1827. március 27-én, a zeneköltő halálát követő napon a hagyatékát lajstromozók érdekes Beethoven-levélre bukkantak: egy ceruzával írt szerelmes levélre, amely a Heiligenstadti végrendelet és két női miniatűr arckép társaságában rejtőzött egy titkos fiókban. Három részből áll (ezért is tartották sokáig három külön levélnek), Beetho
ven ugyanis egy bizonyos július 6-án, hétfőn reggel kezdte írni, aztán este folytatta, s csak másnap reggel tett a végére pontot. A levélen évszám és helymegjelölés nincs, mi több, a címzett neve sem szerepel rajta. A levél érdekességét fokozza, hogy Beethoven hagyatékában maradt fenn. El sem küldte talán, vagy mégis, csak később vissza tudni biztosan, hol lakom: milyen méltatlan időpazarlás is az efféle!
Miért e mély bánat, mikor a kényszerűség beszél? Fönnállhat-e másként szerelmünk, mint áldozatok árán, azzal, hogy semmit sem kívánunk? Megváltoztathatod-e azt, hogy ne légy egészen enyém, én se legyek egészen a Tiéd? - Ó, Istenem, tekints a szép természetre, és nyugtasd meg a kényszer miatt háborgó kedélyeket. A szerelem mindent követel és joggal: így vagyok én Veled, Te velem. Csak nagyon könnyen elfelejted, hogy nekem magamért és Érted kell élnem. Ha teljesen egyesülnénk, éppoly kevéssé éreznéd e fájdalmas tényt, mint én. — Utazásom rettenetes volt - csak tegnap hajnali
A „Halhatatlan Kedves"-levél első oldala. (Reprodukció a bonni Beethoven-Haus 1986. évi fakszimile-kiadásából) (Eredetije: Beethoven-Haus Bonn)
postakocsis nélkül, amilyenek rendelkezésemre állottak útközben, végem lett volna. Esterházynak3 a másik idevezető rendes úton ugyanolyan sorsa volt nyolc lóval, mint nekem néggyel. De legalább némi örömöm volt, mint mindig, ha szerencsésen kiálltam valamit.
— No de most gyorsan - vissza a külsőségekről a lelkiekre! Remél
hetőleg nemsokára látjuk egymást. Ma sem közölhetem Veled észre
vételeimet, amelyeket néhány nap alatt életemre vonatkozólag tet
tem. — Ha szíveink mindig közvetlenül egymás mellett volnának, bizonyára nem tennék ilyeneket. Szívem tele van sok mondanivaló
val részedre. Ah, vannak pillanatok, amelyekben úgy érzem, hogy a beszéd még semmi. Vidulj föl, maradj az én hűséges, egyetlen Kincsem, Mindenem, miként én a Tiéd vagyok. A többit, ami velünk legyen, aminek velünk történnie kell, az isteneknek kell küldeniük.
Hű Lajosod.
Hétfőn este, július 6-án. - Szenvedsz, Te, legdrágább lényem.
Éppen most értesülök arról, hogy a leveleket kora reggel kell feladni, hétfő és csütörtök az egyetlen nap, amelyen innen posta indul K-ba.
Szenvedsz. - Ah, ahol én vagyok, ott vagy Te velem. Magammal és Veled beszélek. Tedd lehetővé, hogy Veled élhessek! Milyen élet!!!
