íg e rre az ú tr a n e m lé p ü n k , h iá b a tö re k s z ü n k re fo rm o k ra az á lla m g a z d a sá g n a k re á lis a b b a la p o k ra v aló fe k te té s é re : h ely z e tü n k ö n v á lto z ta tn i n em tu d u n k . E n n e k az ig a z sá g n a k erő s lo g ik á ja fo ly tan
« o k p o litik u s és n e m z e tg a z d a a r r a az á llá s p o n tra h ely e z k e d e tt, hogy a válság m eg sz ü n te té sé n e k m ó d ja a m u n k á b a n a n n y ira a d v a van, h o g y teljesen felesleges vele, m in t k é rd éssel foglalkozni. E s z e rin t a felfogás sz e rin t a v álság o t n em k ell g y ó g y ítan i, m e g sz ű n ik az m a g a
tói is, c sa k m in d e n e m b e r lá sso n h o zzá a m u n k á h o z .
K é tsé g te len ü l igaz, hogy ha m in d e n k i d o lg o zn ék és h a a te r m elés ép oly e re d m é n y e s len n e, m in t az elő tt, m egkez ot ne gyo g y u lá s u n k is, csa k h o g y a leg tö b b ig azság g al úgy v a g y u n k , hogy é rv é n y e sü lé sü k a g y a k o rla ti életb e n n em o ly an eg yszerű, m in t ah o g y a n elk ép z eljü k . íg y v a n ez e b b e n az ese tb e n is. H iá b a te ssz ü k a m u n k a m in d e n h a tó s á g á t és az t a felfogást, ho g y se m m i m á s k ívüle ce - n em v e z e t: a x ió m á v á , am íg n em tá v o litju k el a z o k a t az a k a d a y o - k a t, m ely ek a term e lé s ú tjá b a n á lla n a k és am ely e k tu la jd o n epen o k o z z á k , h o g y az em b e re k n em d o lg o z n a k , - a m u n k á ró l csa
b esz éln i fognak. H a a z t a k a r ju k , ho g y a tö b b te rm e le s je lsz a v á b ó l v a ló sá g le g y e n ,»elő b b a lk a lm a s s á k ell te n n i a k ö z á lla p o to k a t , m u n k á ra . F el kell é b re sz te n i az e m b e re k m u n k a k e d v é t, új o m eg kell h o n ö s ita n i a m u n k á n a k sz e re te té t és m eg b ec sü lését, a m u n k a n é lk ü li m egélhetés leh ető sé g ét pedig k i k ell z á rn i. M ert h ia b a , am íg a k o ra reggeltől k éső estig ta rtó fá rasztó m u n k a m ég a m in d e n n a p i k e n y e re t sem a d ja meg, a k o n ju n k tú r á n a k ügyes fe lh a szn a asa e lle n b e n m u n k a n é lk ü l is g o n d ta la n életet b iz to sit, a d d ig az em e- rek m in d e n b u z d ítá s m e lle tt sem leszn e k h a jla n d ó k dolgozni. E s h a ig azu k v an te h á t a z o k n a k , a k ik a z t á llítjá k , h o g \ ozgaz asa g u n k v á ls á g á n a k re á lis ellen szere a te rm e lé s, ép en így igaz az is, ho g y a term e lé s m e g in d ítá s á n a k is v a n olyan e o e e e e, a m e y n é lk ü l e re d m é n y re n em s z á m íth a tu n k s ez : a va u ta le n ezese. a
tehát valaki a válság megszűntetése céljából meg akarja indítani a termelést, munkáját a valuta rendezésén kezdje. Ez azonban koránt
sem egyértelmű a korona külföldi árfolyamának mesterséges úton való emelésével, hanem azt jelenti, hogy a gazdasági életet meg kell szabadítani azoktól a bankjegymilliárdoktól, amelyek — bár mögöt
tük tényleges érték, vagy a termelés valamely helyén már dolgozó tőke nincsen, — lehetővé teszik, hogy az emberek nagy része ne dolgozzék, mert pénzvagyona mindazt biztosítja számára, amire szüksége van.
A pénzt újból azzá kell tenni, am inek a munkamegosztáson felépült gazdasági életben lennie k e ll: csereeszközzé, mely sehol sem reked meg, hanem állandó körforgást végez, mint az emberi testben a vér. Amíg ezzel szemben a helyzet az marad, hogy az emberek egy jelentékeny részének több a pénze, mint amennyiért új javakat vehet, hiába minden beszédünk és írásunk, az embereket nem fogja munkára ösztönözni az a pénz, mellyel nem tudnak mit csinálni.
