A bevezetésben összefoglaltaknak megfelelően, kutatási irányunk a pókok különböző kertészeti kultúrákban betöltött szerepének tanulmányozása volt, mely vizsgálatok célkitűzéseit az alábbiakban ismertetem.
3. 1. Hárs és juharfák pókfaunisztikai kutatása
Magyarországon viszonylag kevés vizsgálat foglalkozott a díszfák, vagy a természetes növénytakarót alkotó egy–egy fafaj ízeltlábú-közösségével (például RIPKA ÉS MTSAI 1993a, b, c), pókokkal pedig mégkevesebb (SZINETÁR 2000; HORVÁTH és SZINETÁR 1998, 2002;
HORVÁTH ÉS MTSAI 2005). E téren külföldön sem más a helyzet (STERZYNSKA ÉS
SLEPOWRONSKI 1994), ráadásul hárs- és juharfajokkal kapcsolatban nem áll rendelkezésre sem hazai, sem pedig nemzetközi szakirodalom. Ilyen előzmények után kezdtük meg a hárs- és juharfák pókfaunájának feltárását, mely során a következő kérdésekre kerestünk választ:
(i) milyen pókfajok (és családok) élnek a vizsgált őshonos díszfákon, és a mennyiségi viszonyok alapján ezek közül melyeknek lehet szerepe a fák kártevőinek gyérítésében;
(ii) van-e különbség a hárs és juharfajokon élő pók-együttesek között, legyen az mennyiségi, vagy minőségi jellemző;
(iii) van-e az egyes régióknak hatása a különböző hárs és juharfajok pókfaunájára, vagy esetleg csak maguk a fafajok határozzák meg azt.
3. 2. Különböző növényvédelmi technológiák hatása angliai almaültetvények pók-együtteseire, azok zsákmányellátottságára, abundanciájára
A pókok a legnagyobb fajgazdagságban és egyedszámban jelenlévő ízeltlábúak az agroökoszisztémákban, beleértve az ültetvényeket is (OLSZAK ÉS MTSAI 1992b; BOGYA ÉS MTSAI 1999b; PEKÁR 1999b; MILICZKY ÉS MTSAI 2000). Kevés adat áll azonban rendelkezésre az ültetvények kártevőire gyakorolt hatásukról (MANSOUR ÉS MTSAI 1980c; WYSS ÉS MTSAI
1995), de a laboratóriumi etetési tesztek (WISNIEWSKA ÉS PROKOPY 1997a; MILICZKY ÉS
CALKINS 2002), valamint jelentős egyedszámuk alapján arra lehet következtetni, hogy fontos szerepük lehet számos kártevő faj szabályozásában.
64
A széles hatásspektrumú inszekticidek használata nagyon erős negatív hatással van a pók populációra (MANSOUR ÉS MTSAI 1980c; BOSTANIAN ÉS MTSAI 1984), ezzel szemben a szelektív inszekticidek elhanyagolható, vagy mérsékelt hatást mutatnak (AMALIN ÉS MTSAI
2000; PEKÁR 2002; PEKÁR ÉS KOCOUREK 2004). Ezek a szelektív hatóanyagok tehát elősegítik az ültetvényekben kialakuló pók-együttesek fennmaradását, ráadásul növelik a fajgazdagságot és egyedsűrűséget (OLSZAK ÉS MTSAI 1992b; BOGYA ÉS MTSAI 2000;
MILICZKY ÉS MTSAI 2000; CÁRDENAS ÉS MTSAI 2006). A peszticid használat indirekt módon – zsákmányuk csökkenése miatt – is érinti a pókokat, amiről azonban csupán kevés irodalmi adat áll rendelkezésre agrárterületekről (BOGYA ÉS MTSAI 2000; HARWOOD ÉS MTSAI 2001).
Több vizsgálat is foglalkozott viszont a zsákmánybőség pókok aggregációjára gyakorolt hatásával mikroélőhelyeken, természetes ökoszisztémákban, ahol a jobb táplálékellátottság növeli az élőhely folton tartózkodás idejét, míg a táplálék mennyiségének csökkenése a diszperziós magatartás valószínűségét növeli (WISE 1993; WEYMAN ÉS MTSAI 2002).
Egyes fajok érzékenysége a pesziticidekre, valamint a be- és kivándorlási sebesség egyidejűleg befolyásolja a pók-együttes egyedsűrűségét és összetételét az ültetvényben.