Nélküled - üldözve itt-ott az emberek jósága által, akik az enyémet éppoly kevéssé akarják megszolgálni, mint én az övékét. Az embe
reknek ember iránt való alázatossága fáj nekem. - És ha magamat a mindenséggel összefüggésben tekintem, mi vagyok én és mi az, akit a legnagyobbnak neveznek! És mégis, ebben is az ember istenisége gondolataim, én Halhatatlan Kedvesem, itt-ott vidáman, azután ismét szomorúan, várva a sorstól, meghallgat-e bennünket? - Élni csak egészen Veled tudok, vagy sehogy. Igen, elhatároztam, addig bolyongok a távolban, míg csak karjaidba nem repülhetek, nem érezhetem egészen otthon magamat nálad és nem küldhetem
lelke-6 8 1
met általad átölelve a szellemek birodalmába. - Igen, fájdalom, ennek így kell lenni - El fogod bírni, annál is inkább, mert ismered irántad való hűségemet. A szívem sohasem lesz másé, soha-soha. — Ó, Istenem, miért kell távol lenni attól, akit annyira szeretünk! És mégis az életem Bécsben, akárcsak most, nyomorúságos élet — Szerelmed a legboldogabb és egyben a legboldogtalanabb emberré tesz. — Mostani éveimben volna szükségem némi egyhangúságra, egyformaságra az életben - meg volna-e ez a mi viszonyunk mel
lett? - Angyal, éppen most értesülök arról, hogy a posta minden
nap indul - be kell tehát fejeznem, hogy azonnal megkapd a levelet.
Légy nyugodt! Csak létünk nyugodt megítélésével érhetjük el együtt
élésünk célját. - Légy nyugodt - szeress engem! Ma - tegnap - Kedves”-hipotézis megszületését. Schindler szerint a rejtélyes levél Guicciardi grófnőnek íródott.
Teréz 1840 novemberében Bécsben éppen Gallenbergéknél hall először a titokzatos levélről, amelynek első pillanatban még a valódi
ságát is kétségbe vonja, annyira elképzelhetetlennek tartja, hogy unokahúga a címzett.6 Hat évvel később, a Schindler-könyv máso
dik kiadásának olvasása közben naplójában ismét említést tesz a levélről, mondván, hogy az „bizonyára” Jozefinnek íródott, akit Beethoven „szenvedélyesen szeretett”.7 Teréz azonban hallgat. Húga iránti diszkréciójának aztán ő fizeti majd meg az árát. És annak is, hogy beszél, beszél magáról, Beethoven tanítványáról, és élete végéig büszkén emlegeti, hogy a Mester egykor házuk barátja és bizalmasa volt. Ennyi pedig bőven elég ahhoz, hogy lábra kapjon a pletyka, amely majd őt veszi célba. Az 1821-ben elhunyt Jozefinre a múlt század közepén Pest-Budán (a rokonokat leszámítva) már nemigen
Beethoven 1 8 1 8 -1 8 1 9 k. (Juhász Tinka 1879-ben készült másolata F. Schimon festményéről) Beethoven Emlékmúzeum, Martonvásár
6*
83
Beethoven medalionba foglalt hajfürtje. (Beethoven Emlékmúzeum, Martonvásár)
emlékezett senki, s a távoli Erdélyben élő Karolináról is kevesen tudtak. Terézt viszont jól ismerték, így amikor felmerült a gondolat, hogy a titokzatos levél címzettje akár a Brunszvikok köréhez is tartozhatott, egy csapásra ő került az érdeklődés homlokterébe.
A Terézzel kapcsolatos hipotézis szülőatyja az amerikai A. W.
Thayer, aki először 1879-ben (Brunszvik Teréz elhunyta után 18 évvel) fejti ki, hogy szerinte ő volt Beethoven szerelme és - mint írja: „ha emlékezetünk nem csal” - menyasszonya. Thayer, aki
korábban mint diplomata éveket töltött Triesztben és Bécsben, állí
tását „egy pesti hagyományra” alapozza. Ez utóbbiról Volkmann Róberttól tudott, aki az 1840-es években rendszeresen látogatta Brunszvik Ferencék házi koncertjeit.8
Thayer figyelmét először a Fisz-dúr szonáta ajánlása terelte Te- rézre, amely magában még nem bizonyít semmit, hiszen pl. Erdődy grófnőnek és Keglevics Babette-nek 4-4 művet dedikált Beethoven.