Vagy egyáltalán megszűnik, illetve csökken a termelés, vagy a munka eredményét mindenki magamagának igyekszik megtartani.
Ezt semm iféle közigazgatási, vagy büntetőjogi intézkedéssel megaka
dályozni nem lehet. A rekvirálások is csak még jobban elkedvetle
nítik a gazdákat, akiknek elvégre is joguk van arra, hogy nehéz munkájuk eredményéért olyan ellenértéket követeljenek, melynek igazi értéke van. Egészen bizonyos, hogy csakis a szabad forgalom és a korlátozás nélküli ár vezethetnek a termelés fokozásához, mert csak igy kaphatja meg a gazda búzájáért és ökréért azt az árat, illetőleg azt ap énzt, amely kielégíti.
A gazdasági szabadságnak ez a korlátozásnélküli érvényesü
lése azonban még nagyobb nélkülözést jelentene a hivatalnokok, munkások és általában a kisemberek számára, akik a rendes kenyérnek és húsnak árát már ma sem képesek megfizetni, hát még ha szabad verseny és export lenne, amikor m inden jószágnak világpiaci ára érvényesülne és mindazok, akiknek nincs vagyonuk, teljesen kikapcsolódnának a versenyből. Német-Ausztriában ezen az állapoton úgy akartak segíteni, hogy állandóan emelték a fizetése
ket, hogy ezzel emelkedjék a hivatalnokok és m unkások vásárló
képessége is. Az eredmény azonban egészen más lett. A bankjegyek értéke ugyanolyan arányban csökkent, amilyen arányban szaporod
tak a bankjegyek és pontosan meg lehetett állapítani, hogy minden egyes fizetésemelésnél az árak* is em elkedtek; igy tehát továbbra is csak azok tudtak vásárolni, akiknek vagyonuk volt. Egyedül Orosz
országban sikerült a gazdagokat nagyobb vásárlóképességüktől meg
fosztani, de ennek igen nagy ára volt: a pénz teljes elértéktelenitése%
Az osztrák és orosz példák óvnak attól, hogy a pénzviszonyoknak
1019
m ai, kétségtelenül egészségtelen és sürgősen orvoslandó egyenlőt
lenségét úgy akarjuk megszüntetni, hogy még több pénzt bocsás
sunk forgalomba, melynek egy reálisan fedezett, ingadozásoknak alá nem vetett fizető eszközre van szüksége.
De hát van-e mód arra, hogy ezt elérhessük, nem vagyunk-e sokkal gyengébbek, semhogy változtathassunk helyzetünkön ?
Mint említettük, sokan kétségbe vonják annak lehetőségét»
hogy a valuta technikai módon megjavíttassék. Ez bizonyos tekin
tetben igy is van. Például valóban céltalan lenne nagy áldozatokat hozni, csak azért, hogy a magyar pénz árfolyamát emeljük a kül
földön, mert amint elmaradna az állami beavatkozás — tudniillik a korona vásárlása, — pénzünk árfolyama nyomban leesnék.*
Különben sem az a legfontosabb, hogy milyen értéket tulajdoníta
nak a magyar pénznek Svájcban, hímem, hogy mennyire becsülik azt idehaza? Azok, akik ellene vannak a technikai eszközök igénybevételének, álláspontjuk erősítésére azt is felhozzak, hogy ha sikerülne is mesterségesen megjavítani a v a lu tá t: a gazdasági vál
ság ezzel még nem] szűnnék meg. Ez is igaz, de mi, akik a valuta rendezését elsősorban megoldandó feladatnak tartjuk, a jó valutá
tól nem is váriink m ást, mint azt, hogy m egindítsa a munkát. Ha ez a megnyílt lehetőség mellett is elmaradna, természetesen nem szűnnék meg a válság sem és a valutarendezésre fordított munka kárba veszne. Nincsen azonban okunk erre a legrosszabb eshető
ségre számítani, sőt jogunk van hinni, hogy amint sikerült a pénz
viszonyokat rendezni és ezzel a közállapotokat a munkára alkal
m assá tenni, a termelés is meg fog indulni. A valutarendezés ezek szerint nem öncél, hanem eszköz es minden kísérletet, m el\ a valuta rendezése érdekében történt, abból a szem pontból kell meg