Előzetes ismereteink alapján ennek a vizsgálatnak a célja:
(i) abból kiindulva, hogy Angliában, almaültetvények átfogó pókfaunisztikai vizsgálata, még nem történt meg, tanulmányunk egyik célja az volt, hogy három, Kent és East Sussex megyékben található ültetvény (két biológiai – Marden, Robertsbridge és egy kísérleti almaültetvény – East Malling) pókfaunáját feltárjuk, és meghatározzuk az angol almaültetvényekben előforduló jelentősebb pókfajokat;
(ii) további célunk volt, hogy meghatározzuk az East Malling-i kísérleti ültetvényben, hogy a szermaradvány-mentes (ZERO) technológia (a természetes ellenségekre kevésbé ártalmas, szelektív hatóanyagok használata, ami a gyümölcsfejlődés előtti és szüret utáni időszakra korlátozódik), vajon kevésbé ártalmas-e a pók-együttesekre, mint a hagyományos (CONV) kártevő szabályozás, ami széles hatásspektrumú inszekticideken alapul;
(iii) arra is választ kerestünk, hogy ha a pók-együttes egyedszámát tavasszal, szelektív inszekticidek segítségével, nagyobb egyedsűrűségen tartjuk, mint a CONV parcellákban, akkor ez az előny érvényesül-e a kezelések befejezése után is, a vegetációs periódus második felében (kísérleti ültetvény, East Malling);
(iv) végül meg akartuk állapítani, hogy milyen szerepe van a zsákmány mennyiségének a pók-együttesek peszticid kezelések utáni felépülésében (kísérleti ültetvény, East Malling).
65
3. 2. 1. Az East Malling-i szermaradvány-mentes növényvédelmi stratégia
Az East Malling-i kísérleti ültetvény parcelláin három növényvédelmi technológiát alkalmaztunk, melyek leírása, valamint az egyes technológiák során alkalmazott inszekticidek jellemzése az anyag és módszer fejezetben olvasható, részletesebb bemutatásuk pedig az 5.
mellékletben.
Feltevéseink szerint az East Malling-i kísérleti ültetvényben használt új IPM stratégia (ZERO
= szermaradvány-mentes) az ültetvényben ugyanolyan hatékonyan korlátozhatja a prédaként szolgáló kártevő populációkat, mint a hagyományos (conventional, jelölve: CONV) kártevő szabályozás, szemben a jelentősen nagyobb préda denzitást biztosító, kezeletlen kontrollal (untreated, jelölve: UNTR). A vegetációs időszak első felében, tavasszal, a ZERO kezelés viszont kevésbé hathat negatívan a pókokra, mint a CONV kezelés (1. táblázat).
Három lehetséges hipotézist állítottunk fel (1. táblázat) arra vonatkozóan, hogyan alakul a pók-együttesek peszticid kezelések utáni felépülése, a vegetációs periódus második felében, ősszel, miután befejeződött a pókokra nézve nagy (CONV) és kis (ZERO) toxicitást mutató inszekticidek használata.
Az első (A) hipotézis szerint a pókok, a kezelésektől függetlenül gyorsan kolonizálják az inszekticiddel kezelt területeket, és a betelepülés a zsákmány egyedszámától független.
A második (B) hipotézis szerint a ZERO kezelés hosszantartó pozitív hatással van a pók-együttesre. A pókokra nézve kevésbé toxikus, szelektív inszekticidek alkalmazása miatt, nagyobb egyedsűrűséggel tud a pók-együttes fennmaradni, és ez, egyben több utódot eredményez a vegetációs periódus későbbi szakaszaiban. A zsákmányellátottság szerepe ebben a hipotézisben is korlátozott.
A harmadik lehetséges változatban (C hipotézis) a peszticid kezelések utáni felépülés alapja a bevándorlás és/vagy az ültevényen belüli nagyobb növekedés lehet, és mindkettőt a zsákmány ellátottság szabályozza. Ez a hipotézis a pók populációk estén kisebb növekedési ütemet feltételez a ZERO kezelés esetén, ahol a pók/zsákmány arány nagyobb, és nagyobb populáció növekedést feltételez a CONV kezeléseknél, ahol a pók/zsákmány arány kisebb. Mivel az UNTR parcellákon a legnagyobb a zsákmány ellátottság, a pók egyedsűrűség is ott lesz a legnagyobb. Összességében tehát a C hipotézis szerint a zsákmány ellátottság alapvetően határozza meg a pók-együttesek kezelések utáni regenerációját (1. táblázat).
Minthogy a peszticid érzékenység és a betelepülés is fajspecifikus, az is valószinűsíthető, hogy a pók-együttesek különbözni fognak a háromféle kezelésben.
66
1. táblázat.
A kezeletlen (UNTR), a szermaradvány-mentes (ZERO) és a hagyományos kezelés (CONV) három lehetséges hatása a pók populációk és zsákmányállataik abundanciájára a vegetációs periódus különböző időszakában.
zsákmány abundanciaa
pók abundanciaa
tavasz ősz
A hipotézis B hipotézis C hipotézis
CONV + + +++ + ++
ZERO + ++ +++ ++ ++
UNTR +++ +++ +++ +++ +++
a +, kis abundancia; ++, közepes abundancia; +++, nagy abundancia.
