A doktori dolgozatom célja pókegyüttesek (Araneae) fás szárú kultúrákban történő vizsgálata volt. Munkám során különböző almaültetvényekben, és egy szőlőültetvényben szelektív növényvédő szereken alapuló integrált, és széles hatásspektrumú inszekticideken alapuló „hagyományos” növényvédelem hatását vizsgáltuk. Tanulmányoztuk Angliában a terméskötődés előtti és szüret utáni kezelések (egy új növényvédelmi eljárás, a
„szermaradvány-mentes növényvédelem”) pókokra kifejtett hatását is. Eltérő talajtakarások (virágzó lágyszárúak telepítése, gyepesítés, fekete ugaros sorközök) kialakításának pókokra gyakorolt hatását az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht.
almaültetvényében tanulmányoztuk. Vizsgáltuk továbbá különböző hárs és juhar fajok lombkoronáinak pók-együtteseit összehasonlító célzattal, miszerint ilyen összetételű szomszédos erdősávok képesek lennének-e pótolni az almaültetvények növényvédelmi kezelések során elvesztett pók-együtteseit. Végül egy Kerekegyházi szőlőültetvényben tanulmányoztuk a széles hatásspektrumú inszekticides kezelések (hagyományos növényvédelem), a biológiai művelés, és a művelés alól történő kivonás hatását szőlő parcellák talajfelszíni pók-együtteseire.
A hárs és juharfák lombkoronaszintjén kialakuló pók-együttesek vizsgálatakor több éven keresztül, országos mintavételezések folytak. Keszthelyen, számos más dunántúli területen, később Budapesten és Szolnokon is gyűjtöttünk. Vizsgálataink során három tömeggyűjtési eljárást alkalmaztunk: lombhálózást, kopogtatást és permetezéssel történő gyűjtést. Összesen hat, három hárs és három juhar fajról történtek gyűjtések.
Munkánk során 21 pókcsalád 93 fajának 3065 egyedét gyűjtöttük be. Hársfákról 1561, míg juharfákról 1504 egyed került elő, tehát a gyűjtött egyedszámok nem különböztek jelentősen.
A legnagyobb fajszámú családnak a vitorláspókok (Linyphiidae) bizonyultak, de jelentősebb családok voltak még a törpepókok (Theridiidae), a keresztespókok (Araneidae), a karolópókok (Thomisidae), valamint az ugrópókok (Salticidae) is. Fajszám tekintetében hárson a juharnál valamivel fajgazdagabb pók-együttes fordult elő, összességében azonban nem mutatkozott számottevő eltérés a két fanemzetségen előforduló pókcsaládok fajgazdagsága között. Az egyedszámokat vizsgálva a hárs- és juharfákon a legtöbb család esetén hasonló arányok mutatkoztak, jelentősebb eltérést csak néhányuknál tapasztaltunk.
143
A jegyespókok (Anyphaenidae) több mint 2,5-szer nagyobb egyedszámban fordultak elő juharfákon, mint hársakon, a karolópókok és az ugrópókok családjából viszont 2-szer több egyed került elő hársakról. Az egyes fajok illetve genuszok esetén a megfigyelt taxonok között vannak olyanok, amelyek inkább a juhar fajokat, és vannak, amelyek inkább a hárs fajokat részesítik előnyben, de a különbségek többnyire nem jelentősek. A hárs- és juharfák lombkoronájában kialakuló pók-együttesek összetételükben nem különültek el egymástól sem a teljes, sem az adult együttesek esetén.
Az egyedszámukat és relatív egyedsűrűségeket figyelembe véve, a következő genuszoknak, pókfajoknak (családoknak) lehet jelentősebb szerepe a hárs- és juharfák kártevőinek gyérítésében: Philodromus spp., Philodromus rufus (Philodromidae); Theridion spp.
(Theridiidae); Araniella spp., Araniella cucurbitina (Araneidae); Anyphaena accentuata (Anyphaenidae); Meioneta rurestris (Linyphiidae).
A különböző növényvédelmi technológiák almaültetvények pók-együtteseire gyakorolt hatását Angliában, három ültetvényben (két biológiai és egy kísérleti ültetvényben, amely utóbbiban három különböző növényvédelmi technológiát alkalmaztak) vizsgáltuk. A két biológiai ültetvényben kizárólag a lombkoronából, kopogtatással vettünk mintát, míg a kísérleti ültetvényből mindhárom szintről (kopogtatással, fűhálózással és talajcsapdázással).
Mivel a talajfelszín és az aljnövényzet faunája (néhány fajtól eltekintve) nem jelent meg a lombkoronában, így az innen származó adatokat, csak a faunisztikai eredményekben közöltük.
Az angliai kutatások során a fő hagsúlyt egy új növényvédelmi technológia, a szermaradvány-mentes (ZERO) integrált növényvédelmi technológia hatásának vizsgálatára fektettük, kontrollként hagyományos kezelésű, és kezeletlen parcellákat alkalmazva.