ítélnünk, vájjon a lk a lm a s volt-e arra, hogy a : igazi célt, a term elés m e g in d ítá sá t elérje 9
A valutarendezés terén .az első lépés tulajdonképen az 1920. év*
pénzlebélyegzés, mely alkalomból a bemutatott bankjegyek felét köl
csön címén visszatartották. A forgalomban ezáltal a bankjegjek m ennyisége a felére csö k k en tés ez az intézkedés kétségtelenül alkal
mas volt arra, hogy nyomában a pénzviszonyok megjavuljanak, ha az állam a visszatartott bankjegyeket m egsem misítette volna. Csak
hogy a pénzügyi kormány ezt nem tette meg. Az állam nak pénzre volt szüksége és a lebélyegzést, illetőleg a bankjegyek felének vissza
tartását is csak azért rendelte el, hogy a leggyorsabban pénzhez jusson. A gazdasági élet a bankjegy-tömegek nyom asztó súlyától
1 Ez a z e s e t m á r b e i s k ö v e t k e z e t t , m e r t a m e s t e r s é g e s e n '¿.85 r e f e l h a j t o t t m a g y a r k o r o n a i s m é t 1 . 5 0 - r e z u h a n t v i s s z a Z ü r i c h b e n , m i k o r a M e n d e l s s o h n - c é g
b e r l i n i v á s á r l á s a i t m e g s z ü n t e t t e . szerk J
1020
, ily k é p nem sz a b a d u lt ineg, c sa k az á lla m a d ó ssá g a le tt n a g y o b b , k ö v etk ez ésk ép e n az e m b e re k b iz a lm a az á lla m v á ltó ja , a p én z ir á n t m ég jo b b a n c sö k k e n t. S ú ly o sb íto tta a h elyzetet, ho g y a la k o ssá g n a k n em m in d e n rétegét é rin te tte eg y fo rm án a p énzlebélyegzés és ép a te h e tő se b b e k , a k ik n e k p é n z ü k fo ly ó szá m lá n és ta k a ré k b e té tb e n s z o k o tt elhelyezve le n n i, m e n te se k m a ra d ta k a veszteségtől, m íg a p é n z ü g y e k b e n k ev ésb b é tá jé k o z o tta k v a g y o n u k felét elv esz tetté k a n é lk ü l, ho g y m e g m a ra d t p é n z ü k n e k v á sá rló e re je e m e lk e d e tt voln a. A p én z lebélyegzése ily k ép az á lla m irá n ti b iz a lm a tla n s á g o t c s a k m ély íte tte .
A \alutarendezés második, sokkal komolyabb kísérlete az a nagyszabású pénzügyi program, melyet Hegedűs Loránd pénzügy- m iniszter dolgozott ki. Ennek a programnak lényege a bankóprés megállítása és m indennemű vagyon m egváltságolása a valuta javí
tása érdekében. A pénz értékét a program meg is javította és pedig nemcsak kűllöldön, hanem a belföldön is, azonban, sajnos, több körülmény folytán ettől az akciótól sem várhatunk teljes eredményt.
A pénzügyi program elszigetelt maradt és nem követte azt nyomban egy céltudatos gazdasági program. A különböző váltságok .életbelépteté
sének sorrendje azt eredményezte, hogy a pénzszűke először a város
ban jelentkezett, holott a bankjegyek nagyobb része tudvalevőleg a falvakban halmozódott fel s így a pénzinflációnak a termelésre gya
korolt rossz hatása megmaradt. Minthogy pedig az új pénz (állam - jegy) kibocsátása továbbra is az állam kezében maradt, az, emberek bizalma bár kissé visszatért, a változó hangulatoktól függött. Hiába, oz annyit csalódott embereknek nem lehet elég biztosíték az, hogy a törvény értelmében az újonnan felállított állami jegyintézet az államjegyeket csak megfelelő fedezet mellett bocsáthatja k i ; olyan könnyen nem felejtik el az emberek, hogy miként nyomatta az Osztrák-Magyar Bank minden fedezet nélkül a bankjegyeket, pedig ezt sem engedte meg a törvény. De a háborúban pénz kellett s a két kormány élt hatalmával a jegybankkal szem ben, melynek igaz
gatósága és vezetősége teljesen tőle függött.