Az amerikai kutató szemében Terézt a zeneköltő hagyatékában talált, T. B. monogrammal ellátott olajportré is gyanússá tette, ami szintén elégtelen bizonyíték egy feltételezett szerelmi kapcsolat mel
lett. Az akkori idők szokása szerint ugyanis nemcsak szerelmesek, hanem rokonok és barátok is gyakran meglepték egymást arcképük
kel, például amikor elköltözés, nagyobb utazás stb. miatt hosszabb időre búcsút kellett venniük egymástól. Maga Thayer is tudatában lehetett annak, hogy hipotézise gyenge lábakon áll, (ráadásul afelett is elsiklott, hogy július 6-a az általa megjelölt 1806-os évben nem esett hétfőre), könyvének lapalji jegyzetében ugyanis ezt írta: „Hogy a jövőben minden hamis feltevést megelőzzünk, határozottan kie
meljük, hogy ezeken a lapokon más nem állítunk, mint legnagyobb valószínűségét annak, hogy a kérdéses hölgy Brunszvik Teréz volt”, ennek ellenére feltevése valós tényként vonult be a köztudatba.9 Ez elsősorban Mariam Tenger (valódi nevén: Maria Edle von Hrussó- czy) „érdeme”, aki Thayer nyomán, de ezt kifejezetten tagadva, az amerikai író valószerű feltevéseit, mint abszolút biztosakat, mint magától Brunszvik Teréztől hallottakat hirdeti „személyes emlékek”
alapján írt füzetében.10 A zenetörténészek gyorsan kimutatják, hogy Tenger írása egy szándékos ferdítéseken alapuló fércmű, meséi azon
ban mindmáig hatnak. Hogyan? Úgy, hogy koholmányait több jóhiszemű szerző is átültette saját művébe, s ezek a munkák később újabb és újabb könyvek és cikkek alapjául szolgáltak.11
Tenger áldozata lett első Beethoven-könyve írásakor (1903) Ro
main Rolland is, aki később ugyan beismeri tévedését, a szívéhez nőtt kis kötet lapjain azonban (mondván, hogy azok „hadd őrizzék meg eredeti arculatukat”) nem változtat.12 Ez az oka annak, hogy az azóta több nyelvre, így magyarra is lefordított, s csak franciául legalább húsz kiadást megért és összességében valóban lebilincselő mű a Halhatatlan Kedves-kérdésben olvasók nemzedékeinek egész sorát félretájékoztatta.
De mit szóltak mindehhez a Brunszvik család leszármazottai?
85
Ferenc fia, Géza volt talán az első, akit a levélrejtély kapcsán meg
próbáltak szóra bírni, ő Volkmann Róbertnek azt mondta, hogy a kérdéses levél „biztos, hogy nem Brunszvik Teréz nagynénémnek íródott, hanem legnagyobb valószínűséggel a Guicciardinak, aki ugyancsak nagynéném volt”.13 Nővérénél, Máriánál a német La Mara (igazi nevén: Marie Lipsius) próbál tájékozódni. Brunszvik Mária úgy nyilatkozik, hogy családjukban a Terézzel kapcsolatos szerelmi regénynek a legcsekélyebb nyoma sincs, így véleménye szerint az egész nem más, mint „egy beteges fantázia kitalációja”.
Arról ő is hallott, hogy Beethoven rajongott Giuliettáért, vonzalma azonban „mindig egyoldalú volt és viszonzás nélkül maradt”.14 házassági tervről, vagy akár csak kölcsönös szerelemről is szó lehe
tett volna. Nem így az egyik unoka, Kuenburg grófnő, aki szerint Beethoven el akarta venni a nagyanyját, ő azonban Gallenberget szerette.16
A fáradhatatlan La Mara később Jozefin két Prágában élő dédu
nokájával, Deym Izabella és Ilka grófnőkkel is kapcsolatba lépett.