3. 3. Almaültetvény talajtakarásának hatása a pók-együttesekre
Az ültetvények aljnövényzete növeli az adott ökoszisztéma változatosságát. A talajtakaró növények javítják a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait, megőrzik a talajvizet, csökkentik a talajeróziót, hozzájárulnak a gyomelnyomáshoz, szabályozva és segítve mindezzel a fák növekedését és termelékenységüket (GRANATSTEIN ÉS SANCHEZ 2009). A talajtakaró növények manipulációja emellett hathat az ültetvényben előforduló állatfajok abundanciájára. Szemben a monokultúrákkal, a diverzifikált agrárterületek gyakran jellemezhetők a természetes ellenségek intenzívebb tevékenységével, valamint a kártevők kisebb abundanciájával és kártételével (ANDOW 1991; JONSSON ÉS MTSAI 2010).
Monokultúrákban a kártevők egyedsűrűsége gyakran nagyobb, és a gradáció is valószínűbb, mint a diverzifikált mezőgazdasági rendszerekben, valamint a komplexebb vegetáció hozzájárul a természetes ellenségek aggregálódásához és az ültetvényekben tartásukhoz is (LANGELLOTTO ÉS DENNO 2004; RANDLKOFER ÉS MTSAI 2010). Az ültetvények talajszintjén kialakított változatos vegetáció alternatív zsákmányt és táplálékot (pollen, nektár) nyújthat, ezen kívül menedéket, telelő helyet és kedvező mikroklímát is biztosíthat a kártevők természetes ellenségeinek (LANDIS ÉS MTSAI 2000; HEIMPEL ÉS JERVIS 2005). BUGG és WADDINGTON (1994) 65 irodalom áttekintése alapján összefoglalja az aljnövényzet különböző ültetvények kártevőire gyakorolt lehetséges hasznos hatásait. SIMON és munkatársai (2009) úgy találták, hogy 30 vizsgálatból – ahol az ültetvények növényzetének diverzitását megnövelték – 16-ban csökkent vagy a kártétel, vagy a kártevő egyedsűrűsége, kilencben nem történt jelentős változás és csak ötben figyeltek meg negatív hatásokat.
67
Ez a vizsgálat a különböző talajtakarási rendszerek (tárcsázott, gyommentes; kaszált, gyepesített; és virágzó, talajtakaró növényekkel borított parcellák) pókokra gyakorolt hatásával foglalkozott 6 éven keresztül egy almaültetvényben. A kutatómunka célja:
(i) a kísérleti ültetvény pókfaunájának feltárása annak érdekében, hogy megtudjuk, mely fajok játszanak jelentősebb szerepet, elsősorban a lombkorona ízeltlábú közösségét tekintve;
(ii) megvizsgálni, hogy az integrált növényvédelemben részesített, különböző talajtakarási rendszerek, hogyan hatnak a lombkoronában kialakuló pók-együttesekre, azok abundanciájára, diverzitására.
3. 4. Különböző művelési módok hatása szőlőültetvény talajfelszíni pók-együtteseire
A szőlőültetvények sorközeinek gyepesítése homoktalajokon is hasznos eleme lehet a szőlő termesztéstechnológiájának. A sorközökben megfelelően kialakított növénytakaró többek között hozzájárulhat a szőlőültetvények környezetkímélő gyomszabályozásához, de segítheti a kártevők csökkentését is. A sorközgyepesítés ez utóbbi előnyeire különösen ökológiai ültetvényekben számíthatunk. Szőlő ültetvényekben nagy faj- és egyedszámban fordulnak elő pókok, mind a lombkoronában (COSTELLO ÉS DAANE 1995; ADDANTE ÉS MTSAI
2003; HOGG ÉS DAANE 2010), mind a talajfelszínen (BOLDUC ÉS MTSAI 2005; HOGG ÉS
DAANE 2010). A lombkoronában kialakuló pók-együttesek szoros kapcsolatban vannak az ültetvényeket szegélyező élőhelyek pók-együtteseivel. Egyes fajok jelentős mértékben települhetnek be a lombkoronába a talajfelszínről, de a legnagyobb jelentősége a levegőn keresztül történő kolonizációnak van (HOGG ÉS DAANE 2010).
E munkánk célja volt:
(i) felmérni, hogyan hat az ökológiai szőlőtermesztés részeként alkalmazott sorközgyepesítés a talajfelszíni pók-együttesekre;
(ii) szelektált gyomflórával takart szőlőültetvényben, a szőlő környezetkímélő növényvédelemével kapcsolatban, az ültetvény talajfelszínén kialakuló pók-együttesek fajösszetételének, biodiverzitásának és mennyiségi viszonyainak tanulmányozása annak érdekében, hogy megállapítsuk, a három különféle intenzitású művelésmód (és egyben eltérő talajtakarás) miképpen hat a leggyakoribb pókfajokra, a pók-együttesek faj-, illetve egyedszámára, dominancia viszonyaira.
68