Ahhoz, hogy a gazdasági életet jó pénzhez juttassuk, a bizalom nak oly fokára van szükség, m elynek megteremtése csak egy módon lehetséges: a bankjegy kibocsátást olyan intézetre kell bízni, amely külföldi tőkéuel aláknl és m elynek igazgatóságában olyan semleges országbeli pénzügyi szaktekintélyek foglalnak helyet, akik feltétlen biztosítékot nyújtanak az iránt, hogy a bank az alapszabályok rendel
kezésétől nem fog eltérni, bármely indokból is kérné, illetve kövételné ezt a kormány. Az alapszabályok pedig expressis verbis mondják ki, hogy a bank az állam részére sem m iféle hitelt nem nyújthat, sőt a korm ánnyal üzleti összeköttetésbe sem léphet, továbbá, hogy
bank-1021
/
jegyeket csakis arany-, illetve megfelelő bankszeru fedezet mellett
szabad kibocsátani. ,, , ,
Bizonyos, hogy az állam szuverénitása szempontjából szépség
hibát jelent egy olyan jegybank, amely nincs alávetve az állam hatalmának, de nem nagyobb szépséghiba-e az, ha pénzét leértékelik ? Az az állam, melynék jegybankja külföldi ellenőrzés alatt működik, hasonlít a sánta emberhez, aki mankóra szorul ; de az az allam, amelynek egyáltalában nincsen jó pénze, olyan, mint az a nyom o
rék, akinek se keze, se lába és magával teljesen tehetetlen. Sajnos, olyan a helyzetünk, hogy állami önérzetünket egyelőre mérsékel
nünk kell és nem szabad pusztán büszkeségből megfosztani magun
kat attól a segítségtől, amely, ha nem is szép, de legalább eredmé
nyes Majd ha megerősödtünk s az emberek emlékezetében mind itthon, mind a külföldön elm osódik az a nagy visszaélés mely a bankjegyek kibocsátásánál történt, újból akként cselekedhetünk, amint ezt állami szuverénitásunk megköveteli és a külföldi ellen
őrzés alatt működő jegybanknak szabadalmát megszüntethetjük.
Egyelőre azonban el kell fogadnunk azt a lehetőséget, mely egyedül kínálkozik arra, hogy a pénz iránti bizalmat újból m eg
teremtsük. , . , .
Felmerül azonban az a kérdés,-hogy lehetséges-e a külföld érdek
lődését és tőkéjét egy magyar jegybank számára biztosítani?
A kérdésre a világ gazdasági helyzetének megfigyelése adja meg
^ feleletet«
A nyugati iparos és kereskedő-államokban, nemkülönben Amerikában már hosszabb idő óta válság dúl. A nagy gyárak egy
másután szüntették be az üzemeket és bocsátották el a m unkásokat;
nincsenek foglalkoztatva a hajózási vállalatok, kereskedelmi irodák sem , úgyszólván minden üzleti élet megszűnt.
’ Eleinte ezt a válságot m úló jelenségnek tekintették, mely a békére való átmenetellel jár és hamar elmúlik. Bebizonyult azon
ban, hogy néni így van, mert a válság o k a : Európa fogyaszlokepes- ségének teljes megsemmisülése. A megijedt gyárosok üzemegyesi e- seket csináltak, csakhogy minél olcsóbban produkáljanak, fokoza
tosan leszállították a haszonra való igényeiket, mindent megtettek, csakhogy az üzemet ne legyenek kénytelenek teljesen beszun e ni.
Még sem értek célt. Az előállított javakat egyáltalában nem voltak képesek e la d n i; Németország, Ausztria, Magyarorszag es C rosz- ország nem tudnak vásárolni, mert nincs jó pénzük, ila mar a győztes államok is belátják, hogy Középeurópa gazdasági helyzeten változtatni kell, mert ha nem sietnek a háború folytan tönkrement népek segítségére, iparukat és kereskedelmüket, mely az egesz világ fogyasztására van berendezve, nem képesek fogla koz atm. Az angol
1022
gyárosok munkásaikat nem tudják fizetni, ha csak annyi posztót készítenek, amennyi Angliában elfogy; nekik abból nincsen hasznuk, hogy a font sokkal drágább, mint a márka és a korona ; az ő érde
kük azt követeli meg, hogy a német, osztrák és magyar fogyasztók újból náluk elégítsék ki szükségletüket. Az angol gyárosoknak ez az érdekük találkozik az angol munkások, hivatalnokok érdekével,, bizonyosak lehetünk tehát abban, hogy az angol közvélemény, az angol töke saját érdekében is segítségünkre siet, ha mi kom oly jelét adjuk annak a szándékunknak, hogy újból fogyasztói aka
runk lenni az angol gyáriparnak és ezért rendezni akarjuk pénz
viszonyainkat. Nem szabad különben elfeledni azt sem, hogy a háború alatt igen sok arany és ezüst gyűlt össze Amerikában s a legtöbb semleges államban, ahonnét egyformán szállították az árút mindkét harcoló félnek, amíg aranyat kaptak érte. Ez a sok arany ma kamatozatlanul fekszik a holland, spanyol stb. tőkéseknél és kétségtelen, hogy jó üzletre Amerikának és a semleges államoknak aranya versenyezve fog jelentkezni. Természetesen előbb meg kell győznünk a \ilá g o t szándékaink becsületességéről és komolyságáról mert a tőke igen érzékeny és ha a legkisebb oka van a bizalm at