A kutatás során a három ültetvényből összesen 15023 pókegyedet sikerült begyűjteni, ezt 18 pókcsalád 119 faja adta, ami Nagy-Britannia pókfaunájának 18%-a. East Malling-ból 105 fajt, Robertsbridge-ből 44, míg Marden-ből 43 fajt mutattunk ki. A robertsbridge-i gyűjtések az East Malling-i fajszámot még 12 fajjal, míg a marden-i gyűjtések az előző kettőt még két fajjal növelték. Egyedszám tekintetében a legtöbb egyedet a Theridiidae család adta, nem sokkal kevesebbet az Araneidae, majd sorrendben a Linyphiidae és Philodromidae család következett. Fajszám tekintetében messze a legtöbb faj a Linyphiidae családból került ki, de említést érdemelnek még, közel azonos fajszámmal a Theridiidae és Araneidae családok is. A vadászó és hálószövő fajok megoszlásáról általánosságban elmondható, hogy utóbbiak domináltak.
144
A lombkoronában, nagy számban jelenlévő fajok, illetve genuszok esetén megállapítható, hogy a juvenilis egyedeken alapuló genuszkompozícióban, és az elsősorban adult egyedekből álló fajkompozícióban jelentős különbség mutatkozik. A különbséget az is adhatja, hogy a juvenilis együttesben olyan genuszok is szerepelhetnek nagyobb arányban, melyek kifejlett korban nem, vagy csak kisebb számban jelennek meg a lombkoronaszintben. Az adult egyedeknél egy nagyobb tavaszi (május) és egy jóval kisebb őszi (szeptember), míg a juvenilek esetében egy kisebb tavaszi és egy jóval nagyobb őszi csúcs tapasztalható.
Többnyire a vegetációs periódus első felében jelentkező növényvédő szeres kezelések így inkább az adultakra vannak hatással.
A kísérleti almaültetvény lombkorona szintjében mind a hagyományos (CONV), mind a szermaradvány-mentes (ZERO) kezelések csökkentették a lombkorona pókjainak egyedsűrűségét a kezeletlen (UNTR) parcellához viszonyítva. A ZERO program hosszabb távon nem eredményezett növekedést a pókok egyedsűrűségében (sem fajgazdagságukban) a CONV stratégiához képest. Mind a CONV, mind pedig a ZERO kezelések során a nőstény egyedek száma a hímekkel összehasonlítva csökkent, ennek következménye, hogy a CONV és a ZERO parcellák lombozati, adult pók-együtteseiben a hímek aránya a kezeletlen területeken megfigyeltekhez viszonyítva emelkedett. A ZERO parcellán a CONV-hoz képest májusban volt a legnagyobb a pókok egyedsűrűsége, de a vegetációs periódus későbbi szakaszaiban a juvenilis egyedek száma gyorsan növekedett a CONV kezelésben, és ez a növekedés két–háromszor nagyobb volt, mint a ZERO parcellán. Ennek eredményeként augusztusban, vagy szeptemberben már nem volt szignifikáns eltérés a CONV és ZERO kezelések között. A lombkoronaszint pókjainak összetétele évenként eltérő volt, míg a kezelések csak kevéssé voltak hatással a vizsgált együttesek összetételére. Az adult és juvenilis közösségek genusz összetétele függetlenül a kezeléstől szignifikánsan eltért.
Mindegyik évben a pókok második populációs csúcsa körül, ősszel, a legfőbb potenciális zsákmányállatok a kabócák voltak, és ez a csoport jelezte előre a legjobban a teljes pók egyedszámot. Egy jelentősebb kivételt találtunk, az Araniella-k ősszel a levéltetvek változását követték, így ez a csoport bizonyult a legjobb prediktoruknak, amit az Araniella májusi egyedsűrűsége követett, azaz ennél a fajnál a tavaszi egyedszámok befolyásolhatták az őszi egyedsűrűséget. Mindent összevetve az eredmények arra engednek következtetni, hogy a vizsgált parcellákon, az ősz folyamán a pókok egyedsűrűsége követte a zsákmány egyedsűrűségét, viszont a pókegyüttesek tavasszal megfigyelhető mintázatainak, így az ezt kialakító tavaszi növényvédelmi kezeléseknek, korlátozott szerepe volt a szeptemberi pókközösség kialakításában.
145
Az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht. almaültetvényében végzett megfigyeléseink során egy almaültetvényen belül négy parcellát különítettünk el. Mind a négy parcellát – egy hagyományos növényvédelemben részesített, széles hatásspektrumú inszekticidekkel kezelt; és három, integrált növényvédelemben és eltérő talajtakarásban részesített parcellát – bevontuk a faunisztikai felmérésekbe. A három, integrált növényvédelemben részesített parcellában a különböző talajtakarások lombkoronában kialakuló pók-együttesekre gyakorolt hatását tanulmányoztuk. A parcellák fasorok közötti kezelése eltért. A hagyományos, széles hatásspektrumú inszekticidekkel kezelt parcellán (HAGY) a megszokott kaszált gyep volt fenntartva mint zöld takarás. Az integrált növényvédelemben részesített parcellák közül az egyikben (UGAR) a sorokat gyommentesen tartották tárcsázással, a másik (GYEP) kialakítása megegyezett a hagyományos kezelésben részesített parcella kialakításával, a harmadikban pedig (VIRÁG kezelés) 3,5 m széles virágos sávokat alakítottak ki a sorközökben. A lombkoronából kopogtatással vettünk mintát, de talajcsapdázással vizsgáltuk a talajszintű pókfaunát is. Mivel ez utóbbi és a lombkorona pókfaunája között szintén nagyon gyengének bizonyult a kapcsolat, így a talajszintről származó adatokat jelen esetben is csak a faunisztikai eredményekben közöltük.