Az írónő, aki ekkoriban még Brunszvik Terézben látta a „Halhatat
lan Kedves”-t, tőlük végre, ha minden kétséget kizáró bizonyítékot nem is, de legalább szóbeli megerősítést kap hipotéziséhez. Jozefin és Beethoven szerelmes leveleit a Deym család őrizte, s a megkérde
zett grófnők, talán éppen azért, hogy dédanyjuk emlékét védjék, terelték maguk is a figyelmet Terézre.17 Teréz emlékiratát is odaad
ják La Marának, aki azt kutatásai addigi eredményeivel együtt 1909-ben közreadja.18
Könyvének még az évben igen figyelemreméltó bírálója akad: De Gérando Félix, Brunszvik Karolina dédunokája, aki a párizsi Mer
őire de France hasábjain tarthatatlannak ítéli a Terézzel kapcsolatos hipotézist. írása elsősorban nem La Mara, hanem elsődleges forrása, Thayer ellen irányul, aki ”a tengerentúli történészekre jellemző vak
merőséggel úgy vállalkozik igazságok kinyilvánítására, hogy a leg- kesvésbé sem fordít gondot a bizonyítékokra”. Szerinte az amerikai írónak nem felelt meg Schindler Giulietta-teóriája, ezért szinte lecsa
pott Terézre, „akinek különös és mozgalmas élete látszólag titkokat
rejtett magában. . . És aztán bizonyítékokat keresett, s azt hitte, hogy talált”. De Gérando Félix e „törékeny teória” érveit ízekre szedi. Említi, hogy mennyi szemrehányás érte családjukat amiatt, mert nem osztják a Teréz és Beethoven eljegyzésével kapcsolatos hipotézist. „Magatartásunkban a Thayer által mondott Brunszvik- gőg feltámadását látták” - panaszolja, majd így folytatja: „Szebbet nem is kívánhatnék, mint azt, hogy a halhatatlanság címe, melyet ősöm (ti. Teréz, a szerk.) műveivel és tevékenységével szerzett, a Beethovennel való jegyessége tényével kapcsolódjon össze. De azt szeretném, ha ezt bebizonyítanák nekem. Ugyanis amiket a mai napig felhoztak, a legkevésbé sem elégítenek ki”. A megfelelő bizo
nyítékok hiányában a Thayer-féle hipotézist „sötét alagútnak”, és ebben feleleveníti a Giulietta-hipotézist. La Mara a következő, aki
nek De Gérandoné Teleki Irén grófnő (Félix anyja) a rendelkezésére bocsát bizonyos családi iratokat. A német írónő ekkor szenzációs felfedezésre jut: Beethoven Deym gróf özvegye iránt „szenvedélyes szerelmet érzett”.20 Nem Teréz volt tehát a „Halhatatlan Kedves”, hanem Jozefin — állapítja meg, az első világháború miatt azonban nem adatik meg számára, hogy a Szatmár melletti Pálfalván lévő családi hagyatékban további bizonyítékok után kutasson. Könyve, amelyben feltevésének hangot ad, nálunk nem kelt különösebb vissz
hangot.21
Brunszvik Teréz emlékiratai 1926-ban jelennek meg magyar nyelven. Mindez Czeke Mariannenak, az Egyetemi Könyvtár tudós munkatársának az érdeme, aki azonnal megállapítja, hogy bár a köztudatban leginkább Teréz neve került Beethovennel kapcsolatba, az emlékirat „nem látszik ezt a feltevést igazolni”.22 Czeke ekkor már ismeretségben áll Teleki Irénnel, aki őt olyannyira a bizalmába fogadja, hogy az egész irathagyatékot a rendelkezésére bocsátja.23
Czeke Marianne közben kapcsolatba kerül Romain Rolland-nal is, aki egy, a beethoveni életmű egészét feltáró könyvsorozaton dolgozik. Levelezésük elsősorban a „Halhatatlan Kedves”-rejtély körül forog.24 A francia író és lélekbúvár, aki bepillantást nyer a naplóanyagba, most már úgy ítéli meg, hogy nem Teréz volt a