lanságra, a legnagyobb haszon elöl is kitér. Ha azonban megadjuk mindazt a biztonsagot, amelyet a külföldi töke jogosan követel és nem tartunk fenn magunknak semm i olyan jogot, mely ellene szólna annak, hogy mi a jegybank m űködésétől mást is várunk, mint a forgalomnak jó pénzzel való ellátását, a jegybank tőkéjének bizto
sítását nem tartjuk nehéz feladatnak. Megfelelő propagandával biz
tosíthatnék az Amerikában élő magyarok támogatását is, de szintén csakis becsületes üzleti alapon. Egyébként a jegybank nem követel okvetlenül nagy ércfedezetet, mert az adóváltság alá vont földbirto
kok és házak is megfelelő fedezetet nyújtanak a bankjegyek kibo
csátására, ha lehetővé tesszük, hogy ezeket a reális értékeket a jegybank magánjogi szerződéssel leköthesse. Ehelyütt csak röviden ismertetem erre vonatkozó eszmémet, melyet egy másik munkám ban részletesen tárgyaltam.
A bankjegyek lebélyegzése előtt, amikor a valuta rendezésének kérdése még nem került homloktérbe, a Közgazdasági Társaságban előadást tartottam arról, hogy váltság alá kell vonni a vagyonnak m inden nemét, az ingatlanoknak (föld, ház) váltságát azonban nem fix összegben kell kivetni, hanem évi járadékokban. Ha ugyanis a föld vagyonváltsága az adóalap értékének valamely hányada, min
denekelőtt ingatlan érték-katasztert kell csinálni, ami feltétlenül sok időt követel. Számolni kell a földbirtokosoknak és különösen a kisgazdáknak nagy ellenállásával, ami Magyarországon igen kocká
zatossá tenné az egész munkálatot. De az ingatlan-vagyonváltságnak
102 »
az érték alapján való megállapítása nem vezethet célra már csak azért sem , mert a váltság kulcsának megfelelő megallapitasa szinte lehetetlen. Ha az a pénz mai értékelésén alapúié kalkuláció szerint történik, akkor rosszul járnak azok, akiknek nincs most pénzük es majd évek m úlva jobb pénzben « « t ik ki a váUsagot; ha pedig a váltság megállapításánál előre számításba vesszük, hogy a f Jdtsftg csak később lesz megfizetve, akkor alacsonyabb értekelest kell alapul vennünk s ebben'az esetben kicsiny lesz az adó eredménye, min hogy sokan mégis egyszerre egyenlítik ki váltságtartozásuka .
Még a földnél esetleg beilleszthető m vellalas vegett a búza ára de a naturálgazdálkodásra való ez a visszatérés az egesz eljárást felette bonyodalm assá és a falusi nép előtt a váltságot ellenszen
vessé tenné. A házaknál egyébként még ez sem lehetséges Mar ezekre való tekintettel is helyesebb tehát, ha az ingatlanok vagyon- vádtsTga járadékrendszerü lenne, azaz a gazdák és háztulajdonosok évi jövedelmük egy részét kötelesek lennének vagyonuk valtsaga fejében az állam részére átengedni. Ebben az esetben nem kel sem katasztert készíteni, sem értékelni, csak azt a hányadot (kulcsot kell megállapítani, amelyet az ingatlantulajdonosok jovedelmukbo átengedni kötelesek. Persze az állam nem elégedhetik meg ezekkel
az évenkint esedékes járadékokkal, minthogy neki adósságai kifize- léséhez és a termelés megindításához azonnal kell a pénz. Az ellen
tétes érdekek kiegyenlítése azonban nem nehez: a létesítendő jegy
bank illessze be m űködési körébe az ingatlanokra kirótt járadékok tőkésítését és a járadékok tőkéjét az adós (ingatlantulajdonos) engedményezése alapján fizesse ki az államnak, mely viszont elsőbb
ségi jogot biztosít a jegybanknak az adós minden más (bekebele
zett) tartozásával szemben. A járadék megállapítása ebben az esetben minden hosszadalm asabb eljárás nélkül megtörténhetnék, az adózó
nak nem kellene bankokhoz futnia, hanem a jegybanknál venne tel a járadék tőkeösszegét, m elyet azután évenkint törlesztene á f á n k nál. A jegybankra ezek a kölcsönök sem m i kockázattal nem járná
nak, mert az ingatlan jövedelm e elsősorban az ő kovetelesene nyújt fedezetet és így az csak akkor lehetne veszélyeztetve, ha az ingatlannak jövedelmezősége teljesen m egszűnnék és az adóalap is megsemmisülne. Nem állna elő az a helyzet sem, hogy a valtsag kevésbbé lenne terhes arra az adósra, akinek készpénzé van es így azonnal kifizetheti, mint arra az ingatlantulajdonosra, aki az adót majd csak évek múlva fogja kifizetni.