Ebből a vizsgálatunkból egyértelműen megállapítható, hogy a sorközök növényborítása egyedül a „Vadászó fajok” guildjére hatott jelentősen, rajtuk kívül a virágtelepítés is csak a
„Rejtőzködők” egyedszámát növelte. A tér- és kerekhálószövő guildek esetén valószínűleg a
„Vadászok” megnövekedett egyedszámából adódó koompetíciós, és predációs nyomás akadályozta az egyedszámuk növekedését. Megfigyeltük a szuperdomináns Carrhotus xanthogramma éves fenológiáját is, melynek figyelembevétele ajánlott integrált almatermesztés esetén. E faj egyedszáma szignifikánsan nőtt az aljnövényzet borításának nagyságát követve, míg a „nem-Carrhotus xanthogramma” pókok – feltehetően az ő jelenlétének következtében – nem mutattak oly mértékű emelkedést, mint az várható lett volna. Nem figyeltünk meg sem a lombkorona pók-együtteseire jellemző őszi csúcsot, sem pedig a kezelések közötti szignifikáns különbségeket.
A hasonlósági vizsgálatokból megállapítottuk, hogy az UGAR pók-együttese jelentősen elkülönül a VIRÁG és GYEP parcelláétól, de az utóbbi kettő összetételében nincs különbség.
A diverzitások vizsgálatából azt a következtetést vontuk le, hogy a sorközök nagyobb növényborítása és diverzifikálása nem növelte az adult pók-együttesek diverzitását, míg a juvenilis egyedekét egyenesen csökkentette.
146
Az összes pók egyedszámnak legjobb prediktorai a parazitoid darazsak, a kétszárnyúak és a kabócák voltak. Az összes pók egyedszám pozitív korrelációt mutatott mindhárom potenciális préda csoporttal. Ezzel szemben a vizsgált almakártevők és a pókok egyedszáma között sem pozitív, sem negatív korrelációt nem figyeltünk meg. A pókok egyedszáma nem követte az almakártevők egyedszámát, másfelől a pókok jelentősen nagyobb egyedsűrűsége sem eredményezte a megfigyelt kártevők egyedszámának csökkenését.
A kerekegyházi szőlőültetvényekben, kétféleképpen kezelt (biológiai és hagyományos) Ezerfürtű fajtájú szőlővel telepített parcellákban, illetve egy művelés alól kivont és kezeletlen (felhagyott) Jubileum 75 fajtával telepített parcellában, Barber-féle talajcsapdákkal vizsgáltuk a talajszint pókfaunájának változását.
A három év alatt a talajcsapdák összesen 16 pókcsalád 79 fajának 1575 egyedét gyűjtötték. A legtöbb, 19 faj a kövipókok (Gnaphosidae) családjából kerül ki, ezt követték a farkaspókok (Lycosidae), az ugrópókok (Salticidae) és a vitorláspókok (Linyphiidae). Az elért eredményeink alapján megállapítható, hogy a biológiai (környezetkímélő) művelés, a sorközök gyepesítésével együtt, kedvezően hat a talajfelszíni pók-együttesek egyedszámára és valószínűleg a fajgazdagságára is. A Hagyományos növényvédelmi technológiában részesített parcellában viszont körülbelül felére csökkent a pókok egyedszáma. Az eltérő kezelések egyben megváltoztatják a pók-együttesek dominancia viszonyait, jelentős szerkezeti eltéréseket eredményezve a biológiai termesztés és a másik két kezelés között. A legtöbb faj jól érzékelhetően egy adott művelésmódhoz kapcsolódott. A Biológiai ültetvényhez kötődő jelentősebb fajok a Xysticus kochi, Xysticus ninni és Zelotes electus. A Felhagyott ültetvényhez a Drassyllus pussillus, míg a Hagyományos ültetvényhez a Haplodrassus signifer és a Pardosa agrestis fajok kötődtek.
Összességében elmondható, hogy a Biológiai parcella pók-együttese összetételében közelebb állt a Hagyományos parcella együtteséhez, mint a Felhagyott ültetvényben megfigyelt pók-együtteshez, ami a pók-együttesek kialakulásában a peszticidek mellett az ültetvény növényborítottságának, mikroklimatikus viszonyainak a jelentőségére hívja fel a figyelmet. A különböző eredmények elsősorban az eltérő talajművelésre, gyomirtásra és másodsorban az eltérő inszekticid terhelésre vezethetők vissza, mivel a talajfelszínen mozgó pókokra a lombkoronára irányított kezelések kevésbé, míg a sorközök növénytakarója jelentősen hathatnak.
147