87
titokzatos ’Kedves’. S amikor Brunszvik Teréz Jozefinnel kapcsola
tos naplóbejegyzéseinek ismeretében Czeke (hasonlóan, mint La Mara) arra az álláspontra jut, hogy „Jozefin és Beethoven között kölcsönös szerelem volt”,25 e nézetet Rolland is osztja. „Én nem hiszem, hogy Teréz hallgatott volna” - írja.26 Valóban: aki jól ismeri Brunszvik Teréz naplóit, s olvasta pl. azokat a füzeteket, amelyekben a nála jóval fiatalabb Migazzi iránti szerelméről mesél, az előtt egyszerűen elképzelhetetlen, hogy Teréz, ha tényleg szerelmi szálak fűzték volna Beethovenhez, erről ne beszélt volna. Az pedig az egyenes jellemű és húgáért rajongó Terézről teljességgel elképzel
hetetlen, hogy naplójában azért emlegette Jozefint Beethovennel együtt, hogy saját magáról a figyelmet reá terelje. Mindezek ellenére Rolland, aki egyszer már alaposan melléfogott, most túlontúl óva
tos, s magyar kutatótársnőjét is arra inti, hogy újabb bizonyítékok előkerültéig a szóban forgó rejtély ügyében ne foglaljon állást.
A „Halhatatlan Kedves”-kutatás természetesen kezdettől fogva nem korlátozódott a Brunszvik családra, s Beethoven szinte minden nőismerőse megemlíttetett már e rejtély kapcsán. Amalie Seebald, a híres énekesnő, Therese Malfatti, Beethoven orvosának a lánya (a gondolja, hogy Ráhel Levin volt Beethoven szerelme, kutatásai során arra a meggyőződésre jut, hogy mégsem ő, hanem Brunszvik Jozefin a keresett címzett.27 1957-ben aztán megismerheti a világ az említett szerelmes leveleket, mivel azonban ezek „csak” a Beetho
ven-Jozefin szerelem vonatkozásában perdöntőek, a rejtélyes levél címzettjét illetően nem, a kutatatás folytatódik. Az 1970-es években az amerikai Maynard Solomon kelt feltűnést hipotézisével, miszerint Beethoven barátjának, a kereskedő Franz Brentanonak a felesége, Antonie volt Beethoven titokzatos szerelme.28
Időközben a kutatás, ha a címzett személyét illetően nem is, a titokzatos levél keltét illetően egységes álláspontra jutott. Eszerint ez 1812. július 6-án és 7-én íródott a híres cseh fürdőhelyen, Teplitz- ben. Beethovennek előtte Prágában kellett találkoznia szerelmével, aki Karlsbadba (ma: Karlovy Vary, Csehország) készült, ezért emle
gette a zeneköltő levélírás közben a K-ba tartó postát.
Marie-Elisabeth Tellenbach Brunszvik Jozefinről írt könyvének bevezetőjében a „Halhatatlan Kedves”-rejtéllyel kapcsolatos erőfe
szítéseket a kör négyszögesítéséhez hasonlítja. Szerinte a pontos megoldás az örökkévalóságban van, ahová Beethoven és szerelme a titkukat magukkal vitték, ő mégis úgy véli, hogy a rejtély a meglévő bizonyítékok alapján egzakt módszerekkel megfejthető annyira, hogy „a sokszög körnek látsszék”.29 Könyvével, amely „lebilincselő- en olvasmányos és egyidejűleg szigorúan tudományos” munka,30 erre tesz figyelemreméltó kísérletet. Ellentétben azokkal, akik e levé
lügyet Beethoven életében csak epizódértékűnek ítélték, a német írónő azt egy végzetszerű szerelmi kapcsolat döntő állomásának tartja, amelynek évekre visszanyúló előzményei és mindkét szerelmes sorsára kiható következményei voltak.