A jegybank nem kerülne ellentétbe alapszabályaival, mert nem az állam mal lépne üzleti viszonyba és nem az állam nak adna köl
csönt, - itt rejlik a nagy különbség e között a terv és ama m eg
oldás között, mely azt tervezi, hogy az állam az ország toldjenek
eszm ei fedezete mellett bocsásson ki pénzt, — miért is meg vagyok győződve, bogy a jegybanknak a járadékkölcsönök kifizetésével forgalomba hozott bankjegyei ugyanolyan bizalmat élveznének, mintha azok érccel lennének fedezve. Az állam pedig, mely birto
kába jutna a pénznek, kifizetné adósságait, nyersanyagot vásárolna, hasznos beruházásokat végezne, hogy a többtermelést és a földbir
tokreformot megvalósíthassa.
Az államra ez a megoldás csak egy esetben végződhetnék rosz- s z u l: ha a vagyonváltság törlesztésénél szerzett pénzt improduktív befektetésekre használná fel, mert ebben az esetben, amint a pénz elfogyott, teljesen tehetetlenül állna, hiszen az ország egy második vagyonadót nem bírna el, a jegybankhoz pedig hiába fordulna.
A pénzszerzés egyetlen megszokott módja sem állna a kormány ren
delkezésére, a pénz lebélyegzéséhez sem nyúlhatna, mert az új bank
jegyek forgalmát nem tudná megkötni és a banknak az államtól független igazgatósága az ilyen rendelkezéseket egyszerűen nem venné figyelembe.
Az új bankjegyek idővel az egész gazdasági életet meghódíta
nák. Köztudomású lenne, bogy azokból egyetlen darab sem kerül
het megfelelő fedezet nélkül a forgalomba és hogy m inden egyes dunai frank mögött arany, vagy magánjogi szerződéssel lekötött és telekkönyvileg biztosított ingatlanérték van. Tudomásul vennék ezt a külföldnek, különösen pedig a szomszédos államoknak keres
kedői és iparosai, akik (ma saját pénzük árhullámzásától ép úgy félnek, m int a magyar koronának ingadozásától. Örömmel látnák, hogy van egy közelíthetően stabil értékmérő és szívesen kötnék ügyleteiket dunai frankban, amely ilyképen az összes dunai álla
mok fizető eszközévé válhatnék. A jegybank hasznára válnék az is, hogy sokan, akik ma vagyonuk egy részét dollárban, fontban vagy svájci frankban larlják, — ami mindig nagy nyereséget jelent a tezaurálf bankjegyet kibocsátó intézet számára — eladják ezeket a valutákat, mert a dunai frank biztonsága is kielégítené őket.
A Gresham-féle törvény, mely szerint, ha kétféle pénz van, a rosszabbik kiszorítja a jót, ebben az esetben előnyünkre érvé
nyesülne. Mindenki igyekeznék koronaértékü pénzétől megszaba
dulni és minél több dunai lrankot szerezni. Ennek azonban csak két módja van : a munka és valamely tényleges érték lekötése.
A frank és a korona közölt egy fix értékarány megállapítása
«gyelőre nem lenne szükséges, megteremtené azt maga az élet. Az állam ebben a tekintetben a maga akaratát eléggé érvényesíthetné adópolitikájával, melynek segítségével a korona-bankjegy iránti keresletet mindig olyan magasságban tudná tartani, hogy a koro
nának a kereslet alapján kialakuló forgalmi értéke olyan legyen,
65 1025