Teóriájának Achilles-sarka: nem sikerült felmutatnia olyan do
kumentumot, amely egyértelműen bizonyítaná, hogy Jozefin 1812 júliusának első napjaiban Prágában volt. (Tegyük hozzá: olyan bizonyíték sem került még elő, amely prágai tartózkodásának tényét kizárja.)
Jozefin legkisebb (hetedik) gyermeke, a talányos nevű Minona (fordítva: Anonim) 1813. április 13-án, vagyis kilenc hónappal a levél megírásának ma már általánosan elfogadott időpontja után született. M.-E. Tellenbach is osztja Kaznelson véleményét, misze
rint Minona Beethoven gyermeke lehetett,31 annál is inkább, mivel fogantatása idején Stackelberg Jozefintől bizonyíthatóan távol volt.
A német kutatónő úgy véli, hogy a báró tudta, vagy legalábbis sejtette, hogy ki a lány apja, s ezért is vitte el őt Bécsből. Teréz szerint Minona fekete volt, nem szép, viszont nagyon okos, igen muzikális, s kiskorától fogva vezérszerepet játszott testvérei között. E jellemzés alapján valóban hasonlíthatott Beethovenhez...
Harry Goldschmidt már 1977-ben úgy vélekedett, hogy a kutatás számára két egymással teljesen egyenértékű hipotézis maradt, ame
lyet komolyan lehet venni: a Jozefin-hipotézis és az Antonie Brenta- no-hipotézis.32 Sieghard Brandenburg, a bonni Beethoven-Haus igazgatója a levél 1986. évi fakszimile-kiadása kapcsán lényegében ugyanezt írta.33 A levél mellett talált két miniatúra közül az egyik Giulietta Giucciardit (mások szerint: Brunszvik Karolinát) ábrázol
ja, a másik kép pedig, amely a fenti levélkiadás címlapját díszíti, állítólag a nagy Ismeretlent.34
A „Halhatatlan Kedves”-kutatás tehát, amely a Brunszvik csalá
89
dót kezdettől fogva érintette, és érinti még ma is, másfél évszázad múltán sem jutott nyugvópontra.
Beethoven felett mondott gyászbeszédében Grillparzer, a költő azt mondta, hogy a nagy zenei géniusz egyedül maradt, mert nem találta meg második énjét. Marie-Elisabeth Tellenbach szerint meg
találta, hiszen híres levelében a „Halhatatlan Kedves”-t „Énem”-nek (mein Ich) nevezte.35 Megtalálta, ismerte, szerette, csak újból elveszí
tette, s éppen amiatt nem házasodott meg, s maradt magányos, mert utána mással nem tudott, s nem is akart kompromisszumot kötni.
„Oh ti, Martonvásár gyönyörű miket Beethoven rátok gondolva vetett p a p ír ra .. ”
Sztankó Béla: Beethoven emlékezete (1927)
„Eljött M artonvásárra..
Forum Martini, Mortunwasara, Vásár Martony, Szent Márton Vá
sára, M W assár... A régmúlt időkben igen sokféleképpen írták a pannon föld azon pontjának nevét, amely a helység hajdani, s mind
máig legfejedelmibb vendége, Beethoven révén került be az egyete
mes zenetörténetbe. Martonvásárt maga a zeneköltő írásaiban sehol nem említi, (Brunszvik Ferencnek szóló leveleit pl. Budára címezte), ennek ellenére biztosra vehető, hogy járt itt. Anton Schindler szerint a Mester 1806-ben „rövid pihenőn” barátjánál, Brunszvik Ferencnél tartózkodott,1 s mivel az idő tájt a grófnak más birtoka nem volt, kitételét a zenetörténészek érthető módon Martonvásárra vonatkoz
tatták. Ennél azonban biztosabb forrásuk is van, Brunszvik Teréz emlékirata, amelyben ez áll: „ Beethoven eljött Budára, eljött Mar
tonvásárra. . .”2
Beethoven e látogatását (látogatásait) illetően a vonatkozó iro
dalom több évszámot említ, ezek azonban riiind csak feltevések.
Annyit valószínűsíthetünk, hogy 1800 és 1810 között járt (feltehető
en több alkalommal is) a martonvásári kastély falai között.
Martonvásárra, Brunszvikék hajdani rezidenciális helyére Budá
ról (Teréz szerint) kocsival négy óra kényelmesen el lehetett jutni.
A fehérvári országút mentén kialakult 'M árton Vására falu’ már 1268 táján „vásáros hely” volt, e virágzó település azonban a török Félhold uralmának végefelé (1680 k.) teljesen elpusztult, s a kedve
zőtlen körülmények összjátéka folytán hosszú időn át nem is támadt fel újra. Határának képéről jórészt letörlődtek az emberi civilizáció nyomai, földjét az elszabadult vizek pusztították, legelőit idegen
91
A m a rto n v á sá ri k a s té ly a 19. s z . legelején . (B u d a i A u rél eszm ei r ek o n stru k ció ja )
bérlők állatai járták. 1758-ban ilyen állapotban vette át a 7500 holdas pusztát Terézék nagyapja, aki igazi honalapítói elszántsággal telepítette újra a falut, és kezdte meg a birtok gazdasági helyreállítá
sát. Az építkezés, a vízszabályozás, a fásítás utódai alatt is folytató
dik. A 18. század végére eltűnik az egészségtelen posvány, s vele a mocsári láz, amelytől Terézék is oly sokat szenvedtek. A szántóterü
let biztatóan növekszik, a legelőkön pedig megjelennek a spanyol merinói juhok - ezek virágoztatják majd fel az uradalmat.
1799-ben, Beethoven és Brunszvikék megismerkedése évében Martonvásár (1789 óta: mezőváros) mintegy 800, 20 évvel később pedig 1321 lelket számlál. Lakói: magyarok, szlovákok és németek.
A helységben postaállomás működik, beszálló vendéglője élénk for
galmú. Jung József-tervezte barokk katolikus templomát 1774—1777 között a Brunszvik család építtette. Díszítésén jeles művészek munkálkodtak: a bécsi oltárképfestő F. I. Leicher, a szobrász A. Tabota és J. Cimball, a neves freskófestő.
A kastély, amely a templommal egy épületegyüttest képez, 1784- 1785-ben épült. Amikor Beethoven itt járt, még barokk stílu
sú volt és földszintes, s csak az 1820-as években építették át emeletes
re, immár klasszicista stílusban. Egy 1807-ből fennmaradt kastélylel
tár szerint a templom szomszédságában volt a szentélybe nyíló
óra-tórium, mellette a nappali, a dolgozószoba, egy hálószoba, a grófné és a ’grófkisasszonyok’ szobája, egy ’hölgyszoba’, biliárdszoba, elő
szoba és a könyvtár, ahol nyolc szekrényben sorakoztak a családi könyvgyűjtemény értékes kötetei. A templomtól távolabb eső épü
letszárnyban volt Ferenc gróf lakrésze, az ebédlő, egy külön helyiség a zongorával, végül a vendégszobák, amelyek egyikében Beethoven is helyet kapott.3
És milyen park, milyen természeti környezet fogadta itt Ludwig van Beethovent, a bokrok, fák, erdők, s egyáltalán : a szabad termé
szet nagy szerelmesét?
A ma is látható, Heinrich Nebbien-tervezte impozáns angolkert kialakítása csak 1810 után kezdődött, a kastély mellett azonban korábban is volt park, mégpedig „gyönyörű” park, amint azt a csapatával Martonvásáron átvonuló orosz tiszt, Bronevszkij 1810-
A ma is látható, Heinrich Nebbien-tervezte impozáns angolkert kialakítása csak 1810 után kezdődött, a kastély mellett azonban korábban is volt park, mégpedig „gyönyörű” park, amint azt a csapatával Martonvásáron átvonuló orosz tiszt, Bronevszkij 1810-